Full text of "Az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben"

See other formats

rJ}i}ll %

(Ili"'

ül

p- !IH' r- s-

pl'

íiii'"

rv !

|l'' f ¥

T . f 111' .

A\i

I "'

t rPWN

í- tí

|i'

n H[ " í

l-^J-l-í

'^üuik^ea

iiiii'

SfSÍ

the

university of

Connecticut

libraries

Osztrák-magyar monarchia írásban e

3 T1S3 DDM33fl4S 7

VjO

OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA

ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN

AZ "^'^

OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA

írásban és képben

RUnOLF TRÓNÖRÖKÖS FÜHERCZEG

ő CSÁSZÁRI liS KIRÁLYI FENSÉGE
K-EZr»K.MKNVFZKSKÍiÜL F.S K()ZRRMÜK()nKSKVEL

MAGYARORSZÁG 1. KÖTETE

'AAJmil:''

BUDAPEST 1888

A MAGVAR K.IRÁL\'I ÁLLAMNYOMDA KIADÁSA

Minden jog fentartva.

NyuiiKitutt a magyar királyi állainnyoindábaii.

TARTALOM.

Lap

Előszó, Rudolf trónörökös fűlierczeg < ) császári és királyi Fenségétől . . 3

A magyar szent korona birodalmának fíildrajzi alakulata, Hunfalvy Jánostól 9

Magyarország története :

Az őskoi, a kelták, a rómaiak, Palszky Ferencztöl 21

A népvándorlás kora, Pulszky Ferencztöl 33

A vezérek kora, Szabó Károlytól 43

Az Árpád-királyok kora. Szabó Károlytól 55

A vegyes házakbeli királyok kora, Szabó Károlytól 91

Közművelődési állapotok a vegyes házakbeli királyok korában, Csánki

Dezsőtől 138

A Habsburg-házbeli királyok kora, Paulcr Gyulától 145

Az lij korszak, (folytatása a Habsburg-házbeli királyok korának,)

Jókai Mórtól 2Ó3

A magyar nép:

A magyar nyelv sajátságai 279

A magyar nép eredete, alkata, iiösi indulata 388

A magyar né|) kedélye, véralkata 29Ó

Családélet 298

Vallás, őshit, babonák 30Ó

Az Attila-Csaba mondak(')r. Almos 3 ló

A magyar nép babonái 324

A magyar nép humora 333

A magyar népk<")ltészet 347

Jókai Mórt(')l.

A magyar közmondások, harc Sándortól 359

A magyar palotás zene és a népdalok, Barialiis Istvántól .... 363

A magyar népviselet, Baksay Sándortól 387

Közgazdaság :

Mezőgazdaság és állattenyésztés, Tnnnay Bélától 411

Bortermelés, Molnár Istvántól 448

Kertészet, Alohidr Istvántól és Tors Kálmántól 460

Az erdők és az erdészet, Bedő Alberttől 47 1

Az ipar, Keleti Károlytól 49^

Közlekedési intézmények, Liika'cs Bélától 512

RAJZOK.

Lap

Kezdő-kép az előszcíhoz, Benczúr Gyulától 3

Záró-kép, Benczúr Gyulától 6

A Duna Dévénynél, kezdő-kép. Ligeti Antaltól 9

Az Alföldről: Tanya a Hortobágyon, Mészöly Gézától 12

A magas Tátrából: Tájrészlet az ()t-tónál, Divald Károly fényképe után . 13
A délkeleti Kárpátokból: Propaszta völgytorok a Királykő hegytíimegében

Brassó vidékén, Déchy Mór fényképe után 16

A magyar tengermellékről: Fiume, Iláry Gyulától 17

Záró-kép, Háry Gyulától l8

Czímkép Magyarország történetéhez, Benczúr Bélától 19

Bronzkori tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, kezdö-ké]j,

Dörre Tivadartól 21

Bronzkori tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, Dörre Tiva-
dartól 25

Tiberius diadalmenete. Nagy, kétrétegű onyx cameo, „Augustus apotheosisa"

név alatt ismeretes. ( ) Felsége bécsi régiségtárából . „ 28

Részletek a Trajanus-oszlop domborműveiből : 1. A dákok felgyújtják váro-
sukat. 2. A dák vezérek megmérgezik magukat. Pataky László

rajzai 30, 31

Kezdő-kép a népvándorlás korához, Benczúr Gyulától 33

Aétius (a monzai diptichon egyik táblája). Fénykép után 35

A nagyszentmiklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse. O Felsége régiség-
tárából. Dörre Tivadar rajzai 3Ó, 37

Pannóniai nő-alak, durva mészkő dombormű a Magyar Nemzeti Múzeum-
ban, Dörre Tivadartól 39

Záró-kép : Népvándorlás korabeli tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumbi'il,

Nagy Lázártól 42

Kezdő-kép a vezérek korához, Benczúr Gyulától 43

Emlékek a népvándorlás korából a nagyszentmiklósi leletből és a Magyar

Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, l'ornay Gyulától 45

Lovas alak a néi)vándorlás korábiM. A nagyszentmiklósi egyik edényen

látható alak után rajzolta Tornay Gyula 48

Magyar pogánykori kard, záró-kép, Tornay Gyulától 54

VII

Lap

Kezdő-kép az Árpád-királyok korához, Benczúr Gyulától 55

Gizella királyné drágaköves arany keresztje. A müncheni „Reiche Kapelle'"-ből 57

h. magyar királyság koronázási jelvényei, Benczúr Bélától 64

Szent István király pannonhalmi alapító oklevelének kezdete lOOl. évből . 65

Az egyetlen oklevél, mely eredetiben első királyunk korából reánk maradt. Eredetije
a pannonhalmi főapátság levéltárában.

Szent László legendája. A székelyföldi fülei templomban Huszka József által

fölfedezett falfestménynek egy részlete. Kimnach László rajza ... 66
Kálmán király pecsétje 68

Kálmán királynak egy 1109-iki okleveléről, melynek eredetije az Országos Levéltár-
ban van.

II. Gejza király pecsétje 69

III. István király pecsétje - 71

Azon kerek fehér márványlap (typarium) véseténck másolatai, melyen egy felől
n. Gejza király pecsétje, más felől IIL István király pecsétje van. A Magyar Nemzeti
Múzeum régiségtárából.

A Halotti Beszéd. Legrégibb irott magyar nyelvemlék, a Magyar Nemzeti

Mtizeumban őrzr>tt Pray-codexből 72

III. Béla király koporsójában lelt maradványok. Benczúr Béla rajza ... 73

Ezen maradványokat a Székes-Fejérvártt a régi basilika helyén történt ásatások
alkalmával 1848. deczemberben találták, s ezekből a korona, királyi pálcza, karperecz
(mind a három ezüstből), feszület (aranyozott bronzból^ és a nyak-ék (ezüstből)
a Magyar Nemzeti Múzeumban őriztetnek ; a koponya pedig a budavári helyőrségi
templomban van ideiglenesen elhelyezve, honnan a koronázási templomba fog áttétetni.

III. Béla király 1195. évi oklevelének kezdete 74

Eredetije az Ország<is Levéltárban.

Középkori egyházi szerelvények a M. Nemzeti Mtizeumból. Benczúr Béla rajza 75
K zsámbéki prépostsági templom belseje; építészeti emlék a XIII. századból.

Benczúr Béla rajza 77

II. András király és neje merániai Gertrúd arczképeivel ellátott codex-lap . 8ü

Hermann thüringiai határgrófnak a XIII. század első felében irt s a stuttgarti kir.
könyvtárban őrzött psalteriuniából.

II. András király arany-bullájának előlapja. Diirre Tivadar rajza 81

A bulla II. Endrének 1224. évi oklevelén függ, s a Kállay-családnak a Magyar
Nemzeti Múzeumban letett levéltárában őriztetik.

IV. Béla király 1258-ik évi arany-buUás oklevelének kezdete 82

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
IV. Béla király arany-bullájának előlapja. Dörre Tivadar rajza 83

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában.
IV. László király 1274 jtílius l8-iki oklevelének kezdete 85

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
Ari)ád-királyok korabeli fegyverek a Magyar Nemzeti Mtizeumból. Benczúr

Béla rajza 88

III. András király 1295. évi oklevelének kezdete 89

Eredetije az Országos Levéltárban.

VIII

Lap
Az Árpád-házi királyok czímerc a XIK. század végéről fenmaradt pecsétről,

záró-kép, Benczúr Bélától 90

A vegyes házakbeli királyok czímerei, kezdő-kép, Benczúr Bélát(íl .... 91

Róbert Károly király 1335 nov. 2-án kelt oklevelénelc kezdete 95

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltár.ílian.

Nagy Lajos király függő pecsétjének előlapja 97

E pecsét eredetije a bécsi cs. és kir. állami levéltár e;-;yik", 13'i'í február 10-iki
oklevelén függ.

Nagy Lajos király 1377 márczius 13-iki oklevelének kezdete 99

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
A pozsonyi városház kapuboltozatának zárókövei; éiiítészeti emlékek Nagy

Lajos király idejéből. Kimnacli László rajza lOl

Zsigmond király második függő pecsétjének előlapja 103

A Magyar Nemzeti Múzeum galvanophistikai gyűjteményében lévő pccsétmá.s után.
Zsigmond király 1415 márczius 24-iki czímeradományozó oklevelének kezdete 105

A cziniert Mellétéi Barócz János és rokonai kapták ZsigimiiKl királytól; az oklevél
eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára őrzi.
Régi falfestményei ablakrészlet a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kiiimach

Lászlótól 107

Régi falfestmények a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kimnacli Lászlótól . 109

Nápolyi László ellenkirály névaláírása 110

1403 cditóber 19-én Zárában kiadott okleveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum
levéltárában.

Vadászjelenet, régi falfestmény a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kiiiinach

Lászlótól 111

Mátyás király kettős pecsétjének előlapja II3

Az 1466-iki oklevelén függő pecsét rajza a Magyar Neuizeti Jlúzeum .^alvanoplastikai
pecsétlenyomat-gyüjteniényébeu lévő példányról készült.

Brankovics György névaláírása 114

Brankovics György 1435 június 2-án Aka.sztón kelt leveléből. Eredetije a Magyar
Nemzeti Múzeumban őrzött Kállay-levéltárban.

Mátyás király 1476 szept. 5-iki oklevelének kezdete 11 5

Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
Aragóniái Beatrix királynénak. Mátyás király második nejének arczképe . 116

A bécsi Ambrasi gyűjteményben levő eredeti márvány-dombormü után. A névaláírás
a királynénak Bécsben 1488 aug. 8-án kelt okleveléről való; eredetije a Magyar Nemzeti
Múzeum levéltárában.
Mátyás király arczképe 1 1 7

A bécsi Ambrasi gyűjteményben levő eredeti márvány-dombormü után. A névaláírás
a királynak Budán 1461 ápr. 30-án kelt okleveléről való; eredetije a Magyar Nemzeti
Múzeum levéltárában.

Hunyadi János czímere. Dürrc Tivadar rajza 119

Az Országos Levéltárban levő 1453- évi oklevélről.

Lap
Kezdő-lap egy Corvin-codexből 121

A bécsi császári udvari könyvtár „.Sancti Augustini Epistolae" czímű hártya-kéz-
iratának czímlapja, melyet „Attavantes de Attavantibus" festett.

Mátyás király kelyhe. ÁgotJia Imre rajza 123

XV. századbeli magyar ötvösraű, melyet I. Mátyás király a németújhelyieknek aján-
dékozott.
Kezdő-lap egy Corvin-codexből 125

A müncheni királyi államkönyvtár „Aurelii Celsi de medicina" czimű hártya-
codexének czimlapja.

Corvinus János névaláírása 127

1492 július 2-án Bélán kelt okleveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum
levéltárában.

A gyulafehérvári templom egyik oldalbejárata, (toldalék-építmény a XVI.

századból). Benczúr Béla rajza 129

II. Ulászló találkozása Miksa császárral és Zsigmond lengyel királylyal

Trautmansdorf mellett, Bécs közelében 133

Birhen „Spiegel der Éhre des Erzhauses Osterreich" czimű, Nih'nbergben 1668-ban
megjelent müvében levő metszet után.

II. Ulászló névaláírása 134

1504 márczius 2-án líudán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum
levéltárában.

II. Ulászló. Kiiiinach László rajza 135

Anna herczegnő, II. Ulászló leánya. Kimnach László rajza 137

II. Lajos. KÍ7miach László rajza 139

E három arczkép a „Dietrichsteini eljegyzés" czimű festményről van másolva, mely
1525-ben készült s a gráczi Johanneumban őriztetik.

Anna királyné névaláírása 136

1506 április 13-án Budán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum
levéltárában.

II. Lajos király névaláírása 138

1525 okt<')ber 8-án Budán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum
levéltárában.

Mária királyné névaláírása 138

1522 június 16-án Prágában kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum
levéltárában.

II. Lajos pánczélja és emlékpénze. Dörre Tivadar rajza 142

II. Lajos vaspánczélja a bécsi arzenálban, az emlékérem a Magyar Nemzeti Múzeum
régiségtárában van.
Verböczy István névaláírása 143

1526 ápril 26-án Dobronán kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.

Záró-kép a Vegyes házakbelí királyok korához, Bencziír Bélától .... 144
Kezdő-kép a Habsburg-liázbeli királyok korához, Benczúr Gyulától ... 145
II. Szolimán. Egykor ti metszet után 147

A metszet Lorch XVI. századi fametszőtől való, ki 1525 és 1533 közt Konstanti-
nápolyban lakott. .Szolimán képének metszete a bécsi Albertinában van.

Lap
János király. Régi metszet után 149

„Casparis Ursini Velii : De bello Paiinonico libri deceui ..." czímű könyvbűi, melyet
Kollár Ferencz udvari könyvtárnok adott ki 1762-ben Bécsben.
I. Ferdinánd király névaláírása 150

1554 június 16-án Bécsben kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.

János király névaláírása 150

1526 november 14-én Székes-Fej érvárott kelt oklevélről. Eredetije az Országos
Levéltárban.

Izabella királyné névaláírása I52

1540 november 3-án Budán kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.

Fráter György névaláírása: Fráter thesaurarius manupropria 152

1548 márczius 11-én Váradon kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Magyar viselet a XVI. századból 153

Részlet Burglimmr Nürnbergben és Augsburgban működött festő és fametsző
„Triumphzug des Kaisers Maximilián I." czímű egykorú metszetéről.
Szondy György névaláírása 154

1552 márczius 13-án Drégelyben kelt levélről. Eredetije az Országos Levéltárban.

Dobó István névaláírása 154

1555 szeptemberben Ujvárott kelt levélről. Eredetije az Országos Levéltárban.

XVI. és XVII. századbeli magyar fegyverek. Kimnach László rajza ... 155

A stájer rendek gráczi fegyvertárában levő eredetiek után.
Zrinyi Miklós végrendeletének végső sorai 157

Zrinyi Miklósnak, a szigetvári hősnek végrendelete 156Ó április 25-én Csáktornyán
kelt latin nyelven. Eredetije az Országos Levéltárban.

Zrínyi Miklós. Zund Mátyás egykorú metszete után 159

Báthory István 161

Néhai Szalay Ágoston gyűjteményében fönnmaradt egykorú olajfestmény után..

Báthory István névaláírása lói

Az 1585 július 26-án Nepolomic várában (Lengyelországban) kelt leveléből. Eredetije
az Országos Levéltárban.

XVII. századbeli magyar harczi öltözet és fegyverek. Kimnach László rajza 163

A stájer rendek gráczi fegyvertárában levő eredetiek után.
Oláh Miklós 1Ó5

A „Catholicae ac christianae religionis praecipua quaedam capita . . ." cziniü, 156u-ban
Bécsben megjelent saját munkájában levő fametszet után.
Báthory Zsigmond . . . .' 1Ó7

Sadeler Egyed egykorú rézkarcza után. Eredetije az Országos Képtár uietszet-
gyűjteményében.
Báthory Endre 1Ó9

Egykorú rézkarcz után, melynek keretbe foglalt középső része a meggyilkolt bibor-
nok fejét ábrázolja; a két oldalt levő rajzok a bibornoknak utolsó csatájában használt
csatalovát, kalapját és lobogóit tüntetik föl. Eredetije az Országos Képtár metszet-
gyűjteményében.
Bocskay István 171

Cayiiiox Buldiz.sár egykorú nürübergi réznietsző és műáiús nietszele után. Ercdelije
az Országos Képtár metszetgyűjleinényében.

Lap

Bocskay István névaláírása 17 1

Kassán 1606 november 6-án kelt oklevélről, mely az Ürszá.nos Levéltárban űriztelik.

A bécsi békeszerződés utolsó lapja 173

Az Országos Levéltárban őrzött eredetinek utolsó lapja kisebbített alakban. Legfelül
balra Mátyás főherczeg aláírása; alatta, balra és középen a királyi és császári biztosok:
Trautsohn Sixtus Pál, Lichtenstein Károly, Molart Ernő, Breuner S. C, Erdődy Tamás,
Thurzó György, Forgách Zsigmond és Krenberg U. ; jobbről Bocskay követeinek :
lllésházy István, Vizkelety Tamás, Osztrosich András és Apponyi Pálnak aláirásai és
pecsétjei.
II. Mátyásnak Illésházyhoz 1607 november 13-án Bécsben irt levele ... 175

Eredetije Köpcsényben, a gr. Batthyány József Illésházy-féle levéltárában.

II. Mátyás koronázása Pozsonyban 1608 november 19-én 177

Külön lapra nyomott egykorú rézkarcz után, melynek eredetijén a kép alatt verses
német magyarázat van; ennek magyar fordítása Jókai Mórtól a 176. lapon olvasható.

Pázmány Péter névaláírása 178

Pozsonyban 1629 szeptember 14-én Bethlen Gáborhoz írt leveléről. Eredetije az
Országos Levéltárban.

Pázmány Péter 179

Metszette Szelepcsényi György (ké.sőbb esztergomi érsek) Rómában, az általa ter-
vezett kerettel együtt. E képnek egyetlenegy ismert példánya Bécsben O Felsége
családi könyvtárában őriztetik.

Bethlen Gábor 181

Küiati Lukács egykorú rézmetszete után, mely O Fel.sége családi könyvtárában
őriztetik.

Bethlen Gábor névaláírása 181

Nagy-Károlyban 1619 február 28-án Dóczy Andráshoz irt leveléről. Eredetije az
Országos Levéltárban.
Esterházy Miklós nádor 183

Wideman Illés: „Comitium gloriae centuni qua .sanguine qua vírtute illustrium
herouni iconibus instructum ..." czíniü, Pozsonyban 1646-ban kiadott arczképgyüjte-
ményes művéből.

A keresdi kastély udvar felőli oldala. Benczúr Béla rajza I85

Donjonja a XIII. századból való s később javított és czímerekkel ellátott épület ;
a kastély többi ré.sze a XV — XVI. századból való.

II. Rákóczy György 187

Meyssens János metszete után. Eredetije az Országos Képtár metszetgyüjteniényében.

Zrínyi Miklós a költő névaláírása 188

1654 február 21-én Csáktornyán kelt s II. Rákóczy Györgynek szóló, ré.szben
titkos jegyű leveléről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Zrínyi Miklós a költő 189

Sandrai-t Jakab külön lapra nyomott egykorú rézmetszete után. Lanfranconi Enea
gyűjteményéből.

Zrínyi Péter 191

Sandrart Jakab külön lapra nyomott egykorú rézmetszete után. Az Országos Képtár
metszetgy űjteraényéből .

II'

XII

Lap
Wesselényi Ferencz 193

Wideman Illés egykorú rézmetszete után; Pozsonyban 1646-ban megjelent magyar
arczképgyűjteményéből.

Nádasdy Ferencz 195

Galeazzo Prioratónak „História di Leopoltlo Cesarc" czínui, Bécsben 1670-ben
kiadott művében megjelent rézmetszet után.
Thökölyi Imre 197

Schenk P. egykorú metszete után. Az Országos Képtár metszetgyüjteményébnl.

Thökölyi Imre névaláirása 197

A prásniári táborbeli 1690 évi szept. l-jén Alvinczi Péterhez intézett leveléből.
Eredetije az Onszágo.s Levéltárban.

Zrinyi Ilona 199

Az Országos Történeti Képcsarnokban levő olajfestményről.

Zrínyi Ilona névaláirása 199

1682 nov. 25-én férjéhez, Thökölyi Imréhez intézett leveléből. Eredetije az Országo.s
Levéltárban.

Buda ostroma 1686-ban 201

Az eszéki ütközet 1687-ben 203

E két rajz La Malgratige-assk Nancy melletti gyárában készült s most a bécsi
császári palotában levő szonyegképeiről vett másolat.

I. József koronázása Pozsonyban 1687 decz. 9-én 205

A „Theatrum Europaeum" czímű folyóirat 13-ik kötetében levő metszet után.
a Lipőt császár és király nejével, Eleonórával ; b József királyi széke, vörös-fehér-zöld
posztéival bevont emelvényen; c I. József; d Buonvisi bibornok, a bécsi pápai nuncius ;
e KoUonics bibornok ; f a velenczei és a spanyol követ ; g Széchényi György primás ;
h Esterházy Pál nádor ; k német urak ; / magyar püspökök ; m Magyarország heroldja ;
n a tíz zászlótartó ; o zenekar.

Széchényi György 207

Lerch F. egykorú rézmetszete után. Az Országos Képtár metszetgyüjteményéből.
Teleki Mihály 209

A marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban levő egykorú festmény után.

Teleki Mihály névaláirása 209

Telekinek l673 október 29-én Haszt várában kelt s a szepesi kamarához intézett
leveléből. Eredetije az Országos Levéltárban.

A zentai csata 1697 szept. ll-én 211

Wolffgang A. M. rajza és metszete után. Florantin J. A. „Dicaeomachia sive Erote-
mata juridico-polemica" czímű, Insbruckban 1714-ben kiadott könyvéből, melyet Savoyai
Jenőnek ajánlott s az ö életéből vett metszetekkel díszített.

II. Rákóczy Ferencz 2 13

A „Hi.stoire des revolutions de Hongrie" czímű munkának, melyben Rákóczy emlék-
iratai is foglaltatnak 4-rétű kiadásában levő rézmetszet után.

II. Rákóczy Ferencz névaláirása 2 13

Rákóczynak 1708 febr. 28-án Tokajból hg Esterházy Pál nádorhoz intézett leve-
léből. Eredetije az Országos Levéltárban.

XIII

Lap
Károlyi Sándor névaláírása 214

1706 június 27-én Naj^y-Szonibatban kelt s Szirmay Antalhoz intézett leveléből.
Eredetije az Országos Levéltárban.

Pálffy János névaláírása 214

Egy, 1710 június 29-én Pozsonyban kelt biznnyitványárni. Eredetije az Országos
Levéltárban.

Portyázó kuruczok egy elfogott labanczot hajtva maguk előtt 2 15

Rugendas nürnbergi rézmetszőnek, ki Magyarországon is nuiködött, egykorú réz-
metszete után. Lanfranconi Enea gyűjteményébűi.

Magyar huszártiszt 217

Liiyken Gáspár németalföldi festő és rézmetsző munkája, uiely Weigel Kristóf „Neue
eröffnete Weltgallerie" (Nürnberg 1703) czímű képes könyvében jelent meg.

Magyar hajdú 219

Weigel Kristóf „Neue eröffnete Weltgallerie"-jából.

A gyulafehérvári Károly-kapu III. Kíiroly lovagszobrával, Benczúr Bélától . .221
Mária Terézia koronázási kardvágása. Meyfens festménye 225

Eredetije az Országos Történeti Képcsarnokban.

Mária Terézia koronázási menete Pozsonyban 1741 ji'inius 25-én .... 229

Készlet egy egykorú rézmetszetből, mely a Pozsony-városi mi'izeum tulajdona.

Mária Terézia arczképe 23 1

Budapest főváros polgárme.steri hivataltermében levő egykorú olajfestmény után.
Mária Terézia névaláírása 231

Az 1769 márczius 20-án Bécsben kelt leiratából. Eredetije az Országos Levél-
tárban.

II. József mint gyermek. Houbracken metszete után 233

A göd(")llői kastély. Benczúr Béla rajza 235

Az egyetem ünnepélyes beiktatása a budai vár[)alotában 1780 ji'iniiis 25-én 237

Az egyetem régi dísztermében levő falfestmény tervrajza után, a mely tervrajz
az egyetemi könyvtár-igazgató hivataltermében van.

Magyar testőr. Btkkessy Heinbucher alezredes rajza és Schindlcr Jakab

rézmetszete után 241

II. József visszavonó rendelete 247

Kelt Bécsben 1 790 január 28-án. Eredetije az Országos Levéltárban.

A magyar szent korona hazahozatala Bécsből Budára 1790 február 21 -én.

Kimnach László rajza 249

Részlet az Országos Képtár metszetgyüjteményében levő egykorú rézmetszetű képből.
Az 1791: X. törvényczikk 250, 251

Eredetije az Országos Levéltárban.
II. Lipót királynak az 1791. évi törvényczikkeket szentesítő aláírása ... 251

Eredetije az Országos Levéltárban.
11. Lipót koronázása Pozsonyban 1790 nov. 15-én. Egykorú metszet után 253
1. Ferencz király koronázása Budán 1792 június 6-án: Az eskütétel. Egykorú

metsze után 255

XIV

Lap

József nádor. Einsle Antal egykorú festménye után i-ajzolta Vastagh György 257
Magyar insurgensek a franczia háborúban, líikkessy egykorú rajzai után,

Kimnacli Lászlótól 259

Magyar gránátosok a franczia háboniban. Gerasch F. rajza után .... 261

Záró-kép, Benczúr Gyulától 262

Kezdő-kép a Habsburg-királyok alatti új korszakhoz, Bejiczúr Gyulától . . 263

A Magyar Nemzeti Múzeum. RauscJier Lajos rajza 267

Gróf Széchenyi István. Ammerling Fr-nek a Magyar Tud. Akadémia képes-
termében levő egykorú olajfestménye után 269

A lánczhíd alapkő-letétele 1842 aug. 24-én. Részlet Barabás Miklós egy-
korú festményéből, mely az Országos Történeti Képcsarnokban van . 271
Az 1848-ki országgyűlés megnyitása Budapesten. Borsos József és Betten-

koffer Károly egykorú kőrajza után 273

Záró-kép az új korszakhoz, Benczúr Gyulától 276

„A magyar nép'- czímű szakasz czímképe, Feszfy Árpádtól 277

Homlokrajz ..A magyar nyelv sajátságai'- czímű czikkhez. Hollós Károlytól 279
H kezdőbetű. A Magyar Nemzeti Múzeumnak XIV. századi Missaléjából,

rajzolta Dörre Tivadar 279

Pörosztó bajvívás . 293

Harczdöntő párbaj 295

Gyermek-avatás az ősmagyaroknál 309

A holt vitéz és menyasszonya 313

Legényköltögetés ősrégi halotti toron 3t5

Attila lakomája 319

Csaba útja 321

A vízi tündér és a királyfi 325

A garabonczás deák és az árva gyermek 329

Mind a kilencz rajz Zichy Mihálytól.

Záró-kép, Dörre Tivadartól 332

Kezdő-kép .,A magyar nép humora" czímű czikkhez. Vágó Páltól .... 346

Kezdő-kép .,A magyar népköltészet'- czímű czikkhez, Roskovics Ignácztól 347

„Jeges az út . . .", Va'gó Páltól 355

„Molnár Anna" népballadához, Liezenmayer Sándortól 357

Záró-kép „A magyar népköltészet'- czímű czikkhez, Roskovics Ignácztól . 362

Kezdő-kép „A magyar zenéről" szóló czikkhez, Roskovics Ignácztól . . . 363

Lavotta János. Egykorú kép után rajzolta Vágó Pál 371

Eredetije Kóczáii Ferencz birtokában van iUaglódon.

Bihari János. Egykorú kép után rajzolta luigó Pál 373

liredetije az Országos Történeti Képcsarnolcban.

„i'iczi piros alma . . .", Roskovics Ignácztól 381

Egressy Béni. Egykorú kép után rajzolta Vágó Pál 385

Eredetije az Országos Történeti Képcsarnokban.

Lap
Záró-kép .,A magyar palotás zene és a népdalok" czímü czikkhez, Rosko-

vics Ignácztól 386

Kezdő-kép ..A magyar népviselet" czímű czikkhez, Vágó Páltól 387

Menyasszonyi láda, Vágó Páltól 39 1

Jász menyecske, Roskovics Ignácztól 396

Alföldi csikós, Roskovics Ignácztól 397

Záró-kép „A magyar népviselet" czímű czilíldiez. Vágó Páltól 40S

A .,Közgazdaság" czímű szakasz czímképe, Bencziír Bélától 409

Gulya, homlokrajz. Vágó Páltól 411

A kezdőbetű a „Mezőgazdaság és állattenyésztés" czímű czikkhez, Dörre

Tivadartól 411

Magyar paraszt-ló, Vágó Páltól 415

Magyar juh, Greguss Jánostól 417

2^1

•o

Czigája juh, Greguss Jánostól 4

Hortobágyi ménes, Wagner Sándortól 433

Szántó, Greguss Jánostól 437

Nyomtatás, Greguss Jánostól 439

Kis-Nonius, 1"ágó Páltól 44 1

Hortobágyi csikós, Wagner Sándortól 443

Magyar bika, Greguss Jánostól 445

Kondor sertések, Greguss- Jánostól 447

Tokaj, Mednyánszky László bárótól 449

Tokaji szüret. Vágó Páltól 453

Mustszűrés Tarczalon, Vágó Páltól 455

Dolomit-szildába vájt pincze Budafokon, Feszty Árpádtól 457

Az alcsLithi díszkertből : A tó partja, Klotild főherczegnő ( ) cs. és kir.

Fenségétől 4Ó1

Az alcsuthi díszkertből : Lugasok és virágágyak, Klotild főherczegnő < ) cs.

és kir. Fenségétől 463

Baraczkvásár Kecskeméten, A'Iednyánszky László bárótól 4Ó7

Dunaparti gyümülcs- és dinnye-piacz Budapesten, Vágó Páltól 4Ó9

A bruszturai surrantó a Taraczvölgy felső részében Máramarosban .... 473
Rudolf trónörökös < > cs. és kir. Fensége vadászkastélya az Erdészvíilgyben

Máramarosban 475

Vízfogó Máramarosban • 477

Tiszamenti tölgyerdő 48 1

Mind a négy rajz Alcdiiyánszky László bárótól.

Karsztvidéki fenyves, Feszty Árpádtól 485

Egy budapesti gőzmalom belseje, Greguss Inn-étől 493

Zsolnay majolika-gyárából val('j készítmények, Zsolnay Júliától 501

Síngyártás a diósgyőri hámorban, Feszty Árpádtól 503

XVI

Lap

Az ó-budai hajógyár, Raiisclicr Lajostól 505

Vízrebocsátásra kész hajó az ó-bndai hajógyárban, Ransclier Lajostól . . 507

Részlet a nagy-szlabosi papírgyárból, Háry Gyulától 509

Hajók a Dunán Budapestnél, Dörre Tivadartól 513

A magyar kir. államvasutak budapesti gépgyárából, Dörre Tivadartól . . . 515

Vasúti híd Fucsinénél a magyar királyi államvasutak károlyváros-fiumei

vonalán, Fesziy Árpádtól 5 17

Vasúti híd a Száván Zimony és Belgrád között, Kiiiinach Lászlótól ... 521
A magyar királyi államvasutak éjszaki vonala Körmöczbánya mellett, Dörre

Tivadartól 523

Záró-kép, Benczúr Gyulától 523

Színes képmelléklet :

Ormánsági népviselet Baranyában, Fesziy Árpád rajza; chromozinkographiáját
Angerer és G()schl műintézete készítette. E kép a .,Népviselet" czímű czikkhez
(403 — 406. lap) tartozik.

Előszó.

W. 1

*y'-

is^.

y-'

^r-

-3

'^^,

agyarországon és társorszá-
gain, a természet ajándo-
kaival gazdagon megáldott
e nagy és szép területen
vezetjük végig olvasóinkat.
Magas hegylánczolatok,
mély ősrengetegek, szelid,
_ halmos vidékek, suttogó töl-
gyesek, terjedelmes tavak, halakban dús és hajóz-
ható nagy folyamok, végtelen sík puszták, jól
mívelt rónaságok, szőlővenyigével koszorúzott
hegyoldalak, éjszaki tájak szakadékai Galiczia
határán, délszaki pompában viruló növényzet a
fiumei öböl partjain: mind ezt meg fogjuk itt
látni és ismerni « Írásban és képben ».

Ez a mi Magyarországunk Istentől megáldott
ország ; hegyeiben még kincsek rejtőznek, s szűz
földjei vannak még nagy darabokban. Oly ország,
mely a fölvirágzásnak még folyamatán van, s melyre
nézve ma még inkább gazdagsági forrásainak

fültalálása és haszonra fordítása, mint
azoknak fáradalmas és mesterséges föntar-
tása a legközelebbi föladat.

A nyugati és éjszaki jelleg, a déli hév
és a keleti népjellem, egymásba vegyülve
találkoznak itten.

Szent István koronájának birodalma
természetrajzi tekintetben is nevezetes biro-
dalom : különböző állatfajok s földrészünk
három égalji növényzetei határosok itt egy-
mással. Mind természeti lényegében, mind
éghajlatában, mind tájképi jellegében ki
van fejezve az átmenet a Kelet és Nyugot
között.

De nemcsak a természetvizsgáló talál
Magyarországnak változatokban oly any-
nyira gazdag vidékein tanulmányai számára
folyton új anyagot, hanem a népismertetö
iró is, ki a nép életének, fejlődésének és
sajátosságának tanulmányozását tette föl-
adatává. A népvándorlás utolsó hullám-
vetései rendkívül érdekes csoportozatait
hozták itten létre a különböző nemzetisé-
geknek. A germán törzs nyelvi határának
tőszomszédságában találjuk az éjszaki és

déli szlávokat hegyeken és rónákon ; kele-
ten a románokat; magok a magyarok az
ország szivében telepedtek le, csaknem
kizárólag a rónákat szállva meg, kivéve
egy törzset, a székelyt, mely egy osztatlan
tömegben az ország keleti határát válasz-
totta lakóföldének; németek a hegyes vidé-
keken s elszórtan a síkságokon is laknak; e
főbb néptörzseken kivül vannak még ruthé-
nek, örmények, bolgárok, és czigányok is.

íme mind ezen népfajokat föl fogjuk
keresni a magok lakóhelyén ; meg fogunk
ismerkedni szokásaikkal és viseleteikkel, a
jelenre úgy, mint a múltra tekintve ; meg
fogunk ismerkedni történeteikkel és kifejlő-
désükkel; látni fogjuk őket elöhaladásukban
és mívelödésükben; egy szóval meg fogjuk
ismerni egész életét és lényét a népnek,
a hogy keletkezett s a hogy az általa lakott
földhöz alkalmazkodott.

Annyi jó és balszerencse után, annyi
viszontagságok változásain keresztül, annyi
véres harcz multán, egy ezer éves küzdelem
végén ma is ugyanazon haza földén élnek
a magyarok, melyet egykor Árpád vezérlete

.^i^

alatt elfoglaltak, s Szent István koronájá-
nak a természet által oly dúsan megáldott
országaiban gazdag közmívelödési életet,
eleven, elöhaladást s gyors fölvirágzást
tudtak magoknak teremteni a magyar állam
népei. És midőn ma a kelő nap Erdély
határhegyei közül kiemelkedik, s ifjító suga-
raival bearanyozza a gyönyörű rónákat, a
ragyogó folyókat, a bujazöld mezőket, a
szép városokat s a sötét erdőket : akkor
egy olyan országot üdvözöl, mely magát
eseményekben gazdag, hosszú történelem
után a fölvirágzás és biztos gyarapodás
boldog korszakához küzdte fel, — a mi
szép Magyarországunkat.

fSi^j

'/A

itoj

A MAGYAR SZENT KORONA

BIRODALMÁNAK

FÖLDRAJZI ALAKULATA.

A magyar szent korona
birodalmának földrajzi
alakulata.

magyar szent korona területe Közép-
Európa keleti részében fekszik, majd-
nem egyenlő távolságban egy felöl az
éjszaki sarktól, más felől az egyenlítőtől. Szépen
kiszabta és kikerekítette a természet, s a szom-
széd országoktól jól kiváló, szembetűnő határvonalakkal
Mlöní tette el. A Kárpátok hegykoszorúja, az Em^ópa
főgerinczét alkotó magas hegységi övnek legkeletibb
tagja öleli körül; a határszéli bástyafal roppant ív alak-
jában éjszakkeletre, keletre és délkeletre vonulván, a
Duna dévényi kapujától, Pozsonytól, Erdély délkeleti
sarkáig terjed; hossza több mint 1400 kilométer. De
a Kárpátok hegyláncza még ott sem végződik be, csak
irányát változtatja meg, hirtelen njrugatra kanyarodik,
s még nagyobb magasságra emelkedve, Erdély déli

M. 2

10 .

oldalát szegi be; végre délnyugati irányban tovább vonulván, Orsovánál
ismét a Dunáig ér.

A közép Duna Dévény és Pozsony között szép sziklakapun jut be
Magyarországba; Váczig délkeleti, Vukovárig déli, Zimonyig megint
délkeleti irányt követ, azután mint határfolyó keletnek tartván, Moldovánál
felséges völgyszorosba lép, a melyből Orsovánál jut ki, a hol egyszersmind
az országtól végképen elbúcsúzik. Az éjszaki határvonal jobbára vízválasztó
hegygerinczeken halad ; a déli határt ellenben folyók jelölik, t. i. Orsovától
Zimonyig a Duna, azután pedig a Száva és Una. A nyugati határvonal,
Pozsonytól dél felé, nincsen oly élesen megjelölve, mint a Kárpátok külső
övének mentében; de azt is többnyire hegygerinczek szabják ki, jóllehet
ezeket néhány széles völgynyilás meg-megszakasztja. A felső Kulpánál
a határ nyugatra kanyarodik a fiumei öböl éjszaki nyúlványáig, onnan
délkeleti irányt követ a Quarnero keleti partjainak s a Velebit délkeleti
szárnyának mentében, mely utóbbi Dalmátországtól választja cl ; a Zcrmagna
forrásvidékétől éjszaknyugat-éjszakra kanyarodik Szluinon túlig, végre
keletre fordulván, nemsokára az Unát éri el.

Az ekképen körülhatárolt területnek alakja majdnem egészen sza-
bályos, csak délnyugati függeléke zavarja meg a tenger mellékén körded
idomát, a mennyiben az messzire kinyúlik éjszaknyugatról délkeletre.
Mikor a most úgy nevezett török Horvátország a Verbász völgyéig még
a magyar korona területéhez tartozott, akkor ama nyúlvány is, mely
a likai, ottocsáni és szluini kerületeket foglalja magában, jobban ki volt
kerekítve és szabályosabban csatlakozott az anyaországhoz.

A magyar birodalom területe tehát egy tagban terjed el, egybefüggő
folytonos földdarab, mely határozottan különváló földrajzi egyed. A közép
Duna medenczéjéhez tartozik, sőt ennek legnagyobb részét foglalja magá-
ban. Fő közlekedési útja a Duna, mely egy felől a nyugattal, más felől a
kelettel kapcsolja össze. Mindenik jelentékeny folyója a Dunába szakad,
csak éjszakon a Poprád s délnyugaton a tengermellék folyócskái nem
egyesülnek a Dunával.

Az éghajlati s a többi természeti viszonyok nagy változatosságot
mutatnak ugyan, mégis ugyanazon közös jellegre vallanak. Tehát az
ország mind vízszintes szabásánál, mind folyórendszereinél, mind éghajlati
s egyéb természeti viszonyainál fogva egységes, zárt, a szomszéd
tartományok közül j()l kivák') terület. Mindazáltal határvonalai nem

olyanok, hogy a szomszéd országokkal való közlekedést lehetetlenné tennék,
vagy csak szerfölött meg is nehezítenék. A Dunának már említett két
kapuja utat nyit nyugatra és keletre; a Lajta, Rába, Mura, Dráva és Száva
s más kisebb folyók völgyei számos utat nyitnak nyugat felé; a Száva
és Duna déli mellékvölgyei a Balkán félsziget országaival engedik meg a
közlekedést. De a Kárpátok külső hegykaréja sem oly zárkózott válaszfal,
hogy az átkelést megakadályozná; sőt épen ott mutat számos mély horpa-
dást, hágót és átkelő szorost, a hol aránylag nagy magasságra emelkedik.
Az éjszaknyugati határlánczolat épen nem akadályozza a közlekedést a
Vág, Morva és Odera völgyei között; más szorosokon kivül ott van az
aránylag mélyen bevágódott jablunkai hágó, melyen át a vasútat minden
nehézség nélkül ki lehetett építeni. A hegylánczolat legmagasabb csoportja
a Babia gura, de ennek mind keleti, mind nyugati oldalán vannak elég
kényelmesen járható utak. A Magas Tátra meredek, szaggatott sziklaormai
járhatatlanok, de ezeket meg lehet kerülni s a keleti oldalon a Dunajecz
felé kanyargó Poprád völgyén vasútat is lehetett építeni, mely Eperjesről
Tarnovba visz. Nagyobb akadályul szolgál az éjszakkeleti határlánczolat,
mindazáltal abban is vannak oly rések, melyek átjárókul kínálkoznak.
Ilyenek a duklai, uzsoki, vcrcczkci hágók, stb. A duklai hágótól keletre
7 kilométer hosszú alagutat építettek azon pálya számára, mely a Bodrog
és Szán völgyeit kapcsolja össze. A vcreczkei hágón át most épúl a
vasút, mely a Latorcza és Sztrij völgyeit kapcsolja össze. Magasabbak
azok a hágók, melyek Máramarosból, a felső Tisza völgyeiből Galicziába
és Bukovinába vezetnek.

Erdély keleti határlánczolata magas és széles hegytömegekből áll,
mégis számos hágóval és szorossal van kiréselve. Legnevezetesebbek a
borgói, tölgyesi, gyímesi és ojtozi szorosok. A déli határlánczolat még
magasabb; ebből tornyosulnak föl Erdélynek legregényesebb hegyóriásai.
De épen a legmagasabb hegycsúcsok közelében vannak a legmélyebb
horpadások, a legkényelmesebb átjárók. Ott nyílnak Brassó vidékén a
bodzái, tömösi és törcsvári szorosok; a vasútat a tömösi szoroson s a
predeáli hágón át építették Románia felé. Odább nyugatra a déli határ-
lánczolatot épen a közepe táján, egész szélességében, az Olt töri át, s
ott nyílik a felséges verestoronyi szoros, melynek tenger fölötti magassága
csak 360 méter, holott a szomszédos hegycsúcsok 2400 méter magas-
ságra tornyosulnak. A Zsilvölgy szorosában nincsen út; a vulkáni hágó

útja is olyan, hogy szekérrel nem lehet rajta járni; de annál kényelme-
sebb utat nyit a Cserna és Béla völgye, mely Orsovánál a Duna völgyére
szolgál. Ott már vasút is van, mely Romániába vezet.

Hazánk tehát a szomszéd országokkal minden irányban sok és elég
kényelmes utakon közlekedhetik. Csak egy irányban nincs könnyű közleke-
dése, t. i. a tenger felé. Az a körülmény, hogy valamennyi folyója a
Fekete tenger felé kanyarodó Dunával egyesül, kedvező annyiban, a
mennyiben az ország ez által egységes jellemet kap s az egyes vidékek

Az Alföldről. — Tanya a Hortobágyon.

közlekedési vonalai egy közös góczpontban egyesíthetők. De más felől
ugyanezt a körülményt kedvezőtlennek is kell mondanunk, a mennyiben a
Duna egy nagyon félre eső beltengerbe szakad, melyet most a világforgalom
útja alig érint, s mely a mi hatásunk körén egészen kivúl esik. Ellenben
hazánk azon vidékét, mely a tengerig ér, nemcsak hogy valamennyi közle-
kedésre szolgálható folyó kikerüli, hanem még egy felette rideg és zord,
összevissza szakadozott, vízben szűkölködő, bajosan járható mészköves szik-
lahát az anyaországtól el is választja. A magyar-horvát tengermelléket
csak 111. Károly óta törekedtek műútak által az anyaországgal összekap-
csolni s a vaspályát Károly városból Fiúméba csak igen nagy nehézségek

legyőzésével és nagy költséggel lehetett kiépíteni. E szerint hazánk a
tengeri forgalomból a legújabb időig jóformán ki volt zárva.

Hazánk jól kikerekített, többnyire természetes határvonalokkal szegé-
lyezett egységes ország, de belső szabása korántsem egyforma és egyhangú,
hanem ellenkezőleg felette különböző és változatos. Sőt alig van Európában
ország, a mely oly nagy s annyi ellentétet mutathatna fel, mint a magyar
birodalom területe. Ott van a nagy Alföld, mely az országnak majdnem

A Magas Tátrából. — Tájrészlet az Öt tónál.

egy harmadát foglalja el s Közép-Európának legnagyobb síksága, melyről
a tenger csak a legifjabb geológiai időszakban takarodott el. A Tisza két
oldalán terűi éjszakról délre, a Latorczától és Munkács vidékétől a Dunáig,
Zimonyig; tenger fölötti magassága 6o és l6o méter között változik, sík
felszínét csak a folyók barázdái s egyes halmok és buczkák szakítják meg;
nagy része erdőtlen puszta és sivár homok, de legnagyobb része dús
búzatermő föld. A nagy síkság kevés változatosságot mutat, de mégsem
oly egyhangú, oly kietlen, mint Kelet-Európa alföldje, s megvannak
saját szépségei: egyes vidékei szintén különböznek egymástól. Kisebbített

hasonmását az ország nyugati részében találjuk, ott, hol egykor a Duna
deltája volt, mikor az Alföldet még tenger borította. Ez a pozsonyi me-
dencze síksága, mely a Duna két oldalán éj szakkelet-éj szakról délnyugat-
délre terjed s Nagy-Szombat vidékétől Sárvárig, a Rábáig ér.

E nagy síkságokkal szemben a hegyes felföld a legnagyobb változatos-
ságot mutatja; az ország éjszaki vidékeit foglalja el, egymással egyközú
völgyek szeldelik, melyek délre nyílnak s ekképen utat nyitnak a meleg
légáramlatoknak az ország határain égbe nyúló havasokig. Az egész felföld
délre lejtősödik; valóságos lépcsőzetes föld. Nyájas mosolygó völgyek
szelíd hajlású hegyekkel, vadregényes szakadékok meredek ormokkal és
szaggatott sziklatetőkkel váltakoznak a felföldön; a hegyeket rengeteg
erdők, a völgyiapályokat kaszálók és szántók foglalják el, a gömbölyded
havasokon gyepmezők zöldellenek, és csak a legmagasabb és legmeredekebb
sziklatetők kopárak és meztelenek, míg a déli kiágazások verőfényes lejtőin
a szőlő díszlik.

Megint más szabása van az erdőntúli vidéknek, vagyis Erdélynek.
Ez egy négyszegletű roppant fellegvár, melyet a természet épített fel s
tolt előre a határtalan keleti síkságra, hogy majdan védelmül szolgáljon
a keleti bai^bárság ellen. Magas bástyafalak övezik Erdélyt minden oldalról
s belseje hullámzatos, egymással egyközű völgyektől szeldelt föltérség, mely
seholsem oly laj)ályos, mint az Alföld, hanem mindenütt hegyes-völgyes.
Magas és széles hegyöv választja el Erdélyt az anyaországtól is, mind-
azáltal a nyugati oldalán emelkedő hegységek sok helyen át vannak
törve ; a Szamos, a Körösök, a Maros- ezen réseken át jutnak a magyar
Alföldre. A Kárpátok nagy hegykaréja Erdélyt erős karral kapcsolja
Magyarországhoz s egyesíti vele egy testté.

Erdélylyel, ezzel a keleti fellegvárral átellenben áll az ország nyugati
része, mely szintén négyszegletű, de egészen más szabású. Ez a Duna és
Dráva köze, az ország legszebb, legáldottabb része ; egészben véve hullám-
zatos dombvidék, csak a nyugati szélein s a közepe táján vannak magasabb
és egybefüggő hegysorok; a Vértes-Bakony hegysoraitól délre már csak
elszigetelt hegycsoportok sorakoznak Pécs, Villány és Szegzárd vidékein.
Az egész területnek közepén, a Bakony aljában, a Balaton gyönyörű
tómedenczéje terűi, maradványa az egykori tengernek.

A Duna és Dráva közéhez ama hosszú és keskeny földszalag csatla-
kozik, mely a Dráva és Száva között terjed cl; hosszú, de alacsony

hegyláncz húzódik rajta végig, mint legdélkeletibb ága az Alpesck hegy-
rendszerének. Ezen hegyláncz két oldalán a Dráva és Száva lapályai
terülnek el, melyek a nagy Alföld öbölszerú nyúlványai. E szerint a
Dráva és Száva köze egy felől a nagy Alföldhöz, más felől a Duna-Dráva
közéhez csatlakozik.

Egészen más alakulata és természete van a Kulpától délre cső föld-
darabnak s a tengermelléknek; ez leginkább elüt az ország többi vidé-
keitől, elkarsztosodott sziklahátaival átmenetül szolgál a balkáni félsziget
tartományaihoz.

így már a természet különbözően alakította és szabta ki az ország
egyes nagy vidékeit s mindegyiknek megadta saját szépségeit; külön-külön
arczulattal ruházta föl mindegyiket. Különböző kincsekkel is megáldotta;
a hegyek gyomrába sokféle érczeket, kőszenet és más hasznos ásványokat
rakott, a mezőségeket dús termőfölddel ruházta föl, s itt is, ott is üde
forrásokat, csevegő patakokat, kanyargó ereket és méltóságos lassúsággal
hömpölygő folyókat teremtett. Valóban a Kárpátoktól nagyszerű amfi-
teátromként körülölelt ország, melyet a Duna, Tisza, Dráva és Száva
öntöznek, szép és áldott föld, melyen boldog állam keletkezhetett.

Ezt az államot a magyar nemzet alapította s immár egy ezredév
óta tartja fenn a legválságosabb viszontagságok közepette. A magyarok
ott jöttek be az országba, a hol a határvető hegykoszoru legkeskenyebb.
Átkelvén az erdős hegyeken, a völgyek nyilasait követték s akadály nélkül
eláraszták az Alföldet. Azután a nagy síkságra szolgáló völgyeken fölfelé
nyomulván, csakhamar a hegyes Felföld népeit is meghódoltaták ; átkeltek
a Dunán is s a termékeny szép dombvidéket megszállván, a Száváig, sőt
a tengerig száguldoztak el gyors paripáikon, líjui hévvel, hősi lelkesedéssel
törtek előre hódító őseink, ki-kicsaptak a természetes határokon túl s had-
járataikat nyugati és déli irányban messze vidékekre is kiterjesztették.
De nem sokára felhagyván csapongó portyázásaikkal, a természet által
kiszabott határok között telepedtek meg.

Már első vezéreink ösztönszerűleg és helyes tapintattal ott üték fel
tanyájokat, a hol az ország természeti központja, szíve van, a honnan egyes
vidékeit összegfoglalni legkönnyebben, kormányozni legjobban lehetett.
Ezt a központot a Duna nagy hajlata jelöli meg; a Csepel szigete, Budapest
környéke az a hely, a hol már Árpád töltötte pihenő napjait. Ezen
a vidéken szögellenek egybe, érintkeznek egymással a nagy Alföld, az

ejszaknyugati Felföld s a Duna és Dráva köze; itt metszik egymást az
éjszakkeletről délnyugatra menő utak és a Duna vonala. A vasúti no itika,
a mely napjainkban Budapestet tette az ország vasúti hálózatának csomó-
pontjává, nem tett egyebet, csak a természet útmutatását követte.

Az egész országnak leg-
nagyobb és egyszersmind
középső vidéke az Alföld,
s a magyar nép ezt szállta
meg egész kiterjedésében;
ez felelt meg legjobban
természeti hajlamának s
egyszersmind államalkotó
ösztönének. Az Alföldről ter-
jeszkedett kisebb-nagyobb
tömegekben a völgyeken
fölfelé az ország határszé-
leiig. A török hódoltság
és más viszontagságok az
Alföld déli vidékein nagyon
megfogyasztották a ma-
gyarságot, s helyét nagy
részt idegen jövevények
foglalták el. Mindazáltal az
Alföld s a Dunán túli és
inneni alacsony dombos vi-
dékek még most is főszék-
helyei a magyarságnak,
csak a székelyek szállták
meg Erdély keleti magas
fensíkjait és hegyeit. Az
éjszak-nyugati Felföld a
tótok ősi lakóhelye, az éjszak-keleti hegyes vidékeket a ruthének, a keleti
hegyes vidékeket a románok szállták meg, mint későbbi jövevények. Ugyan-
csak későbbi betelepülök a szerbek is, kik leginkább az Alföld déli vidékein
s a Dráva és Száva között telepedtek meg. A németek különböző időkben
jr)ttck be az országba; a régibb gyarmatok leginkább hegyes vidékeken

A délkeleti Kárpátokból. — Propaszta völgytorok.

telepedtek le, a későbbi jövevények pedig főleg a török uralkodás és
háborúk alatt támadt hézagokat tölték ki. A különböző nemzetiségek tehát
nagyjából a természettől kijelölt különböző országrészeken helyezkedtek el,
mindazáltal mégsem úgy oszlanak el, hogy külön-külön területeken lak-
nának egészen keveretlenül. Erdélyben hajdan három külön területet s
három külön nemzetet különböztettek meg, de ott is vegyesen laknak
a különböző nemzetiségek. Nagy népkeveréket találunk mindenütt, még

M*^^^

A magyar tengermellékről. — Fiume.

Horvát-Szlavonországban is. Legtömegesebben laknak az ország középső
vidékein a magyarok, kik egyébiránt kisebb-nagyobb számmal a magyar
állam egész területén előfordulnak. A magyarokon kivül a németek vannak
leginkább elszéledve, de tömegesen csak néhány vidéken laknak.

A különböző nemzetiségek egymás mellett, egymással összevegyülve
élnek évszázadok óta a nélkül, hogy valahol teljesen egymásba olvadtak
volna. Az egyensúlyt, a kapcsolatot a magyar nép tartotta fenn köztük,
a magyar nép, mely az államot megalapította s mely azt, nem tekintve

M. 3

egyéb erkölcsi és anyagi kiváló tulajdonságait, már létszámánál és elhelyez-
kedésénél fogva is egyedül képes fentartani. Az egységes állam keletkezését
és fenmaradását az ország földrajzi fekvése, vízszintes tagosúlata és dom-
borzati viszonyai hathatósan előmozdítják. A kísérletek, melyek a századok
folyamában az ország feldarabolását s a magyar állam szétbontását tűzték
ki czélúl, mindannyiszor meghiúsultak; mihelyt a szenvedélytől elkapatott
emberek kijózanodtak s a természet szavára figyelni kezdtek, az egységes
állam legott megint helyreállott. Legsajátságosabb szabásuk van a Kulpától
délre eső vidékeknek és a tengermelléknek, s ezek a vidékek csakugyan
politikai tekintetben is némi önállóságot élveztek mindig, de az anyaország
a tengeri kikötőket nem nélkülözhette s törekednie kellett, hogy azokat
biztosítsa magának. A Dráva és Száva köze hajdan egészen össze volt
forrasztva az anyaországgal, s a földrajzi tényezők most is a kapcsolat
fentartására utasítják. Némileg sajátságos szabása van Erdélynek is, de
maga a természet Magyarország fellegvárává teremtette ; még ki sem
volt fejlődve mostani alakja, határszéli bástyafalai máris Magyarországhoz
kapcsolták, fő völgyei már a neogén korszakban a magyar Alföld tenge-
rének öblei voltak. S Erdélyt maga a természet annyival inkább utasítja
a Magyarországgal való egyesülésre, minthogy neki magának nincsen föld-
rajzi, természeti központja, a mint ezt a történelmi események is tanúsítják.

'WV^WVAJVA.AA>VAyWW^A_AAAAJV>V>WWW>^A7i^A^VAJV-A^V7VA AyV i

'//\

'f\

//•\

agyarország történelmét már előre meg-
szabta az ország földrajzi alakja. A Kárpá-
toknalv szorosoktól alis- áttört összefűRRŐ
hegyláncza erős határ éjszak és kelet felé,
délen a Száva és a Duna választják el
az országot szomszédjaitól; de a folyókon,
bármennyire szélesek is, hajóval könnyen
át lehet kelni, az ország tehát erre terjedhetett, de egy-
szersmind innét volt fenyegetve is. Nyugat felé épen
nincsenek természetes határai ; így az arra lakó népek
kereskedésének, civilisatiójának, hatalmának nyitva áll;
de azért önállóságát a mostani határok közt mégis mindig
vagy fentartotta, vagy visszaszerezte. Az országot a Duna
szeli keresztül hatalmas kanyarulattal éjszaknyugattól dél-
keletre, hol a Kárpátok lánczán keresztül tör s útmutatója
lett a népek vándorlásának Ázsiából Európába; mert a
mint a vándormadarak a folyók mentében s a tengerpart
hosszában húznak: ugy a népek is a tengert kerülik meg
vándorlásaikban s a nagy folyók irányában haladnak előre.

A Duna tette hazánkat a népvándorlás országútjává már azon ős időkben
is, melyekről még a hagyomány is megfeledkezett, de melyeknek nyomait
és emlékeit feltaláljuk amaz eszközökben és fegyverekben, melyeket a
mostani nemzedék ásogat ki a földből, melyek, bármily különböző nép
lakta legyen is hazánkat, mindig azonos civilisatiőról tanúskodnak, az
ország határain belül Dévény várától az Al-Duna szorosáig, s melyeknek
sajátságos jellege főleg nyugat felé terjed s csak kis mértékben éjszak felé.

A megalith-korszakból, melyben az ős elefánt s a szarvorrú legeltek
a Tisza partjainak ős erdőiben és mocsaraiban, s az ős medvék és hiénák
rejtőztek a bihari barlangokban, alig maradtak fenn emberi kézzel alkotott
emlékek, minők Franczia- és Angolországban oly gyakoriak. Nálunk nem
találtak eddig dolmenek, menhirek és ingó sziklák nyomaira ; de a neolith-
korban, midőn már a kövek kicsiszolása által alakították a szerszámokat és
fegyvereket, elég súrú lakosság nyoma tűnik fel az országban. Alig van
falu, melynek határában elő ne fordulna egy pár csiszolt kőeszköz, melyet
gyakran mint amuletet használ a földmívelő nép. Ha a tehén nem ád
elég tejet, ha a kis gyerek foga nehezen hasad: a régiség ez emlékeivel,
melyeknek régi használatáról nem maradt fenn semmi hagyomány a nép
közt, meg szokták dörzsölni a fájó részeket, a tehén tőgyét, a gyermek száját.

Ismeretes tény, hogy a csiszolt kőeszközök alakja az egész világon
csaknem egészen azonos. Japánban, Khinában, Indiában és Egyiptomban
szintén olyan, mint Európában; de ama körülményben, hogy a kifúrt
eszközök száma nálunk aránylag sokkal nagyobb mint a szomszéd orszá-
gokban, meg egy különös alakú, keskeny, hosszú s vastag vésőben, melyet
nálunk igen gyakran ásnak ki, oly sajátságokat látunk, melyek hazánk
lakóit már amaz időben is megkülönböztették szomszédjaiktól. Az Alföldön,
hol kő nem fordul elő, állatcsontokat, különösen a szarvasnemúekét dol-
gozták föl fegyverekül és eszközökül. A Tisza mentében mindenütt találunk
halmokat, melyek az őskori emberek lakhelyeinek maradványaiból és
hulladékaiból támadtak. Ezekből azt látjuk, hogy az akkori lakók halászatból
és vadászatból éltek, de földművelést is gyakoroltak; az idő által meg-
szenesített búzaszemek nem mutatnak semmi különbséget az akkori és
mostani búza között. Kereskedelmi összeköttetés is volt már akkor és pedig
a legtávolibb országokkal is. A kőkori sírokban oly tengeri kagylóból
metszett nyaklánczokat találunk, minők csak a Vörös tenger vidékein
fordulnak elő.

A Mátra hegységben még ma sem ritka a termés-réz. Ezt az őskori
emberek is ismerték és idővel reá jöttek, hogy izzó állapotban meg-
lágyul és kovácsolás által minden alakra idomítható. Rézből kezdték tehát
fegyvereiket és szerszámaikat készíteni, kezdetben a csiszolt kőeszközök
alakjára, s valamint ezeknél, inkább a súlyra, mint az élességre fordították
fígyelmöket-; de később új, czélszerúbb formákat is találtak fel. Ily réz-
eszközök, minők hazánkban igen gyakoriak , alig fordulnak elő Német-
országon, Skandináviában és a lengyel földön ; de az osztrák alpesi tavak
czölöp-építményeiben s a bieli tóban Helvécziában szintén találtak, még-
pedig olyanokat, melyek a magyarországiakkal rokonok. Megjegyzendő
még az is, hogy Czipi"us szigetén a legrégibb sírokból fúzfalevél-alakú tőrök
és kések jöttek napfényre, melyeknek formája s a nyélbe való erősítése a
legkisebb részletekig azonos a magyaroszágiakkal.

Azt a folytonos fejlődést, mely a csiszolt kőkorból a rézkorba vezetett
át, félbe szakította hazánkban, mint egész Európában, egy új nemzet
hódítása, mely a civilisatio magasabb fokán állt, a mennyiben fegyvereit
és eszközeit bronzból készítette, melyek a kőkoriaktól és rézkoriaktól for-
máikban lényegesen különböznek. Ez a nép tehát már tudta, hogy a réznek
és ónnak bizonyos arányban való vegyítéséből oly fém kerül elő, mely akár
az ónnál, akár a réznél keményebb, könnyebben élesíthető, s öntés által
állítható elő. Ismerték tehát a bányászatot, kereskedelmi összeköttetésben
álltak azokkal az országokkal, hol ón fordul elő és ismerték az ötvözés
mesterségét. A régiségbúvárok az árja népvándorlással hozzák ezt a népet
kapcsolatba, s csakugyan úgy látszik, hogy mindazok a népek, melyek
Európa nyugoti részét lakják, a Paropamisus aljából indultak ki, s meg-
kerülve a Kaspi és Fekete tengert, hatoltak a Dunáig s ennek irányában
vándoroltak tovább a mostani Magyarországon keresztül. Helbig, a római
archaeologiai intézet tudós titkára, ki az italikusok Pó-völgyi telepeiről
értekezett, nem kételkedik, hogy e telepek őslakói éjszakkeletről érkeztek
Olaszországba s a Magyarországon talált halmok csakugyan ugyanazon
jelenségeket mutatják, mint a Pó-völgyi terra marék.

A bronzkor civilisatiójának emlékei egész Európa területén rokon-
ságban állnak egymással. A régiségbúvárok azonban a formákra nézve több
csoportozatot különböztetnek meg. A magyarországi bronzkori emlékek
egyszerűbbek, mint a skandináviai, olasz- és francziaországi bronzkori emlé-
kek. A kard, a véső, a ruhakapocs különös nemzeti sajátságot mutatnak,

mely hazánk határain túl csak ritka esetekben észlelhető, de a Duna középső
medenczéjében a Kárpátokig mindenütt előfordul. Habár különböző népek
laktak már akkor is az országban, civilisatiójuk ez emlékek szerint ugyanaz
volt. A magyarországi sajátságos formákat ama rajzban állítottuk össze,
mely e czikk elejét diszíti.

A vas használatával kezdődik a történelmi kor. Herodotos, kinek a
Kr. e. V. században a Duna folyásáról még igen zavaros fogalmai vannak,
az agathyrzeket, ■ — ezen, ugy látszik, thrák népet, — helyezi a mostani
Ei-délybe. Az emlékek azt mutatják, hogy a Duna mentében főleg kelta
törzsek laktak, melyeknél az úgy nevezett la téne fibula^ továbbá a vas
késnek, tőrnek, lándzsának, kardnak és pajzsdudornak bizonyos sajátszerű
formája, meg a kardkötöül szolgált jellemzetes vasláncz volt használatban.
Mind e sajátság előfordul mindenütt, a hol kelták laktak : Francziaországban,
Felső-Olaszországban, Svájczban, Bajorországban és Magyarországon, s a
régi irók, legalább Nagy Sándor idejétől kezdve, csakugyan említik, hogy
a mai Mag3^arország földén kelta törzsek laktak, melyeket a galata név
alatt foglalnak össze, melyek azonban bizonyára már sokkal régibb időben
telepedtek itt le. Megjegyzésre méltó, hogy a la téneivel egykorú hallstadti
civilisatio nyomaira csak egy helyütt találtak eddig hazánkban, t. i. Somlón;
ellenben a kelta emlékek az egész országban el vannak terjedve. Hiba volna
e civilisatiót kicsLnyleni. A kelták már városokat építettek, és Carnuntumtól
(Petronell) Bononiáig (Viddin) a Duna jobb partján mindenütt találunk
városokat, melyeknek nevei még a római időben is kelta eredetről tanús-
kodtak, névszerinti Scarabantia (Sopron), Sabaria (Szombathely), Bregetio
(Szöny), Aquincum (Ó-Buda), Sopiane (Pécs), Mursa (Eszék), Carrodunum,
Singidunum (Belgrád), stb. Ez a nép már érezte a vert pénz szükségét,
használta a macedóniai ezüst pénzeket, sőt maga is vert pénzeket Fülöpnek,
Nagy Sándor apjának ezüst tetradrachmái s a macedóniai városok pén-
zeinek mintájára. Később a római pénzlábat fogadta el, s királyainak vagy
a törzsnek nevével jelezte a pénzdarabokat. A keltákon felül germán törzsek,
markomannok és quadok laktak a Kárpát alján, ezeken túl szlávok.

A kelta népben nem voltak államalkotó tulajdonságok, a különböző
törzsek nem tudtak állandóan egyesülni, sőt sokszor egymás ellen is harczra
keltek. Mint bátor katonák, a diadochok szünetlen háborúskodásaikor
gyakran szegődtek zsoldosokúi Nagy Sándor utódainak szolgálatába, s még
Egyiptomban is szolgálták a Ptolomaeusokat , honnét egy zsoldos szép

díszedényt hozott magával, mely az egyedi
sírban találtatott s most a magyar nemzeti
múzeum egyik dísze. E zsoldos nc'pnek
elég alkalma volt felismerni a hellenista
országok és királyok belső gyengeségét,
s három magyai országi torzsé a tekto-
sagok, tohstobojok es trokmok egyesültek

Bronzkori tárgyak

egy vezér alatt, kinek
czime Biennus (Bre-
hon) volt, s betörtek
a Balkan felszigetbe,
knaboltak Macedóniát
es Thiaciat, s csak
babonás félelmük, me-
lyet egy rögtön támadt roppant égi
háború idézett elő, ijesztette el őket a
delphii Apolló -templom kirablásától s
mentette meg Athénét és Peloponesust.
Átmentek a Hellespontuson is, és har-
mincz évig zaklatták Elő-Ázsiát rablá-
saikkal és sarczolásaikkal, míg végre
Attalus, a pcrgamosi király, döntő csatá-
ban megverte és a hegységekbe szorította
őket, hol Galata királyságot alapították.
Attalus fia, Eumenes építtette fel azt a
roppant fogadalmi oltárt, melynek gyö-
nyörű márvány dombormúvei most a
berlini múzeumot diszesítik. Ez volt a
magyarországi galaták feletti győzelem-
nek nagyszerű diadal-emléke.

M. 4

A Duna-vidéken maradt kelta törzsek a köztársaság vége felé újra
meg újra összeütközésbe jöttek a rómaiakkal. Végre Augustus császár ural-
kodása alatt a császár két mostoha fia, Tiberius és Drusus, hosszú háború
után leverték a pannonokat, kik Bato vezérlete alatt elkeseredett harczban
törekedtek megmenteni függetlenségöket. Az ókor egyik gyönyörű mű-
kincse, az úgy nevezett Augustus apotheosisa, tartja fenn Tiberius e
diadalának emlékét a bécsi régiségtárban. Ott látjuk a győzelmes vezért,
a mint a diadalszekérről lelép, hogy Augustusnak és Líviának megadja
a kellő tiszteletet, kik isteni alakban ülnek a trónon. Alól római katonák
emelnek trofeumot s ott ül a földön hátrakötött kezekkel a legyőzött
vezér, nyakán kelta torquessel, s övén alul kelta kaligába burkoltan.

Augustus alatt a rómaiak nem terjeszkedtek alább a Drávánál s a
mostani Sziszek volt a tartomány fővárosa.

A mint gyakran történni szokott, a foglalást nem sokára lázadás
követte, melyhez a független törzsek is hozzá csatlakoztak. Ez is leveretett
s az egész dunántúli rész római kezekbe került. A kelta törzsek függet-
lensége megszűnt, rómaiak foglalták el városaikat s kiszolgált katonáik
itt telepedtek meg. így keletkezett itt az iparművészetnek egy külön tarto-
mányi stylusa, melynek emlékeivel gyakran találkozunk a dunántúli
sírokban. Ezek közt legjellemzőbbek a roppant nagy fibulák, melyeket
a nők viseltek, s a kocsik, melyekkel a kelta nagy urak együtt temet-
tették el mao-ukat.
o

Róma nyelve hamar elterjedt a római közigazgatás alatt, ámbár
a légiók, melyek itt tanyáztak, nem voltak rómaiak, sőt olaszországiak is
csak igen ritkán, hanem elrómaiasodott spanyolok, belgák, angolok,
szíriaiak és az alpesi tartományok lakói. Trajanus idejében Pannónia már
nem különbözött más római tartománytól, a városok municipiumokká és
coloniákká váltak s oly önkormányzattal bírtak, minőt a római polgárok
szoktak gyakorolni.

Határtartományok mindig ki vannak téve a szomszéd barbárok
betörésének, kiknek megfcnyítése néha kikerűlhetetlenné teszi a további
foglalást és terjeszkedést. így történt ez Trajanus császár alatt az alsó
Dunánál is, hol a dákok folyvást háborgatták Moesiát. A császár tehát
Carnuntumban hajóhadat szervezett, utat vágatott a parti sziklákba az
Al-Duna szorosában s a dákokat három hadjáratban megverte, Decebal
király fővárosát, Sarmisegethusát — melynek ezentúl Ulpia Trajaaa lett

a neve, — bevette, s Erdélyt Dacia név alatt római provinciává alakította.
A rómaiasítás itt is igen gyorsan haladt előre ; de míg Pannoniában a
feliratokon nem találunk az istenek nevei közt idegeneket, hanem mindig
csak rómaiakat, Neptunt és Jupitert, különösen mint Dolicheniust a mint
bika hátán áll, Merkuriust és Marst, Junót, Dianát, Nemesist, Sylvanust
és a nymphákat : Daciában Eponával találkozunk, s Mithras tisztelete
sokkal terjedtebb, mint Pannoniában, sőt még palmyrai istennevek is
fordulnak elő.

Trajanus hadjáratának emlékéül Rómában diadaloszlop áll, melyen
az egész hadjárat dombormúvekben tárul szemeink elé. Kérdés azonban,
vájjon a dákok öltözete, az övvel összetartott hosszú zubbony s alatta a
széles nadrág, mely a bokánál össze van kötve s a tekintélyeseknél a
rojtos palást, csakugyan híven tükrözi-e vissza a dák viseletet ez emléken,
miután más emlékeken markomannokat, sőt keleti barbárokat is hasonló
öltözetben látunk.

Pannoniát a Duna választotta el a szomszéd barbároktól, kiknek
betörései ellen e folyó elég erős határnak látszott. Daciának nem lévén ily
természetes határa, nyugat felé a rómaiak vallumot építettek és árkot,
melyet sok helyütt még most is megismerhetünk; ez a limes Dacicus,
melylyel több helyütt fogunk találkozni.

A Duna és Erdély közti vidéket, a mai magyar Alföldet, nem birták
a rómaiak; itt ez időben a metanasta jazygok, a rómaiak szövetségesei,
legeltették nyájaikat, s ezeket is árok választotta el az éjszaki germán
barbároktól ; egy ilyen ároknak fennmaradt nyomait a nép ma Csörsz
árkának nevezi.

A rómaiak nem tartottak oly nagy seregeket, mint a mostani
államok; de a határtartományokban mindig több legio volt elhelyezve,
mint a benső tartományokban, hol három századon keresztül a római
békének fensége, „Majestas pacis Romanae" uralkodott.

Az élet a provinciákban utánzása volt a rómainak: kőútak könnyítették
az összeköttetést a városok közt, hol a fürdő játszott oly szerepet a
mindennapi életben, minőt jelenleg a kávéház ; a főhelyeken nem hiányoz-
hatott az amphitheatrum; a városok közelében villák épültek; a határ-
városokat a castrum jellemezte ; a forumot szobrok díszítették : szóval a
római magával vitte szokásait, kényelmét, institutióit, s behozta a római
nyelvet és életmódot az Atlanti oczeántól a Dunáig, rómaiakká téve a

nagyobb részt kelta fajú lakosokat. Ezek olvadtak össze legkönnyebben
a rómaiakkal. Germán népek laktak ezeken túl a Rajna torkolatától a
Fekete tengerig; ezek ellen kellett a római civilisatiót védeni a határ-
tartományokban.

Tiberius diadalmenete. — Augustus apotheosisa.

A Duna balpartján, a Kárpátok aljáig markomannok és quadok
laktak, kiknek vad vitézsége nem egyszer veszélyeztette a római provin-
ciát. Marcus Aurelius császár alatt az összes németség egyesült a rómaiak
ellen, s a markomannoknak sikerült az első támadás; átkeltek a Dunán s
pusztítva terjedtek el egész Pannoniában s már-már az olasz határokat

fenyegették. A császár hadjáratra készült tehát ellenök, s hogy e miatt
új adókkal ne kellessék terhelni népeit, elárvereztette Rómában a császári
kincseket. Maga is személyesen Carnuntumba ment ; ez volt a főhadiszállás,
itt készítette elő a hadműveleteket. Három évig tartott a háború, míg
a markomannok és quadok leverettek. A császár személyesen is részt vett
e harczokban, s részint Carnuntumban, részint táborában a Garan völgyé-
ben irta meg hires bölcselkedő tanulmányait, melyekért a philosophus
melléknévvel ruházták föl. Itt történt, hogy a sereg egyszer a vízből
kifogyva a legnagyobb szükségbe esett, melyből csak egy rögtöni zápor
mentette meg. Ez a jelenet, Jupiter Pluviusnak e csodája, egyik legisme-
retcsebb és legérdekesebb jelenete a császár domborműves emlékoszlopának
Rómában, melyen a markomann háború részletei vannak kifaragva.

A császár Bécsben halt meg; fia, Commodus a már úgy is óriásilag
kiterjedt római birodalom határait nem akarta új tartományok megszer-
zésével még tovább, a Kárpátokig kiterjeszteni ; a Dunát elég erős határnak
tartotta; de ezen időtől fogva a Pannoniában tanyázó légiók különös
figyelemben részesültek, s érezték is jelentőségüket, hogy a római birodalom
sorsát sokszor ők döntötték cl. Commodus megöletése után a pannóniai
légiók vezérüket, Scptimius Severust kiáltották ki császárnak, ki Rómában
dynastiát alapított.

Ezentúl is főleg Pannoniában kellett a római birodalmat a barbárok
betolakodása ellen védelmezni; mert ama roppant mozgalom, melyet mi
a népvándorlás nevével szoktunk jelezni, a népeknek keletről és éjszakról
a civilizált dél és nyugat felé előnyomulása, már ezen időben kezdett
jelentkezni.

Negyvenhárom évvel később ismét az a sereg, mely Syrmium körül
tanyázott, kiáltotta ki a thrák Maximinust császárnak, kinek uralkodása
csak rövid ideig tartott.

Épen azon időben, a melyben a germán népek Európában, a sassa-
nida persák Ázsiában megújíták támadásaikat a római birodalom ellen ;
a császárok mindig változtak ; minden provinciában támadtak ellencsá-
szárok, de mindegyik az egész birodalmat követelte magának, melynek
összefüggése oly erős volt még, hogy a trónkövetelők egyikének sem
jutott eszébe saját tartománya függetlenségét, vagy külön királyi koronát
követelni. Húsz évig tartott a rendetlenségnek és gyalázatnak ezen kora,
mely alatt a német törzsek hol fegyveres csapatokban, hol békés beván-

p
•^

■o

p.
o

3
o*
o

Cs
<
a

isr*

dorlással tolakodtak a határtartományokba. Ekkor a pannóniai születésű
Claudius császár megverte a góthokat, Syrmiumban történt halála után
pedig ismét egy honfitársa : Am'elianus kiáltatott ki császárnak a pannóniai
sereg által. Ez a római nép tekintélyét helyreállította ugyan keleten és
nyugaton, de engedve a szükségnek, kivonta Erdélyből a római sereget
s átengedte a tartományt a betóduló góthoknak. Aui^elianus halála s Tacitus
rövid uralkodása után ismét pannóniai eredetű császár lépett a trónra,
Probus, ki szülővárosának, Syrmiumnak közelében az első szőlőket ültette
hazánkban s a belvizeket lecsapoltatta katonái által. E megalázónak tekintett
munka felbőszítette a sereget, fellázadt s megölte Probust. Ez a császár
telepített góthokat alsó Pannoniába, s ezentúl szokássá lett barbár zsoldo-
sokkal egészíteni ki a praetorianusokat.

Midőn a nagy Constantinus fiával, Constantiussal szemben Magnentius
kiáltatta ki magát császárnak s az egész nyugat seregei hozzá szegődtek,
míg a keletiek Constantiusnak maradtak hivei. Mursa, a mostani Eszék
mellett történt az összecsapás 351. évben Kr. sz. u. Itt vérzett el a római
birodalom seregeinek java; a háborúban Constantius győzött, de a római
véderő meg volt törve, s ezentúl csak nehezen tudott a német törzseknek
ellentállani, melyekhez már szlávok is csatlakoztak.

I. Valentinianus császár, ki szintén pannóniai eredetű volt, helyre-
állította a közigazgatást és sikeresen küzdött meg a barbárokkal ; megverte
a góthokat s békét kötött velük, de a sai-matákkal egyesült quadok ismét
betörtek Pannoniába, s kevésbe múlt, hogy egy császári herczegnő :
Constantia, a nagy Constantinus unokája, hatalmukba nem esett. A császár
ennek hirére Trierből Syrmiumba sietett, s innét fel Bregetióba (Ó-Szőny),
honnét a quadok tartományába beütött, s megfenyítette őket. Midőn
375-ben még egyszer ellenök készült s ők követséggel akarták dühét ki-
engesztelni, a fogadásnál ismét annyira tűzbe jött, hogy fenyegető beszéde
alatt szélütés érte. A légiók Justina császárnéhoz, ki a szomszédságban
időzött, azonnal küldöttséget indítottak, meghívták a táborba, hol csecsemő
fiának, II. Valentinianusnak, kit a császárné ölében tartott, hűséget esküd-
tek oly lelkesedéssel, mint tizennegyedfélszáz évvel később a magyarok
Mária Teréziának.

A népvándorlás kora.

Hosszú volt a római császárság- halálküzdelme ; trónkövetelők harczai,
a régi vallás kiirtása, az arianusok és katholikusok vitái, a birodalom felosz-
tása fölemésztek az életerőt, s ime most egy új nép jelent meg Európában
a Fekete-tenger mellékén s a Duna mentében : a hunok, kik a góthokat
magok elől tovább szorították nyugatra. Más fajhoz tartoztak ezek, mint
a germánok, szlávok és rómaiak, s Attilában, Mundzuk fiában, oly állam-
férfit nyertek királyul, ki képes volt a legkülönbözőbb népeket kormánya
alatt egyesíteni. Góth és gepida királyok elismerték felsőbbségét s gyara-
pították udvarának fényét, melynél Aétiusnak, a rómaiak legjelesebb
hadvezérének fia, Carpilio, hadi neveltetése végett időzött. Aétius maga is
ismerőse volt Attilának, kivel Rugilasnak, az elébbi hún királynak udva-
ránál barátkozott meg, midőn Attila nagybátyjánál elébb mint túsz, később
mint száműzött töltött néhány évet.

Ostrogóthok, gepidák, alánok, rúglak követték az idegen származású
vezér zászlaját, mert bíztak szerencséjében s meghajoltak fejedelmi sze-

M. 5

mélyisége előtt. Fenn is tudta tekintélyét tartani. Attila minden körülményt
felhasznált, mely személyes méltóságát népei előtt szilárdíthatta. Egy hún
pásztor felásott egy kardot, melynek a földből kiálló hegye megsebezte volt
legelő tehene lábát s e kardot különös, szokatlan alakja miatt a királyhoz
vitte, ki azt mint a had-isten jelvényét s a mennyekből leejtett olyan
ajándékát fogadta, mely a világ meghódítását jelenti. Olyan őskori bronz
kard lehetett az, minőt most is sokszor, s nem is oly mélyen találunk
a föld alatt. A népek ebben látták a világuralom jelvényét és zálogát,
s rombold előnyomulásuk csakugyan ellenállhatatlan volt. Elözönlötték az
országokat, megtörték, kirabolták, elpusztították a városokat, mert a nomád
pásztornépek nem szokták meg a városi életet, sátrakban vagy könnyű
faházakban tanyáztak, nem érezték magukat jól a városok kőpalotáiban.

II. Theodosius, a keleti császár, félelmében ráállt, hogy évi adót fizessen
a hún királynak s nehogy népei ezen megütközzenek, a birodalom vezé-
rének nevezte ki, hogy az adó a hivatalos fizetés szinét viselje. A béke
azonban nem tartott soká ; megtörésére mindig találkozik ok annak, a ki
keresi. Attila a Balkán félsziget egész szélességében elözönlötte népeivel a
byzanti tartományokat, kirabolta és feldúlta a városokat, mígnem a császár
a béke föltételeit elfogadta. Követséget is küldött Attilához, melynek
egyik tagja, Priscus Rhetor, leirja a hún királynak a Tisza partján, körül-
belől a mostani Szeged táján állott faházát, s a lakomát, melyen királyok
ültek Attila asztalánál, dalosok énekelték tetteit s a vendégek arany kupák-
kal köszöntötték föl egymást. Az udvarnál keresztény és pogány, római
polgár és ázsiai barbár vegyültek össze a germán törzsek képviselőivel.

Attila valóban világuralomról álmodott. A barbár népek, a mint előre
haladott, mindenütt köréje sorakoztak. Elsőben is a nyugati birodalmat
támadta meg, GalHa volt hadjáratának czélja. Útközben a türingiek és a
frankok csatlakoztak hozzá, s pusztítva rontottak be a mostani Franczia-
országba, mire ürügyet a királyi házban fennálló viszály adott. Meroveust,
Chlodvig király kisebbik fiát, Valentinianus császár pártolta, bátyjának ügyét
pedig Attila karolta fel, ki most mint Valentinianus császár nővérének,
Honoriának jegyese is fellépett, s osztályrészét követelte, mert az elkesere-
dett herczegasszony, a ki egy ballépése következtében csaknem fogoly volt
a császári udvarnál, titkon gyűrűt küldött a hún királynak. Valentinianus
visszautasította a barbár sógorságot, mire Attila pusztítani kezdte Galliát,
feldúlta Metz városát és épen Orleanst ostromolta, midőn a római sereg

közeledése Aétius vezérlete alatt a várost az ostrom alól fölmentette.
A visigóthok királyuknak és fiainak vezérlete alatt csatlakoztak a római
vezérhez s a két roppant sereg a catalauni mezőségen ütközött össze.

A harcz elkeseredett volt s reggeltől estig tartott. Háromszázezerre
teszik a holtak számát, köztük volt Theodorik, a visigóth király is.
De a csata még sem volt döntő. Meg-
akasztotta ugyan Attila előhaladását
és rábírta őt, hogy vissza felé induljon,
de a visigóthok is visszamentek a
Pyrenékhez, Aétius pedig és Meroveus
nem merték bántani Attila király
visszavonuló seregeit. A híresztelt
római győzelem nem törte meg a hűn
királynak sem erejét, sem félelme-
tességét. Tavaszszal ismét követelte
Honoria kezét és osztályrészét, betört
Olaszországba, bevette és elpusztította
Aquiléját s kirabolta és megsarczolta
a felső-olaszországi városokat.

A keresztény legenda szerint
Francziaországban Szent Lupus imája
mentette meg Troyes városát. Szent
Genovéva Parist és Szent Ányos
Orleanst Attila dühétől, míg Ital iában
Nagy Leo pápa szónoklata és Valen-
tinianus császár ajándékai engesztelték
ki a hún királyt, hogy Rómának meg-
kegyelmezzen s roppant prédájával
visszatérjen a Tisza partjához. Itt
453-ban, épen nászéjjelén, szélütés érte Attilát s birodalma épen oly hamar
szétbomlott, mint a mily hirtelen keletkezett, mert a barbár népek szövetsé-
gén alapult, melyeket csak egy nagy személyiség tekintélye tarthatott össze.

Midőn Attila fiai az örökség felett egymással harczba keveredtek, a
germán törzsek az egymás közt dulakodó hunokra reá támadtak s visszaszo-
ríták őket a Fekete-tengerhez. A gepidák maradtak az uralkodó nép a Dunáig,
a régi római provinciát, Pannoniát pedig az ostrogóthok szállották meg.

Aétius, a monzai diptichonról.

Attila életpályája habár rövid, mégis oly fényes volt, hogy emléke
kortársaira és utódaira maradandólag hatott; a latin népek „Isten ostora" -
nak nevezték s azt mesélték, hogy még a fú is kiszáradt ott, hová
lova a lábát tette; a germán népek hőskölteményeiben ellenben a hűn
király személyisége méltósága által magaslik ki az öt környező hősök
közül.

Két évvel Attila halála után született a Dunánál tanyázó ostrogóthok
közt Theodorik, a német hősköltemények legnépszerűbb alakja. A byzanti

A nagy-szent-miklósi arany lelet. Allitólag Attila kincse.

császár pénzzel és kincscsel fizette meg évenként az ostrogóthok barát-
ságát, de a szomszédság folyvást alkalmat adott vitákra, határvillongásokra
és háborúra. Theodorik, a mint atyja halála után az ostrogóthok trónjára
lépett, betört a Balkán félszigetre s pusztította Macedóniát és Thraciát.
A ravasz byzantiak békét kötöttek vele, kiengesztelték kincsekkel s figyel-
mét Olaszországra fordították, hogy a kincses országot szerezze vissza a
byzanti császárnak. A terv megtetszett a királynak, ki egész népével
végkép elhagyta Pannoniát, az Alpeseken keresztúl Olaszországba hatolt
s a római császárság romjain góth királyságot alapított.

■ól

A gepida volt most az uralkodó nép a mai Magyarországnak a
Dunától keletre cső részeiben, s nem kcvésbbé veszedelmes szomszédja lett
a keleti birodalomnak, mint elébb a góthok. Justinianus császár meghívta
tehát a longobardokat, telepedjenek le Pannoniában, az avaroknak pedig,
kik most jelentek meg először Európában, s földet kértek a császártól
megtelepedésre, oda engedte az alsó Duna balpartját. Még előbb szláv
népek is jöttek át a Kárpátokon s benépesítek az elpusztult országot.
Némely" erdélyi hegységek és folyók még most is szláv neveket viselnek.

A nagy-szent-miklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse.

habár a népvándorlási idők krónikái nem említik az időt, melyben Erdélyt
szlávok lakták volna.

A longobárdok, gepidák és avarok nem maradhattak soká békében
egymás mellett. A harcz először is a longobárdok és gepidák közt ütött ki
a Duna partjain. A csatában Alboin, a longobard királyfi, leszúrta a gepida
király fiát s ezentúl helyet követelt magának a hősök közt a királyi lako-
mákon apja asztalánál. Az öreg király azonban kijelentette, hogy ez csak
akkor történhetik meg, ha idegen király övezi fel karddal germán módra.
A bátor ifjú egyenesen a gepidák királyához, Kunimundhoz ment s megkérte.

fegyverezze fel őt a germánok szokása szerint. A gepida király vendégszere-
tettel fogadta ellenségét, ki egyik fiát megölte volt; leültette asztalánál annak
helyére, s midőn az elmaradhatatlan szóvita a longobard és gepida királyfiak
közt már-már tettlegességekre vezetett, védelmébe vette vendég ellenét
8 fölfegyverezte germán szokás szerint, még pedig megölt fiának kardjával.

Alboin uralkodása alatt újra kiütött a háború a gepidák és longobárdok
közt ; Alboinnal most az avarok egyesúltek a gepidák megsemmisítésére.
A döntő csatában a két király találkozott ; Alboin levágta Kunimundot s a
győzelem után aranyba foglalt serleget készíttetett koponyájából, a megölt
király leányát pedig, a szép Rosamundát feleségül vette. Alboinnak és
vitézeinek híre elterjedt mindenhová, s midőn Narsest, Justinianus császár
hires vezérét, ki a góth birodalomnak Olaszországban véget vetett volt
II. Justinus alatt, a császárné méltatlanul megsértette, ő hivta meg a longo-
bardokat Olaszországba. A longobárdok most mind kivándoroltak a Duna
mellékéről, hol a gepidák hatalma meg volt törve, s ezentúl az avarok
uralkodtak a Kárpátoktól a Dunáig, többnyii'e szlávok felett, s állandó
birodalmat alapítottak, mely harmadfélszáz évig maradt fenn.

Baján volt az avarok első és legfélelmetesebb fejedehne, kinek har-
rainczkét évi uralkodása alatt a byzanti császár évenkénti fényes aján-
dékokkal fékezte harczias szeszélyét. De a háború még sem volt mindig
kikerülhető, s az avarok nem egyszer törtek be Mősiába, Macedóniába,
Thraciába s megsarczolták a vidéket, bár a várostromlás mesterségét soha
sem tudták megtanulni. Kegyetlenség, pusztítási vágy s megbízhatatlanság,
mely az adott szó szentségét nem ismerte, jellemzi uralmukat. Kétszázezer
fegyverfogható harczost tudtak kiállítani; a gepidák rabszolgáik voltak;
hogy pedig legyenek földművelő jobbágyaik is, katonáik is a szüntelen
harczokban, szlávokat telepítettek az országba.

Bajánt utolsó éveiben a szerencse elhagyta ; Mauricius császár vezére,
Priscus öt csatában verte meg az avarokat s a Tiszáig nyomult, de győzel-
mét nem értékesíthette, mert Mauricius megöletése s a byzanti viszályok
visszaszólíták Priscust a fővárosba. Baján utódja ismét folytatta betöréseit a
görög birodalomba, de Heraclius császár békét kötött vele s adófizetője lett,
hogy a persa háborúra szabad kezet nyerjen. Az avar Khagán még kétszer
levonult Byzanczig seregével, szövetkezett a persákkal, ostromolta a fővárost,
de kénytelen volt visszavonulni. Ekkor telepedtek be a horvátok a Száva
és Dráva közé egész a tengerig, s a szerbek az Al-Duna jobb partjái'a.

Az avarok ezentúl békésebbek lettek, a bor, a jóllét és a kereskedés által
elpuhítva. A szlávok feltámadtak ellenök, de ők azért még mindig félelmetes
ellenei maradtak a szomszéd nemzeteknek és országoknak, míg végre a
nyolczadik század végén több évig tartó
irtó háborúban Nagy Károly és frankjai
végkép legyőzték őket. Két oldalról,
Bajor- és Olaszországból történt a táma-
dás. Pipin, a császár fia, bevette az
avarok erődítéseit, melyeket a krónikák
avar gyiiriikwús.^ ringeknúí neveznek,
s elszedte tőlök ama roppant arany és
ezüst kincseket, mel3^eket harmadfél
század alatt összeszereztek, s azokkal
a birodalmában levő templomokat aján-
dékozta meg.

A történetirók följegyzései Magyar-
ország népvándorlási koráról, s külö-
nösen az avarok uralmáról nagyon
hiányosak ; közigazgatásukról és múvelt-
ség-ökről hallo-atnak; annál nevezete-
sebbek azon időből a kincs- és sírleletek,
melyek e népek kultur-életéről tesznel<:
tanúságot s azt mutatják, hogy ezek az
úgy nevezett barbár népek nem voltak
minden civilisatio nélkül.

A római uralom Pannoniában 400
évnél tovább tartott; a hunoké, ostro-
góthoké , gepidáké és longobardoké
együttesen valamivel tovább egy szá-
zadnál ; két és fél századig uralkodtak
az avarok. Mind e különböző népek
sok emléket hagytak magok után az országban ; de a mit a rómaiak
építettek, azt a népvándorlás harczai és rombolásai csaknem egészen
tönkre tették. Míg nyugoton a római városok mostani elnevezésében még
mindig reá ismerünk a régi névre, bizonyságául annak, hogy ezek egészen
soha el nem pusztultak és lakóiktól egészen meg nem fosztattak : addig

"■»*

Pannóniai nőalak, domboniiű a nemz. múzeumban.

hazánkban csak Sziszek és Szerem nevében ismerünk rá Sisciára és Syr-
miumra ; valamennyi többi római város mostani neve tökéletesen eltér a
régitől, a mi azt bizonyítja, hogy ezeknél még a hagyomány is megszakadt,
hogy több emberöltőn át lakók nélkül, elpusztult állapotban maradtak s
egészen új nemzet által épültek fel újra, mely még régi nevöket sem ismerte
s így hézag támadt a hagyományban a régi és az új világ között. De ama
népek, melyek a római műveltséget az utolsó nyomig eltörülték s gyakran
még az elébbi kor sírjait is kirabolták, még sem voltak műveletlen vadak.
Egyéb emlékeket ugyan nem hagytak sírjaiknál, de a mit azokból felásunk,
az elég világot vet e népek és idők kultur-életére. Lehetetlen ugyan meg-
különböztetni a népvándorlás idejéből származó sírleletek nemzetiségi
eredetét; de a kor műveltségének jellege egész Európában ugyanaz és sok
tekintetben oly magas fokú, hogy kitűnő tudósok is byzanti ajándékoknak
és hadi sarcznak nézték a sírok kincseinek kitűnőbb részét. Oly szép,
oly fejlett technikáról tanúskodnak ez emlékek, hogy azoknak eredetét
magasabb, meg nem szakított hagyományú műveltségnek akarták tulajdo-
nítani; de, a mint e leletek folyvást szaporodtak, végre el kellett ismerni,
hogy belföldi készítmények, nem pedig behozott idegen árúk.

A sírok ez időben majdnem mind sorosak. Az elégetés nyoma
ezekben csak ritkán fordul elő. A vázakat kelet-nyugoti irányban találjuk
eltemetve, arczukkal a kelő nap felé fordítva. Az ékszereket a sötétvörös
dalmatinnak (almandin) arany vagy ezüst rekeszekbe foglalása jellemzi; a
keszthely-vidéki sírmezőkben, melyeket dr. Lipp Vilmos premontrei kanonok
ásott föl, rendszeresen előfordul a fülbevalónak a római alaktól egészen eltérő
formája, filigrán munkában, hol aranyból, hol ezüstből, hol bronzból, még
pedig nagy mennyiségben, milyenek felső Olaszországban és Franczia-
országban is találhatók, de csak igen ritkán. Ügy látszik, hogy ez volt az
ostrogóthok és longobárdok első idejében az uralkodó női divat; a római
Stylus melltúvé változik át, a római és pannóniai fibula használata meg-
szűnik, a korongfibula jő divatba, melyen a római traditio sokszor félre
nem ismerhető.

A férfiaknál a csat jő általános használatba, tehát szűk ruha és bőr
öv, bronzból, ezüstből és aranyból gazdagon kivert tagokkal és szijj-
végekkel díszítve. Kard csak ritkán fordul elő a halott mellett, s ha mégis
van: az egyenes, két élű, hosszú; ellenben a tőr és a kés nem hiányzik soha
az úri vázak mellől; a főnököknél a ló temettetett el urával, a kutya

gyakran a no mellett, a mókus a gyerekkel. Üveg csészéket is találunk
az ily népvándorláskori sírokban s a nők nyakán üveg klárist. A római
bronzpénzek, melyek e sírokban találtatnak s III. Valentinianusig nyúlnak
vissza, bizonyítják, hogy itt a népvándorlás első korával van dolgunk,
melynek ékszereit fogságba ejtett rómaiak is készíthették itten.

Azok a sírok, melyek a bennök talált byzanti aranyérmek nyomán
már az avarok idejébe sorozhatok, még sokkal gazdagabbak. A női ékszerek
többnyire aranyból készültek, néha ezüstből; ha bronzból valók, gazdagon
meg vannak aranyozva, sőt néha finom aranylemezzel be vannak vonva.
A fülbevalók alakja most főleg a felfordított pyramis gyöngydiszszel, a fibula
feje félkörű s golyócskákkal van körülvéve, a gyűrűk, karpereczek s nyak-
lánczok almandinokkal rakvák ki. A népvándorlás egész korszakában a
szijjvégek és övcsatok díszítései nem sokat változnak, többnyire növényeket
utánoznak vagy egyszerű szijjfonadékot ; a griff, a madárfej és a sár-
kányfej is gyakran használtatott a díszítések motívumául. De mind e
díszítések sokkal egyszerűbbek, józanabbak s kevésbbé bizarrok, mint azok,
melyek a skandináv országokban fordulnak elő. Jellemző ez időben a
kengyelvas , mely most jelentkezik először Európában ; a göi"ögök és
rómaiak nem ismerték; a hunok és avarok hozták be.

A mi a vallást illeti, a kereszténység többször tűnt fel a mai Magyar-
ország területén. Már Marcus Aurelius seregében, melyet a quadok ellen
vezetett, voltak keresztények, s ezek száma Constantinus császár ideje után
folyvást szaporodott. Tertullianus tanúsága szerint a III. század elején már
a sarmata, dák, germán és scytha népekhez is eljutott a kereszténység. A
325-ben tartott nicaeai zsinaton Domnus, „a pannóniai provincia püspöke"
is részt vett. Az V. században Syrmiumban egy érsekség s több püspökség
állott fönn. Épen ez időben különböző vándor népek költöztek be a biro-
dalomba, melyek azonban lassan-lassan mind megtértek, de, minthogy
germán észjárásuknak Arius tana tetszett , ők voltak a legmakacsabb
ariánusok. Attila és az uralkodó hún faj nem vette fel a keresztségét, de
az udvarnál a legnagyobb türelmesség uralkodott, keresztények és pogá-
nyok ugyanazon tálból ettek a fejedelem lakomáján. A germán népek
kitakarodásával s az avar birodalom megalapításával a keresztény elem
aláhanyatlott e földön. A szlávok, kik ez időben az országban mindinkább
elszaporodtak, s az avaroknak Nagy Károly által történt legyőzetése után az
ország szélein, a mai Horvátországban, Zalában s a nyugoti Kárpátok alján

M. 6

államokat is alapítottak, csak a IX. század vége felé hagyták el pogány
hitüket, de az avarok közt már régebben megtaláljuk a kereszténység
nyomait, sőt fejedelmek, Tudun, el is fogadta a keresztvizet, midőn Nagy
Károly udvarába, Aachenbe ment s ott békét és szövetséget kötött ; de ismét
visszaesett a pogányságba, midőn látta, hogy nem nyer oltalmat ama
szlávok ellen, kik felett az avarok az előtt uralkodtak, s kik most volt
uraik felett uralkodni akartak.

Nem sok emlék hirdeti hazánkban a kereszténység ez első időszakát.
A pécsi székesegyház kriptájának falfestményei még a hanyatló római
időkből valók. A nemzeti múzeumban levő szegzárdi szép sarkophagot
Apolló és Marsyas domborképe diszíti ugyan, de a benne talált üveg edény
(vas diatretum) keresztény feliratú. Az avarkori ozorai leletben is fordul elő
arany kereszt. Szent Jeromos, a hires egyházi atya, ki a szent irást latinra
fordította, pannóniai születésű volt, úgy szintén Szent Márton, Tours hires
püspöke is; szóval hazánkban a kereszténység soha sem szűnt meg végképen.

A vezérek kora.

A magyar nemzet eredetét a történelem előtti őskor homálya borítja.
A hagyományok a nemzet bölcsőjéül Scythiát, éjszaknyugoti Ázsia fensíkját,
a pusztai lovas népek tanyáját, emlegetik, A magyar nyelv szerkezete s ősi
szavai arra mutatnak, hogy a magyarság a legrégibb korban finn népek
köréből szakadt ki ; de ugyancsak a nyelv tanúságai azt is igazolják, hogy
a magyar faj századok hosszú során érintkezett török-tatár fajú népekkel,
s azok körében fejlődött olyan lovas harczias nemzetté, a milyet Európa
népei csak a Volgán túlról beözönlőit hunokban, avarokban és bolgárokban
ismertek.

A történelem világánál a magyar nemzet hazáját, honnan Európába
költözött, a Közép-Volgától keletre, az Ural hegyláncz mellékén, az ősi
Bolgárország és a baskír föld között találjuk. Ide utasítnak bennünket a
hazai krónikáinkban föntartott hagyományok ; itt találta a mongol hadjárat
előtt néhány évvel a magyarok őseinek maradékait az azok megtérítésére
IV. Béla által küldött magyar dominicanus szerzetes, Julianus; itt emlegetik
a XIII. század közepén a mongol khánhoz követségben járt Plan-Carpini,

Asccllinus és Ruisbroeck szerzetesek az általok Magna Hungariá-'Oxik.
nevezett ősi Magyarországot.

Ez ősi honból vonult ki a magyar nemzet nagyobb része, a X. századi
byzanti császár, Konstantin tudósítása szerint, nyomatva az Etil (Volga)
és Jajk (Ural) folyók közt tanyázott besenyőktől, kiket viszont a velők
szomszéd úzok és kozárok szorítottak. Mint hullám hullámot, úgy hajtott
nép népet maga előtt.

Az új hont kereső magyarság először Lebcdiában, az Alsó-Deneper
és Don közötti síkon ütötte föl sátrait, a besenyőkkel ellenséges kozárok
szomszédságában, kiknek a török fajú népek közt legrendezettebb s leg-
hatalmasabb állama Krímben, a Fekete és Azovi tenger éjszaki partjain és a
Kaukázus hegyláncz fölötti síkon terűit el. Itt szövetségben élt a kozárokkal
s részt vett azok háborúiban három esztendeig. Ekkor a kozárok által
megvert besenyőktől nyomatva, ismét tovább volt kénytelen vándorolni
Atel- vagy Etelközbe, a Deneper, Búg, Neszter, Prúth és Szeret folyók közötti
síkságra ; míg a kisebb rész a nemzet testétől örökre elszakadva, kelet felé
indult, s Persia határaihoz közel, a Kaukázus éjszaki mellékén telepedett
meg. A magyarok elhagyott szállásait ekkor az erősebb besenyők foglalták
el, mintegy választó falat képezve az előbb szövetséges magyarok és
kozárok közt.

A nemzet eddig törzsekre és nemzetségekre oszolva közös fejedelmet
maga fölött nem ismert; most a vándorlás viszontagságai égető szükségnek
ismertették föl vele az erők összpontosítását, a törzsek közötti laza kötelék
szorosabbra fűzését. S a törzsek főnökei a nemzetgyűlés színe előtt vezérökké
és parancsnokukká az agg Almos hős fiát, Árpádot választák, kozár módra
paizson magok fölé emelek, és a keleti népek szokása szerint karjaikat
megmetszve s omló verőket egy edénybe elegyítve, neki ünnepélyesen
húséget esküvének.

E vérszerződéssel, melyben a nemzet kötelezte magát, hogy vezért
mindig Árpád véréből fog választani, mely biztosította a törzsfőnököket,
hogy a vezér tanácsából és az országlás tisztéből soha ki nem lesznek
rekesztve, biztosította a népet, hogy a mit közerővel szerzendnek, abban
mindnyájan közösen részesülnek, halált mondott arra, a ki a vezérhez
hútelen lenne, a szerződést megszegő vezért és törzsfőnököt pedig átok alá
vetette, le volt téve a magyar alkotmány szilárd sarkköve, meg volt vetve
a fegyverrel kivívandó szabad Magyarország alapja.

A byzanti birodalom fölött ekkor a 886-ban trónra lépett VI. Leo
császár uralkodott, ki a birodalmát dúló bolgár fejedelem, Simeon ellen az
Etelközben a bolgárok szomszédjaivá lett magyarokat szólította segélyére.
A könnyű magyar lovasság, az Al-Dunán görög hadi hajókon átkelve,
Árpád egyik fiának vezérlete alatt a bolgárokat három csatában megverte,
magát Simeont Drisztra (a mai Szilisztria) várába szorította, s gazdag
zsákmánynyal, sok bolgár fogolylyal tért vissza etelközi szállására.

Ez volt a magyaroknak első hadjárata Európában, melynek követ-
keztében azonban ismét újabb hazát kellett keresniök.

Emlékek a népvándorlás korából. Fegyverek és eszközök kiilönbözű leletekből.

A megalázott Simeon ugyanis, míg egy felöl Leo császárt békealkudo-
zással lefegyverezte, más felől, hogy a magyarokon boszút álljon, azok régi
ellenségeivel, a besenyőkkel szövetkezett. Bolgárok és besenyők délről és
keletről egyszerre, midőn a magyar haderő nagy része távol kalandozott,
váratlanul megrohanták Etelközt, s abban irgalom nélkül dúltak, öldököltek.

Ezen vereség után az etelközi szállás, melynek a számosabb és erősebb
besenyők felől csak a könnyen átúsztatható folyók szolgáltak gyenge védő-
vonalaiul, tarthatatlanná vált. S Árpád és magyarjai családjaikkal, társze-
kereikkel, méneseikkel, csordáikkal megindultak, hogy a Kárpátokon túl,
a Duna és Tisza partjain biztosabb hazát foglaljanak.

A Kárpátokon a vereczkei szoroson keltek át s a Latorcza völgyén
alászállva, Munkácsnál ütöttek legelsőbben tábort, honnan a puszták szilaj
fiai kimondhatatlan örömmel legeltethették szemeiket a buja legelőkben
gazdag, beláthatatlan alföldi síkságon.

Mikor történt a magyar nemzet kiköltözése az ősi hazából, — mit
Béla király névtelen jegyzője Kr. u. 884-re helyez; — mikor szállották
meg a magyarok Lebediát és azután Etelközt; mely évben folyt a bolgár-
magyar háború s ennek következtében mikor kezdődött a mai Magyarország
elfoglalása: a hazai, byzanti, nyugoti és orosz források adataiból biztosan
megállapítani nem lehet; csak annyit állíthatunk bizonyosnak, hogy a
honfoglalás sem 889 előtt, sem 896 után nem történhetett.

A honfoglalás korában a mai Magyarországot, az egykori roppant hún
s a Nagy Károly által lerombolt avar birodalom székhelyét, gyér népesség
lakta, melynek legnagyobb része szlávokból állt, kik a Dunán túl s a Felföld
egyes völgyeiben az avarok elnyomva lézengő maradványaival, a nyugoti
határszélen német gyarmatosokkal, az Al-Duna mellékén bolgár telepekkel
vegyesen, apró főnökeik alatt szétszakadozva éltek ; a Száván és Kulpán túl
pedig a VI. században a Kárpátok éjszaki lejtőiről az Adriai tenger mellékére
telepedett horvátok törzsei tanyáztak. Némileg rendezett állami élet e
területen csak a német fensőség alatt állott Nagy-Morvaországban volt,
mely a Felföld nyugoti részét foglalta magában s a Dunán túlra is kiterjedt.
E szláv állam végromlása, melynek fejedelme, Szvatoplug, függetlenségre
törekedve, épen a honfoglalás idejében elkeseredett harczot folytatott a német
birodalom ellen, miután a németek nyugotról, a Tisza síkjára telepedett
magyarok pedig keletről folyvást szorongatták, csak idő kérdése lehetett.
Nagy-Morvaország a nyugotra törő magyarok csapásai alatt csakugyan még
Árpád életében összedőlt ; 906 után az évkönyvek többé nevét sem említik.

Olyan harczokban edzett, jól gyakorlott és fegyelmezett könnyű
lovassággal, milyen a honfoglaló magyar volt, mely az íjjal, e rettentő
fegyverrel, előre vagy hátra nyilazva, egyaránt bámulatos ügyességgel
tudott bánni, mely minden fáradságot, hideget, meleget, éhséget és szomjú-
ságot könnyen túrt, nem hogy a Duna és Tisza mellékén talált néptöredékek
nem daczolhattak , de Nyugot- és Kelet-Európa egy hadserege sem bírt
évtizedeken át sikerrel mérkőzni. E lovasságnak a honfoglalás munkáját
néhány rövid év alatt végrehajtani nem lehetett nehéz föladat. Ekkor
a pusztai élethez szokott magyar nép a síkon és rónákon szállott meg,

a folyók völgyeiben, mint a helynevek Abaujban, Sárosban, Zemplénben
stb. bizonyítják, jóval följebb hatolva, mint a meddig ma a magyar nyelv
terjed; a régi lakosok pedig részint a határszéli hegyek közé vonultak,
részint mint szántóvetők és baromtenyésztok a földmíveléssel nem foglal-
kozó magyarok szolgáivá lettek.

Hogy a magyar emberségesen bánt a meghódított lakossággal, s hogy
szláv alattvalóit nem sanyargatta oly kíméletlenül, mint hajdan az avarok,
hogy a magyar uralom a föld népére nem súlyosodott nagyobb teherrel,
mint előbbi apró kén)mrai nyomása, bizvást következtethetjük abból, hogy
a vezérek száz évnél tovább tartó korában, midőn a nemzet haderejének
nagy része gyakran éveken át az országon kivül, távol hadjáratokon
kalandozott, a keresztény hadi foglyok tömegével folyvást szaporodott
idegen lakosság még a riadei és augsburgi vereségek után sem tett semmi
kisérletet, hogy a magyar uralmat lerázza s az előbbi állapotot visszaállítsa.

Hogy a honfoglalás a IX. század utolsó éveiben teljesen be volt
végezve, kétségtelenné teszi a magyarok felső-olaszországi hadjárata, mely
899 tavaszán kezdődve egy álló esztendőnél tovább tartott, s melyre csak
a mai magyar föld teljes meghódítása és biztosítása után lehetett vállal-
kozniok. E hadjárat elején a lehetetlenséget nem ismerő magyar lovasság,
miután a laarunák szig-eteit elfosflalta, lóháton és tömlőkön a malamoccói
csatornába hatolva, magát Velenczét is megkísértette bevenni ; e vakmerő
vállalat azonban a velenczei gyakorlott hajóhad által kifejtett védelmen
meghiúsult (899-ik év július hó 29-én). Egy pár hónap múlva, a brentai
döntő ütközet után, melyben a magyar könnyű lovasság taktikai előnye
a túlnyomó olasz hadsereget tönkre tette, egész Felső-Olaszország tárva
állt a magyar hadak előtt, melyek, miután Felső-Olaszországot a határszéli
havasokig beszáguldozták s a Pón átkelve, Párma és Modena vidékét is
rettegéssel töltötték el, végre Berengár király által nagy ajándékokkal
hazatérésre biratva, Friaulon és Isztrián, az ettől fogva magyarok útjának
(strada Ungarorum) nevezett vonalon, gazdag zsákmány nyal vonultak haza.

E sikerűit hadjárat nyitotta meg a magyarok európai nagyszerű had-
járatainak félszázadnál tovább tartott hosszú sorát. Ezekért csak magát
a pusztailag élő, kiválólag harczra termett és szervezett, és így a háborúra
utalt magyar nemzetet tenni felelőssé, mely hazát is fegyverrel szerzett
s annak föntartására csak fegyverei diadalában láthatta a biztosítékot,
elfogultság volna. E hadjáratok keletkezésének és sikerének kulcsát nem-

csak magában a harczias magyarságban, hanem
Nyugot- cs Kelet-Európa akkori zilált politikai
viszonyaiban, a germán és szláv elem engesz-
telhetetlen kölcsönös gyűlöletében és harczai-
ban is kell keresnünk, melyek a magyar
haderőt, mint szövetségest, nem egyszer hívták
és vezették a mao-ával meo-hasonlott német
birodalom dúlására.

A magyar szomszédság, melyet Arnulf
császár eleinte a morva szlávok megrontására
igyekezett fölhasználni, nem sokára saját biro-
dalma veszedelmévé vált. A magyar hadak
már 900-ban a keleti határgrófságban dúltak,
s az Ensen áttörve, egy nap alatt hosszában
és széltében mintegy 10 mértföldnyi területet
pusztítottak el. 90 l-ben, midőn a morvák a
németekkel kibékültek, a magyarok a német
birodalom másik keleti védbástyáját, a karin-
thiai határgrófságot támadták meg s Laibach
várán tül száguldoztak; 902-ben a morva
földön, 903-ban a bajor herczegségben , a
következő egy pár évben, mint Berengár szö-
vetségesei , Felső-Olaszországban táboroztak ;
906-ban pedig, a már ekkor megdöntött morva
birodalmon át, a szász herczeg által elnyomott
elbemelléki szlávok fölhívására, Éjszak-Német-
országban, a szász földön hordozták győze-
delmes zászlaikat.

A helyzet Németországra nézve tűrhe-
tetlenné kezdett lenni, s Lajos német király
907-ben, midőn a honalkotó Árpád halála után
a törzsfőnökök annak kiskorú fiát, Zsoltot
emelték a vezérségre, elérkezettnek vélte az
időt a szenvedett sérelmek megtorlására.
Hadaival, jelesen a bajorokkal hazánkba tört ;
Lovas alak a népvándorlás korából, dc a bajorokat cz év juHus 5-én már Magyar-

ország belsejében — • tán a ki'ónikáink által említett Bánhídánál, Tata alatt —
a magyar hadak tönkre verték. „A bajor törzs úgy szólván meg van semmi-
sítve", írja egy kortárs; és Németország ereje annyira megzsibbadt a vereség
által, hogy a magyar hadak 908-ban az elbemelléki szlávokkal versenyt dúl-
hattak az éjszaki tengerig, s míg Hamburgot a szlávok, ők Brémát rabolták
ki, 909. évben pedig a sváb és frank földön a Rajnáig kalandozhattak.

Az ifjú Lajos király megkísértette az utolsó erőfeszítést ; 9 1 o-ben a
bajor, sváb és frank törzsek harczosait halálbüntetés terhe alatt táborába
parancsolta. Támadását azonban a villámgyors magyar lovasság megelőzte,
a német tábort Augsburg alatt megrohanta, s vérengző ütközet után,
midőn a németek a diadalt már kezeik közt vélték, ügyes hadi csellel két
tűz közé szorítva összetörte. Németország szerencsétlensége most tetőpontra
hágott; Lajos, hogy országát a magyaroktól megmentse, vezéreiknek nagy
összeget fizetett, s magát évi adófizetésre kötelezte. Ezt a megaláztatást
a szerencsétlen ifjú király nem sokáig élte túl; 911-ben elhalt s benne
a Karolingok utolsó fcrfi sarja sírba szállt.

Utódja Konrád frank berezeg lett, ki alatt a birodalom belviszályok
s nyilt polgárháború színhelyévé vált. A magyarok siettek ezt fölhasználni
s 912-ben a frank földet és Thüringiát, 913-ban a bajor és sváb földet
zsákmányolták, 913-ban a corvcyi monostort égették föl s a szász földön
és Thüringiában kalandoztak; 917-bcn (január 2l-én) Baselt s a Rajnán túl
Elsasst és Lotharingiát pusztították tűzzel-vassal.

A 918. év végén elhalt Konrád helyébe a frankok és szászok az erélyes
Henrik szász herczeget választották királylyá, ki, bár az első évben nem
birta is saját tartományát, a szász földet, a szokott adót követelő magyar
hadak dúlásától megmenteni , Németországban a kii-ályi tekintélyt csak-
hamar helyreállította, a belviszályt megszüntette, s azt az egy pár évi
pihenést, melyet a 922-ben és 924-ben Apuliáig s Déli-Francziaországban
az Atlanti tengerig száguldozó magyarok Németországnak engedtek, a
birodalom haderejének fejlesztésére, a városok és várak erősítésére, a
lovasság begyakoidására használta föl. Henrik, hogy c nehéz munkához
időt nyerjen, megragadta a véletlen által nyújtott kedvező alkalmat. Midőn
a magyai-ok 924-ben ismét a szász földet dúlták, azok fogságba jutott egyik
tekintélyes vezérét, minden váltságdijt visszautasítva, csak oly föltétellel
bocsátotta szabadon, hogy a magyarok vele, ki magát a rendes évi adó
fizetésérc kötelezte, 9 esztendei fegyverszünetet kössenek.

M. 7

E fegyverszünet alatt, melybe Henrik saját herczegségén kivül a
többi német tartományok nem voltak befoglalva, csak egyszer, 926-ban
látjuk a magyar hadakat Németországban, midőn a bajor földön átvonulva,
a sváb földet, azután Elsasst és Lotharingiát is bekalandozták. E hadjáratra
vonatkozólag birjuk a st.-galleni monostorba vetődött magyar lovascsapat
élethű leírását a X. század második felében élt Ekkehard szerzetesnek szem-
tanúk után adott leírásában, melynek érdekes epizódjaiban lehetetlen a
természet nyers, szilaj, hirtelen föllobbanó, de hirtelen ki is engesztelődő,
vidor életkedvú s romlatlan lelkű fiaira, a magyar nemzeti jellem máig
is feltűnő vonásaira, rá nem ismernünk.

Midőn a fegyverszünet utolsó esztendeje közelgett, Henrik már elég
erősnek érezte magát és nemzetét, hogy a magyarokkal megmérkőzzék,
s a magyar követséget, mely a fizetni elmulasztott adóért ment hozzá, üi"es
kézzel utasította vissza. A magyarok erre a 932-dik év őszén támadással
feleltek, a szász földet és Thüringiát hadaikkal elárasztották; de egyes
szétszórt csapataikat, melyek a zord időben éhségtől és fagytól is sokat
szenvedtek, a halálbüntetés alatt fegyverbe parancsolt nép üldözőbe vette
és szétverte, magát a főtábort pedig Henrik válogatott s jól begyakorlott
lovasságával meglepve, vérengző viadal után teljesen tönkre tette. (933
márczius 15.) Ez volt az első döntő győzedelem, melyet német hadak nyílt
csatában a magyarok fölött nyertek.

Henrik haláláig (936 július 2.) nem háborgatták többé a magyarok
a német birodalmat. E közben 934-ben Konstantinápoly falai alá száguldozva
folytatták a megszokott kalandozást; de, a mint Henrik fia és utódja, az
ifjú I. Ottó trónra léptével újra kitört a német törzsek viszálya : már a
936. év vége felé a sváb és frank földön termettek, azután kora tavaszszal
a Rajnán Wormsnál átkelve, Lotharingiát és Elsasst most már harmadszor
özönlötték el, majd Orleansnál a Loire-on átnyomúlva, a tengerig hatoltak,
onnan Burgundián és a mai Savoyán átvonulva, áttörtek a járhatatlanoknak
hitt havasokon, Olaszországot Nápolyon túl is benyargalták, s úgy tértek
vissza az egy esztendőnél tovább tartott diadalmas hadjáratból, melynek
végrehajtására vállalkozni Európában akkor csak a magyar könnyű lovasság
merészkedhetett.

Nem volt ily szerencsés szászföldi berohanásuk, melyet, a birodalom
belviszályait fölhasználva, 938-ban ismét megkísértettek, mikor csapataik
egy része Dortmund mellett a Hunncntránkéncl': nevezett mocsáros erdő- .

segbe szoi-ítva veszett el. E veszteség után Éjszak-Németországot többé
magyar hadak nem háborgatták, hanem 940-ben Olaszországban s onnan a
Pyrenei hegyeken át spanyol földre is elkalandoztak, 943-ban pedig a keleti
birodalmat szoronafatták.

Zsolt fia, az ifjú Taks^ a mint atyja után a vezérséget átvette, 947-ben
fényes hadjáratot folytatott Olaszországban egész Otrantóig; hadai 951-ben
Felső-Olaszországon át a Rhone mellékét özönlötték el s a Loire völgyében
az Atlanti tengerig nyomultak; 954 tavaszán pedig, midőn a királyi
családban kitört meghasonlás miatt egész Németországban elkeseredett
polgárháború dühöngött, ismét a német földre rontottak. A lázadó Konrád
frank berezeg, a király veje, a betört magyarokat Wormsnál fogadta,
fényesen megvendégelte s személyesen vezette ellenségei jószágainak
dúlására a Maas folyóig. E pusztító hadjáratról, Cambray ostromáról,
Rheims és Metz környékének veszedelméi'ől , a kolostorok évkönyvei
siralmasan emlékeznek.

Midőn 955 nyarán az elbemelléki szlávok lázadása Németországot
ismét komoly veszélylyel fenyegette, a háborúra készülő Ottó előtt magyar
követség jelent meg, melynek valódi czélja nem lehetett egyéb, mint hogy
a birodalom belviszonyairól tudomást szerezzen. Alig érkezhetett ugyanis
e követség haza, a mint a készen állott magyar hadak, melyek számát a
krónikák 100.000 főre teszik, a bajor földet megrohanták. Ottó fegyverbe
szólította ellenök a Rajnán inneni német törzsek összes haderejét. Az Ulrik
püspök által hösileg védett Augsburg közelében, a Lech mezején folyt le
a döntő ütközet, mely két nemzet sorsáról volt hosszú időre határozandó.
Reggeltől estig tartott elkeseredett küzdelem után, melyben az Ottóval
kibékült Konrád frank berezeg is elesett, az Ottó által személyesen vezetett
birodalmi hadak teljes diadalt arattak (955. aug. 10.); a szétvert magyar
tábor menekülő csapatait a föld népe üldözőbe vette s leöldökölte, elfogott
vezéreiket Henrik bajor berezeg, Ottó öcscse, Regensburgban kivégeztette.

Az augsburgi diadallal Németország a magyarok hadjárataitól meg-
szabadult; a megrongált magyar haderő ezentúl csak a keleti birodalomban
folytatta még egy ideig megszokott becsapásait, melyek legutolsója 970-ben
szerencsétlenül végződött, nyugoton pedig csak saját terúlete védelmére
szorítkozva vívott apróbb harczokat a lépésről-lépésre előnyomuló néme-
tekkel. A birodalom keleti védbástyája , a 907-ben lerombolt keleti határ-
grófság, I. Ottó életében, 973-ban már vissza volt állítva.

17*

Az augsburgi véres leczke, mely a folytonos harczi kalandokhoz,
zsákmányhoz szokott magyarságot nyugotról visszaszorította, magában a
magyar nemzet életmódjában, gondolkozásában is nagy változást idézett
elő, s az eddig lóháton, harczok közt élt pusztai népet a megtelepedett élet
békés foglalkozásaira készítette elő. Az átalakulás természetesen csak lassan
mehetett. Taks még mint az ősmagyar nemzeti szellem képviselője halt el
972-ben s pogány módra temettetett el a Duna partján a nevét megörökítő
Taksony helység közelében. De a mint fia, Gejza veszi át a nemzet kormá-
nyát, rögtön föltűnő fordulat áll be Magyarország politikai viszonyaiban,
mely eddig a nyugoti eszmék előtt zárva állt, most pedig önkényt látszik
föltárni kebelét a császár és a német, cseh, olasz papság befolyásának és
azoknak az eszméknek, melyeken a nyugoti egyház és állam nyugodott.

Gejza^ kit krónikáink erőszakosnak festenek, hatalomra vágyott. Igazi
fejedelme akart lenni a nemzetnek, melynek elődjei eddig csak első vezérei
voltak és kíméletlenül levervén minden mozgalmat, mely hatalomköre
tágítását ellenezte, a nemzet kormányát a maga kezébe ragadta s tettleg
király volt népe fölött, csak a czím hiányzott nála. Az ő korában nem
határozott többé a nemzet közgyűlése a béke és háború fölött; nem hir-
dették többé a kiáltók: „isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez napon,
itt és itt, ki-ki fegyveresen megjelenjék" ; nem lengett többé a nemzet hadi
zászlaja a koronás karvalyt ábrázoló czímerrel a külföldi csatatereken.
Gejza lerombolta a régi alkotmányt, a nélkül hogy újat alkotott volna,
szakított az ős hittel, a nélkül hogy a kereszténységet őszintén elfogadta s
az egyházat megalapította és szervezte volna ; hisz maga sem szűnt meg az
ősi hit szerint áldozni, és midőn ezért papja megdorgálta, büszkén azt felelte :
„elég gazdag s hatalmas vagyok, hogy azt tehessem".

A kereszténység terjesztésének első kísérlete Magyarországon már
jóval elébb Keletről történt. Byzanti Írókból tudjuk, hogy 948-ban a
Konstantinápolyban követségben járt Bulcsú, a nemzet főbírája, ott Árpád
egyik másodunokájával együtt a keresztségét fölvette, s példáját csakhamar
Gyula, a hét törzsfőnök egyikének utódja is követte, ki magával hozta
Erdélybe a Magyarország püspökévé fölszentelt Hierotheus szerzetest. De
ha volt is e kísérletnek némi sikere, az elenyészőleg csekély lehetett
a nyugoti egyház által később elért eredményhez képest. A nyugati egyház
első apostolai, kik Gejza korában Magyarországon működtek, Wolfgang
cinsidelni szerzetes, Pilgrin passaui és Adalbert prágai püspök voltak.

Hatásuk mindazáltal a nemzetnek csak kis részére terjedett ki, és még nem
biztosíthatott teljes diadalt a kereszténységnek a pogányság fölött.

A keresztény magyar állam megalapítására Gejzának keresztény hitben
nevelt fia, István^ a magyar nemzet igazi apostola, volt hivatva, ki még
atyja életében nőül vette a német császári családból II. Henrik bajor herczeg
leányát, Gizellát, s midőn atyja halálával a vezéri hatalmat kezébe vette
(997), lelke mély meggyőződésével, iljúi tettereje egész hevével fogott az
élete föladatául kitűzött munkához. Szóval és tettel, intéssel és példaadással,
szelid és kemény eszközökkel ő maga lett a térítés vezetője, valódi
éltető lelke.

István egyházi és politikai újítása, különösen az a parancsa, hogy,
mint ő maga tette, mindenki bocsássa szabadon keresztény rabszolgáit,
visszatetszéssel találkozott az ős vallás és régi kormányrendszer híveinél,
kik az idegen befolyást gyűlölték s ellenszenvvel tekintettek az István
udvarában szereplő idegen papokra, külföldi lovagokra és jövevényekre.
A lázadás zászlaját túl a Dunán, a Somogyságban, a törzsfőnökök egyikének
utódja, Kopány, a tar Zirind fia, tűzte ki. István Esztergom közelében, a
Garam partján gyűjtötte össze táborát, hol őt Hont és Pázmán német
lovagok, több máig is virágzó magyar főnemes család (mint a Forgáchok
s a kihalt Szentgyörgyi grófok) ősei, német szokás szerint lovaggá avatták.
Hadai a Ják nemzetség alapítója, a Niczky család őse, a német Venczelin
vezérlete alatt a Veszprém várát vívó fölkelőket leverték s a lázadást vérbe
fojtották.

E diadal után István kettőztetett erélylyel látott az egyház szerve-
zéséhez; papokat, szerzeteseket hivott az országba, minden tíz faluval
egyházat építtetett, tíz püspökséget szervezett, a magyar egyház élére
érsekséget állított, s annak székhelyéül a fejedelmi lakot, Esztergomot
jelölte ki.

Hogy egyházi intézkedéseit s a polgári alkotmány átalakítását szen-
tesíttesse, István az érseki székre általa kiszemelt Astricust Rómába küldötte
s a pápától áldást és koronát kért. II. Sylvester pápa örömmel fogadta a
magyar nemzet lelki hódolatát, melynek független országában a szent szék
biztos támaszra számíthatott a császári hatalom ellen, s Astricust a Boleszláv
lengyel fejedelem számára készíttetett koronával s egy bullával küldte vissza,
melyben Istvánt és utódjait, kik megválasztatva e koronával meg fognak
koronáztatni, a magyar egyház fölötti rendelkezést illetőleg a legkiterjed-

tebb jogokkal es líiváltságokkal ruházta föl , mcgengedvcn egyszersmind
neki és utódjainak, hogy az apostoli királyság jele'űl magok előtt keresztet
hordoztathassanak.

Az 1 ooo-ik évben, Mária mennybe menetele ünnepén (augusztus i 5-én)
történt István királylyá avattatása a szent koronával, melyhez, mint az
ország önállóságának s a nemzet alkotmányos szabadságának jelképéhez, a
magyar nemzet máig is vallásos kegyelettel ragaszkodik. Ez ünnepélyes
tény zárta be a letűnt ősmagyar kort; ez a nap avatta föl az iiju magyar
nemzetet az európai népek testvérévé, a keresztény miveltség és polgáro-
súltság leendő bajnokává,

Az Árpád-királyok kora.

A kereszténység elfogadása a magyar nemzetre nézve elútasíthatatlan
szükséggé, életföltétellé vált. Magyarország, a nyugoti és keleti császárság
befolyásának kitéve, éjszakon és délen keresztény szláv népektől környezve,
végromlás veszedelme nélkül magát Európával ellentétbe nem helyezhette,
s önállóságát csak úgy biztosíthatta, ha a nemzet a pusztai életmóddal
fölhagyva, a keresztény polgárosúltság pályájára lép, s nem lesz többé
idegen elem Európa szívében.

István megértette a kor követelő szózatát, s föladatát : a keresztény
magyar állam megalkotását, bölcs tapintattal szerencsésen végrehajtotta.
Bölcseségének bizonysága, hogy a keresztény világ uralma fölött versengő
császári és pápai hatalom közül koronáért ez utóbbihoz folyamodott,
melytől a nemzet önállóságára nézve veszélytől nem tarthatott, sőt annál

ez irányban is támogatásra számíthatott. Midőn István a szent szék által
szentesíttette egyházi e's polgári alkotásait, útját vágta mindazon törek-
véseknek, melyek az atyja életében megindult térítések alkalmával Magyar-
ország függetlenségének megsemmisítésére voltak irányozva.

Az alkotmány átalakításában István erélylyel, mérséklettel járt el ;
nem rombolta le a régit, hanem csak a keresztény monarchia követel-
ményeihez képest átalakította. A törzsfőnökök hatalmát megtörvén , a
nemzetet a szó teljes értelmében egygyé olvasztotta ; a kormányzói, tör-
vényhozói s birói hatalmat a maga, mint a nemzet fönségének képviselője
kezében összpontosította. Az új alkotmány által azonban nem fojtotta el
a nemzet vérévé vált szabadságszeretetet ; sőt , midőn a törzsek és nemzet-
ségek közös birtoklási rendszerét megszüntetve, törvényben kimondotta,
hogy ki-ki legyen ura mind saját jószágainak, mind a királytól nyert
adományoknak, s azokról neje, fiai, leányai, rokonai vagy az egyház részére
szabadon rendelkezhessék: az egyéni szabadságot a koronával szemben is
biztosította. A honfoglalók utódjai által örökölt birtokokba, valamint saját
adományaiba István nem vitte be a hűbériség természetét, azok az illetőknek
úgy a törzsek, mint a korona irányában szabad örökségei maradtak. Hűbéri
természetűeknek csak az állam tulajdonát képezett várakhoz tartozó földek
mondhatók, melyeket István hadi szolgálat kötelezettségével s e mellett
firól fira öröklés jogával adományozott a várispánok zászlai alá rendelt
várkatonaságnak.

A törvényhozásban nem járt el önkényesen; törvényeit az ország
legfőbb méltóságaiból, a nemzet előkelőiből alkotott királyi tanács meghall-
gatásával adta ki ; az általa megalapított vármegyei rendszerben pedig,
mely az ő korában kiválólag katonai és kormányzási czélokra szolgált,
s a teljesen szabadokra, vagyis nemesekre ki nem terjedt, oly intézményt
honosított meg, mely idők folytán a kor szükségeihez képest fejlődve,
a lakosság minden osztályát felölelve, az alkotmányos szabadság véd-
bástyája lett.

Az igazságszolgáltatást a törzsfőnökök kezéből kivévén, azt az általa
kinevezett bírák, a vár népei fölött az ispánok által gyakoroltatta; a
szabad birtokosok, a papi, úri és nemesi rend ügyeiben pedig vagy maga
személyesen, vagy udvarának legfőbb birája, a nádor mondott Ítéletet.

Az ország haderejét szervezve, megalkotta a királyi sereget, melynek
zömét az ispánok zászlai alatt szolgáló várkatonaság képezte. E mellett

Gizella királyné arany keresztje.

M. 8

§8

fönnmaradt a nemzeti hadsereg, melyet a főpapi, úri és nemesi rend
alkotott, mely a haza védelmére személyesen fölkelni tartozott, de nem
volt köteles az ország határain kivül táborozni.

István az állam és a királyi udvar rendezésében a nyugoti császárságot
vette követendő például; törvénykönyveiben, melyek csak töredékesen
szállottak ránk, a frank capitularék hatása ismerhető föl. O vetette meg
a rendi alkotmány alapját, mely az 1848-iki átalakulásig fönnállott. Alapít-
ványait, adományait, az örökségül bírt, a várjobbágyoknak osztott földeket
külön jegyzőkönyvbe foglaltatta, melyre peres esetekben az utódok századok
múlva is mint döntő bizonyságra hivatkoztak. Okleveles bizonyságunk van
rá, hogy ezen Legenda Sandi Stephani név alatt említett jegyzőkönyv
Róbert Károly korában a visegrádi királyi udvarban még megvolt.

A várak védelmezésére a fegyverrel szolgáló várjobbágyok, azok
fönntartására, élelmezésére pedig a vár földeit mívelő várnépek voltak
rendeltetve. Valamint ezek, úgy a királyi, főpapi és úri jószágokat mívelő
parasztok sem voltak ugyan szabadok, de nem is osztoztak a hadi fog-
lyokból lett, vagy bűneikért szolgaságba taszított rabszolgák sorsában,
kik István törvénye szerint magukat bizonyos összeggel megválthatták,
s a kiknek emlékezete oklevelekben még a XIV. század első felében is
található.

A királyi kincstár jövedelemforrásait tették: a nagy kiterjedésű királyi
uradalmak, az érez- és sóbányák, a pénzverés, mely kirekesztőleg királyi
jog volt, a harminczadok és vámok, a várnépek termékekben beszolgáltatott
adója, melynek egy harmada az ispánokat illette, a királynak és családjának
benyújtani szokott ajándékok, a szállásadás kötelezettsége, mely szerint az
urak és városok az utazó királyt és kíséretét több-kevesebb napig vendégelni
tartoztak, a bírságok és elkobzott jószágok, végre szükség esetében az ország
nem szabad birtokos és nem kiváltságos lakosaira pénzben vagy termeszt-
ményekben kirótt adók, régi magyar kifejezéssel szedő-vedők (collecta).

E gazdag jövedelemből István igazán királyi udvart tarthatott, mely-
nek fényét csak növelték a dúsgazdag urak, és a földbirtokkal bőkezűen
ellátott főpapok, kik István adományából az összes magyar föld termékeinek
tizedét élvezték.

A királyi udvar szolgálatára állott az udvarnokok (vadászok, halászok,
szakácsok, solymárok, szekeresek, ácsok, kovácsok, stb.) roppant tömege,
kik a királytól földeket kaptak s azok használatáért firól fira bizonyos

szolgálatot tartoztak teljesítni. Ily udvarnokokat nagy számmal tartottak
a főpapok és főurak is, kik udvaraikat a király példájára rendezték be.

A magyar nemzet, mely betelepedése után egy századig lóháton és
sátor alatt harczias életet folytatott, István 40 évnél tovább tartott ural-
kodása alatt nagy átalakuláson ment át: állandó lakásokba telepedve, hozzá
szokott a földmívelői élethez. A kolostoroknak István korából fönnmaradt
alapító levelei már a föld- és szőlőmívelés elterjedéséről s a mesterségek
gyakorlásáról tesznek bizonyságot. Hogy a magyarok a földmívelést a
meghódított szlávoktól tanulták el, bizonyítják a szlávoktól átvett föld-
mívelési műszavak (asztag, borona, barázda, gereblye, pozdorja, kasza,
kapa stb.) ; a mesterségekben inkább a bevándorolt németek voltak tanítóik,
jóllehet a pusztai élet mellett is szükséges mesterségeket, mint a fegyverek
és lószerszámok gyártását, a timárságot és ötvösséget, bizonyosan még
ázsiai hazájokból hozták magokkal.

István, hogy az átalakítás munkájában segítsék, szívesen fogadta a
térítőket, az udvarába jövő keresztény lovagokat, az országába települő
német, olasz, szláv és besenyő gyarmatosokat. Fiához intézett oktatásában,
melyben a királyi kötelességekről és erényekről magasztos fölfogással beszél,
az idegenek pártolását, oltalmazását különösen szívére kötötte leendő utód-
jának, hangsúlyozva: hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge
és töredékeny". Ezen nyilatkozatáért azonban tévedés volna külföldieske-
déssel, a nemzeti szokások és erkölcsök lenézésével vádolni őt, ki fiának
szent kötelességül szabta, hogy az ősök példáit kövesse, mert „melyik
görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint, s melyik görög
kormányozhatná a görögöket latin szokások szerint ?"

Hogy Istvánnak hosszas uralkodása alatt nehéz küzdelmeket kellett
folytatni, bizonyítják fiához intézett szavai, melyek szerint csaknem egész
életét hadjáratok fáradalmai s különféle nemzetek betörései közt töltötte.
E háborúk közül a történelem csak a pogányságot pártoló ifjabb Gyula
leveréséről s Erdélynek az országhoz szorosabb kapcsolásáról (1002),
a szomszéd besenyők legyőzéséről (1003), a lengyel fejedelem, Boleszláv
ellen II. Henrik szövetségeseként folytatott hadjáratokról, az Al-Dunától
a Marosig és Körösig hatalmaskodó görög hitű Ohtom megalázásáról és a
II. Konrád császár ellen folytatott védelmi háborúról emlékezik.

A német birodalommal István, míg sógora, II. Henrik császár élt,
folyvást a legjobb viszonyban volt; de II. Konrád császár ellen, ki a keresz-

tény világ fölötti uralomra törekedett, sikerrel folytatott háborút, melyben
seregei Bécset is elfoglalták s az ország határait a Morván és Lajthán túl a
Fischáig terjesztették (1030).

Az a csapás, mely Istvánt a trónra már kijelölt egyetlen fia, Imre
herczeg váratlan halálával sújtotta (103 1), a különben is betegeskedő agg
királyt teljesen leverte ; udvarában ezután neje, Gizella, II. Henrik császár
nővére s az idegenek pártja ragadta kezébe a hatalmat. Ez az idegen
párt, hogy a trónt Péter, István húgának Urseolo Ottó velenczei dogétól
származott fia, a királyi testőrség parancsnoka számára biztosítsa, Vazult,
Mihály fiát, István unokatestvérét, Nyitrán megvakíttatta s megsiketíttette.
Szár László fiait, Endrét, Bélát és Leventét pedig, kiknek a menekülést
maga a testileg, lelkileg megtört király tanácsolta, külföldre szalasztotta.

Az egykor erélyes, hatalmas király ekkor már csak árnyéka volt
önmagának, s a halál rá nézve szabadító angyallá vált. Magyarország első
apostoli királya 1038-ban, épen megkoronáztatása évforduló napján, augusztus
15-én hunyt el s az általa építtetett székes-fehérvári egyház sírboltjába
a nemzet siralma közt temettetett el. Az újjá alkotott magyar állam István
által adott alkotmánya nyolcz század viharai közt mindig védpaizsa s
megmentője volt a nemzet életének; ezért tekint ma is minden magyar
áhítatos tisztelettel az el nem porladt „dicsőséges szent jobb kéz "-re,
mely Magyarország alkotmányos szabadságának alapköveit lerakta.

Az István trónját méltatlanul bitorló Péter^ német és olasz kegyen-
czeitől környezve, zsarnoki dölyffel uralkodott három esztendeig; ekkor
elűzte a türelmét vesztett nemzet fölkelése , s Abát^ keresztény nevén
Sámuelt, István húgának férjét, emelte a trónra (104 1).

A menekült Péter III. Henrik német királyhoz folyamodott segélyért,
s a német király, hogy Magyarországot hatalma alá hajthassa, Pétert csak-
ugyan pártfogásába vette. Aba azért egyszerre három oldalról intézett
támadást a német birodalom ellen ; maga egy hadosztálylyal Tullnig
nyomult s szerencsével járt, de a másik két betörő magyar sereg a Morva
folyónál és Pettau mellett vereséget szenvedett (1042).

III. Henrik még azon évben berontott a magyar földre, Haimburgot,
mely akkor magyar végvár vala, megvívta, Pozsonyt bevette és földúlta,
s a Garam vizéig nyomult, de a tél közeledtével, miután meggyőződött,
hogy a magyarok a gyűlölt Pétert vissza nem fogadják, védenczével együtt
visszavonult.

Midőn a következő évben a császár a hadjáratot úji^a megindította s
hadaival már a Rábczánál állt, Aba a trónját fenyegető veszedelmet azzal
akarta elhárítani, hogy ellenfelének magára és országára nézve súlyos föl-
tételek alatt békét ajánlott, s az országnak a Lajthán túl feküdt területét
átengedte Henriknek. így a békét megvásárolta ugyan, de e tettével
bukását készítette elő. A nemzet előkelői közt ugyanis az ország területi
épségének megsértéseért általános lett az elégúletlenség ; ezek ellenében
Aba a pórnép karjai közé vetette magát, abban keresve trónja támaszát;
a megbuktatására törő urak közül pedig, kiket tanácskozás szine alatt
összehívott, fegyvereseivel mintegy ötvent lemészároltatott. Ezek rokonai
s az életben maradt elégületlenek Németországba futottak s magok hivták
be a császárt a zsarnok megbuktatására.

Aba túlnyomó hadaival III. Henrik ellenében Ménfőnél (1044 jul. 5.)
a táborában volt elégületlenek árulása miatt csatát vesztett s a Tisza felé
futva, ellenségei által megöletett. III. Henrik pedig ellenállás nélkül vonul-
hatott be Székes-Fehérvárra, hol Pétert, mint adófizető hübérnökét, igtatta
vissza a trónra. A magyar törvényeket lábbal tapodó Pcter császári párt-
fogójában bizva, most még kegyetlenebbül uralkodott, mint valaha; de ezzel
csak bukását siettette. A hazafiak összeesküdtek ellene s a trónt az Árpád
véréből származott örökösnek, a külföldön tartózkodó Endrének ajánlották
föl (1046).

Midőn Endre lengyel segédhadakkal a Kárpátokon át Abaújvár alá
érkezett, a forradalom már az egész országot lángba borította; a pogány
Vata által vezetett nép nem elégedett meg többé Péter megbuktatásával,
hanem a régi pogány életmód visszaállítását is követelte, az egyházakat,
kolostorokat dúlta, a papokat, szerzeteseket, idegeneket öldökölte. Az
ország püspökei, hármat kivéve, vértanúi halált szenvedtek; az a hegy,
melyről Vata és társai Gellért csanádi püspököt a Dunába taszították,
máig is a vértanú szent Gellért nevét viseli. A menekülni akaró Pétert
üldözői Székes-Fehérvárhoz közel, Zámornál kétségbe esett védelem után
elfogták s megvakították. Nem sokára elhalt sebeiben s az általa épített
pécsi székesegyházban temettetett el.

Endre^ miután a forradalom kitombolta magát, a pogány szertartá-
sokat halálbüntetés alatt megtiltotta, István törvényeit helyreállította s
magát az életben maradt püspökökkel Székes-Fehérvárott megkoronáztatta,
Henrikhez pedig békeajánlatokkal követséget küldött. S midőn meggyőző-

dött, hogy a császár Magyarország fölött fönhatóságot követel, és így
a háború kikerülhetetlen: országa védelmére haza hívta Lengyelországból
öcscsét, a vitéz Bélát, átadta neki fejedelmi joggal az ország harmadrészét,
s minthogy még ekkor gyermeke nem volt, halála esetére trónját is neki
Ígérte. Az ország ezen első felosztása, melyhez később a királyfiak jogot
tartottak, az Árpád-királyok korában sok belvillongásnak és polgárhábo-
rúnak vált forrásává.

Az ország hadai Endre és Béla vezérlete alatt diadallal verték vissza
a császár támadását, a hódítni jött német sereg nagy része a Vértes-hegyek
közt veszett el (1051); következő évben pedig III. Henrik Pozsony alatt
vallott kudarczot, hol ostromló hajóhadát magyar búvárok elsüly esztették.

Még két évig folyt a háború, melyben most már a magyarok támadtak
s azután abba maradt külön békekötés nélkül. A hatalmas német császár
nem tudta legyőzni Magyarországot.

Az a jó viszony, mely Endre és öcscse, Béla közt fönnállt s az ország-
nak is javára vált, azonnal bomlásnak indult, a mint Endre az öcscsének
ígért koronát fiára kívánta szállítani, s hogy fia trónöröklését biztosítsa, a
gyermek Salamont, kit IV. Henrik német király nővérével jegyzett el,
1058-ban megkoronáztatta. A király és berezeg udvari emberei kölcsönösen
szították a testvérek meghasonlását, mely végre nyílt háborúban tört ki.
Béla nem erezhetvén magát biztosságban, Lengyelországba menekült, de
onnan lengyel segélyhadakkal tért vissza , s a nemzeti párt által támogatva,
bátyját, ki német segélylyel folytatta a háborút, legyőzte és elejtette, s így
a koronát magához ragadta (1060).

Bélának, kit a fegyverre kelt nemzet emelt a trónra, le kellett küz-
deni a forradalmi szellemet, mely az általa Székes-Fehérvárra összehívott
országgyűlésen fenyegetóleg lépett föl ellene. Az ide összegyúlt néptömeg
zajongva követelte az új királytól a kereszténység eltörlését s az ősi vallás
visszaállítását. Béla három napi határidőt kötött ki magának az elhatáro-
zásra; ez alatt a szomszéd vármegyék zászlóaljait összegyűjtötte, a lázongó
tömeget megrohanta, szétverette és így a pogányság ez utolsó kitörését
elfojtotta.

Uralkodása, melyet a krónikák magasztalással emlegetnek, rövid ideig
tartott; két év múlva azután, hogy a koronát kivívta, épen, mikor IV. Henrik
német király fegyverrel készült Endre fiát, Salamont a magyar trónra
helyezni, Béla, összeomló trónja által összetörve, hirtelen meghalt (1063).

Fiai, Gejza, László és Lambert elmenekültek, s IV. Henrik Salamont
trónra ültette; de távozása után Béla fiai visszatértek, még pedig fegy-
veresen. Ekkor a főpapok szavára egyezség jött létre Salamonnal úgy,
hogy ez megtartja a koronát; Gejza, László és Lambert pedig atyjuk
örökét, az ország harmad részét kapják herczegségúl. A legidősb herczeg,
Gejza, hódolata jeléül, a pécsi székesegyházban, hol Salamon az 1065-diki
húsvétot ünnepelte, maga kezével tette föl a koronát a gyermek király fejére.

Míg az így helyreállt egyetértés a királyi családban föl nem bomlott,
Magyarország hadai szerencsével harczoltak mind Karinthiában , Zvonimir
horvát király, a berezegek sógora érdekében, mind az ország határszéleire
betört csehek ellen; 1070-ben pedig a Tiszán túlra berohant s onnan gazdag
zsákmánynyal visszavonuló kunokon Erdélyben Cserhalomnál, a mai Kerlés
mellett, fényes győzedelmet nyertek. E diadal kivívását Salamon a hős
László herczeg vitézségének s vezéri tehetségének köszönhette, kinek
lovagias tettét, az elrablott magyar leány megmentését, századok múlva
is dicsőítették a magyar egyházak falfestményei.

A byzanti császársághoz tartozó Nándor-Fehérvár a magyar földet
pusztító besenyőket támogatta. E vár megvívása szolgáltatott alkalmat az
ifjú király és a berezegek viszályának újabb kitörésére az által, hogy a
fellegvárba szorult görög őrség nem a királynak, hanem Gejza berezegnek
adta meg magát, ki foglyait a király ellen védelmébe vette s szabadon
bocsátotta (1072). A gyanakvó Salamon ez által királyi tekintélyét meg-
sértve látta. Sőt trónját sem tartotta többé biztosnak Gejza miatt, kinek
Dukász Mihály görög császár, köszönet fejében nagylelkűségéért, arany
koronát küldött, melyen a szentek képei mellett a herczeg képe is látható
„Magyarország hü királya" fölirattal. Ez a görög korona, melyet Gejza
a Sylvester pápa által adományozott koronával egybefoglaltatott, képezi
ma is a magyar szent korona alsó részét.

„Két éles kard nem fér meg egy hüvelyben", ez lett a jelszó Salamon
udvai'ában, s kitört a belháború. A berezegek győztek Pest közelében
Czinkotánál, és Gejza királylyá lón. Hiába hívta Salamon segélyül sógorát,
IV. Henrik német királyt, hűbér ül ajánlván fel neki az országot. A német
sereg eredménytelenül volt kénytelen visszatérni.

A királyi család viszályának elintézését ekkor ismét a főpapság vette
kezébe. Gejza, Dezső kalocsai érsek közbenjárására, nem idegenkedett
a kiegyezéstől, e végre követeket is küldött Salamonhoz; e kísérletet

azonban Gejza közbejött halála meghiúsította (1077). Helyébe a nemzet
öcscsét, a kitúnö hadvezért, a népszerű Lászlót emelte a trónra.

A magyar királyság jelvényei.

László megkoronáztatása után követeket küldvén a pápához, őt, mint
lelki atyját, fiúi hódolatáról biztosította. De a hatalmas VII. Gergely, ki
a világi fejedelmeket a szent szék alattvalóinak kívánta tekinteni, isme-

\nou cjiuj cvrcd^ofniiL \c.j^ Ol 'ém<í^ jrdcím nrö^c^

ecrw

V^nöti <^io cipca.

Szent István pannonhalmi alapító levelének kezdete (looi).

telten követelte tóle a szent szék fönhatóságának elismerését. László azonban
országa függetlenségét a szent székkel szemben is fönn akarta s fönn bírta
tartani, s hallgatással mellőzte a pápa követelését. S VII. Gergely, ki a
pápaságnak a császárság elleni küzdelmében az önálló Magyarországra
biztosan számíthatott, meggyőződve László férfias, hajthatatlan jelleméről,
nemcsak fölhagyott igényével, hanem azt is elnézte, hogy László rokonát,
Boleszláv lengyel királyt, kit a krakkói püspök meggyiliíolásáért az egyház
kiátkozott s népe elkergetett, vendégszeretettel fogadja.

A bukott Salamon ügyében ismét a főpapság lépett föl s kiengesz-
telte iránta Lászlót, ki megigérte, hogy rokona eltartásáról királyilag fog
gondoskodni. A nyughatatlan ifjú azonban nem birt sorsával kibékülni s
terveket forralt trónja visszafoglalására. Ezért aztán László elfogatta s
Visegrád egyik tornyába záratta, melyet a nép ma is Salamon tornyának
nevez. 1083. augusztus 20-dikán, midőn a nemzet első királya, István és
fia, Imre szentté avattatását ünnepelte, László király a papság kérelmére
visszaadta ugyan fogoly rokona szabadságát, de az uralkodásra vágyó ifjú
nem tudott a hazában nyugtot találni s 1084-ben Németországba szökött.
De a saját bajával elfoglalt IV. Henriknél s még nejénél, a császár húgánál,
sem találván szíves fogadtatásra, az Erdélytől keletre tanyázó kunokhoz
vette magát s Erdélyt a kunoknak Ígérte, ha segélyökkel trónját vissza-
foglalhatja. Ez a kétségbe esett vállalat szerencsétlenül ütött ki ; László
király a berohant kunokat Munkácsnál összetörte (lo86). A bujdosóvá
lett Salamon utoljára a byzanti birodalomba betört besenyőkhöz csatla-
kozott s azok leveretése alkalmával a csatatéren találta halálát.

Magyarország, mely István halála után majdnem 40 esztendeig forra-
dalmakban s pártharczükban vérzett s önállóságában is fenyegetve volt,

M. 9

— r-,^L.-S Sí--

László erős kormánya alatt csak-
hamar visszanyerte egykori erejét
és tekintélyét, sőt még területi
gyarapodást is nyert. Midőn Hor-
vátországban Zvonimir horvát ki-
rály halála után egy pár évig bel-
háború dúlt, László, húgának,
Ilonának, az elhalt király özvegyé-
nek védelmére Horvátországba
vezette hadait, annak egy részét
meghódította, s a Dráva és Száva
közt, a mai Horvátországban,
mely föld azonban akkor közvet-
lenül Magyarországhoz tartozott,
az ott még gyenge kereszténység-
megszilárdítására a zágrábi püs-
pökséget alapította (1091).

A Dráván túlról László ha-
daival a betört kunok ellen sietett,
kik a Tiszán túl zsákmányoltak.
A visszavonuló kún sereget aTemes
vizénél csaknem teljesen megsem-
misítette, s midőn a kunok e vere-
ségért boszút akai-ván állani, ismét
betörtek, rajtok az Al-Dunánál,
vezéröket, Ákost saját kezével
elejtve, még fényesebb győzedel-
met aratott.

A vallásos , lovagias hős
László király halálát (1095. július
20.) a magyar nemzet az őszinte
fájdalom könyeivel gyászolta.
Holttestét az általa alapított váradi
székesegyház sírboltjában tették
nyugalomra, hol a már éltében
szent gyanánt tisztelt s később az

egyház által is a szentek sorába igtatott király sírja a nép áhítatos tisztele-
tének tárgya s az istenitéleteknek messze földről látogatott színhelye lett.

Szent Lászlóról, kiben a magyar saját nemzeti jellemvonásait a
keresztény lovagiasság dicsfényével övezve szemlélhette, a békében és
háborúban egyaránt nagy, szigorú, de igazságos és kegyes királyról a nép
századokon át regélt és regél máig is. A régi szemtanúk által csodaszépnek
magasztalt lovagszobrát, melyet Zsigmond király korában kolozsvári művé-
szek öntöttek, Várad bevételekor a török barbárság megsemmisítette, de
emlékét híven megőrizte szívében a hálás nép, s azt még a legnépszerűbb
magyar királyok, Nagy Lajos és Mátyás korszaka sem boríthatta homályba.

László fiú-örökös nélkül halt el, s trónjára a nemzet bátyjának, Gejzá-
nak idősebb fiát, a papi pályára nevelt Kálmánt emelte, ki hivatottabbnak
érezvén magát az uralkodásra, mint a püspöki pásztorbot viselésére, a trónt
elfoglalta, öcscsének. Almosnak pedig az ország egy részét herczegségűl adta.

A tudományos míveltségű s épen ezért a nép által könyves-w&V
nevezett Kálmánban magas értelmiség, széles szellemi látókör erős akarattal
és szilárd jellemmel párosult. Azt a sötét jellemrajzot, mely némely hazai
krónikában őt testileg utálatos nyomoréknak s erkölcsileg szörnyetegnek
festi, egész élete megczáfolja; nem tulajdonítható e sötét rajz egyébnek,
mint a Kálmán által megvakított Almoshoz és családjához ragaszkodó
pártember gyűlöletének, meg az elfogultságnak, mely a krónikaíró tollát
Kálmánnak a garázda keresztes hadakkal szemben tanúsított magatartása
miatt vezethette, melyeknek gyülevész csapatait Kálmán megfenyítette,
szétszórta, de derék -hadukat — Bouillon Gottfried alatt — becsülettel
fogadta, s országán keresztül bocsátotta. A tudós király, kihez tudományra
nézve fogható fejedelem akkor nem volt Európában, uralkodása legnagyobb
részét külső és belső háborúkban volt kénytelen eltölteni. Horvátországban
folytatta László művét. Az utolsó horvát király, Péter, a magyarok ellen
csatát vesztve, elesett, és országát Kálmán végleg Magyarországhoz csatolta ;
azután Spalato, Zára s a többi latin- dalmát városok alá vezette győztes
hadait, s azokat a magyar korona fensőségének elismerésére bírta, oly
kiváltságokkal ajándékozván meg e városokat , hogy érdekökben álljon
a magyar államhoz ragaszkodni. Bielográdban pedig magát Horvát- és
Dalmátország királyává koronáztatta (1102). Az adriai tengerpart azonban
nem vált az ország békés birtokává. Kálmánnak ép úgy, mint utódjainak,
sokat kellett küzdeni a túlparton fekvő Velenczével, mely Dalmácziát és

a horvát partvidéket már egy század óta igyekezett hatalma alá vetni.
Ez alatt homi Álmos több ízben tört bátyja megbuktatására. A király és
öcscse hadai már 1103-ban szemben állottak egymással a Tisza partján;
de a hazafiak kerülni óhajtották a polgári vérontást s fegyverszünetet
eszközöltek. Ez alatt aztán a két fél előkelői közös gyűlést tartván, kimon-
dották, hogy egymás ellen nem harczolnak, s a viszály eligazítását a
testvérek párbajára utasították. így a két testvér kénytelen, kelletlen
kiengesztelődött egymással. Három év múlva Almos V. Henrik német
királyhoz szökött s tőle kért segélyt bátyja ellen ; de czélját nem érhetvén,

búnbánólag visszatért s bátyjá-
tól újra kegyelmet nyert. Nem
sokára Lengyelországba futott
s onnan Abaújvárig nyomult
hadaival. Kálmán itt túlnyomó
erővel jelent meg s a várba
zái-kózott Almost ostrommal
szándékozott kézre keríteni, ki
is, a mint ügyét veszve látta,
bűnbánatot színlelve bátyja
lábához borúit s harmadszor
is bocsánatot nyert. A gyanú
tövise azonban benn maradt
a testvérek szívében, s Almos,
bátyja bosszújától rettegve,
Kálmán király pecsétje. .^^,^ Németországba mene-

kült s 1107. karácsony ünnepén Mainzban V. Henrikhez folyamodott
segélyért, ki most annyival is inkább késznek mutatkozott pártolására,
mert a Kálmán által meghódított Dalmácziához, mint a német birodalom
húbérének állított tartományhoz, ő is igényt tartott.

V. Henrik meg is indította a hadjáratot, ostrom alá fogta Pozsonyt
(1108), míg szövetségese, a cseh fejedelem, a Vág völgyét pusztította:
de a táborozás sikeretlen maradt, s azzal Álmos sem nyert egyebet,
mint azt, hogy Henrik, midőn a Dalmácziából Pozsony védelmére siető
Kálmánnal békét kötött, részére büntetlenséget eszközölt ki.

Álmos ekkor, hogy magát bűnbánónak mutassa, a szent földre zarán-
dokolt, de onnan visszatérve, párthíveivel újabb Ibndorlatokon törte fejét,

hogy beteg bátyja halála után magához ragadja a koronát. Kálmán méltán
aggódhatott utódjául óhajtott kiskorú fia, István jövője miatt, s midőn
betegsége sulyosbodtával halálát közelgetni érezte, hogy féltett koronáját
fia számára biztosítsa. Almost és kis fiát, Bélát elfogatta s szemeiket kiszú-
ratta (1114). Ez a kegyetlen eljárás, a mit akkor egyébiránt a halállal is sújt-
ható bűntettek eseteiben Európaszerte, kivált a byzanti udvarnál kegyelem-
kép gyakoroltak, Kálmán jellemén mindenesetre sötét folt gyanánt tűnik föl.

Családi életében Kálmán nem volt szerencsés; első nejét korán elvesz-
tette, második házassága pedig, egy orosz fejedelmi leánynyal, balul ütött
ki. Kálmán méltatlan nejét eltaszí-
totta magától, ki is orosz földön
szülte fiát, Boricsot, a később annyi
zavart okozó trónkövetelőt.

Kálmán törvényei igazolják
kora előítéletein felülemelkedett
értelmi fensőségét. O az istenitéle-
teket a püspökök és nagyprépostok
székhelyeire szorította, a boszor-
kányok nyomozását, „kik vadálla-
tokká válva ölik meg az embereket,
minthogy ilyenek nem léteznek",
megtiltotta, István és László törvé-
nyeit átvizsgáltatta s az utóbbi decre-
tumainak dracói büntető szigorát
enyhítette, a törvényes házasságban élő papoknak megengedte, hogy nejeiket
megtarthassák, jövőre azonban a fölszentelt papoknak a házasságot tilalmazta,
az izmaeliták, azaz a bevándorolt mahomedán hitű bolgárok megtérítésére
intézkedéseket tett, a zsidók viszonyait külön törvényben szabályozta, s nem
engedte meg nekik, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak.

Kálmán halála után fia, //. István következett, ki nem örökölte
atyja szellemét; az indulatos ifjú a szomszéd csehekkel, osztrákokkal,
oroszokkal, byzantinusokkal folytatott eredménytelen háborúkban fecsérelte
a nemzet erejét. II. István az általa kegyelt kunok kicsapongó életmódját
követve, gyakran betegeskedett, s minthogy házassága magtalan maradt,
aggódva gondolt a jövőre, midőn vele Árpád nemzetségének utolsó sarja
sírba fog szállani. Örömmel fogadta tehát a hírt, hogy Álmos fia, a

II. Gejza pecsétje.

holtnak vélt Béla, a pécsváradi monostorban elrejtve él. Az ifjút udvarába
vitette, trónörökösévé tette s Uroz szerb fejedelem leányával összeházasí-
totta. A 30 éves ifjú király búnbánólag barátruhába öltözve halt el (1131).

II. vagy Vak Béla ti-ónra léptével a Kálmán és II. István által
üldözött Almos hívei ragadták kezökbe a hatalmat. Ezek segélyével Ilona
királyné Kálmán és fia régi hívei közúl az aradi gyűlésen 68 urat összc-
vagdaltatott, többeket börtönre vettetett vagy száműzetett (1131).

Az üldözöttek Boricsot, kit már említettünk, hívták be a trón elfogla-
lására, ki orosz és lengyel hadakkal két ízben is betört az országba; de a
nemzet az idegen trónkövetelőt fegyverrel utasította vissza.

II. Béla halála után (1141) 12 éves fiára, II. Gejzára szállott a korona.
Neki is Boricscsal gyűlt meg a baja, ki osztrák urak segítségével Pozsony
várát elfoglalá. A 1 7 éves iQú Gejza fegyverre szólítván az országot, Pozsony
alá sietett, azt az osztrák őrségtől egyezség szerint átvette, s azután a
Lajtán átkelve, Jasomirgott Henrik osztrák berezeg hadain fényes győze-
delmet aratott (1 146). Ez oldalról tehát biztosítva lett az ország nyugalma,
de nem sokára nagyobb veszély előjelei tűntek föl az ország déli határán.
Boricsot ugyanis Manuel byzanti császár vette pártfogásába, s miután a
magyar felsőség alá hajlott Szerbiát két hadjáratban megalázta, az alatt,
míg Gejza, sógora, a kievi fejedelem érdekében, Galicziában táborozott,
hadai egy részét a Szerémségre, Boricsot pedig más csapatokkal az Al-Dunán
át a temesi ispánság dúlására küldte (1152). Ezzel kezdette meg Manuel
a hosszú küzdelmet, melynek végczéljáúl Magyarországnak a keleti biroda-
lomba kebelezését tűzte maga elébe.

E terv kivitelére Manuel császár nem sokára Boricsnál még alkal-
masabb eszközöket talált II. Gejza öcscseiben, Lászlóban és Istvánban, kik
bátyjokkal meghasonolván, nála kerestek menedéket. A trónkövetelő István
is jelen volt abban a görög seregben, melyet Manuel a Vrancsovát ostromló
magyar hadak ellen küldött, s a görögök veresége alkalmával maga ugyan
nagy nehezen megmenekült, de bujdosó párthívei, Boricscsal együtt, a
magyarok boszúló csapásai alatt hullottak el (1155). Manuel e súlyos csapás
után fölhagyott ugyan hódítási szándékával, míg II. Gejza élt, de ennek
1 1 6 l-ben történt váratlan halála után azonnal megragadta az alkalmat, hogy
az elhalt király öcscsei egyikét, mint hűbéresét, emelje a magyar trónra.

Alig történt meg II. Gejza legidősb fiának, a 15 éves III. Istvdu-mk
megkoronáztatása, már Manuel is útban volt a két herczeggel Magyarország

felé, s szófiai táborából követeket küldvén a magyarokhoz, az ifjabb
herczeg, a göi'ög császári családba házasodott István, trónra emeltetését
követelte, azt vitatván, hogy a magyar korona a törvényes szokás szerint
nem a király legidősb fiát, hanem testvérét illeti. A magyarok nem voltak
hajlandók ezen követelés jogosságát elismerni; de, minthogy Manuel fegy-
ven^el adott súlyt szavának, az ifjú királyt pedig édes anyja a veszély
színhelyéről az ország határszélére, Pozsonyba vitte, készeknek nyilatkoztak
nem ugyan Istvánt, hanem bátyját, Lászlót királylyá emelni. Manuel e fél
sikerrel is megelégedett s csak azt követelte, hogy a magyarok adják meg
Istvánnak, a megkoronázandó király öcscsének, a trónörököst megillető
„uram" czímet. így került a ko-
rona egy pár hónap múlva III. Ist-
ván líoronáztatása után 11. László
fejére.

Ez az itjú király nem sokáig
birta a bitorolt koronát ; már
1162. elején elhalt, s öcscse, a
görög császár védencze, IV. István
foglalta el trónját ; de a törvényes
király híveit üldöző zsarnok ellen,
ki a Szeremséget hálából Manuel-
nek engedte, a nemzet csakhamar
fegyverre kelt, s IV. István még
azon év nyarán párthíveivel együtt
menekülni volt kénytelen.

Manuel, hogy elűzött pártfogoltját visszaigtassa, Nándoi--Fehérvárnál
ütött tábort, míg a magyarok a túlsó parton foglaltak vele szemben állást.
A császár ekkor, értesülve az elkeseredett hangúlatról, mely az országban a
bitorló IV. István ellen uralkodott, alkudozásra fogta a dolgot. Követe által
kinyilatkoztatta, hogy kész lemondani IV. István pártolásáról, s fölkérte
III. Istvánt, adja át neki öcscsét, Bélát, hogy leányát, Máriát vele eljegyezze,
s minthogy fia nincs, trónja örökösévé nevelje. így megtörtént a kiegyezés,
Manuel magával vitte Bélát, ki Konstantinápolyban Alexius nevet és despota
czímet kapott, s a császár leányával eljegyeztetett, üt szemelte ki a császár
terve végrehajtójának, hogy Magyarországot a keleti birodalomba kebelezze.
Mennyire nem volt önzetlen a császár ez eljárásában, nem sokára kitűnt,

III. István pecsétje.

fi ^-^

^4ö£wíuc iúgym ?unmicbd Setuno íw fcpuXcJjrtwn.
4^||i^Vűg;muc.yC2^"purcfdw)miiv uögmxic. Dmynnilűffceií
xerumTcvt dcve mív licmucinr 4d4tmnr. cToduna. voUndu.
p^jadiítumtr Ijixja.. ff inend ]f4mái{umt)m tiolov gTmitocral
nwmda nAi" dntf. }^ con rtluToa wr tg^fa giTitilcervl. fec
muLTiáoi ndbf mcttTtiű cncyc . yü lu irio]mn emdul 07 girmir
TWT.b^ühicc há!UCUíjX ho\y. 104dUtt4. clíohacr TtrwTnrevetfícit
rvl. gerfíJedeve'. Oíjcde urdutig-imi-Tvineo. cfevcc ö> vCLnyv
gmiill%wl. tfo? gtmiW^en halaim: tvcc.tfo^j^iinirncc wl
^ífcniv tujíU vi^clmjrurcbitcar imgr ^ocojrui vola^.
^ui« lieoti Ttiu^Ticc, gt-mcnd w firu-Ticc haUlur evcc.

b orogitvíc xfttn . cf vctcvc wr t? -rnuncaf viUgbeUr, tf Icvn
hálMncc cf^^uculncc fí^^r. tTmend w ntmcmcc. luc o>vc.
miv vúgnrac. IjJtt^^Tív latiattic OiwrmcT)d. lü cfnum
tgg" cnfb^-nuiIdböTtá tj vermtcr. yik tnend o?cbtt> wrov

torgpfHm Wn^. efKeji^gtn. cfWícaflk mtmi w IniTitr.
V fvimaggiic f^m acbíbn iturwr. tffbovaug- intdiAdarcJwngcfc
efTncnd a)i5ÍilQir. Ijug^mmog^jiniöc trtttr. Crmnwggnc
^)íC8ír |)«ttruror. lunec odur Ijarolm ovdanw^. cT Kccmer.
bti^ ovga Ttiend w bunet- tfvwugguc incnd f^crmicur.
bu^ Itgcnec ndb'fcgcd. iiroiric fcuKrdcwr. bug^ ifttn tv lu-
luadfaguctma. buUifli w Buncr: Cf ^oboducba wmrdnnir
ddeutccvl. efipucul Van^űrrvwTwT. cfve^íírr wr paiadMu

mi^TíTUbelt. efoggutí náu mtuúyi vmi^oi^lydis; vnxnr. ef
nien^ lovben rei^a^ Cf í^caíi^tmc uromchu? cJvtrmxil. Jlji^

^JWrdbn«r Í)Tat)rn] mwaggí^c^ iccg»Ti tmbcrHiacrr.
^^^1^ ktr vr'e^ iiopmn e> hoinuf viUg- rwnnucebelcvl-mcmei
fijtncc e> nopun tefttt rutnenVc. bug- iir xivr ht^méjd
abreuan. yfaac.ucob, kebdebtn y)^t}\^. hvu^hvrík^wy
víwuL merni w (^enrii ef uninTtt cu^icun lov
ItlevtTöclírocnta^ itetr wr. Cf nvbcnncnic. cUnwte itiTL

A Halotti Beszéd. (Legrégibb irolt magyar nyelvenilék.)

midőn Béla öröksége fejében a Szeremség átadatását követelte, s miután
tagadó választ kapott, IV. Istvánt ismét sereggel küldte Magyarországra.
Midőn pedig a magyarok szorongatni kezdték IV. Istvánt, Manuel maga is
segedelmére sietett s Péterváradnál a Dunán átkelvén, Bácsban ütötte föl
táborát. De ütközet helyett ismét alkudozást kezdett s a viszályt béke-
kötéssel fejezte be, mely szerint IV. István pártolásáról újra lemondott,
a magyarok pedig átengedték neki a Béla örökségéül követelt Szeremséget.
Minthogy azonban Manuel a békekötés ellenére serege egy részét
IV. István támogatására a Szercmségen hagyta, a háború újra kitört,

III. Béla király koporsójában lelt maradványok.

mely közben a Zimonyba szorított IV. István saját embere által megmér-
gezve veszett el (l 163).

Néhány évig ezután változó szerencsével folyt a görög-magyar háború
Dalmácziában, az Al-Duna és Száva partjain, melyről érdekes adatokat
jegyzettek föl az egykorú byzanti krónikák; de e sok vérbe kerúlt küzdelem
közben mind inkább meg kellett győződni a császárnak arról, hogy merész
tervét, Magyarország meghódítását, ki vinnie a nemzet ellenállása miatt
lehetetlen. Görög hadak még egy-egy megnyert ütközet után sem birtak
az ország széleinél beljebb hatolni.

Manuelnek azonban Magyarországgal szemben tanúsított magatartá-
sában nem a magyarok ellenszegülése, hanem az a váratlan esemény idézett

M. 10

f]i iiij sm MM1 wiiBiif muiMitti

III. Béla 1195. évi oklevelének kezdete.

elő lényeges változást, hogy 1170-ben fiú örököse született. Ezentúl nem
kívánta Bélát utódjának, eljegyzett leányát sem adta hozzá noúl, hanem a
magyar trónra jutandó ifjút neje húgával házasította össze, fiát pedig, mint
leendő utódját, két éves korában megkoronáztatta (1172).

A 27 éves ///. István hirtelen halála, melyet a közhiedelem hajlandó
volt görög ármánynak és méregnek tulajdonítani, nem sokára utat nyitott
a magyar trónhoz Manuel neveltjének, IIL Béld-rí2k.

A Görögországban nevelt 22 éves ifjú Bélától a hazafiak egy része,
s kivált a papság idegenkedett; az özvegy anyakirályné is kisebbik fiát,
Gejzát pártolta; de a többség már csak azért is inkább csatlakozott az
idősebb testvérhez, Bélához, hogy őt trónra emelve, az ország háború
nélkül visszanyerhesse a Szeremséget és Dalmácziát.

Minthogy Lukács esztergomi érsek a görög hitűnek vélt Bélát meg-
koronázni vonakodott, III. Béla a pápa engedélyével a kalocsai érsek által
koronáztatta meg magát (1 174). A koronával nyert királyi tekintélyt azután
öcscsével, Gejzával és anyjával szemben is erős kézzel fönn tudta tartani.

Béla Manuellel annak haláláig jó viszonyban maradt ; birtokában
hagyta a Szeremséget és Dalmácziát, melyek csak a császár halála után
tértek vissza a magyar korona fensősége alá (l 180).

Béla nemcsak Dalmácziát foglalta vissza, hanem Galicziára is kiter-
jesztette a magyar korona fensőségét, s annak trónjára kisebbik fiát, Endrét
be is igtatta. Ez a hódítás nem maradt ugyan állandó, de a galicziai s
lodomeriai királyi czím az ő kora óta szerepel a magyar király czímei közt.

A byzanti udvarban nevekedett III. Béla hozta szokásba, hogy a királyi
udvarban az ügyek írásban tárgyaltassanak, a rendeletek, Ítéletek, jelen-
tések írásba foglaltassanak, mi által sok visszaélésnek vette elejét s a
birtokjog biztosságát emelte. Huszonhárom évig tartott uralkodása alatt
az ország jóllétben, míveltségben örvendetes előhaladást tett.

Halálakor úgy intézkedett, hogy nagyobbik fia, Jmre^ kit még éle-
tében megkoronáztatott, osztatlanul birja az országot, kisebbik fiának,

Endrének pedig jószágokat es kincseket hagyott, hogy fogadahnát teljesítse,
vagyis a keresztes hadjáratban részt vegyen (1196).

Endre nagyravágyása, ki atyja hagyatékán nem a szentföldi had-
járatra, hanem saját önző czéljaira toborzott hadakat, s a régi szokás
szerint osztályrészt követelve. Horvát- és Dalmátországot tettleg birtokába
vette s Rámát és Chulmiát, a mai Boszniát és Herczegovinát is elfoglalta,
polgárháborút idézett elő, melyben a szerencse Imre királynak kedvezett.
Endre Leopold osztrák herczeghez menekült, miért Imre Ausztria határ-

Középkori egyházi szerelvények.

széleit is túzzel-vassal pusztította. A testvéreket a pápa közbenjárása birta
kiegyezésre, még pedig úgy, hogy Endre megnyerte a követelt Horvát-
és Dalmátországot (1200).

A nyugalom helyreálltával Imre, öcscsével együtt, a szerb fejedelmi
család viszályába avatkozva, Szerbiát a magyar korona felsősége alá vetette
(1202) s hódítását a bolgár föld nyugoti részére is kiterjesztvén, czímei
közé ezen országok királyi czímét is fölvette.

A testvérek egyetértése nem tartott sokáig. A király és Endre hadai
a Dráva mellett állottak szemben egymással. Imre a fegyver kétes kimene-

10*

telú szerencséje helyett a királyi tekintély varázsát használta föl ellenfele
legyőzésére. Fegyvertelenül ment a lázadók táborába, öcscsét, kinek védel-
mére senki fegyvert ragadni nem mert, a pártütök közül kivezette s fogságra
vetette; nem sokára azonban, midőn halálát közelgetni érezte, udvarába
hívta s megkoronázott kiskorú fia, III. László gyámjává tette (1204).

Az özvegy királyné nem erezhetvén magát biztosságban a trónra törő
gyám mellett, fiával s a koronával Ausztriába menekült, s Endre már
haddal szándékozott gyámfiát és a koronát visszakövetelni, midőn a
gyermek halála a háborü okát megszüntette. Endre végre elérte, a mire
vágyott, a visszaküldött koronát fejére tétethette (1205).

11. Endre volt az első magyar király, ki koronáztatásakor esküvel volt
kénytelen fogadni, hogy a nemesség jogait és kiváltságait s a korona
tekintélyét sértetlenül fönn fogja tartani : de soha méltóbban nem panasz-
kodhatott a nemzet jogainak sérelme s az ország hatalmának és tekintélyének
sülyedése miatt, mint az ő harmincz évig tartott zavargós és dicsőségtelen
kormányzása idejében.

Endre fölött nagyravágyó neje, meráni Gertrúd uralkodott, ki az állam-
ügyek vezetésébe illetéktelenül beavatkozva, testvérét, a tanulatlan Bertholdot
a kalocsai érsekségre, egyszersmind a szlavóniai bánságra, utóbb az erdélyi
vajdaságra emelte, idegen kegyenczeit adományokkal és hivatalokkal hal-
mozta el, az ország jövedelmeiből gyermekei számára kincseket gyűjtött s
küldött külföldre.

Midőn Endre Galicziába távozott, hogy annak királyi trónjába kisebbik
fiát, Kálmánt beültesse, az ország kormányát nejére, s az esztergomi érsek
és nádor mellőzésével a királyné öcscsére, a gyűlölt Bertholdra bizta.
Altalános lett az ingerültség. Az elégületlenek megrohanták a gyűlölt
királynét és megölték (1213).

A Galicziából visszatért Endre az országot oly zavarban, az ingerült-
séget kormánya ellen oly általánosnak találta, hogy, miután neje gyilkosa,
Petur ispán úgy is már mindjárt a tett elkövetése után megöletett,
megelégedett néhány külföldre menekült főbb pártütő jószágainak clkoboz-
tatásával. Az elégületlenek, kik már elébb III. Béla Görögországba bujdosott
öcscsének, Gcjzának a fiait szándékoztak a trón elfoglalására behivni, most
Endre kiskorú fiát, Bélát törekedtek a trónra emelni. A gyönge Endre
védelemért a pápához folyamodott s az egyház átkával kivánfa az ellenzéket
elrettenteni.

A zsámbéki prépostsági templom belseje.

II. Endre a szent szék sürgetésének engedve, végre elhatározta, hogy
fogadalmát teljesíti. Velenczétől bérelt hajókon, melyekért Zárát örökre
Velenczének engedte, Spalatóból fényes kísérettel megindulván, 1217. év
őszén a szent földre érkezett. Ez a hadjárat nem termett számára babérokat.
A táborhegyi vár, melyet a jeruzsálemi és cyprusi királyok hadaival késő
őszszel ostrom alá fogott, a támadásokat visszaverte, s a lehangolt keresz-
tény sereg, a hideg zord időben éhség és dögvész által megtizedelve,
a vezérek meghasonlása miatt fölbomlott. Endre három hónapi sikertelen
táborozás után visszasietett országába, melyben távol léte alatt tetőpontra
hágott a zavar és fejetlenség. Az országot, melyből a féktelen urak a kor-
mányzóul hagyott János esztergomi érseket kikergették, teljesen fölfordulva,
a királyi jószágokat és jövedelmeket elfoglalva, a várjobbágyokat és köz-
nemességet az urak által elnyomva, a népet ezek és a tisztviselők által
sanyargatva találta. Nem lévén ereje a fölbomlott rend helyreállítására,
a szent szék átkát kérte a törvények lábbal tapodói ellen. Hogy a saját
pazarlása által is megrongált kincstára szükségén segítsen, évenkint új meg
új pénzt, mindig rosszabbat veretett, a királyi jövedelmeket, még az adókat
is, izmaelitáknak és zsidóknak adta zálogba vagy haszonbérbe, s hogy a
hatalmas urakat zászlóaljaik kiállítására birja, a még megmaradt váijószá-
gokat s koronái uradalmakat nekik adományozta s egész vármegyéket is
átengedett örök birtokul. Annyira ment a király tékozlása, hogy a pápa
jogosítva érezte magát a beavatkozásra, s meghagyta neki, hogy a koro-
náztatásakor letett esküje ellenére elidegenített királyi javakat vegye vissza,
még ha esküvel fogadta volna is, hogy azokat soha vissza nem veszi (1220).

Midőn Endre a várjószágok visszavételére parancsot adott s a vár-
megyékbe biztosokat küldött, az érdekelt urak azzal igyekeztek e rendelet
végrehajtását gátolni , hogy meghasonlást idéztek elő az öreg király és fia,
a gyermek korában megkoronázott Béla közt. Az elnyomott köznemesség
a reformokat sürgető ifjú király pártjára állt, s a reformokat ellenző főurak
jelien fegyverrel szándékozott kivívni követeléseit. Endre, hogy a belháborút
és saját bukását megelőzze, kénytelen volt engedni, országgyűlést hivott
össze, s kiadta az arany bullát^ melyben a törvényes rendet helyreállította,
a nemesség személyes szabadságát s birtokjogát biztosította, szabadságot
adván a bulla záradéJcában a főpapoknak, uraknak és nemeseknek, hogy ha
ő vagy utódai a bulla rendeletei ellen vétetnének, hűtlenség vétke nélkül
ellenmondhassanak és ellenállhassanak (1222).

Mint Angliában a Iiét évvel az előtt kelt magna charta, úgy Magyar-
országon ez az arany bulla, melynek megtartására a nádor fölügyelni s
minden király koronáztatásakor esküt tartozott tenni, képezte az alkotmány
alaptörvényét. A körülmények kényszerítő hatalma által kicsikart arany
bullát sem Endre, sem udvara nagyjai, kik tartottak az évenként Székes-
Fejérvárott tartandó tömeges országgyűlésektől, nem akarták végrehajtani ;
e miatt az öreg és ifjú király közt újra kitört a viszály, melyet a pápa
közbenjárása szüntetett meg (1223). Ekkor Béla Horvát- és Dalmátországot
kapta osztályrészül, melyeket már három év múlva öcscse, Kálmán birt,
Béla pedig Erdély s a Tiszán túli részek kormányát vette át.

Az iíjú Béla erélyesen látott hozzá a királyi javak visszavételéhez ;
a magyar korona fensőségét a szomszéd kúnföld egy részérc is kiterjesztette,
már 1227-ben fölállította a Milkóban székelt kún püspökséget, mely három
század mülva, a török hódítás korában enyészett el.

Endre nem mutatta magát ily erélyesnek a törvények végrehajtásában ;
sőt, miután országa nagyobb részét fiai közt osztotta föl, hogy pazar udvar-
tartására pénzt szerezhessen, az arany bulla ellenére a királyi jószágokat és
jövedelmeket ismét zsidóknak és izmaelitáknak adta zálogba vagy haszon-
bérbe, sőt örök birtokul is. IX. Gergely pápa fölszólalása s a papság
panasza következtében újra kiadta ugyan az arany bullát némi toldalékokkal,
most már az esztergomi érseket hatalmazván föl, hogy őt annak megtartására
átokkal kényszeríthesse (1231); de az örökös pénzzavarral küzdő király és
udvara talált módot a törvény kijátszására s maradt minden a régiben.
Az arany bulla az ő korában, sőt még azután is sokáig nem orvosolta
meg a nemzet sérelmeit. Mikor II. Endre 30 esztendeig tartott zavargós
uralkodása után meghalt, halálát a nyomorba sülyedt ország kizsarolt
népének nem lehetett oka megsiratni (1235).

A 29 éves IV. Béla erős kézzel ragadta meg a kormányt, a szó
teljes értelmében uralkodni akart országában. Dénes nádort, az atyja
idejében uralkodott zavarok főokát, megvakíttatta, a hűtlen tisztviselőket
perbe fogatta. A kik a régi viszályok alkalmával atyját ellene ingerelték,
boszújától tartva külföldre menekültek ; II. Endre viselős özvegye, Beatrix
sem érezte magát miatta biztosságban : Olaszországba menekült s ott szülte
Istvánt, az Arpádházbeli utolsó király, III. Endre atyját.

Az érdekeikben sértett s menekült elégületlenek befolyásának tulajdo-
nítható az osztrák herczeg, Fridrik támadó föllépése, melyet azonban Béla

nemcsak visszavert, hanem meg is torolt, Fridriket Bécsbe szorítván s arra

kényszerítvén, hogy nagy pénzáldozattal vásárolja meg tőle a békét (1236).

A tatároknak Dsingiz khán alatt óriásivá növekedett hatalma IV. Béla

uralkodása elején már Kelet-Európát fenyegette. A Don és Volga közt

tanyázott kunok véres
harczok után kény-
telenek voltak vagy
meghódolni, vagy a
túlnyomó erő elől
visszavonulni. A me-
nekülők Kuthen (Kö-
tény) vezérlete alatt
IV. Bélához folya-
modtak s befogadta-
tásért esedeztek. Béla
a harczias kunokat
szívesen fogadta, mert
tőlök nemcsak a tatá-
rok ellen várhatott jó
szolgálatot , hanem
trónjának is támaszt
remélt szerezni az elé-
gületlen főurak ellen.
S Kuthent , miután
ez előkelőivel együtt
megkeresztelkedett,
az alföldre telepítette

(1239)-

A pusztai élethez
szokott, csak barom-
tartásból és zsák-

II. András és neje Gertrúd arczképével ellátott kodexlap.

mányból élő pogány kunok új hazájokban is megszokott életmódjokat foly-
tatva, tömérdek sérelmet okoztak a földmívelő magyar népnek, s még
inkább elkeserítették az urakat a király ellen, kinél a kunokra híjában
panaszkodtak. Midőn a tatárok 1240 vége felé Kievet is elfoglalták s Batu
khán IV. Bélát hódolatra szólította föl, a magyarok a gyűlölt kunokat azzal

gyanúsították, hogy mint a tatárok szövetségesei s kémei jöttek az országba ;
a nép dühe oly fenyegetőleg fordult az árúlóknak hirdetett kunok ellen,
hogy a király kénytelen volt Kuthent Pesten saját fegyvereseivel őriztetni,
hogy megmenthesse.

1241 márczius 12-én tört át a tatárok előhada a vereczkei szoroson
s oly villámgyorsasággal nyomult elő, hogy portyázol öt nap múlva már
Pest közelében égettek és raboltak, hova a király táborába parancsolta az
ország és a kunok hadait s várta a külföldi segélyt, mely végkép elmaradt,
mert csak Fridrik osztrák berezeg jelent meg csekély kísérettel. A Pest
falai alatt folytatott csatározások
alkalmával Fridriknek sikerült
egy tatár foglyot ejteni. A mint
a nép ezt kunnak ismerte föl,
halált kiáltott a kunokra, s
Fridrik által is izgatva, Kuthen
lakára rontott s őt és családját
leöldökölte. Az e miatt elkese-
redett kúnf)k a magyarok ellen
fordították fegy verőket s most
a tatárukkal versengve [)iisztí-
tották az orszáoüt.

Béla a főpapok, urak, vár-
megyék dandáraival Pest alól a
Sajóig üldözte a tatárok vissza-
vonuló előhadát. Itt találta szem-
ben Batu khánnak sokszorosan
túlnyomó seregét , mely ellen a mohi pusztán szekérvárba zárkózott.
A magyar tábor nemcsak számra, de vezérletre s fegyelemre nézve sem
mérkőzhetett a vak engedelmességhez s tapasztalt hadvezérei alatt győ-
zedelmekhez szokott tatár sereggel. A Sajó mellett vívott ütközetben
(ápril 11) a magyar sereg nagy része elhullott a tatárok nyílzápora alatt,
a menekülőket mérföldekre üldözte s öldökölte a könnyű tatár lovasság.
Béla csak hívei, a Forgácsok s a Fáyak ősei, önfeláldozásával menekül-
hetett meg az üldözők elől. Ez egyetlenegy vesztett ütközettel Magyarország
ellenállási ereje meg lett törve, a tatárok Erdélyből és Morvából betört
hadosztályaikkal egyesülve, a Dunáig kényökre, kedvökre dúlhattak.

M. 11

II. András király arany bullája.

jimvnSjKjcnu) bitaS_jti^fpeU\írí?ji[uTíro "^"^ otn™tp_Jaíi

„."íi

•^jS- " ^líIP cOTnynn.\xaT«j? tmpun.ÜS' «t nrciro Ob^^^j^ famc ^*oS Tiűtnles "^S"^

IV. Béla 1258. évi oklevelének kezdete.

A futó Béla Haimburgba sietett nejéhez és gyermekeihez. Ott azonban
Fridink letartóztatta, s nemcsak a királyné kincseit rabolta el, kártérítésül
azon összegekért, melyeket az előbbi békekötések alkalmával kellett fizetnie,
hanem az Ausztriával szomszéd Sopron, Mosón és Vas vármegyék átenge-
désére is kényszerítette Bélát; de még ezzel sem elégedve meg, hadaival
az országot egész Győrig raboltatta.

A Fridrik kezéből így megmenekült Béla híjában esdeklett segélyért
Európa fejedelmeinél, híjában ajánlkozott, hogy a császár fensőségét elismeri,
ha tőle segélyt nyer országa megszabadítására; mindenkitől elhagyatva,
kénytelen volt a Dráva mögé s később a dalmát tengerpartra menekülni.

A tatárok télen a befagyott Dunán átkelve, a Dunántúlt is elözön-
lötték, s magát a királyt is kézre akarván kerítni, a tengerpartot is
beszáguldozták ; Béla és családja hajóra szállt, mert már csak a szigeteken
érezhette magát biztosságban.

Esztendőnél tovább tartott dúlás és öldöklés után Ügetaj khán halála
következtében visszavonultak a tatár hadak Ázsiába, miután az országot
egyik szélétől a másikig, a várakat kivéve, melyek vívásához nem értettek,
tüzzel-vassal elpusztították.

Béla a tatárok visszavonulása után valóban nagynak mutatta magát a
romokkal borított ország helyreállításában. A megfogyott lakosság gyara-
pítására külföldről gyarmatosokat telepített, a megzavart birtokviszonyokat
rendezte, a várjobbágyok számát szaporította, az ország védelmére várakat
építtetett. Ekkor keletkezett a Pest város határához tartozó hegyen a pesti
hegy új vára, a mai Buda vára, a királyok későbbi székhelye. Négy év
alatt az ország annyira fölüdült az iszonyú csapásból, hogy IV. Béla boszuló
hadjáratot intézhetett Fridrik osztrák berezeg ellen, melyben nemcsak az
elszakított három vármegyét foglalta vissza, hanem a bécsújhelyi ütközetben
magát Fridriket, a Babenberg család utolsó férfi sarját is elejtette (1246).

Fridrik örökségéből Stiriát IV. Béla kiskorú fia, a már 1245-ben
megkoronázott István számára, Ausztriát pedig Venczel cseh király foglalta
el fia, II. Ottokár részére. E tartományok birtokáért hosszas és következ-
ményeiben fontos háború támadt a magyar és cseh királyi család közt ; míg
végre IV. Béla a Morva folyó mellett vívott vesztett csata után kénytelen
volt Stiriát II. Ottokár cseh királynak engedni (1260). így megtörtént
a kibékülés Ottokárral, ki a következő évben IV. Bélának Anna nevű
leányától született unokájával, Kunigundával kelt egybe ; de még veszedel-
mesebb viszály tört ki magában
a királyi családban. Az iíjú István
király ugyanis az általa birt Stiria
elvesztését nem tudván felejteni,
nem elégedett meg Erdély birto-
kával, melyet atyjától osztály-
részül kapott, hanem mint első-
szülött, a jövedelmezőbb Horvát-
és Dalmátországot követelte, me-
lyeket atyja tőle visszavett s
kedveltebb kisebbik fiának, Bélá-
nak adott. E miatt belháború
támadt, mely meg-megújult, vál-
tozó szerencsével folyt, s elvégre
István isaszegi győzelmével vég-
ződött (1265).

A versengő királyok által
adományokkal elhalmozott főurak
e belháború következtében ismét
annyira hatalmaskodókká váltak, s a
II. Endre korában, annyira fölforgatták,
elnyomott nemesség jogait ünnepélyes oklevélben biztosítni, melyben magát
és királyi hatalommal uralkodó fiait, Istvánt és Bélát, az esztergomi érsek
által kimondandó átok terhe alatt kötelezte e kiváltságlevél pontjainak meg-
tartására (1267).

Hogy a kényszerített kiegyezések IV. Béla szivéből még kedvencz fia,
Béla 1269-ben történt halála után sem enyésztethették el az István elleni
keserűséget, bizonyítja a haldokló király intézkedése, ki családi kincseit

11*

IV. Béla arany bullája.

törvényes rendet épen úgy, mint
hogy IV. Béla kénytelen volt az

leányának, az özvegy Annának, a cseh király napának adta, s öt és udvara
főembereit II. Ottokár oltalmába ajánlotta (1270).

V. István trónralépte után azonnal föllépett régi ellensége, II. Ottokár
ellen, tőle az Anna által Prágába vitt családi kincsek és az udvarába menekült
pártütő magyar urak kiadatását követelte. E miatt háborüra került a dolog.
Ottokár 1271-ben nagy erővel tört Magyarországra; Pozsonyt, Nagy-Szom-
batot, Nyitrát, s azután a Dunán átkelve Mosont, Magyar-Óvárt s Győrt
is elfoglalta; de a Rábczánál vívott döntő ütközetben vereséget szenvedett
s kénytelen volt az országból kivonulni. A háborút békekötés fejezte be,
melyben István lemondott Stiria és Krajna iránti minden igényéről, viszont
Ottokár kötelezte magát, hogy visszaadja a hozzá menekült magyar uraktól
átvett várakat; egyszersmind a két birodalom határa a IV. Béla halálakor
volt birtoklás szerint állapíttatott meg (1271).

A 32 éves harczias király kora halálát egy véletlen eset idézte elő.
Midőn István a szerb földön táborozott , kisebbik fiát , Endrét a hűtlen
joakhim tótországi bán elrabolta s német földre vitte. István erről érte-
sülvén, éjjel-nappal sebes -nyargalva sietett haza; de a lelki izgatottság
s a forró időben tett hosszas út fáradsága miatt testben, lélekben megtörve
érkezvén Budára, néhány nap múlva elhunyt (1272 aug. 1).

Trónján 10 éves fia, IV. László váltotta föl, kit a nép, mert kün
anyától született s a kunokkal barátkozott, Ktín Lnszlő-m\í nevezett.
Krónikáink és történetíróink azért a nyomorért, melybe az ország az ő 18
évig tartott uralkodása alatt sülyedt, igazságtalanul vádolják csak magát a
királyt, ki mint gyermek, éveken át nem vihette a kormányt személyesen,
s kinek felnőtt korában sem lehetett ereje a királyi tekintélylyel daczoló,
a törvényt lábbal tapodó, egymással családi harczokat vívó főurak kicsa-
pongásait megzabolázni, az örökös pártoskodást elfojtani.

A gyermekkirály alatt anyja, a kün Erzsébet s kegyencze, joakhim
tótországi bán jutott hatalomra; István híveit az udvarból az ellenpárt
kiszorította. Már a király megkoronáztatása előtt kitört a pártok harcza ;
a királyné fiával együtt fogságba is került ; de hívei a lázadást elfojtották ;
a megbukott pártütők II. Ottokárhoz menekültek s nála szíves fogadtatásra
találtak. A királyi udvarban Erzsébet anyakirályné és Joakhim mellett
Német-újvári Henrik, IV. Béla egykori nádora, gyakorolt legnagyobb
befolyást a kormányra, ki V. István boszúja elől Ottokárhoz menekült, de
a trónváltozás után Csehországot odahagyva, az udvarnál szíves fogadtatásra

IV. László 1274. évi oklevelének kezdete.

talált s a csehek elleni háború megindítására izgatott. Henrik
nem sokára összeütközésbe jött a cseh király rokonával és
titkos hívével, IV. Béla unokájával, Rasztiszláv egykori macsói
bán és a Prágában tartózkodó özvegy Anna fiával, Béla her-
czeggel, s őt párviadalban agyonvagdalta.

II. Ottokár sietett sógora megöletését ürügyúl használni
föl a háború megindítására, s a pápa közbevetésével nem
gondolva, nagy erővel tört be az országba, Győrt megvívta,
Nyitrát földúlta s kiraboltatta (1273). A háborút azonban,
mely a magyar és osztrák földön változó szerencsével folyt,
azonnal megszűntette s hadait Magyarországból rögtön vissza-
vonta, a mint értesült, hogy a német birodalom választó
fejedelmei FrankRirtban (1273 szeptember 29) versenytársát,
Habsbiu'gi Rudolfot római királylyá választották. Jól érezte
Ottokár, hogy élet-halálharczot kell vívnia a német biroda-
lommal , mely az általa elfoglalt német tartományokat tőle
\issza fogja követelni , s törekedett a magyar szövetséget
keresni, mely e nagyszerű küzdelem mérlegébe döntő súlyt
volt vetendő. De a magyar udvar nem felejthette a tőle szen-
vedett régi séi-elmeket, nem tarthatta a magyar állani érde-
kével megegyeztethetőnek segédkezet nyújtani a cseh királynak,
hogy az általa tervezett hatalmas szláv birodalmat megalapít-

hassa. E helyett inkább Habsburgi Rudolf szövetségi ajánlatát fogadta el,
ki e szövetséget családi kötelékkel igyekezett szorosabbra fűzni s leányát
IV. László öcscsének, Endrének jegyezte el. A gyermek jegyes közbejött
halála sem bontotta föl a jó viszonyt, sőt IV. László a haimburgi össze-
jövetel alkalmával Rudolffal újabban is szorosabb szövetséget kötött a
közös erővel megtámadandó cseh király ellen (1277).

E szövetség értelmében 40.000 magyar és kún lovassal jelent meg a
15 éves IV. László Habsburgi Rudolf segítségére. Ez a tekintélyes haderő
segítette kivívni a morvamezei fényes győzedelmet (1278 aug. 25),
melyben Ottokár életét vesztette s mely Rudolfot és utódait Ausztria és
Stiria birtokába juttatta. Magyarország győzedelmet csak roppant zsákmány,
és a fehérvári templomban felfüggesztett, elfoglalt ellenséges zászlók hirdetek.

A magyar állam ügyeit a fiatal könnyelmű király mellett gonosz
kezek intézték, a pártok s azok élén a féktelenséghez szokott főurak a
hatalomért versengve, folytonos harczban állottak egymással, váraik rabló-
fészkekké alakultak át, törvény helyett a hatalmasok ököljoga uralkodott
az országban, melyben a pogány kunok szabadon folytatták garázdálkodá-
saikat. Az eláradt bajok s különösen az egyházak sérelmeinek orvoslására
III. Miklós pápa Filep fermói püspököt küldte teljes hatalmú követéül az
országba. Ennek rábeszélésére a király esküvel fogadta, hogy koronáztatá-
sakor letett esküjét híven megtartja s a kóborló kunokat állandó lakásokba
telepíti és a kereszténység fölvételére szorítja. IV. László csakugyan ország-
gyűlést tartván, megtette az intézkedéseket a kunok viszonyainak rendezésére
s kiadta a kunok legelső szabadalomlevelét, mely e kiváltságos nép jogait
késő századokra is biztosította (1279).

De az ingatag, heves vérű király jobbúlása nem maradt állandó.
Meghasonlásba jött nejével, a nápolyi Izabellával, azt a Nyulak szigetén
kolostorba záratta, s kunok társaságában kicsapongó életet folytatott.
III. Honorius pápa hiában fenyegette kiátkozással (1287), a király daczolt
az egyházzal, mely végre keresztes háborút hirdetett ellene (1289).

A teljesen fölfordult országban a zavar ez által csak növekedett, a
pártdüh féket nem ismerve tombolt, a túlhatalmas főurak jogczímet nyertek
kicsapongásaikra. László király folyvást az Alföldön, kedvelt kunjai közt
táborozva, harczolt a megbuktatására törekvő urak ellen, mígnem köi"összcgi
táborában fölbérelt orgyilkos kunok keze vetett véget hányatott életének
(1290 júhus 20).

IV. László halála után l8 nap múlva III. Endre .^ II. Endre fiának,
Istvánnak Morosini Katalintól született s Velenczében növekedett fia, az
Árpád-ház egyetlen élő férfitagja, Székes-Fehérvártt már megkoronáztatott.

III. Endre, hogy a nemzetet maga iránt lekötelezze, megkoronáztatása után
egy hónap múlva országgyúlést hirdetett az Ó-Buda fölötti mezőre, s kiadta
nevezetes törvénykönyvét, mely a nemzet jogai biztosítására, az alkot-
mányos élet fejlesztésére, az eláradt törvénytelenségek orvoslására fontos
rendelkezéseket foglal magában. Endrének sok ellensége támadt. Albert
osztrák herczeg igényt tartott az országra, melyet atyja, Rudolf király,

IV. Béla felajánlására támaszkodva, mint német húbért neki adományozott ;
de Endre Ausztriába tört, Bécset ostrom alá fogta, és Albert herczeget
békére s vélt jogairól való lemondásra kényszerítette (1291 aug. 28).

Még nehezebb és tartósabb küzdelmet kellett III. Endrének folytatni
a szent székkel, mely a Szent István koronájával való rendelkezés jogát
egyedúl magának követelte, őt Magyai-ország királyának soha el nem
ismeile, s a magyar trónra II. Károly siciliai királynak V. István leányától,
Máriától született fiát kivánta emelni mint törvényes örököst. A Mária
királyné által Nápolyban megkoronáztatott Martell Károlynak tekintélyes
pártja alakúit, kivált a Dráván túli részekben.

Martell Károly halála után pártja, a szentszék által támogatva, fiát,
Róbert Károlyt törekedett a trónra emelni. S III. Endre éjjen azért, hogy
e párt ellen szövetségeseket nyerjen, vette nőúl első neje, P'ennena halála
után Albert osztrák herczeg leányát, Ágnest (1296), s jegyezte el első
nejétől született leányát, Erzsébetet, II. Venczel cseh király Habsburgi
Rudolf leányától született fiának, Vcnczelnek (1298).

De azt a zavart, melyet Magyarországon az előbbi évtizedek párt-
harczai fölidéztek s a Róbert Károly párthívei az ország délnyugoti
részeiben folyvást szítottak, sem a király jó akarata, sem az 1298- és
1299-ben tartott országgyúlések végrehaj tatlanúl maradt végzései nem
bírták megszűntetni. A pártosok Gergely választott esztergomi érsekkel
külön gyűléseket tartottak, behozták az országba a gyermek Róbert Károlyt
s Zágrábban Gergely érsekkel meg is koronáztatták (1300).

III. Endre, Albert római király segítségére számítva, bizodalommal
nézett a háború elébe; de, mielőtt döntő harczra került volna a dolog,
legszebb férfikorában Budán (1301 január 14) hirtelen meghalt. Benne az
Árpád-ház férfi ága sírba szállt.

■CJ \

Arpád-királyok korabeli fegyverek.

Az Árpád-királyok háromszáz eszten-
deig tartott uralkodása alatt a magyar
állam a Szent István király által átalakított
alkotmány alapján nemcsak megszilárdult,
nemcsak meg birta védeni önállóságát min-
den kültámadás ellen, hanem úgy a keresz-
tény műveltség és polgárosultság , mint az
alkotmányosság terén is lépési'ül lépésre
előrehaladt. A tudományos műveltség alap-
ját a Szent Istvántól dúsgazdagon ellátott
főpapság által a püspökségek és káptalanok
székhelyén fölállított iskolák vetették meg.
ezek egyikéből fejlődött a párisival vetekedő
veszprémi egyetem, mely csak e korszak
vége felé, Kún László korában, az oligarchák
pártharczai közben földúlatva enyészett el
(127.6).

Mint e korban általában egész Nyugot-
Európában , úgy a vallás és műveltség-
tekintetében ahhoz csatlakozott Magyar-
országban is, nemcsak a tudomány, hanem
az állam hivatalos nyelve is a latin volt;
ezen keltek királyaink oklevelei, törvényei,
rendeletei, a törvényhatóságok s bíróságok
végzései és Ítéletei. Kétségtelen azonban,
hogy az országgyűléseken, a királyi tanács-
ban, a törvényszékeken, a vármegyék gya-
kori közgyűlésein, a tanácskozás már csak
a latinban nem jártas világi elem túlnyomó
száma miatt is csak magyar nyelven foly-
liatott; sőt hogy Kálmán korában a törvé-
nyek is eredetileg magyarul voltak iogal-
mazva, kitetszik Albricusnak, ezen törvények
összeszerkesztőjének , Szerafin esztergomi
érsekhez intézett ajánlásából, melyben szer-
kesztménye netaláni hiányait annak kéri

.lv«a-n •'"<«»

S>A Í3img;ar-riiv2UTna.cuí • iLYoactc •

Q>3nvucM(»^

/ncrtrmatp- -tcnoza; Asrdoanarti

XiX^'

III. András király 1295. évi oklevelének kezdete.

tulajdoníttatni, hogy ő a magyar nemzet nyelvében nem eléggé'
jártas. A XII. századi Halotti Beszéden kivül más nyelvemlékünk
nem maradt ugyan fönn e korból, de ez egymaga is elég bizony-
ság nyelvünknek akkori fejlett s megállapodott volta mellett;
a mennyiben korántsem mutat föl oly lényeges eltéréseket a mai
irodalmi nyelvtől, mint azt a nyugot-európai román és germán
nyelvek azon korbeli emlékeiben tapasztalhatni.

Hogy a nemzeti költészet e korban virágzásban volt, bár
annak az ősmagyar pogány kort dicsőítő emlékeit a keresztény
túlbuzgóság megsemmisítette is, igazolhatjuk a magyar nemzeti
eposz azon egyes töredékeivel, az ősmagyar népköltészet valódi
szétszóil gyöngyszemeivel, melyeket krónikáink latin iskolákban
képzett szerkesztői csak a nép énekeiből vehettek át és igtattak
be latin munkáikba.

Az építészet az egyházak és kolostorok alapításával foglalt
tért hazánkban, majd a királyi s utóbb, kivált a tatár dúlás után
a magán várak és kastélyok emelésével nyert folyvást nagyobb
lendületet. Emlékszerű egyházi épületek, melyek fölszerelése a
művészetek, a festészet, szobrászat és ötvösség virágzását is
előmozdította, különösen a görög-műveltségű III. Béla idejében
kezdettek mind sűrűbben emelkedni. Hogy hazánk ezen korszakbeli román
stylű egyházakat oly gyéren mutathat föl, azt nemcsak a tatárjárás és a
gyakori bel- és külháborúk pusztításának, hanem a későbbi — másfél száz
esztendeig tartott — török uralom romboló hatásának is tulajdoníthatjuk,
mely az ország hódított részét csaknem sivataggá s Buda, Székes-Fehérvár,
Esztergom, Pannonhalma építészeti emlékeit száz meg száz egyházzal és
kolostorral együtt romokká változtatta, és az ötvösművészet remekeit,
melyekből aránylag még legtöbbet sikerűit megmenteni, zsákmányra hányta.

M. 12

A polgárosult élet veteményes kertjei, a városok, melyek alapját a
királyi várak aljában Szent István vetette meg, e korszak folytában, különösen
IV. Béla idejében, ki a tatárjárás után az országot nagyban gyarmatosította,
nemcsak számban szaporodtak, hanem mint az ipar, kereskedés és művészet
telephelyei s vidéki középpontjai az oi-szág jóllétének emelésére is mind
nagyobb befolyást gyakoroltak, egyszersmind pedig a királyi trónnak a
túlhatalmas főurak ellenében megbízható támaszaiul szolgáltak.

Az alkotmányos élet fejlődésével, melynek a későbbi századokban is
legnagyobb biztosítékát a II. Endre arany-bullája képezte, lépést tartott a
vármegyei intézmény fejlődése is; a vármegye lépésről lépésre közeledett
az önkormányzattal biró törvényhatóság megvalósítása felé, s épen ezért
a nemzet életével összeforrva, később a politikai szabadságnak mindinkább
erősbödő bástyájává vált. A XIII. század utolsó évtizedeiben már találkozunk
a királytól kinevezett főispán s az annak képét viselő alispán mellett a neme-
seknek a vármegye közönsége által választott 4 — 4 birájával (quatuor
judices nobilium), kiket, minthogy akkor a nemeseket a király szolgáinak
(servientes regis) hívták, szolgabirákhak neveztek, mely elnevezés a legújabb
korban átalakult vármegyében mai napig föntartotta magát.

A vegyes házakbeli királyok kora.

Róbert Károly ellenében, kit III. Endre halála után Gergely választott
esztergomi érsek Esztergomban ismét megkoronázott , a nemzeti párt
Csák Máté nádor és János kalocsai érsek vezetése alatt, hogy az ország
függetlenségét a szent székkel szemben megőrizze, szabad király választási
jogát gyakorlatba véve, II. Venczel cseh király fiát, a 13 éves Venczelt^
IV. Béla unokájának, Kunigundának unokáját, III. Endre egyetlen leánya
jegyesét, emelte a trónra, kit János kalocsai érsek Szent István koronájával
Székes-Fehérvártt meg is koronázott (1301 aug. 27).

A két kiskorú ellenkirály a királyságnak igazán csak nevét viselte;
a királyi hatalmat, a korona jószágait és jövedelmeit a pártháborúban mind
féktelenebbekké vált oligarchák, a Venczel által Nyitra és Trencsin vár-

12*

megyékkel megadományozott Csák Máté, a Németujváriak, az Aba nemzet-
ségbeli Omodé és fiai, László erdélyi vajda s más főurak gyakorolták.

A három évig tartott elkeseredett küzdelemben a fiatal Venczel,
Buda várában dobzódó, kicsapongó életet folytatva, nem mutatta magát arra
termettnek, hogy a trónon, melytől őt a szent szék Ítélete megfosztottnak
hirdette, fönn birja magát tartani. Pártja, a szent szék által megnyert főpapság
befolyása következtében, annyira hanyatlott, hogy a fiatal árnyékkirály még
székhelyén, Buda várában sem érezhette többé magát biztosságban, miután
a budai polgárság is föllázadt és Károly pártjához csatlakozott.

Venczel cseh király, veszélyben forgó fia megmentésére, 1304 nyarán
hadsereggel jött Magyarországra, s minthogy fia ügyének rosszra fordultát
leginkább a papságnak tulajdonította, János nyitrai püspök jószágait földúlta,
Nyitrát kirabolta, Esztergom várát megvívta, a székesegyház kincseit zsák-
mányul ejtette, az érsekség kiváltságleveleit szétszaggatta, s azután Budára
vonulván, fiát a koronával együtt Csehországba haza vitte.

A szent korona visszavívásáért Károly zászlaja alatt csakhamar 20.000
magyar és kún lovas tört Csehországra, melyet Albert római király s más
német fejedelmek is haddal támadtak meg. A hadjárat ez évben nem vezetett
döntő eredményre ; a következő évben pedig , midőn már a cseh király
átlal megnyert Ottó bajor berezeg vette át a cseh hadak vezérletét, csak
a cseh király közbe jött halála gátolta meg a háború újult erővel való
kitörését (1305 június 2l). Az ifjú Venczel ugyanis azonnal kibékúlt
Alberttel, s a magyar koronát ahhoz való jogával együtt átadta a bajor
Ottónak, IV. Béla unokájának.

Ottó álruhában jutott át Ausztrián, és útközben a koronát, melyet
magával vitt, Fischamend körűi elvesztette, de ismét megtalálta ; Sopronban
Venczel egykori hívei s azok közt a Németujváriak fogadták Ottót s Székes-
Fehérvártt a pártjára állott két püspökkel megkoronáztatták (1305 decz. 6).

A pártháború a két ellenkirály közt újra kitört s különösen túl a
Dunán dühöngött, hol Rudolf osztrák berezeg is haddal volt kénytelen
fellépni az Ausztriába és Stiriába be-becsapó Németujváriak ellen. A mint
azonban Rudolf Magyarországból hadait kivonta, hogy az iíjú Venczel
meggyilkoltatásával (1306 aug. 4) megürült cseh trónt elfoglalja, Károly
ügye annyira hanyatlott, hogy Horvátországba kellett visszavonulnia.

De az ellenkirály, Ottó hatalma sem szilárdulhatott meg; mert a
királyi hatalmat bitorló főurak, Csák Máté, ki a Morva folyótól Komáromig,

a róla Mátyus földének nevezett vidéken zsarnok módra uralkodott, Kassa
vidékén az Omodék, túl a Dunán a Németujváriak, Erdélyben László vajda,
ha névvel Ottó híveinek vallották is magokat, csak saját hatalmuk gyarapítá-
sára törekedtek. Ottó a szent szék által el nem ismerve, Albert római király
által a miatt, hogy a cseh királyság ügyében Rudolf osztrák berezeg ellen
foglalt állást, háborúval fenyegetve, ingadozó trónjának az által vélt támaszt
szerezhetni, hogy a hatalmas erdélyi vajda leányának kezét megkérette.
László vajda azonban őt, midón mátkájáért Erdélybe ment, elfogta, Bálvá-
nyos várába záratta, s a koronát, melyet Ottó, mint féltett kincsét, magával
hordozott, hatalmába kerítette (1307).

Ottó elfogatása után Károly ügye kedvező fordulatot vett, Buda vára
vérengző lázadás által (1307 június 1) s nem sokára azután Székes-
Fehérvár is hatalmába került. V. Kelemen pápa pedig Károly érdekében
Gentilis bibornokot teljes hatalmú követévé nevezte ki Magyarországba,
melynek lakosait az Ottónak tett hűségeskü alól föloldozta s magát Ottót
a szent szék elébe idézte (1307 aug. 8 és 10).

A pápa ez intézkedése lehetett hatással arra, hogy az ország egyházi
s világi urai közül többen, a nemesség s az alsó rendű papság tömegével a
Rákos mezejére gyülekeztek, s hogy valahára véget vessenek az országot
végromlással fenyegető fejetlenségnek, a közöttök megjelent 19 éves i^ú
Róbert Károlyt önkényt törvényes urukká, királyukká választották, neki
hűséget esküdtek, az elfoglalt királyi s királynéi jószágok visszaadatását,
az elnyomott nemesség szabadságának visszaállítását elhatározták (1307
okt. 10). így kívánták elejét venni annak, hogy a pápa adjon az országnak
királyt, így akarták korlátozni a Csák Máté, a Németujváriak és László
vajda önkényét, kik e gyűléstől távol maradtak.

Ottó 1308-ban börtönéből szökéssel menekülvén, rá sem gondolt
többé, hogy a trónhoz való jogát érvényesítse, bár a magyar királyi czímet
haláláig viselte, s így Károly mint trónkövetelő versenytárs nélkül maradt.

Gentilis bibornok csak 1308 őszén érkezett Magyarországba, s miután
a leghatalmasabb főurakat s magát Csák Mátét is megnyerte Károly részére,
megnyitotta a királyválasztó országgyűlést, melyet a rendek Pesten a Duna
partján szabad ég alatt tartottak. Latin beszédében hivatkozván arra, hogy
a szent koronát István király Rómától nyerte, fejtegetni kezdte, hogy István
nemzetségének kihaltával csak a pápának lehet joga a koronáról rendelkezni ;
de a rendek ez ellen zajongva tiltakoztak, s hogy szabad király választási

jogukat tettleg érvényesítsék, Károlyt közakarattal királyukká ismét kikiál-
tották, s miután a bibornok, a megtörtént választás jogosságát vitatni s így
a dolgot élére állítni nem tarthatva tanácsosnak, a szent szék nevében a
választást megerősítette, Károlyt ősi szokás szerint zajos örömriadás közt
vállaikra emelték (1308 nov. 27).

Minthogy a korona László erdélyi vajda kezében volt, Gentilis bibornok
a királyválasztás után Budán tartott országos tanácsban, melynek végzései
a királyi hatalom és tekintély megszilárdítását czélozták, a letartóztatott
szent koronát, míg vissza nem kerúl, egyházi tilalom alá vetette, s elren-
delte, hogy új korona készüljön, melyet a király és nemzet tartozzék igazi
törvényes koronának elismerni. Ezzel az új koronával történt aztán Károly
megkoronáztatása a bibornok és az ország nagyjai jelenlétében Buda
várában, a Szűz Mária egyházában (1309 június 15).

Sem a budai gyűlés végzése, sem a Pozsonyban 1309 november
havában tartott zsinat átokkal való fenyegetése nem volt hatással a királyi
jószágokat bitorló főurakra s nem szűntette meg az országban eláradt zava-
i-okat. A nemzet, s maga a főpapság is, csak a Szent István koronájának
varázserejétől várta a törvény és jog uralmának helyreálltát. A bibornok-
követ átok alá vetéssel igyekezett László vajdát a korona visszaadására
kényszerítni (1309 decz. 25); de parancsa, sőt az Erdélyre kimondott
egyházi tilalom is sikertelen maradt. Végre Tamás esztergomi érsek, Omodé
nádor s néhány főúr Szegeden a vajdával összejővén, rábírták, hogy a
korona visszaadására s a király iránti hódolatra kötelezze magát. Az így
visszaszerzett koronával történt Károly király utolsó törvényes megkoro-
náztatása Székes-Fehérvártt, miután az Omodé nádor által a Rákos mezejére
hirdetett országgyűlésen újra kii'álynak kikiáltatott (1310 aug. 27).

A korona varázserejébe vetett hit azonban hiúnak bizonyult; a fékte-
lenséghez szokott oligarchák nem bocsátották ki kezeikből a bitorolt királyi
javakat, nem hagytak föl az erőszakoskodással. Csák Máté Visegrád várából
magát Budát, a királyi lakot is fenyegette, s midőn őt ezért Gentilis bibornok
átok alá vetette (131 1 július 6), annál kegyetlenebbül dúlta a nyitrai
püspök s az esztergomi érsek jószágait, kik az átkot ellene kihirdették.
Versenyzett vele a hatalmaskodásban Omodé nádor, ki a felföldön több
királyi várat s nemesi birtokot foglalt el, s Kassa vívása közben a polgárok
kirohanása alkalmával vesztette el életét (1311). Károly királynak a fék-
telen főurak ellen csak fegyverrel lehetett magát a trónon föntartani.

iinranc--

"S^

mflnc •

röUi© "^ci díta-
fiiní,- ^íbimurt iwnnam l)affminé íaiutcrn

iirarc fKiötur fcptiie inöfincnr ^fiiiG

^trc\

Róbert Károly király 1335. évi oklevelének kezdete.

A Tarcza folyó mellett Rozgonynál vívott ütközetben, mely-
ben Károly a Csák Máté és az Omodé-fíak egyesült hadai fölött
véres győzedelmet nyert (1312 június 15), tűnt föl a király sze-
rencsecsillaga, mely azután folytonosan emelkedett. De e vereség-
Csák Máté erejét nem törte meg, s Károlynak még évek során át
kellett e daczos fóúrral, valamint a Németujváriakkal, az 1315-beii
elhalt László vajda fiaival, s a Borsa nemzetségbeli Kopasz
nádorral és rokonaival küzdeni, Visegrádot és Komáromot csak
1315-ben sikerült elfoglalnia a cseh királylyal háborüt folytató
Csák Mátétól, ki, mint a király ellensége, halt el a Károly által
személyesen ostromolt Trencsin várában, hol fejedelmi fényű
udvarát tartotta (1321 márczius 18).

Csák halála s Trencsin megvívása után is elég dolgot adott
a királynak a Velenczével szövetkezett Brebiri Mladin tenger-
melléki s boszniai bán legyőzése (1322) és a Tamás erdélyi
vajda ellen fölkelt szászok elleni hadjárat, melynek bevégeztével
Károly a szászoknak II. Endrétől 1224-ben nyert kiváltságlevelét
megerősítve újra kiadta (1324).

E csaknem szakadatlan belháborúk okozták, hogy Károly
a Velenczétől 1311-ben elpártolt Zára megtartására kellő erővel
nem léphetett föl, s így a dalmát főváros harmadfél évig tartott
ellenállás után ismét Velencze alá vetette magát (13 13), utóbb pedig a többi
dalmát városok is, melyek a zavargó horvát urak folytonos támadásainak

C-~

kitéve, a magyar koronától kellő segélyt nem kaphattak, egymás után
Velencze felsósége alá adták magokat (1322 — 1328).

Károly Csák Máté halála után áttette királyi lakát Temesvárról
Visegrádra, honnan az ország kormányát könnyebben kezelhette s a
szomszéd államok ügyeit is inkább figyelemmel kisérhette. A belháborúk
megszűntével a törvényes rend föntartására s az ország jóllétének gyarapítá-
sára tett üdvös intézkedései mennyire helyreállították a királyi hatalmat
s mennyire emelték Magyarország politikai súlyát s koronája tekintélyét :
semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az 1335-ben Visegrádon rendkívüli
fénynyel tartott fejedelmi összejövetel, melyen Károly a császár mellőzésével
a cseh és lengyel király, a német lovagrend s több német fejedelmek viszá-
lyait, mint békebíró, megszüntette s viszonyaikat szabályozta.

Politikai működésében Károly családja fényének és hatalmának eme-
lését tartván szem előtt, utódai számára a nápolyi és lengyel koronát
törekedett megszerezni. E czélból kisebbik fiát, Endrét nagybátyja, Róbert
nápolyi király unokájával, Johannával jegyezte el s Nápolyba vitte, hogy ott
mint trónörökös neveltessék (1333), idősebb fiát pedig, Lajost, a magyar
trón örökösét, sógorával, a gyermektelen Kázmér lengyel királylyal trónja
örökösévé fogadtatta s a lengyel országgyűlés által is elismertette (1339).
Az ő eszméje volt a magyar és lengyel korona tartományainak egy fő alatti
egyesítésével oly hatalmas államszövetséget alkotni, mely Kelet-Európa
sorsának intézésére döntő hatást bírjon gyakorolni.

Róbert Károly az élet nehéz iskolájában növekedve, megtanulta ismerni
az embereket, viszontagságok közt szerzett gazdag tapasztalással, hosszas
küzdelemben megedződött lelki erővel ragadta meg a bomlásnak indult
ország kormányát, s határozottsággal, eszélylyel és erélylyel hajtotta végre
a reform nehéz munlcáját. Szerencséjére vált a meghasonlott Magyarország-
nak, hogy Károly akart is, tudott is a szó teljes értelmében uralkodni, s a
nemzet érdekét a maga és családja érdekével egygyé bírta forrasztani.
Károly, bár idegen földön született, magát a nemzettel teljesen azonosította.
Midőn 1337-ben trónja örököse, Lajos számára János cseh király unokáját.
Károly morva őrgróf leányát, Margitot eljegyezte, a szerződésben kikötötte,
hogy a leendő magyar királyné magyar szokásokban és erkölcsökben növe-
kedjék, s a kiskorú jegyest, hogy a magyar nyelvet megtanulja, visegrádi
udvarába hozatta. Az ő erélyes kormányának volt érdeme, hogy az országot
a fejetlenség és pártharczok zavaraiból kiemelte, a személy- és vagyon-

biztosság helyreállításával a nemzet anyagi és szellemi elöhaladását, az ipart,
kereskedést, a városok gyarapodását előmozdította, a kincstárt jó karba
állította, a honvédelmet a végsorvadásban sínylo várrendszer helyett új
alapra, a banderialis szervezetre fektette, az igazságszolgáltatásban hasznos
javításokat léptetett életbe. Ö volt az első magyar király, ki aranypénzt
veretett. Magyarország, mely meghasonolva , földúlva, szegényen jutott
kormánya alá, halálakor mint egységes, békés, vagyonos és tekintélyes
állam szállott utód-
jára (1342 július 16).

Aló éves La-
jos megkoronáztatása
után Szent László ki-
rály sírjához zarándo-
kolva fogadást tett,
hogy e dicső király
példáját követve fog
uralkodni. Váradról
Erdélybe sietett, hol
a szászok a rajok
kivetett adó miatt föl-
lázadtak, s e mozgal-
mat vérontás nélkül
lecsendesítette. Er-
délyben fogadta az
oláh vajda , Sándor
hódolatát, kinek atyja,
Bazarád Mihály 1330-ban Károly seregét Oláhországban megverte s a
magyar koronától való függést megtagadta.

Róbert nápolyi király 1343 elején elhalálozván, végrendeletében trónja
örökösévé unokáját, Johannát nevezte ki. Lajos a nápolyi trónt az első
szülött ágának öröklési jogán magának, illetőleg Endrének, Johanna férjé-
nek, követelte. De a pápa nem volt hajlandó a szent szék húbérét az Anjouk
magyarországi hatalmas ágára szállítni, s a királyi család tagjai, a nápolyi
aristocratia, s maga aló éves Johanna is, ki könnyelmű életet folytatva,
férjével meghasonlott, mindent elkövettek e követelés meghiúsítására.
Erzsébet anyakirályné, ki Nápolyba utazva csak Johanna tettetett hizelgése

M. 13

Nagy Lajos pecsétje.

által biratta rá magát, hogy veszélyben forgó fiát haza ne hozza, az Avig-
nonban székelő pápát rá birta ugyan arra az ígéretre, hogy Endrét királylyá
koronáztatja, ha a szent széknek engedelmességet fogad, s a trónt Johanna
örökös nélküli halála esetére Máriának, Johanna húgának, engedi át; de
Ígérete teljesítését a pápa másfél éven át halogatta. Midőn végre a koronázási
parancs kiadatott s Endre elég vigyázatlan volt elárulni, hogy ellenségein
véres bosszút szándékozik állani, azok összeesküdtek s őt Aversában neje
tudtával és megegyezésével meggyilkolták (1345 szept. 18).

Lajos boszút esküdött Johanna és pártja ellen ; e czélra szövetkezett
Albert osztrák herczeggel s a pápa által kiátkozott bajor Lajos német
császárral, az európai udvarokhoz követeket küldött, hogy boszúló hadjára-
tában támogassák, s a pápától követelte, hogy Johannát, mint férjgyilkost,
foszsza meg országától. A pápa azonban kinyilatkoztatta, hogy Johannát,
míg bűnössége be nem bizonyul, a tróntól meg nem foszthatja ; a gyilko-
sokra átkot mondott ugyan, vizsgálatot is tartatott, de Johannát nem Ítélte
bűnösnek, sőt engedélyt adott neki, hogy Lajos tarentói herczeggel egybe-
keljen (1346 aug. 20).

A pápától elégtételt nem remélhetvén, Lajos elhatározta magát a
hadjáratra, s minthogy Velenczétől, Genuától és Sícilíától hajókat nem
kaphatott, 1347 őszén szárazon vezette Nápoly ellen hadait, melyek élén
egy fekete zászlót lobogtatott meggyilkolt öcscse képével. Deczember 23-án
Aquilánál nápolyi földön táborozott; néhány nap múlva Tarentói Lajos
hadait, ki nejével a Provence-ba menekült, Capuánál szétverette s 1348
január 18-án Aversa alá érkezett. Itt fogadta Durazzói Károlyt és Tarentói
Fiiepet, ide hivatta magához a királyi család többi herczegeit, azokat
elfogatta s közűlök Durazzói Károlyt, a Róbert királytól neki szánt Mária
férjét, azon a helyen, hol Endrét gyilkosai megfojtották, lefejeztette (1348
január 23).

Más nap serege élén Nápolyba bevonulván, a város hódolatát fogadta,
a siciliai királyi czímet fölvette, Endre csecsemő árváját, az atyja halála után
született Károlyt, trónörökössé nevezte ki s Visegrádra küldte, a pápától pedig
követe által a királyság ráruháztatását s Johanna megbüntetését követelte, ez
esetben késznek nyilatkozván Nápolyhoz való jogáról lemondani s azt a szent
széknek visszabocsátni. De a pápa vonakodott Johanna bűnös voltát elismerni.

Lajos erre elhatározta, hogy Nápolyt fegyverrel tartja meg birtokában.
Maga ugyan visszatért Magyarországra, de Laczkfi István erdélyi vajda

Nagy Lajos egyik oklevelének kezdete.

vezérletére bízott hadaival Nápolyt és vidékét megszállva tartotta. Laczkfi
dögvész által megtizedelt seregével több ütközetben szerencsével harczolt
ugyan Tarentói Lajos és Johanna hadaival, de a túlnyomó erő elől végre is
kénytelen volt Nápolyból kivonulni s nem birta a folytonosan lázongó tarto-
mányt megfékezni. Lajos ekkor a főurak zászlóaljaival másodszor is megjelent
a csatatéren, a hadi szerencsét nem sokára megfordította, s Nápolyt, honnan
Johanna férjével együtt Gaetába menekült, ismét elfoglalta (1350).

VI. Kelemen pápa Lajost, midőn másodszor is nápolyi területre lépett,
átok alá vetette, s Nápoly bevétele után fölhívta, hogy a trónöröklés
ügyét bízza a szent szék döntő ítéletére. S Lajos meggyőződve, hogy a
magyar uralomtól idegenkedő tartomány birtokát hajóhad nélkül nagy
áldozatokkal sem biztosíthatná, beleegyezett a pápai követ által sürgetett
fegyverszünetbe a következő évi április l-éig, oly föltétellel, hogy az alatt
a pápa mondjon végitéletet, s ha Johannát bűnösnek találja, a királysággal őt
adományozza meg, ellenkező esetben ő legyen köteles hadait visszavonni
s a fogoly herczegeket szabadon bocsátni, Johanna pedig neki hadi költsége
megtérítésére 300.000 aranyat fizessen. így az átok alól fölmentve, az ügy
eldöntését a pápára bízta s Rómán át visszatért Budára (1350 nov.)

Megjött végre a szent szék Ítélete, mely Johannát ártatlannak nyi-
latkoztatta. Lajos ekkor hadait Nápolyból visszaparancsolta, a fogoly
herczegeket szabadon bocsátotta, s hogy boszúságának kifejezést adjon,
megvetőleg lemondott a Johanna által fizetendő hadi kárpótlásról (1351).

A négy évig tartott nápolyi hadjáratban Lajos hadai a magyar fegy-
verek becsületét távol idegen földön, nehéz körülmények közt fönn bírták
tartani ; ez a dicsőség s az a tapasztalás, melyet a magyar urak és nemesek
a művelt Olaszországban szereztek, maradt e regényes részletekben gazdag-
hadjárat egyetlen nyeresége.

A hosszas nápolyi táborozás s az I35i-iki Htván hadjárat alatt az urak,
kik a királyt zászlóaljaikkal kisérték, és a fölkelt nemesek annyi pénz- és vér-

13*

100

áldozattal bizonyították be a királyhoz való ragaszkodásukat, hogy hűségök
jutalmául Lajos az 1351-dik év végén tartott országgyűlésen kérehiiökre
szívesen megerősítette 11. Endre aranybulláját. Csak negyedik pontján
tette azt a változtatást, hogy ezentúl a fiörökös nélkül elhaló nemesek ne
rendelkezhessenek szabadon jószágaikról, hanem azok testvéreikre s vérro-
konaikra, ezek nem létében pedig a kincstárra szálljanak. Ugyancsak ezen
az országgyűlésen, hogy az úri és nemesi rend a zászlóalj tartás és fölkelés
terhét könnyebben hordozhassa, Lajos törvénybe igtatta, hogy ezentúl a
jobbágyság, valamint a királyi és királynéi birtokokban, úgy a papi, úri és
nemesi rend jószágaiban is, földesurainak a gabona- és bortermésből kilen-
czedet tartozzék adni.

A nápolyi hadjáratnál sokkal fontosabbak és eredményesebbek voltak
Magyarországra nézve a Velencze ellen intézett hadjáratok. Lajos már
1346-ban Zára alatt táborozott, melynek Velencze ellen föllázadt polgárai
őt oltalmukra hívták; de hajóhaddal nem rendelkezvén, a velenczeiek
által Zára mellett a tengerparton épített erősséget be nem vehette, s a
büszke köztársaság megalázását és Dalmátország visszafoglalását kénytelen
volt kedvezőbb alkalomra halasztani.

Midőn a Velenczével 1348-ban a nápolyi hadjárat alatt 8 évre kötött
fegyverszünet lejárandóban volt, Lajos a szent szék fölhívására hadjáratra
készült Dusán szerb fejedelem ellen, ki czár czímet véve föl, magát a magyar
király fensősége alól kivonta, s a pápának tett fogadását, hogy népével együtt
a római egyház kebelébe tér, teljesítni vonakodott. Lajos, kit vallásos buzgó-
ságáért a pápa az egyház zászlótartója czímével tisztelt meg, 1356 nyarán
100,000 főnyi sereget gyűjtött Zágrábba, nyíltan hirdetve, hogy a schis-
maticus (óhitű) Dusán czár ellen vezeti hadait : de hirtelen Friaulnak fordulva
Velencze területére rontott, ott több várost és várat elfoglalt s Trevisót
hosszasan ostromolta. Az esztendőnél tovább tartott hadjáratban, mely alatt
liadai Zárát is elfoglalták, Lajos Velenczét mind szárazon, mind a dalmát
partokon addig szorongatta, míg a köztársaság követei előtte Zárában
békéért nem könyörögtek. A békeszerződésben Velencze örökre lemondott
Dalmácziáról s a dogék által viselt „Horvát-Dalmátország herczege"
czímről s visszakapta mindazt, mit a magyar hadak velenczei területen
elfoglaltak (1358 február 18). Következő évben Lajos Szerbországban
táborozott s az elhalt Dusán czár utódját a magyar korona felsőségének
elismerésére kényszerítette.

101

A pozsonyi városház kapuboltozatának zárkövei.

102

A hitében buzgó Lajos nemcsak a koronájától függő melléktarto-
mányokban, hanem Magyarországon is erélyesen működött az óhitűek
megtérítésén. De épen ez volt főoka annak, hogy a magyar uralom az
aldunai tartományokban az óhithez ragaszkodó népek rokonszenvét meg
nem nyerhette és így meg nem gyökeresedhetett. E térítési kényszer elöl
menekültek a máramarosi oláhok, vajdájok, Bogdán vezérlete alatt, a tatárok
dűlásai miatt népességében megfogyatkozott Moldvába, hol azonban a
magyar koronának ismét meghódoltak. A kiköltözött oláhok helyére Mára-
marosba s a szomszéd vármegyék hegyes vidékeire ekkor telepedtek le a
lithvánok által elűzött orosz herczeg, Koriatovics Tódor vezérlete alatt
beköltözött oroszok (1360).

Az egyház által magasztalt, lovagias, népszerű Lajos király dicsősége
féltékenységet támasztott IV. Károly császár szívében, ki Lajost azzal
gyanűsította, hogy a császári korona elnyerésére törekszik. A nagyszombati
személyes találkozás alkalmával a császár kiengesztelődve vált ugyan el
Lajostól, de a gyanú tövise megmaradt szívében. S midőn később Lajos
követei tőle Prágában némely cseh urak határszéli kártételeiért elégtételt
követeltek, a vita hevében annyira megfeledkezett magáról, hogy a király
anyját oly sértő szóval illette, melyért a követek véres elégtételt kívántak
s Prágát azonnal odahagyták. Lajos azonnal szövetkezett anyja testvérével,
Kázmér lengyel királylyal és az osztrák herczegekkel s Trencsinnél ütötte
föl táborát (1362). A pápai követ közbenjárása azonban megakadályozta
a háború kitörését s a viszálynak a békebirák Ítélete alapján azzal szakadt
vége, hogy a császár a brünni összejövetelen meggondolatlan szavaiért
ünnepélyesen bocsánatot kért (1364).

A törökök már 1361-ben elfoglalták Drinápolyt, három év múlva
pedig Bolgárország nagy részét is meghódítottálí. Lajos, hogy a törökök
hódítása elébe gátat emeljen, seregét Oláhországon át Viddin alá vezette,
azt megvívta, s a bolgár föld nyugoti részét elfoglalván, abból a bolgár bán-
ságot alapította (1365). E bánság védelme közben történt a magyar hadak
legelső győzedelmes összeütközése a törökökkel (1366). Ennek emlékére
építtette Lajos a mária-czelli egyházat, melynek drága miseruhái s egyházi
ékszerei a vallásos magyar király bőkezűségéről máig is tanúskodnak.

Kázmér lengyel király, Lajos sógora, 1370 nov. 5-én fiú utód nélkül
elhalván, a lengyel korona a Róbert Károlylyal kötött s többször megerő-
sített szerződés szerint Lajosra szállt, ki magát Krakóban megkoronáztatta

103

s Lengyelország kormányát anyjára, az elhalt király testvérére, bizta.
A lengyelek folytonos zavargásai azonban Erzsébetre nézve a kormányzást
annyira megnehezítették, hogy Lajos az ország nyugalmának helyreállítása
végett a lengyel rendekkel Kassán tartott gyűlésen kénytelennek látta magát
a lengyel nemességet az adózás terhe alól csaknem teljesen fölmenteni, oly
föltétellel azonban, hogy halála után a lengyelek a trónöröklést leányaira is
kiterjeszszék (1374). Minthogy azonban a zavarok ezután sem szűntek meg
s azok miatt Erzsébet kénytelen volt Lengyelországot odahagyni, Lajos
a lengyel kormányt László
oppelni herczegre, Magyar-
ország nádorára bizta, Gali-
cziát és Lodomeriát pedig,
hogy a magyar koronához
szorosabban oda csatolja,
magyar vajdák kormánya
alá vetette.

Velenczével, mely ne-
hezen szívelte Dalmáczia
elvesztését s a dalmát váro-
sok kereskedelmét lehető-
leg károsította, Lajos, mint
Carrara Ferencz páduai
berezeg szövetségese, már
1373-ban viselt eredmény-
telen háborút ; a döntő
csapást azonban csak később, a Genuával s Carrarával együtt három évnél
tovább folytatott háborűban mérte a köztársaságra. Velencze mind szárazon,
mind tengeren súlyos vereségeket szenvedve, kénytelen volt a turini békét
elfogadni, melyben kötelezte magát, hogy a magyar korona részére éven-
ként, Szent István király napján, 7000 arany adót fog fizetni (1381 aug. 8).

A nápolyi trónt, melyről lemondott, Lajos a VI. Orbán pápa által
pártolt Durazzói Károlynak igyekezett megszerezni, kit már 1365-ben udva-
rába hozatott, majd Horvát- és Dalmátország bánjává nevezett ki. Károly,
miután esküvel fogadta, hogy Lajos leányait a magyar és lengyel trón
birtokában nem fogja háborgatni, a velenczei csatatérről lO.ooo magyarral
vonult Rómába, hol őt a pápa megkoronázván (1381 jun. 3), Nápolyt

104

elfoglalta, Johannát foglyul ejtette és, mivel a trónról lemondani állhata-
tosan vonakodott, börtönében megfojtatta (1382 máj. 22).

A sírjához közelgő Lajosnak semmi sem feküdt inkább szívén, mint az,
hogy a magyar és lengyel koronát nagyobbik leányára, Máriára, Zsigmond-
nak, IV. Károly császár fiának jegyesére szállítsa. S midőn a Zólyomba
gyúlt lengyel rendek, e kivánatát készséggel teljesítve, letették a húségi
esküt a 12 éves Máriának és a 15 éves Zsigmondnak (1382 jul. 25), kit
Lajos magyar hadakkal azonnal átküldött Lengyelországba a kormány-
átvételére : Magyarország dicső királya, kit az utókor méltán tisztelt meg a
„Nagy" melléknévvel, nyugodt lélekkel szállott sírjába (1382 szept. ll).

Lajos 40 évi uralkodása alatt Magyarország földjét ellenség nem
taposta, erejét belháború nem emésztette, a magyar hadak a nápolyi,
velenczei, aldunai és a litvániai hadjáratokban újabb meg újabb babérokat
arattak, a jog és törvény uralma alatt az ország anyagi ereje fejlődött,
a városok, mint a nyugot-európai s keleti kereskedés rakhelyei, virágzásnak
indultak s a jólléttel együtt karöltve haladt a műveltség, melynek emelésére
Lajos a pécsi egyetemet alapította (1369).

A lovagias, igazságos, szívben, lélekben magyar Lajos népszerúségét
semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy a büszke harczias
nemzet, nagy királya iránti hálából, leányát Máriát^ az első nőt a magyar
trónon, közegyetértéssel királyának elismerte és megkoronázta (1382 szept.
17), annak teljeskorúságáig a kormányt Lajos özvegyére, a boszniai Erzsé-
betre bízván, ki mellett az államügyeket Garai Miklós nádor vezette.

A nőuralom ellen legelsőben Horvát- s Dalmátországban és Boszniában
indult meg a mozgalom a három Horváti testvér, János tengermelléki bán,
Pál zágrábi püspök, László s rokonuk Palisnai János vranai perjel vezetése
alatt, kik a trónra Károly nápolyi királyt, az egykori horvát-dalmát bánt,
szándékoztak emelni. A nyugtalanság lecsillapítására az anyakirályné, két
leányával, a nádorral s udvara fényes kíséretével a forrongó tartományokba
sietett, s az elégületleneket látszólag hódolatra bírta (13 83 okt.) De már
a következő évben, midőn a horvát-dalmát bán nyíltan az elégületlenek
élére állt : a lázadást a helyébe kinevezett új bán nem bírta elfojtani, s az
arany bulla megerősítésének sem lett kivánt hatása. Károly, Pál zágrábi
püspök meghívását elfogadva, Lajosnak tett esküjét megszegve, mint trón-
követelő lépett fel s Zengben kikötött (1385 szept. 12). E zavarokkal egy
időben Lengyelországban is kitört a forradalom Zsigmond ellen, ki magyar

X pvfno* "Pyvívmn -iwnn.^ Vfk&imS Oítlwt

Zsigmond egy czímeradományozó
oklevelének kezdete.

hadaival kénytelen volt onnan kivonulni.
Az országuk függetlenségére féltékeny len-
gyelek készeknek nyilatkoztak ugyan Lajos
kisebbik leányát, a Vilmos osztrák berezeg-
nek eljegyzett Hedviget, trónra emelni, de
csak oly föltétellel, bogy Galiczia Lengyel-
országboz visszacsatoltassék, s Hedvignek
a nemzet válaszszon férjet, ki vele a trónt
raegoszsza. Erzsébet királyné bosszas vona-
kodás után kénytelen volt végre is engedni,
s Hedviget Krakóba küldötte, kit a len-
gyelek megkoronáztak (1385 okt. 15) s a
kereszténynyé lett litván fejedelemmel, Jagellóval házasítottak össze (1386
febr.). így szakadt meg Magyarország kapcsolata az ekkor Litvániával
egyesűit Lengyelországgal .

A lengyelek által elutasított Zsigmond, miután a könnyelmű ifjútól
elidegenedett anyakirályné Máriát V. Károly franczia király öcscsének,
Orleansi Lajosnak jegyezte el (1385 jűl.), bogy a magyar trónra juthasson,
ragaszkodott Mária kezéhez való jogához s a házasság megkötését
sürgette. S az anyakirályné, bogy a trónkövetelő Károly ellen Zsigmond
rokonaitól Csehországból segélyt nyerhessen, a franczia herczeggel kötött
szerződést felbontva, Zsigmond házasságához megegyezését adta. A me-
nyegző után Budán tartott országgyűlés aztán hűséget esküdött Máriának
és férjének, Zsigmondnak, kit a rendek „az ország gyámja" czímével
ruháztak föl.

A könnyelmű, pazarló Zsigmond ellen azonban, ki a Vág vidékét
testvérének, Venczel cseh királynak, s rokonainak, Jodok és Pi'okop morva
herczegeknek zálogba adta, csakhamar általános lett a nemzet ingerültsége,
s Károly pártja annyira szaporodott, hogy ez Zágrábból ellenállás nélkül

M. 14

106

vonulhatott be Buda várába, és miután a királynékat lemondásra kénysze-
rítette, magát Székes-Fehérvártt a megalázott királynék jelenlétében meg-
koronáztatta (1385 decz. 1). Mindazáltal a rokonaitól elrablott koronának
nem sokáig örülhetett; Erzsébet királyné ugyanis, Garai nádorral egyetértve,
őt a királyi palotában Forgács Balázs által lesújtatta s a visegrádi börtönbe
záratta, hol súlyos sebeiben nem sokára elhalt (1386 febr. 24).

A budai vérfürdőből megmenekült Horváti János a Dráván túl újra
kitűzte a lázadás zászlaját. Erzsébet ekkor Garai nádor tanácsára leányával
Máriával s fényes kísérettel megjelent a Dráván túl, hogy a forrongást
jelenlétével lecsendesítse ; de a kísérlet nem sikerülvén, Gara várában szán-
dékoztak menedéket keresni. Horváti János és társai azonban a menekülők
kíséretét Gara, a mai Gorján, közelében Diakovár körül megrohanták s lever-
ték, Garai nádort és Forgács Balázst hősi ellenállás után elejtették s a király-
nékat Novigrád várába szállították, melynek börtönében majdnem félévi
sanyargatás után Horváti János az anyakirálynét megfojtatta (1387 jan. 16).

A hívei által az ország főkapitányává választott Zsigmond nem bírván
megfékezni a lázadást, mely már Dél-Magyarországba is elharapódzott :
hogy nejét megszabadíthassa, Velencze segélyéhez folyamodott, s hogy
nagyobb tekintélylyel és hatalommal léphessen föl, magát a Budára hívott
rendek által királylyá kiáltatta s Székes-Fehérvártt megkoronáztatta (1387
márcz. 31). Velencze hajóhada aztán a tengeren, Zsigmond hívei pedig
szárazon mindaddig ostromolták Novigrádot, míg azt Palisnai János és
társai szabad elvonulás föltétele mellett föl nem adták, s így a királyné
vissza nyerte szabadságát (1387 jun. 4). Zsigmond azonban mint király
sem bírt a lázadókkal, kik a megölt Károly fiát, nápolyi Lászlót törekedtek
a trónra emelni, s kik ellen híveinek a következő két évben is folyvást
kellett harczolniok; mi közben a dalmát városok a lázadókat pártoló
Tvartkó boszniai király alá vetették magukat.

Magyarország e zavarait szomszédjai siettek fölhasználni. Hedvig-
lengyel sereg élén bevonulván Galicziába és Lodomériába, ezen tarto-
mányokat a lengyel koronához visszacsatolta; a törökök pedig, kik a
rigómezei ütközet után Szerbiát felsőségük alá vetették (1389 jun. 20),
a Száván átkelve, ekkor legelsőben magyar földre is betörtek, de a
Szeremségen két ízben is vereséget szenvedtek (1391).

A lázadó Horvátiak ellen Zsigmond végre személyesen vonult erős
hadsereggel Boszniába; Dobor várát megvívta s az ott elfogott lázadókat

107

Falfestményes ablakrészlet a vajda-hunyadi vár loggiájában.

14*

108

Pécsett lefejeztette, az ekkor megszökött, de később kézre került Horváti
Jánost pedig lófarkon meghurczoltatta s négygyé vágatta. Dabisát, Tvartkó
utódját, hódolatra s Dalmáczia visszaadására kényszerítette; a Boszniából
elmenekült s Szeremben bujdosó 32 nemest pedig, s ezek közt Hédervári
Kont Istvánt, Lajos király nádorának, Kont Miklósnak a fiát, kik csellel
kézre kerítve s vasban Budára vitetve előtte térdet s fejet hajtani vona-
kodtak, lenyakaztatta (1393).

A törökök 1394-ben Viddint és Nikápolyt elfoglalván. Nagy Lajos
bolgár bánságát meghódították. Zsigmond e tartományt visszakövetelte, de
Bajazed szultán a magyar követek előtt Brusszában a palotája falain függő
fegyverekre mutatva, a hódítás jogára hivatkozott. Zsigmond a kihívást
elfogadva, a magyar urak dandáraival s 600 franczia lovaggal Erdélyen s
Oláhországon át Kis-Nikápoly alá nyomült s azt ostrommal bevette. E vár
vívása közben értesült neje, a szerencsétlen Mária haláláról (1395 máj. ij.),
s azonnal visszasietett Magyarországra, hol az elégületlenek a trónt Mária
halálával megürültnek hirdették, s némelyek Hedvigre és férjére, Ulászlóra,
mások nápolyi Lászlóra kívánták volna a koronát szállítani.

A nagyszerű keresztes hadjárat, melyet Zsigmond európai segély-
hadakkal indított a törökök ellen, a keresztény sereg vereségével végződött
Nikápoly alatt (1396 szept. 28). Zsigmond nagy bajjal menekülve Konstanti-
nápolyba hajózott, honnan 1397 elején érkezett Spalatóba s csak élet-
veszélylyel térhetett vissza a lázongó Horvát- s Tótországon át Budára.

Hogy a kormányzásával elégedetlen nemzet ingerültségét lecsillapítsa,
Zsigmond a temesvári országgyűlésen nemcsak az arany bullát s Nagy
Lajos 1351-diki törvénykönyvét erősítette meg, hanem az idegen tiszt-
viselők elbocsátására , az elvesztegetett királyi javak visszavételére , s
általában a királyi önkény korlátozására ekkor hozott törvényczikkeket is
szentesítette (1397 okt.). De ezzel mutatott javulása nagyon is múlékony
volt, s a könnyelmű, indulatos és zsarnokságra hajlandó ifjú Icirálynak még
keserű tanúiságra volt szüksége, hogy magába szállva s a nemzettel
kiengesztelődve, nyugodtan uralkodhassék mint alkotmányos király.

Minthogy a temesvári országgyűlésen Tót- és Horvátország rendéi
nem jelentek meg, azokat Zsigmond, miután e tartományokban a nyugalmat
Garai Miklós bán s Ciliéi Hermann, Zsigmond adományából Várasd és
vidéke ura, színleg helyreállította, Körös-Udvarhelyre hívta össze 1398
február végére. Megjelentek ezen a gyűlésen, a király menedéklevelében

Falfestmények a vajda-hunyadi vár loggiájában.

110

bízva, Csáktornyai Laczkfi István és Simontornyai Laczkfi István is, kiket
a trónkövetelő nápolyi László a nikápolyi vereség után magyarországi
helytartóivá nevezett ki. Zsigmond ezeket színlelt kegyességgel fogadta,

,_ de a gyűlésteremben fegyvereseivel
dL^^^ -^Vi.*-*-6Tp=^,A.^*|^^v»*<ijV' elfogatván, lefejeztette, s holttestüket

' a tanácsterem ostromára készülő

Nápolyi László névaláírása. , , ^

lázongó nep köze dobatta.

Zsigmondnak ezen, valamint előbbi törvénytelen kivégzései, az ide-
genek kegyelése, a királyi jószágok elpazarlása, s az a ténye, hogy bátyjával,
Venczel római és cseh királylyal, ki őt a német birodalomban helytartójává
nevezte ki, magtalan haláluk esetére az oi'szág tudta nélkül kölcsönös
öröklési szerződést kötött, annyira elkeserítették a nemzetet, hogy, midőn
híre járt, hogy Zsigmond rokonának, Jodok morva berezegnek is öröklést
Ígért Magyarországon, eddigi legbuzgóbb hívei, a Garaiak, Kanizsaiak,
Bebekek is elidegenedtek tőle. Megbuktatására kezet fogott e hatalmas
urakkal a főpapság is, fölhíva IX. Bonifacius pápától, kit az egyházi
szakadás megszűntetése végett Venczel és Zsigmond lemondásra akartak
kényszerítni. így történt, hogy az ország főrendéi Budára a királyi palotába
gyűlve, a királyt fogságra vetették (1401 ápr. 28) s elébb Visegrádra,
onnan pedig a Garaiak siklósi várába szállították.

Hogy Zsigmond ekkor trónját örökre el nem vesztette, csak annak
köszönhette, hogy utódja iránt az ország meghasonlott : némelyek a lengyel
király, Ulászló, mások Vilmos osztrák berezeg, mások meg László nápolyi
király részére szervezték a pártokat, és így az ország véres polgár-
háborúnak nézett elébe. Hogy ezt a veszedelmet elhárítsa, Garai Miklós
a király hívei : Stibor vajda és Ciliéi Hermann támogatásával rábírta az
ország nagyjait, hogy Zsigmondot helyezzék vissza a trónra, ki is négy
hónapnál tovább tartott fogságából megszabadulva, Pápán ünnepélyesen
fogadta, hogy a múltakért teljes bocsánatot ád (1401 okt. 27).

Zsigmondot azonban még a fogság sem tanította meg az alkotmány
iránti tiszteletre; ő mint elébb, úgy ezután is, mint sajátjáról, tetszése
szerint kivánt rendelkezni a magyar koronáról, s hogy Albert oszti^ák
herczeget lekötelezze, őt örökösévé jelölte s a Pozsonyba gyűjtött rendeket
Ígéretekkel és fenyegetésekkel rábírta, hogy ezen örökösödési egyességet
elfogadják és helyeseljék (1402 szept. 2 1). Zsigmond ez eljárásával a nemzet
közvéleményét annyira maga ellen zúdította, hogy a nemzeti párt, Kanizsai

Vadászjelenet , falfestmény a vajda- \
hunyadi vár loggiájában

János esztergomi érsektől s Bebek Detre
nádortól vezetve, Zsigmond önkényes
rendelkezése ellen tiltakozott, az örö-
kösödési szerződést érvénytelennek,
Zsigmondot trónvesztettnek nyilatkoz-
tatta, s a IX. Bonifacius pápa által
pártolt nápolyi Lászlót kiáltotta ki királynak, ki már
ekkor a dalmát városokat meghódoltatta. Az elégület-
lenek az új király megérkeztéig országos tanácsot
állítottak föl, mely a kormányt ideiglenesen vezette
s a királyi jogokat tettleg gyakorolta.

A pápa követe és ügynökei az országban eláradt
forrongást addig is hatalmasan szították, míg végre
László Dalmácziába érkezett s magát Zárában meg-
koronáztatta (1403 aug. 5). Azután valódi diadal-
menetben vonult Győr felé, melynek várán, valamint Esztergom, Visegrád,
Ó-Buda , Eger s más püspöki városok falain az ő zászlai lobogtak ; de
szerencsecsillaga csakhamar aláhanyatlott. A Csehországból 10.000 magyar
és kún lovassal visszaérkezett Zsigmond ugyanis Stibor vajda, a Garaiak
s más hívei dandáraival egyesülve, Győrt megvívatta, s azután, míg ő maga
Esztergomot ostromolta, Stibor vajda a trónkövetelő László seregét' a Rába
partján tönkre tette, utóbb Ó-Budát és Zsigmonddal együtt Esztergomot
bevette, mialatt a király más hívei Egert foglalták el s püspökét, Ludányi
Tamást Erdélybe s onnan Lengyelországba szalasztották. Az általános bűn-
bocsánat, melyet Zsigmond e diadalok után Budáról kihirdetett (1403
okt. 8), a megbukott László párthívei számát annyira megapasztotta, hogy
ez, miután Hervoja Jánost spalatói herczeggé s dalmát- és horvátországi

112

helytartóvá nevezte ki, már november elején visszahajózott Nápolyba.
A szent szék ezután sem szűnt meg László érdekében működni, mire Zsigmond
azzal válaszolt, hogy felségsértés büntetésének terhe alatt megtiltotta a pápai
leveleknek királyi engedély nélkül való kihirdetését (1404 ápr. 6).

A hosszasan tartott zavarok alatt a főurak hatalma a koronával szem-
ben is annyira emelkedett, hogy Zsigmond az oligarchia ellensúlyozására
jónak látta a királyi városokat az ország rendéi közé emelni (1405). Ez
intézkedése azonban nem termetté meg a kivánt gyümölcsöket ; a városok-
nak többnyire német eredetű polgársága, külföldről hozott belszervezetéhez
ragaszkodva, külföldi törvényeket használva, Magyarországon a legűjabb
korig nem akart a nemzettel összeforrni, nyelvre és szellemre nézve idegen
elemet képezett, s épen azért nem emelkedhetett oly politikai jelentőségre,
mint a nyugot-európai államokban.

A nápolyi László pártját, mely a Dráván túl és Boszniában még
mindig tartotta magát, Zsigmond csak 1408-ban semmisítette meg boszniai
diadalmas hadjáratával, melylyel a dalmát városokat is visszahódította.
Csak az egy Zára maradt ekkor László birtokában, ki azt némely szige-
tekkel együtt 100.000 aranyért Velenczének adta el (1409. július 19.)

A i-ómai német császárság elnyerésére Zsigmond régtől fogva töre-
kedett s e vágyát végre 1411-ben teljesülve látta. A magyar rendek
királyuk ezen fölmagasztaltatásán annyira örvendtek, hogy az ez évi
pozsonyi országgyűlésen kivánatát készséggel teljesítették, t. i. arra az
esetre, ha fiú örököse nem lenne, második nejétől, Ciliéi Borbálától szüle-
tett leányát, a 2 éves Erzsébetet, a 11 éves Albert osztrák berezeg
jegyesét , trónörökösül elismei-ték.

Zsigmond német királylyá választatása után, tevékenységét nagyobb
részben a német birodalom s az egyház ügyeinek szentelve, még 26 évig
uralkodott, de hosszas uralkodása sem a német birodalomra, sem Magyar-
országra nézve nem mondható szerencsésnek.

A Velencze ellen Zára visszafoglalásáért 1411. év végén megindított
háborút, mely annyi vér- és pénzáldozatba került, az 1413-ban kötött öt
éves fegyverszünettel. Zárát és Sebenicót Velencze kezében hagyva, vesz-
teséggel fejezte be ; a fegyverszünet leteltével megújított háborúban pedig
mind Friaiilban, mind Dalmácziában vereségeket szenvedve, kénytelen volt
a kitört husszita háború miatt Dalmácziát Velenczének átengedni (1419).
E háború költségének i'edezésére zálogosította el Ulászló lengyel királynak

113

a ló szepesi várost (1412), melyek negyedfél századnál tovább maradtak
az országtól elszakadva, lengyel kormányzás alatt.

A constanzi zsinaton (1414 — 1418), — melyen Zsigmond és neje,
valamint a magyar egyházi és világi m-ak pazar fénynyel, magyar lovas

Mátyás pecsétje.

csapatok kíséretében jelentek meg, — sikerült ugyan Zsigmondnak az egy-
házi szakadást megszűntetnie; de, midőn e zsinaton Huss Jánost és Prágai
Jeromost elfogatta és megégettette : fölidézte a cseh hussziták évtizedekig
tartott vérengző háborúját, mely a német birodalomnak is, Magyarország-
nak is tetemes romlást okozott. E közben a török hódítás a magyar korona
melléktartományaiban mind erősebb gyökeret vert. Ennek ellensúlyozására

M. 15

114

vette át Zsigmond Brankuvics Györgytől Nándor-Fehérvárt, Macsót és
vidékét cserében több magyarországi gazdag urodalomért (1426); e czélból

vitt hadakat Galambócz

(l ~\ '\l) í\ ^^^^ megvívására, mely

^^^fl-cjtvwö ^^rjcW P''^Jl_^^ alatt Murád szultántól meg-

$if\fyO-t-JtS cz_^öT7v\Vm^Aíifeí;^r"=~-" veretve, csak nagy bajjal

bírt a Dunán át mene-

ilf

Brankovics György névaláírása. 11.^ ris

kúlni (1428).

Míg Zsigmond a constanzi és baseli zsinatokon, vagy a német, cseh
és lengyel ügyekkel foglalkozva gyakran évekig külföldön időzött, az
országban a törvényes rend bomlásnak indult, az erőszakos foglalások,
a hatalmaskodások folyvást szaporodtak, a jobbágyság sanyargatása tető-
pontra hágott, az ország védelmi ereje megzsibbadt s valamint a törökök
Brassó vidékét s a székelységet túzzel-vassal dúlták (1429), úgy a hussziták
berohanásai Felső -Magyarországon 1430 óta mind gyakoriabbakká váltak.

A földesurak önkénye, az erdélyi püspök hatalmaskodása, ki a tizedet
nem termékekben, hanem készpénzben követelte s az ellenszegülő helysé-
geket egyházi tilalommal sújtotta, Erdélyben oly elkeseredett s vérengző
néplázadást idézett elő, hogy az urak és nemesek a fölkelt paraszt hadak
magyar és oláh vezéreivel két ízben is kénytelenek voltak egyezkedni s
a viszály eldöntését a király Ítéletére bízni (1437)- E pórlázadás ellen
kötötte meg az erdélyi három kiváltságos nemzet: a magyar, székely és
szász, a kápolnai szövetséget, az úgy nevezett uniót, mely később az önálló
fejedelemséggé alakúit Erdély alkotmányának alapköve lett.

E parasztháború végét a már ekkor betegeskedő Zsigmond nem érte
meg. Prágából, hol a husszitákkal szövetkezett neje, Ciliéi Borbála fondor-
kodásai miatt életét sem érezte biztosságban, Magyarországba sietett s
útja közben Znaimban elhalt (1437 decz. 8).

A magyar rendek a megürült trónra nézve Zsigmond leánya, Erzsébet
öröklési jogát nem vonták kétségbe, de az ország kormányát férfi kézre
kívánván bízni, Erzsébet férjét, Albert osztrák herczeget, választották
királylyá s nejével együtt Székes-Fehérvártt megkoronázták (1438 jan. l),
kötelezvén magokat, hogy halála után nejét és gyermekeit fogják a trón
örököseiül elismerni.

Míg Albert magyar hadak segélyével szerencsésen harczolt a hussziták
ellen, kik ugyanaz nap, melyen a katholikus cseh rendek az ő öröklési

ÍWVk -Í?/ Ornr^vá ^ujtír

htmMr

iio|!ro ijuíVrOi-vfiungiiBc rhír.. .^^ _, __^^.„.

ítfí^crSíítl Stttl^cw C^íwnijK ^?rtny Itvc^M^l/nM^R^n Pnntrt Vwu/itfovr '^T:",owc írtwrtlíÍRrt d^tvvri
fcnoct cr^ttní^ írcUHm ^cínríTk r rtmioíBW »«««> ^ Fyrwe /(jíílw ^crs^^Hő ít ^wftciqjíi^j '\>tii>tct^fi

Mátyás egy oklevelének kezdete.

jogát elismerték, ellenében Ulászló lengyel király öcscsét, Kázmért válasz-
tották királyukká: a törökök Erdélybe törve, annak déli vidékét dúlták s
70.000 foglyot hurczoltak el belőle (1438). A fenyegetett végvidék oltal-
mára ekkor nevezte ki Albert a husszita s török háborúban magát kitűntetett
Hunyadi Jánost szörényi bánná, az ország egyik zászlósurává.

Midőn a törökök hódításaikat terjesztve, a szerb fővárost, Szendrőt
megszállották s Magyarországot fenyegették, Albert a fölkelt nemességgel
Titel körűi táborba szállt, de a fegyelmetlen hadak nagy része élelem-
hiány s a táborban kitört ragályos betegségek miatt föloszlott, maga a
király is súlyos betegen sietett Bécs felé, de útja közben Neszmélyen elhalt
(1439 okt. 27) s a székes-fehérvári egyházban temettetett el.

A magyar rendek elismerték ugyan Erzsébetnek a trónhoz való jogát,
de a kormányt az ország nehéz viszonyai közt nem voltak hajlandók gyönge
női kézre bízni ; a viselősen maradt 3 1 éves özvegy királynénak a trónra
meghívandó 16 éves lengyel királyt, Ulászlót szánták férjéül, s rá bírták
a királynét is, hogy annak meghívásába beleegyezett, de oly föltétellel,
hogy ha fia születnék, a trón öröklése azt illesse.

Erzsébet Pozsonyba sietett, mert férje végrendelete szerint ott kellett
volna születendő fiát neveltetni ; útja közben azonban Komáromban meg-
állapodva, udvarhölgyét, Kottanner Ilonát Visegrádra visszaküldte s általa
a titkon elorzott koronát kezére kerítette. Másnap fiú gyermeket szült (1440
febr. 22), kit az esztergomi érsekkel Lászlónak kereszteltetett s Székes-
Fehérvártt meg is koronáztatott (május 15). Azután Giskrát cseh hadakkal
védelmére behívta, maga Győrbe s onnan Pozsonyba vonult, fiát pedig
a koronával Sopronba küldötte.

Miután e közben Ulászló Budára bevonult, ott a rendektől, kik a'
gyermek László inegkoronáztatását érvénytelennek nyilatkoztatták, a hűség-
esküt elfogadta, s magát Székes-Fehérvártt a Szent István sírjából fölvett

15*

116

koronával megkoronáztatta, az országban a pártháború kitört; a Felföldön
Erzsébet érdekében Giskra husszita csapatai, Tót-, Horvátországban s a
Dunán túl Ciliéi Ukik, Garai Miklós s a királyné más párthívei harczoltak
a nemzeti párt által megválasztott Ulászló ellen. Hunyadi János és Újlaki

Miklós azonban Szegzárd-
nál Garai és társai fölött
fényes győzedelmet nyertek
(l 440) ; utóbb Ciliéi Fridrik
és Ulrik, neheztelve azért,
hogy Erzsébet a kis Lászlót
111. Fridrik császár gyám-
sága alá adta, Ulászlónak
hódoltak (1441), de Giskra
és cseh kapitányai a Felföl-
dön a háborút sikerrel foly-
tatták. E pártharczok köz-
ben nyerte Hunyadi János,
már mint Erdély vajdája, a
törökök fölött a szentimrei
és vaskapui győzedelmeket
(1442).

IV. Jenő pápa követe,
Cesarini Julián bibornok,
hogy a magyar nemzet ere-
jét a kereszténység közellen-
sége ellen fordíthassa, mint
közbenjáró fegyverszünetet,
személyes találkozást s ki-
egyezést hozott létre Ulászló
és Erzsébet közt ; de a kihir-
detett békéhez kötött remé-
nyek Erzsébet hirtelen közbejött halála miatt meghiúsultak (1442 decz.
19). A magyar nemzet hivatását, hogy a kereszténység védőpaizsát képezze,
senki sem érezte oly mélyen, mint Hunyadi János, ki élete föladatául tekin-
tette a török hatalom megtörését. E czél lebegett szemei előtt, midőn az
úgy nevezett hosszú hadjáratban, mely 1443. július végétől karácsonyig

117

tartott, az iQii lovagias királylyal a Duna völgyében vívott több szerencsés
ütközet után hadaival Szófián túl a Balkán szorosáig hatolt s nevét a
törökök előtt rettegetté tette. A szent szék fölhívására az európai hatalmak
újabb hadjáratot terveztek, melynek végczéljáúl az volt kitűzve, hogy a
törököket Európából kiszo-
rítsák. A magyar nemzet
készen állt a nehéz föladat
megkisértésére , s Ulászló
király országa nagyjaival
már a tervezett hadjárat elő-
készületeivel foglalkozott,
midőn Murád szultán őt oly
kedvező föltételekkel kínálta
meg, melyeket az ország
tanácsa s maga Hunyadi
ajánlatára a király készség-
gel elfogadott, s a tíz évre
megkötött békeszerződést
ünneplés esküvel szentesi-
tette (1444 augusztus 1).
Ezen békeszerződést azon-
ban, mint a kereszténység
érdekeivel ellenkezőt, Julián
bibornok érvénytelennek vi-
tatta, s ékesszólásával, a
tervezett hadjárat biztos
sikerének csábító rajzolásá-
val, rábírta a királyt és
rendeket, hogy a szerződés
ellenére, vegyenek részt a
kereszténység közös vállala-
tában. Az eredmény, a Dardanellákban őrködő olasz hajóhad árulása miatt,
a várnai vereség lett, melyben az ifjú király magyar-lengyel serege színével
s magával Julián bibornokkal együtt életét vesztette (1444 nov. 10).

A gondviselés megmentette Hunyadi János életét, szerencséjére Magyar-
országnak, melyet a pártoskodás, fejetlenség romlással fenyegetett. A pesti

118

országgyűlés az árván született Lászlót elismerte ugyan királynak, ha
Fridi'ik római király őt és az Erzsébet által zálogba vetett koronát azonnal
visszaadja; de ez az intézkedés nem hogy megszüntette volna, sőt még
fokozta a Fridrikkel való viszályt, kinél ez ügyben a magyar követség több
ízben sikeretlenúl fáradozott. Az ország zilált viszonyainak rendezésére
még czéltalanabbnak mutatkozott az országgyűlés azon rendelkezése, mely
a kormány vezetését, a közrend helyreállítását az ország leghatalmasabb
főuraiból választott hét főkapitányra, ezek közt Erdélyt és a Tiszántúlt
Hunyadi védelmére bízta (1445 apr.)

Egy év keserű tapasztalása nagyon is elég volt arra, hogy a hazafiak
meggyőződjenek a középponti kormány szükségéről. A közvélemény a kor-
mányzóság fölállítását követelte, s az e végett a Rákosra gyűlt rendek egy
szívvel-lélekkel Hunyadi Jánost választották meg az ország kormányzójának
(1446 június 5).

Hunyadi, hogy Fridriket a király és korona kiadására kényszerítse,
már ez év őszén berontva Stiriába, onnan Bécs-Ujhely alá és Fischamendig
vitte táboi^át; de csak Győr visszaadását bírta kivívni. Miután a pápai
követ közbenjái'ása mellett éveken át folytatott alkudozások is sikertelenek
maradtak, végre az elégületlen osztrák rendek főkapitányukká választván
Eizinger Ulrikot , a csehekkel , morvákkal és magyarokkal szövetséget
kötöttek (1452 márcz. 5) s Fridriket Bécs-Ujhely várában ostromolva addig
szorongatták, míg Lászlót Ciliéi Ulrik kezébe ki nem szolgáltatta (szept. 4).

A gyermekkirály most teljesen a Ciliéi Ulrik hatása alá került,
ki Eizingert az udvarból eltávolítván, egész rendszeresen fogott a kiskorú
László erkölcsi megmételyezéséhez. Hunyadi, ki jobb szívvel látta volna
királyát Fridrik gyámsága alatt, mint az erkölcstelen Ciliéi kezében, meg-
győződve, hogy Ciliéi őt a koronára való törekvéssel gyanúsítja s megbuk-
tatására tör, a kormányzóságról Bécsben 1453. első napjaiban lemondott.
A 13 éves László ezután az uralkodást személyesen átvévén, a pozsonyi
országgyűlésen fogadta a rendek hódolatát (1453 január) s Hunyadit a
beszterczei örökös grófsággal, a dévai és görgényi uradalmakkal megado-
mányozván, az ország főkapitányává, fiát, a 20 éves Lászlót pedig Horvát-
és Dalmátország bánjává nevezte ki.

Hunyadi, mint kormányzó, nehéz körülmények közt vezette 6 évig
az ország ügyeit. Hogy a törökök ellen élet-halálharczot folytató Skander
béget megsegítse, 24.000 emberével két napig hősileg harczolt a Rigó-

119

mezőn Murád szultán hatszorta számosabb seregével (1448 október 18);
de az ütközetet elvesztve, mint bujdosó, a hitszegő Brankovics György szerb
fejedelem fogságába jutott, ki két hónap múlva csak igen súlyos föltételek
mellett adta vissza szabadságát, miután kötelezte magát, hogy Brankovics
elkobzott magyarországi jószágait visszaadja, unokáját, Ciliéi Ulrik leányát,
Erzsébetet , kisebbik
fiának. Mátyásnak el-
jegyzi, s kezesül na-
gyobbik fiát, Lászlót
Szendrőbe küldi. E
kényszerítéssel kicsi-
kart szerződést azon-
ban Hunyadi két év
múlva Szerbia ellen
hadra kelve, fegyver-
rel semmisítette meg.
A Felföldön hatalmas-
kodó csehek ellen is
többször táborozott
személyesen , s bár
Losoncz mellett a
táborában lévő urak
árulása miatt veresé-
get szenvedett (1451),
a hadi szerencsét csak-
hamar megfordította,
a csehek több erőssé-
gét bevette s Giskrát

Hunyadi János czímere,

békekötésre és a tör-
vények iránti engedelmességre szorította. Konstantinápoly bevétele után
(1453) fönnen hirdette II. Mahomed, hogy valamint egy Isten van az égben,
úgy egy úrnak kell lenni a földön. Ez a fenyegetés legelső sorban Magyar-
országnak szólt. Hunyadi a kei^esztény hit önfeláldozó odaadásával bátran
nézett az élet-halálharcz elébe. S midőn 1456 tavaszán híre jött, hogy
a szultán roppant táborával Nándor-Fehérvár ellen megindult, bár a királyt
Ciliéi a vész elől Budáról Bécsbe szöktette, s a pártoskodó urak dandáraik

120

kiállításával, a nemesség a fölkeléssel késlekedett; bár az országban oly
zavar és fejetlenség volt, hogy a budai várat is. oda hagyta ői^sége: o saját
költségén szedett hadaival és a Capistranoi János által a szent hadjáratra
lelkesített keresztes csapatokkal elszántan sietett Nándor-Fehérvár fölmen-
tésére, melyet sógoi-a, Szilágyi Mihály védelmezett. Július 14-én a Dunát
elzáró török hajóhadat tönkre tévén , bevonult az ostromlott erősségbe,
július 21-én az általános rohamot, mely közben a törökök a várost elfog-
lalván, magát a fellegvárat is szorongatták, diadalmasan visszaverte, másnap
pedig, midőn a rajongásig lelkesült keresztesek a szultán táborát vakmerően
megtámadták, a várból rendes hadaival maga is kirohanván, a szultán táborát
véres harcz után megszalasztotta s így az ország legerősebb védbástyáját
megmentette. Ez a diadal a legméltóbb befejezése volt a hős dicső élete
pályájának, ki mint a táborban kitört ragályos betegség áldozata, Zimonyban,
hú barátja, Capistranoi János karjai közt hunyt el (1456 augusztus 1 1).

Hunyadi halálával Ciliéi Ulrik elérkezettnek vélte az időt, hogy az
általa gyűlölt Hunyadi nemzetséget kiirtsa, s ipjának, Brankovicsnak meg-
írta, hogy nem sokára a két Hunyadi fiú fejével fog neki kedveskedni.
E czélzattal vette rá a királyt, hogy tekintse meg a nándor-fehérvári
csatatért s vegye kezéhez a Hunyadira bízott királyi végvárakat. Midőn
az ifjú király német zsoldosaival s az osztrák keresztesekkel, a futaki ország-
gyűlésen az ország kormányzójává kinevezett Ciliéi kíséretében Nándor-
Fehérvár alatt megjelent. Hunyadi László őt a vár kapujában hódolattal
fogadta; de a király, udvara s magyar kísérete bebocsátása után a kaput
azonnal bezáratta, hivatkozva az ország törvényére, mely a végvárakból
az idegen zsoldosokat kitiltja. A király és Ciliéi így Hunyadi László hatal-
mába került, ki már elébb el volt határozva, hogy az életére törő Ciliéit
megelőzze, s harmadnap múlva őt, a Ciliéi család utolsó férfitagját, bajtársai
segélyével összevagdalta (1456 november 11).

A király nehéz helyzetében az előtte magát igazoló Hunyadit kegyel-
méről biztosította; később Temesvártt Hunyadi János gyászoló özvegyének
az oltár előtt esküvel fogadta, hogy Ciliéi haláláért soha boszút nem áll
(1456 november 23). De ez esküt a Hunyadiak ellenségei nem tartották
kötelezőnek, s Hunyadi Lászlót a király élete ellen szőtt összeesküvés
ürügye alatt öcscsével, Mátyással s a család több hívével együtt Budán
elfogatták s a 24 éves ifjú Hunyadi Lászlót a budai királyi vár előtt
lefejeztették (1457 márczius ló).

121

INCIPIT riBERiPTSTOLÁTlVM ÁVRELII AV€V
STINL EPISCOPI HIPONEMSIS DOCTORIS
EXIMII EPISTOLA P-RIM-X: Á D

:i.:=&£-P=S^_^Vi

I S/ALVTE TVA QWvV

c(^ in W fcaiío <Sim cwfki rffccnpo
ftncíV mafnftue iiotirmm fotta/Te' ív
ipfci-vonimpa'' Vncíe'Tncntil tnif«tí
ci cnf faluati onif ofclécjuiirm ■ noi öW" "*■
ualco ■-urfirttrAnim tierccertcrtíafta

fimn ttfcurjm-non bipcaritnpei
Smc(Mui!T«m4-ío[irtaTd'efl-incc fn
canf doniiTifamtif aáamirnTm ncc
uUo [mpiefeAjno.tnaTur'ati^iiicíoij
pctidiitimi cTCpnat- AMihnmmcucf
non ncrfcormTi ■ (ctí rcnim amaunx

HfícMr tx'íiifctwTti atícopnofcendof broeíetaf e:ícuaWir<Jiiorum tríh
momif uítintm-á/)of)t)fi SicfmiíaHt'ueícimiIrCTrf" ATcfaitncomtaJhOT on
hWqudVmjf iti öuo cíiffo(nen(ío uiáeirneteflarmf (cnlx flt-refcnoaín ■ <•
,A\amfcTiim Wfonc'ac(iiui3ntc-<JcnnitiofK)rero.őbreféTi'rtJ"'ocjiiitrtu:

tíwfptinH errptcrocoi pnoncf uaiiafá incaf<<: niaf QüCniatnTicu tnicbt
iiaaí- occvimr nt ilnín-Haccr Veriim eti un fa-opttT- corum imicntvtn
. dCT fafeninq notrfitnt-aWHali R^ao magife fnwnfc*"^'

^^Sü^jLLsAie

Vofuíiirí'

■mtnif 3 fcuinue'kmiiTOWctíc&nnia-.QWairt^fa-iftnTO batatiT-fc^
oacaf aJleeenctKn mtnuatatlcefnn 'nscontTofu^ (itcrcícnftfijocla
■uoíef-íiitninitMT' mmuofcf pjnitiir'.

e'nfiwmv-pi-oíncmfralVinetJ.cWiHTOntiim -ut at^iia e
amtiOTif fiufiuxiif ótc-íiloHidk perciiTiTer AmpíeíVor-gram
■muneiif m,jicrati/-m«llifccnti?rio iiíafímiíu-afofkn uctf
•nf fcntwmCauíÍOT-itaKm (fciiHif'^uCnuűatn aí (jcráfcen
líum taímnJarc cmir etamri flcrf immcntti /ápmrpii
11 Jcnr, ff) WAa nutrirtmnimi' ■ neri fine concítiftf <jiiantío^-imori-crLif faif

-m

* »»>'

Kezdő-lap egy Corvina-codexből.

!-»'j»'j

122

A bánatos anya, Szilágyi Erzsébet, testvérével, Mihálylyal fegyverre
szólította a nemzetet, s a fölkelés oly erővel tört ki, hogy vihara elől a
király Hunyadi Mátyást mint foglyot magával Bécsbe víve, onnan Prágába
vonult. Itt, midőn Vll. Károly franczia király leányával leendő egybeke-
lésére készült, a temesvári eskü évfordúlati napján, hirtelen halállal, a
közhiedelem szerint a hussziták által megmérgezve, elhalt (1457 nov. 23).

A megürült trónt a Hunyadi iránt hálás nemzet fiának, a nagyre-
ményű 15 éves Mátyásnak szánta. Hijába való volt a pesti királyválasztó
országgyűlésen a főurak ellenzése, a tanácskozások húzása, halasztása
111. Fridrik császár, vagy Kázmér lengyel király, az elhalt V. László sógoi'a
érdekében; a Szilágyi Mihály vezetése alatt a Duna jegén álló 40.000
fegyveres riadása, kik Mátyást királylyá kikiáltották, minden ellenzést elné-
mított (1458 jan. 24). Az országgyűlés a megválasztott ifjú király mellé
nagybátyját. Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választotta s fényes
küldöttséget rendelt fogadására. Podiebrád György csehországi kormányzó,
a mint a választásról értesült, a fogoly Mátyást, miután leányával eljegyezte,
60.000 arany váltságdíjért szabadon bocsátván, az ország határszéléig
kisértette, hol őt a rendek küldöttei s azok közt Giskra követei is, hódolattal
fogadták s diadalmenetben vonultak be vele Budára (1458 febr. 16).

Mátyás, bár igen fiatal, sokkal önállóbb s erősebb jellem volt, mint
sem hogy a királyi hatalom korlátozását tűrhette volna, s erős kézzel
ragadta meg a kormányt ; nagybátyját, ki felsőségét vele nagyon is töre-
kedett éreztetni, a kormánytól elmozdítván, a beszterczei szászok ellen
elkövetett kegyetlenkedéséért elfogatta s Világos várába záratta (1458)
s majdnem egy esztendeig tartotta fogságban.

Az iijú király e határozott föllépése megdöbbentette a Hunyadi -ház
régi ellenségeit, kik a király boszújától tartva, megbuktatására szövet-
keztek, III. Fridrik császárt hívták meg a trónra, s őt a kezében lévő
koronával Német-Ujhely várában meg is koronázták (1459 márcz. 4).
Ezzel el lett vetve a háború koczkája, melyben Mátyás hadai csakhamar
diadalmaskodtak, s a pártos urak a győztes királytól bocsánatot nyerve,
meghódoltak.

Mátyás, a törökök által fenyegetve, főtörekvését a Fridrikkel való
kibékülésre s a korona visszaszerzésére fordította. Hosszas alkudozás után
végre So]jronban megtörtént a kiegyezés, mely szerint f'ridrik a királyi
czímct megtartva, a koronát és Sopront \isszaadta, azonban azzal a folté-

123

téllel, hog}^, ha Mát3rás örökös nélkül halna el, a magyar trón ö rá és
örököseire szálljon (1463 jul. 19). Öt nappal azután Fridrik a koronát
60.000 arany váltságdíj lefizetése után Mátyás megbízottjainak átadta;
Mátyás azonban, ki ez év második felében Jajcza várát hónapokig tartott
ostrom után bevette s Bosznia nagy részét visszafoglalta, csak a következő
évben koronáztatta meg magát (1464 márcz. 29).

Giskra, Erzsébet és V. László tántoríthatatlan híve,
Mátyás uralkodásának első éveiben Fridrik császár
érdekében folytatta a háborút ; de belátva , hogy
Fridriktöl segélyre nem számíthat s küzdelme sikerre
nem vezethet, Mátyásnak, ki őt kegyelméről biztosí-
totta, már 1462-ben meghódolt, s így a Felföld a
cseheknek hüsz évnél tovább tartott pusztításától meg-
menekült.

Az ország helyreállt nyugalmát néhány év múlva
az erdélyi három nemzet lázadása zavarta meg, me-
lyeknek előkelői a fölemelt adó fizetését megtagadva,
egymással szövetkeztek s kiváltságaik föntartására
fegyvert ragadtak ( 1 467). E mozgalmat azonban Mátyás
gyors megjelenésével elfojtotta, a lázadás fejeit példásan
lakoltatta s hadait késő oszszel a lázadókkal egyetértő
István moldvai vajda ellen vezette. A vajda érezve,
hogy nyilt csatában győzelemre nem lehet kilátása,
éjjeli támadással akarta tönkre tenni a Baja alatt tábo-
rozó magyar sereget ; de a magyarok a támadást
öldöklő viadal után, melyben maga Mátyás is súlyos
sebet kapott, visszaverték. Mátyás visszavonult hadai-
val karácsonykor érkezett Brassóba, hol a magát meg-
alázó vajda küldöttségét fogadta.

A pápa által a hussziták pártolásáért átok alá vetett Podiebrád György
ellen Mátyás a szent szék fölhívására 1468-ban indította meg a háborút
azzal a szándékkal, hogy a cseh korona tartományait uralma alá vesse.
Kitűnően szervezett hadai csakhamar fényes eredményeket vívtak ki,
melyek következtében a cseh és morva katholikus rendek őt királyukká
választották, s Olmüczben és Boroszlóban neki hűséget esküdtek (1469
május 3 és 31). De annál elkeseredettebben harczoltak ellene a cseh

16*

Mátyás kelyhe.

124

kelyhesek, kik Podiebrád halála (1471 május 27) után a kuttenbergi
országgyűlésen a lengyel király 15 éves fiát, Ulászlót választották kirá-
lyukká (1471 május 27).

Magyarországon e közben a három év alatt több mint 3 millió
aranyba került cseh háború súlyos terhe csaknem általánossá tette az
elégületlenséget. Az összeesküdtek Vitéz János esztergomi érsek, Mátyás
egykori tudós nevelője, s János pécsi püspök, a híres latin költő vezetése
alatt, a koronát a lengyel király kisebbik fiának, Kázmérnak ajánlották föl,
ki, miután Krakóból a háborút Mátyásnak megizente (1471 szept. 6),
hadaival két hónap múlva már Hatvanig nyomult, hogy magát a Rákos
mezején királylyá kiáltassa. De már ekkor Mátyás a pártütő főurak leg-
nagyobb részét kegyelemigéretével lefegyverezte s Pest alatt várt ellenfelére.
Kázmér a harczra kész Mátyás hadai elől kitérve, a Vitéz János kezében
volt Nyitra várába zárkózott, s midőn Mátyás a várat ostrom alá fogatta,
ő, mielőtt azt a lengyel őrség föladta, megszökött s Lengyelországba mene-
kült (1472 elején). Mátyás ekkor Vitéz János érseket a visegrádi börtönbe
záratta s csak néhány hónap múlva bocsátotta vissza Esztergomba, hol a
megtört öreg főpap nem sokára elhalálozott.

A cseh háborút, melyben Mátyás hadvezéri tehetségét a legfénye-
sebben igazolta, a Kázmér lengyel és Ulászló cseh király által 70.000 főnyi
sereggel ostromolt Boroszló dicsőséges védelme (1474), harmadfél évi
fegyverszünet s utóbb békeszerződés fejezte be, mely szerint a cseh királyi
czímet Ulászló is, Mátyás is megtartotta ; Ulászló kapta egész Csehországot,
úgy, hogy az ő halálával Mátyásra szálljon. Mátyás pedig Morvát, Siléziát
és Luzsiczát, melyeket halála után Ulászló vagy utóda 400.000 aranyért
válthasson vissza (1478 szept. 30).

Fridrik császár ellen, ki a cseh háború megindítása előtt Ígéretet tett
Mátyásnak, hogy Csehországot neki adományozza, de szavát be nem
váltva, Ulászlót igtatta be Csehország hűbéri birtokába. Mátyás már
.1477-ben megindította a háborút, s Alsó-Ausztria egy részének elfogla-
lása után Bécset is ostrom alá fogta. Ennek az első osztrák háborúnak a
korneuburgi békekötés vetett véget, melyben Fridrik kötelezte magát,
hogy Mátyást a cseh királyságba beigtatja s hadi költsége fejében 1 00.000
aranyat fizet. Minthogy azonban a császár ezen föltételeket nem teljesítette,
a háború már 1479-ben újra kitört, s többszöri fegyverszünettel félbe
szakítva, éveken át folyt. Mátyásra nézve oly sikerrel, hogy ez Stájerország

ARTlVMAVREUCORNELyCELSíLIBER: ^
P.VAE RATlOMEDiClNE POTISSI MA SJT
ET.OyEMADMODVM SAN05 AQERE CŐ,
VENlATLlBER-PR-lMVSlNClPlTFELlClt;

'U^^

NI5 COKPORTBVS
AqRICVLTVRASfC
5AK1TATEM í^RíS
tn eJ ic i na -p rtMtutrif . H ee
naíq7íít«aCTn no" eíl':ír cfm. >-
Jctn cnatn.itn|3crittf7Lme*

ra iii auJcilíUTn tuiiiueniirt

, nitaTneii ai

pLui precos

a/l.
ciuaTitro--TnapTÍ'o|"iTiCCTtnriCti^cíOTitfeuirc3:cMÍTaeí^ acncA .
puíllios attem n pntixa ot-tCTÍTiev-ím paxici/'j^nrc mos {ccaltT

C? iu,anontaTn ad homei'Dam er-tmíiCT^rem Jianc íexfntLatn pau^
lű íuÍKilutrerccHnfíct* lEi cierriirn aamecii rcceptiireíl-. HuuxF
atvríAc dax> Alu pDtíalin'iií'ct- ma.clLaon hcUa ttx>iarm> doccm.

Ap aTcienonCtn íeomin non tneJtocrcm i

i cÖTcu-Uroruttu

ftpaTcienonctn leomin non tnedtocrcm opem i
Gtíí' aAtxiletrunc ■ Qttos raTtie" nomer^u'TtiOTi jn peíHíenna.rtie'
gr iTiuat-níjrenetiKir^iTiíTt-torurn aTzűuwí aíImUílr-auoCTÍó-'ícti
uulnenimí^taintmnoaű ícrtx>et-TttGÍicairr»eTitTrtTieilcirtíoíttos
eflfe'p^opoímt-. Fpc KocaipatrcC'Kaí"jiTe<"memcí!ne'ío6aral)
twf e/íe- pt-ooatajfTcaGi; eílc' uct^í-irt/íunai"c'c<ícrrLq; anífírDfC ^
dtf ex pDteíH tnotíos rtnn ad ira-cn deot-íT xtimiotTraZuim. -cíÍ-í g

Kezdő-lap egy Corvina-codexből.

126

egy részével számos osztrák várost és várat elfoglalt, s magát Bécset is
hosszas ostrom után bevette (1485 június 1). Minthogy azonban Fridrik
kitartásán minden békekisérlet hajótörést szenvedett, Mátyás kénytelen volt
a háborút ellene és fia, Miksa római király ellen egész haláláig folytatni,
melynek végeredménye csaknem egész Alsó- és Felső-Ausztria és Stájer-
ország nagy részének meghódítása lett.

A cseh és osztrák háború folyama alatt Mátyás és vezérei többször
folytattak szerencsés hadjáratokat a törökök ellen is. Magyar Balázs erdélyi
vajda Moldvában 20.000 emberével hatszorta számosabb török sereget tett
tönkre (1474); maga Mátyás személyesen vívta meg Szabács várát (1476.
febr.) ; Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán a kenyér-
mezei diadallal örökítették meg nevöket (1479); Kinizsi, a törökök réme,
Szerbországban Kruseváczig előnyomulva, 1.000 török fogolylyal 550.000
menekült szerbbel tért vissza diadalmas hadjáratából (1481). Mátyás
korában még, bár a magyar hadak egy része folyvást a cseh és osztrák
háborúban volt elfoglalva, a törökök nem bírtak hódító hadaikkal a magyar
korona területén sikerrel harczolni.

Mátyásnak sem az 1464-ben elhalt Podiebrád Katalintól, sem második
nejétől, a nápolyi Beatrixtól nem lévén gyermeke, trónját természetes fiára,
Corvinus Jánosra kivánta szállítni ; az ország nagyjaitól s egyes törvény-
hatóságoktól esküt is vett, hogy halála után fiát fogják királylyá választani,
s csak váratlanul közbe jött halála gátolta meg szándékában, hogy fiát az
ország rendéivel trónja örököséül elismertesse. A férfikor delén állott király
élete 47-dik évében, a közhiedelem szerint megmérgezve, halt el Bécs
várában (1490 ápril 6).

Mátyás 32 évre terjedt uralkodása Magyarország történelmének leg-
fényesebb korszakai közé tartozik. Az ő törhetetlen erélye biztosította az
országban a törvényes rend uralmát, vas-keze megzabolázta úgy a párt-
ütőket, mint a féktelenkedéshez szokott oligarchákat, s a népet a földesúri
önkény ellen megvédelmezte. F"egyelmezett hadaival, melyek magvát az
általa fölállított hir^s /ekeié sereg képezte, hadvezéri lángeszével sokszorta
nagyobb seregek fölött is diadalokat aratott. Az ország jóllétét az igaz-
ságosan kirótt s híven kezelt adó súlyos terhe mellett is virágzó fokra
emelte ; s bár roppant költségbe kerülő hosszas külföldi háborúkat folytatott,
Budán bámulatos fényű udvart tudott tartani, melyet a művészetek remekei
díszesítettek , s melyben olasz és német tudósok versengtek a klasszikus

127

műveltségű s európai hírű király kegyéért. Palotája legfőbb díszét világhírű
könyvtára képezte, melynek korunkra szállott romjai az európai könyvtárak
féltékenyen őrzött kincsei közé tartoznak. A nemzet királya dicsőségében
magát érezte megdicsőítve, s odaadó szeretettel ragaszkodott a nagy
Hunyadi János nagy fiához, a legnépszerűbb magyar királyhoz, s századok
múlva is örömest regélt a letűnt fényes korról, „igazságos" Mátyás dicső
tetteiről. Emlékét a hálás nép érez- vagy márványszobornál maradandóbban
örökítette meg a máig is gyaki'an hallható közmondásban: „Meghalt
Mátyás király, oda az igazság !"

Mátyás trónjáért fián, Corvinus Jánoson ki\űl, az 1463-diki szerződés

alapján, Miksa római király, mint ^

Albert király leányági utódai pedig : -UiU^/yyyv^^ ^oy'4?*»>í^ ^
Ulászló cseh király és öcscse, Albert ( ^l^\r-f /A^^^Vui^Pify
herczeg versenyeztek. A hatalmas A

P„ , , ., - , ,, , Corvinus János névaláírása.

lourak , kik Matyas erélyes kormá-
nyát megunták, nagyobb részint az erélytelen Ulászlót pártolták; olyan
király kellett nekik, kinek, mint Báthori István monda, üstökét kezökben
tai-thassák. A fiatal, jámbor természetű Corvinus János, ki atyja gazdag-
kincstárát, Budát, Visegrádot a koronával s az ország több erős várát tartotta
kezében, nem örökölte atyja határozott, sziláixl jellemét, nem merte magát
elhatározni, hogy a trónt fegyverrel is kivívja, s midőn Bakocs Tamás és
Pruisz János által rá engedte magát bíratni , hogy elfogadja az ország
33 egyházi és világi főura által elébe terjesztett egyezséget, mely szerint,
ha a rendek választása nem reá esnék, megelégszik családja ősi birtokain
kivűl a boszniai királysággal, a tótországi herczegséggel és horvát bánsággal
(1490 június 17), maga készítette elő bukását. Párthívei tanácsára Buda
várába zárkózva, ellenmondott ugyan Ulászló megválasztatásának, mely az
ő pártja jelenléte nélkül történt ; de, midőn az ellene szövetkezett urak
Budát ostrom alá készültek fogni, fegyverszünetet kötött. Atyja kincseivel,
a koronával s párthívei fegyveres csapataival a Dráván tűlra szándékozott
vonulni, hogy sereget gyűjtsön ; de Báthori István és Kinizsi Pál az urak
dandáraival utána nyomulván, táborát a Sárvíz mellett megrohanták, szét-
verték s üt Tótországba szalasztották (július 4).

A rendek c győzedelem után, Miksa és Albert igényeit mellőzve,
Budán a Szent György egyházában Ulászlót ellenmondás nélkül kiáltották
ki királynak.

128

Ulászló készséggel elfogadva a Farkashidán július 3 l-én elébe teijesztett
koronázási föltételeket, melyek a királyi hatalom megszorítására czéloztak,
augusztus 9-én vonult be Budára, s Székes-Fehérvártt szeptember l8-án
koronáztatta meg magát a Corvinus által átadott koronával. Mellőzött
versenytársai azonban nem voltak hajlandók igényeikről lemondani. Albert
berezeg párthívei által már augusztus lO-dikén a Rákos mezején királylyá
kiáltatta ki magát, s bár utóbb bátyjával fegyverszünetet kötve, táborával
Szerencsig visszavonult : Kassa és Eperjes vidékét hadaival folyvást meg-
szállva tartotta, s hónapok múlva is csak Ulászló és Szapolyai István seregei
által szorongatva mondott le igényeiről oly föltétellel, hogy bátyja örökös
nélküli halála esetére a korona ő rá szálljon (1491 febr. 20). Még erélye-
sebben lépett föl Miksa római király, ki Stájerországban és Ausztriában a
Mátyás által meghódított várak és városok nagy részét, Bécs várát, melyet
400 magyar vitézül védelmezett , Bécs-Ujhelyt , Bruckot már augusztus
havában visszafoglalta, s azután a Lajtán átkelve Sopront, Szombathelyt,
Kőszeget, Veszprémet, Zágrábot és Székes-Fehérvárt hatalmába kerítette,
s magát Budát is könnyen megvívhatta volna, ha zsoldosai elmaradt zsoldjuk
miatt Székes-Fehérvártt föl nem lázadnak s így őt visszavonulásra nem
kényszei'ítik. (1490. decz.)

Miután a magyar urak dandárai a Siléziából haza száUított fekete
sereg segélyével Miksa magyarországi hódításait az 1491-dik év nyarán
visszafoglalták, Miksa attól tartva, hogy a magyarok Ausztriába teszik át
a háborút, békekövetséget küldött Ulászlóhoz. Pozsonyban a felek biztosai
csakhamar meg is kötötték az egyezséget, melyben Ulászló biztosította
Miksát, hogy az o magtalan halála esetére a magyar korona rá és utódaira
fog szállani s e szerződést az ország rendéivel is meg fogja erősíttetni; az
egyezség szerint Ulászló visszaadta mind azt, a mi Ausztriában és Stiriában
még magyar kézen volt, viszont Miksa is visszaadta az általa Magyar- és
Tótországban elfoglalt s még birtokában levő helységeket; Ulászló ezen
kivűl lemondott a Fridrik által Mátyásnak kötelezett, de mindeddig le nem
fizetett 100.000 arany hadikárpótlásról s kötelezte magát, hogy Miksának
hadi költsége fejében ugyanannyit fog fizetni (1491 szept. 7). E súlyos fölté-
teleket Ulászló készséggel elfogadta s a szerződést megerősítette (decz. 6).
A Budára 1492 febr. 2-ára hirdetett országgyűlés azonban a szerződés
ellen tiltakozva, a békekötés szerzőit az ország árulóinak szidalmazta s
halállal fenyegette ; csak a király Ígérete, hogy a föltételeket módosíttatni

A gyulafehérvári templom egyik oldalbejárata.

M. 17

130

fogja, csillapította le némileg az ingerültséget. De Miksa épen nem volt
hajlandó a szerződés megváltoztatására, melyet viszont a rendek sem fogadtak
el sem akkor, sem az 1493. évi országgyűlésen; csak a főurak közúl sikerült
a királynak többeket rábírni, hogy a békekötést külön kiadott okleveleikben
érvényesnek elismerjék.

Az oligarchák féktelensége a tehetetlen Ulászló királyi hatalmát és
tekintélyét annál könnyebben alázhatta porig, mert a fekete sereget,
Mátyás korában a trón biztos támaszát, melylyel Kinizsi a Szörény várát
ostromló török hadakat szélyelverte, minthogy zsoldja fízetetlensége miatt
föllázadva Szeged vidékét kegyetlenül dúlta s rabolta, ugyancsak Kinizsi
Pál Halas alatt véres ütközetben megsemmisítette (1492).

Az ország Ulászló gyenge kormánya alatt az osztályok és családok
pártoskodásának színhelyévé vált ; az egymással szövetkezett urak hatalmas-
kodása határt nem ismert ; a nemesség merészsége annyira ment, hogy, midőn
a király, kincstára égető szükségeinek fedezésére, a Mátyás korában éven-
ként gyakran többször is fizetett egy arany forint adót minden jobbágytelek
után országgyűlésen kivűl kirótta, a nemesség a megsértett alkotmány védel-
mezésének ürügye alatt a királyi adószedőket több helytt agyon verte (1492).

A büszke Újlaki Lőrincz garázdálkodásait még a türelmes Ulászló sem
bírta elszívelni, s megalázására fegyvert fogván, több várát megvívatta
s jószágait elkoboztatta; de a gyenge király szokatlan erélye az Újlakival
kölcsönös öröklési szerződésre lépett hatalmas nádor, Szapolyai István ellen-
szegülésén megtört, s a fegyveres fölkeléssel í'enyegetett Ulászló a nádor
közbenjárására tanácsosnak látta a meghunyászkodott Újlakit kegyelmébe
fogadni (1495).

A sűrűn tartott zajos országgyűlések elég üdvös törvényt alkottak
ugyan az oligarchia megfékezésére, de ezek a végrehajtó hatalom gyenge-
sége miatt foganatlanok maradtak, s a főurak tovább is kényükre, kedvökre
nyomták a nemességet. Az 1498-diki országgyűlésen sikerült ugyan a
nemesség hatalmas pártjának, Szapolyai nádor pártibgásával, ki így akarta
egyengetni fiának a koronához az utat, diadalmaskodni úgy az udvari párt,
mint az oligarchia fölött; de az e czélra alkotott törvények holt betűi nem
nyújthattak védelmet a gyengébbnek az erősebb ellen s nem álh'thatták
helyre az ország földúlt nyugalmát.

Ulászló 50 éves korában, 1502-ben kelt egybe XII. Lajos franczia
király rokonával, Candalei Annával, s ezentúl csak nejének élve, még egy-

131

kedvúbben vette a pártzajongásokat, melyek közben a nemesség több helytt
az urak jószágait dúlva, fegyverrel toi^olta meg sérelmeit; végkép kimerült
s hűtlenül kezelt kincstára szükségeit, míg lehetett, a koronajavak s a királyi
jövedelmek elidegenítésével s zálogba vetésével fedezte ; midőn pedig ez
a segélyforrás is kiapadt s még asztala tartására sem volt költsége, sem
hitele : ahhoz volt kénytelen folyamodni , hogy az urak által , kiknek a
jobbágyaiktól fölszedendő adót előre átengedte, az egyes vármegyékkel
ajánltatta meg és szedette föl az egy arany forint adót minden jobbágytelek
után. Ezen törvénytelen eljárás ellen azonban a nemesség az 1 504-diki rákosi
országgyűlésen zajosan tiltakozott, s a kamaranyereségen kivül minden adót
megtagadott, azt vitatva, hogy miután a törökkel a béke hét évre meg
van kötve, a végvárak őrségének egy részét el lehet bocsátni, s az ország
védelmének terhét a főpapok készen tartandó zászlóaljaira hárította át.

Már ekkor a nemesi párt vezére, az I49g-ben elhalt nádor fia, a
72 várat örökölt i^ú Szapolyai János volt, ki a nemesség vállán akart a
trónra emelkedni, s hogy e czélját annál könnyebben elérhesse, a súlyos
betegen fekvő királytól két éves leánya, Anna kezét megkérette (1505)-
A visszautasításra Szapolyai és pártja azzal válaszolt, hogy még azon évben
a Rákosra gyűlt rendek ünnepélyes oklevélben kötelezték magokat, hogy,
ha Ulászló fiüörökös nélkül hal el, az idegen trónkövetelők kizárásával,
született magyart fognak királylyá választani; mindazokra, kik e végzés
ellen vétenének, kimondván, hogy, mint az ország ellenségei, örökös szolga-
ságra vettessenek.

E végzést Miksa a pozsonyi szerződés megsértésének tekintve,
miután Ulászlóval szerződést kötött, hogy unokája, Ferdinánd az Ulászló
leányát, Annát, Ulászlónak pedig netalán születendő fia az ő unokáját,
Máriát fogja nőül venni (1506 márczius 23), Magyarországot haddal
támadta meg; Sopront, Pozsonyt elfoglalta s jünius 24-dikén Vasvárnál
táborozott; miután azonban Ulászlónak fiüörököse született (jülius l),
Ulászló követeivel békét kötött, s öröklési jogát a jövőre föntartva, az
elfoglalt területet visszaadta (1506 július 19).

A királynénak nem sokára bekövetkezett halála után a gyászba öltözött
Ulászló búskomorságba merülve, még kevesebbet gondolt az ország ügyeivel
s csak csecsemő fia megkoronáztatása iránt érdeklődött, mit a rendek
oly kikötés mellett, hogy kiskorú fiát Miksa császár, vagy más idegen
uralkodó gyámságára nem bízza, teljesítettek is (1508 június 4).

17*

132

A nagyravágyó Szapolyai még egy kísérletet tett Anna herczegnő
kezének megnyerésére, de ismét elutasító választ kapott (1510). Három
év múlva, midőn húga, Borbála már lengyel királyné volt, harmadszor
is megkérte a királyleány kezét. Ekkor az Al-Dunánál a törökök ellen
nyert győzedelraében elbizakodva, ezer lovassal vonult a büszke ifjú
Budára, hol a királyi vár zárva talált kapuját betöretve lépett a megrettent
király elébe, ki öt hízelgő szavakkal fogadta ugyan, de leánya kezét tőle
ismételten megtagadta (15 13). Ez a jelenet egy maga is eléggé bizonyítja,
hogy az ohgarchia dölyfe mily vakmerően lépett föl a trónnal szemben is,
melynek tekintélyét semmibe sem vette. A királyi hatalom tehetetlensége
mellett az urak a nemességet s mindketten a népet nyomták s annyira
sanyargatták, hogy csak alkalom kellett, hogy az elkeseredett nép boszúja
kitörjön. Az alkalmat megadta Bakocs Tamás esztergomi érsek, ki határtalan
nagyravágyásában a pápai székre is áhítozott, de czéljától elesve, az új
pápától, X. Leótól, Európa keleti s éjszaki tartományaira pápai követi
hatóságot nyert s egyúttal engedélyt kapott a törökök ellen keresztes
háborút hirdetni. Az érsek fölhívására tömegesen tódúlt a nép a keresztes
hadak vezérévé kinevezett Dózsa György zászlaja alá, de fegyverét a Mátyás
halála óta szenvedett sérelmei megboszúlására fordította s az urak és nemesek
ellen folytatott irtó háborút. A 70.000 ember életébe került kurucz háborút
a temesvári csatában Szapolyai János erdélyi vajda fojtotta vérbe, ki, mint a
nemesség megmentője, ezután még több jogczímet formált a nemesség hálá-
jára s a korona elnyerésére. A levert forradalomra következett aztán a boszú-
álló nemesség megtorlása, mely nemcsak a bűnösöket, hanem maradékaikat
is sújtotta, a parasztokat törvény által földhöz ragadt szolgaságra, hetenként
egy napi robotra kárhoztatta s földesurai önkényének kiszolgáltatta (1514).
Ulászló, hogy gyermekei jövőjét biztosítsa, Miksa császárral és
Zsigmond lengyel királylyal Pozsonyban és Bécs mellett összejövetelt
tartván, megújította a kölcsönös házassági szerződést gyermekei és Miksa
unokái közt, egy titkos pontban a két szerződő család kölcsönös öröklését is
biztosítva a magyar és cseh korona s az osztrák herczegség tartományaiban,
s fiát, a 10 éves Lajost, a császár unokájával, Máriával ünnepélyesen elje-
gyezte (1515 július 22). Halálos ágyán gyermekeit a császár és lengyel
király oltalmába ajánlva, végezte életét (15 16 márczius 13). Koporsójánál
a nemzet nem őt, hanem zavarba s nyomorba súlyedt hazájának sorsát
sirathatta; emlékét a nép a Dobzse László gúnynévvel örökítette meg.

133

A gyermek Lajos kormánya alatt a zavar folyton növekedett, az
országgyűlések mind zajosabbakká váltak. Az 1516 április 2 4-dikén a
Rákos mezejére hirdetett országgyűlésen a Szapolyai pártja fegyverrel
támadta meg a budai várat, melyben a főrendek üléseiket tartották, s
csak a várőrség által visszaveretve hagyott föl a tervvel, hogy Szapolyai
kormányzóvá választását kierőszakolja.

II. Ulászló találkozása Miksa császárral és Zsigmond lengyel királylyal.

Az urak ellenében, kik a kincstár jövedelmeit elragadozva s hatalmuk-
ban elbizakodva csak saját érdekeiket hajhászták, a nemesség tömege az
1518-diki országgyűlésen a király gyámjai : Bakocs Tamás, Bornemisza János
és György brandenburgi őrgróf eltávolítását követelte s a kormányzóságra
Szapolyait kívánta emelni, s midőn ezt az urak nagy része erélyesen ellenezte,
Miksa követei pedig a kormányzóság fölállítása ellen háborúval fenyegetőzve
tiltakoztak, zajongva szétoszlott s külön gyűlést hirdetett Tolnára.

A tolnai és bácsi gyűlések (1518) a hatalmas szónok, Verbőczy István
hatása alatt hazafias irányú üdvös törvényeket hoztak ugyan mind a

134

kincstár rendbe hozására, mind a honvédelem szabályozására : de sem a sok
jó törvény, sem a bácsi gyűlésen megválasztott végrehajtó bizottság, mely
4 főpapból, 4 zászlós úrból s l6 nemesből volt összeállítva, nem orvosol-
hatta meg az elái-adt bajokat, mert a törvénynyel mindenki daczolt, ha
általa sértve találta érdekeit. A végrehajtó bizottságot az udvari párt ellen-
zése csakhamar szétrobbantotta s a Perényi Imre halálával megürült nádori
székre Szapolyai megbuktatásával annak régi ellenségét, Báthory Istvánt
emelte (1519), minek következése a pártoknak még elkeseredettebb
harcza lett.

S épen akkor emésztették az ország erejét e szenvedélyes pártküz-
delmek, midőn az ozmán szultánok leghatalmasabbja, II. Szolimán lépett
a tróni'a (1520), kinek hadvezéri tehetsége s óriási tettereje ellen a nemzet

összes anyagi és erkölcsi erejének megfeszítésére
lett volna szükség. Az akkori magyar kormány,
midőn II. Szolimán a békekötés czéljából nála
időzött magyar követséget azzal a válaszszal
bocsátotta vissza, hogy a békét csak adófizetés
mellett kész megadni, nem bírta a helyzet komoly-
ságát kellően fölfogni, s nienthetetlen könnyelmű-
ségében és alaptalan elbizakodottságában maga idézte föl a szultán boszúló
hadjáratát azzal a meggondolatlan tettével, hogy a szultán adót követelő
követét fogságba vettette (1521).

Szolimán, ki hogy követelésének súlyt adjon, már ekkor Jajczát meg-
támadtatta, személyesen vezette hadait Szabács és Nándor-Fejérvár ellen,
melyek fölszerelésére s megmentésére a közzavarban, míg a király jegye-
sével, Máriával a nádor lakodalmán mulatott, senki komolyan nem gondolt.
Szabács, melyet százszoros török erő ellen Logodi Simon és Torma Endre
várnagyok 500 emberrel utolsó csepp vérig védelmeztek, július 7-én, Zimony
augusztus első napjaiban elesett, Nándor-Fejérvár pedig, az ország legfon-
tosabb védbástyája, 60 napi ostrom után, midőn a magyar őrség száma
72 emberre apadt, kegyelemre megadta magát (1521 aug. 29).

Nándor-Fejérvár bukása az országot rémülettel töltötte el, s a Budára
gyúlt rendek a félelem hatása alatt most már oly roppant adót róttak a
jobbágyokra, zsellérekre, kereskedőkre, mesteremberekre s az alrendú
papságra, mely, ha be lehetett volna hajtani, mintegy 5 millió aranyat
tett volna; de a mi csekélységet ebből be lehetett is hajtani, az az adó-

II. Ulászló névaláírása.

13i

szedők lelkiismeretlen eljá-
rása mellett annyira leol-
vadt, hogy a kincstárba
alig került be a remélt
jövedelem századrésze. Ezt
a rendek előre sejtve, ez
egyszer magokat is meg-
adóztatták, jószágaik jöve-
delmének felét ajánlva föl a
haza megmentésére; azon-
ban maga a törvény szövege
elárulja, hogy az ország-
gyűlés maga is kétségbe
volt esve az iránt, hogy ezt
a törvényt végre lehessen
hajtani. A rendek, hog)^ a
kincstár jövedelmét gyara-
pítsák, a kamaranyereséget
s a harminczadokat is föl-
emelték, sőt azt a visszás
pénzügyi intézkedést is he-
lyeselték, hogy a zsidóból
kikeresztelkedett alkincs-
tartó. Szerencsés Imre az
értéktelen rossz pénz vere-
tesét tovább is folytassa
(1521 nov.).

II. Lajos, bár még
élete tizenhatodik évét sem
töltötte be, 1521 végén
magát nagykorúnak nyilat-
koztatta, a kormányt át-
vette s jegyesével, Máriával
menyegzőjét megtartotta (1521 január 13). De ez a változás nem orvosolta
meg a megrögzött bajokat, nem enyhítette a kincstár szorültságát, mely
oly fokra hágott, hogy a király kénytelen volt több horvátországi végvárat

II. Ulászló.

136

áz ország tekintélyének sérelmével sógora, Ferdinánd osztrák főherczeg
védelmére bízni. A nádor és a vajda, az udvari és nemzeti párt meghason-
lása az országgyűléseken mind elkeseredettebb küzdelmekben nyilatkozott,
a zavar és rendetlenség egyre növekedett, a nemesség külön gyülekezeteket
tartott, új országos tanács fölállítását, a királyi udvarból az idegenek eltávo-
lítását, a császári és velenczei követek kiutasítását, az ország bányáit kizsák-
mányoló Fuggerek kiűzését követelte, s elhatározta, hogy a jövő évben
Hatvanban fegyveres országgyűlést fog tartani, s midőn végzéseit a kii'ály
meg nem erősítette, ingerülten oszlott szét (1524).

A rákosmezei oi^szággyűlésen, melyet a király a hatvani gyűlés
mellőzése czéljából hirdetett, a fegyveresen tanácskozó nemesség még inge-
rültebben kelt ki a gyűlölt Szálkai
László esztei-gomi érsek és kanczellár,
a nádor és az udvarnál lévő idegenek
C/ ^ ellen, s két heti tanácskozás után

■ Anna királyné névaláírása. ^^^^j ^ határozattal OSzlott haza, hogy

a hatvani gyűlést a király tilalma ellenére is meg fogja tartani, egy 150
főből álló bizottságot hagyván hátra, hogy végzéseit törvényczikkekbe
foglalja s azok megerősítését a királynál szorgalmazza (1524).

A hatvani gyűlés megtartását a király tovább is ellenezni nem tartotta
tanácsosnak, s hogy a fölizgatott szenvedélyek kitörését mérsékelje, azon
az ország zászlósuraival együtt maga is megjelent. A fegyveresen táborozó
nemesség a királyt hódoló tisztelettel fogadta, de annál féktelenebb dühvel
fordult a gyűlölt nádor s a kormány tagjai ellen; Báthoryt iszonyú zaj közt
a nádorságról letette s helyette kedvelt szónokát, Verbőczy Istvánt kiáltotta
ki. S midőn a király Verbőczyt űj méltóságában megerősítette, s a közelebbi
rákosi gyűlésen hozott s most némely újabb czikkel megtoldott végzéseket
helyben .hagyta, a viharosan kezdődött gyűlés a kivívott diadal örömének
engedve át magát, látszólag nyugodtan s elégülten oszlott szét (1525 július).

Hatvanban a nemesség teljes diadalt ült az oligarchia fölött, de diada-
lának nem sokáig örvendhetett. Az országos tanácsban a döntő súly ezen túl
is az urak kezében lévén, az udvari párt részerői a visszahatás csakhamar
mutatkozott. Megalakult a kalandosok társasága, melynek szabályait a király
és királyné is aláírta, színleg a trón érdekei védelmére, valósággal Verbőczy
és párthívei megbuktatására. A nemességet magával a nemességgel kellett
legyőzni, s e föladat a pénzzel rendelkező kalandosoknak nem volt nehéz ;

137

a megvesztegetett nemesség csak-
hamar hazaái-ulónak s az ország
nyomora okának kiáltotta ki egy-
kori vezérét, kit vállain emelt a
nádori székbe. Verbóczy tapasztal-
va, hogy saját pártja ellene fordult,
a nádori méltóságról az 1526-diki
szent-györgy-napi oi"szággyúlésen
leköszönt, s ipával, Szobi Mihály-
lyal, Erdélybe menekült. A rendek
őket felségsértőknek s hazaáralók-
nak nyilatkoztatták , Báthoryt a
nádorságba haláláig visszahelyez-
ték, a királyt fölhatalmazták, hogy
tetszése szerint kormányozzon, s
mintha ezzel mindent megtettek
volna a fenyegetett haza megmen-
tésére, szétoszlottak a nélkül, hogy
az ország védelmére a király által
sürgetett adót megszavazták volna.

S ez akkor történt, midőn
Szolimán szultán, ki a szörényi bán-
ságot már 1524-ben meghódított
Konstantinápolyból Magyarorszc
ellen több mint 100.000 emberr I
s 300 ágyúval megindult.

A küzdelem kimenetele a
hatalmas szultán fegyelmezett s
diadalhoz szokott hadserege és a
pártoskodásba merült főurak s a
zajongó nemesség csekély számü
zászlóaljai közt nem lehetett két-
séges ; Magyarország erkölcsileg
megromolva, pénzügyileg tönkre jutva, Európa által magára hagyatva,
nem mérkőzhetett meg a Szolimán által hatalma tetőpontjára emelt ozmán
birodalommal; a magával meghasonlott magyar nemzet vakon rohant a

M. 18

Anna herczegnő, II. Ulászló leánya.

138

veszedelembe, melyet féktelensegével, pártdühe'vel, a királyi hatalom es
tekintély porba tiprásával maga idézett föl maga ellen. Magyarországnak egy-
kor oly hatalmas ellenállási ereje a mohácsi síkon egyetlen egy ütközetben,
melyben 20.000 magyar vérzett el s maga a szerencsétlen ifjú király is a
Csele patak mocsarában vesztette életét, teljesen megtört (1526 aug. 29).

A közmüvelddés állapota hazánkban a vegyes házakbeli királyok idejé-
ben is a nyugot-európai eszmék áramlata szerint alakúi. Ezek hatása alatt

fejti ki a magyarság e korszakban

i?.

- ^-^ YA, t is az ő jellemző tehetségeit.

"^ A" Mint Nyugot-Európában álta-

l^-m .c=n/T''T'i^ (^^f^*^ l^'dR, nálunk is alapvonása e kor-

szaknak, hogy a társadalom har-

II. Lajos névaláírása. "

czias, durva; fegyveres és testi erőre
támaszkodó. Kedvez ez iránynak — kivált a XV. században — a törökök
támadása, mely folyvást fegyverben tartja a nemzetet; kedvez a magyar faj
önérzete, mely személyes mérkőzésre, s ha elfajul, verekedésre, erőszakosko-
dásra hajlandó. Ez elfajulásra, mikor a királyi házak e korszakban néhányszor
kihalnak, vagy meggyengülnek, több ízben nyílik alkalom. A kisebb, nagyobb
hatalmasok érdeke, hatalom- és birtokvágya, magán boszúja fegyverrel
követel kielégítést; a társadalom biztossága, gyarapodása megszűnik.

De a faj józansága és pohtikai

éke felülkerekedik; erős karú kirá-

mint Róbert-Kái-oly, Nagy Lajos,

Mátyás, vagy tartós uralom, mint a

Maria királyné névaláírása. "

Zsigmondé, szövetkezve a szellemeket
irányzó vallás és egyház szelídítő erejével, féket szabnak a szenvedé-
lyeknek.

így már az Anjouk hosszú kormánya alatt megerősödik a belső
nyugalom, növekszik a jóllét, szaporodik a népesség. Biztosabban érezvén
magukat az emberek, vagyont kezdenek gyűjteni. Ipar és kereskedés
föllendül. Nagy Lajos óriási vagyont hagy utódaira s bizonyára alatt-
valóinak javarésze is.

Ugyanekkor újra szervezkedik a társadalom. Tagozódása egyszerűbbé
válik. Az Arpád-korszak rabszolgái s különböző félszabadjai eltűnnek a
jobbágyok és nemesek osztályában. Nagy Lajosnak 1351. évi törvénye szen-

]

139

tesíti ez alakulást. A jobbágy
m íveli a nemes ember földjét,
a kinek bíráskodása alá tar-
tozik, adót fizet és szolgála-
tokat teljesít s viseli az állami
adó : a kamara haszna (lucrum
camerae) terhét is. A nemes
ember joga a fegyverhordo-
zás; kötelessésre a honvédé-
lem. Minden nemes egyen-
jogú. De mivel a nagyobb
birtok nagyobb fegyveres
erőt ad, nagyobb hatalmat
is nyújt. Különben minden
nemes csupán a szent koi'onát
viselő királytól függ, kire,
ha a család fiága kihal, a
nemesi birtok visszaszáll. A
király egyszersmind a nemes-
ség bírája.

E józan alakulás a tár-
sadalomnak több szabadsá-
got, a királynak nagyobb
hatalmat adott, mint Nyugot-
Európa feszes hűbéri rend-
szere. A királyi hatalom
aztán az udvari fény és saját
érdeke körébe vonja a nagyobb
birtokú nemeseket ^ kiknek,
mint „egyházi és világi nagy-
jainak tanácsával" kormá-
nyozza az államot. A kisebb
birtokú nemesség, mely érde-
kei védelmére már a XIll. században a megyékben kezd tömörülni, még
csak ritkán jut magasabb politikai szerephez az Anjouk alatt. E dinasztia
kidőltét követő gyenge kormányok alatt azonban, a hatalmaskodó főurakkal

18*

II. Lajos.

szemben egyszerre életjelt ad. 1405-ben az országgyűlési törvényekhez
már a megyei nemesség helyeslését is kikérik.

Ily alakuláson alapszik az Anjouk alatt s nyer törvény útján Zsig-
mond idejében végleges szervezést a honvédelem. A király, a nagy birtokú
nemesek és az udvariból lassanként országossá váló főtisztviselők önálló,
nagyobb haderőt: a bandériumot, — a kisebb vagyonú nemesség a megyé-
ken belül, jobbágytelkük száma szerint, kisebb csapatokat: az ú. n. portalis
katonaságot állítják ki, s nagy veszélyben minden nemes fegyvert ragad.

Végül a fokozódó vagyonosodás a XV. század elején közjogi álláshoz
juttatja az iparos és kereskedő osztály testületeit: a városokat is. Szabá-
lyoztatnak az állam részére pénzben és katonákban lerovandó tartozásaik s
a kereskedés gyakorlásának föelvei. De idegen intézményeik által kiválva
a nemzet testéből, a közügyekre semlegesek maradnak.

Zsigmond utóda, Albert halálával a trón miatti zavarok ismét felzak-
latják ugyan a társadalmat, de a fejlődést nem akadályozhatják meg.
A vagyonosodás folyvást terjed lefelé a köznemesség körében. Mátyás alatt
a királyi udvar, mely egész Európára kiárasztja fényét , az állam , meg-
tízszereződött bevételeivel, melyekért a nemesség honvédelmi kötelezettsége
csökken meg, s az állandó királyi zsoldos sereg, mind a megvagyonosodott
társadalomból meríti erejét. Ide járulnak a szaporodó találmányok, például
a puskapor, mely üj erőt önt a hadászatba, valamint a classicus ó-kor
szelleméből táplálkozó, vagyonos Olaszország hódító műveltsége és világi
szelleme. E tényezők erejétől a XV. század közepén nálunk is erőre kap a
világi elem. S vele a köznemesség, melynek növekvő befolyása aztán, már a
század első felében harczot támaszt a főnemesség ellen. E harczban Mátyás
trónra jutása, sőt egész uralkodása a köznemesség győzelmét jelenti. Mert
alatta a köznemesség állandó törvényhozó hatalmat gyakorol; az igazság-
szolgáltatás és közigazgatás is mindinkább a megyékre száll át.

Ez új alakúiások hatása alatt azonban a XVI. század eleje óta lassanként
az egyház is világi czélokat kezd követni, vagyon és élvezet után kapkod.
Ezért hitelében és tekintélyében megfogyatkozva, a Jagellók korában nálunk
sem képes többé magasztos hivatásának teljesen megfelelni, mire a hitében
megingott társadalom erkölcsei is meglazulnak, ereje ellankad. Az 1514.
évi parasztlázadás, mely keresztes háború akart lenni, már az egyház
és vallás tekintélyének, a társadalmi erők egyensúlyának megbomlását
mutatja.

141

A ziláltság azonnal feltűnik az államban is, mely Mátyás alatt erejét
meghaladó munkát végzett. A fő- és köznemesség fokozott erővel kezd
harczot az egyensúlyért. Utóbbi már az államtanácsban is helyet követel.
A vagyonilag és lelkileg szegény Jagellók, félelemmel vagy apathiával
eltelve, képtelenek e meddő harczot a királyság javára felhasználni. Az
állam elszegényedik, hitele megdől ; a kormány működése megbénul s kaput
tár a hatalmasb erő önzésének. Ekkor, még mielőtt a küzdő, immár lankadó
erők egyensúlyba jutnának, a régi ellenség: a török, egységes lángeszű
vezérlet alatt megdönti a középkori magyar államot.

Ugyanez a fejlődés útja a szellemi világban is, hol szintén a vallásos
eszme s az egyház uralkodik, de a XV. század közepe óta a világi elem is
erőre kap.

Az iskolák az egész korszak folyamában a plébániákkal, a káptala-
nokkal és szerzetes-rendekkel voltak kapcsolatban. Az egyetemeket is
— Nagy Lajos a pécsit, Zsigmond a budait. Vitéz János a pozsonyit —
pápai engedélylyel alapítják. E főiskolákon, melyekhez a Mátyás által a
budai domonkosok zárdájában elhelyezett egyetem is hozzá járul, tetőzött
e századok tudományos mozgalma. Az egyetemi oktatásra fordítottak
legtöbb gondot. A szellemi fejlődés a vagyonosodással együtt a társadalom
felső rétegeiben kezdődvén, ezek igényeit kellett első sorban kielégíteni.
A drága és ritka könyvek helyett a világiak az egyetemeket keresik fel, a
hol minden különös előkészület nélkül, csupán a latin nyelvnek ismeretével,
hallgathatják az előadásokat. A tanulás azonban ily módon inkább szó-, mint
írásbeli, s ezért irodalmi művek alkotására nem ösztönöz s kevéssé képesít.

De nem képesíthet azért sem, mert e századok tudománya még Európa-
szerte meddő, formákhoz tapadó, a természet közvetlen vizsgálatának teremtő
ereje nélkül szűkölködő scholasticismus. Az orvosi tudomány babonákon
indul, a vegytan az aranycsinálásnak és a bölcseség kövének titkait keresi
(alchymia), a csillagászat a képzelet szüleménye és a jövendőmondás
szolgálatába szegődik (astrologia). Az iskolák legfőbb tudománya a szőr-
szálhasogató dialektika. Forma, tartalom nélkül.

Még legjózanabb a jogtudomány^ nálunk kedveltje az egyetemeknek,
meg a történetírás. írásban az utóbbit művelték leginkább, igaz, hogy
szárazon, krónikás módon. Egy ferenczes barát : Márk, írta állítólag a minia-
tűrökkel díszített ú. n. „Bécsi képes króniká"-t; egy másik papi ember: János,
küküllei esperes, saját korának történetét. Mindkettő a XIV. században ír

II. Lajos pánczélja és emlékpénze.

latinul, mely nyelv abban az időben egye-
düli nyelve volt a tudományoknak és
okleveleknek.

Magyar történetet magyarul a hege-
dősök énekelgettek s később írtak is.
Midőn Mátyás korában feltűnnek, a köz-
és főnemesek, sőt a főpapok és a király
fényes udvarában is helyet foglalnak. Ezek
egyikének müve lehet a „Szabács viadala"
czímű magyar krónikás ének. E költe-
ményfaj leginkább az e korbeli katonás,
politikus magyar nemesség műveltségé-
nek és szükségének felelt meg. Ép így az
egyházi költészet terén a Katalin-legenda,
ihlett lélek költői alkotása, a Mátyás-kori
társadalom eleven hitének tanújele.

Thuróczi János krónikája : a magya-
rok története a hunoktól 1476-ig, már
tudósabb embereknek szól, tudós nyel-
ven : latinul. Jelzi a világi elem föllépését
a szellemi téren, s a kor hatását is, mert
elevenebb, izmosabb múlt századi papi
elődeinél.

De a főpapság és Mátyás király
ebbeli igényeit csak az olasz humanisták
elégíthették ki, a kik mint felolvasók,
nevelők , könyvtárnokok , titkárok , a
király társalgói, asztaltársai állandóan a
királyi udvarban éltek. Ezek egyike :
Bonfini Antal, udvari történetíró, a király
megbízására megírta Magyarország és a
Mátyás uralkodásának történetét erőteljes
liviusi latin nyelven, a jellemzetes iránt
élénk érzékkel ; bár babonáival még a ter-
mészetfölötti dolgokat kereső középkor
tudományának alapján áll.

^C^>p- <v--

143

E korból származnak a magyar humanista főpapnak, Csezmiczei János
(költői néven Janus Pannonius) pécsi püspöknek, bár a római classicusokat
utánzó, de azért igazi költői lélekből fakadó versei, melyek Olaszországban
is nagy hírre emelték szerzőjüket.

Mátyás halálával vége szakad az olasz tudósok pártolásának is.

Lassanként mindnyájan itt hagyják 11. Ulászló szegényedő udvarát. S a

következő zavaros időszak jelentősebb irodalmi művet nem alkothatott.

Csupán az egy Verbőczy „Hármaskönyve" válik ki, mint a középkori

>-«^ ^^ magyar szokásjog rendsze-

^\SA CX^ '^■^^^'i a*^-*' ^'^^ összeállítása, egyetlen

terméke ennek a köz- és
•i^t^ magánjogi harczokba me-
rült, perlekedő korszaknak.
A művészet, főleg a

Verbőczy névaláírása.

XIV. században, szmten a
vallás szolgálatában áll. Legfejlettebb a testületileg szervezkedett építészet,
melynek a szobrászat és festészlet emelik hatását. A század erős hite nálunk
is számos egyházi műemléket alkotott, a vallásos áhítatnak legjobban
megfelelő csúcsíves stilben. Legremekebb a megújítva máig is fennálló
kassai templom az Anjouk korából.

Világi nagy uraink, kik váraikban laknak, a XIV. században még
kevésbbé érzik szükségét a műépítészet alkotásainak. Királyaink gazdagsága
és műízlése azonban már művészi stilű fényes palotákat követel. Ilyen volt
az Anjouk pompás visegrádi királyi laka, melyet Mátyás korában is földi
paradicsomnak nevez egy kényes ízlésű olasz ; valamint Zsigmond királynak
a következő században szintén csúcsíves stilben épült budai, s Hunyadi
Jánosnak részben máig is ép vajdahunyadi várpalotája, faragványaival,
világi tárgyú falfestményeivel és ablakműveivel.

A XV. század közepe óta megváltozik az ízlés. Classicus minták, olasz
befolyás válnak uralkodókká a művészetben is. Mátyás király a hatvanas
évek óta már az új olasz (renaissance) stilben építteti nagyhírű budai
palotáját, melynek bejáratát (a mai Sz.-György-téren) Herkules, udvarát
Apolló, Diana s egy pompás vízmedencze fölött Pallas-Athenae , odább
Hunyadi János és fiai : László és Mátyás érczszobrai ; folyosóit , ajtóit,
termeit a vilásfiassá vált és megizmosúlt olasz szobrászat és festészet
legremekebb alkotásai : egy Verrocchio, Majano, Filippo Lippi és Leonardo

da Vinci művei ékesítik. Világhírű könyvtárának, a Corvinának foliánsait
a legelőkelőbb olasz mesterek — köztük a florenczi Attavantes — látják el
máig is ragyogó lapszél-díszítésekkel és miniatűrökkel.

Olasz művészek kezétől a nagy humanista főpap Vitéz János idejében
újra épül az esztergomi érseki palota is, falain a magyar vezérek és királyok
arczképeivel s a római sybillák alakjaival. Ezen kivűl a kor ízlése számos
régi, csúcsíves stilben épúlt templomon is nyomot hagyott, mint a gyula-
fehérvári templomon is, melyhez e korszakban toldották a ma is meglevő
renaissance-stilú részeket.

A következő, eszmékben és anyagi eszközökben szegény, felszínesebb
élvezetek után kapkodó korszak — az egy esztergomi Bakocs- kápolnán
kivűl — jelentősebb értékű művet nem igen alkotott. Sőt a mit örökölt is,
pusztulni hagyta. A megmaradtak legnagyobb részét aztán elsöpörte a
mohácsi vész és a rá következett több évszázados dúlás és rombolás.

A Habsburg-házbeli királyok kora.

Az ellenkirályok.

1526 augusztus 30-án éjfélkor érkezett Budára a mohácsi csatavesztés
híre. Az udvar, a német, majd a magyar polgárság is menekült. Csak
néhány őr maradt a királyi palotában, kik ellenállás nélkül megadták
magukat, mikor Szolimán, ütközben számos hadi foglyot kardra hányatván,
a város előtt megjelent (szeptember 10). A szultán a királyi palotába szállt,
mely ennélfogva épen maradt; de a várost felgyújtották és elhamvasztották
a törökök; egyes csapataik szétáradtak a Dunán túl, fel Győrig és messze
be Sopron- és Vasmegyékbe ; mindenütt öltek, pusztítottak, embert és marhát
raboltak. Ellenállásra csak itt-ott akadtak, mint Marótnál, Esztergom alatt
a Duna mentében, hol a föld népéből férfi, nő, gyermek, összesen vagy
huszonötezren összeverődtek, de gyarló szekérvárukat szétlőtte az ágyú, és
férfit, nőt, gyermeket egyaránt halomra ölt a török kard. A védők közt volt
Dobozy Mihály fehérvármegyei nemes is. Az általános zűrzavar közepette,
maga mögé, lovára kapta feleségét, hogy megmentse. A törökök űzőbe

M. 19

146

vették, s ö, mikor látta, hogy lova fáradt, hogy nincs többé menekülés,
keresztül szúrta nejét, hogy legalább gyalázat ne érje, azután visszafordult
a törökök ellen és heves viadalban megtalálta a halált, a melyet most már
keresett.

Szolimán félhónapot töltött Budán s szeptember 26-án indult haza
a Duna balpartján, a felgyújtott Pesten keresztül. Útjában pusztává lön a
Duna-Tisza köze le Péterváradig. Október 1 2-ikén hagyta el a magyar földet,
melyen serege — mondják — hat hét alatt 200.000 magyart gyilkolt le.

Már a pusztulás idejében mozogni kezdtek a trónkövetelők. Szapolyai
János vajda mellett különösen Verbőczy dolgozott, a nagy jogtudós,
a páratlan népszónok, de gyenge politikus, ki magát ez időben „Magyar-
ország szolgája" -nak írta. A királyválasztó gyűlést november 3-ikára hívták
össze a vajda és barátjai Székes-Fehérvárra. A kik megjelentek, nem sokan,
Szapolyait kiálták ki királylyá, s fejére november 11-én tette a koronát
Podmaniczky István nyitrai püspök, a legidősebb kartársai közt, kik
a mohácsi csatát túlélték.

Már ekkor az özvegy királyné és a nádor, a „sánta" Báthory, Pozsonyba
szintén királyválasztó országgyűlést hirdettek. Ide sem sokan gyűltek a
zavaros időben, de ott volt az országgyűlés törvényes feje, a nádor, egy
Batthyány, Nádasdy Tamás, még fiatal ember, nagyhírű családjának voltaképi
megalapítója, és Révay Ferencz, nádori titkár, bár ifjú még, kiváló jogtudós,
a szklabinyai és blatniczai Révay-ág őse, és ott voltak, kik Fehérvárott
hiányoztak, a kapcsolt részek követei : harmadmagával Erdődy Simon, zágrábi
püspök, Bakocs Tamás unokaöcscse. Megjelentek Ferdinándnak, ekkor már
cseh királynak követei, hogy a trónt uruk számára követeljék. Ferdinánd
régi és új szerződések alapján, melyeket annak idején, bár törvénynyé nem
váltak, Magyarország legkiválóbb emberei elfogadtak, tartott igényt a koro-
nára ; de azért tényleg megnyugodott a választásban. A fő ok, melylyel hívei
jelöltségét támogatták, az volt, hogy mint a hatalmas V. Károly császár öcscse,
mint cseh király, egyedül ő lesz képes Magyarországot a török ellen meg-
védeni. Meg is választották deczember 17-ikén a pozsonyi ferencziek kolosto-
rában, miután a fehérvári királyválasztást, „melyet nem törvényes módon,
elhamarkodva összehívott országgyűlésen, a kapcsolt részek nélkül, erős
pressio mellett hajtottak végre", semmisnek, érvénytelennek nyilvánították.

A pozsonyi választás híre szétfutott az országban, s a kapcsolt részek-
ben összehívták a két tartománygyűlést. A horvátok, az igazi horvátok,

147

1' ^' V .

»-'>-?*■ 1

íiltei

II. Szolimán.

19*

148

kik a Kulpától délre, a tenger felé laktak, Czettinbeii gyűltek össze, a mai
ogulini-szluini kerületben. Ott volt a tinnini püspök, a corbaviai gróf, egy
Zrínyi, három Frangepán és mások, és 1527 január első napján Ferdinándot,
„ki már is örökösödési jogot bírt a magyar szent koronára, és már Magyar-
ország törvényei szerint annak rendjén Pozsonyban meg is választatott,"
érett megfontolással, „ebéd előtt és éhommal," mint különösen hang-
súlyozták, Horvátország királyának is elismerték, elfogadták és megválasz-
tották. Öt nappal később ellenben a kőrösmegyei Dombrón, a tótországi
— Zágráb-, kőrös-, varasd-megyei, mai horvát — rendek János mellett
nyilatkoztak, Jánost fogadták el királyukul (január 6).

Az országnak tehát most két királya volt, épen a mikor legnagyobb szük-
sége lett volna az egyetértésre. A két király közt a kardnak kellett dönteni.

Fei^dinánd 1527 július 31-én lépett német sereg élén magyar földre,
és Köpcsényben Szalaházy Tamás veszprémi püspök, egyik legbuzgóbb
híve előtt megesküdött, hogy az ország jogait és szokásait fenntarja és hú
őre lesz az arany-bulla rendeleteinek. A hadi szerencse neki kedvezett.
Augusztus 20-án már Budán volt Mátyás király kifosztott palotájában, s
az ország legnagyobb része hozzá szegődött. Perényi Péter koronaőr elvitte
a szent koronát Székes-Fehérvárra és ott november 3-án megtörtént a koro-
názás a Boldogasszony templomában, hol Szent István és annyi magyar király
volt eltemetve. Mielőtt a koi-onát ugyancsak a nyitrai püspök, Podmaniczky
István Ferdinánd fejére tette : a nádor háromszor kérdé magyarul a templo-
mot betöltő nemességtől : „Akarjátok-e Ferdinánd csehországi királyt
királyotokul.?" és háromszor felelt a felkiáltás: „Akarjuk!" Azután a király
koronás fővel, mint az ősi szokás tartá, kilovagolt a külvárosba, és szabad
ég alatt, a nép előtt ünnepélyes esküt tőn, hogy az ország jogait, szabad-
ságait, törvényeit tiszteletben tartja, és a király latin esküjét a veszprémi
püspök, a ki azt előtte felolvasta, a népnek megmagyarázta.

Már ekkor János királynak, kit majd mind elhagyának, követei útban
voltak Konstantinápoly felé. Segélyt kért a szultántól és Szolimán teljesítve
kérését, a következő évben (1529) 200.000 emberrel segítségére jött.
A mohácsi vérmezőre — úgy akarta a nagy úr ! — ment eléje János király.
Szultán és király megölelték, megcsókolták egymást. Azután folytatták
útjokat. Budát, melyet Nádasdy Tamás védeni akart, de német őrsége
átadott a töröknek. Szolimán visszaadta védenczének. Azután Bécsig vitte
győzelmes fegyverét.

149

János király.

150

Szolimán három evvel később ismét eljött János védelmére és az osztrák
határszélig hatolt (153 2). Itt azonban a kis Kőszeg kifárasztotta. A város
kapitánya, Jurisich Miklós, néhány szolgájával és 700 hozzá menekült
paraszttal 25 napon át (aug. 5 — 31) visszaverte minden támadását, s a szul-
tánnak elvégre is meg kellett elégedni a meghódolás némi színével. Két
hadjáratában, a merre járt, barátot, ellenséget oly irtózatosan kipusztított,

hogy a pártoskodó magyar
urak eszmélni , tanakodni
kezdtek, mikép segítsenek
magukon, miképbiztosítsák,
védjék meg az országot?
Mindamellett évek teltek,
míg a két király egymással,
nagy titokban, nehogy Szo-

I. Ferdinánd király névaláirása. i. , ,1- at tt.

hman megtudja. Nagy -Va-
radon (1538 február 24) megbékült és a polgárháborúnak vége szakadt.,
Mindketten elismerték egymást királynak. Magyarországon mindegyik meg-
tartá, a mit bírt, s így Buda Jánosnak, Pozsony Ferdinánd királynak
maradt. Erdély Jánosnak, Horvát-Tótország Ferdinándnak jutott, de ki
volt kötve, hogy János halála után, ha van, ha nincs fia, az egész ország
Ferdinándra szálljon.

János király azonban nem volt őszinte barátja a békének. Nem kivált,

mikor több mint 50 éves korában a
lengyel kii'ály ií]ú leányát, Izabellát
1539 február 23-án nőül vette és mikor
Szász-Sebesen halálos ágyán azt a hírt
kapta, hogy neje Budán (1540 július 7)
fiút szült. Két héttel ezután bekövetkezett
halála előtt még inté tanácsosait, hogy
ne kérjenek fejedelmet az osztrák házból, hanem válaszszák és koronázzák
meg, ha jónak látják, az ő fiát, János Zsigmondot, és bízzanak Szolimánban.
A sok tehetséges horvát és dalmata, a Statileok, Brodaricsok,
Joseficsok, Petrovicsok, Vrancsicsok közt, kik a pozsegamegyei származású
Szapolyay-ház udvarában rövidebb, hosszabb ideig szerepeltek, egy fejjel
kimagaslott a horvát, de magát magyarnak valló Utycssenics , vagy anyja
neve után, Martinuzzi György nagyváradi püspök, kincstartó és most János

János király névaláirása.

151

király rendeléséből a kiskorú, árva János Zsigmond gyámja. Szegény család
ivadéka; eleinte apród Korvin Jánosnál, majd a Szapolyayaknál, aztán katona;
még később a kolostor szúk falai közé zárta nagyravágyó és a nagy világra
termett lelkületét. Pálossá lett és kiképezte magát. Már közel járt ötve-
nedik évéhez és sajóládi pálos perjel volt, mikor 1528-ban János királyhoz
csatlakozott, ki neki pénzt, hatalmat, dicsőséget igért, s kit azóta szolgált,
ki nem fáradó gonddal, nem rettenő bátorsággal, diplomata lángeszének
minden erejével és furfangjával.

Fráter György, mint ő magát élte fogytáig nevezte, mit sem akart
tudni a nagyváradi békéről, még akkor sem, mikor maga Izabella ingadozott
és Ferdinánd serege Roggendorf vezérlete alatt Buda várát ostromolta, hová
a királyné fiával, a kisded János Zsigmonddal, Fráter Györgygyei s a többi
tanácsurakkal bezárkózott. Ellenben a budai polgárok, kik 1530-ban oly
vitézúl védték városukat Ferdinánd ellen, hogy János király mindannyiát
országos nemessé tette, titkon összebeszéltek Révay Ferenczczel, ki künn
volt az ostromló seregben, hogy ezer magyarral bebocsátják a német
temetőnél, a Boldogasszony temploma mögött, a mai jezsuita-lépcső táján
(1541 július 13). Azonban e terv, mivel magyarok helyett németek jöttek
és zavar támadt, meghiúsult.

1541 augusztus második felében megjelent Szolimán a János király fiának
védelmére; Roggendorf seregét összetörte (aug. 2i), de Buda várát is,
aug. 29-én, a mohácsi csata 15-ik évfordulóján, — míg Fráter György és
kormányzótársai a kis János Zsigmonddal nála, 0-Buda felett, tisztelegtek,
— a barátság színe alatt beözönlő jancsárai által elfoglalta. ígérte ugyan,
hogy ha János Zsigmond megnő, visszaadja; addig uralkodjék Erdélyben
és a Tiszán túl, a Duna-Tisza köze pedig maradjon a török alatt; de,
hogy mennyit ért ez Ígéret, megmutatta az, hogy a Boldogasszony templo-
mából a török azonnal mecsetet csinált, és Szolimán két fiával a mai bécsi
kapun bevonulván, már szept. 2-án ott végzé imádságát. Fráter György
gyámfiával és Izabellával szomorúan Lippára mehetett. Szegény Verbőczy
Istvánnak azonban, ki egész életében Magyarország szabadságáért, független-
ségeért szónokolt, ki abban a hitetlen világban mindvégig hú maradt János
királyhoz, Budán kellett maradni, mint a török-magyar tartomány főbirájá-
nak, de nem sokáig ; mert rövid idő múlva, talán inkább a búbánat, mint a
pestis vagy a török méreg sírba vitte, s a magyar plébánia-, a mai katona-
templom magyar temetőjében találta meg az örök nyugodalmat (1542).

152

j..

h^lCcK.

Izabella királyné névaláírása.

Az egész ország feljajdult Buda elvesztésén. Németországból nagy
sereg jött a brandenburgi őrgróf, Joachim vezérlete alatt, de kudarczot
vallott Pest alatt (1542). A török hatalom egyre terjedt. Szolimán elfog-
lalta 1543-ban Pécset, Esztergomot (aug. 10), és tíz napi ostrom után
Székes -Fehérvárt, a magyar királyok koronázó és temetkező városát
(szept. 4). Most már Fráter György is átlátta, hogy a törökben bízni

nem lehet, hogy az or-
_ szagot , Ferdinánddal
vagy Ferdinánd nél-
kül, minden áron egye-
síteni kell, s elvégre
is arról kellett meg-
győződnie, hogy csak
a nagyváradi béke vég-
rehajtásától várható
még üdv az országra.
Sokat kellett küzdenie mindenféle nehézséggel, Izabellával, ellenségeivel
— pedig volt sok, — míg a kellő idő el nem érkezett. Végre azonban
erősen megvetette lábát Erdélyben; kivitte, a mit akart és átadhatta
Ferdinándnak az országot. Izabella, kis fiával, távozott (1551 aug. 11).
Mikor a Meszes aljába, Erdély határára ért, megállott, még egyszer vissza-
nézett a szép országra és egy hársfába
három betűt vésett: „S. F. T." „Sic fata
tulere." „A sors így akarta."

Mikor Szolimán a történtekről érte-
/ 1/ ^.:^^^^»^'^^^ ^^^ sült, hadat küldött Erdély és a tiszai részek
/ ' y^*^^^«f sllsii- Fráter György — most már Ferdi-

y ^g!^ nánd kegyelméből esztergomi érsek és

Fráter György névaláírása. cardinalis — ravaszkodással törekedett

megzsibbasztani a török erejét, azt akarván elhitetni, nem minden siker
nélkül, a török vezérrel, hogy nem ő, hanem Izabella emberei pártoltak
el Ferdinándhoz, ő híve a szultánnak, és majd elbánik ő maga is a néme-
tekkel. De a törökkel való nyájaskodása gyanút ébresztett Castaldóban,
Ferdinánd spanyol vezérében, árulónak tartá, s a bibornokot olasz és
spanyol tisztek saját várában, Alvinczen, orozva meggyilkolták (1551
decz. 17).

153

154

Fráter György halála után nyíltan kitört a háború Ferdinánd és a porta
közt. Ahmed és Mehmet pasák bevették Temesvárt (1552 július 30),
melyet Losonczy István egy hónapnál tovább vitézül védett, de az idegen
őrség és polgárság által kényszerítve, végre egyezség mellett feladott.
A török azonban megszegte a kapitulácziót és Losonczy társaival, miután
előbb még boszút állott a hitszegőkön, künn a mezőn veszett el.

A budai pasa, Ali, ez alatt Hontban, Nógrádban hódított majdnem
ellenállás nélkül. Csak a kis Drégelyben szállott vele szembe a primás tiszt-
tartója, Szoiidy György. A felszólításra : adja meg magát, azt felelte, hogy

//C/ ő ott hal meg a

*-*'»*^l«..i *^v-^* .'-^'^S-v'Jt' f^^'&* várban. Azután
/y' /y ' ^^ a mi értékes

.-.,.. . 1^- ^ vagyona volt,

Szondy György névaláírása. ^-^

felégette, pari-
páit leszúrta és kisded csapatja élén fogadta a törököket. Még sebesülten
is, féltérdre rogyva, harczolt. Egy golyó végre leteríté. Fejét levágták és
leguríták a hegyről a völgybe. Holttestét azonban Ali, ki becsülte a vitéz-
séget, eltemettette, és fejfáúl kopját tűzött sírhantjára (július 9).

A két diadalmas török had Eger alatt találkozott (szept. n). Benn a

várban alig két ezer ember — őrség, vármegyei, úri hadak, nemesek, pórok

— felett Mecskey Istvánnal Ruszkai Dodó István parancsolt. A tüzérséget

y^ /J Bornemisza Gergely

^^ ^^ -^^^^/SA*^^'*^ deák, a pécsi kovács,

^ \ ZJ^ r^y^^^^ &^^~~^ igazgatta. Leleményes

^fy <^ ^"^ / / ^^^^' tüzelése roppant

/ • / kárt okozott az ostrom-

Dobó Istvári névaláírása. . / lóknak. Mikor pedig a

vad török vitézség általános rohamokban háromszor felhágott a törésekre,
a várfalakra : kétségbeesett küzdelemben, ember ember ellen, paraszt, nemes,
katona, még nők is — az egri nők ! — háromszor verték vissza dühös
támadását. Október 18-ikán végre elvonultak a pasák. Eger meg volt
mentve. A sebesültekről és ügyefogyottakról a törvényhozás gondoskodott
s-^ 1553- ^vi XXV. törvényczikkben. Dobót erdélyi vajdává nevezte ki
Ferdinánd. De az ő vitézsége sem tudta ez országot és kapcsolt részeit a
magyar királynak megtartani. Izabella fiával visszatért (1556) és Szolimán
nem engedte elbukni János Zsigmondot, a ki az „ő szolgájának fia volt".

155

MORELU QFJ.

XVI. és XVII. századbeli magyar fegyverek.

20*

156

Mikor I. Ferdinánd 1564 július 25-én meghalt, és legidősebb fia,
Miksa, ki az osztrák örökös tartományoknak csak egy harmadát, a mai
Alsó- és Felső-Ausztriát s a cseh korona tartományait kapta, de Magyar-
ország királyának már atyja életében elismertetett, Erdélyt szorongatni
kezdte : a 7 1 éves szultán még egyszer fölkerekedett, hogy János Zsigmond-
nak, ki Zimonyba eléje ment (1566 június 24), „fejére tegye" — legalább
így monda — „a magyar koronát". Pertef pasa Gyulát fogta ostrom
alá, és vitéz védelem után szept. i-én kapituláczióval megvette. Maga
a szultán derékhadával — 90.000 emberrel, 300 ágyúval — Szigetvár
ostromára ment. A várban Zrínyi Miklós volt a parancsnok, előbb (1542 —
1556.) horvát bán, most tárnokmester és dunántúH főkapitány, ki családjá-
nak otthonát a horvát hegyes vidékről és Szlavóniából Somogyba, Zalába,
a Muraközbe, Csáktornyára tette át. Negyvennyolcz éves, lutheránus vallású,
zordon, erőszakos, de hős férfiú volt, ki a mikor a háború hírére Sziget-
várba vette magát, az őrséggel együtt megesküdött, hogy azt mind halálig
védni fogja. Körülbelül 2500 embere volt: bennlakó nemesek, polgárok,
lovas és gyalog katonák, mind magyar és horvát. Kapitányai, vajdái közt
az Alapy, Szecsődy, Bosnyák, Botos, Batha, Deák, Győry, Bika, Dandó,
Radován, Farkasich, Papratovics, Patacsics, Novákovics neveket találjuk.
Augusztus 7-ikén kezdődött a mocsarak közt fekvő város és vár ostroma.
Huszonkilencz napon keresztül egyre dolgozott az ágyú, puska, akna, az
akkori várvívásnak minden ismert, alkalmazható eszköze. Tizennégy roha-
mot vert vissza Zrínyi Miklós. De a sok győzelem mellett is kifáradt, fogyott
az őrség. „Hú társ elhullt hú társ mellett", és aug. ig-ikén el kellett
hagyni a várost, szept. 5-ikén pedig dühös, kétségbeesett harcz, fényes
diadal után a külső várat is, mert kiütött a túz, és nem lehetett többé
elfojtani. Az őrség, még valami 600 ember, a kisded belső várba szorult,
melyben csak néhány épület volt: Zrínyi lakóháza, a fegyvertár, a mely-
ben még golyót és puskaport őriztek. Köröskörül, egészen a falak aljáig,
mint tajtékzó tenger, hullámzott a dühös töi-ökség. Benn már alig volt
élelem, alig volt víz. Nők, gyermekek kezdenek éhen, szomjan veszni. De
a megadásra még sem gondolt senki. Szept. 7-ikén reggel kigyúladt Zrínyi
lakóháza és a túz gyorsan harapódzott tova. Künn megriadtak, megszólaltak
mindenfelől a harczi jelek; a törökök rohamra sorakoztak. Benn Zrínyi
Miklós levetette a pánczélt, sisakot. Díszruhába öltözött. Könnyú selyem
dolmányt, mentét vett magára, melybe loo aranyat varratott: ne bánja

157

meg, ki holttestét majd kirabolja ! Azt a kalpagot tette fejére, melyet lako-
dalmán viselt. Könnyű kardot választott a sok közül, melyet egykor atyja
használt, azután magához vette a vár kulcsait, hogy élve kezéből ki ne
bocsássa és lement az udvarra, kivont karddal, teljes fegyverzetben, készen
álló bajtársai közé. „Testvérek! vitézek!" monda harsány hangon, hogy
mindegyik megérthette, „itt a várban többé nem maradhatunk. Kevesen
vagynnk ! Nincs mit ennünk, nincs mit innunk ! Megégünk. Eddig nem volt

»v«-

,-yw.

köztünk gyáva, áruló! Most ez
utolsó órában se legyen ! Menjünk
ki, haljunk meg vitéz módra az
ellenség között. Én előre me-
gyek, kövessetek ! " — „Jézus!"
„Jézus!" „Jézus!" hangzott fel
háromszor a magyar csatakiáltás.
Előlépett Juranics Lőrincz és
átvette a főkapitányi zászlót. A
kapu kinyílt. Egy ág)m, kartácsra
töltve, eldördült, és a füstben
kirohant előre Juranics, utána
Zrinyi, baljában kis pajzs, jobbjá-
ban kivont kard, utána az őrség, a hemzsegő jancsárok közé. Mindenfelől
ellenség, golyó fogadta őket. Zrínyit mellben, jobb halántékon golyó érte.
Összerogyott. Harczias, diadalmas „Allah" kiáltás hirdeté elestét. Mögötte,
„a mely helyen álltak", egymásra hulltak vitézei. A ki megmaradt, vissza-
szorult a várba, hová a nyílt kapun utánuk rohant a török, s ott is folyt
a dühös tusa, ember ember ellen, míg az egész várőrség, egy-két embert
kivéve, mind elesett. Ekkor estek el még künn, vagy már benn a várban, a
kapitányok, kik még annyi ostrom után életben voltak : Papratovics, Patacsics,

Zrinyi Miklós végrendeletének végső sorai.

158

és az ifjak közül, kiket Zrinyi udvarában harczra nevelt s a kik most tőle halni
megtanultak: Bajoni János, Istvánflfy Pál és Csálcy György, a „keresztszeghi"
Csáky-család ivadéka. A vár tele volt magyar, török holttestekkel úgy, hogy
máskép, mint azokon, járni sem lehetett, s a vér úgy folyt, „hogy szinte
meríteni lehetett". Ekkor — a vár már egészen török kézen volt — a túz
elérte és felrobbantotta a várbeli puskaport. A régi épületek megi-endűltek,
fenekestül felfordultak, és romjaik alá temettek még vagy háromezer törököt.
Szolimán már nem látta a véres diadalt. Dühöngve a kemény ellenálláson,
két nappal előbb meghalt (szept. 5). Serege ezt a győzedelmet, mely 20.000
embernél többe került, megelégiette és visszasietett hazájába.

Törökvilág ; reformatio.

Szigetvár elfoglalásával a török befejezte nagy hódításait, melyek a
magyar szent korona mai területének mintegy két ötödét birtokába adták.
Temesvártól keletre kezdődött a határvonal, és ment nagyjában Gyulától,
Szolnoktól éjszakra Hatvanon át Fülekig, onnét dél-nyugatnak a Dunáig,
Esztergomig; s azután Esztergomtól nyugatra, meg le dél felé. Fejérváron túl,
a Balaton mentében, Kanizsától, Kapronczától, Kőröstől, Sziszektől keletre
az Adriai tengerig úgy, hogy Likká már egészen a török birtokába esett. Az
egész birtok két pasalikra : a budaira és temesvárira és 15 szandsákra oszlott.

Birtokain a török teljesen megszűntette a régi Magyarországot nem-
csak politikailag, de társadalmilag is. Területén nem tűrt más földesurat,
mint magát. „Kivonultak a püspökségek, káptalanok, apátságok és a világi
földesurak", s így kerültek a Zayak és Dessewffyek a mai Szlavóniából,
a sokféle Horváthok Horvátországból a felső vármegyékbe, a Kárpátok
aljába s az osztrák határszélre. „Csak a szegény jobbágyok s oly nemesek
maradtak meg, kik maguk fogták az eke szarvát. A fegyverviselő nép kiköl-
tözködött legnagyobb részben, s csak a szántóvető és pásztor maradt a
török alattvalójának." Mert annak, mi a Balkán félszigeten, mi Boszniában
úgy szólván tömegesen történt, hogy a lakosság fölvette a mohamedán hitet,
mely egyenjogúvá teve a legyőzöttet hódítójával, a magyarok közt csak
ritka példája akadt. Alig akadt itt-ott t^y elzüllött ember, ki „pribék" -ké,
hitének, véreinek árulójává lón, kire aztán gyűlölettel és megvetéssel néztek
régi hitfelei, és ha elfogták, — a török is úgy tett szökevényeivel, — elevenen
karóba húzták. De még politikai tekintetben sem szakadt el teljesen anya-

159

Zrínyi Miklós,

160

országától a magyar „rajah", kivált a határokon. Némely elfoglalt megye
mással egyesülve, mint Csongrád Borsoddal, Somogy Zalával, legalább
a nevét fenntai'tá. Másutt a vármegye, — bár egy talpalatnyi földje sem volt
már szabad a töröktől, mint pl. Pestnek, — még élt és folytatta működését,
magyar földre menekült nemesei magyar földön gyűléseket tartottak, paran-
csoltak, rendelkeztek; és a jobbágyok, nem véve igénybe a török védelmét
a magyar földesúr ellen, engedelmeskedtek, fizettek, áldoztak szegény-
ségökhöz képest a haza, a nemzet szükségleteire.

A föld, melyet a török végleg birtokába vett, már a korábbi háborük
által nagyban ki volt pusztítva. Fonák gazdálkodása és zsarolása még jobban
előmozdítá a pusztulást. A török rendszerint nem falun, hanem csak a
várakban, városokban lakott. A községek adója egyes tisztségeknek,
hűbéreseknek — spahiknak — volt utalványozva. Mindegyik, kivált a ki
csak ideiglenesen bírta, igyekezett rajtok annyit venni meg, a mennyit
csak lehetett. Az adót nem egyesekre, hanem a községekre rótták ki, s a
község egyetemlegesen volt felelős minden tagjának mulasztásáért. Ha nem
fizetett, ha késedelmeskedett, tűzzel-vassal fenyegették, fegyveres végrehaj-
tással vették meg rajta a hátralék-tartozást úgy, hogy igen gyakran a
parasztság, fizetni nem tudván, félelemből ott hagyta gunyhóit, megszökött,
és a meg nem hódolt magyar földre, vagy más falukba, városokba menekült,
„így pusztult el az Alföldnek majdnem legtöbb faluja, s e pusztulás, hanyatlás
mindinkább növekedett, minél tovább tartott a törökség uralkodása." Maga
Buda is ez uralom alatt ronda, düledező török várossá lőn, melyet az ural-
• kodó fajon kivűl még csak ráczság és elég nagy számú , elég jómódú
zsidóság lakott.

Körülbelül egyenlő kiterjedésű volt a török birtokkal az a rész, mely
török protectoratus alatt János király fiának maradt. Magva Erdély volt.
Magyarországból hozzá tartozott : Krassó-Szörény, Zaránd, Aradnak keleti
része, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros és a felső tiszamelléki,
tiszáninneni megyékből időnként hol több, hol kevesebb.

Erdély alkotmánya a három nemzet unióján alapúit, mely véglegesen
megállapodott, szilárd — 1848-ig fennmaradt — formáját épen a mohácsi
ütközetet követő zavaros időszakban nyerte. A polgárias szászok, a félig-
meddig demokrata székelység s a főurak és a megyék nemessége szövet-
keztek kölcsönös védelemre. A jobbágyság, már ekkor is jobbára oláh,
kivűl állott a szövetségen és annak jótéteményein.

Báthory István arczképe és névaláírása.

M. 21

162

A régi erdélyi alkotmánynak második sarkpontja : a négy bevett vallás
rendszere is e korban született meg. A szászok már a mohácsi ütközet előtt
megkezdték a reformatiót Luther tanítása értelmében. Meg is honosították
azt már János kii^ály életében és hívek maradtak hozzá napjainkig. A me-
gyékben és székely székekben s a magyarországi részeken eleve szintén
Luther tana terjedt el. Majd a helvét hitvallás, Zv\ángli és Calvin tana
lett uralkodóvá. János király buzgó katholikus volt, Fráter György még
buzgóbb; de nem volt módjukban az új eszmék terjedésének gátat vetni.
Szabadon fejlődtek azok és természetüknél fogva mind tovább mentek.
János Zsigmond udvarába behatottak Socinusék tanai, melyek már Kinsztus
istenségét, a Szentháromság dogmáját is tagadták. Dávid Ferencz, meg-
magyarosodott szász, volt e tan fő hirdetője. Pályája hú tükre az akkori
forrongó vallásos életnek : katholikusból lutheránus , lutheránusból Calvin
híve, majd Socinus tanítványa, mint ilyen Erdély nagy részét János Zsig-
monddal az unitárius vallásra térítette, de maga még azon is túl ment, és
saját hitfelei által vádolva, börtönben végezte életét. A hivatalos unitarismus
helyet foglalt a többi vallások közt, de egyes hajtásai, mint a zsidózók, kik
egész a kereszténység külső megtagadásáig mentek, még kihívták időnként
az állam repressiv intézkedéseit. A magj^arországi részeken azonban c tan
mélyebb gyökeret nem verhetett. Hajótörést szenvedett a i'eformátus ortho-
doxián, melynek feje, lelke akkor Debreczenben a „zordon izlésú író és
hatalmaskodó pártfő" Melitts ('Juhász) Péter volt. E részeken ő mentette
meg a calvinismust, a „magyar vallást".

Legkevesebb tekintet volt az erdélyi részek c vallási mozgalmaiban
a régi hitre, a katholicismusra. Elméletileg egyenjogú volt a többi vallá-
sokkal ; de gyakorlatban lefoglalták egyházi vagyonát, kiűzték püspökeit és
káptalanait — az erdélyit, a nagyváradit — az országból. Híveinek száma
csekély is volt. Csak a székelység keleti része és néhány úri ember, mint
a biharvármegyei Toldiak, a híi'es Toldi Miklósnak, a magyar Herkulesnek
vérei, és a két Somlyai Báthory : Kristóf és István maradtak hozzá hívek.
Azonban János Zsigmond kora halála után (1571 márczius 13) ép ez a
Báthory István lett erdélyi fejedelemmé s erős karja nem hagyta teljesen
elbukni hanyatló vallását. Férfi-kora delén — 38 éves volt, — ■ méltó ivadéka
hírneves családjának, melynek legjobb tulajdonságai megvoltak benne, az
önálló Erdély legkiválóbb fejedelmei közé tartozott. Négy év múlva (1575)
a lengyel „respublica" hívta meg trónjára, s ott is egyik legkimagaslóbb

163

alakjává lőn a lengyel nemzet fénykorának. Az erdélyi fejedelemséget ekkor
bátyjára, Kristófra, majd annak kiskorú fiára, Zsigmondra hagyta (1571);
de azért éber szemmel őrködött régi hazája jólléte felett. Régi hazája sem
feledte el. Győzelmes harczaiban az oroszok, a „rettenetes" Iván czár ellen
Livoniában, a Duna mentében, számos magyar vitéz küzdött, és köztük

máig is élő családok — a
Wesselényiek , Bánffyak,
Péchyek, Károlyiak, Lázá-
rok, Sibrikek — neveit
találjuk.

Magyarországgal
magyar királylyal szemben
Erdély még mindig némi
függést tartott. Még János
Zsigmond, a „választott
í irály" sem szakított telje-
sen, s a Báthoryak -1593-ig
csak Erdély vajdáinak írták
magukat. Lényegesebb,
igazibb, mert valódi erőn
alapúit, volt a töröktől való
fuooés, ki elöl mindio; áron-
dosan titkolták, ha Magyar-
országhoz közeledtek. Es
a portával szemben folyt
még a legnagyobb fejedel-

XVII. századbeli magyar harczi öltözet és fegyverek.

21*

164

mek alatt is, a körülményekhez képest kisebb-nagyobb szerencsével az,
a mit egy szemes vizsgáló már a század derekán ekképen jellemzett : „Hall-
gatunk, hízelgünk, ajándékokat küldözünk, szolgálunk, engedelmeskedünk,
nyomorúltan, pironkodva, de • — tévé hozzá — nem haszon nélkül".

Az ország három része közül a legkisebb a magyar királyság volt, mely
Nagy-Bányától, Debreczentől, kivált a Dunán túl és Horvát-Tótországban
keskeny szalagként, Segniáig terjedt. Itt is a reformatio foglalkoztatta a
szellemeket, és, kivévén a Dráván túli részeket, gyors és általános elter-
jedésre talált. Püspökök tértek ki és házasodtak meg, mint Podmaniczky
István, a ki Jánost és Ferdinándot megkoronázta. Sőt Ferdinándnak majd-
nem valamennyi híve a reformatióhoz szított, s az ország legelőbbkelő
családjai a hitújításhoz csatlakoztak. Luther tanát itt is a Calviné követte
és váltotta fel, kivált a magyarságnál, a tiszai és dunántúli részeken.
Azonban a városokban, a felvidéken, a Dunántúl ama részében, mely a
Nádasdyak hatása alatt állott, megmaradt az ágostai hitvallás. A katho-
likus vallásnak már alig volt híve. Ügy látszott, romlása szélén áll, bár
a királyi hatalom, az állam, nem úgy mint Erdélyben, fenntartá, hierar-
chiáját bukni nem engedé, és Oláh Miklós esztergomi érsek, a humanista
író és a Hunyadi-ház rokona, szellemének egész erejével megkisérlé javítani
hanyatló helyzetén. 0 hívta először az országba a Jézus-társaságot, mely
térítésre s a reformatio rohamos terjedésének meggátlására alakúit és kebelébe
tudta gyújteni egész seregét a nagy eszű, lelkes, önfeláldozó férfiaknak, kik
ma tanítottak, míveltek mindenféle tudományt, holnap letették a könyvet
és elmentek keletre, nyugotra fáradni, szenvedni, meghalni — ha kellett —
a katholikus vallás érdekében. Nagy-Szombatban nyertek házat (1561).
De mikor az hat év múlva a várossal együtt leégett s nem volt már
többé, a ki felépítse : a jezsuiták kezűkbe vették a vándorbotot s elhagyták
az országot, a melyben ekkor még ők sem tudtak boldogulni.

A régi Magyarország tehát, mely szegény Verbőczy István örömére
még a mohácsi csata előtt meghozta a „Lutherani comburantur"-féle
törvényczikket, nem volt többé. De nagyon megváltozott ama politikai
helyzet is, a melyben Verbőczy látta, szerette látni az országot. Ferdinánd
és utódjai nem voltak oly magyar királyok, mint Albert, V. László vagy
a Jagellók, kiknek fő birodalma épen Magyarország volt. Alig volt az már
ország, csak egy kis darab föld, — „foszlány", mint akkor mondták — -
melyet egyre keskenyebbre mostak a török hódítás hullámai; úgy szólva

165

TISPERPETVI STRTGONIENtPRIMATISS

csak vár, vagy meg inkább váreleje (glacis), mely az ádáz ellenséget az
örökös tartományoktól, Német- és Csehországtól távol tartotta, melyet a
hazafiak vérük hullásával védelmeztek, de hogy megmaradjon, a szomszé-
doknak is érdekében állott. Adtak tehát — annyit, a mennyit — pénzt,
katonát a magyar várak védelmére. De a katona idegen volt, idegen tisztek
és a császári fő hadi
tanács alatt állott, mely
az egységes védelem
szempontjából a magyar
katonaságra is kiter-
jeszté hatalmát. A csá-
szári kamara is, mely a
pénzt adta, sok minden-
félébe bele avatkozott.
Még a legsarkalatosabb
jogok is szüneteltek.
A szabad királyválasztás
joga minden trónválto-
zásnál kérdésessé lön;
de megvédték. A ná-
dori méltóság azonban
a „sánta" Báthory halála
óta (1530) huszonnégy
évig betöltetlen maradt,
s utódjának, NádasdyTa-
másnak (1554 — 1562)
halála után ismét 44
évig kinevezett királyi
helytartók — egyházi

férfiak — kormányoztak a nemzet által választott nádorok helyett, köztük
Draskovich György kalocsai biboros érsek (1585 — 1587), Fráter György
unokaöcscse és magyar író, ki a magyar egyházat a tridenti zsinaton
képviselte, s a kinek tanácsára Miksa király utódja, Riido// [iP)"]6 — 1608)
a jezsuitákat ismét visszahívta az országba (1586).

Ez alkotmányos sérelmeknél még nagyobb baj volt Magyarországra
nézve a törökök folytonos rablása, a török hatalom folytonos, bár kisebb

'^^IIAX'T WAS SIJyiYOMypi ViaVQNAH Jg

Oláh Miklós.

166

mérvű terjedése. Az ország nem hódolt meg a szultánnak, mint Erdély.
De azért már Ferdinánd kénytelen volt 1562-ben nyolcz évi fegyverszünetet
kötni s ezért évenként 30.000 arany adót fizetni. Miksa Szolimán halála
után megújítá e „békét", most már 30.OOO arany évi „tiszteletdíj" mellett,
s ez újra meg újra ismétlődött, de az országnak nyugalmat nem szerzett.
A török még e béke alatt is folytonosan be-betört s foglalt, rabolt az
országban. E betörések ellen alakúit a tengertől kezdve a Dráváig német
— belső-ausztriai — vezérlet alatt a horvát-tótországi végvidék, melynek
némely várait, mint láttuk, már 11. Lajos adta volt át Ferdinándnak, s mely
ez időben nyerte rendesebb szervezetét. Két részre oszlott. A horvát végek,
mint Ottocsácz, Ogulin, Szluin és mások a károlyvárosi generalátust
képezték , melynek középpontját , Károlyvárost , — akkori magyarsággal
„Karlóczát" — 1579-ben alapítá Miksa király öcscse, Károly főherczeg,
Belső-Ausztria fejedelme. A Száva-Dráva közti vidéken Körös, Kaproncza,
Ivanics és más helyek képezték a tótországi — „windische" — határvidéket.
Őrségének legnagyobb része a török elől menekülő ráczokból, „haramiák" -
ból, állott. Azon kivúl volt még a polgári Horvát -Tótország, mely a
bán kormányzása alatt a Dráván túl még a magyar korona birtokát,
Magyarországot képviselte. Tótország nyugati részeiből: Zágráb és Körös
megyék megfogyott és egyesült maradványából, Varasdból és a régi
Horvátország egy-két töredékéből állott, és lassanként „Horvátország" neve
alatt egy kis közös egészszé olvadt. A Dráván innen, a magyar végekben
is képződött olyan „haramia "-féle, de szervezetlen népség: a hajdúság.
A folytonos háborúban otthonukból kivert, kifosztott, menekült hazátlan
harczias elemek, melyek jobban szerették az általános küzdelemben a
kalapács, mint az üllő szerepét, összeverődtek, csapatokat képeztek, dúlták,
pusztították a török földet, de a magyar földön is garázdálkodtak. Jó
katonák voltak a harczban, de valódi csapásai békében a vidéknek, melyen
tanyáztak, és nagy okai a szegény parasztság nyomorának az amúgy is
törökök járta végvidékeken.

E békének csúfolt folytonos háborúskodásban, a XVI. század utolsó
két tízedében a Dráván túli részeket Erdödy Tamás bán védte (1583 —
1595), ki családjának a varasdi örökös főispánságot szerezte meg (1601).
Dunán túl Zrinyi György, a szigetvári liős fia, Batthyány Boldizsár, a
most élő valamennyi Batthyány őse és Zrinyi Miklós veje , Nádasdy
Ferencz, a híres, erős „fekete bég", Tamás nádor fia, verekedtek, többnyire

167

7S'a£,JÍ(mtJ'n^ef'^'Pymc^.partiumR<:^mHun^ariíZ-Dno,jrad/Qn^n ComÍifj./^unrt l^fíriT :£-^ií tf/#»WíV

Báthory Zsigmond.

108

diadalmasan, hol leverve a becsapó törökséget, hol berontva török földre,
boszút állandók a pusztításokért. A Duna mentében pedig méltó társuk
volt báró Pálffy Miklós, híres családjának voltaképi megalapítója, ki hadi
érdemeiért a pozsonyi örökös grófságot kapta.

A félbéke, félháború állapotát végre a török szakította meg (1593).
Kitört a nyilt háború. Pálffy Miklós visszafoglalta Füleket. Rudolf király
öcscse. Mátyás főherczeg, hiában ostromolta Esztergomot (1594 május
4 — 28). E vívásban, mikor a Vízivárosra intéztek rohamot, sebesült meg és
halt meg néhány nappal később sebeiben (május 26), Dobokay jezsuita karjai
közt, gyarmathi Balassa Bálint, egy nagynevú főúri család sarjadéka.
A török golyó, mely általjárta, nagy veszteséget okozott irodalmunknak.
A reformatio, hogy jobban terjedhessen, segítségül vette a magyar nyelvet.
Fordították a szentírást, tanítottak, vitatkoztak jobbára magyarul és csi-
szolták a nyelvet. Míg a XVI. század előtt még csak gyéren használták
a magyar nyelvet írásra : most már egész magyar irodalom keletkezett, mely
a tudás minden ágát felölelte és a lantot is kezébe vette. Tinódy Sebestyén
a század derekán megénekelte némely epizódját amaz élet-halál harcznak,
melyet akkor a nemzet a török, de részben saját maga ellen is vívott, törté-
neti hűséggel, hazafi lélekkel, de költői telietség nélkül. Nem volt, vagy
kevés volt a költői tehetség Tinódy utánzóiban is, s a legelső magyar íi'ó,
kire a költő név igazán és teljesen ráillett, Balassa Bálint volt, a magyar
lyrai költészet megalapítója, és soká, igen soká egyetlen méltó képviselője.

Az esztergomi kudarcz után a török sereg előre nyomult és bevette
Győrt, Bécsnek elővédét, melyet német kapitánya, Hardeck, alig védelme-
zett és feladott (1594 szept. 29). Két évvel később elveszett Eger (1596
okt. 13), melyet idegen őrsége, a magyar kapitány ellenzése daczára,
szintén átadott a töröknek. Győrt ugyan huszáros , merész támadással
visszavették nem sokára Pálffy Miklós magyar és Schwarzenberg Adolf
német, vallon csapatai (1598 márcz. 28); de Kanizsa, a dunántúli részek
egyik védő bástyája, elbukott (1600 okt. 21); feladta 44 napi védelem
után stájer kapitánya, Paradeyser, a ki ezért fejével bűnhődött.

A változó harczban 1595 óta Erdély a magyar király mellett állott.
Báthory Zsigmondot a jezsuiták megnyerték a keresztény érdekközösség
eszméjének. Még Báthory István hívta be őket Erdélybe (1579). Halála
után a protestáns befolyás kiűzte ugyan a pátereket (1588) ; de megint
csak visszakerültek a katholikus fejedelem udvarába. Az ifjú, 2 2 éves, ideges

169

és szeszélyes Zsigmond, kiben az olasz műveltség mellett a kis olasz prin-
cipéknek nem egy vonása is megvolt, vérbe fojtá az ellenzéket, mely a
töröktől nem akart elszakadni. Ingatag természete azonban nem tudott
egy czélnál megmaradni. Majd akarta, majd nem akarta, majd átengedte
Rudolfnak, majd megint vissza akarta venni tőle az erdélyi fejedelemséget,
és minden lépésével kimondhatatlan bajba és zavarba sodorta hazáját.

'ii.Vf^Ca.riiniihJnJkd ,.. ^i Z-DnCairdimIfii'íit-'
Q-JDaOudinali mdinrUaupyéiiS F,SiSÍfmuniií,Mtm /íj)nen

Q Der Cmdínals Schieeríf,

iCT>sCanlin>JsBi/mn
Daúon^iféfffe, ~

Báthory Endre.

A. A bibcírnok nagy zászlója. />. A bibornolc pecsétje. C. A bibornok másik nagy zászlója. D. A bibornok

paripája. £. Bíbornoki kalap, i^ Báthory Zsigmond zá.szlója. O. A bibornok kardja. //. Erdély kulcsai.

/. Kornis Gáspár zászlója. A". A bibornok buzogánya.

így történt, hogy mikor már Erdélyt Rudolf királynak átengedte, azután
ismét visszatért (1599 márcz. 17): a fejedelemséget unokatestvérére, a
Lengyelországban, Báthory István király szeme előtt nevelkedett 33 éves
Báthory Endre ermelandi bibornok-püspökre ruházta. De ez ellen föltámadt
Havas-alföld vajdája, a „vitéz" Mihály, a románoknak c legnagyobb nevű
hőse, ki eddig Báthory Zsigmondnak szövetségese volt a töltök ellen. A szé-
kelyek, János Zsigmond kora óta ellenségei minden erdélyi fejedelemnek, kik
őket rendes adózásra törekedtek szorítani, hozzá csatlakoztak. Endre bibornok

M. 22

170

Szent-Erzsébet és Schellenberg közt, Nagy-Szeben mellett csatát vesztett
(1599 okt. 28) és Moldva felé futott, de Csíkban a határon, a Naszkalát
hegyen a székelyek fölismerték, megrohanták és egy Ördög Tamás nevú
székely baltával agyonütötte. Mihály vajda, Zsigmond és Rudolf küzdöttek
most Erdély birtokáért. Mihályt, bár szövetségese volt, mikor veszedelmessé
válhatott volna, láb alól eltette Básta György, a császár és király hadvezére
(1601 aug. 19). Zsigmond kibékült Rudolffal, véglegesen Csehországba
vonult (1602 júl. 26) s ott, távol a hazától, fejezte be hét év múlva (1609)
zaklató és zaklatott élete pályáját. l602-ben egészen Rudolf birtokában volt
az ország, de a császári katonaság és Básta György zsarolásai meggyúlöl-
tették uralmát az erdélyiekkel.

Ehhez járult a támadás, melyet Rudolf ez idétt a reformatio ellen
intézett. Mint a szabad királyi városokban földesúr és egyházi patrónus
elrendelte, hogy a kassai Szent-Erzsébet egyházat, középkori építészetünk
e remekét, melyet a protestánsok már 50 év óta bírtak, a székhelyéből
kiszorult egri káptalannak adják át, és mikor a város ezt tenni vonakodott,
katonai erő foganatosítá a királyi parancsot (1604 január 6). A protes-
tánsok, a rendek többsége, feljajdultak és tiltakoztak a pozsonyi ország-
gyűlésen vallásuk minden háborgatása ellen ; de válaszúi Rudolf az
országgyűlés felterjesztett 21 czikkelyéhez a 2 2-iket csatolta, melyben a
tiltakozókat, „kik sem magukat, sem hogy miféle hiten legyenek, meg
nem nevezték", megpíi'ongatta, és megújította mind azokat a törvényeket,
melyek a katholikus hit oltalmára s a protestantismus elnyomására hozattalc
(1604 május 1).

A protestánsok már az országgyűlésen emlegették, hogy ha a béke
megbomlik, nem ők lesznek annak okai. Őszre kitört a fölkelés. Vezérévé
Bocskay István lön, Báthory Zsigmondnak anyai részről nagybátyja, ki
eddig, nem válogatva az eszközöket, mindig öcscse politikáját támogatta,
Rudolfnak híve volt; de most, mint protestáns, mint a tényekkel számoló
politikus, ki úgy vélte, hogy Rudolf Erdélyt meg nem tarthatja, vagy
ha megtartja is, nem boldogítja: az ellenzékhez csatlakozott. A császári,
királyi zászlók alatt szolgáló hajdú sereg hozzá csatlakozott és német baj-
társai ellen fordult. Nov. 1 2-én Kassa már Bocskay kezében volt, kit Erdély
és nem sokára (1605 febr. 2l) a szerencsi gyűlésen (1605 ápril 20) Magyar-
ország is, fejedelmévé kiálta ki. Hadai, melyeknek csatadala a Luther-féle :
„Erős várunk nekünk az Isten!" kezdetű ének volt, még a Dunán is

171

átkeltek és Stiriába, le a Dráváig száguldoztak. A török is támogatta,
és mint János Zsigmondot, Magyarország királyává nevezte ki. De, mikor
a nagyvezér vele a Rákoson találkozott (1605 nov. 10) és fejére koronát
tett, Bocskay azt
rögtön levette, „mert
— mint monda —
Magyarország törvé-
nyei szerint tilalmas
másnak koronát .vi-
selni, míg él a törvé-
nyesen megkoroná-
zott magyar király!"
Ily szellem mel-
lett nem volt lehetet-
len a béke, melynek
művét a beteges lelkű
Rudolf helyett Má-
tyás főherczeg vette
kezébe. Bocskay kö-
vete lUésházy István
volt, kit a kir. ka-
mara a múlt évek-
ben sokat üldözött,
jogtalan ítélettel jó-
szágaitól megfosztott
és az országból mene-
külni kényszerített.
Mellette még máig is
élő családok tagjait :
Vizkelety Tamást és
Apponyi Pált találjuk
a követségben. A békét meg is kötötték Bécsben (1606 június 23) és azt
Rudolf király is helybenhagyta (1606 aug. 6). Bocskay elnyerte Erdélyt
és a régibb részeken kivúl még Szatmárt, Bereget és Ugocsát. Más rendel-
kezések elismerték a protestánsok szabad vallási gyakorlatát és orvosolni
törekedtek az alkotmány több rendű sérelmét. Egyik pont megkívánta,

22*

Bocskay István arczképe és névaláírása.

172

hogy a törökkel is legyen bdke, és az 1606 nov. 11-én Komárommal
szemben, a Zsitva-toroknál, húsz esztendőre létre is jött. Alapja a statusquo
volt. Eger, Kanizsa tehát török kézen maradt, s azt nem pótolta Fülek s
Nógrádnak és Hontnak egyéb kis várai; de azért e béke mégis vívmány
volt, mert — most először! — a teljes paritás alapján köttetett, s benne
már sem adóról, sem évi tiszteletdíjról nem volt többé szó.

A bécsi békekötés korszakot alkotott a magyar közjog fejlődésében.
Ismét országot csinált a régi Magyarország éjszaki és nyugoti foszlányaiból,
és méltó, hogy az arany-bulla és 1867 mellett említtessék. Teljes befejezését
és kiegészítését azonban csak 1608-ban nyerte a pozsonyi országgyűlésen,
melyet Bocskay már nem ért meg. Meghalt Kassán 1606 decz. 29-én,
miután még a hajdúságnak, hogy megtelepülhessen, hat szabolcsmegyei
helységet adományozott, melyek később, egész napjainkig, a szabad hajdú--
kerületet képezték és legújabban egy új megyének, ,,Hajdúmegyé"-nek
adtak nevet. Rudolf király sem fejezhette be a bécsi béke művét. Beteges
lelke mind alkalmatlanabbá tette öt a kormányzásra. Megtörtént, a minek
már több mint másfél század óta nem volt példája a Habsburg-házban,
hogy egy főherczeg — Mátyás, — ki ez idétt egészen magyarnak vállá
magát, állott a magyar, osztrák s morva elégületlenek élére, és kényszeríté
Rudolfot, hogy Ausztriáról és a magyar koronáról lemondjon (1608 jún. 26).

1608 nov. 19-én tette Forgách Ferencz bibornok primás, Forgách
Simonnak, Fráter Gyöi'gy és Losonczy István fegyvertársának fia, II. Ilíá/yás
fejére Pozsonyban a szent koronát, melyre nézve a bécsi béke és a koro-
názás előtt most alkotott törvény kimondá, hogy „e drága kincs, mely
nem csak a királynak, hanem az országnak is adatott", Pozsonyban világi
koronaőrök gondviselése alatt őriztessék. Meg lőn állapítva, szintén még
a koronázás előtt, a nádorválasztás módja is és intézkedés történt, hogy
e sarkalatos hivatal jövőre ne maradhasson oly sokáig betöltetlenül. Meg-
állapíták, hogy a magyar kincstár független legyen a császári vagy osztrák
kamarától ; a várakban magyar kapitány, magyar katonaság legyen ; köz-
hivatalokat Magyar-, Horvát-, Tótországban csak magyar, vagy Magyar-
országnak alávetett, hozzá kapcsolt nemzet fia viselhessen; a Dráván túl a bán
hatósága egész az Adriáig a végvidékre is kiterjedjen. Koronázás után pedig
szervezték az országgyűlést, megállapíták az alsó és felső tábla alkotó részeit,
s rendelkezéseik, némi változással, fennmaradtak 1848-ig, sőt napjainkig.
Egyik legfőbb intézkedés, a legelső törvényczikk még a koronázás előtt,

173

A bécsi békeszerződés utolsó lapja.

174

a vallás dolgáról szólt és kimondá, hogy „az ország rendéinek a maguk
és a fiscus jószágain, a magyar katonáknak a végekben, a mezővárosok-
és faluknak szabadságában álljon azt a vallást, melyet önkényt választottak,
akadálytalanul gyakorolni" ; a jezsuitákra nézve pedig elrendelték, hogy
Magyarországon semmiféle ingatlan vagyonnal ne bírhassanak.

A protestantismus tehát teljesen győzött; csak Horvát -Tótországban
nem tudta lábát megvetni. Egymásután két protestáns nádor volt: lUésházy
István (1608 — 1609) és Thiírzó György (1609 — 1616), Thurzó Ferencz
protestánssá lett nyitrai püspöknek és a szigetvári Zrínyi Miklós leányának
fia, kinek leány-ágából az országnak legkiválóbb családjai még ma is
osztatlanul birják, mint Thurzó-örökséget, az árvái uradalmat. Mikor 1617
október 31-ikén Bittsén, Thurzó György fiánál, a nagyra törő Imrénél,
a reformatio első évszázados fordulóját megülték, ott és az ország külön-
böző részeiben a Perényiek, Rákóczyak, Révayak, Zrinyiek, Nádasdyak,
Batthyányak, Forgáchok, Károlyiak, sok más főúri és nemes család, szabad
királyi város és megye ünnepeltek. Ez volt azonban a protestantismusnak
delelő pontja Magyarországon, mert már ekkor a katholikus visszahatás
is megkezdette, sőt erősen folytatta működését és az esztergomi érseki
széken már annak legerősebb bajnoka, Pázmány Péter ült.

Panaszi Pázmány Péter Nagy -Váradon született (1570 október 4),
Biharmegyében, mely, a mióta Szent Lászlót fölnevelte, annyi kiváló embert,
oly sok erős magyart adott a hazának. Atyja református volt; de a fiút már
13 éves korában megnyerte a katholikus vallásnak Szánthó István jezsuita,
az első magyar, ki Loyola Ignácz szerzetébe lépett. Azután Báthory István
jezsuitái a kolozsvári kollégiumban megtették a többit és Pázmány 17 éves
korában jezsuitává lett. Csak „egy fekete papköntösben" hagyta el Erdélyt
és indult a világba, hogy új vallását terjeszsze. Mint magyar író, kinek
nyelve még ma is minta ; mint magyar szónok, egyike a legnagyobbaknak :
a magyar nyelvet, irodalmat, a szó hatalmát, a tudomány erejét, mindazon
eszközöket, melyeknek köszönhette jó részt a reformatio sikereit, csatába
vitte ellene. Törekvését, kivált a főúri körökben, meglepő siker követte.
Az ő hatása alatt, az ő hatása folytán egymásután a kath. egyházba tértek
épen azoknak a családoknak az ivadékai, melyeknek a reformatio legtöbbet
köszönhetett. Forgách Zsigmond, 161 8-ban nádor, kit testvére, a bibornok,
hiában törekedett áttéríteni, Homonnai Drugeth György, 1618 — 1622.
országbíró , Zrínyi Gyöi^gy, a szigetvári hősnek unokája , horvát bán

175

Kedves IUéshá%y! Jelen levél átadójától értesültem, inely nagy őszinteséggel és
ragaszkodással viseltetel irántam; nagyon köszönöm s ígérem, hogy soha sem fogom elfe-
lejteni irántam való jóakaratodat, lianem 7nindenkor a legnagyobb hálával fogok viseltetni
irántad, ki irányojnban annyi érdeinet szereztél. Ugyanazt Ígérem a mi magyar nemze-
tünknek is, melytől őseim során származom, melynek liazáját a magatnének vallom s
a melyet soha el nem hagyok, sőt Tnegmaradásáért a legvégsőbbre is kész vagyok, a miről,
valamint egyebekről is bővebben érteslil/ietsz jelen levelem felmutatójától, ki iránt bizoda-
lommal lehetsz. Egyébiránt minden jót kivánok neked.

Bécs, iQoj. Nov. ij. Mátyás, S. k.

II. Mátyás levele.

176

A „II. Mátyás koronázása" czímű képhez.

lm itt látod mingyárást

Zászlósán tíz magyar lovas;

A magyar koronázást.

Kiknek számából azt olvasd :

19-ik novemberben,

Tartományok tizen vannak,

Ezen folyó esztendőben.

Mik az országhoz tartoznak.

A mi akként mene végbe,

Volt ottan egy hordott halom,

A hogy itt mutatjuk képbe.

Király fellovagolt azon.

Lett a Szent-Márton egyházba

Kolonits, királyi marschal.

() Felsége koronázva.

Utána ment a nagy karddal.

A főoltár elejbe

Azzal négy kardcsapást vágott.

Volt egy padlat emelve.

Hogy megvédi az országot.

Padlaton álltak urak.

Erre aztán három ízben

Kik szép számmal voltának.

Történt örömlövés tűzben.

Látjuk Forgáts kárdinált,

Azután sok pénzt kiszórtak.

Felteszi a koronát.

Mit a népek elkapkodtak.

Pápai követ elől.

Király több vitézt felcsapott,

Miksa herczeg van belől.

Hogy megjegyezzék e napot.

Kolonits tartja a kardot,

Egy ökör is lett megsütve

lUésházy tisztet visz ott.

Apró marhákkal megtöltve.

Ugyanott áll Thurzó uram.

Porcus Trotán volt a neve,

Battyány is mellette van.

Király néppel is jót teve.

Erdődi urammal együtt

Legyen királyi felségnek

Sok szép úri rend egybegyűlt.

Bősége a dicsőségnek.

A hóstádban más pad állott.

Áldva legyen kormányzása.

Melyre a király felszállott.

Keresztény hitnek szokása.

( J Fölsége megesküve.

Mint néhai István király.

Hogy lesz az országnak hüve.

Legyen áldva országinál.

Az ország is ép úgy néki.

S égben legyen koronája.

Hogy lesz nagy az ő hűségi.

— Holtzmüller János kívánja.

E vers szerződött

németül

A rajzolt

kép fest

űjétűi,

A kibűi 1

efordítot

Jókai Mór

, nagy f

áradva.

177

178

(1022 — 1026) az ű hatására lettek katholikusokká. Az urakat pedig ez
időben, rendszerint követte a jobbágyság. Már a reformatio, mikor fellépett,
a „cuius regio, eius religio" elvet tűzte zászlajára. A katholicismus
hitelveinél fogva, a világi hatalom döntő jogát a dogma kérdéseiben ily
merevségében el nem fogadhatta, de megalkudott vele s a patronatusi jog
alapjára állott, mely szerint a kegyúrtól függ a templomot oly papnak
adni, ki neki tetszik. A katholikus földesúr tehát a prédikátortól elvette
a templomot és katholikus papnak adta. A jobbágy egyszerre más lelki-
pásztort kapott és a leggyakoribb esetben, mint hajdan, a reformatio
terjedésekor a protestantismus , úgy most a katholikus egyház kebelében
találta magát.

A stájer berezeg, Ferdinánd^ ki l6l 8-ban unokabátyját, a gyermek-
telen II. Mátyást a magyar trónon követte, e törekvések támogatására ép

a legalkalmasabb
ember volt. Ugy
szólván távol min-
den világi érdektől,
csak a katholikus
vallás terjesztésére
gondolva , mindig

kész volt mindenütt hatalma egész súlyával támogatni, védelmezni mindazt,
a mi e czélnak előmozdítására szolgálhatott.

Erdély fejedelmi székén ekkor, 1 6 1 8-ban, öt év óta — egy tehetetlen
öreg, Rákóczy Zsigmond (1607 — 1608) és egy szenvedélyes ifjú, Báthory
Gábor (l6o8 — 1613) után — iktári Bethlen Gábor ült, kit a porta már
Bocskay előtt fejedelemnek szemelt ki, de ő készséggel visszalépett Bocskay
elől, kinek nagyobb volt hatalma, tekintélye, de nem volt nagyobb tehetsége.
Hunyadi Mátyás halála óta nem szült a magyar faj embert, ki annyira
kormányra termett volna, mint e most — 1618-ban — 36 éves férfiú.
Átható észszel felfogta mindazt, mi a kis Erdély biztosítására, anyagi és
szellemi felvirágzására szükséges volt. Meg is találta az eszközöket és birt
annyi erővel, hogy ez eszközökkel, ha nem is mindent, de igen sokat ki
tudjon vinni. Mint Báthory Zsigmond híve, Bástának, majd Báthory Gábor-
nak ellensége, sokat bujdosott török földön ; észrevette, mily rothadt már
e nagy birodalom, s azért már ö előtte nem látszott lehetetlennek, hogy a
kereszténység egyesűit erővel a törököt Magyarországból kiverje, az országot

Pázmány Péter névaláírása.

Pázmány Péter.

28*

180

felszabadítsa, mely nagy műben ő magának ha nem is az első, de nagy,
talán, a lényeget tekintve, legnagyobb szerepet szánta. Csakhogy az esemé-
nyek folyása nem kedvezett ez ideál megvalósításának. Még II. Mátyás élt,
mikor a cseh protestánsok vallásos sérelmek miatt fölkeltek és elkezdődött
a nagy vallásháború, mely harmincz éven keresztül Európa egész nyugatát
mozgásba hozta. Bethlen erős, bár nem szenvedélyes, nem elfogult református
volt. Mint mondják, huszonhatszor olvasta el a bibliát; de azért észrevette,
hogy a jezsuiták jó tanárok és a protestáns Erdély nem bukik meg, ha
területén itt-ott tanítanak; hogy Károlyi Gáspár protestáns biblia-fordítása
mellett Káldy György jezsuita magyar biblia-fordítása is pártolásra méltó.
Sőt talán lelke mélyében már ott lappangott az a skepsis, mely nagy
világi érdekeknek alárendelte a dogmákat, s mely navarrai Henriket Paris
birtokáért misére vitte. De az ő nagyravágyásának — és volt benne, lehet
mondani, joggal volt benne, — a protestantismus és nem a katholikus vallás
kedvezett, s a protestantismus ellenségei az ő ellenségei is voltak. Háromszor
fogott tehát a 30 éves háború folyamában fegyvert II. Ferdinánd ellen
(1619 — 1621; 1623 — 1626) a töröknek hallgatag, majd nyilt pártolása
mellett. Pozsonyig, sőt Dunán túl a Dráváig hatolt ; a koronát kezébe kapta,
és hívei királylyá választák (1620 aug. 25). De a németországi háború
eseményei, melyek a protestantismusnak nem kedveztek, mindannyiszor
visszavonulásra, békére kényszeríték, s a mit Bethlen ki tudott vinni, csak
az volt, hogy a király a bécsi békét ismételve megerősíté és neki Szatmár,
Szabolcs, Ugocsa, Zemplén, Borsod, Bereg, Abauj megyéket adta életfogy-
tiglan. Mikor pedig éjszakon feltűnt a hős, ki a németországi protestan-
tismust diadalra volt segítendő — Gusztáv Adolf svéd király, Bethlen
Gábornak, neje, Brandenbui-gi Katalin után, sógora, — és Bethlen Gábor
mint előbb Angliával, Dániával, Németalfölddel, a német unióval, most ő
vele kezdett tervelni üj háborút: meghalt (1629 nov. 15), legmaradandóbb
emlékéül a gyulafehérvári, most nagyenyedi Bethlen-tanodát hagyván maga
után, a hová külföldről jeles tanárokat hívott meg, mint Opitz Mártont,
az újabb német költészet egyik úttörőjét, s a hol egy negyed-század múlva
irodalmunk egyik büszkesége, Apáczai Cseri János — a magyar bölcsész — ■
tanított és bölcselkedett (1653 — ^1656).

Bethlen Gábor halála után özvegye, Brandenburgi Katalin lőn erdélyi
fejedelemmé, de nem soká tarthatta magát. Néhány hónap múlva lemondott
(1630 okt.) Kegyencze, Keresztszeghi Csáky István Magyarox-szágba jött.

181

182

szepesvármegyei örökös főispánná lett, s Erdélyből a Kárpátok aljába ültette
át nagynevű családját. Erdély fejedelmévé a felsőmagyarországi Rákóczy
György lőn, Zsigmond fejedelem fia, Bethlen fegyvertársa, nem genialis,
de eszes, rendszerető, conservativ hajlamú férfi, ki Erdélyben holmi puritán
velleitásokkal szemben a református vallásnak megadta máig fennálló szerve-
zetét; az unitarismus túlcsapongásait pedig a deési complanatióval (1637)
a megállapított dogma keretébe szorította. Főtörekvése volt azonban családja
vagyonát, birtokait növelni, számára az erdélyi fejedelemséget biztosítani.
Olyan ember lévén, ki nem szerette a koczkáztatást, csak nagy nehezen
tudta magát 14 év múlva, 1644 elején, mikor Svédország támogatásáról
formaszei-úleg biztosította, elszánni, hogy Bethlen Gábor példájára a 30 éves
háború nagy drámájába szereplő gyanánt belépjen.

Már ekkor II. Ferdinánd és Pázmány Péter, ki a magyar világi politi-
kának is egyik döntő tényezője volt, nem éltek. A király 1637 febr. 25-én
halt meg, az érsek, mint megtört, de mégsem pihenő aggastyán, egy
hónap múlva (1637 márczius 19) követte. Mem egészen két évvel halála
előtt (1635 május 12) Nagy-Szombatban jezsuita tanárokkal egyetemet
alapított : „hogy előmozdítsa a katholikus vallás terjedését és emelje a
magyar nemzet díszét, míveltségét", mely egyetem két — theologiai és
bölcsészeti ■ — karához a jogi kar csak 32 év múlva járulhatott (1667
január 16), ugyancsak Pázmány Péter utódjainak, Lósy Imrének (1637 —
1642) és az erős magyar Lippay Györgynek (1642 — 1667) áldozatkész-
ségéből. Ebből az egyetemből fejlődött azután később, királyi adományokkal
gyarapítva, a mai budapesti magyar királyi egyetem.

Már Pázmány életében igen nagy hatást gyakorolt az ország ügyeire
Esterházy Miklós, 1625-ben, 40 éves korában, nádor; Pázmány halála
után pedig e férfiú lőn III. Ferdinándnak (1637 — 1657) legelső magyar
tanácsosa. Pozsonymegyei régi köznemes család ivadéka, anyja után
lUésházy nádor unokaöcscse, ifjúságában protestáns, azután buzgó, sőt
szenvedélyes, térítő katholikus; Pázmánynyal sokban ellenkező politikát
követett. Míg a prímás, bár erős magyar, mindig jezsuita maradt, kinek
figyelme kiterjedt az egész világra, s a ki a dolgokat a katholikus egyház
általános érdekei szempontjából tekintvén, még a protestánsokkal is tudott,
ha kellett, békét tartani : Esterházy Miklós tiszta fővel, de korlátoltabb látó-
körrel és gyakran fellobbanó hevességgel mindig csak a magyar dolgokat
tartá szeme előtt és czélja az volt, hogy Magyarországot a német és török

183

közt abban az alkotmányos keretben, melybe a bécsi béke helyezte, de
katholikus formában és a Habsburg-házhoz ragaszkodva, megtartsa, sőt, ha
lehet, valami módon Erdélylyel is gyarapítsa. Mint nagy jószágszerző s
a legnagyobb vagyonú magyar család megalapítója, sokban hasonlított
I. Rákóczy Györgyhöz, és talán ez is volt oka, hogy egymásnak nemcsak
politikai , de személyes
ellenségei is voltak. Midőn
Rákóczy 1 644 február ele-
jén Magyarországra tört:
karddal álltak szemben
egymással. A harcz vál-
tozó szerencsével és foly-
tonos alkudozások közt
folyt. Végre mikor 1645.
évben a svéd Torstenson
Bécsig nyomult s Brünnt
ostromolta, de a porta
rossz szemmel kezdte
nézni, hogy Rákóczy had-
járatot folytat a császár
ellen és III. Ferdinánd is
a szenvedélyes, akadékos-
kodó Esterházy helyett
higgadtabb kezekbe tette
le a békekötés müvét : a
megegyezés létre jött a
király és fejedelem közt,
és a békét Linzben 1645
deczember 16-án megkötötték, de azt Esterházy Miklós, ki 164.5 szep-
tember 11 -én meghalt, már nem érte meg.

Rákóczy a tokaji, tarczali, regéczi nagy uradalmak mellett azt a hét
vármegyét kapta, melyeket már Bethlen Gábor birt, de úgy, hogy Szatmárt
és Szabolcsot még fia is birja, s a szatmári vár Erdélynél maradjon mind-
addig, míg annak fejedelmi székében a Rákóczyak ülnek. A vallás ügyére
nézve pedig a bécsi békét, az 1608-iki törvényeket világosabban, részle-
tesebben kifejték. A protestánsoknak, még a jobbágyoknak is megengedték

Esterházy Miklós.

184

a vallás szabad gyakorlatát, a templomok, harangok, temetők használatát.
Papok elűzését, templomok elfoglalását tilták; az elűzöttek visszahívását,
az elfoglaltak visszaadását elrendelték.

Ehhez képest a pozsonyi országgyűlés, mely 1646 aug. 24-én ült
össze és 1647 június 3-án a király 14 éves fiát, mint IV. Ferdinándot.,
királylyá választotta s meg is koronáztatta, a linzi békekötést, a papság
tiltakozása ellenére, a király határozott kívánatára, változatlanul törvénybe
iktatta; kilenczven templom visszaadását elrendelte és pénzbírságot szabott
azokra, kik ezentűl a vallási békét ily foglalásokkal háborgatni fognák.
A protestantismus tehát ismét győzött, de jobbára csak papiroson. Mert a
katholicismus Bethlen Gábor kora óta is terjedt, s azok is, kiknek hivataluknál
fogva a vallási szabadságot oltalmazni, a törvényt végrehajtani kellett volna,
jobbára a protestantismus ellenesei, ha nem is épen mindig üldözői voltak.
Már az országgyűlés folyamában, mikor a protestánsok nagyon sok egyházat
követeltek vissza, gr. Draskovich János nádor — az utolsó protestáns
nádornak, Thurzó Szaniszlónak veje — kardjára ütött, s a katholikusok
közt, kik a templomok visszaadása ellen tiltakoztak, volt egyik régi,
oszlopos protestáns család egyetlen férfisarja, az ifjú, 22 éves gr. Nádasdy
P'erencz is, kit még 1643-ban térített át Esterházy Miklós a katholikus
vallási'a. Köznemesség , városok , nép még nagyobb részt protestánsok
voltak : de a fóurak közt a XVII. század derekán már csak négy család
volt, melynek még minden tagja a reformatióhoz ragaszkodott.

Török háborúk; kuruczvilág.

A zsitvatoroki béke, melyet időnként megújítottak, megtiltotta török-
nek, magyarnak egymás földjére csapni, egymás várait ostromolni. De
azért a dűlások egyre folytak. A törökök kisebb-nagyobb csapatokban
csak űgy, mint előbb, egyre járták, rabolták, hódoltatták a magyar földet,
s ha a magyarok visszatorlással éltek, vége-hossza nem volt panaszaiknak.
Még nagyobb nyilt csaták sem hiányoztak, mint 165 2 aug. 26-án Nagy-
Vezekénynél, Barsmegyében, hol a rabló esztei-gomi és szomszédos török-
séget a közel megyék nemessége és a végbeli katonaság gróf Forgách Ádám
vezérlete alatt megtámadta és négy Esterházy : a nádor fia, László, pápai,
s unokatestvérei : Fercncz, gyarmathi. Tamás lévai kapitány, Gáspár, arany-
sarkantyús vitéz, mind 24 — 35 éves fiatal ember, buzdítva, hadai előtt

186

járva, elesett a hazáért; míg, hogy a számtalan kisebb csatákból is említsünk
egyet: öt évvel később (1657 június 28) már messze benn a török hódolt-
ságban, Csikvárnál, Székes-Fehérvár alatt volt egy összecsapás, melyben
a gróf Szapáry család őse, Péter, tanúit, vitéz ifjú, három sebbel borítva,
török fogságba esett, Budára került, s csak több mint négy év múlva tudott,
sok sanyarúság és kínzás után, 22.000 tallér váltságdíj mellett kiszabadulni.

A becsapásokat csak részben volt képes megakadályozni vagy meg-
torolni ama 80-nál több, kisebb-nagyobb vár őrsége, melyeket az ország
határán Szatmártól az Adriáig nagy költséggel és munkaerővel tartottak
fenn. A felvidéken, a tiszai részeken, melyeknek főkapitánya Kassán székelt,
Szatmár, Kalló, Tokaj, Ónod, Szendrő, Putnok voltak a nevezetesebb
várak. Dunán innen, az érsekújvári vagy hegy-elvi generalatusban Ersek-
Ujvár volt a főerősség, melyet az esztergomi érsekek építettek, és jó részben
papi pénzen tartottak fenn. Túl a Dunán Győr volt a fővár, s azon túl, le
Pápának, Veszprémnek, Zalában számos kisebb-nagyobb erőd a Kanizsa
felé való generalatust képezte a Muraközig, Légrádig, melyet a Zrínyiek
tartottak és védelmeztek meg erős kézzel, s melyen túl azután a tótországi
és horvát végek következtek. Mindezek azonban csak múlékony védő
eszközöket nyújtottak, s a lelkesebb hazafiak — a bécsi béke óta minden
külső-belső csapás daczára is lassan felocsúdó országban — már biztosabb,
állandóbb eszközökről kezdtek gondolkodni az ország megvédésére, meg-
maradására.

Ezt a gondolatot senki sem táplálta, hirdette nagyobb hévvel és tisz-
tább lelkesedéssel, mint gr ói Zrínyi Wúúós, a horvát bán (1647 — 1664),
Györgynek, kit Pázmány a katholikus hitre térített, fia, a szigetvári hősnek
szépunokája. Költő, kinek a magyar irodalom legelső, még máig is utói alig
ért eposzát, a szigetvári veszedelem megéneklését köszöni, idealismusát
bevitte a politikába, a csaták zajába, de nem azért, hogy a valót ne lássa,
hanem hogy erőt merítsen a nehéz, a csüggesztő küzdelemben. Látta nem-
zetének fogyatkozásait, de nem tudott belőle kiveszni a hit, hogy a magyar
akármelyik nemzettel kiállja a versenyt, hogy mindenre, mi hazája meg-
mentésére szükséges, képes, csak igazán akarjon, és kellőképen vezessék.
A várakban elszórt végbeli hadak mellé egy állandó magyar hadsereg föl-
állítása volt czélja, mely mindig résen legyen az ország védelmére. Híven a
jelszóhoz, melyet ő írt meg egyik munkájában — „ne bántsd a magyart !'' —
fölébreszteni, egyesíteni törekedett az ország védelmére minden erőt, mely

187

a nemzet kebelében szunnyadt. Bár első ifjúsága Pázmány Péter szeme előtt
folyt le, s ő maga is buzgó katholikus volt : kölcsönös méltányosság alapján
békét akart a protestánsokkal az országban benn ; kifelé pedig benső szövet-
séget a protestáns Erdély lyel, melynek fejedelmi székén, úgy látszék,
a Rákóczy-ház tel-
jesen megszilárdult.
I. Rákóczy Györ-
gyöt követte fia,
II. Rákóczy György
(1648), ki hét éves
kis fiát, I. Rákóczy
Ferenczet is fejede-
lemmé választatta
(1652 február 18).
De épen Erdélyből
jött új veszedelem.
II. Rákóczy György
minden áron el
akarta nyerni a len-
gyel koronát, mely-
nek fénye Báthory
István óta már nem
egy erdélyi fej edelem
szemét kápráztatta.
A svédekkel szövet-
kezve , a magyar
kormány lebeszélése
daczára, Lengyelor-
szágba tört, de ku-
darczot vallott , és
seregét elvesztve,
kénytelen volt hazatérni (1657). A porta, mely eleve nem tudta és később
határozottan megtiltotta a Lengyelország ellen való támadást, letette őt és
rajok parancsolt az erdélyiekre, hogy válaszszanak más fejedelmet. II. Rákóczy
György ellentállott és irtózatos pusztulást zúdított ezzel hazájára. Török,
tatár, moldvai, oláh hadak (165 8 aug.) a Barczaságtól kezdve Nagy- Váradig

24*

Ceob-gius RAKOczn, n. s.
^űUauitE Dux, ComíS
VxífiL Smaarix Daminm, et

írkctp 'Transfyhumia,
Siculorum. Comes eír.

II. Rákóczy György.

(^--,

végig viharzottak az országon, Gyula-Fehérvárt a fejedelmi lakkal, a
Bethlen-tanodával, a fejedelmek sírboltjával együtt feldúlták, kirabolták,
Bethlen Gábor könyvtárát halomra hányva felégették. 11. Rákóczy György
— mint hajdan Báthory Zsigmond — nem tudta mit csináljon. Le is mon-
dott, meg is maradt fejedelemnek és 1. Lipót király karjaiba vétette magát.
I. Lipót^ ki bátyjának, IV. Ferdinándnak kora halála után (1654 júl. 9)
atyját, 111. Ferdinándot a trónon követte (1657 ápril 8), nem nézhette
nyugodtan, hogy Erdélyt a török szorosabb kötelékkel fűzze magához,
mint eddig, vagy talán teljesen el is foglalja. De háborút sem akart volna a
törökkel, bár magyar tanácsosai arra tüzelték. A csekély támogatás, melyet
II. Rákóczy Györgynek nyújtott, nem tudta azt megmenteni. A fenesi
csatában, 1660 május 22-én, a török győzött. II. Rákóczy György halálosan

megsebesült, és néhány nap múlva
meghalt (június 7). A török pedig
Nagy-Váradot, az erdélyi magyar
részek főhelyét, 1660 augusztus
27-én vitéz védelem után capi-
tulatióval megvette. Nem volt
szerencsésebb /íeOT/;/_y János sem,
kit a törökellenes párt az erdélyi fejedelmi székre emelt (1661 január 1).
A török Apaffy Mihályt választatta meg ellenében (1661 szept. 14) és
Kemény János 1662 január 23-án Segesvárnál csatát vesztve elesett.
I. Lipótnak Montecuccoli Rajmond, ez újkori Fabius Cunctator vezérlete
alatt álló serege nem igen segítette ; de e kevés segély is elég volt Köprili
Ahmed nagyvezérnek, hogy háborút kezdjen a magyar király ellen.

1663 aug. 25-én a török sereg megvette ■ Érsek-Ujvárt. Montecuccoli
csekély hadával csak védelemre szorítkozott; de a Zrínyiek: Miklós és
öcscse, a híres, erős, vitéz Péter, megmentették a magyar fegyverek becsü-
letét. Miklós már régen kívánta s örömmel üdvözölte a háborút, melyet
Erdély megmentésére, a magyar nemzet megmaradására szükségesnek
tartott. Már 1 660-ban, mikor a török Váradot ostromolta, el akarta foglalni
Kanizsát, melyet váratlanul egy tűzvész romba döntött, védtelenné tett; de
letiltották, s ő kardját földhöz vágva, engedelmeskedett. A következő évben
(1660) a Murán túl, közel a Mura és Dráva összefolyásához, török zsák-
mányból egy kis erődöt épített, Uj-Zrin várát, mel}^ kitörő kapu gyanánt
szolgált neki az ellenséges földre s a törököket rendkívül felháborította,

Zrínyi Miklós a költő névaláirása.

1S9

NlOOLAUS CoME^\StJUNI Dux£.\XRCrrUsHuNöARICI CON rRAjlRCOsGtNERAlJSSIM^ ETC

JnT^tifml'erD t u flnácTí. heil lacSirSojuiriírt ^ C j<~J

Zrínyi Miklós a költő.

190

mert nagy idő óta ez volt az első eset, hogy magyar tett valamit, a mi
támadáshoz hasonlított, a mi pedig török részről úgy szólván minduntalan
napi renden volt. Nem is szűnt meg a török e kis vár lerontását követelni,
míg a formális béke tartott ; mikor pedig a háború kitört, fegyverrel akarták
megvenni, de Zrínyi visszaverte őket. Azután a dunántúli magyar fölkelés
éléi-e állott, és nem rajta múlt, hogy Ersek-Üjvárt meg nem menthette.
Oszszel Csáktornyára visszatértében 16.OOO török-tatár követte, hogy aztán
pusztítani, rabolni a Muraközbe és Stiriába törjön. Zrínyi Miklós erről
hírt vőn, s a Mura mentében lesett reájuk. 1663 november 27-ikén hajnal-
ban, mikor háromszáz lovasával a parton czirkált, 2000 tatárra bukkant,
kik ép akkor keltek át a Murán és feléje tartottak. Hirtelenében csak
néhány szóval buzdíthatta katonáit és támadott. A tatárság nyílzáporral
fogadta, de csakhamar hátat fordított és a Murába rohant, hol, összebonyo-
lódva azokkal, kik még csak át akartak kelni, sem úszni, sem futni, sem
ellenállni nem tudott, és rakásra hullott a magyarok, horvátok fegyvere
alatt, mert foglyot. Zrínyi parancsára, nem volt szabad ejteni. Ló, ember
annyi volt a folyóban, hogy a vizet alig lehetett látni, s a török fősereg
maga is, bátorságát vesztve, egy pár órai ágyúzás után végképen elvonult.
Ugyanez időtájt (okt. 26) Zrínyi Péter a tengermelléken, az ottocsáczi
hegyek közt — 2 5 00 emberrel tízezer ellen — a boszniai basát verte meg,
ki Krajnába, Fríaulba akarta vinni pusztító fegyvereit. Következett ezután
a téli hadjárat (1664 január 23 — február 15), melyet Zrínyi Miklós Bécsben,
a katonai intéző körök ellenvetései daczára, kierőszakolt, hogy a törökökben
kárt tegyen és megjelenésüket a harcztéren az 1664-iki hadjáratban késlel-
tesse. Kilenczezer német mellett ugyanannyi magyar gyúlt zászlói alá;
közöttük Esterházyak , Sennyeyek , Batthyány , Erdődy , Draskovics.
Berzencze, Babocsa meghódoltak neki. Turbek, a dervis kolostor. Szigetvár
mellett, a melyben Szolimánnak szíve és belső részei voltak eltemetve, a
lángok martalékává lett. Pécs városa magyar kézre került, csak vára állott
ellen, s a mi a hadjárat főczélja volt: az eszéki hidat, melyet Szolimán épített,
s a melyen át úgy szólván egy század óta özönlöttek be az országba a török
hadak és hurczoltattak ki, rablánczra fűzve, a magyar fajnak száz meg száz
ezeréi — a sereg szintén fölégette. A Zrínyiek neve ünnepeltté lőn egész
Európában s a következő évi hadjáratban (1664 május) a nagyvezér egye-
nesen ő ellenök fordult. De már akkor Montecuccoli is — német, franczia
segélycsapatokkal — nagyobb erővel állott vele szembe. Uj-Zrin várát

191

lLi.irsTRissiM=HERöS' Petru5.Comesa Sertni.etc Tütu^okümtVictor,.

grinyi Péter.

192

ugyan nem tudta, nem is igen akarta megtartani (1664 június 30); de
Szent -Gotthárdnál, midőn a török a Rábán át akart törni (aug. 1), a
nagyvezért úgy megverte, hogy az Vasváron azonnal békét kötött (aug. lo).
Különben is a béke kedvező volt a törökre nézve. Birtokában hagyta
Ersek-Ujvárt s a mit Erdélytől elfoglalt: Lippát, Lúgost, Karánsebest,
Nagy-Váradot és vasallusát, Apaffy Mihályt, elismerte erdélyi fejedelemnek.
Bécsben készséggel kaptak az alkalmon, hogy a török részéről fenyegető
veszélyt elhárítsák, mert nyugoton már nagyra emelkedett a franczia hata-
lom, mely XIV. Lajos alatt a Habsburg-ház hatalmának megtörését tűzte ki
főczéljáúl. Keleten, Magyarországon — mondák — néhány megye, nyugoton
a császári korona forog a koczkán. De a magyaroknak Magyarország volt
a legfontosabb. Mikor reményeiket, melyeket Zrinyi Miklós győzelmei
magasra fokoztak, a vasvári béke megcsalta, kezdtek más eszközökről,
önsegélyről gondoskodni. Zrinyi Miklós ugyan a király és haza nagy
kái-ára férfikora delén — 46 éves volt — meghalt; vadkan ölte meg egy
vadászaton (1664 nov. 18); de elvtársai: Wesselényi Ferencz nádor, ki
30 évnél tovább harczolt különféle téren az uralkodó házért és a katholikus
vallásért ; Nádasdy Ferencz országbíró, Esterházy Miklós veje s az országnak
egyik legeszesebb és leggazdagabb férfia, és Zrinyi Péter, bátyja után bán, és
hős, mint ő, de nem higgadt, nem önzetlen, nem államférfiú, — mint „az
országnak első oszlopai", szövetkeztek (1666 decz. 19), hogy „Magyarország
és a magyar nemzet veszedelembe jutott állapotának" „valami szabados utón
eleit" vegyék, „nehogy végső romlásra" jusson. De az eszközökkel, sőt
még a czéllal sem tudtak tisztába jönni. Francziaország és Törökország közt
haboztak, de sehol sem tudtak semmire sem menni. Wesselényi halála (1667
márcz. 27) után magán érdek elválasztá Zrínyit Nádasdytól. Nádasdy vissza-
vonult. Zrinyi, hogy Bécsben befolyást szerezzen, mindent bevallott. De,
mikor látta, hogy azért mégsem hallgatnak szavára, egy kalandos horvát
kapitánya tanácsára Törökországba küldött segítségért, követének hazug,
vérmes híreire 1670. év tavaszán fegyvert fogott, hogy némely országos
sérelmeknek orvoslást szerezzen és a maga számára engedményeket csikarjon
ki. Magához vonta sógorát, Frangepán Ferenczet, és vejét, 1. Rákóczy
Ferenczet, ki atyjának halála után anyjával, az utolsó Báthoiy- sarjjal,
magyarhoni jószágaira vonult és katholizált, és most a felvidéken kitúzte
a felkelés zászlóját, melyhez a tiszai megyék azonnal csatlakoztak. Horvát-
országot azonban nem tudta magával ragadni Frangepán, és maga Zrinyi,

I9á

mikor a császári hadak Csáktornyához közeledtek, Fratigepátinal önkényt
Bécsbe sietett (1670 ápril 18). Felszólítására Rákóczy is azonnal letette a
fegyvert, és a fölkelésnek, alig hogy megkezdődött, úgy szólván vér nélkül
vége lett. De azért a felvidékre mégis német sereg ment és városait, várait
ellenállás nélkül megszállta. Zrínyit, Nádasdyt, a kit pottendorfi várában
szintén elfogtak (1670
szept. 3) és Frangepánt
idegen bírák, idegen tör-
vények szerint Bécsben
halálra Ítélték. Zrinyi,
nevéhez méltóan, mint
hős, Frangepán, család-
jának utolsó sarja, kese-
regve Német-Ujhelytt,
Nádasdy pedig vallásos
önmeoadással Bécsben
a városházán fogadták
a halálos csapást (167 1
ápril 30). I. Rákóczy
Ferenczet megmentette
buzgó katholikus anyja,
Báthory Zsófia és a
jezsuita befolyás. A moz-
galom több részese, ve-
zére, mint az abaújvár-
megyei Szuhay Mátyás,
a borsodi Szepessy Pál,
a szatmári Kende Gábor
és Gyulafy László, a trencsénymegyei báró Petrőczy István török földre
vagy az erdélyi részekbe, Apaflfy Mihályhoz menekültek ; másokat elfogtak,
Pozsonyba vittek, s a bíróság elé állítottak, mely az indigena gróf Rottal
János elnöklete alatt magyar tagokból alakúit. Mindannyiát fej- és jószág-
vesztésre Ítélték; de halált — Zrínyiekkel egy napon — csak a zemplén-
vármegyei református táblabíró, Bónis Ferencz szenvedett, ki ugyan a
fölkelésben nem nagy szerepet játszott, de a bíróság előtt büszkén és
keményen viselte magát.

M. 25

Wesselényi Ferencz.

194

/. Lipót a mozgalom elnyomása után, a katona Montecuccolí, a
politikus és nagy úr Lobkowitz Venczel herczeg és a rideg római jogász
Hocher Pál osztrák kanczellár tanácsára, kik az akkor nyugot-európaszerte
uralkodásra törekvő absolut monarchia liívei voltak és az aristocraticus
magyar alkotmányban merő visszaélések halmazát látták , az országban
hagyta a német katonaságot s annak eltartására többféle adót vetett ki.
A közügyek élére német kormányzót állított, kit egy, magyarokból s néme-
tekből álló tanács volt hívatva támogatni (1673 február 27). S ezzel
karöltve járt a katholikus reactiónak mind akadálytalanabb, mind erő-
szakosabb föllépése : protestáns templomok elfoglalása, protestáns papok
bebörtönzése, száműzése és gályarabságra való küldése. Viszont pedig a
menekültek, a bujdosók, jobbára protestánsok, kiknek számát és elkesere-
dését az ilyféle fejlődés csak növelte, fegyvert ragadtak, mindjárt 1672-ben
Petrőczy, Szuhay, Szepessy, Kende vezérlete alatt Lőcséig nyomultak s
megverettek ugyan, de azért bátorságukat el nem veszték, támadásaikat
megújíták. Eveken keresztül (1673 — 1678) folyt jobbára guerillaszerűen
a harcz a tiszai részeken, a Kárpátok aljában fel Liptóig a „kuruczok" —
mint, talán Dózsa György keresztes (cruciatus) pórhadának rémes emlékére,
a bujdosókat 1673 óta hívták, — és Lipótnak német-magyar, gúnynéven
„labancz" hadai közt, változó szerencsével, nagy elkeseredéssel s kegyetlen-
séggel. Erdélyi, majd franczia segély szította az ellenállást, a liarcz tűzét,
mely végre nagyra nőtt, mikor a kuruczok élére a 2 1 éves késmárki gróf
Thökölyí Imre lépett, a leggenialisabb vezér, ki Bethlen Gábor óta napjainkig
magyar mozgalom élén állott (1678 július 4). Atyja, István, egy nem régi,
de dúsgazdag lutheránus család sarja, Thurzó György ivadéka, mint fi
Wesselényi-féle összeesküvésnek részese. Árva várát védve halt meg, mielőtt
elfoghatták volna (1670 decz. 4). Akkor a 14 éves fiú Erdélybe menekült,
anyai jószágain nevelkedett, és most, tele tetterővel és nagyravágyássak
a mozgalom élére állva, mindjárt Árváig vitte győzelmes fegyvereit.

Thökölyi Imre kivívott sikerei megmutatták, hogy a Hocherék útján
tovább haladni nem lehet, és / Lipót ismét a magyar alkotmány alapjára
állott. „Az ország szabadságának helyreállítására" országgyűlést hívott
össze Sopronba (1681 ápril 28), mely kimondá a restitutio in integrumot,
a kormányzóságot eltörülte és nádort választott : Esterházy Miklós fiát, Pált,
a lefejezett Nádasdy sógorát, ki, mint atyja, szintén nagy vagyonszerző és
vitéz ember, de hajlékonyabb és lanyhább magyar volt. Az országgyűlés,

195

noha többsége már akkor a felső és alsó táblán katholikus volt (hisz néhány
év múlva, 1687-ben beczikkelyezték a jezsuitákat és országos törvénynyel
megerősítették Horvát -Tótországok statutarius jogát, hogy területükön nem
szabad protestánsnak jószágot bírni), a protestánsoknak is tön némi enged-
ményeket : megerősíté a bécsi békét ; a templomokra nézve fenntartá a
statusquo-t, s azok-
ban a megyékben,
melyekben már egy
protestáns templom
sem volt, mint Vastól
kezdve fel a Kárpá-
tok aljában Szepesig,
némely helyeket je-
lölt ki, a hol a refor-
mátusok vagy evan-
gehkusok új templo-
mokat építhessenek.
Azonban Thö-
kölyinek és híveinek
„az Isten dicsősége-
ért, hazájuk szabad-
ságáért fegyverben
levő magyar urak-
nak, nemesek- és vi-
tézlő rendek "-nek,
kik „evangelika val-
lásukat legelőbbre
helyezték", ez nem
volt elég. Folytatták a havczot. XIV. Lajos tüzelte, a török pártfogolta őket és
Thökölyit Magyarország királyává nevezte ki (1682 szept. 17). De Kara
Musztafa nagyvezér Bécs alatt csatát vesztett (1683 szept. 12). Lipót teljes
amnestiát hirdetett (1684 január 12). Thökölyi lépésről lépésre mind több
tért vesztett a felvidéken. Mikor pedig a nagyváradi pasa, a török fővezér
Sátán Ibrahim parancsára, elfogatta (1685 okt. 4), mert a török benne látta
a béke akadályát és remélte, hogy ha Thökölyit Lipótnak kiszolgáltatja,
vége szakad a háborúnak : Thökölyi hadai, elkeseredve a hitszegésen, mind

25"

Nádasdy Ferencz.

196

letették a fegyvert, a királylioz szegődtek, es az elmúlt harczok egyik
hires kurucz vezérének, Petneházy Dávidnak és báró Pctroczy Istvánnak,
Thökölyi nagybátyjának, a régi bujdosónak rábeszélésére Kassa, a felvidék
fővárosa is kaput tárt Lipót hadai előtt (1Ó85 okt. 25).

A felvidéken csak egy maradt hú Thökölyihez : felesége, Zrinyi Ilona,
munkácsi várában. Péter bánnak és Frangepán Anna Katalinnak, a lefejezett
Fercncz nővérének e leánya ió76-ik évi július hó 8-án vesztette cl első
férjét, I. Rákóczy Ferenczet, ki őt egy leánykával és fiúval, a nem egészen
négy hónapos Fercnczczcl hagyta hátra. Hat év múlva, már 39 éves
korában (1682 június 16), nejévé lőn a 25 eves Thökölyi Imrének, ki már
évek óta epedett érte, és mind haláláig szenvedélycsen szerette. Hiába beszélt
a hőslelkú nőnek Petneházy: hódoljon meg! 0 bízott férje csillagában.
Már a télen körülzárták Munkácsot a császáriak. Márcziusban (ló86)
Caprara tábornok megkezdte a rendes ostromot. Ilona kitűzette a veres
zászlót a vár fokára. Megeskette az őrséget, hogy mind halálig védi a várat,
és április 28-ikáig oly sikeresen állott ellent, hogy Caprara elvonult, és
az ostromot időnként igen laza körúlzárás váltotta fel. „Ha asszonyember
vagyok is ! — írta férjének — Munkácson meg mertem várni őket ; vigyék
cl hírét máshová is !"

De ez nem segített Thökölyin, kit a török, belátván végzetes tévedését,
csakhamar szabadon bocsátott; nem segített a török ügyén sem, melyhez
a bujdosó vezér ezentúl kénytelen volt sorsát kötni. Esztergom mindjárt
a bécsi vereség után (1Ó83 okt. 21) keresztény kézre kciailt. Érsek-Újvárt
rohammal vették vissza a császáriak (1685 aug. 19).

168Ó június 18-án Buda előtt állott Lipót király serege. Valódi
keresztes had volt ez : császáriak, bajorok, szászok, brandenburgiak, sváb és
frank kerúletbeli németek. A bajor választófejedelem, az iQúEmmanuel Miksa,
német és olasz tábornokok mellett voltak ott angol, franczia, spanyol, olasz
berezegek, főurak, nemesek és 60 kataloniai níesterember, kiket szent
lelkesedés hozott el messze földről , vérüket ontani „ a kereszténység
ügyéért!" Bouillon Gottfriedjük a lotharingi berezeg. Károly volt, Lipót
sógora, ki már Bécsnél is vezette a császáriakat, és azóta úgy szólván folyton
verte a törököt. A 60.000 főnyi idegen sereghez az ostrom előtt s az ostrom
folyamában mintegy 15.000 magyar is csatlakozott, jobbára a négy magyar
generalatus rendes gyalog, lovas katonasága, azután megyei fölkelt nemesség
és önkénytcsek. Sokan, igen sokan közúlök még nem rég, mint kuruczok,

198

életi-e halálra haixzoltak I. Lipót király ellen. Megjelent hadai élén a kanizsai
végek i^ú — 28 éves — főkapitánya, gróf Batthány Ádám, a Batthány
herczegi ág őse ; meg, mint a győri generalatus magyar hadainak vezére,
a győri vicegeneralis, az öreg cseszneki báró Esterházy János, Pál nádornak
unokabátyja, aVezekénynél elesett két Esterházynak: Tamásnak és Gáspárnak
testvérbátyja, ki 1663-ban még egy harmadik testvérét, György szemendriai
czimzetes püspököt is elvesztette a törökök ellen való harczban. Megjelent
a táborban egy időre a nádor is jól fölfegyverzett házi népével, megjelentek
a Festetich, Békássy, Balassa, Ottlik, Motesiczky, Palásthy, Semsey, Sennyey,
Bagossy, Ragályi, Berthóty, Fiáth, Zichy most is élő családok tagjai; ott
volt még, de már a rendes császári német hadsereg soraiban négy Pálffy,
ott Bottyán János esztergomi huszár kapitány, ki a Csepelsziget csúcsán
a budai pasa menekülő háremét elfogta; ott volt gróf Bercsényi Miklós,
az érsekújvári vicegeneralis 2 1 éves lánglelkú fia, később még híres név
történetünkben, és huszáraival, hajdúival Petneházy Dávid, a ki, mióta
Thökölyitől elállott, a tiszántúli részeken a törökök ellen annyira kitűntette
volt magát, hogy maga a bécsi pápai nuncius is, neki, a kemény reformá-
tusnak, arany lánczot küldött vitézsége elismeréséül. Buda várát, a török
birodalom kulcsát, mint Konstantinápolyban nevezték, az albán származású
Abdurrahman pasa védelmezte, ki a velenczeiek és lengyelek ellen Kandia
alatt és Kaminiecz védelmében szerezte babérait, s egy 70 éves élet
hosszú vitézi pályáját nem akarta szégyennel, gyalázattal befejezni. Az
éjszaki váraljat, a mai felső vízi várost, melynek gyarló falaiból még
most is láthatni maradványokat a budai Országúton, könnyen megvették
a keresztények (június 24). De feljebb a várnál minden talpalatnyi földet
vérrel kellett megvásárolni. Emmanuel Miksa a bajorokkal, szászokkal s
némi császári és magyar hadakkal délről, a királyi várpalota felől. Károly
berezeg éjszakról a mai bécsi kaputól a várfal éjszak-nyugoti sarkáig, az
úgy nevezett esztergomi rondelláig nyúló, a mai bástyánál valamivel kijebb
eső, hármas fallal védett részen támadott. Július 13-án volt az első általános
roham. A spanyol, angol, franczia önkénytesek lelkesülten rohantak előre;
vitézül verőket onták : hiában. Az ostrom meghiúsult; de két hét múlva
(július 27) jobban sikerült. Most magyar hajdúk mentek legelői. A török
aknát aknára robbantott fel. A falakról puskatüz, kőzápor, kézi gránát, égő
szurok, száz meg száz kigyulladó puskaporos zsák hullott, röpült a támadókra.
Az őrséget nejeik, gyermekeik támogatták s a budai zsidók, ki fegyvert fogva,

199

Zrínyi Ilona arczképe és névaláírása.

200

ki jutalmakat Ígérve, buzdították. A rolianókat lángtengei- vette körül. Károly
herczeg is föltette a sisakot, személyesen vezényelt, de már úgy látszott,
hogy ez az ostrom is meg fog hiúsulni, mikor egyszerre a bécsi kapu
közelében, egy győri hajdú zászló-tartó felküzdötte magát a falra és kitűzte
lobogóját. A brandenburgiak nyomában feltörtek s a külső fal a keresztények
birtokába került. A második falat azonban, mely egy hat ölnyi mély és tíz
ölnél szélesebb árok mögött a mai Ferdinánd-kaszárnya, államnyomda és
Nándor-utcza mögötti házfalak hátsó mentében húzódott, egy második
roham (aug. 3) sem tudta az ostromlók hatalmába ejteni. Szolimán nagy-
vezér 60.000 emberrel a vár fölmentésére sietett (augusztus 8). Félő volt,
liogy Lotharingi Károly serege két tűz közé szorulva, kénytelen lesz az
ostrommal felhagyni. De Károly herczeg nem csüggedett. Serege nagy
részével kifelé fordült, a nagyvezér felé, ki nem volt képes keresztül törni
az erős övön, melyet az ostromló sereg a Szent-Gellért-hegy aljától, a budai
hegyeken keresztül, egész Ó-Budáig képezett. A vár ostroma pedig ez alatt
egyre folyt ; a puska, ágyú, akna, kard, kivált az éjszaki részen, hol az ellen-
felek alig egy pár ölnyire állottak egymástól, egy hónapnál tovább egyre
dolgozott. Szeptember 2-án, épen 145 évvel később, hogy Szolimán mint
győző Budára bevonult, új roham volt, az utolsó. Délről a bajorok, éjszakról
az össze-visszatört második várfal ellen a brandenburgiak és császáriak,
közöttük sok lováról leszállt huszár és hajdú, támadtak. Délutáni öt órakor
kezdődött a roham. Petneházy Dávid volt, mondják, az első, ki a várba
benyomult. Abdurrahman nem messze a réstől, a mai egyetemi nyomda és
iskola kis terén elesett, s a nap még nem alkonyodott le, mikor a kigyüladt,
vértől párolgó vár és város a keresztények hatalmában volt.

Buda után Szeged (1686 okt. 20), majd Pécs (l686 okt. 22) is
visszakerült, és Lotharingi Károly^ 1687 aug. 12-én, Mohács táján, a
nagy veszedelem után 161 év múlva véres diadallal boszúlta meg II. Lajos
csatavesztését. E győzelem után a török elhagyta Eszéket, melynek hídját
Zrínyi Miklós pusztítása után 1 664-ben újra fölépítette ; elhagyta Valkóvárt,
Újlakot, Péterváradot, Káromot (a mai Karloviczot), Pozsegát, s úgy szólván
az egész Dráva-Száva köze — a mai Slavonia — le Nándor-Fehérvárig
felszabadült.

• Ennyi siker után a nemzet a pozsonyi országgyűlésen (1687 okt. 18
— 1688 január 25) elfogadta, hogy ezentúl mindig örökös királyának fogja
ismerni első szülött fiát ama háznak, „mely Esztergomot, Ersek-Ujvárt, Budát

M. 26

202

visszafoglalta, és a török hatalmat az ország szivéből messze távolba űzte!"
Lemondott az arany-bulla híres záradékáról, mely a püspököket, urakat és
nemeseket egyenként és összesen feljogosította, hogy minden törvényellenes
intézkedésnek fegyverrel szegülhessenek ellene ; de fenntartá az ország egyéb
jogait. Ez országgyűlésen temették el teljesen, miután már Lipót király is
kimondta megszüntetését, azt a commissiot — vérbiróságot — is, melyet
ugyanez év (1687) február havában Eperjesen Carafa Antal, császári tábor-
nok, nápolyi olasz, kiben sima, nagyúri külső alatt valódi hóhér-lélek lakott,
állított össze magyarokból, németekből, hogy jobbára puszta mende-mondára
mindazokat, kikre mint Thökölyi híveire gyanakodott, űzőbe vegye, elfo-
gassa, megkínoztassa, kivégeztesse.

1687 decz. 9-ikén tette a szent koronát Lipót elsőszülött fiának,
a 9 éves yózse/-nek fejére a 95 éves Széchényi György esztergomi érsek,
az első nagy Széchényi, kinek bőkezűségét, áldozatkészségét ma is hirdetik
alapítványai. A koronázás napján érkezett az örömhír, hogy Eger megadta
magát (1687 decz. 7). Kevéssel utóbb (1688 május 19) megadta magát
Székes-Fehérvár, és a mi még fontosabb volt, Erdély teljesen elvált a portától
és alávetette magát a magyar királynak (1688 május 9). A lielyzet, melyet
Szolimán és a Szapolyaiak teremtettek, örökre véget ért, és a „kulcs",
mely — mint mondák — Erdélyt I. Lipót király és császárnak megnyi-
totta, Apaffy Mihály nagyeszű kanczellái-ja, széki Teleki Mihály volt, ki,
mint egy második Fráter György, eleinte (a Wesselényi-féle összeesküvés
ideje óta) a magyar elégületlenséget táplálta s Thökölyi Imrének pártfogója,
barátja volt, 1682-től kezdve azonban a kibékülésnek, a meghódolásnak
buzgó apostolaként működött, I. Lipóttól grófi méltóságot nyert s ki tudta
eszközölni, hogy Apaffy Mihály fejedelmi trónja — legalább egyidőrc —
s a protestantismus teljes szabadsága Erdélyben sértetlenül megmaradt.
Apaff'y Mihály azonban nem sokáig élt az új helyzetben. Halála után
(1690 ápril 15) — bár megválasztott fia, IL Apaff'y Mihály 1694-ben
bekövetkezett leköszönéseig még némi színnel fejedelemnek tekinthette
magát — Erdély tényleg megszűnt külön álló fejedelemség lenni ; de I^ipót
mcgerősíté jogait, régi alkotmányát amaz ünnepélyes oklevélben, mely
mint Leopoldinum diploma (1691 decz. 4) Erdély alkotmányának alapja
maradt egészen 1848-ig, a Magyarországgal való unióig.

I. Apaffy Mihály halála után a török Thökölyinek adta Erdélyt. Török,
tatár, kurucz a törcsvári szoros irányában betört oly utakon, „melyeken

203

soha lovas ember, talán még gyalog sem járt vala" , és Zernyestnél meglepte,
megverte az erdélyi és német hadakat (1690 aug. 21). Teleki Mihály is,
most az erdétyi kormánytanács feje, mint Erdély főkapitánya, elvitte volt
„fehér szakállát" az erdélyi hadak közé, hogy meghaljon velők, „ha'° halni

Az eszéki ütközet 1687-ben.

kell". Mikor futásra került a sor, Kálmán nevű régi jó lova megbotlott,
elesett ; az üldöző törökök utolérték és meglőtték, agyonvagdalták. Testét
másnap tíz sebbel borítva találták meg a holtak közt. Thökölyi majdnem
egész Erdély urává lőn. Úgy szólván, csak a csiki kathohkus székelység
nem akart a „ lutheránus "-nak meghódolni. A keresztény-szigeti ország-
gyűlés — Szeben mellett — Erdély fejedelmévé választá (szept. 22) s a

26*

204

választást a templomban a szász lutheránus superintendens, Hermann Lukács
hirdette ki. Thökölyi uralkodása azonban rövid volt. Már októberben
kiszorult Oláhországba, s merész kalandjából egyedüli haszna az volt,
hogy két elfogott német főtisztért, Heisler tábornokért és Doria ezredesért
cserében visszakapta nejét, Zrínyi Ilonát, ki három évi ellentállás után
kénytelen volt 1688 január 14-én Munkácsot Carafának föladni, miután
akkor sem ő, hanem a férfiak, kik körülötte voltak, tántorodtak meg
és élelmi szereit az árulás és rosszakarat majdnem egészen elprédálta.
Uj-Palánkán találkozott ismét a höslelkú nő férjével (1692 május 13),
kit alig ismert fel, az egykor oly szép iQút, a nagy szakállas bujdosóban,
hogy hét évi távollétükre ezentúl tíz évi együttes, hontalan bolyongás
következzék.

A zernyesti csatával egyidöben másutt is kedvezett a hadi szerencse a
töröknek. Lipót hadai Nándor-Fehérvárt már 1688 szept. 6-án rohammal
megvették, Nisig, s Ó-Szerbiában Novibazar, Skopi környékéig nyomultak,
hol a szerbek a keresztény szabadítók mellett fegyvert fogtak. Köprili
Musztafa nagyvezér azonban — Ahmednek, ki Szent-Gotthárdnál vezérkedett,
öcscse — kiszorítá a keresztényeket Szerbiából, visszavette Nándor-Fehérvárt
(l6go okt. 1), s a fölkelt szerbek, mintegy 40.000 család, az ipeki patriarkha,
Csernovics Arzén vezetése alatt Magyarországban kerestek menedéket, és
az alsó Duna és Tisza, meg a Maros mentében találtak új hazát. De a
véres szalánkeméni ütközet, melyben (1691 aug. 19) a nagyvezér és Zrínyi
Miklós fia, az utolsó Zrínyi, ki még harczolt, a 29 éves Ádám, vasasnémet
alezredes, elestek, véget vetett a török győzedelmeknek Magyarországon.
Kanizsa után (1690 április 13) meghódolt Nagy -Várad (1692 június 5),
Gyula (1694 decz. 1) s a főbb várak közül még csak Temesvár uralta
a félholdat. Ekkor még egyszer és utoljára indult meg egy török szultán
— II. Musztafa — Magyarország ellen, és lépte át mintegy 100.000
emberrel Tételnél a Tiszát. A császári sereget, melynek soraiban Deák Pálnak
(ma 8. számú) huszár-ezredét is találjuk, Savoyai Jenő herczeg vezette,
ki, ámbár még csak 34 éves volt, katonai lángeszének már is jeleit adta,
de nagy győzelmeinek hosszú sorát csak e hadjáratban volt megkezdendő.
A török sereg a Tisza mentében Szeged felé haladt. Jenő herczeg oldalvást
követte. Egyszerre csak kapja a hírt, hogy a szultán Zentánál visszamegy
a Tiszán, hogy Erdélyre, vagy a Tiszán túli részekre törjön. Jenő azonnal
felismerte a kedvező alkalmat és megtámadta az ellenséget. A török sereg

205

206

egyik része, a lovasság, már túl volt a Tiszán. Innen felöl még csak a gya-
logság maradt, hirtelenében hányt s félig kész sánczok védelme alatt. Jenő
e sánczok ellen vezette seregét. Balszárnyát a Tisza mentében, a hézagon
keresztül, mely a sánczok és a Tisza közt volt, a török háta ellen küldte,
és így a sánczban levőket a két partot összekötő hídtól elvágta. Elúl-hátúl
megtámadva, körülvéve, az ott rekedt törökség dühös védelem után majd-
nem egy szálig elveszett. Egy pár óra alatt a török gyalogság meg volt
semmisítve. A lovasság a szultánnal vad futásban Temesvár felé menekült.
A sánczokban, a Tisza hullámaiban, 30.000 török halott feküdt (1697
szept. 11). Ez volt a legnagyobb, a legdöntőbb győzelme a diadalokban oly
gazdag 1 6 éves török háborúnak, mely megpecsételte Magyarország fölszaba-
dulását. A porta ezután már csak lanyhán folytatta a háborút. Nem egészen
másfél év múlva megkötötte 25 évre a karloviczi békét (1699 január 26),
mely Erdélyt és egész Magyarországot, kivévén az úgynevezett „Bánság" -ot,
és Szeremnek a Fruskagorától délre, a Bossut folyócskától keletre terülő
s Nándor-Fehérvár felé nyitva álló síkságát a magyar királynak visszaadta.
Thökölyire és a magyar bujdosókra nézve e béke kimondá, hogy a
határoktól távol, Törökország belsejében tartózkodjanak. Ügy is történt.
A kisázsiai Ismid, a régi Nikomedia, és közelében, a hegyek aljában, egy szép
major — a „virágos mező" — volt a hely, hol a köszvény-gyötörte Thökölyi
és Zrinyi Ilona végnapjaikat töltötték. Ilona megelőzte féijét a halálban
(1703 febr. 18). Hűlt tetemeit a galatai jezsuiták kis templomában tették
örök nyugodalomra. Thökölyi két évvel később (1705 szept. 13) követte
nejét. Végrendeletében azt kivánta, hogy szállítsák testét haza Magyar-
országba, temessék valamely „kerített kulcsos" város lutheránus templo-
mába, és koporsója fölé „emlékezetre zászlót és epitaphiumot tegyenek".
Mikor szemét behunyta: Magyarországon már megint lobogott, erősebben
mint valaha, a felkelés lángja, és a mozgalom élén Zrinyi Ilona fia, Thökölyi
mostoha fia, II. Rákóczy Ferencz állott.

A török hatalom megtörése nem tette Magyarországra azt a hatást,
melyet talán a XVI. század közepén tett volna, vagy melyet mi ránk tesz, kik
— most 200 esztendő múlva — teljesen áttekinthetjük a török világ lefolyá-
sát, és felismerhetjük átkos, sorvasztó következményeit. A mit a keresztény
fegyverek akkor visszafoglaltak, már alig volt Magyarországnak mondható.
Jobbára elidegenedett, kipusztult, részben magyar által alig lakott föld
volt az, habár Biharban, és a Dunán túl: Fehérben, Tolnában, Baranyában,

§?échényi György,

208

a keresztény hadak nyomában, még a karloviczi béke előtt, újra föléledt
a vármegye. Más részt pedig a háború sok áldozatot kívánt. Egyre kellett
adózni, pénzben, terményekben, mit az országgyűlés meg nem szavazott.
Egyre járt, kelt, zsarolt a sok idegen katona, kiket a győzelem nem tett
szerényebbekké, kiknek erőszakossága, garázdasága ellen sem nemes, sem
paraszt sehol sem tudott igazságot kapni. Ehhez járult a félelem, hogy a mi
most csak ideiglenes, múló teher, idő folytával állandóvá fog lenni. Mert
Lobkowitznak és, Hochernek szelleme még nem halt ki, sőt erősbödött és
hatalmas képviselőre talált KoUonics Lipót esztergomi érsekben (1695 —
1707), ki származására nézve szláv, nemzetiségére nézve német, törvény
szerint — mint indigena család sarja — magyar, azt a buzgalmat és oda-
adást, melyet, mint iíjú a katonai, majd a papi pályán tanúsított, a politikába,
a pénzűgyekbe is — • kamaraelnök volt — átvitte, és szigorú, absolutisticus
elveit Magyarországra is ki akarta terjeszteni. Míg a magyarok közt még
sokan voltak, kik már a trónörökösödés elfogadásában is „Leibeigen-
schaft"-ot láttak, és ideális államnak a lengyel nemesi respublicát tartották:
Kollonics, az újabb államok igényeivel és absolutismusával bűntető, polgári
codexcket, nemzetgazdasági intézkedéseket, új adórendszert, és a teher-
viselésre nézve némi jogegyenlőséget tervezett, még pedig németek által,
országgyűlés nélkül, önhatalmúlag, a magyar alkotmánynak romlásával, mely
aristocraticus szabadság, de mégis csak szabadság volt. Mikor e tervével
némely magyar urak, mint bizalmi férfiak előtt először föllépett (1696), csak
egy ember mert ellene nyiltan felszólalni : Széchényi Pál kalocsai érsek, volt
paulinus, Széchényi Györgynek unokaöcscse, testestűi -lelkestűi magyar
ember, kinek sikerűit is Lipóttal megértetni, hogy mindezt az országgyűlés,
a nemzet hozzájárulása nélkül nem tanácsos, nem lehet életbe léptetni. De
azért az áramlat a bécsi miniszterek közt megvolt, megmaradt és hatását
a hazafiak sok mindenféléből tapasztalhatták.

Az elégűlctleneknek mintegy természetes feje II. Rákóczy Ferencz
volt, kiben a Rákóczyak és Zrínyiek, a Báthoryak és Frangepánok minden
hagyománya, mint utolsó físarjukban, egyesűit. Történetünknek ez egyik
legtisztább jelleme, ment minden önzéstől, legfeljebb családi emlékeinek,
állásának rabja, Munkács kapitulácziőja után, mint 1 2 éves gyermek, Bécsbe,
majd Csehországba került. A hazán kivűl nevelkedett. Német herczeg-
asszonyt vett nőül; de hazafias lelkesedését, bár titkolni tudta, el nem
vesztette. Mikor 1694-ben Sárosba, jószágaira haza került, gróf Bercsényi

209

Teleki Mihály arczképe és névaláírása.

M. 27

210

Miklós, ki 1 686-ban Buda alatt harczolt, meg tudta győzni, hogy tennie
kell valamit hazájáért. XIV. Lajos emberei akkor, a spanyol örökösödési
bonyodalmak küszöbén, mindenfelé jártak -keltek, hogy szövetségeseket
keressenek a Habsburg-ház ellen Magyarhonban is, a melyet már a vasvári
béke óta a franczia király mindig elég sikerrel ámított. Rákóczy levelezni
kezdett a királylyal, de elárulták, elfogták (1701 ápril 18) s Német-Új helyre
vitték abba a börtönbe, melyben Zrinyi Péter szenvedett; de ő megszökött
(1701 november 7) és Lengyelországba menekült, a hol már Bercsényit
is ott találta. Mikor 1703 tavaszán a felső-tiszai, szatmári, szabolcsi, beregi,
adóval túlterhelt, elkeseredett nép fegyvert fogott : egy kis csapattal bejött,
és kitűzte a Rákóczy-zászlót. Nem sokára hozzá csatlakoztak a tiszai részeken
Sennyey István, később kanczellárja, Károlyi Sándor, szatmármegyei főispán,
eleinte ellenfele, ki az első kui'ucz csapatot szétverte, és Andrássy György,
annak sógora, a monoki Andrássy-ágnak ős atyja. Később állottak hozzá
császári tisztek is, kik előbb ellene harczoltak, mint gr. P'orgách Simon
vezérőrnagy, a mai 3. huszárezred első tulajdonosa, Esterházy Antal ezredes,
a nádor unokaöcscse, és Bottyán János, a „vak Bottyán", huszárezredes,
ki még 1703 nov. 15-én Zólyom alatt, a kurucz Ocskay Lászlóval hadaik
színe előtt valódi homéri párbajt vívott, melj^ben Ocskay Bottyánt oldalba,
Bottyán a kuruczot mellbe lőtte s mind a kettő súlyosan megsebesülve,
lováról lehanyatlott, a hadak összecsapása pedig a kuruczok diadalával
végződött. Nem múlt el egy év, és az ország legnagyobb része Rákóczyt
uralta. Seregei Morvát, Ausztriát pusztították. Károlyi Sándor a bécsi Stuben-
thorig lovagolt, és kuruczai a császári mulatóhelyen, a „Neugebaude"-ban,
Lipót állatkertjét elpusztították, vadászó leopardjait lelődözték, és bőrüket
kaczagányúl felkötötték (1704 június 9). Csak a déli részeken lakó ráczok
kezdtek, folytattak, gyakran vesztükre, gyilkos harczot a kuruczokkal; a
horvátok hívek maradtak a királyhoz, bár Rákóczy, anyjára hivatkozva,
„ki után ő is horvát vér", fegyverre szólítá őket a „közös szabadság-
érdekében", és néhány vár és város, mint Pozsony, Sopron, Buda, Nagy-
Szeben maradt meg mindvégig a császár és király birtokában.

A kuruczok a szécsényi gyűlésen, melyet eleinte Pest mellé, a Rákosra
terveztek, szervezték magukat (1705 szept. 16). E gyűlésen több főpap
— köztük csak egy megyés püspök, az egri, Telekessy István — több
főúr, a dunáninneni és tiszai megyék, több szab. kir. város lengyel módra
„confoederatiót" kötöttek, rendes kormány tanácsot állítottak és Rák(5czyt a

A zentai csata 1697 szept. ii-én.

27*

212

„haza szabadságáért confoederált magyarországi statusok és rendek vezérlő
fejedelmének" választották. Rákóczy, egészen a költő Zrínyi Miklós szelle-
mében, mindenek előtt a villongó vallásfelekezeteket, a kiiruczság kebelében
is egymással farkasszemet néző katholikusokat és protestánsokat igyekezett,
s nem siker nélkül, kibékíteni. Azután franczia tisztek segítségével rendes,
nemzeti hadsereg felállításán fáradozott, szintén elég kedvező eredménynyel,
mert e hadsereg, időnként mindenestűi majdnem loo.ooo ember, a nagy
nyilt csatákban ugyan rend szerint nem tudott megállani a császáii seregek
ellenében: de mindenütt, a hol személyes vitézség volt a fő, fenntartotta a
magyar fegyverek becsületét, s mikor a háború lezajlott, a munkácsi vár
„tróntermében" 163 elfoglalt zászló hirdette kivívott győzedelmeit.

/ Lipót ^ ki már 1705 május 5-én meghalt, és még inkább fia,
a 27 éves J'ózsef^ őszintén békét akartak. Egy ideig Széchényi Pál érsek,
a második nagy Széchényi, volt követük. Anglia és Hollandia, e két
protestáns hatalom, mint a császár szövetségesei XIV. Lajos ellen, közben-
jártak és tőlük telhetőleg clőmozdíták a béke müvét ; míg viszont a
franczia diplomatia mindent elkövetett, hogy azt meghiúsítsa, és — lehet
mondani — czélt is ért. A béke meghiúsult főkép azért, mert a kuruczok
az 1687-iki törvények eltörlését, Erdélynek, melynek fejedelmévé II. Rákócz}^
Fcrcnczet választák, különállását, és, ha a béke megköttetnék, annak kellő
megtartása végett a két közbenjáró hatalomnak és más külső országoknak,
Svéd- és Lengyelországnak, Brandenburgnak és Velenczének a garantiáját
követelték. A harcz tovább folyt és a confoederált statusok XIV. Lajos
nyilatkozatára, hogy addig velük nyíltan szövetségre nem léphet, míg
magukat az osztrák háztól függetleneknek nem nyilvánítják, 1707 június
14-én Ónod mellett a körömi mezőn kijelentek, „hogy Józsefet többé
királyuknak el nem ismerik s a királyi szék mind addig üres marad, míg
a jövő országgyűlésen királyt nem választanak". Történt pedig ez, miután
június 6-án a Rákóczy ellen izgató Túróczmegye egyik, katholikus követét,
Rakovszky Menyhértet nyílt ülésben agyonvagdalták, a másik, lutheránus
követét, Okolicsányi Kristófot megsebezték, kivégezték (június 9-én),
Túróczmegye zászlóját összetépték, pecsétjét széttörték s a megyét négy
szomszéd megye közt felosztották. A függetlenségi nyilatkozatnak Esterházy
Pál, mint nádor, ellent mondott és tiltakozásában felsorolta a főpapokat,
főurakat, szabad kir. városokat — köztük Budát, Pestet, Szegedet, —
melyek még a királyhoz hívek maradtak (1707 aug. 26).

213

214

így hát ismét a kardnak kellett döntenie. A hadi szerencse I. Józsefnek
kedvezett mind a francziák, mind a kuruczok ellen. De ö azért mégis békét
akart Magyarországon. Országgyűlést hirdetett Pozsonyba (1708 febr. 29),
de az ismételve félbeszakadt, és pedig 1709-ben a dögvész miatt, mely az
országot irtózatosan pusztítá és Rákóczy hadait is majdnem teljesen meg-
bontotta. Legtöbbet tett azonban a békére, hogy a szigorú és kegyetlen
Hcister Siegbert helyébe a császári sereg éléi'e (1710 szept. 24) gr. Pálflfy
János hoi'vát bán, a győri hősnek szépunokája lépett azzal az utasítással,
hogy igyekezzék békét kötni; oldalánál pedig b. Ebergényi László vezér-
őrnagy volt , ki
mindig híve a csá-
szári háznak, most
igaz magyar szívvel
támogatta , erősí-
tette PálfFynak bé-
kés missióját. Már
ekkor a kuruczok a
Tisza felső vidékére
szorultak, a honnan
a felkelés nyolcz éve
hogy kiindult , s
azon kivűl még csak
Kassa volt birto-
kukban, a melyet a
cseszneki báró Esterházy Dániel védelmezett. Nevesebb vezéreik közül már
csak Károlyi Sándor állott a sereg élén, a többi vagy meghalt, mint vak
Bottyán, vagy lejárta magát. Károlyi kezébe tette le Rákóczy Ferencz
habozva, aggódva a béke müvét és Károlyi a békealkudozást megkezdette
s a sereg megegyezésével folytatta még akkor is, mikor azt Rákóczy, ki
Lengyelországba ment (1711 február 11), hogy Nagy Péter orosz czárt
a magyar ügynek megnyerje, megtiltotta (17 11 márcz. 26) és ápril 29-én
Szatmárott a békét meg is kötötte, melyet azután Pálflfyval együtt ő s
a kurucz hadaknak magyarországi és erdélyi vezérei, képviselői (köztük
a magyarországiak részéről: Perényi, Révay, Vay, Beleznay, Ocskay,
Ottlik, Semsey, Ilosvay, Domahidy, Halász, Csajághy ; az erdélyiek közül
Barcsay, Teleki, Jósika, Vas, Rhédey, Haller, Gyulay, Kún,) aláirtak, a

Károlyi Sándor és Pálffy János névaláírása.

210.

hadak pedig esküvel megpecsételtek. A béke fátyolt vetett a multakra.
Szakított minden Hocher- és KoUonics-féle törekvésekkel, és biztosítá a
nemzetet a felség nevében, hogy Magyarországnak és Erdélynek minden
jogát, törvényét, a vallások törvényes szabadságát meg fogja tartani. Törek-
véseinek e sikerét azonban 1. József már nem érte meg. Meghalt, mielőtt
még a békét megkötötték volna, Bécsben 1711 ápril 17-én, miután nyolcz
évig jóakarattal és sokfelé sikert aratva uralkodott.

III. Károly kora,

1711 május 1-én a nagymajthényi mezőn a muzsika szólt, a zászlók
lobogtak, a seregek háromszor tüzet adtak. Károlyi Sándor Pálffy János és
12.000 kurucz előtt húséget esküdött /. József királynak és kihirdették
a szatmári békekötést, mely — mondhatni — negyven évi belháborúnak
vetett véget. Rákóczy Ferencz Bercsényivel visszaútasitá a békejobbot. Jobb
föltételeket remélt nyerhetni a külföldi hatalmak segélyével. Azonban
csalódott és csalódását huszonnégy évi hontalan bujdosással fizette meg.
Vigasztalójának csak a vallás maradt s ez híven elkísérte sírjáig. Török-
országban, a Fekete-tenger partján, Rodostóban halt meg (1735 ápril 8),
tíz évvel számkivetésében is hú társa, gr. Bercsényi Miklós után. Holttestét
boldogult anyja, Zrinyi Ilona mellé, a galatai jezsuiták templomába temették.

A magyar urak közúl sem tetszett soknak a béke, kik a lefolyt
zavarokban a király mellett állottak, szenvedtek és most boszúra törekedtek.
De III. Károly^ I. Józsefnek öcscse és utóda, békét akart. Haldokló bátyjá-
nak kívánsága, a helyes politika, arra bírták, hogy megerősítse és megtartsa
a szatmári békét, mely tudta nélkúl köttetett. Es ezzel megkezdte a békés
fejlődés korszakát, a melyre a 185 év óta annyit hányatott nemzetnek oly
igen nagy szüksége volt.

Kiterjedésre nézve a magyar birodalom 1711-ben alig különbözött a
mostanitól. A mi még hiányzott belőle: az úgy nevezett „Bánság" -ot és a
Szeremség egy részét néhány év múlva visszaszerezték Savoyai Jenő diadal-
mas fegyverei és a passarovitzi békekötés (17 18). Mennyire más volt
azonban minden egyéb! Az ország két egymástól nagyon különböző részből
állott. Nem az volt a gazdagabb, műveltebb rész, melyet a természet tett
azzá, hanem a melyet a török megkímélt. Erdély kapcsolt részeivel, a
mostoha kárpátalji felföld, a Vágtól, Bakonytól, Balatontól nyugati-a eső

217

Magyar huszártiszt.

218

részek és a kis Horvátország, Stiria és Krajna szélén, szintén megfogyott,
kiélt, elcsigázott föld volt annyi évszázados viszontagság után ; de még
sem pusztult el annyira, mint a nagy magyar Alföld s a Dunántúlnak és a
Száva-Drávaköznek keleti részei. A Jászkunságnak, Pestnek és Csongrádnak
nagy magyar városai valahogy átélték ugyan a hódoltság szomorú korszakát ;
de a többi vidék, Debreczentől, Egertől, Vácztól délre, úgy szólván a teljes
elpusztulás képét mutatta. Csak itt-ott maradt meg a régiből némi magyar
lakosság, melyhez, mint láttuk, szerbek, és végre a karloviczi béke ideje
táján a nagyobb helyeken egyes kisebb német telepek járultak. Eléggé
jellemezzük a helyzetet, ha fölemlítjük, hogy 1715-ben az országos össze-
írás Pesten csak 188 házat talált, s ugyan ez idő tájt a kalocsai érsekségnek
összes jövedelmét 2500 forintra becsülték.

A szegény ország azonban más tekintetben is hátramaradt az európai
fejlődés mögött. Míg a magyar nemzet a XVI. és XVII. század folyamában
lételéért küzdött, nyugoti Európában nagy változások állottak be. A
renaissance hatása alatt megszületett az újabb állameszme és azzal kapcso-
latosan , kisebb-nagyobb mértékben , a megfelelő újabb államszervezet.
Francziaország járt e tekintetben elől, hol Colbert lángesze már a gazdasági
életre is kiterjesztette figyelmét öntudatosan és rendszeresen. A középkor
szúnőben volt, vagy már megszűnt Európaszerte ; Magyarországon azonban
még teljesen uralkodott. Abból kibontakozni, az országot alkotmányos
módon az újabb államok keretébe illeszteni, ez volt most a feladat, melyhez
Magyarországon nagy tűzzel fogtak hozzá, mert Erdélyben mintegy meg-
csontosodott a régi alkotmány ; legfeljebb a kathohcismus hódított tért, és
a romjaiból — mint Karlsburg — fölépúit Gyula-Fehérvárnak új erőssége
mutatta szemmel láthatólag az időknek változását. Olyanforma volt némileg
Magyarországon c kor, milyet 1790, 1827 és 1867 után látunk. Felölelte
az organisatiónak, reformmunkálatoknak egész sorozatát: közgazdasági, jogi,
főleg törvénykezési kéi-déseket ; s a 29 év (171 1 — 1740), mely alatt
III. Károly a magyar trónon ült, a három országgyűlés (1712/15, 1722/23,
1729), melyet alatta tartottak, habár kitűzött czéljainak csak legkisebb
részét érte is el, még sem volt meddő az ország, a nemzet életére nézve.
Sok intézménynek, melyek úgy szólván napjainkig, 1848-ig fennállottak,
ekkor vetették meg alapját, és Magyarország, ha talán lényegileg még
nem is, de formákra nézve nagy lejtést tőn a nyugoti, modern államok
szervezete felé.

219

Magyar hajdú.

28*

220

Magyarország rendi ország volt és az maradt még ezen túl is
majdnem másfél századig. Főpapok, főm-ak, nemesek és szabad kir. városok
képezték a négy „status"-t, a nemzetet közjogi értelemben. A szabad
királyi városok rendé századok folytán alakúit. Többnyire idegen ajkú,
német, tót népök, politikai tekintetben nem sokat nyomott. Volt ugyan szava
az országgyűlésen, de szavazatának nem volt súlya, és még később is
gyakorlatilag valamennyi kir. város szavazata együtt csak annyit ért, mint
egy vármegye szavazata. E városok nem is voltak tulajdonképen független
status. Régi felfogás szerint a szent korona tulajdonát képezték, a királyi
kamara felügyelete alatt állottak. Belső szervezetük általában véve egyforma
volt. Egy tágasabb, rendesen száz emberből álló, választott, önmagát kiegé-
szítő külső nagy tanács választá a tisztikart, közönségesen életfogytig.
Törvénykezési tekintetben voltak személynöki és tárnoki városok, és e
szerint a városi törvényszéktől polgári ügyekben a feljebbvitel vagy a
személynöki, vagy a tárnokmesteri székhez, és a tárnokmesteri széktől az
ország legfelsőbb bírói fórumáig ment. E felosztásra nézve a Dráva nem
képezett határt. Magyar és horvát szabad királyi városok közt e tekintetben
nem volt különbség. A legrégibb, legtekintélyesebb városok a tárnokmester
alá tartoztak. Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Sopron, Zágráb tárnoki városok
voltak. Debreczent, Szatmár-Németit és Szegedet 1715-ben vette föl e
sorba a törvényhozás, míg a személynöki városok közt Lőcse, Várasd és
a bányavárosok voltak nevezetesebbek.

A nemzet igazi ereje a nagy számú nemességben volt, melynek a főurak
csak egyik tekintélyesebb, méltóságosabb, de a leglényegesebb jogokra nézve
amattól nem különböző osztályát képezték. A vármegyékben, melyekre az
ország legnagyobb része föl volt osztva, az ott lakó főpapok, főurak, nemesek
közönsége (universitasa) már valóságos önkormányzattal bírt. Kezükben volt
az állami kormányzásnak, közigazgatás- és igazságszolgáltatásnak legnagyobb
része. A gyakorlat és szükség, meg egy-egy törvény már megállapította
szervezetüket, a vármegyei szervezetet ; III. Károly kora csak egyöntetűvé
tette azt. A megye élén névleg a főispán állott, kinek törvény szerint
a megye területén kellett volna lakni, de ez ritkán történt. Főteendője a
tisztújítás vezetése volt, melyet most a törvény változatlanul három-három
évre határozott. A megyét tulajdonkép az alispán kormányozta, ő alatta
voltak a szolgabírák esküdttársaikkal, a megye kiterjedéséhez és a szükség-
lethez képest kisebb-nagyobb számmal. A törvény meghatározta, hogy

221

A gyulafehérvári Károly-kapu.

222

birtokos nemesekből kell őket választani, hogy a megyei földesuraktól
semmi függésben ne legyenek. Az alispánra és szolgabírákra háromlott az
igazságszolgáltatás nagy része is. Az alispán a szolgabíróval és esküdttel
képezte az alispáni bíróságot; a szolgabíró esküdttársával itélt, még pedig,
ha a felek választották, a megye egész területén, nemcsak járásában. Volt
még a megyének törvényszéke is, sedriája, mely az alispán előlülése alatt
meghívott táblabírákból alakúit, időnként összeült és leginkább büntető
ügyekben itélt. A megye közönsége a maga összeségében a megyegyűlésen
működött. A Károly-kori törvény meghatározta, hogy e gyűléseken minden
nemes részt vehet, és hogy azokon jegyzőkönyvet kell vezetni és határo-
zataikat partikuláris gyűléseken nem szabad megdönteni. A szavazás módjára
nézve meghagyta a régi szokást, ez pedig Verbőczy elve szerint az volt, hogy
a szavazatok „ non numerantur, sed ponderantur " , és nem a többség, hanem
a pars potior és sanior az, a mely dönt ; s ez elvnél fogva, mely a század
egész folyamában megmaradt és csak újabb időben lőn megváltoztatva,
az urak, a tekintélyesebb elemek határoztak ; a nagyobb tömeg, a kis
nemesség, a mennyiben megjelent, csak hozzájárult szavazatával.

A honlakosok legnagyobb része, a paraszt, a jobbágy földhöz tapadt,
szegény, birtoktalan volt. Legtöbb ügyét a földesúr intézte el, vagy maga,
vagy úriszékén, melynek bíráit ő állította össze. A paraszt vagy polgár
majdnem egy századig még nem is perelhetett saját személyében nemes
ember ellen, hanem helyette a megyei tiszti ügyésznek vagy városának
kellett föllépni. Szép gondolat volt egyébiránt, de gyakorlatban nem
mindig vált be, hogy a jobbágy gondviselője, urával szemben védője,
ugyancsak az uraknak, a nemeseknek összesége : a vármegye volt.

Számtalan feladatának a vármegye tehetségéhez képest megfelelt.
De a mit mindegyike tett, azt külön tette, mintha valamely külön,
független kanton lett volna. Az ország szervezetének a szükséges egységet
megadni , a közelből a törvények végrehajtására mindenütt felügyelni a
királyi helytartótanácsnak lett volna feladata, mely főkormányszék, már
mint rendes dicasterium, 1724 márczius 21-én kezdte meg működését
Pozsonyban. Elmélet szerint a király képét viselte annak távollétében úgy,
hogy ha a király az országba jött, működését csak annak külön felhatalma-
zásával folytathatta. Hatáskörébe tartozott a legtágasabb értelemben vett
egész közigazgatás, még az egyenes adó ügye is, mert a kamara főközege,
szintén Pozsonyban, csak a közvetett adózással s a kincstári javak igazga-

223

tásával foglalkozott. Elnöke, a király távollétében, mint királyi helytartó,
a nádorispán volt. Tanácsosai közt képviselve kellett lenni a három
országos rendnek : a főpapoknak, főuraknak és nemeseknek. Horvátországon
kivúl, mely akkor még mindenben a bán közvetlen kormányzata alatt állott,
az egész országra kiterjedő hatáskörétől sokat vártak, kivált a kereskedésre
nézve, melyet akkor a mercantilismus szellemében a nemzeti gazdaság
legfőbb forrásának tartottak. Sokat is tett, de a végrehajtás lefelé nem
az ő kezében volt. Fölfelé pedig teljesen a kanczelláriától függött, melynek
élén most először állott világi ember, gr. Illésházy Miklós, mert e, közvet-
lenül a király oldala mellett levő főkormányszék a királyra a legnagyobb
befolyást gyakorolhatta.

Az igazságszolgáltatást is rendezni törekedett a Károly-féle korszak.
Újra szervezte az ország legfőbb törvényszékét, a hétszemélyes táblát.
Állandóvá tette a királyi táblát, mely eddig csak időnként, az octavalis
bíróságokban működött, és a nemesekre nézve a legfontosabb birtok-
perekben, melyek az akkori értelemben vett valódi tulajdonjogot adták,
első folyamodáskép ítélt. E két tábla együtt képezte a királyi Curiát,
melyet a törvényhozás már ekkor, helyes tapintattal, az ország szívébe,
Pestre helyezett, míg az ítélőmestei-ek vándor bíráskodása helyébe lépett
kerületi táblák székhelyeivé, az 1723: 31. törvényczikk szerint Kőszeg,
Nagy-Szombat, Eperjes és Nagy-Várad, illetőleg, valamivel később a katho-
licismus terjesztése kedveért, Debreczen városa lőnek.

A modern államoknak — Angliát kivéve — egyik szükséges kellé-
kévé vált az állandó hadsereg. A magyar törvényhozás 1715 ^ 8- törvény-
czikkében a régi nemesi fölkelésből , bandériumokból álló hadiszerkezet
mellé szintén elfogadta az eszmét, arra elvileg költséget is ajánlott, de
annak konkrét megállapítását esetről esetre az országgyűlésnek tartá fenn.
E pénzből a sereget kiállítani a király gondja volt. Rendszerint toborzás
útján történt a csapatok kiegészítése. Ha ez nem volt elég, az ország bizonyos
számú újonczot ajánlott meg, kiket a törvényhatóságokra kivetettek, és
rendszerint, mint akkor tájt a világon mindenütt, mindenféle kapa-kasza-
kerülő, de a harczra alkalmas szilaj elemekből toborzottak, fogdostak össze
örökös katonai szolgálatra. III. Károly végső éveiben a magyar sereg — a
végvidéki, helyi katonaságon kivűl — a mostani 19. számú „Trónörökös",
34. számú „Német Császár", és az 51. számú gyalog és nyolcz huszár-
ezredbői állott, melyek közül öt mai napig fennáll, és mint a mai 3., 4., 6.,

224

8., 9- huszárezredek, kivált Ferdinánd-, Sándor-, Würtemberg-, Coburg-,
Miklós-huszárok neve alatt halhatatlan nevet vívtak ki történetünkben.

Ugyané korszak volt az, mely lemondván a már-már kínálkozó alka-
lomról, hogy szabadon választhasson ismét királyt, utat nyitott a lotharingi
berezegi háznak, a Budát visszavevő Károly berezeg utódainak, a magyar
trónra. A nemzet 1687-ben elfogadta volt a Habsburg-ház német és spanyol
Hágának örökösödési jogát a magyar koronára. De már 1711 -ben III. Károly
volt a családnak egyetlen férfitagja. Mint fiatal ember, még remélhetett
fiutódot; de az a lehetőség is megvolt, hogy csak leányai lesznek, mint
elhunyt testvérének, I. Józseftiek és hogy a kormányzata alatt egyesült
országok, külön-külön törvényeik szerint, mint az oldott kéve, széthullanak.
Még 111. Károly maga sem állapította meg végleg, mi történjék a monarchia
együttlételének, a leányivadékok örökösödésének biztosítására, midőn a
magyar korona területén erre nézve az első lépés megtörtént. Mikor a
horvátországi rendek 1712 márcz. g-én III. Károly első pozsonyi ország-
gyűlésére követeket választottak : felállott a zágrábi püspök, a cseszneki
báró Esterházy Imre, Dániel úrnak, a ki Kassát Rákóczy nevében védel-
mezte, unokatestvére, a hajdani pálos „fráter Emericus", — a ki, mint egy
újkori alamizsnás Szt- János, milliókat költött a szegényekre, de a világi
dolgokban is megállta helyét — és azt indítványozta, hogy a horvát rendek
már most ismerjék el a Habsburg-ház leány-ágának örökösödési jogát, mit
a magyarok és csehek is meg akarnak tenni. Legyen az övék az elsőség!
És a tartomány gyűlés el is fogadta az indítványt, melynek esetleges rész-
leteiről, módjáról még fogalma sem volt. Még azt sem tudta, nem fognak-e
a Habsburg-ház országai megoszlani, mint I. Ferdinánd halála után történt ?
s azért föltételül kötötték ki, hogy az ő országukban az uralkodó háznak
mindig azt a tagját illesse az örökösödés, ki Ausztrián kivűl még Stájer-
országban, Karinthiában és Krajnában is uralkodni fog.

A pozsonyi országgyűlésen sokan restelték, hogy e fontos tárgy
először a horvát tartománygyűlésen jött szóba : de maga Károly kijelenté
a prímásnak, az idegen származású Keresztély Ágost szász berezegnek, hogy
semmit sem tudott a dologról, és az joggal mondhatta a magyaroknak,
hogy ha a Felség a nőörökösödés iránt intézkedni akart volna, a magyar
országgyűlésen tett volna ez iránt indítványt. Akaratának III. Károly csak
egy évvel később adott határozott formát. 1713 ápril 1 3-án kelt a nag}^
fontosságú oklevél, mely mint családi törvény a leányági örökösödést és

Mária Terézia koronázási kardvágása.

M. 29

22C

annak módozatait megállajjítá és a Pragmatica Sanctío néven ismeretes.
Ebben III. Károly kijelenté, hogy a kormánya alatt egyesűit összes tartomá-
nyok örök időre változatlanul együtt maradjanak, és az uralkodás, ha fiú-
örököse nem marad, az elsőszülöttség rendje szerint mindig leányait és azok
maradékait, ezek hiányában I. József leányait és utódjaikat, ezek után pedig
I. Lipót leányainak utódjait illesse. Nem sietett azonban, hogy ez intézke-
dését Magyarország részéről is elfogadtassa. Az ügy a második, 1722-ben
kezdődő országgyűlésére maradt, miután már Erdély, ugyancsak 1722
márczius 30-án, a Pragmatica Sanctiót elfogadta. A legelőbbkelő magyar
főurak mindjárt eleve helyesléssel fogadták volt a tervet. Az alsóbb
körökben is mindinkább elterjedt ez a felfogás úgy, hogy az országgyűlés
megnyíltával a rendek már általában készek voltak a leányági örökösö-
dést önként felajánlani a királynak. A tiszai megyéket leginkább Károlyi
Sándor, Rákóczy utolsó hadvezére hangolta erre; az országgyűlésen pedig
a rendek első ülésében Szluha Ferencz nádori itélőmester, Rákóczynak
sokáig, még a szatmári béke után is híve, tette meg az indítványt (1722
június 30), melyet azonnal elfogadtak. A főrendek hozzájárultak és az
országgyűlés határozatát fényes küldöttség vitte hírűi Bécsbe, III. Károly-
nak a Favorita-palotába, a mai Theresianum épületébe. A követség tagjai
közt volt : Csáky, Erdődy, Nádasdy, Pálflfy, Draskovich, Zichy, Károlyi,
Révay, Széchenyi, Esterházy, Forgách, Batthyány, Szirmay, Bercnyi,
Balassa, Haller, és — mint megyei követek — Matyasovszky, Eötvös,
Meszlényi, Kenessey és Boronkay. Gróf Csáky Imre bibornok és kalocsai
érsek volt a szónok, ki beszédében kijelenté, hogy az ország hálából fogadja
trónöröklőűl el a Habsburg-háznak leány-ágát; e háznak köszöni felszaba-
dulását a török iga alól, tőle reményli törvényeinek és szabadságának
fenntartását. E gondolat vonúi keresztül a törvényen is, mely a nemzet
és király együttes akaratát megörökíté. Elfogadja a leányág örökösödését
úgy, mint azt a Pragmatica Sanctio megállapítá; de biztosítja egyszersmind
Magyarországot és kapcsolt részeit, hogy összes szabadságait híven meg
fogják tartani az ausztriai ház jövendő örökösei.

III. Károly életének legfőbb gondja volt, hogy a Pragmatica Sanctiót
Európával is elismertesse és biztosíttassa. De mikor 1740 október 20-án
meghalt, leányára, a 23 éves Mária Teréziára, ki a Budát visszavevő
Károly berezeg unokájának, a lotharingi berezegnek s később toscanai
nagyherczegnek, Ferencznek lőn nejévé, sokkal kevesebb birtok maradt,

227

mint a mennyi c rendelkezés megállapításakor volt. Nápolyt, Szicziliát és
Lombardia némely részeit a spanyol Bourbonoknak és Szárdiniának kellett
átengednie (i735)- A passarovitzi béke vívmányait, a szerbiai, boszniai,
oláhországi birtokokat pedig egy szerencsétlen török háború után, melybe
Károly mint Oroszország szövetségese bonyolódott, a belgrádi béke (1739)
vitte el, s utolsó éveiben még a pestis is végig járta az országot, mely
egyedül Budán két év alatt (1738 — 1740) hatezer embert szedett áldozatul.

Mária Terézia.

Mária Teréziára a trónon súlyos helyzet várakozott. A garantiák,
melyekkel atyja az ő örökösödési jogát biztosítani törekedett, erőtleneknek
bizonyultak. A bajor választófejedelem, mint I. Ferdinánd leányának ivadéka
s mint I. József leányának férje, igényt támasztott örökségének nagy részére.
A porosz király hirtelen Siléziára tört és elfoglalta e tartomány nagy
részét. A magyar koronázó országgyűlés 1741 május 14-én kezdődött
Pozsonyban. Majdnem két század óta először történt ismét, hogy a ki
magyar királylyá lett, nem volt római császár, vagy a világ ez első koro-
nájának várományosa. Az új viszonyra nézve a rendek új követelésekkel
léptek föl. Az elsőbbséget, melyet, legalább hallgatag, a római császár
főméltóságainak engedtek, nem voltak többé hajlandók megadni az osztrák
örökös tartományok főtisztjeinek. Magyarország, mondák, a dynastiának
legnagyobb országa. Illik, hogy beleszólása legyen a közös ügyekre, a
magyar ügyeket pedig kizárólag magyar tanácscsal intézze a királynő.
Mária Terézia június 20-án érkezett Pozsonyba magyar ruhában; másnap,
szólott először a trónról az ország rendéihez latinul, miután a kanczellár
a királyi propositiókat magyarul előadta. Négy nappal később megvolt a
koronázás. A királyné magyar szabású ruhában, zöld selyemmel bevont,
hat lovas hintón érkezett Szent Márton templomába. Előtte a melléktarto-
mányok lobogóit egy Batthyány, Ghillányi, Esterházy, Erdődy, Balassa,
Kollonics, Patachich, Csáky, Magyarország fehér zászlóját, a legnagyobbat
valamennyi között, gróf Keglevich József vitte. Fejére a koronát Esterházy
Imre, a ,. fráter Emei-icus", ekkor már esztergomi érsek, testileg ugyan
megtört, de lelkileg még ép aggastyán tette. Azután a kii'ályné, koronásán,
fényes kísérettel, gyalog, majd kocsin a hagyományos körútra indult.
A barátok templomában avatta fel a „szentelt" — aranysarkantyús —

20*

228

vitézeket. Az irgalmas barátoiv temploma előtt esküdött meg, szabad eg
alatt, az ország alkotmányára. A Duna-parton, a királydomb alatt, leszállt
kocsijából, felült gazdagon, magyarosan felszerszámozott fekete paripájára,
és felugratott a dombra, a honnan a hagyományos négy kardvágást a világ-
négy része felé, a királyi karddal megtéve. Riadó lelkesedés, vivát, „vivát
domina rex noster" — „éljen királyasszonyunk!" — kisérte mindenfelé,
de azért, mikor az ünnep elmúlt, a kellő megegyezés még sem tudott létre
jönni a királynő s az országgyűlés közt. A rendek az ország belkormányzati,
pénz- és hadügyi törvényes önállóságának biztosítására, kivívására, olvan
magyar miniszterium-félét terveztek, de Mária Terézia vonakodott mindent
úgy teljesíteni, mint kívánták. „Megtartom eskümet, melyet a nemzet
jogaira tettem!" monda a királynő az ellenzék egyik legfőbb emberének,
a bán, tábornok és ekkor országbíró Esterházy Józsefnek, kinek testvére,
Antal, mint Rákóczy rendületlen híve, Rodostóban aludta örök álmát.
„Tudom, hogy német minisztereim, általában véve, nem szeretik a magya-
rokat. A magyar ügyekben tehát nem hallgatok rájuk; magam intézkedem;
de a mit tőlem az ország követel , az a bizalmatlanság kifolyása ! " —
„Nem", — felelt Esterházy — „ellenkezőleg, a legfőbb bizalomnak jele az,
hogy a mit az ország kétszáz év óta kér, mit pecsétes hitlevelek ígértek,
de mi foganatba nem mehetett, azt most í'elségcd kcgyelmcsségétől
reményli ! "

Ez alatt a külső veszély nőttön nőtt. A bajor választó, kinek Eranczia-
ország is segélyérc sietett, már-már betört Ausztriába. Az osztrák sereg,
moly Mária Teréziát védhette volna, csekély volt, szét volt szórva Olasz-
országban, Belgiumban, vagy szerencsétlenül harczolt Siléziában a poro-
szokkal. A bajor határ és Bécs közt nem volt számba vehető sereg, mely
a betörő ellenségnek útját állhatta volna. A közel, közvetlen veszélylyel
szemben még csak egy eszköz maradt: a magyarokhoz fordulni, fölfedezni
előttük a helyzet válságos mivoltát és Magyarország egész erejét vetni
a hadi eldöntés serpenyőjébe. Mária Terézia kész volt erre ; de a német
tanácsosok nem javallák, mert attól tartottak, hogy a magyarok, fölismervén
a helyzetet, csak annál követelőbbekké lesznek. A királynő azonban ellenük
határozott. Szeptember il-én reggeli ll órára fölhívatta az országgyűlést
a királyi várba, mint szokás volt, ha királyi propositiókat terjesztettek elő.
A királynő a trónon ült. Mellette a kanczellár állott, gróf Batthyány Lajos,
a mai berezegi ágnak' őse, és elmondta a királynő propositióját : Ellenség

Sí

c
o

03
N
O

230

támadta meg igazságtalanul a Felség örökös tartományait. Bécset közvetlen
veszély fenyegeti. Veszély fenyegeti az örökös tartományokat mind, veszély
magát Magyarországot, melyre a bajor választó szintén kinyújtja kezét.
Gondoskodjék az ország kellő védelemről! A kanczellár után maga Mária
Terézia szólott, szemmel láthatólag megindulva. „Szomorúan, mindenkitől
elhagyatva fordulunk a tekintetes Statusokhoz, örökös tartományunknak,
Ausztriának megvédése tárgyában. Magyarországnak, Magunknak, gyerme-
keinknek sorsa" — e szavaknál köny tolult szemébe, kendőhöz nyúlt —
„ettől függ! Elhagyatva az egész világ által, az ország húségéhez, fegyveré-
hez, a régi magyar vitézséghez folyamodunk, és nagyon kérjük a tekintetes
Statusokat, hogy e nagy veszedelemben minél gyorsabban tanácskozzanak
és cselekedjenek!" Még mialatt beszélt, mély megindulás fogta el a rendeket.
Köny tolult a férfiak szemébe és felriadt a kiáltás: „Éltünket és vérünket!"
Esterházy primás beszélt az országgyúlés nevében, röviden, de nyomósán.
Kijelenté, hogy: „Szomorúan hallók a szomorú hírt. A királynő joga tiszta,
szent, világos ország-világ előtt. Védelmére kész Magyarország minden
erejét, minden tehetségét, vérét, életét feláldozni!" A gyűlés nagy izga-
tottságban oszlott szét, s az áldozatra kész lelkesedésbe harag is vegyült a
német tanácsosok ellen, kik bizalmatlanságból Magyarország iránt, oly
soká takargatták a valóságot. Főrendek és rendek rögtön vegyes ülést
tartottak. Bizottságot küldtek ki, és délután már új gyűlésben tárgyalták
a javaslatot : keljen föl az ország egész erejével ! Ez indítványt egyhangúlag
elfogadták. E nap nem volt oppositio a magyar országgyűlésen.

Kihirdették az általános nemesi fölkelést. Harminczezer embert
ajánlottak a rendes hadseregre. Felállítottak hat gyalogezredet, melyek
(a 2., 31., 32., 33., 37., 52. számúak) még máig is megvannak, mint élő
emlékei a lelkesedés c napjainak. A fölkelés élére a törvény a 77 éves
nádort, gr. Pálflfy Jánost hívta meg, ki a szatmári békét megkötötte, és
Savoyai Jenőnek sok csatatéren bajtársa volt. A kerületi kapitányok közt
a Dunán túl gr. Esterházy Józsefet, az ellenzéki vezérférfiút, a Tiszán túl
Károlyi Sándort találjuk. Többen, mint gTÓf Batthyány Károly, a kanczellár
öcscsc, saját költségükön állítottak ki csapatokat. Erdély s a katonai vég-
vidék is megmozdult, s a horvát és szerb granicsárok marczona alakjai oly
nagy számmal jelentek meg a nyugati csatatereken, mint még eddig soha
sem. Nyolczvanezer, sőt százezer emberre is becsülték az erőt, mely Magyar-
országból királya védelmére síkra szállt, mikor Felső-Ausztria és Csehország

Mária Terézia arczképe és névaláírása.

232

meghódoltak a bajor választónak és az uralkodóház örökös tartományai,
Tirolt kivéve, Montesquieuvel szólva, mintegy elaléltan roskadoztak.

A magyarok föllépése megfordítá a hadi szerencse kerekét. Az év
végén Mária Terézia már visszatérhetett székvárosába. Két hónap múlva
(1742 február 13) hadai Münchenben voltak. A porosz király, Siléziát
megtartva, kibékült (1742). A harcz a bajorokkal, francziákkal tovább folyt,
s e harczokban majdnem mindenütt a magyarok jártak elöl. Gróf Nádasdy
Ferencz, unokája annak az országbírónak, kit 1671-ben mint pártütőt
Bécsben lefejeztek, genialis ügyességgel utat nyitott a Rajnán a „II. Mária
magyar király" hadainak (i744 július 1), be messze Francziaországba ;
gróf Batthyány Károly horvát bán pedig, családjában később az első herczeg,
csekély számú magyar csapataival annyira kifárasztá II. Frigyest, ki újra
Csehországba tört (1744 aug.), hogy a mikor a magyar-osztrák fősereg a
Rajna mellől a csatatérre érkezett, a nagy király kénytelen volt eredmény
nélkül Siléziába visszavonulni. Ugyanekkor országgyűlés, országos tanács-
kozás nélkül, másodszor is újra felkelt a magyar nemesség. A királynő ismét
Pozsonyba jött (aug. 10). Szólt, és a magyar urak — a kik épen ott voltak,
— Pálffy, Batthyány, Erdődy, Esterházy, Nádasdy, felbuzdultak. A nádor
a megyéknek írt : „Fegyvert kiáltok nagy dicsőségű édes Hazámnak és
Nemzetemnek!" És rövid időn sereg állott a morva és siléziai határszélen.
Hiába kisérté meg II. Frigyes elvonni a magyarokat királyuk ügyétől.
Az insurrcctio, föllelkesítve gr. Esterházy József vezére által, bár köteles
nem volt vele, még az ország határán túlra is kivonult Morvába, Siléziába,
hogy megverekedjék a j^oroszokkal. Mindössze nyolcz évig folyt a háború
Németország nagy részében, Belgiumban, Olaszországban, le Genuáig és
a Provencc-ig, s Mária Terézia elvégre is szerencsésen megküzdött a
veszélyekkel, melyek trónját fenyegették, és megtarthatá, Siléziát és némely
olasz részeket kivéve, atyjának többi örökét.

li győzelmének legnagyobb részét a magyar nemzetnek köszönhette a
királynő. A magyar nemzet nem fukarkodott vérével a hét éves liáborúban
sem, melyben a királynő azt, mit az örökösödési háborúban a ]:)oroszok
ellen elvesztett, vissza akarta szerezni. A háború második évében Hadik
András altábornagy, kőszegi születésű, katona fia, 3000 emberrel, jobbára
huszárokkal, szluini és gradiskai határőrökkel Berlin előtt termett (i757
okt. 16), a város egyik kapuját belövette, az eléje vonult őrséget szétszórta.
A porosz királyi család s a katonaság Spandauba menekült. Hadik a város

233

alá nyomult; és kétszázharminczötezer tallér hadisarczot vett meg Nagy-
Frigyes fővárosán. Három évvel később (1760 okt. 3 — 12) Tottleben orosz
hada mellett ismét megfordultak a magyarok Berlinben. Charlottenburg
porosz királyi várkastélyt ekkor a szász csapatok vandal módra feldúlták ;
Potsdamot azonban
Sans-soucival, a po-
rosz király kedves
lakóhelyével , gróf

később berezeg
Esterházy Miklós,
Haydn-nak, a nagy
zeneszerzőnek patró-
nusa, a magyarokkal
sértetlenül megtar-
totta. Mikor eltávo-
zott , bizonyítványt
vett, hogy semmiféle
kárt nem tettek, és
csak egy kicsiny, cse-
kély értékű képet
hozott el magával
emlékűi. Nem a ma-
gyarokon múlt, hogy
Silézia, hét éves küz-
delem után is a po-
rosz király birtoká-
ban maradt.

Mária Terézia
nagyon jól tudta, mit
köszönhet a magyar
nemzetnek, és egész életében arra törekedett, hogy iránta háláját és szere-
tetét kifejezze. Nagylelkű és nemes törekvése nem is maradt siker nélkül.
Mária Terézia férfinak, királynak született. Csak a gyöngédség és szív voll
benne női. Tudott és akart is uralkodni. A mit Esterházy Józsefnek Pozsony-
ban ígért, megtartotta. Maga vette kezébe a nemzet sorsát. Tekintettel
volt többi tartományainak érdekére is, de Magyarország ügyeiben mindig

M. 30

II. József mint gyermek.

234

annak mutatta magát, minek maga magát nevezte bizalmas levelezésében:
„jó magyar nőnek, kinek szíve teljes teli volt hálával a nemzet iránt!"
Az ország integritása volt mindig az, melyet a magyar nemzet leg-
inkább féltett, melynek helyreállítását mindig sürgette. Idő folytán sok
rész elszakadt a magyar koronától, s idegen kormányzat alá kerültek kivált
oly vidékek, melyeket aránylag nem rég foglaltak vissza a törököktől.
E területeken új viszonyok keletkeztek, melyeket egyszerűen figyelmen
kivúl hagyni nem lehetett. Különösen a XVII. század végén bevándorlott
szerbek, önállóságra törekvő végbeli katona-nép, képezett statust a status-
ban, és csak nehezen tudott a magyar állam keretébe beilleszkedni. Mária
Teréziának hosszú uralkodása e tekintetben a sérelmeket úgy szólván mind
megszüntette. Csak az erdélyi részek visszakapcsolása maradt végrehajtatlan ;
de a királynő elismerte, hogy Erdélyt mint magyar király, a magyar korona
jogán birja. A Maros és alsó Tisza mentében katonai végek voltak még
abból az időből, mikor e folyamokon túl a Bánság Törökországhoz tartozott.
Szerbek laktak itt egyes falvakban, a megyék kebelében,- de .nem a megyei
hatóságok alatt. Az 1741 : XVIII. törvényczikk értelmében hét év alatt
(1743 — 1750) megszűnt e végvidék s Csanád Arad, Bács megyék polgári
kormányzata alá került. Szuboticza, Zombor és a péterváradi sánczból, a
bácsmegyei szerbek főhelyeiből, Szabadka, Zombor, Újvidék szab. kir.
városok lettek, és csak Tétel vidéke maradt meg néhány községgel katonai
— csajkás — területnek, mint utolsó maradványa a régi naszádos hadnak,
mely a XV. és XVI. század hadi történetében oly jelentékeny szerepet
játszott. Ugyan e tájt megszűnt a kamarai administratio a Száva -Dráva
közt, és a mai Slavoniában megalakultak Pozsega, Szerem, Verőcze vár-
megyék (1745). A horvát megyéket is rendezte a királynő magyar mintára.
Jobb közigazgatás végett 1767-ben a bán közvetetlen kormányzása helyett,
bár a horvátok nem akarták, horvát kir. kormánytanácsot állított fel
Varasdon; de már 1779 július 30-án, mint feleslegest, megszűntette, és
teendőit a magyar kir. helytartótanácsra bízta. Szintúgy megszűntette a
szerbek ügyeit kezelő udvari bizottságot a Deputatio lUyricát, s a Declara-
torium lUyricumban (1779) biztosítá egyházi autonómiájukat, de az állami
kormányzatot a magyar kanczellárra ruházta. Hogy utat nyisson a magyar
kereskedelemnek, délnyugaton visszacsatolta a Zrínyiek és Frangepánok
bukása óta Belső-Ausztriához tartozott adriai tengermelléket. Hozzá adta
(1776) Krajnából Fiumét, 1779 óta a magyar szent koronának külön terű-

30*

236

letét; éjszakon pedig Lengyelország első felosztásakor, melyet különben,
mint jogtalant, kárhoztatott, visszaszerezte a szepesi városokat, melyeket
még 1412-ben Zsigmond zálogosított el, s melyeknek visszaszerzése száza-
dokon át hő, de sikertelen óhajtása volt a hazafiaknak. Alatta nyerte meg
végleges szervezetét a katonai végvidék, melyet lényegileg a legújabb időig
megtartott. Az Adriától Orsováig vonult az erős öv, mely — kivált akkor —
megvédte az országot a pestis s a rabló, vad szomszéd becsapásai ellen,
és e végek nyers, elvadult népét, nem minden nehézség, nem minden küz-
delem nélkül katonai vas fegyelemmel a civilisatióra szoktatta. 1762 óta
a határőrvidék kiterjedt Erdélyre is. Oláhország és Moldva határaira.
A mindig katona székelyekből Csíkban és Háromszéken, és az oláhoknak
szabad, katonáskodásra alkalmas elemeiből, négy gyalog és két lovas ezred
alakúit. 1778-ban végbe ment az, mit az ország már 1723 óta sürgetett:
visszakapcsolták, magyar kormányzat alá helyezték a „ Bánság" -ot, melyet
eddig katonai, majd osztrák kamarai kormány igazgatott. Hatvankét év alatt
a puszta, mocsáros tartomány ez idegen, de gondos kezek alatt csodálatosan
felvirágzott. Leginkább gr. Mercy Florimund, e vitéz, de szerencsétlen
tábornok alatt, ki — kevés megszakasztással — 16 évig volt kormányzója
e tartománynak (1718 — 1734), és onnan ment Olaszországba, hogy Pármá-
nál csatát és életet veszítsen a francziák és szárdok ellen. A visszakapcsolt
részekből három vármegye alakúit : Tcmes, Krassó és Torontál. És ezzel az
ország integritása helyre volt állítva. „Consummatum est!" kiálta fel a
királynő; „most már nyugodtan szállhatok pihenésre".

De belsőleg is sok megváltozott Mária Terézia uralkodása alatt.
A külföldiek is bámultak ama roppant anyagi haladáson , mely 40 évi
uralkodása alatt végbe ment. Nagy gondot fordított utakra, csatornákra,
vízszabályozásra s a nemzeti életnek egy ága sem kerülte el figyelmét.
Öt püspökséggel: a beszterczebányaival, rozsnyóival, szepesivel, fehérvárival
és a szombathelyivel gyarapítá az ország régi, latin szertartású hierarchiáját.
Fclállítá a munkácsi görög katholikus püspökséget (i773)> ^s ezzel véget
vetett a hosszú, keserű torzsalkodásnak, mely az egri püspök és egyesűit
görög hívei között oly soká fennállott. Javított az igazságszolgáltatáson.
A Plánum Tabuiarc (1769) összegyújté a kir. kúriának majdnem félszá-
zados döntvényeit, és ezzel sok bizonytalanságnak vetvén véget, biztos
alapot nyújtott a további fejlődésre. S mert munkásságra ösztön kell és jutal-
mazni az érdemet igazságos dolog: a vitézség jutalmára a Mária Terézia

•o

01
<t

c
c

238

rendet, a polgári tevékenység babérjául pedig a magyar jellegú Szent
István-rendet alapítá (1764) emlékére az első nagy királynak, ki „ez
országot erős kézzel és bölcseséggel megalkotta". Gondoskodása a nemzet
legnépesebb osztályát, a parasztot, a jobbágyot sem felejté el. Miután az
országgyűlésen nem sikerült, királyi teljhatalommal rendezte viszonyait
és behozta az urbáriumot először a mai Slavoniában (1756), majd Magyar-
országon (1766 — 1769), végre a horvátországi megyékben. Megállapította,
mi jár a jobbágynak és mit köteles ennek fejében szolgálni; mert úgy
akarta, hogy az úri önkény agyon ne csigázhassa ; és ha már kötelezettségeit
teljesíti, legyen annyija, a mennyiből, a viszonyokhoz képest, maga és
családja megélhessenek. Legfőbb gondját azonban a közművelődés terjesz-
tése, a tanintézetek képezték. Akarta, hogy „a derék, értelmes magyar
nemzet" e téren is, melyen mostoha körülményeinél fogva annyira elma-
radt, megkapja a módot, hogy versenyezhessen a többi nemzetekkel; „és
nekem — írá — még sötét síromban is örömömre fog szolgálni a gondolat,
hogy én adtam arra az első lendületet". Parancsára tanulmányi rendszer
készült, mely felöleié az összes közoktatást, és figyelmét kiterjeszté az elemi
iskoláktól az egyetemig. Ennek alapján öt akadémiát állított fel : Győrött,
Nagy-Szombatban, mely később Pozsonyba került, Kassán, Nagy-Váradon
és Zágrábban. Pázmány alapítványát pedig, a nagyszombati egyetemet
1769-ben orvosi karral gyarapítván, mint a tanulmányi rendszer betetőzését,
az ország középpontjára, Budára tette át (1777).

Buda már akkor romjaiból lassanként kiemelkedett. A régi magyar
királyok elpusztult palotája helyére új királyi palota épült. 1741-bcn
pendült meg ismét az eszme, hogy a magyar király Magyarországon
lakjék, még pedig ott, hol a régi királyok laktak. Palota kellett tehát oda,
a hol Mátyás király palotája állott. De pénz nem volt. A közkincstárt
kimeríté az örökösödési háború. Pálffy János nádor tehát a nemzet áldozat-
készségéhez fordult és rövid időn együtt volt főpapok, főurak, megyék és
városok lelkes adakozásából a szükséges összeg. A gyűjtés élén gyoroki
gróf Grassalkovich Antal állott, sokban mintegy typusa ama törekvő, már
az újabb kor szellemében nem a csatatéren, hanem a béke szolgálatában
kitűnő aristokratiának, mely Mária Terézia korában keletkezett vagy leg-
alább akkor nőtt nagyra. Gyermek korában szegény, majdnem koldus, mint
25 éves ifjú már királyi ügyigazgató, egymásután királyi személynökké,
báróvá, kamarai elnökké, gróffá s e mellett roppant uradalmak tulajdonosává

239

lön. Ezek közt volt Gödöllő is, hol Mária Terézia egyszer meglátogatta
(1750 augusztus 10), a mikor (följegyezték) 70.000 lámpa világított a
szép kastélyon.

1749 május 13-án ünnepélyes menet vonult a budavári karmelita
templomból, a mai várszínházból, a várhegy déli részére, hol romok és
némi újabb épületek foglalák el a helyet, a melyen régente a magyar királyok
palotája állott. A váczi püspök. Altban Mihály Károly végzé az egyházi
szertartást. Grassalkovich Antal tévé le az alapkövet és mostoha fia, Bajtay
Antal piarista, később József trónörökösnek a magyar történetben tanítója,
monda az ünnepi szónoklatot. A palota Hillebrant mérnök vezetése alatt
húsz év múlva készült el (1769). De a viszonyok nem engedték meg, hogy
a királynő e palotában lakjék Budán, melyről niég sokan azt tartották,
hogy a törökség torkában van. Angolkisasszony-apáczák és nőnevelő, majd
finevelő intézet, a magyar Thereziánum, szállott bele; végre a királynő
a tudománynak, az egyetemnek ajándékozta. Az ő határozott kívánsága
szerint koronázásának 40-ik évnapján (1780 június 25) történt a beiktatás.
Képviselőjéül ez ünnepélyes cselekményre gr. Esterházy Ferencz magyar
kanczellárt, Thökölyi Imre nővérének unokáját, a cseklészi Esterházy-ág
alapítóját , sok és fontos dologban jobb kezét , szemelte ki ; mikor pedig
Esterházy gyengélkedő egészsége miatt nem mehetett, gr. Pálffy Károly
alkanczellárt , János nádor unokaöcscsét , később az első herczeg Pálffy t
küldötte Budára. Báró Patachich Ádám kalocsai érsek, egyik szigetvári
hősnek ős unokája, az egyetemi tanács elnöke, mondott az egyetem dísz-
tei-mében, a királyi várpalotában ékes szavakban hálát a királyné nagy
kegyéért, és Brunszvik Antal, kanczelláriai referendárius, olvasta fel főbb
pontjait az ünnepélyes okleveleknek, melyekben a királynő, visszapillantván
egész pályájára, mind azokat az adományokat, melyeket az egyetem és
a tanúimányi rendszerben tervezett tanintézetek fenntartására rendelt tanul-
mányi alapra tett, összefoglalta. Az egyetemnek akkor gazdag javadalma
többféle megszűnt egyházak javaiból került ki ; a tanúimányi alapot a
pápa által 1773-ban eltörült jezsuita-rendnek három millió forintra becsült
vagyona alkotá.

A Mária Terézia korabeli fejlődésnek egy nagy hiánya van a mai kor
szemében, és méltán. Sokkal kevésbbé volt az magyar^ mint a múlt száza-
doknak, vagy még inkább az újabb kornak fejlődése. A magyar nyelv, mint
a gyengébb magyar civilisatió nyelve, fejletlenebb volt a nyugoti népek

240

nyelvénél. A XVI. század, mint láttuk, itt is meghozta a változást. A refor-
matióval kapcsolatos pezsgőbb szellemi élet és irodalmi mozgalom a magyar
nyelvre is jótékonyan hatott. Erdélyben, bár egyedül ott tudott a magyar
korona területén egy idegen nemzetiség, (a szász) mint ilyen^ közjogi ténye-
zővé lenni, diplomatiai nyelvvé lőn. A megfogyott anyaországban ez nem
sikerűit teljesen. A külfölddel, az ausztriai örökös tartományokkal való foly-
tonos összeköttetés nélkülözhetetlenné tette a latin nyelvet. A XVIIl. század
nem volt alkalmas arra, hogy ez irányban valami javulást idézzen elő ; sőt
a korábbihoz még újabb akadályok járultak. Uj eszmék, az élet és állam
új követelményei léptek föl, a melyeknek kifejezésére az akkor még fejletlen
magyar nyelv épen nem, és még a latin is alig volt képes. Kosmopolitikus
áramlat vonult végig a világon. Törni magát nyelvért, még pedig a magyar
nyelvért, csak azért, mert magyar, alig látszott valaki előtt érdemesnek.
Nagyobb nemzeteken is, mint a magyaron, megtörtént ez időben, hogy
elhanyagolták nyelvüket, s a legnagyobb emberek egyike, kiket a német
nemzet e század folyamában szült, II. Frigyes porosz király, csak gúnyolni
tudta „darabos" anyanyelvét. Külföldön, a magasabb körökben, a franczia
nyelv lőn uralkodóvá; nálunk, a késői renaissance hatásakép, melynek
karrikaturája, a túlzott latinizmus, csak most jutott el hozzánk és nagyobb
mértékben uralkodott mint másutt, a hol már erősebb nemzeti nyelvek
voltak, a latin foglalt el minden tért. Az iskola és közélet magasabb
fokain már uralkodott; most lehatolt az alsóbb rétegekbe, de még sok
helytt a családi életbe is. Ott, hol vegyes nyelvű országunkban a nép
nem volt magyar ajkú, Horvátországban vagy a felvidéken, úgy szólván
kiszorítá a magyar nyelvet ; magyar vidékeken azonban, a mívelt osztá-
lyoknál, mintegy védő paizsot képezett az idegen élő nyelveknek, mint a
francziának és főkép a németnek beszármazása ellen, melyek rá nézve sokkal
veszedelmesebbek lehettek volna. E védő paizs alatt nem is szűnt meg a
magyar nyelv, lassan bár, és úgy szólván észrevétlenül fejlődni, s e régibb
kornak utolsó nagyobb írója: Faludi Ferencz még megérte az „ újjászületés "-
nek, mint mondani szokták, hajnalát. Ez újjászületést Mária Terézia egyik
intézményéhez köti az irodalomtörténet. 1760 szeptember ll-én, 19 évvel
a pozsonyi nap után, megalapítá a magyar testőrséget, hogy „hajlandó-
ságának a magyar nemzet iránt újabb jelét adja". Százhúsz magyar ifjút
gyűjtött maga köré Bécsbe, hogy őt és családját őrizzék, világot lássanak ;
s ez iskola, melyet a magyar nemes ifjúságnak nyitott, meg is termé

Magyar testőr.

242

gyümölcseit. Ifjaink látták a világot, mívelődtek és kezdték mívelni az
anyanyelvet is, magasabb szempontból, több ízléssel, mint eddig a nyelvnek
többi szerény munkásai. Bessenyey György volt az első közöttük, ki a
világ elé lépett. Müve: „Agis" tragédia, mely új korszakot jelöl a magyar
irodalomban, Mária Teréziának van ajánlva, kinek trónörökös fia, József, a
mit akkor nem minden magyar főúri családról lehetett elmondani, magyarul
tanult; s kinek másik fia, az akkor még csak 6 éves, korán elhunyt Károly,
1751-ben az országgyűlés tisztelgő küldöttségével magyarul beszélgetett.

11. József és II. Lipót. Ujabb kor 1825-ig.

Mária Terézia nem sokáig élte túl az egyetem beiktatását, a tanul-
mányi ügy befejezését. Negyven évig uralkodott, mint Nagy Lajos, s
meghalt 17 80 november 29-én. Egy nappal halála előtt, miután már
gyermekeitől elbúcsúzott, magához hívatta Esterházy Ferenczet, a magyar
kanczellárt. „Esterházy, — monda neki, — én meghalok ! Mondja meg
nemzetének, hogy hálával emlékeztem meg róla utolsó perczemig ! "

Mária Terézia kormányzatában modernebb irányt követett, mint atyja.
Fia, II. József, a XVIII. század fejlődésének még előbbre haladott eszméit
képviselte. Míg a nagy királynő úgy szólván reális alapon állott s az
államszerkezetben csak eszközt látott bizonyos közczélok, közérdekek elő-
mozdítására : lí. József szemében, a XVIII. század szelleme szerint, az állam
önczél, a leghatalmasabb, a legjótékonyabb intézmény volt, melytől függött
minden, melynek tehát fel kellett áldozni mindent. 0 magát is csak az
állam első szolgájának tekinté ; valójában pedig papja, apostola volt annak,
lelkesült, rajongó, türelmetlen, mint minden ügynek apostolai lenni szoktak.
Minél inkább meg volt győződve, hogy az állam jó fejedelemmel, jó
törvényekkel segíteni tud minden bajon, csak akarnia kell : annál nagyobb
hévvel törekedett elhárítani mindazt, mi felfogása szerint a múlt baboná-
jának, tudatlanságának volt maradványa és az új, szerencsésebb fejlődésnek
útját állta. Sok akadálylyal, mely elöl Mária Terézia meghátrált vagy
melyet megkerült, ő egyenesen szembe szállt és le törekedett azt rontani. De
nemcsak a modorra nézve volt különbség az anya és fiú közt. Nagy elvi
ellentétek is voltak köztük, kivált a mi az egyházi, vallási kérdéseket illette.
Mária Terézia egész életében buzgó katholikus volt , habár az egyházzal
szemben sokszor úgy tett, mint XIV. Lajos ifjabb éveiben, ki a nantesi

243

edictumot megszüntette, de a gallican egyház tantételeit felállította; sok
kérdésben az állam fennhatóságát vitatta és fenn is tartotta. József szintén
nem volt vallástalan, mint nagy kortársa : II. Frigyes, de positiv katholi-
cismusában lehetetlen föl nem ismernünk bizonyos theisticus vonást, és el
volt telve a franczia philosophia eszméivel, melyekben a vallások egyen-
jogúsága és szabadsága, valamint az államnak fennhatósága a vallások
felett, úgy szólván sarkalatos elvek voltak. Azonnal belenyúlt merész kézzel
a katholikus egyház szervezetébe, hogy azt, a mi neki károsnak, visszásnak
tetszett, s a mit az akkori európai akatholikus irány a legrikítóbb színekben
tűntetett fel, megszűntesse. Kezébe vette a papság nevelését. Intézkedéseket
tőn, melyek az isteni tisztelet és vallásgyakorlat belső részleteire vonat-
koztak. Eltörülte a legtöbb férfi- és nőkolostort, hazánkban összesen
1 40-et ; de az elkobzott vagyonból semmit sem tartott meg az államnak,
hanem a vallásalaphoz csatolta, melynek alapja már III. Ferdinánd alatt
keletkezett, szegény papok és egyházak fölsegélésére, számos új plébá-
niának fölállítására. Más részt kibocsátá 1781 október 25-én a türelmi
rendeletet, mely az ország protestáns lakosainak mindenütt szabad, habár
nem is egészen nyilvános vallásgyakorlatot biztosított. Mert a mit a
Bocskayak, Bethlenek, Rákóczyak a XVII. század folyamában kivívtak,
már jobbára rég feledésbe ment , vagy a változott viszonyoknak többé meg
nem felelt. A XVII. század második fele óta a katholicismus politikai és
társadalmi téren határozott túlsúlyra emelkedett és azt ellenfelével éreztette
is. III. Károly korában a királynak kellett oltalmazni a protestánsokat.
De mikor a kormány legalább a törvény betűjét megvédelmezte a türel-
metlen hazafiak ellen : annak magyarázatában, mint maga is katholikus,
épen nem kedvezett az akatholikus felfogásnak. Nyilvános isteni tiszteletet
nem-nemeseknek csak azokon a helyeken engedett, a melyeket a törvény
1681-ben, tehát akkor, mikor az országnak majdnem fele része a törököt
uralta, világosan megjelölt ; a házi isteni tisztelet alatt csak a család köi'én
belül való imádkozást érté ; a külső viszonyokra nézve pedig a törvényben
nem foglalt, nem articularis helyeken a protestánsokat a katholikus egyház
tagjainak tekinté, kik a katholikus ünnepeket megülni, keresztelésnél , eske-
tésnél, temetésnél a katholikus pap szolgálatával élni, vagy ha azt nem
tették is, legalább a stolákat megfizetni kötelesek voltak. Mária Terézia
alatt e helyzet még rosszabbra fordult. A királynő és vele a döntő
társadalom lelkiismereti kötelességnek tartá mindent megtenni, mi a katho-

31*

244

licismus terjesztésere szolgált a protestantismus rovására. A királynő és nő
itt egyaránt dolgozott , erősebb és szelídebb eszközökkel , rendeletekkel
és házasságok fűzésével, melyeknek czélja volt protestáns családokat a
katholikus egyház kebelébe visszavezetni. II. József egészen más szempontból
tekinté a dolgot. Elvben elismerte a nem-katholikus felekezetek létjogát és
őszintén törekedett is ez elvnek következményeit életbe léptetni. A konkrét
viszonyokkal azonban még neki is számolni kellett és a sok részletben sok
nehézséggel találkozott. Debreczen hálával fogadta a türelmi rendeletet ;
a közel Nagy-Váradon azonban, a püspöki városban, csak három év múlva
tudták a református isteni tiszteletet megkezdeni a Tisza urak udvarában.

Az egyenlőség és szabadság elvének még egy nagy engedményt tőn
II. József. Kimondotta (1785 augusztus 22), hogy a jobbágy nincs többé
a röghöz kötve, hanem szabadon távozhatik, ha akar, és ingó jószágáról
intézkedhetik, mert ezt kivánja „a közjó és a természeti jog", melyet az
állam köteles elismerni.

József abstract felfogásában egész birodalmát egy államnak szerette
képzelni, egy állammá akarta tenni. Terveinek kivitelében azonban minden
lépten-nyomon a magyar alkotmány korlátaiba ütközött, mely, századok
fejlődése és hagyománya lévén, nagyon kevéssé felelt meg a franczia philo-
sophia eszményeinek. Olybá vette tehát , mintha nem is volna és tette
azt, a mi felfogása szerint a népek és az állam érdekében jónak, czélszerú-
nek, szükségesnek látszott, akár törvényes volt, akár nem. Már 1782-ben
egyesíté a magyar és erdélyi udvari kanczelláriákat és hozzájuk csatolta
a bécsi császári királyi udvari kamarának magyar osztályát, mely ha jogilag
nem is, tényleg az ország legfőbb kamarai hatósága volt. Szintúgy egyesíté
a Helytartó-tanácsot és magyar kamarát és mindkettőt áttette Pozsonyból
Budára, a honnan meg az egyetemet vitte át Pestre. Megszűntette a törvény-
hatóságok autonómiáját. Erdélyt három, Magyarországot és kapcsolt részeit
tíz kerületre osztotta, melyekben a megyék és szabad kerületek kikerekítve,
a kisebbek a nagyobbakkal összeolvasztva, csak közigazgatási alosztályokat
képeztek, kinevezett, nem választott tisztviselők kormányzása alatt. Ez új
megyék alá tartoztak közigazgatásilag a szabad királyi városok is, de
törvénykezési jogukat, kivévén a bűntetőt, és némi belső ügyeik kezelését,
választott tisztviselőik alatt megtartották. A megyék azonban elveszték az
igazságszolgáltatást, melyet királyi törvényszékek vettek át. A királyi Táblá-
nak, mint első folyamodású bíróságnak régi szerepe a kerületi táblákra

245

szállott ; maga a királyi Tábla, egész új szervezettel , csak másodfokú, a
Pestről Budára áttett Hétszemélyes Tábla j^edig harmadfokú bírósággá lett.
Az eljárást az oszti'ák perrendtartás, a büntető jogot az örökös tartományok
bűntető codexe szabályozá, melyből II. )ózsef a halálbüntetést, mint inhuma-
nust, kitörölte. Mind a közigazgatás, mind a törvénykezés nyelvévé (legalább
ügy rendelte József) a holt latin helyett a német lőn.

Józsefnek egyik főczélja volt, hogy Magyarországot közvetlenül is
bele vonja a monarchia terheinek viselésébe, melyekhez a magyar nemesség
eddig csak közvetve ki- és beviteli vámok s az osztrák iparnak mestersé-
gesen teremtett monopólium révén, ügy szólván észrevétlenül járult; bele
vonja pedig a magyar földet, mint adóalapot, ép ellenkezőleg a magyar
nemesi fölfogással, mely mindig azt vitatta, hogy nem a földön, mely az
adómentes nemesé, hanem a jobbágy személyén, a ki adózásra köteles,
íckszik a közteher. Népszámlálást és földfelmérést rendelt tehát el ; keresztül
is vitte minden tiltakozás daczára, a hol kellett erőszakkal s gyorsan ugyan,
de rosszul is, hogy megtudja, kire és mire lehet majd az adót, és mennyit,
annak idején kivetni.

Magyarországon ez idétt a közvéleményt a megyegyülések fejezték ki.
Föl is szólaltak minden alkalommal, minden rendeletnél, a mely fölfogásuk
szerint törvénybe ütközött, hol gyengébb, hol erősebb hangon. A közigaz-
gatás újjászervezésekor azonban a rendes megyegyülések megszűntek.
E hang is elnémult, de csak rövid időre, hogy azután annál szenvedélye-
sebben szólaljon meg ismét. A háború, melyet II. József mint Oroszország-
szövetségese (1788 február 9) Törökországgal kezdett, eleinte nem volt
szerencsés. Szeptember és október havában a törökök Magyarországba is
becsaptak és a Bánság déli részét, különösen Mehádia és Karansebes vidékét
fel Verseczig irtózatos módon elpusztították. A következő évben (1789)
jobbra fordult a hadiszerencse, de a hadseregnek újoncz és pénz kelleti,
vagyis a pénztelen Magyarországon élelem, gabona fél piaczi áron. Már
1788-ban összehívták a megyegyüléseket , a hol sok keserű kifakadás
mellett sem mutatkozott határozott ellenszegülés a császár kívánsága ellen.
Csak a kivitelnél merült fel nehézség, némi passiv ellenállás, melyet József
hatalomkarral, törik-szakad módra igyekezett megtörni. Most azonban
élesebb lett az ellenzék. Bátorságot merített a külbonyodalmakb()l. Belgium
fellázadt a császár ellen újításai miatt. Francziaországban összeült a nemzet-
gyűlés és készült a forradalom, Poroszország pedig fenyegető állást kezdett

246

elfoglalni Törökország mellett Ausztria ellen. Az 1789 októberre összehívott
megyegyúlések mind országgyűlést sürgettek és panaszkodtak a törvény-
telen rendeletek miatt. Pozsony, Nyitra, Nógrád, Pest, Békés, Csanád,
Csongrád, Bihar, Szabolcs, Ung, Borsod, Abauj, Torna, Zemplén, Szepes,
Heves és Fehér határozottan megtagadták az országgyűlésen kivúl való
segélyt, sőt némelyek közúlök, első helyen Bihar, felhívták nádorispán nem-
létében az országbírót, gróf Zichy Károlyt, hogy törvényadta jogánál fogva
hívjon össze országgyűlést a Felség beleegyezése nélkül is, és a magyar
kanczellária tanácsosai beismerték II. József előtt, hogy a megyéknek törvény
és jog szerint igazuk van. Kanczellária és Helytartó-tanács is az országgyű-
lésben látta az egyedüli eszközt a kibontakozásra. József végtére engedett.
Az 1788-iki hadjárat, melyben személyesen részt vett, megtörte egészségét.
Lelke is kifáradt már. Erezte, hogy űgy sincs többé jövője és hajlandóbb
volt eltérni terveitől, melyeket már maga ki nem vihetett, s melyeket
azokra, kiknek javára voltak szánva, de a kik azokról hallani sem akartak,
többé rá nem erőszakolhatott. Rendeletet bocsátott tehát ki magyar és
német nyelven (1789 deczember 18), melyben országgyűlést igért, ha a
háborúnak vége lesz ; de e rendelet nem tette meg a kellő hatást. A megyék-
ben pártkülönbség nélkül kitört a keserűség-. Országgyűlést, a törvényes
állapotnak azonnal való visszaállítását követelték ; a törvényes állapotot sok
helytt azonnal, önhatalmúlag vissza is állították, a kinevezett tisztviselőket
letették, az összeírásokat megsemmisítették. Ekkor József, már a halál
révén, teljesen engedett. Visszavonta minden intézkedését, kivévén azt,
a melyet a vallási türelem érdekében, a jobbágyok viszonyaira és a plébániák
rendezésére nézve mint egyházi főkegyúr tett. Kimondta, hogy 1 790 május
1-én minden abba az állapotba tér- vissza, melyben Mária Terézia halálakor
volt, és megígérte, hogy az 1791-iki év folyamán országgyűlést hív össze,
magát megkoronáztatja és királyi hitlevelet ád (1790 január 28). Néhány
nappal később a szent koronát is haza küldé, melyet akkor, midőn a magyar
közigazgatás átalakításához fogott (1784 ápril 13), magyar tanácsosainak
aggódó és ismételt fölszólalásai daczára, a törvény ellenére, az országból ki,
Bécsbe vitetett a császári kincstárba, más országainak hasonló clenodiumai
közé. A nemzet riadó lelkesedéssel fogadta vissza önállóságának e symbo-
lumát, melyet külön hat lovas hintón gr. Keglevich József és gr. Nádasdy
Mihály s néhány magyar testőr hoztak haza. Bandériumok, harangzúgás,
ágyúdörgés, kivilágítás, eget verő „Éljen a magyar szabadság!" kiáltások

Jemper Jlu^uftiUj Germaniűe^ JiunjariíZj '^DhcmMjj)aimiiti'ít^

eíÁ're.^^/'i^e^^i^ ^a^z-íií-^^^s^ z'.!^ ^:^/?íme<n.ís-r ^7^S^f^'^i^''^í^- í^^^^^^^^*^^
í-oí^ ■^s^-^r.ír^ ^ec^n- .^^^^ /'^^fS^ «^^?^3~^y^/62- .^>^-i^>^255Z^ -'^^níln^

í??'íSí&<#^E> fy^í^j^ íT'u^n^ííz^ a^/f ^'^^'ti^^'zy %/z'ii.éji'm^ ^•^xf^rríef^. . Qé::tc^mí^ i-ft, ,g'c

^T!f^(S^J^ i^'Zí'iiBí'TUJ-J: í^^^^i^-^n^ í^ f^nr^í^í^^iz^ /^'e/t'ia,£a'-7^J'-ifr^t!^ Í^'&m^
■Xa^ ^ííJ^r.í'<XL !^! 'e í^£'^£^i'/7ia- í^^/a^a /^<s^íJ^J^ ^/é^aoj-ii: j:^/u>oí^í^''íiyít'y^ú^

II. József visszavonó rendelete.

248

kisérték, fogadták városról városra'^Spcseífyen, Győrön, Esztergomon át
fel a budai várpalotába. Mire a korona ide ért (1790 február 21), József
Bécsben már a ravatalon feküdt. Visszavonó rendelete nem csillapítá le
azonnal a kedélyeket. Külföldi befolyás is szította az elégületlenséget. Az
egész ország fel volt háborodva. A XVlll. század csendes magyarja most
egyszerre kitört. A germanizáló, centralizáló törekvésekkel szemben feltá-
madt nemcsak a magyar politika, hanem a magyar múlt, a magyar érzés is.
Divatba jött ismét a magyar ruha, a közéletben a magyar szó, és mintha
Károly és Mária Terézia uralkodása nem is lett volna, megharsantak
ismét a tárogatók, felhangzott a Rákóczy-nóta, melyből az újabb kor később
a híres indulót csinálta, és feltűnt ismét, némi XVIII. századbeli franczia
cziczomával a kurucz szellem, mely, úgy látszott, hogy a szatmári békével
sírba szállt. Hallani lehetett, hogy megszakadt az örökösödés fonala; hogy
II. József törvénytelen uralkodása miatt az uralkodó ház elveszte jogát a
magyar koronára és királyválasztó országgyűlést kell hirdetni a Rákos
mezejére. Még a katonaság is politizálni kezdett és a török ellen táborozó
magyar csapatoknál, a Nádasdy, Splényi, Károlyi, Pálffy (most 39., 51.,
52., 53.) gyalog- és több lovasezrednél, köztük a Greven (most 4-ik számú)
huszároknál, kérvények készültek, melyek a magyar ezredek számára
magyar tiszteket, magyar vezényletet követeltek.

De József öcscsét és utódját, // Lipóí-ot mindez meg nem zavarta.
0 is bátyjának szabadelvű eszméit vállá ; Toskánában ő is új elveket
valósított. De tudta, hogy azt, a mi csak hosszas fejlődésnek gyümölcse, nem
lehet erőszakolni, és teljesen anyjának álláspontjára helyezkedett. Nyíltan és
őszintén elfogadta a magyar alkotmányt. Ismerve a magyar nemzetet, nem
ijedt meg a túlzás némely kitöréseitől és azonnal országgyűlést hirdetett,
még pedig Budára, mely János király ideje óta nem látta falai közt az
ország rendéit.

Az országgyűlés 1790 június lo-ikén nyilt meg a budai várban, az
országházában nagy érdeklődés és lelkesedés mellett. Buda és Pest tele volt
fegyveres nemességgel, bandériumokkal, melyek megyéik követeit kisérték
fel, vagy a koi'ona elé mentek volt. Az ifjúság, nők, kiknek ekkor engedték
meg először, kérvényükre, hogy a törvényhozás termeiben jelen lehessenek,
tolongtak a gyűlésekre. A tanácskozás magyarul indult meg. A személynök
— Ürményi József — az alsó, a prímás — Batthyány cardinális — a felső
táblán magyarul beszéltek. S az egész alsó tábla, s a íorendeknek több

N -is

■«,

■§^^

"a
a

B
O
u
O

250

mint fele, köztük gr. Zichy Károly országbíró, Végh Péter tárnokmester,
gr. Károlyi Antal testőrkapitány, több más zászlós úr, Keglevich és Nádasdy
koronaőrök, egy Apponyi, Esterházyak, gr. Széchényi Ferencz, Batthyányak,
Erdődyek, Csákyak, gróf Andrássy, báró Sennyei, Forgáchok, Szápáryak,
Festetichek nyilvános ülésen megesküdtek, hogy csak oly törvényeket
fognak hozni, melyek megfelelnek a szabad és független Magyarország-
jogainak és méltóságának; s az országgyűlés tudta nélkül semmiféle hivatalt,
méltóságot, ajándékot, jutalmat, vagy erre vonatkozó Ígéretet senkitől,
semmi szín alatt el nem fogadnak. A viták élénkek, a kifakadások hevesek
voltak. Elvégre is győzött a mérséklet, melyet nagyon támogatott II. Lipót
bölcsesége, ki új engedményeket a koronázó hitlevélben ugyan nem tett, de a
fennálló magyar alkotmányt teljesen, fenntartás nélkül elismerte. A koronázás
— nov. 15-ikén Pozsonyban — megpecsételte a frigyet Magyarország és

£'/J&'í'72. a^'^£^'í^ £/^£a.i«^/V-./t^/ ^^^>ri<raií':n^ ^^€^2<':^ :^ íZ^gi^^^z^'z-í?'

'^í<^

^U^a^;'^ '^í:':>^££^:^2-a.tr ^y^í-^-zz^^n^Z^a- ^cyíi'^:*-^'^^ :^f'f*^^ ^i>^f^^^z^
■^í-Á^^ ^Za^i^-^^-z^ >^? C^^^í:^:^^ /^^/e^J^^i^-^y ,^^.2:^íífc^-í- .<st^

251

s^^^aa.^'^ iM^^cX^., -f^2^^P^í^^^^ \^,.^Á^^i^ e,í^^^z^^tZ^„
é^ //^ //^/. JfC^atí-^^-^^'^ ^ ^/,,í,á^^í^^J1?-í^*vy^*;'í^•

779/ / X. törvényczikk.

X. Törvényczikk
Magyarországnak és kapcsolt részeinek függetlenségéről.

Az ország karainak és rendéinek alázatos előterjesztésére Ö Felsége
kegyelmesen elismerni méltóztatott^ hogy ámbár a felséges ausztriai ház nöágá-
nak Magyarországra és társországaira nézve az i-j23 : i. és 2. törvényczikkel
megállapított öröklési joga ugyanazt a fejedelmet illeti, kit a fennálló öröklési
sorrend szerint a Németországon és azon kivűl fekvő elválaszthatatlanul és
oszthatatlanul birtoklandó többi örökös tartományokban és birtokokban : mind-
azonáltal Magyarország társországaival együtt szabad ország, egész törvényes
kormány-alkatára nézve (ideértve bármiféle kormányszékeit) független, vagyis
semmi más országnak avagy ^léfnek nincs alávetve, hanem, saját önállással
és alkotmánynyal bíró, s ennélfogva saját , törvényesen megkoronázott örökös
királya, tehát Ó Felsége s utódai mint magyar királyok által, az iyi5 : 3. és
iy4i : 8. és u. törvényczikkek rendeletének megfelelöleg , saját törvényei és
szokásai szerint, nevt pedig tnás tartományok módjára kell kormányoztatnia
és igazgattatnia.

II. Lipót királynak az 1791. évi törvényczikkeket szentesítő aláírása:

32*

252

királya közt. A törvények, melyeket ez országgyűlésen a nemzet és királya
hozott, sok tekintetben korszakot alkottak. Lipót az 1791. évi X. törvény-
czikkben elismerte, hogy Magyarország szabad és független ország, mely
semmi más országnak nincs alávetve és csak koronás királya által szentesített
törvényekkel kormányozható ; a nemzet pedig elfogadta és a maga törvényes
módján szentesíté mindazt, mit Mária Terézia és még inkább II. József,
formailag nem kifogástalanul, de az ország javára, a kor kívánalmai szerint,
megalkottak. Törvénybe iktatták — nem heves, sőt szenvedélyes viták
nélkül, melyekben a kormány a katholikus túlbuzgók ellen a szabadelvű
álláspontot védelmezte — a protestánsok teljes vallás-szabadságát. Elismerték
ideiglenesen, mint tényt, és megjavíták a Mária Terézia-féle urbáriumot és
szentesítek, régibb törvényeket megújítva, a jobbágyoknak szabad költöz-
ködési jogát. A nem egyesűit görögöknek — főleg szerbeknek • — ügye
szintén törvényhozási megoldást nyert. A szerbek az 1790-iki év folyamában
Temesvárott nemzeti congressust tartottak, és a temesi Bánságot maguknak
külön területül követelték. II. Lipót jónak látta ügyeikre nézve egy külön
illyr kanczelláriát áUítani fel (1791 február 21), mely mintegy folytatását
képezte a Mária Terézia által eltörült Deputatio Illyricának. A magyar
törvényhozás az 1791 : XXVII. törvényczikkel határozottan kimondotta a
nem-egyesült görögöknek egyenjogúságát a birtokszerzés és hivatalviselésre
nézve. II. Lipót kora halála után (1792 raárczius l)Ferencz király koronázó
országgyűlése még ezen felül helyet adott püspökeiknek az országgyűlésen ;
az illyr kanczelláriát azonban megszűntette. (1792 : X. t.-cz.)

Voltak az országban sokan, mint az 1 790/9 l-iki országgyűlésen is
kitűnt, kik még a Mária Terézia újításait is sokalták, és a szigorú törvényes-
ség örve alatt legjobban szerették volna a régi állapotokat mindenben vissza-
állítani, vagy legalább a további változásoknak útját szegni. A nagy többség
azonban nem- tért el az iránytól, melyet az egész század fejlődése követett.
Az ország reformokat kivánt, és az 1790/9 l-iki országgyűlés számos bizott-
ságot küldött ki, melyek azokat minden irányban megindítsák. Sok, mi csak
a legújabb időben valósult : büntető, kereskedelmi törvénykönyv, katonai,
tudományos, szépművészeti akadémiák, gyárak, közlekedési eszközök voltak
a többi közt a progi-ammon. A hazai nyelv müveléséről sem feledkeztek
meg a honatyák, mely Bessenyey föllépése óta szépen haladt az irodalom
minden ágában. Az 1791-iki törvény elrendelte, hogy a magyar nyelv
az egyetemen, akadémiákon, gymnasiumokban taníttassék. Az 1792 : VII.

II. Lipót koronázása Pozsonyban 1790. nov. 15-én.

254

törvényczikk mindenütt rendes tantárgygyá tette azt, a kapcsolt részeken
kivúl. Az újabb irodalomnak úgy szólván megteremtője, a nyelvnek nagy
reformátora, Kazinczy Ferencz már élt és működött, s a következő évtized
a verselő és nem-verselő írók sokaságából két nagy költői tehetséget látott
kiemelkedni , milyent Zrínyi óta nem mutatott föl a magyar irodalom :
'-■a debreczeni Csokonai Vitéz Mihályt és a zalavármegyei nemest, katona-
tisztet, gárdistát, a „Himfy szerelmei" költőjét, Kisfaludy Sándort.

Volt az országban még egy kis párt, mely az 1 790/9 1-iki országgyűlés
többségét messze elhagyva, teljes szívvel és lélekkel hódolt a XVIII. század
kosmopolita, és már-már forradalmi eszméinek. Tagjai jobbára — ha nem
is mindenben — helyeselték II. József eszméit, sőt azokon túl is mentek.
A meglepő fejlődés és siker, melyet ez eszmék Francziaországban kivívtak,
a könnyűség, melylyel a keresztény világnak legrégibb monarchiáját,
legrégibb államszervezetét ez idétt fenekestül felforgatták , bátorságot és
reményt öntött híveikbe, hogy az Magyarországon is szintúgy fog sikerülni.
E párthoz tartozott a pesti születésű, még nem egészen 40 éves Martinovich
Ignácz, kezdetben barát, majd világi pap, II. József korában lembergi
tanár, azután II. Lipótnak udvari chemicusa és publicistája a szabadelvűbb,
újabb eszmék érdekében az 1790-iki reactio némely ósdi irányai ellen.
A császár halála után azonban nem találta többé azt az előmenetelt,
melyre igényt vélt tarthatni. Elkeseredésében még inkább hajlandóvá
lőn a forradalmi eszmékre, melyekhez érzelmei, meggyőződése amúgy is
vonzották. Összeköttetésbe tudott lépni 1793 végén a franczia köztársa-
sággal, mely ellen a magyar király és a magyar hadak már 1792 óta
terhes háborút viseltek. Terve volt forradalmat idézni elő Magyarországon,
s ennek előkészítésére, a franczia eszmék terjesztésére két titkos társu-
latot alakított s azok elveit egy-egy kátéban terjeszté. A „reformátorok
társasága" a korlátoltabb magyar nemesi felfogás számára volt szánva
s egy aristokratiai szervezetű köztársaságot tervezett. A „Szabadság és
egyenlőség társasága", melyhez Martinovich maga és legmeghittebb
emberei tartoztak, már a tiszta franczia jacobinus köztársaság eszméinek
valósítását tűzte ki czélúl, és akkor lépett volna fel, ha már a reformátorok,
tudtukon kivűl, útját megegyengették. Bécsben, a hol Martinovich ekkor
lakott, némileg hasonló irányú terveket kovácsoltak. Erre külföldről figyel-
meztették a kormányt, mely a gyanúsokat, köztük Martinovichot is (1794
június 23) elfogatta. Az ö vallomása nyomán elfogták gr. Sigray Jakabot,

•a

a
o

u
O

256

egy tehetséges, de ingatag jellemű embert, kit a reformátor társaság igaz-
gatójának szánt, és a másik társaság három direktorát : Hajnóczy József
magyar kamarai titkárt, ki József korában Szerémmegyének kinevezett
alispánja volt; Laczkovics János, quietált huszárkapitányt, ki 1790-ben a
Greven huszárok kérvényét gr. Festetich György alezredessel az ország-
gyűlésre vitte, és a fiatal Szentmarjai Ferenczet, b. Orczy László kamarai
alelnök magántitkárát. Az elfogottak vallomásai újabb szálakat adtak a
vizsgálat kezébe. Az év vége felé már negyvenhat ember ellen emelt a
kir. ügyigazgató vádat a Kir. Tábla előtt felségsértés és pártütés miatt.
A vádlotfak közt volt az akkori irodalomnak és közéletnek nem egy kiváló
alakja, rriint Kazinczy Ferencz, Verseghy Ferencz ex-paulinus, költő, író,
a „Marseillaise" magyar fordítója, Szentjóbi Szabó László fiatal költő,
Bacsányi János költő és író, s több mások. A Hétszemélyes Tábla tizen-
nyolczra halálos Ítéletet mondott. Martinovichot négy direktorával 1795
május 20-án végezték ki Budán, a vár alatt, a mai vérmezőn. Követte őket
június 3-ikán üz Pál fiatal pesti ügyvéd és Szolarcsik Sándor 20 éves
juratus, kik forradalmi elveiket még a perben és az itélet után is vallották.
A többi tizenegy kegyelmet nyert, és fogságra itélt társaikkal — összesen
huszonheten — különféle várakban szenvedték ki hosszabb-rövidebb idő
alatt büntetésüket. Kazinczy Ferencz majdnem hét évi raboskodás után
180 l-ben szabadult meg és tért vissza szülőföldjére, hogy folytassa műkö-
dését a magyar irodalom üjjáalkotására.

E példák épen nem voltak alkalmasak a franczia eszméknek híveket
szerezni az országban. A forradalom túlzásai amúgy is megdöbbentettek
minden embert, ki csak némileg is ragaszkodott a fennálló társadalmi és
államrendhez. A magyar nemzet híven támogatta királyát ama változatos
és súlyos harczban, melyet a franczia köztársasággal, majd császársággal
viselni kénytelen volt. Bonapartét olaszországi diadalútjában egy magyar
tábornok ■ — Alvinczy — támadta meg legerősebben, s a nagy vezérnek
egész lángeszére és szerencséjére volt szüksége, hogy a győzelem a franczia
lobogóktól el ne pártoljon. Nem egészen tíz év alatt háromszor kelt föl
a magyar nemesség — 1797, 1800, 1805-ben — se kor hadi lelkesedé-
sének szép emléke a Ludovika hadi akadémiának megalapítása önkéntes
adakozások útján, hogy, mint az 1808-iki törvény mondja, „a magyar itjak
ne csak nyers erővel, hanem tudománynyal is harczol hassanak a hazáért,
az ősi alkotmányért és a felséges uralkodó Házért!" Nagy érdeme volt

József nádor.

M. 33

258

mindebben József főherczeg nádorispánnak , ki II. Lipótnak fia, Ferencz
királynak testvéröcscse , Mária Teréziának méltó unokája volt. Alig volt
még húsz éves, mikor Pozsonyban (1796 november 1 2) nádorrá választották.
Méltóságát tovább viselte ötven -évnél, s ez idő alatt nem volt a nemzet
életében jelentékenyebb mozzanat, melyet a legmelegebb érdeklődéssel ne
kisért, elő ne mozdított volna. Magyarnak érzé magát és magyar akart
lenni külsőleg úgy, mint lelkileg volt. Magyar nyelvtanára a kufsteini és
spielbergi rab, Martinovich társa, Verseghy volt ; de ha a magyar nyelvet
nem bírta is már teljesen elsajátítani, egyet tudott: ismerte és megértette
a magyart. S egész életének fő és folytonos s nem sikertelen törekvése volt,
hogy a nemzet és a monarchia másik részének hatalmi tényezői szintén
megértsék egymást. Erre pedig Mária Teréziának legválságosabb napjai óta
nem volt annyira szükség, mint 1809-ben, mikor újra kitört a franczia
háború.

Ausztria, 1804 óta önálló császárság, és Magyarország, közel eső
szövetséges nélkül, egyedül állottak szemben a nagy imperatorral , kit
német, olasz, lengyel, orosz segédhadak támogattak. Nem telt bele egy
hónap és Napóleon diadalmas seregével Bécsben állott s magyar kiáltván)^-
ban felszólítá a magyar nemzetet: válaszsza külön ügyét királyáétól. „Csak
az ausztriai császár, — irá , — nem a magyar király izent nekem háborút. "
„Semmit sem kivánok én ti tőletek, egyedül csak azt akarom látni, hogy
szabad és független nemzetté legyetek. Vágynak még ti nektek tulajdon
nemzeti erkölcseitek, vagyon nemzeti nyelvetek és dicső eredeteteknek régi-
ségével méltán dicsekedhettek. Szerezzétek most vissza lételeteket ; legyetek
újra, a kik valaha voltatok. Gyülekezzetek össze Rákos mezejére őseitek
szokása szerint ; tartsatok ott nemzeti gyűlést és adjátok tudtomra végzé-
seiteket." Napóleon e felhívása azonban,' melyet Bacsányi János, Martinovich
egykori fogolytársa fordított magyaiTa, nyom nélkül hangzott cl. Ferencz
királyi családjával magyar földön, Budán, Egerben, Komáromban, Tatában
talált biztos helyet, s a magyar nemesség, a nádorispán vezérlete alatt,
ismét fölkelt a fenyegetett trón védelmére. „Magyarok vagyunk! — monda
a nádor — kik, mennél nagyobb l^cnnunk a bizalom, annál többet teszünk!"
A fölkelő nemesség egy része ott küzdött Karakónál a Marczal vizénél
(1809 június 10) és védte János főherczeg visszavonulását, ki Olaszországból
jövet Pápa felé hátrált, és ott harczolt a győri csatában (június 1 4) szeren-
csétlenül, de nem vitézség- nélkül.

^<
o

33*

260

Másutt sem tudott a magyar és osztrák vitézség Napóleon katonai
lángeszén diadalmaskodni. Aspernnél (május 21 — 22), melyre a magyar
Gyulai (60-ik számú, sokáig Wasa nevet viselő) ezred intézte az első táma-
dást, s mely helység házai közt az erdélyi Benyovszky (31. számú) ezred
küzdött diadalmasan a franczia gárda tirailleurjeivel, a magyar gránátos,
bakancsos és huszár vetélkedett ugyan Ferencz császár és király többi
csapataival, és Napóleon minden támadása megtört Károly főherczeg
seregén, de már hat hét múlva a wagrami nagy csatavesztés (július 5 — 6)
megsemmisíté e taktikai győzedelem minden eredményét.

A schönbrunni béke nagy áldozatokat rótt a monarchiára (1809 okt.
14), s a magyar korona birtokából is elszakította Horvátország Száván túli
részeit és Fiumét.

A szerencsétlen békét, mint a hosszas háborúk következménye, az
állam ])énzügyi bukása követte. A papírpénz értékét '/j részére kellett
leszállítani (1811 febr. 20), s a pénzügyi bajok még akkor sem szúntek
meg mindjárt teljesen, mikor hosszú, nehéz háború után végre Napóleon
hatalma is megtört , Ferencz király szövetségeseivel Parisba bevonult.
Magyar huszárok — a 4. számú hessenhomburgok, a kilenczvenes évek
Greven huszárjai — a Rhónet és a Felső-Loiret (1814 márczius 20,
ápril 7) átúsztak, és Simonyi József óbester, a nyers szabolcsi fi, miután
P'ontainebleauban Napóleon császári trónjába ülve, pipája hamvát annak
karfáján kiveregette, Mária Lujza szobájában huszáraival lovagiasan csákót
emelt,, s e szavakkal: „magyarok voltak itt!" nem engedé, hogy a
kastélyból bármit is elvigyenek.

A háború után a monarchia visszakapta némi kivétellel mindazt, mit 1 8
év alatt elvesztett, sőt még nagyobbodott is ; de a sebek, melyeket a háború
ejtett, még sokáig sajogtak. A nemzeti fejlődés azonban e csapások alatt
sem szünetelt, mint a török időkben, a zsitvatoroki béke után, lappangva
erősödött, keresve alkalmat, módot, a mikor nyíltan is mutatkozzék. Már
az 1807-iki országgyűlésen Sopronmegye lángielkú követe, Nagy Pál, az
„őr Cato", ki „villámokat szórt" a „népek milliói állapotáról", a „misera
contribuens plebs" érdekeiről beszélt, s bár akkor még hallania kellett ily
közbekiáltásokat: „Ne stultiset!" „Ne bolondozzon az úr!" — az eszme, a
gondolat, mely az ország szabadsága, jólléte alatt már nemcsak a nemesség-
szabadságát és jóllétét értette, lassan bár, de mindinkább terjedt és erősödött.
Még inkább terjedett és erősödött az a gondolat, melyet a nagy szónok

261

egész életén keresztül lelkesülten hirdetett hogy : „elvesztett alkotmányt
vissza lehet szerezni, de nemzetiségével együtt elvesz a nemzet is". A mit
a múlt századbeli magyar testőrök kezdettek, a mi kilenczvenben — úgy
látszott — mint múló tüz, fellobbant, nem aludt ki, s mind általánosabbá
lőn a meggyőződés,
a vágy, hogy Ma-
gyarországnak ismét
oly magyarrá kell
lennie, a milyen volt
az Árpádoktól kezd-
ve a szatmári békéio-.
A nemzet egy új fejlő-
dési stádiuma küszö-
bén visszatekintett
múltjára , melynek
alakjait „az éji ho-
mályból" a költők:
Kisfaludy Károly,
Sándor öcscse, 1809.
évben katona, Kazin-
czy után az újabb iro-
dalom „második sta-
tora", a magyar élet
jeleneteivel színmű-
veiben, az i^ú Vörös-
marty Mihály pedig
„Zalán futása "-ban
a honfoglalás epo-
szában lelki szemei
elé varázsolták : míg
egy fiatal huszárka-
pitány, ki Napóleon és Murát ellen harczolt, a nagy tudománybarátnak,
gróf Széchenyi Ferencznek, a harmadik nagy Széchenyinek fia, István, a
negyedik, a legnagyobb Széchenyi, már a gyakorlati eszközökről gondol-
kodott, melyekkel a honfiúi epedés tárgyát, a „jobb kort", „a régi dicső-
séget" megvalósítani, sőt még dicsőbb jövőt is előkészíteni lehessen.

Magyar gránátosok a franczia háborúban.

262

Ekkor nyílt ismét alkalom, hogy a nemzet saját maga vehesse kezébe
sorsát. 1 8 1 2 óta, mikor a devalvatio ellen felszólaltak és a pénzügyi zavarok
orvoslására minden segélyt megtagadtak, nem hívták többé össze az ország
rendéit. A mi a háborús időkben hadi segélyre élelemben, katonában
kellett : országgyűlés nélkül Ion kivetve, beszedve. Mikor azonban a béke
helyreálltával 1821-ben újból országgyűlésen kivűl történt az újonczok
kivetése, s 1822-től kezdve a hadi adó az eddigi váltó érték helyett pengő
pénzben követeltetett : a megyék tiltakoztak, országgyűlést sürgettek s a
királyi biztosokkal szemben, kik a királyi rendeletek érvényesítésére kikül-
dettek, kivált Sopron, Zala, Vas, Komárom, Borsod, Gömör, Zemplén,
Nógrád, Nyitra s mindenek fölött Barsmegye, a biztosok föllépése szerint
hol erősebb, hol gyengébb, hol erőszakosabb, hol passivabb ellenállást
fejtettek ki. E forrongás akkor támadt, mikor a szent szövetség hatalma
tetőpontján állott és Spanyolországban, Olaszországban minden ellenzést
elnyomott. Nem jó idők jártak tehát Európaszerte az alkotmányosságra ; de
Ferencz király nem akart erőszakot a magyar törvény ellen és összehívta
nyolczadik országgyűlését az „éltünket éS vérünket" évforduló napjára (1825
szept. 11) Pozsonyba, mely új korszakot jelöl a magyar nemzet életében.

Az új korszak.

(Fulytatása a Habsburg-házbeli királyok korának.)

A XVIII. század vége felé a magyar nemzet igen szomorú időket
élt. A magyar faj számban is megfogyatkozott, s egy kis töredéke,
a köznemesség , képezte a tulajdonképeni nemzetet ; a főurak nyelvben
és szokásokban idegenek voltak már; a jobbágy tudatlan, elhanyagolt;
a polgári osztály a városokban számos helyütt idegen ajkú, a törvénykezés
latin ; ez a nyelv volt a tudományok közvetítője, a múvcltcbb férfikörök
divatos társalgási nyelve. Az ország kereskedelmét az akkori vámrendszer
tönkre tette, a mi pusztító visszahatást gyakorolt az i])arra és mezőgazda-
ságra; hajdan virágzó borkereskedése csaknem semmivé lett; a mit az
ország termesztett, azt maga el is fogyasztotta; ez a korúimén)^ a meg-
gyérült népesség mellett a bővölködés csalódását idézte elő úgy, hogy
utoljára még meg is volt elégedve a nemzet ezzel a Icsiilyedt helyzetével,
s még ezt is latinul fejezte ki: „extra Hungáriám non est vita; si est vita,
non est ita" ; pedig egy nemzetre az a legnagyobb csapás, ha hanyatlásába
maga is belenyugszik. Maga a látszólagos jóllét is csak a kiváltságos
osztályokra és felekezetekre vonatkozott. A jobbágyság viselte az ország
minden terhét : ő adta a katonát, ő is tartotta ; ő fizette az adót, ő csinálta

264

az utakat, s azonkívül földesurának teljesített robot-munkát és termékeiből
kilenczedet, papjának tizedet adott.

A szabadság alatt csak a nemesi kiváltság értetett, s mikor a várme-
gyék szót emeltek a szabadság ügyében, ugyanegy buzgalommal küzdöttek
a kormány és a parasztság ellen, sőt a polgári elem ellen is. Az ország-
gyűlésen a jobbágyságot senki sem képviselte, s az összes királyi városok
polgárságának „egy" szavazat volt engedve ; sőt még az a szándék is
kifejezésre jutott, hogy magát a városi polgárságot is ki kell rekeszteni
minden hivatalból.

József császár utolsó rendeletei, halála és II. Lipót trónralépte némi
új fordulatot idéztek elő a magyar nemzeti életben. A nemzeti viselet, a
magyar nyelv újra kedvessé lett; a költőknek egész sora támadt, kik az
ősi ei-ényeket s a régi dicsőséget emlékezetbe hozták; de hallgatójuk még
nem igen sok volt. Az 1790-iki koronázó országgyűlésen szentesítést nyert
a nevezetes X. törvény czikk, mely Magyarországot saját alkotmánya szerint
és nem az örökös tartományok módjára rendeli kormányoztatni. E korszak-
ban már támadtak egyes nagy szellemek, a kik a magyar nemzet előtt a
közmívelődés és reformok útját megvilágították ; de a társadalom még
nem értette meg őket. A kitört franczia forradalom azonban az ujraébrcdési
korszakot elodázta hosszú időre.

A franczia forradalom egész Európát erőszakos mozgásba hozta, régi
fogalmakat fölforgatott, új eszméket terjesztett : csak Magyarországra gya-
korolta az ellenkező hatást: itt a haladást akasztotta meg. Támadt ugyan,
mint fentebb elő volt adva, egy társulat, mely az egyenlőség, a népfenség
elveit minden következményeivel együtt keresztúlvihetőnek hitte Magyar-
országon, de az általuk megkezdett mozgalom eszméi nem hódítottak, sőt
inkább egyes hevesfej ú tagjaik modora még a mérsékelt szabadelvű haladókat
is visszariasztá. Az összeesküvésnek nevezett társadalmi mozgalmat a kor-
mány pallossal fojtotta el s a halálra itélt magyar jakobinusok vére egyúttal
a szabadelvűek és patrióták nemzeties és reformáló törekvéseit is letörülte
c korszak lapjáról. Nem maradt azon más, mint a háborúk története. A
napóleoni hadjáratokban többszörös emléke maradt fenn a magyarok vitéz-
ségének, mely adatok azonban inkább a nagyszabású világtörténet keretébe
tartoznak, mert a háborúk a szorosan vett Magyarország területét csak két
Ízben érintették és rövid időre, az austerliczi és wagrami ütközetek ideje
alatt. E korszakot a népnyelv „franczia-futás" névvel jelezi. Jellemző, hogy

265

a betörő ellenség emlékét mindig ezzel a szóval örökíti meg a népajk,
így „ tatár-futás "-nak a IV. Béla alatti dúlást, mintha azok futottak volna.
A tágabb értelemben vett Magyarország azonban, melyet a Szent István
koronája alatti monarchiának nevezünk, a napóleoni hadjáratok alatt három
tartományától fosztatott meg, melyeket Napóleon az anyaországtól elsza-
kítva, az „lUyr királyság" czíme alatt alakított külön országba kebelezett.

Hogy különben a magyar nemzet a franczia forradalom s később az
egész napóleoni korszak eszméi iránt nem mutatott valami nagyobb fogé-
konyságot, annak a külső okokon kivúl belső okai is voltak. A népfenség,
az egyenlőség ellenkezett a nemesi fölfogással, ellentétben állott az öröklött
kiváltságokkal. Az egész népet csak az érinté közvetetlenúl, hogy vala-
hányszor új hadjárat indult : az adózás, a subsidium-adás terhe egyre
növekedett; új meg új ezredeket kellett állítani a mezei munkától elvont
férfiakból ; a papírpénz értéke pedig annál inkább csökkent, mennél maga-
sabbra szaporodtak a födözendő terhek.

A magyar nemzet hű maradt királyához törvényhozásban, közéletben
és csatatéren ; pedig még akkor liiányzott ezen közszellemnek egyik legha-
talmasabb élesztője, a szabadságszeretet. A jobbágy az alkotmányon kivúl
állt; a szabadság rá nézve értelmetlen szó volt, s a fegyverfogásra nem
a lelkesedés vitte.

Az országgyűlés által megajánlott újonczilletéket a megyék és városok
.számarány szerint kivetették, s aztán elindíták a huszár toborzókat tánczczal,
zenével és borral szedni össze az önkényt felcsapókból a rájuk eső legény-
számot. Az ilyen „verbunkok" a magyar népéletnek egyik typicus jelenségét
képezték. Ha így ki nem telt, neki indultak az elöljárók vasvillával,
kötéllel, összefogdosni a katonának való legényeket.

A nem rendes fegyveres erő volt a nemesi felkelő sereg. Az örökösö-
dési háborúban oly nevezetes tényezőként szerepelt insurrectio segélyéhez
több Ízben folyamodott a franczia háború alatt a kormány; de azt csak az
1809-iki hadjáratban látjuk tettlegesen beavatkozni a hadműveletekbe.

A magyai-ok a napóleoni háborúk nehéz évei alatt folyvást hívei
maradtak a királynak s annak testvérét, József nádort, őszintén szerették.
S e szeretetnek mélyen járó gyökerei voltak ; mert József nádor ötven
esztendős kormányzata alatt valóságos gondviselésszerű alakja volt a magyar
történelemnek. Mint a király testvére s annak a nádori hatalomnál fogva
Magyarországon személyesítője, folyvást ott állt a nemzet és a trón között,

M. 34

2GG

oltalmazva a nemzetet a bécsi kormány túlkapásai ellen, s óva a trónt
a nemzet kitörésétől. Ö magát egészen magyarnak vállá, viseletében is annak
tűntette fel, s egy országgyűlési beszédében kimondá, hogy 3 benne is Árpád
vére /oly. Háborúban a nemesi fölkelő sereget, békében az országgyűlés
tanácskozásait vezette, s ha védte ott dicsőséggel a haza épségét, védte itt
bölcseséggel a szólásszabadságot.

S erre sokszor volt szükség.

A mint a napóleoni hadjáratok bevégződtek, s a Lipcsénél, elfoglalt
ágyúkból öntött keresztek kiosztattak (úgy nevezett „ágyú -keresztek",
a milyenekkel a hadseregnek minden tagját földíszítették ; még a 30-as
években számos veterán kapituláns mellén lehetett látni e kereszteket);
a Bécsben összegyúlt európai kongresszus tagjai már elfeledték, a mi
az emlckkeresztre volt irva ; „Európa libertati asserta" .

Az irányadó politikusok az egész nagy világháborút egyenesen a
szabadság eszméinek rótták föl, s ennélfogva azt hitték, hogy a bajt úgy
fogják legjobban orvosolni, ha ezen eszméket elnémítják: megalakult az
úgynevezett „szent szövetség".

Magyarországnak az alkotmánya ugyan meghagyatott, annak a fen-
tartását a király esküje biztosítá, hanem országgyűlés nem hivatott össze
több mint tíz esztendeig. Csak a megyék gyakorolhatták „ellenmondási
jogukat". Ezzel szemben megint a kormánynak nem volt más védő szere,
mint a kiválóbb megyei szónokokat „ad audiendum verbum regium" felidéz-
tetni; a mi annyi volt, mint a koronát a vitatkozó felek sorába leszállítani.

A sajtót (mindössze tíz könyvnyomda volt az országban) censorok
rendszabályozták ; a hírlapoknak csak a száraz eseményeket volt szabad
megírni, de azokat is csak válogatva. (Hírlap is csak kettő-három volt.)
A színtársulatok ügye is elejtetett ; általában semmi társulat nem volt
megengedve. Az iskolákban csak azt volt szabad tanítani, a mit a censor
megengedett. A színtársulatok csak a vidéken tengődtek. A költő neve
egyértelmű volt a földönfutóéval; Csokonay Vitéz Mihály szegény sorsban
élt és halt meg, s Kisfaludy Sándornak, a „Himfy szerelmei" s a „Regék"
Írójának müveit csak a középosztály szavalta és énekelte. A legtöbb költői
müvet, a censura miatt, szokás volt „leirni", s így terjesztették. Ez volt az
irodalompártolás.

Azonban, ha a szellemi hátramaradást még kevesen érezték is, az
anyagi bajok minden rétegére kiterjedtek a népnek.

34*

268

A papírpénz és a rézpénz szertelen elterjedése, később annak értékleszál-
lítása (devalvatio) általános megrendülést okozott az anyagi viszonyokban.

S hogy színültig teljék a keserűség pohara, még az elemek is ellene
fordultak az országnak : oly Ínséges évek következtek egymásra, hogy a
Kánaánnak nevezett országban nem volt a népnek betevő falatja ; erdei
makkból őröltek lisztet.

Valóban nagy életerővel kellett bírni a nemzetnek , hogy ekkora
hanyatlásból újra fel tudjon emelkedni önerejével, s nagy bizalommal kellett
viseltetniök a jövendő iránt azoknak a férfiaknak, a kik e század elején e
nemzetnek európai tényezővé alakítását tették feladatukká.

Az újjászületési korszak 1825-ben kezdődött, a midőn tizenhárom
évi szünetelés után a magyar országgyűlés újra egybehívatott. Ez ország-
gyűlésen tűnt fel legelőször a nagy reformer Széchenyi István, ki egy
egész évi jövedelmet felajánlva, megveté alapját a magyar tudományos
akadémiának.

A jelen műnek nem feladata az alkotmányos küzdelmeket s az eszmék
harczait leírni, melyek Magyarországon a legutóbbi ötven év alatt végig
zajlottak. A kor sokkal közelebb esik hozzánk, mint hogy pártatlanul ítéletet
mondhasson róla valaki , s ítélete által ellenmondó érzékenységeket ne
költsön fel. Csupán az általános tényállásokat lehet és kell fölemlítenünk,
melyek vita tárgyai nem lehetnek. Régi fogalmak elmultak, újak támadtak
helyükbe, s a hogy kellett a régi kor vezérszellemeinek számolni amazokkal,
úgy kell a mai kor intéző elméinek megfigyelni a mostaniakat. A gúny, a
vád, melylyel egyik eszmekör a másikat eltemette, nem érthető többé.

A kik végig élték ezt az újjáalakulási félszázadot, sok olyan nevet
és elnevezést hallottak, melyek Magyarországon egy-egy kor eszmekörét
személyesítik. így például Tolnában az egyik tábort „Kubínszkí"-nak, a
másikat „ pecsovics "-nak hívták. Az első a szabadelvű tábor elnevezése volt,
a másikkal a kormány és a conservativ párt híveit gúnyolták. Kubinszki
voltaképen egy kortesvezér volt. Pecsovics ellenben egy dunántúli főúrnak
a tiszttartója, a kinél a legelső pártértekezletre felgyűlt hívek szíves vendég-
látásra találtak. Asztaláról lett históriai nevezetességgé, s e nevezetesség
eltartott harmincz esztendeig. Komolyabb czím volt a conservativ és
a liberális^ s a kettő között álló re/oniicr^ míg a liberálisok a vuinici-
palis/dk és ceíitralisták zászlói körül csoportosultak. Ma már mind ezeket
túlhaladta a kor.

Gróf Széchenyi István.

270

Azok a fennkölt vezérszellcmek, a kik a magyar nemzetet halálos
lethargiájából feléleszteni vállalkozáriak, mindnyájan belátták, hogy ez csak
azon az úton érhet igazi sikert, mely a polgári jogoknak az egész népre
való kiterjesztéséhez vezet. Felszabadítása a földnek, az embernek, és a
szellemnek, ez vala jelszavuk. E czél felé haladtak 1825-töl 1848-ig a régi
hagyományoktól nyűgözött nehéz, de kitartó lépésekkel. Méltán fonhat
koszorúkat az utókor azon nagy szellemek nevei körúl, a kik e nehéz
munkát előbbre vitték. Küzdeni az ellenkező elvű hatalom ellen, csupán
eszményi eszközökkel, s egyúttal a saját nemzetének megrögzött előíté-
letei ellen; újítani azzal az óvakodással, hogy a régi meglevő halomba ne
dűljön; terjeszteni szabadelvűséget, felvilágosodást a censura uralma mellett;
ébresztgetni a nemzeti öntudattal egyidejűleg az európai polgárosulás vágyát,
javítani a talajt és az embereket; mívelni egy elhanyagolt nyelvet, melyet
átburjánzottak a holt és élő nyelvek kifejezései, s e nyelvnek érvényt
szerezni szószéken, törvénykezésben, iskolában, irodalomban, színpadon,
s a mi legnehezebb, a társas életben; előkészíteni az eszmék, az elmélet
világában utópiái álmoknak látszó intézményeket; áldozni vagyont és fárad-
ságot, utat törni nemes lemondással a legháládatlanabb életpályákon, de a
melyek mind egy nagy, egy magas czél felé vezetnek : ime, ilyen föladatok
megoldására vállalkoztak e korszak vezér szellemei.

Az 1825-ben kezdődött s 1827-ben végződött pozsonyi országgyűlés
főallvotásai voltak a közmívelődési és a kor kívánalmaihoz mért hadképe-
sítési intézmények. Törvény hozatott a magyar tudományos akadémia
és a Ludovica katonai akadémia Pesten leendő felállítására; mind a kettő
önkéntes adakozások útján, mely adakozások soraiban ott látjuk a magyar
aristocratia legfényesebb neveit, elől a nádorral, József főherczeggel,
azonkívül az egyes megyék gyűjtéseit a nemesség köréből ; épen ily
adakozásokat sorolnak fel a törvényczikkelyek, melyek a magyar nemzeti
múzeum javára történtek, azonkívül magánkönyvtárakat és ritkaságok,
régiségek gyűjteményeit.

Az 1830-iki országgyűlés kezdődött V. P'erdinánd trónörökösnek még
atyja életében megkoronáztatásával és a magyar alkotmányra felesküvésével.
A magyar rendes ezredek számára 28 ezer ujoncz lett megszavazva —
minden jövőre való következtetés nélkül.

Ugyanez évben az Európában először megjelenő ázsiai cholera pusztí-
totta végig az országot, emberáldozatokban egy hadjárattal felérő gyászt

272

hagyva maga után. Azonban egy örvendetes új eseményt is jegyezzünk
fel ez évről: az első gőzhajó megjelenését a Dunán, melynek „Argó"
volt a neve.

1835-iki bőjtmáshava 2-ikán I. Ferencz meghalálozván, a már meg-
koronázott V. Ferdinánd a következő évre összehívta az országgyűlést,
melynek törvényczikke megállapítja, hogy a törvények szövegében a magyar
legyen a hiteles. Még ennél is fontosabb ténye volt ez országgyűlésnek
a Mária Terézia-féle urbáriumnak szabadelvűbb fejlesztése, a jobbágyok
szabad költözési rendjének újabb megállapítása s a jobbágytelki állomány
újabb meghatározása vidékek szerint, s a jobbágyi kötelezettségek több-
rendbeli enyhítése. Ugyanekkor rendezték a községek beligazgatását, meg-
állapították a földesúri törvényhatóság hatáskörét, tanakodtak a köznép
terheinek könnyítésén, a katonatartás megváltásán, s megadták a jogot a
nemnemesnek, hogy saját személyében perelhessen a törvény előtt. Mintegy
jóslatszerűen hangzik az ezen évben hozott törvényczikkelye a magyar
országgyűlésnek, melyben előre kimondatik, hogy tizenhárom meghatá-
rozott irányban az országot átszelő vasútakra, ha azokra vállalkozók akadnak,
az ország engedélyt, kedvezéseket és oltalmat fog nyújtani ; meghatároztatik
a kisajátítás módja s a vasúti vállalatok fölmentetnek az adózás alól. Még
akkor egész Európában alig volt két országban valami próbavasút. Es ma
ez az egész vasúthálózat, mely az 1836: XXV. törvényczikkben jóslatképen
áll, létre van hozva s több mint tízezer kilométer hosszaságban lerakott
síneken robog a gőzkocsi.

De közvetlenebb eredményű volt az országgyűlés határozata a Buda
és Pest között felállítandó lánczhíd építése iránt, melyen mindoiki fizetni
tartozik ; az első adófizetés a nemesi vállakon ; kilátással egy meghatározott
időre, melyben a lánczhíd a nemzet tulajdonába megy át a részvényesek
kezéből, s akkor ismét mindenki ingyen járhat át rajta. S ez a mű — sokkal
előbb mint a vasutak — testté Ion. 1842 aug. 24-én tette le alapkövét,
mint V. Ferdinánd király helyettese, Károly főherczeg, az asperni diadal-
mas vezér, s az oklevélen, melyet ekkor a kőbe foglaltak, a király. Károly
főherczeg, a nádorispán és neje, gyermekei, s a primás után — megelűzve
az ország zászlósait — mint voltaképi alapítójának, Széchenyi Istvánnak
neve is ott állott.

Még tovább haladt ez országgyűlés a nemzeti kultúra terén is: elha-
tározva a Pesten felállílaiid<j nemzeti színházat, s a tébolyodüttak számára

274

Váczon berendezendő országos intézetet. Végül elhatározta, hogy az ország-
gyűlés költségeit kizárólag maga a nemesség viselje.

Ez egész nevezetes országgyűlést a hazafiság, emberiesség és felvilá-
gosodás szelleme vezérelte.

Az 1840-iki törvényhozás újabb haladást tett a legelőrehaladottabb,
legszabadabb elvű alapokon nyugvó büntető-törvénykönyvi javaslatnak
kidolgozása által. Ugyanez nevezetessé lett az által, hogy a magyar
nyelvet egyedül hivatalos érvényűvé emelte. Ettől fogva az ország-
gyűlésen csak magyar beszédeket tartottak; a latin megszűnt hivatalos
jelleggel bírni.

Azonkívül több gyakorlati hasznú intézkedés is kezdetét vette ; így a
Duna-szabályozás, a mezei rendőrség, a vizek és csatornák rendezése; de
a mi az egész hitelvilágra nézve korszakot képezett, az a váltótörvénykönyv
megalkotása volt, melyből aztán külön censurát kellett letenni az ügyvé-
deknek, s így czímezte aztán magát csaknem a mai időkig „köz- és
váltó-ügyvéd "-nek az újabb nemzedék. Ezzel összefüggött a „kereskedőkről"
hozott törvény, a gyárak és közkereseti társaságokról s részvénytársaságok-
ról szólókkal együtt, s végűi a csődtörvény. Mindezek a régi patriarchális
birtokviszonyokat tetemes átalakulásra készítek elő.

Ugyanezen országgyűlésnek egy czikke a zsidóknak is először oszt
polgári jogokat és szabadságokat.

A Pesten felépült nemzeti szinház építési költségeire (39.800 frt) és
az első felszerelésre megszavazott az országgyűlés 50 ezer „és nem több"
forintokat, s a megalapítására 400 ezer igaz értékű ezüst forintot, mely
„sommá egyedül a nemesek által lészen fizetendő".

Az 1 843/4-ki országgyűlés biztosítja a protestánsok teljes vallásszabad-
ságát, kiterjeszti a nemesi javak birhatási jogát a nem-nemesekre is, s
ezeket képesíti minden közhivatalban való alkalmaztatásra; szabályozza a
közmunkák teherarányát. Megannyi határozott lépések a korszellem által
irányzott reformalkotásban.

Azonban nemcsak a vallási, szellemi és politikai téren sietett haladó
léptekkel helyrehozni a multak késedelmét a magyar törvényhozás; a nemzet-
gazdászati téren is nevezetes intézkedéseknek veté meg alapját. A vizek
szabályozásáról és csatornázásokról hozott törvények, melyeknek főtárgya
a Tisza és mellékfolyói valának, sőt még a futóhomok megkötéséről szóló
— jelentéktelennek látsz(') — törvényczikk is egész nagy területeit az ország-

275

nak, melyek eddig használhatatlan mocsarak, sivatagok voltak, adták át a
földmívelésnek. E korszak örök emlékei maradtak a Ferencz király nevet
viselő Ferencz-csatorna, a Béga és Sárvíz csatornák, s a nagymérvű Tisza-
szabályozás. Szintoly fontos intézkedés volt a tagosítás, mely a kisebb
birtokosoknak sok határban szétszórt szántóföldeit egy tagban egyesítve s
ahhoz arányban a kétséges jövedelmű meddő legelőket felosztva, új sikeres
gazdálkodási módot hozott be az országba s a nagy alföldi városok pusztáit
tanyákkal megnépesíté. Bátran mondhatjuk, hogy e korszak volt Magyar-
ország másodszori visszafoglalásának kezdete.

1847-ben adatott át a közforgalomnak a legelső gőzmozdonyos
vasútvonal Budapesttől Szolnokig, István nádor jelenlétében, kit az ország
ugyanazon évben emelt, dicsőült atyja, József nádor halála után, a nádori
méltóságra. Két évvel később már a közönség is használatba vette az első
dunai lánczhídat Buda és Pest között, mely „két" városnak akkori összes
lakossága tett 120 ezer lélekszámot, míg ma megközelíti a félmilliót.

Befejezte végre a megkezdett reformmúvet az 1847-ben összegyűlt
országgyűlés 1848-ban, a midőn a februári franczia forradalom által siettetve,
egyszerre szakított a múlt minden hagyományaival, s kimondva a jog-
egyenlőséget, a népszabadság elvének alapján újjá alkotta az egész nemzetet,
befogadva az alkotmány sánczaiba az egész népet, eltörülve az úrbéri szol-
gálatot és dézsmafízetést, s a helyett a földesurakat pénzben kárpótolva;
lerontva a nemesi kiváltságokat, kiterjesztve az adófizetést és katonaköte-
lezettséget a volt nemesi osztályokra is ; szabadnak nyilvánítva a sajtót,
s a régi rendi országgyűlés helyébe állítva a felelős parlamenti kormány-
zatot, a népképviselet alapján. Ugyanezen országgyűlés kapcsolta vissza
Erdélyt is Magyarországhoz, melynek mind addig külön kormányzata
és saját alkotmánya volt, külön országgyűléssel, mely három politikai
nemzet : „magyar, szász és székely" követeiből és királyi hivatalosaiból
állott. Ez a fogalom is megszűnt. S ezzel meg lőn alkotva az egységes
Magyarország. Az 1848 július 5-ére Budapestre összehívott országgyűlés
már egészen az új alapon, a népképviselet alapján nyittatott meg István
nádor által s a felelős magyar minisztérium vette kezébe az ország igaz-
gatását.

Csak e teljes átidomúlás teszi megfoghatóvá azt a bámulatos erő-
kifejtést, a melylyel a magyar nemzet az ezen új alakulásra következett
harczában a világot meglepte.

35*

276

S azt az eredményt nem lehetett elveszíteni, hogy a nép felszabadult.
S a bukás még jobban összeforrasztá a népet és az addigi politikai nemzetet,
sőt a különböző fajokat és felekezeteket is, mint tették a diadalmas napok.
A hazaszeretet, az alkotmányos szabadság utáni vágy, mely eddig csak
félmillió nemes tulajdona volt, tizenhat milhó honpolgár szívébe költözött
át s legyőzhetetlenné vált.

Kitéphetetlen gyökeret vert a lelkekben az a kettős igazság, hogy
a magyar nemzetnek, ha államalkotási és kulturális küldetését teljesíteni
akarja, azon trón körül kell csoportosulnia őszintén, melynek mennyezete
alól. Szent István király koronája ragyog szét a magyar állam minden
népeire; viszont e trónnak legszilárdabb talpkövét, oszlopát az az igazi
szeretet képezi, melyet egy szabadságát élvező s e szabadságot államalkotási
és közmívelődési czéljaira bölcsen felhasználó nép önkényt hoz eléje.

A magyar nyelv sajátságai.

ogy a magyar nép semmiféle más élő néppel nem közeli
rokon, azt úgy ethnologiai , mint nyelvészeti kutatások
cgyiránt bizonyítják. A tiszta magyar tipiis nincs ugyan
még máig sem kielégítőleg megállapítva, mert e tárgyban
eddig legfölebb csak alapvető vizsgálódások történhettek ; de annyi már
is bizonyos, hogy a magyarnak úgy koponya- és arczidomaiban, valamint
testalkatában is vannak olyan sajátságok, melyek külön faji tulajdonokúi
tekinthetők s melyek, mint ilyenek, sem közelben, sem távolban semmi
más népnél föl nem találhatók. A nyelvet illetőleg az első ismert magyar
nyelvtan ideje (1539) óta folyton vizsgálódás tárgya volt irodalmunkban
a magyar nyelv eredete és rokonsága. Már annak is több száz eszten-
dejénél, hogy a finn-ugor nyelvekkel való rokonság kérdése állandóan
napirenden van. Bámulatos szorgalmat, kitartást és alaposságot tanúsí-
tanak e téren főleg most élő és működő nagy tudósaink (Hunfalvy Pál,
Budenz József). Az eredmény azonban még most sem látszik arányban
állani a búvárlatokra fordított nagy és sokoldalú munkával ; mert nem-
csak hogy a nemzet köztudalma nem bír belenyugodni a finn-ugor
atyafiságba, hanem magában a tudományos akadémiában is mind több-
több tért hódít egy másik irány, a törökséggel való rokonság tana.

280

melynek Vámbéry Ármin a legkiválóbb és legszellemesebb hii'detője.
Hogy a már egész táborrá nőtt két nyelvész-párt közül melyik lesz valaha
a győztes, az még mindig a jövő titka. A nagy érdekű vita eddigi folya-
mából annyi már is eléggé kiderült, hogy a magyar nyelv, mint szintén az
altáji nyelvek nagy családjához tartozó, úgy a finn-ugor, mint a török-tatár
nyelvcsoporttal rokonsági viszonyban áll. Csak az még a kérdés, hogy
eredetére nézve a finn-ugor nyelvcsoporthoz tartozik-e nyelvünk, a török-
tatár rokonság pedig csak későbbi hatások eredménye; vagy megfordítva
török-tatár eredetű, s a finn-ugor rokonságot az ide tartozó nyelvekkel való
tartós érintkezés szülte. Egyébiránt még az is föltehető, hogy a további kuta-
tások nyomán egy harmadik lehetőség fog kiderülni, t. i. az, hogy e nyelv
a közös altáji alapból önállóan vált ki, mint harmadik ágazat, mely a később
bekövetkezett föld- és néprajzi körülmények hatásai miatt nem hajthatott
mellékágakat. E föltevésnek nem kevéssé kedvez a magyar nyelv fejlődésé-
ben mutatkozó erős önállóság, melynek hatalma minden kölcsönvételt teljesen
a nyelv szelleméhez tudott és tud idomítani még hangtani tekintetben is
annyira, hogy nem ritkán csak a nyelvész minden oldalú elemezgetése s
nagyon körültekintő egybevetése képes megállapítani, ha vájjon egy némely
szavunk ős magyar származású-e, avagy csak assimilált kölcsönvétel.

Csak az bizonyos tehát föltétlenül, hogy a magyar a ragozó 7iyeivek
közé tartozik, s ott is azoknak az egyike, melyekben a szótörzs és a módo-
sító szóelemek (képzők, ragok) a legvilágosabban megkülönböztethetők
egymástól úgy alakra, mint jelentésre nézve.

Egyedi természetét illetőleg a magyar nyelv egyike a legszebb zengésű,
legtökéletesebb szerkezetű és legvilágosabb szabatossággal szóló nyelveknek.
Sajátszerű szép hangzása nemcsak onnan van, hogy irodalmilag is negyven
tisztán ízeit szóhangot használ, hanem onnan is, hogy e hangok mind meg-
annyi szabályos akkorddá illeszkedve csoportosulnak szókká. Sarkalatos
sajátság ugyanis e nyelvben, hogy magánhangzói magas ^ mély és közép
fokozatúakra oszlanak (e^ ó\ <", //, //, || a^ d^ 0, ó, 7/, ??, || /, r, /, /j, s hogy az
egyszerű magyar szókban, akárhány szótagszámig növeljék is azokat a
képzők és ragok, csak egyazon fokozatú magánhangzók kerülhetnek együvé.
E nagy és merev ellentétet a középfokozatú hangok egyenlítik ki annyiban,
hogy ezek akár magas, akár mély hangokkal társulhatnak s ilyenkor az
úgy nevezett vegyes hangú szóknak adnak létet, melyek azonban ragozás
és képzés tekintetében ekkor is okvetetlenül vagy magas, vagy mély hang-

281

rendbeliek maradnak. Példák : nemzet^ erő, szüle magas hangúak ; magyar^
bátor ^ tudós mély hangúak; héj^ vér^ hit^ kin középhangúak ; vezér ^ híres
(magas), néma^ virág (mély) vegyes hangú szók.

A kimondás idejére nézve a magánhangzók részint rövidek, részint
hosszúak, mit az irás verstani pontossággal ábrázol az által, hogy a rövid
hangok betújegyei vagy jel nélküliek (e^ a^ o, z/j, vagy pedig pontokkal
jelölvék (é^ ?', ó', ü)^ míg a hosszúkat kivétel nélkül egyes vagy páros ékezet
különbözteti meg (é^ /, a, ó^ ú, ö, üj. Az időmérték szabatos megtartása
nemcsak a jó hangzás, hanem a jelentés érdekében is nagyon fontos, a meny-
nyiben igen sok szóalakunk van, melyek tökéletesen mást jelentenek röviden
vagy hosszan ejtve, avagy írva. Legyen elég e tekintetben mutatóul csak
néhány szót említenünk: e/, //; //éx, é//s; hal^ hál; kar^ kár; bajos ^ bájos;
veres^ véres ^ verés; tör^ tör; ör'úl^ őrül; rútak^ rítták^ stb.

Önként érthető , hogy az egymásnak megfelelő hosszú és rövid
mao^ánhanarzók szándékos elcserélg-etése igen bő forrása a lefordíthatatlan
szójátékoknak kivált a nép nyelvében.

Valamint magánhangzókban, úgy mássalhangzókban is ritka gazdag-
ságú a magyar nyelv, lévén neki 25 mássalhangzója, melyeket a mily tisztán
és szabatosan ízei egyenként, épen oly nagy világossággal különböztet még-
is egymástól annyira, hogy például az egy fajtájú kemény és lágy mással-
hangzókat a leghanyagabb kiejtés sem tévesztheti össze ; pap és bab^ Tata
és Dada^ i(öröi( és görög^ stb., kimondásakor egy pillanatig sincs kétségben
a halló-érzék a szó valódi jelentését illetőleg. Ehhez járul az a széphangzati
törvény, hogy e nyelv az egymás mellett nehezen ejthető mássalhangzók
torlódásától általában idegenkedik, szó elején pedig egynél több kezdő
mássalhangzót épen nem is túr, kivévén néhány kölcsönzött szót, bár az
ilyenek kiejtésén is örömest könnyít egy-egy magánhangzó betoldásával
úgy az irodalmi, valamint különösen a népnyelv. A széphangzat e követe-
lésének hódolva öltöttek magyaros alakot az ilyen szók: garas (Groschen),
Ferencz (Franz), iskola vagy oskola (schola), istráno (Strang), vagy a nép-
nél: góró/ (Gráf), karajczár (Kreuzer), kovártéj (Quartier), stb.

A keresztyénség fölvétele óta az állítólag ősi magyar (úgy nevezett
hun-székely) írásjegyek helyére a latin ABC lépett, bár e mellett a régi
nemzeti betűk még századokon át annyira divatosak voltak, hogy egyik
régi nyelvészünk (Geleji Katona István) még 1645-ben megjelent nyelv-
tanában is panaszosan említi, hogy a magyarnak „tulajdon saját régi bőtűi

M. 36

282

vágynak", de azokat immár elhagyván, „idegen Deák botukvei" ír s ,,azon-is
pedig felette kűlombőzőjűl és vétkesül" ; sót ilyen jegyekkel készült régi
felírások még ma is láthatók Udvarhely vármegyében az enlakai unitárius
templom mennyezetén irva^ az udvarhelyi reform, kollégiumban pedig egy
fa buzogányon, meg Hái^omszékmegyében, Kovásznán, egy régi faház egyik
gerendáján vésve^ nem is említve azon ma is ismert hun-székely ABC-ket,
melyeknek két változatát a történeti nyelvészet atyja, Révai Miklós is
följegyezte Elaboratior Grammatica stb. czímű nagy nyelvtanában.

Hogy a latin ABC mily nagy nehézséggel volt a magyar nyelvhez
idomítható, gondolhatni már csak abból is, hogy, mint mondottuk, a mi
hangjaink száma negyven, vagyis majdnem kétszerte annyi, mint a latin
betűk száma; továbbá, hogy a latinnal látszólag egyező hangjaink is többé-
kevésbbé sajátszerűek, s végűi hogy több olyan hangunk van, melyek a
latinban merőben hiányzanak. A magánhangzókat nem is említve, ilyenek
például a következő mássalhangzók : dz^ sz^ cs^ ds^ ty^ ly^ ny^ gy és zx, melyek
a kiejtésben épen olyan egyszerű hangok, mint az egyjegyűek (í5, X', w, stb.),
s melyekben hol az első (dz), hol a második jegy (n}^) nem is betű, hanem
csak jel, t. i. lágyító vagy keményítő jel a másik betű mellett, mely a
voltaképi hangjelölő. — Bizony sokáig is tartott, míg a magyar helyesírás
mai szabályai megszülettek ; de aztán meg is értük, hogy a kölcsönvett
betűk ma már minden irodalmi hangunkat oly híven jelölik, mint ritka
orthographiájában a művelt világnak.

A miiveit és a népnyelv szóhangjai itt-ott különböznek egymástól
annyiban, hogy az utóbbi az irodalomba föl nem vett hangárnyalatokat is
használ (d, á, i), sőt néhol olyanfélét is hallat, a milyen az árja nyelvekben
a diphthongus (sziép luó^jaó/eje'ós nszuó)\ de az ilyes nyelvjárási jelenségeket
kivéve, egyebekben alig tér el az irodalmi nyelvtől, a mint hogy a magyar
nyelvnek szokott értelemben vehető dialektusai voltaképen nincsenek is.
A két nyelvalak eme nagy közelsége azonban csakis általánosságban értendő ;
mert a nyelvtani nagyobb fejlettség és szabályszerűség, úgyszintén a kifejezés-
beli nemesség s változatosság, valamint más művelt nyelvekben, itt is csak
a finomult irodalmi nyelv természetes és szükséges sajátságaiul tekintendők.

Szerkezetét tekintve a magyar nyelv teljesen az érett kifejlettség szín-
vonalán áll, s így nemcsak mint magyar és magyar közötti szellemi kapocs,
hanem mint a gondolat és érzés világának magasabb rendű tolmácsa is
előkelő helyre jogosult a művelt nyelvek sorában.

283

Szófaja tíz van, tehát annyi, mint ]icldáúl a németnek, de azzal a különb-
séggel, hogy az árja nyelvek elüljáróját (praepositio) itt a lu'vutó (postpo-
sitio) pótolja, azaz, hogy bizonyos esetekben azt is pótolja, mert voltaképen
önállóbb természetű, mint a praepositiók, melyek jelentés és viszonyító
szerep tekintetében többnyire a mi viszonyragjainkhoz állnak közelebb.

A szóknak grammatikai iiaiiek szerint való megkülönböztetése a magyar-
ban teljességgel ismeretlen ; de ez, mint a magyar észjárástól tökéletesen
idegen, a legcsekélyebb mértékben sem csonkítja e nyelv rendszerét, nem
pedig annál kevésbbé, mivel egy részről a szóképzés, más i'észröl a szóragozás
(viszonyítás) eszközeiben a dúsgazdagságig bovölködik s így minden hatalma
megvan, hogy a fogalmaknak legfinomabb árnyalatait is a legszabatosabban
kifejezhesse. Szóképzése részint hangrendi változás, részint úgy nevezett
képzők, részint szóösszetétel segélyével történik. A hángrendi változás szó-
alkotó ereje inkább csak a múltban érvényesítette hatását; ma megszűntnek
látszik még a nép nyelvében is ; miért is az efféle szóalakok : lebegd libegi
lobog; II retig-cf. rinmf. rángat || kövecs^ kavics \ ez, az || itt, ott, stb. inkább

o |[ o 1 o ' o II / II ^ II ' '

csak hangtani tüneményekűl, vagy szótári tényékül tekintetnek. Annál
állandóbb és termékenyebb életú a másik két mód, melyeknek nyelvfejlesztő
és gazdagító hatalma egészen a kiszámíthatatlanságig terjed. A félszáznál
többre menő kcpzök általában két nagyobb csoportra oszlanak, melyek
egyike n/vszók^ másika pedig igék képzésére szolgál. E csoportok ismét
két-két alcsoportra különülnek, melyek egy részről névszókból névszókat és
igéket, más részről ellenben igékből igéket és névszókat képeznek. Valamint
az eredeti tövek és törzsek : úgy a képzett szók is újabb meg újabb szóknak
szolgálhatnak alapszavaiul. Például a következő szótörzsek : ház^ cl^ egy,
ekként képezhetők tovább: házi, házas ^ házalj házaz, házias, háziasság,
házasít, házast'ii, házasodik^ házasság, házassági, házasítás, házasúlás,
házasodás, házalás, házasitási, házasúlási, házasodási, házalási, hazátlan,
házatlanság, házalhat, házasíthat, házasodhatik, stb. || //, élés^ élési, éled,
élet, életi, éltet, éltetés, éltetésig éldegél, él'ódik, élhet^ éltethet, élénk, élénkség,
élénkségi, élettelen, élettelenség, élhetetlen, élhetetlenség; eleven elevenség,
stb. I egy, egyes, egyesít, egyesül, egyesítés, egyesítési, egyesiUés^ egyesület,
egyesületi, egyesség, egyességi, egyez, egyezmény, egyetlen, egyetlenség, egyedül,
egyedüli, egyetem, egyetemig egyetemes, egyetemesen, stb. Íme csak a legközön-
ségesebb származékszók is milyen sorokká nőnek a például vett alapszók
mellett! Pedig még jóval messzebb mehetnénk az elsorolásban, kivált ha

36*

284

azokat a határozószókat is szerepeltetnők , melyek úgy névszóknál , mint
kivált igéknél nemcsak összetételi részekúl, hanem előképzőkúl is tekint-
hetők, mint elei, kiél^ megélj stb.

A szóösszetétel szintén igen dús szaporodási forrása a magyar szókincs-
nek, noha e részben nyelvűnk jóval tartózkodóbb, mint pl. a német ; miért
is az olyan fogalomcsoportot, melynek kifejezésére négy, öt, avagy még
több szó összerakása kívántatnék, minden lehető esetben fölbontja, vagy
esetleg körülírással fejezi ki, így adván meg a szép hangzat követelésének
is a magáét.

Egyik ritka szép módja a magyar szóösszetételnek, midőn az imént
említett előképző megkettőzötten járul valamely ige elé, hogy annak jelen-
tését ismétlődövé tegye. Ilyenek például ezek :

,, Síkos a föld és alóla

Ki-kicsuszavilik az űt. . . í'

„Ott fejéről föveget is

Le-lekapja valami. . . '.'

„Csattog az út : mint tűzvirág

Fel-felfakadnak a szikrák. . . '.' Arany ^.

Az ilyen szószerkezetnél ily rövid alakban festőibb és plasztikusabb
kifejezést képzelni is alig lehet.

Megemlíteni való még, hogy, valamint minden nyelv, a magyar is
gyarapítja szókincsét kölcsönvétel által is ; a kölcsönvett szók azonban csak
annyiban vonhatók be a szóképzés rovatába, a mennyiben azok a magyar
nyelv hangtörvényei szerint átidomúlnak, s így szintén magyar szókká
válnak úgy alak, mint jelentés tekintetében.

A szók mondatbeli viszonyításának főeszköze a szóragozás^ mely részint
nt'v-^ részint igeragozás^ s amaz iiév-^ emez pedig igeragok segélyével tör-
ténik. A ragok e szerint két külön kategóriába csoportosulnak ugyan, mind-
azáltal vannak köztük olyanok is, melyeket csak esetleges fonctiójuk tesz
ncv- vagy igeragokká. Ilyenek kivált a személyi vonatkozású ragok ; például :
vér-ew, Xíér-em^i vér-fí/, kéx-ed^ vér-?', kér-/, stb.

A ragok, valamint a képzők is, egykori önálló szók maradványai,
melyek kopás utján állottak elő s hajdani teljes jelentésöket új szerepök miatt
változtatták puszta fonctióvá. Némelyikök azonban mind máig megőrizte
régi alakját és jelentését s így még mindig önálló szóul is szerepel. így
szerel mint szó, a sor, rend synonymája; mint képző pedig sor-, rend- vagy

285

ízbeliséget jelent, mint egyízí"/', kétszer^ vagy hangrendi változással három-
szo/-^ másszor, stb. ; /eor, mint szó, időt, időszakot jelent; mint rag pedig
valamely időpont megjelölésére szolgál így: tavaszkor, két őrskor, olykor,
stb. Sőt ez utóbbi annyira őrzi önálló természetét, hogy rag szerepében
sem illeszkedik az alapszó hangrendjéhez.

Mind a névragok, mind az igeragok száma oly nagy, mint a ragozó
nyelvek közúl is csak kevésben. A névszókhoz csupán alanyeseti (nominati-
vus) rag 14 járulhat, megjegyezvén, hogy maga a ragtalan névszó a tizen-
ötödik alanyeset. Az alanyeseti ragok közúl hét egyes, hét pedig többes
számbeli így:

egyes : eső, esö-r, es'ó-m, esö-d, esö-je, es'ó-nk, eso-tök, es'ó-jok,

többes : — esö-k, es'ó-im, eso-id, esö-i, esö-ink, es'ó-itek, es'ó-ik.

Ezen alanyesetek mindegyikéhez ismét még 18 — 20-féle viszonyrag
járulhat ekképen :

esö-nek, eső-t, es'ó-ben, esö-n, es'ó-ncl, esö-be, esö-re, es'ó-höz, esö-ö'ól,
es'ó-röl, es'ó-töl, es'ó-ig, esö-éri, es'ó-kéiU, es'ó-vel, es'ó-vc, es'ó-ül, es'ó-kor cső-sfíiL

Megjegyzendő, hogy a -kor időrag természeténél fogva csak idő-
jelentésre képes neveknél alkalmazható, hogy a -sh'il (stul) csoportosító
rag csupán egyéb rag nélküli névszótörzsekhez függeszthető, s hogy az -d
rag minden többi ragos alanyesetből isniét újabb alanyeseteket képezhet
így esőm-é, es'ók-é, stb.

Ezekből látható, hogy egy magyar névszó ötszáznál is több alakot
ölthet a nélkül, hogy alapjelcntése csak legkevésbbé is változnék.

Az igeragozás szintén ilyen gazdag alakokban. Ide vonatkozólag legyen
elég csak pár föltúnőbb sajátságot említenünk. Minden átható, vagy áthatólag
használt egyéb igének két activ ragozása van : alanyi és tárgyas, amaz
egyszerűen azt jelentvén, hogy az alany cselekvöleg lép föl, például : lát-ok,
lát-sz, lát; lát-unk, lát-tok, lát-nak; emez ellenben azt jelentvén, hogy az
alany cselekvése valamely kijelölt tárgyra (obiectumra) irányúi, például :
lát-om (a hegyet), lát-od, lát-ja; lát-jtik, lát-játok, lát-ják. A tárgyas ragozású
ige első személye hasonlíthatatlan rövidséggel és szabatossággal tud rámu-
tatni a második személyre, mint tárgyra ilyenképen : lát-l-ak, látt-a-lak,
s ha az ilyen igealakot még ható képzővel is ellátjuk : akkor már egész
csomó szóra van szüksége, teszem a német nyelvnek, hogy az ilyen egy
szóba vont nagy mondatot lefordíthassa, pl. lát-hat-l-ak : ich kann dich
sehen, lát-Jiatta-la-k : ich habé dich sehen können.

286

Az alanyi es tárgyas ragozás helyes használatát némely idegen világ-
életében sem tudja eltanulni. Itt nem segít a puszta grammatika, csak az éles
megfigyelés, meg a tudatos gyakorlat. Hányszor hallunk ilyet idegenektől :

„Tudsz magyarul?"

„Tudo/n", felel a kérdezett.

„Láto^", dupláz rá a kérdező.

Mind a kettő hiba: „tudo^" és „láto/n" volna a helyes; mert az első
esetre alanyi (tudoA magyarul beszélni), a másodikra pedig tárgyas ragozású
alak (látom, hogy tudsz) az igazi. Egy másik ritka szépsége a magyar igének,
hogy az infinitivusát épen úgy el tudja látni személyragokkal, mint akármelyik
teljes idejét, pl. látnom, kérned, jönnie; de ez aztán már teljességgel lefordít-
hatatlan szépség, melyre más nyelveknek csak körúHró kifejezései vannak.

A beszédbeli viszonyok s vonatkozások kifejezésére ilyen és ennyi
eszközzel rendelkezvén a magyar nyelv, természetes, hogy mondatszerkezetei
s általában mindennemű kifejezései oly tökéletes világosak és szabatosak,
hogy sem prózában, sem költői előadásban homály vagy kétértelműség nem
eshetik benne, csak ha az íi-ó nem mestere e finom eszköznek. Am hallgas-
sátok meg a parlamenti szónokot és a költő művét vagy a falusi birót és a
népdalt, álljatok szóba a legfelsőbb körök emberével, vagy az alföldi puszták
pásztorával : mindegyik esetben épen úgy gyönyörködhettek az észjárás
ritka eredetiségű logikájában, mint a kifejezések egyszerű világosságában,
komoly méltóságában, festői színpompájában és szemléltető plasztikájában.
Mert, noha ezer éves európai életünk sok mindent lehántott rólunk, a mit
az ázsiai őshazából hoztunk: az észjárás és kifejezések keleties képei, hason-
latai, szóval ős eredetisége állandóan megvan népünknek legalsó rétegeiben
is, sőt igen sok régi keletű eredetiség már csak ott található föl igazán.

A magyar szó nemcsak megnevezi, jelöli, hanem le is festi a fogalmat,
az érzést. Ennek némi megvilágítására ide igtatjuk pl. a menést jelentő ige
synonymáinak (már a mennyire itteni czélunkra összeszedhető) következő
csoportját : megy, bemegy, kimegy, elmegy, lemegy, fölmegy, megmegy ;
meneget, mendegél; jár, járkál, járul, járogat, bejár, eljár, följár, kijár,
lejár, megjár; lép, lépeget, léptet, ellép, elléptet, kilép, föllép, belép, lelép,
meglé]^ ; üget, koczog, lantol, lohol, inal, vágtat, rúgtat, robog, nyargal,
száguld, fut, rohan, halad; sétál, sétikál; oson, elszelel, elsuttyan, elillan:
ődöng, tipeg, csetlik-botlik, andalog, őgyeleg, lézeng, kullog, czammog,
oldalog, baktat, bandukol, ballag, lődörög, barangol, bolyong, tébolyog.

287

tévelyeg, tévedez, ténfereg, kószál, csavarog, csatangol, kóborol, tekereg,
sunnyog, lesuhad vagy lesuvad (a nap); vonul, nyomul; iramodik, lódul,
ered, indul, gyalogol, kutyagol, stb. S tudni való, hogy ezeknek az igéknek
a legtöbbje ismét többféle jelentésű, s még úgy is mindegyik diametraliter
különbözik a /öz/Zí/ jelentő igéktől, melyek a beszélő helyéhez való köze-
ledést festik, épen úgy, mint a föntebbiek az attól való távozást.

Az idegenek gyakran fennakadnak nyelvünknek azon a sajátságán,
hogy minálunk a személyek megnevezésében mindig a családnév (illetőleg
a nemesi előnév) az első s a keresztnév az utolsó, vagyis, hogy mi azt
mondjuk, hogy Sárvári Széchenyi István, nem pedig árja módra így :
Stephanus Széchenyi de Sárvár. Ennek igen egyszerű oka van. A magyar
ész a szemlélésnél mindig a külsőről indul meg és halad a belső, a lényeg
felé; ezért a magyarban alaptörvény, hogy az epitheton (jelző) rendesen
megelőzi a jelzett dolgot. Innen van, hogy a személyek elnevezéseinél is
elébe teszi a családnevet, mint jelzőt, a keresztnévnek, mint jelzettnek.

S ez a ritka érdekességű nyelv főleg a jelen század folyamán a művelt-
ségnek már olyan fokára emelkedett, hogy sem gondolat, sem érzés, — sem
tudomány, sem művészet nincs olyan, melyet magyarul kellőleg, sőt ékesen
tolmácsolni ne lehetne. A nagy számú tudományos társaságok buzgó) tevé-
kenysége, a hirlap- és szakirodalom ezer irányú működése, nagy költőinknek
külföldön is méltányolt koszorús serege, a szószék, az iskola, szóval a szellemi
élet minden tényezője lelkesen munkálkodik nemcsak a nemzeti irodalom
gazdagításán, hanem a nyelv folytonos pallérozásán is, mely különben, hogy
akár szókincse, akár műirálya hatalmával mii-e képes, fényesen bizonyítja
már csak azzal a ténynyel is, hogy Shakesj^eare, Moliere, Aristophanes,
stb. teljesen megvan magyarul, még pedig épen olyan hű, mint költői
fordításban.

Egyébiránt, mint maga a nemzet, úgy nyelve is sok viszontagságon
ment keresztül. Különösen rossz időket ért a XVIIl. században, mikor a
nemzeti öntudat halálnak is beillő ájúltságba esett, főleg a művelt osztá-
lyokban. A főnemesség legnagyobb része idegen műveltség divatának hódolt;
a köznemesség és az általában úgy nevezett honoratior osztály pedig a latin
nyelvet tekintvén a műveltség legméltóbb tolmácsának, a latin nyelvet hasz-
nálta gyakran még a társalgásban is. így az a nyelv, mely a XVI., de különö-
sebben a XVII. században már igazán fényes irodalommal dicsekedhetett,
most megint csupán a nép nyelvévé lett s az is maradt egészen a század utolsó

288

negyede tájáig, midőn a hanyatlás idejét egyszerre csak minden mulasztást
pótolni törekvő ébredés váltotta föl s a költők, irók és tudósok serege által
aránylag rövid idő alatt új és fényes életre juttatott magyar nyelv már a jelen
század első felében diadalmasan vonult be az élet és közélet minden terére,
sőt 1847 óta állandó otthonra talált magukban a királyi csarnokokban is.

A magyar nép eredete, alkata, liösi indulata.

Altalános bevett felfogás a magyar nemzetnél, hogy őseit a hunok-
ban és avarokban keresi. Ezt a hitet igazolni épen olyan nehéz, mint
megczáfolni ; de teljes lehetetlen azzal helyettesíteni , hogy a magyarok a
finnekkel és csuvaszokkal egy eredetűek : bármilyen derék, életre való népek
legyenek ezek, különösen a magas kultúrával biró, s szellemi tehetségben,
vitézségben méltán rokonokúi fogadhatott finnek. Nincs magyar, néhány
nyelv- és történettudós kivételével, a ki ne Attilát tekintené ősapjának.

A magyarok eredete iránt is csak a nyelv után lehet nyomozódnunk.
A magyar nyelvben mint ős szavak fordulnak elő olyan fogalmak meg-
nevezései, a melyek Európa éjszakkeleti részében nem otthonosak : ők
ismerték a „tengert", a „tevét", az „oroszlánt", a „szőlőt", a „bort", a
„körtvélyt", a „baraczkot", „dinnyét", „almát", a melyeknek az elneve-
zését mind a német, mind a szláv nyelv többnyire a latinból vette át. Tehát
ott kellett járniok, a hol ez mind látható volt. Ellenben hiányzik á magyar
nyelvből sok olyan, a mi éjszakon mindennapi látvány, így pl. a Gletscher,
a Rennthier, stb. A szlávból van átvéve a medve, az ablak, asztal, szekrény,
stb. A régebben idetelepült székelynél már az épületrészeknek vannak elne-
vezései : eresz (pitvar), góczalja (cserép kandalló alja), hiú (padlás), lappancs
(a padlás csapóajtaja), kapuzábé (kapufélfa), kert (kerítés), stb. Még maga a
„hegy" is csak ráviteles elnevezés, rendesen „kő" helyettesíti vagy „bérez".
Ellenben van elég változata a sík lapály elnevezésnek : fenyér, avar, sivatag,
rét, nyir, azután a mocsár, láp, semlyék, ingovány, dágvány, moha, kopolya,
pocséta sejtetik, hogy ezeket a Kaspi és a Fekete-tenger közötti ormótlan
lapályon szerezték, a hol valószínűleg több fajrokon nemzettel tanyáztak
együtt, nem ritkán testvérháborúkban irtva egymást, melyek közül ki
elveszett a népvándorlás irtó járataiban, ki meg beleolvadt a magyarba.

Arczisme szerint is nehéz a rokonságot keresni a magyar és a más fajok
között; mert ámbár megállapítható, hogy az arcz tojásdad (inkább gömbö-

289

lyúre, mint szegletesre hajló) idoma, az arczél, a magas domború homlok,
egyenes és nem erősen görbült, de nem is pisze orr, szabályos száj, szegletet
nem képező fogsor, gömbölyű áll a kaukázusi mintába illenek ; s az is meg-
állapítható, hogy a legtősgyökeresebb magyarság, mely az alföldet lakja,
általánosságban súrú fekete haj, bajusz és szakáll, barnapiros arczszín, sugár
fekete szemöldök, sastekintetú nyilt szemek, szabályos szájmetszés által
inkább a perzsa és cserkesz típushoz közelít, mint az éjszak-európai népek-
hez ; de viszont azt is számba kell venni , hogy a magyar nép közt általá-
nosságban annyiféle eltérése van a haj, arcz és szem színének az őseredeti
típustól, hogy a felületes szemlélő könnyen arra a téves gondolatra jöhet,
miszerint a magyar nép több faj keveréke, a melyeket a századok túzpróbái
cgygyé olvasztottak ; hanem ezt a föltevést megczáfolja a székely törzs,
mely egy tömegben egy elhatárolt helyen évezreden át idegennel nem igen
vegyült, nyelve sajátságait majdnem eredeti tisztaságukban megőrizte, és
idegen nyelvet tanulni nem szeret, s mégis a hun eredetéhez ragaszkodó nép
közt a szőke haj és kék szem épen olyan otthonos, mint a Csallóközben
és Somog3^ban. Maga a leszármazását egész az első foglalási 102 törzsig
felvivő családoknak ivadéka is látható bizonyítékot szolgáltat erre. Maguk
a népdalok tele vannak ezzel :

„Hej szőke legény, barna lyány,
Csókolatlan maradtál. "

„Hamis teste lelke
Szőkének, barnának. "

„Akármilyen kormos tőke,
Szebb a barna, mint a szőke."

„Mig a barnát szorongatom :
Ezt a szőkét elszalasztom."

„Korcsmárosné, gyújts világot!
Hej, van-e kökényszemű lyányod?"

„Kár volna még nekem — A fán megszáradni,

Sárga bodor hajam — Szélnek elhordani.
Kötök neked egy bokrétát :
Sűrű könnyem gyöngyvirága.
Sárga hajam kötő selyme." (Székely népdal.)

„. . . Kedvesemnek

Kék a szeme, nem fekete.

Megfestessük feketére. "

M. 37

290

A magyar fajnak, már letelepülésekor magával kellett hozni a szőke és
gesztenye-barna hajzat és a kék szemek változatait. Ritkaság közte, csupán
a germán és szláv fajoknál honos len -szőke, sáfrány -sárga és rőt hajzat,
valamint a zöldbe játszó és tengerszín szem.

Testalkatra a magyar faj középmagasságúnak mondható : az óriás szál
férfi csak ritkaság, a törpe alacsony csak elcsenevészett ; endemicus gyarló-
ságok, golyva, lúdtalp, lengyelüstök, bárgyúság (cretinismus) a magyar
fajnál nem otthonosak. Csontalkotmánya, izmai az életerős fajok sorába
iktatják. Sürgős mezei munka idején a magyar földmíves képes naponkint
húsz órát dolgozni nehéz erőfeszítés mellett, s mint katona, kitűnő. Ujoncz-
állításnál a magyar faj adja a legbeválóbb illetményt.

A magyar faj életképességét szaporodása is elég kedvezően igazolja.
A Rákóczy-hadjárat után a magyar nép lefogyott egy pár millió főre.
Az 1787-iki összeíráskor Magyarország összes lakosságának száma 7 millió
780 ezer lélekszámot tett ki, melynek egy harmada volt magyar: most
száz év múlva maga a magyar faj meghaladja ezt a számot. Az említett
II. József-korabeH összeírásnál följegyeztek 163 .000 nemest és 13.800 papot.
A protestánsok száma ment másfél millióra: mai nap több mint kétszer annyi.

A magyar faj harczi modora is tűntet fel különleges sajátságokat, a
melyeket Leo császár körülményesen leírt. Legelső feltűnése alkalmával
a történelemben már mint lovon harczoló nép lett ismeretes. E tulajdona
mind máig megmaradt : a huszárság intézményét minden nemzetnél a magyar
mintájára szervezték. A lőpor korszaka előtt a tegez és nyíl félelmes fegyver
volt a kezeikben : dárdával és kopjával is harczoltak. De Rákóczy korában
már lovon is, gyalog is karddal harczolt a magyar, a franczia háború alatt
pedig a fokost is használta, a mire a curassier azt mondta, hogy „nem
tudom, hogy mi az a görbe, de nagyon rossz".

Testi erejét a magyarnak vitézségi adatokban örökíté meg a hagyo-
mány, mely legendái alakokká emelte a kiváló hősöket; Csanád vezér,
Szent László, Hunyadi Mátyás koronás fők magánharczaikban óriásokat
küzdenek le. Bátor Opos is egy óriást öl meg a csatában, s úgy dúl az
ellenségben, hogy a harcz végén az ökle a kard markolatához mcre\'úl.
Kinizsi, a molnárlegényből lett fővezér, elébb a karjára öltött mahimkövet
vágja, majd két karddal vágja az ellenséget. Toldi Miklós viselt dolgai hős
költeménynyé dicsőülnek. A Macskássyak, Domokosok, Vas Bcssenyeiek
testi ereje ütközetek sorsát dönti el. Budai polgári lexicona egész seregét

291

számlálja elő azon jeleseknek, kik a testi erő istenadományát hazájuk és
fejedelmük oltalmában tüntetek magasra.

Csanád vezér Szent István kori legenda - alak , kinek Szent György
álmában megjelenik oroszlán alakjában s a pogány Achtum fejedelem elleni
harczra buzdítja : Csanád személyes tusára kel a csata alatt Achtummal,
s azt megöli ; hanem az elesett vezér fejét egy vezértái'sa, Gyula vágja le,
s az viszi István királyhoz, jutalmát kérve. Ekkor előáll Csanád, s azt kérdi,
hová lett a megölt Achtum nyelve. Az hiányzik a fejből. Ezt azután Csanád
adja elő a tarsolyából. Mire István király az igazi hőst felmagasztalja, a
hazugot száműzi.

Szent László királyról a régi ének így szól :

Tagodban ékes, termetedben díszes,
VáLladtól fogva mindeneknél magasb,
Csak szépséged császárságra méltó.
Hogy szent korona téged mékán illet.
Testedben tiszta, lelkedben fényes.
Szívedben bátor, miként vad oroszlán ;
Azért neveztek bátor Lászlónak,
Mikoron méglen ifjudad volnál.

Harczairól csodákat mond a regeének. A cserhalmi csatában öt kunt
öl meg, s a kun vitézt, ki egy szép magyar szüzet rabolt, utoléri és
levágja. Ez a legenda több helyütt meg van örökítve templomi freskókban,
a hogy ezek közül a székelyföldi fülei templom freskóját e mü is bemutatta.

A mogyoródi ütközet előtt hófehér menyétke szalad fel a kinyújtott
dárdáján, győzelmét megjósolva. A pusztában epedő hadserege előtt a
lándzsája hegyével, majd a „Zeg" lova patkójával dús forrást fakaszt fel.
Ugyanaz a Zeg lova, midőn az ellenség üldözi, egy ugrással átviszi a
Tordai hasadékon, a hol most is mutogatja az emlékező kegyelet a lova
patkójának nyomát. Mikor a futó ellenséget üldözi s az már csak úgy
tudja védeni magát, hogy aranypénzét elszórja : László, hogy a vitézei
el ne maradjanak az aranyfelszedéssel, egy szavával mind kővé változtatja
az elszórt pénzt. Máig is ott hever az útfélen a sok — nummulit.

A Toldi-mondakör, melyet Arany János hármas hőskölteménye meg-
dicsőített, egy meseszerű hős kalandjaiból van fűzve, ki mint bosszúálló
támad elő kegyetlen kérkedő idegen viadorok leküzdésére ; a király
oldalán „idegen királyokat kényszerít hódolatra Lajos előtt héttollú

37*

292

botjával." (Ilosvay szerint.) Iszonyú fegyverei még e század elején is láthatók
voltak a budai vár bécsi kapujában felfüggesztve : rengeteg buzogánya,
vasoldala, paizsa, kopjája, s azok a kőgolyók, a melyeket parittyájával a
Duna egyik partjáról a másikra áthajigált, valamint az az új ekevas, melyet
a király felszólítására dárdájával keresztül ütött.

E történelmi alakok mögé sorakoznak a népmonda hősei, a pokolba
járók, mint Tar Lőrincz, Kádár István, Tárcsái Bende, Vitéz Oláh Gerő,
Ördög Mátyás ; aztán alább szállva, a népdalok hősei, a szegény legények,
kiknek rablókalandjait hősies színnel ruházta fel a nép képzelete.

A testi erő és bátorság értéke a magyaroknál nem csupán harczban
és hősi lovagjátékban volt megbecsülve, szerepet játszott az sok ideig a
polgári életben is. Volt egy intézményük : a hivatalos bajvívás, mely egész
Hunyadi Mátyásig divatozott, ki azt 1486-iki XVIII. törvényczikkelyével,
mint a világon hallaflan szokást, eltörülte; annyiban mégis meghagyva,
hogy a mely esetben minden más bizonyíték hiányzik, a király egyenesen
elrendelheti a bajvívást. Már Szent István korában el volt az fogadva. Az
apátságok, káptalanok, mint erkölcsi testületek, a kik személyesen nem
harczolhatnak, tartottak maguknak hivatalos bajvívókat, kik peres esetekben
a nevükben megvívjanak.

Minden szabad ember harczolhatott magáért s peres ügye eldöntését
bízhatta fegyverre. Azonban fogadhatott maga helyett mindegyik fél más
bajvívót is, kivált ha nő volt a peres fél. A királynak is volt saját bajvívója
(mint az angol királyoknál a Campio regis). E bajvívók szolgálatait tisztes-
séggel és adományozással szokták jutalmazni. így Kun László 1274-ben
Budafalvi Pétert, ki mint pugil, az ő parancsára tizenegyszer bajt vívott
és győzött, rokonaival együtt nemessé tette. A bajvívásoknál nem volt
szabad magát helyettesíttetni az apagyilkosnak és haramiának.

A párbajt csak a király vagy országbíró Ítélhette oda a feleknek, s ha
meg volt Ítélve, a vívók teljes fegyverzetben tartoztak megjelenni a biró
előtt, s a fegyvereiket és lovaikat bemutatni, hogy amazok nincsenek-e
megbűvölve, emezekben nincs-e valami erkölcs. Harczolhattak dárdával,
két karddal, bottal, tőrrel, nyilakkal és bolgár bunkóval, de mindig lóháton.
Főben járó bűnök peres eldöntésekor a biró a viadalt a vádlottra nézve
meg is nehezíthette; ez meztelenül vagy csak egy ingben tartozott harczolni
a vádló pánczélos bajnoka ellenében, a hogy azt IV. Béla idejében egy birói
végzés elrendelé. E bajvívások a király jelenlétében mentek végbe, több-

--— S:==i -Ijí. _

Pörosztó bajvívás.

294

nyire a budai vérmezőn vagy a király más székvárosában. Erdélyre nézve
Tordán a vajda előtt. A bajvívóknak napestig kellett harczolni, míg az
egyik elesett vagy lerakta a fegyvert. Annak az ügyfele elveszte a perét
s fizetett a bírónak tiz márkát. Ha a felek a viadal közben ki akartak
egyezni, az egyezséget ajánló fizetett egy vég flandriai posztót.

E bajvívási rend még a polgári osztályra is átszállt, mint ős szokás.
Még a XVII. században nagy városainkban, mint Kassán, a polgárok peres
ügyeiket lóháton, kopjaszúrással és fustélylyal intézték el; sőt adataink
szerint még a jelen század elején is voltak városaink, a hol a polgárok a
kényesebb becsületkérdést a nyílt vásártéren, a nép és az elöljárók láttára
döntötték el lovas párharczban.

Mai nap sem veszett ki e szokás egészen. Az előkelő osztályok párbajozó
szenvedélye folytatja a régi vitézkedési hajlamot, s köznépünknél ott, a hol
a népszokásoki'ól lesz szó, helyenkint találkozni fogunk azokkal a jelene-
tekkel, a melyeknek a czíme: „Ki a legény a csárdában?"

Más neme a bajvívásnak volt a csatatéren egymással szemben felállított
hadseregek kiváló vitézei között, a mely gyakran ütközetdöntő Isten-
itéletnek vétetett. Ilyen volt a Béla herczeg és a pomerán óriás közötti
párharcz. Egy ilyen párbaj kiváló esetéről így szólnak adataink : Érsek-
újvárt ostromolták a magyar seregek ; a törökök bírták az erősséget.
Ibrahim , palankai spahi vezér nagy fennyen bajvívásra hívta a magyar
huszárok kapitányát, Bory Mihályt. A viadalra kijött egy csapat spahival
Ibrahim s vele szembe ugyanannyi számban a magyar lovasság Boryval.
A török vitéznek azonban olyan lova volt, mely a viadalra maga is be volt
tanítva, hogy fogaival az ellenfelet harapja, patáival annak lovát paskolja.
A mint Bory ezt a fortélyt észrevette, kifogást tett a párbaj ellen. E miatt
a két bajvívó kísérete összekapott, egymásra rohantak, dulakodást kezdtek,
a minek az lett a vége, hogy a magyarok által megtizedelt török csapat
futvást menekült vissza a várba ; az Ibrahim bég vérengző paripája is a
magyarok keze között maradt. Ezt a zsákmányul ejtett lovat Pálffy Miklós
fővezér kapitányának, Draskovics Jánosnak ajándékozta. Később aztán, hogy
ismét bajvívásra hívták a törökök a magyarokat, Pálffy parancsára Dras-
kovics szállt szembe a török bajnokkal. De alig csaptak össze, midőn a
dühös mén felágaskodva, fogainak iszonyú harapásaival lerántá nyergéből
a törököt, s daczára annak, hogy Draskovics ököllel ütötte, zabláját
i-ángatta, addig nem nyugodott, míg az ellenfélt agyon nem gázolta.

Harczdöntő párbaj.

296

A magyar nép kedélye, véralkata.

Véralkata a magyarnak valami sajátságos vegyülete a vérmes,
flegmás és méla mérsékleteknek. Könnyen felindul, de könnyen kibékül.
„Szokása az a magyarnak,' hogy a jussát nem hagyja; de ha szépen kérni
tudják, az ingét is od'adja." Vérmességére vall könnyen felhevíthető
fantáziája, mely gyakran a félvilággal szembeszállni készti, s a veszélyek
iránt elvakítja. A mohácsi vész előtt az volt a jelszava, hogy „a pecsét-
nyomó gyűrűinkkel is agyonverjük az egész török tábort". Ez a bizakodás,
egyénenkint is él; a magyar legény, mikor bücsú alkalmával verekedni
indul, nem visz magával botot, azt mondja: majd lesz az ellenségnek!
Ez büszkeségének is az alapja ; elsőbbséget maga fölött semmi más nemzet-
nek nem ád. Becsületérzésére büszke. Hajdan (és nem régen is) a magyar
nemes a világ legbüszkébb emberének vallotta magát ; azonban még
a parasztja is aristocrata volt, és ma is az nem csak más fajok, de egymás
között is, és alig van egyebütt annyi fokozat a megszólításokban, mint
a magyarnál: kend, kegyelmed, ifjú uram, nagy uram, nemzetes úr, tekin-
tetes úr, nagyságos, méltóságos és nagyméltóságú, kegyelmes; tiszteletes,
tisztelendő, nagytiszteletű, főtiszteletű és főtisztelendő úr ; s a ki ezek közül
egyet elcserél, haragot von a fejére.

Ellenben a flegmaticus hajlamról tanúskodik a magyar népjellemben
az a kitartó ragaszkodás egy-egy nagy eszméhez, a melyet egyszer befo-
gadott; mert ahhoz szilárd itélő tehetség kell, hogy egy nép tökéletesen
szakítani tudjon a múlttal, s a jobbnak találtat befogadja, és azért állhata-
tosan lelkesüljön és áldozzon, a hogy tette a magyar, midőn a keresztény
hit, majd a reformatio, az alkotmányos szabadság és a nemzeti lét, s oly
gyakran a koronás király mellett áldozott vért és vagyont.

Az önkormányzásra, az állami szervezésre való képesség is a flegmát
föltételezi ; úgy szintén az alkotmány és a törvény tisztelete, a közérdekeknek
a magántetszés fölé helyezése, a parancsolni és engedelmeskedni tudás.
Flegmás vérmérsékre mutat a tanulékonyság, az egyszerű vallásgyakorlatban
tanúsított buzgóság és a hű családi élet. Épen ez tűnik ki a vallás-türelemből,
a mihez még egy jó adag fatalizmus is járul. „Jobb az Isten minden papnál"
régi közmondás. A magyar népjellemet nagyban és egész tömegében tanul-
mányozhatjuk községi életében, a közügyekkel való komoly és okos foglal-

297

kozás közben. Mindenütt van egy „falu bölcse", a kinek tanácsára a köznép
hallgat, és egy „falu szája", a ki a nép nevében beszél. Képviselők beszá-
moló beszédeinél, választási programmbeszédeknél a néptömeg általában
a megfigyelő nyugalmat tanúsítja. A magyar nép nem alázatoskodik, nem
hunyászkodik, de mindenkinek megadja a tiszteletet, kivált a tanúit embe-
reknek; papok, elöljárók, kedvelt urak szavára hallgat.

A hogy nagy tömegében, úgy egyes alakjaiban is ilyen a magyar.
Minden komolysága mellett sok humor van a kedélyében, ezt a magyar nép
adomáiban majd bemutatjuk ; de komédiázni nem szeret, a bohóczság nem
fér össze vele, az arcza nem való fintor képekre.

Sajátszerű jellemvonás e mellett a magyar fajnál az élczelési, megtré-
fálási hajlam, mely a középosztályokig felhatol. Egymást találó szúrásokkal
csiklandozni, közhahota tárgyává tenni, kalandokat torzítva elmondani,
gúnyneveket adni és visszaadni : minden társas összejövetelnek megszokott
fűszere. S ezekért megharagudni a legrosszabb véralkatra mutatna. A meg-
neheztelés, tiltakozás, komolyanvevés a társaságot megbontja, a haragvót
elszigeteli. Ez élczelési hajlam legjobban ki van fejlődve a székelynél;
azután Kecskemét és Kőrös vidékén ; de legkevésbbé van otthon üebre-
czenben; ott mindent komolyan vesznek, a hogy ezt Kazinczy Ferencz
„arkádiai" processusa bizonyítja.*

Egész vidékek is szeretik egymást gúny tárgyává tenni. Egyik helyen
„az ürgét röptiben meglőtték", másikon a „lajtorját az erdőn keresztben
vitték", ismét másutt „a sz6\6t parázsban sütötték", majd megint a „zseb-
órát ketyegő fenének nézték s agyonverték", y,piiskával furulyáltak'-'- ,
„a bikát a tornyon legeltették", „a pohánka vetést megúszták^ tengernek
nézték". Ilyenekről egész versezetek vannak irva.

A melancholicus színezetet pedig feltaláljuk legelőször is nagyban és
alapjában a búskomorsággal rokon rajongásig emelkedő honszeretetnél.
A magyar nehezen tud külföldön megtelepedni, bármilyen jó dolga legyen is ;
s ha a viszonyok kényszerítették a kitelepedésre, a második-harmadik nem-
zedékben már visszakívánkozik. Népdalai tele vannak e bánatos mélázással,
s régi példabeszéd, hogy „sírva vígad a magyar" . Sír, ha a hazája eszébe jut.
„Szememből könypatak csereg — Emlékedre, édes hazám !" Siratja a hűtlen

' Kazinczy Csokonai sírkövére e feliratot ajánlotta a debreczenieknek : „Árkádiában éltem én
is". S miután a földrajz Árkádiáról azt is írja, hogy az igen jó baromtenyésztű tartomány, ebből
engesztelhetlen mcgncheztelés, sőt irodalmi pör („Arkádiai pör") támadt.

M. 38

298

szeretőjét: „Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik, mégis az én subám
két oldalra ázik". „Az ég alatt, a föld szinén, nincsen olyan árva, mint én."
„Sír az egyik szemem, a másik könyezik. Sírjon mind a kettő, mint a sebes
eső." Siratja elmúló fiatalságát: „így múlik el ifjúságom, sírva nézem".
Könyjeivcl sózza a sovány katonakenyeret: „Sírhat az az édes anya, kinek
katona a fia : mindig van annak halottja, éjjel-nappal sirathatja" . Siratja az
elmúlt dicső időket: „Nem hallik a magyar név, oda a boldogabb év".
Megárasztja a Dunát könyjeivel : „Duna, Duna, vized mért keserű ? Árkod
mért van tele? Mert Pozsonynál sok keserű könyű hullott hajdan bele".
Ez a melancholicus színezet keresztül vonul az egész költészetén s meg-
található nyilvános szónoklataiban, magasabb irodalmában, színműveiben;
de azért távol marad a kétségbeeséstől is. Sőt vallásos bizalommal remény-
kedik, mikor ilyeket hallat: „Jó az Isten, jót ád", „Megsegít még minket a
magyarok istene", „Nem halt még meg az Isten", „Gazdag az Úristen", „Él
még az Isten", „Lesz még nekünk jó napunk is", „Megvirad még valaha!"

Mindig a vesztes félnek a barátja; soha sem a győztessel ujjong
együtt, mindig az elbukottal gyászol.

S a ki meg akar győződni a magyar faj mélázón komoly kedélyéről,
figyelje meg a kálvinisták isteni tiszteleteit, mikor azok zsoltáraikat éneklik ;
minden képzeletizgató külső szertartás nélkül az áhítat magából a kedélyből
származik. Ugyanezt az áhítatot találjuk a katholikusok búcsújárásainál,
különösen a keresztjáró napokban és a nagyhéten.

Családélet.

A családot a magyar nép is az állam alapzatának tekinti, s annak
körében rendet és jó erkölcsöt tart fenn. A fiak, leányok a szülőket soha
sem tegezik, még ha felnőttek is. Az ifjabb testvér az öregebbet „bátyám"-
nak, ez pedig őt „ öcsém "-nek, a leány-testvéreket pedig „néném" és
„húgom" szóval nevezi, mely megkülönböztetés egyedül a magyar nyelv-
ben található fel, s ez az elnevezés oly jogokat hoz közszokásba, miszerint
például még az országgyűlési képviselők is öregebb kollegájukat magázzák^
ez pedig őket tegezi. Fokozása a tiszteletnek az „uram", „asszonyom"
melléklése a megszólításhoz: „atyámuram, bátyámuram" (úri rendnél
„urambátyám"), „anyámasszony, nénémasszony" (előkelőknél : „asszony-
néném"), s viszonozva „öcsémuram, húgomasszony" (nő a nőt ^ocsi'm-

299

asszony"-nak nevezi). „Fiamuram'^ csak a vöt illeti meg, „\eányomasszo/iy''
csak gúnyszó. A házastársak egymást „anyjukom"-nak, „apjukom"-nak
nevezik. Az asszony legtöbbször megbecsüli a férjét, kit más előtt rendesen
így említ : „ az én uram " , s kit többnyire ilyen megszólításokkal illet :
„angyalom", „galambom", „kincsem", „kedvesem" ; fiataloknál: „cziczám",
„gyémántom", „rózsám", „szerelmem", „lelkem", „szívem", „tubiskám",
később aztán „öregem". S igen sokszor hívják egymást kölcsönösen „fiam"-
nak, a mi a szokásokkal ismeretlen idegent zavarba is ejtheti. Ellenben
azt is hallani, hogy a férj zsémbelő életpárját „ dorombom "-nak szólítja,
hanem akkor aztán szalad is. A nő czíme : felesége a legmegtisztelőbb czím,
mely nemcsak azt fejezi ki, hogy a férfi élettársa, hanem azt is, hogy azzal
egyenlő jogú, mindenben fele-részes a családban. A nő a férje öcscsét
^^kisebbik ura?n'-'--Ví?k. nevezi, bátyját ^^öregbik ■nrain'-'--VíA'i, s néhol férje
öcscsének feleségét ^^menye7fi'-'--nQk, férje bátyjának feleségét ^^asszonyojn'-''-
nak; általában a testvér feleségét ^^ángyo7n'-''-T\dk.

A jó erkölcsre szigorúan ügyel a magyar. Hajdan törvényekkel is
ellenőrizték; házasságtörőkre fejvétel, befalaztatás várt és sok regényes adat
bizonyítja, hogy az végre is hajtatott. Szent Lászlónak egy törvénye épen
felszabadítja a meggyalázott férjet, hogy házasságtörő nejét megölheti,
helyette más nőt vehet s tettéről csak Istennek számol. A protestáns
kanonok szerint fölbontható a házasság „engesztelhetetlen gyűlölség" alapján
s a házastái'sak újra nősülhetnek.

A nőt különben nagyrabecsűlik. Féltékenységgel nem kínozzák; rábízzák
a gazdaságot, a háztartást, a konyhát, a gyermekek nevelését, a cselédek
rakonczában tartását; ha valamit szereznek, abban a nő együttszerző társ.
A nő ellenben, ha férjhez ment, soha sem viseli többé czímében a saját
keresztnevét^ hanem ?í férjéét; ^^Kiss Petemé'-'- és soha sem „Kiss Mária".
A régi rendi alkotmányban még a szavazatjog is ki volt a nőki-e terjesztve.
A nemes özvegynő a tisztújításokon együtt szavazhatott a férfiald^al, s a
leányok számára a törvény köteles részt biztosított az apai örökségből ;
a székelyeknél épen fiúvá is lehetett a leányt nyilvánítani, ha a szülőknek
fiuk nem volt, s az ilyen hajadont „fiúleány" -nak nevezték. A ki egy
tisztességes nőnek a lábát megfogta a kezével, nagy büntetés érte, s a ki
nőt rabolt, tizenkét tinója bánta.

Ellenben a bukott hajadonnak nehéz penitencziát kellett kiállani,
a minek ekklézsia-követés volt a neve, tollkoszorúval a fején a templom-

38*

300

ajtóban • botrányos életű nőnek levágták a haját s kiseprűzték. Ma már
szelídebben bánnak velük; de az elnézés annyira még sem megy, hogy ez
a fajtája a nőknek saját világot (vagy félvilágot) képezzen ; azok a társa-
dalmi életbe bele nem játszanak nyilvánosan, mint némely más országokban.
A hajdani harczos világban a nők még a csatákban is részt vettek a férfiak
oldalán, mint Eger diadalmas védelme alatt: a honnan „az egri nők" neve
ma is megtisztelő czímzés. Mai nap a nők nyilvános hatáskörét a jótékonyság
iránya határozza meg, összesítve a női buzgalmat hadjáratok idején a veres
kereszt egylet magasztos feladataiban.

A gyermekek nevelésére sokat ád a magyar; fiait, leányait iskoláz-
tatja, jól táplálja, tisztesen ruházza ; a néptanítókat tiszteli, becsüli. Még a
század első harmadában az a szokás állt fenn, hogy a tanítók számára
sorban főztek minden háznál és a kész ebédet egy nagy szatyorban vitte a
lakásukra két mendikás diák vállon átvetett rúdon ; a szegényebb házakból
többen tettek össze : egyik főzte a gombóczot, másik a töltött káposztát,
harmadik a szilvás derelyét, kiosztott rendelés szerint. Ma már ezt kész
fizetés pótolja.

A gyermekeket szokás cserébe is adni : magyar fiúkat német helyekre
küldenek s onnan viszont németek jönnek a magyar házhoz. Mindkét
helyen úgy tartják a cserefiút, mint a családhoz tartozót, s így támad
gyakran benső szellemi rokonság kapcsa a német és magyar cseretestvérek
közt, a melyet holtig megtartanak. Es a mellett minden kényszer nélkül
sajátítja el mind a kettő a rá nézve szükséges idegen nyelvet. Ez a szokás
most is mindenütt dívik.

A családi összetartozás néha egész városra és megyére kiterjed, a mit
latin szóval nexus-r^Aí neveznek. Egyes nagy kiterjedésű családok össze-
tartozó ragaszkodását jelenti az, mely egymást előmozdítani törekszik,
átfon egész vármegyéket, városokat, községeket, sőt még a pusztákra is
kiterjed, s nem csupán a nemesi osztályok tulajdona. így például van olyan
vidék, hol -d. juhászok törzsökös nemzetsége oly összetartó kasztot tud alkotni,
hogy abba más vidéki juhászt még bojtárnak sem fogadnak be ; se az egész
szövetségbe idegen be nem házasodhatik ; ez az egész juhászosztály bizonyos
saját családi fenhatóság alatt áll, mely bíráskodik, büntet, jutalmaz, állást
oszt, árvákról, betegekről gondoskodik, s a keresményt érdem szerint fel-
osztja. A családi fegyelem tiszteletben tartása különben a magyar nép minden
osztályának ősi erénye.

301

A családélettel szoros összeköttetésben van a vendégszeretet is, mely
a niag3far népnek kiváló erénye. A magyar gazdának mindig nyitva
a kapuja, hogy a vendég bejöhessen, s a kedves vendégnek kiszedik
a szekeréből a kereket és eldugják, hogy tovább ott maradjon : sütnek, főznek
a számára minden drágát és jót, agyonkinálják, s ha a sok evéstől „magyar
betegséget" talált kapni, kikenik a hátából a csömört, tollas ágyba dugják,
s ha tovább niegy, tarisznyáját, csutoráját is megtöltik még útravalóval.
S nincs rá eset, hogy valaha magyar gazda fizetést fogadott volna el a
hozzá beszálló idegentől. „Egyél, ne koplalj, mint otthon!" — „Tessék,
egyék, nem lesz egyéb." — „Hadd legyen neki karácsonya!-' népszerű
rendes mondások; s a magyar háziasszony, miután agyonkínált, traktált,
engedelmet kér a csekély ebédért.

A családi otthon képének fontos kiegészítő része a konyha.

Nem is ol3^an kicsinylendő dolog az.

A saját asztal egy takarékpénztár a városi emberre nézve is. Minden
asszony alchymista : aranyat főzhet a tűzhelyen ; a jó gazdasszony kezébe
van letéve a ház boldogulása; — az „otthon" és a „haza" egy eszme.

A jól készült Ízletes étel egyik oka annak, hogy a magyar faj legtöbb
hadképességet s legkitartóbb munkaerőt fejt ki.

Mert legjobb házi orvos a feleség s legjobb gyógyszertár a tűzhely ;
ezek előlegesen gyógyítják a bajt.

Minden éghajlatnak, minden nemzetnek, sőt minden századnak meg-
van a maga étkezési szabálya. így minden nemzetiségnek, sőt felekezetnek is.
A kálvinista soha sem böjtöl; a pápista és görög „bőjtös"-t válogat ugyan,
de abból is eleget juttat; komolyan böjtöl és sokat az orosz; nagyon kevéssel
beéri az oláh ; koplal a zsidó (köznép).

A magyar konyha valóságos művészet: s ezt nagy részben a „dél-
német" szakácskönyv is inarticulálta.

A Hunyadi Mátyás korabeli étkezés szokásainak érdekes leírását talál-
juk Galeottinál.

„A magyaroknál minden ételt lében adnak fel, húsnak, halnak és vad-
pecsenyének megannyi mártása van, a mi erősen fűszerezve van fahéjjal,
gyömbérrel, borssal és sáfránynyal. Egy közös tálból étkezik mindenki és
villát nem használ, hanem az ujjai hegyével szedi ki a darabokat a tálból,
s késével úgy metéli falatokra. Ilyen módon a kezét a sáfránynyal bemocs-
kolja, s az öltözetét is elcsepegteti. De maga Mátyás király úgy tudott e

302

szokás mellett a tálból enni, hogy a kezeit soha be nem piszkolta, ámbár
élénk részt vett az asztal feletti társalgásban."

Egy századdal később már a meghívott vendégek mind magukkal
hozták a kést, villát, kanalat a lakomához, a csizmaszár mellé dugva.
Az urak ezüst tokban rejtve.

Hogy milyen lehetett kétszáz évvel ez előtt a magyar konyha, arról
egy akkoriban nyomtatott szakácskönyv nyújt izlelőt. Az előszava meg-
jegyzi, hogy ez csak a becsületes közrendúeknek szól.

A legtöbb ételnek a nevét sem ismeri mai nap senki. Leves, főzelék
hiányzik : kezdődik az ebéd a marhahúson, balázslével, daruzsázsával, kár-
bonátával, kukrejttel, polyékával, vendégiével, azután jön a berbécshús,
bosporral (ez az egy ismeretes ma is) , kuskusával , mikólével ; azután a
sállyás pecsenyék (szárnyasok) czifra lével, despotlével, hidralével, keresdi
lével, koldus lével, leánysarjával; majd a sertéshúsok botlével, pikádával;
azután a halak églével, guttalével, kozáklével, lutherlével, zsákvászonnal,
czuppanlével ; utóbb tésztafélék, a bábafánk, bálmos, boros szerdék, borsajt,
disilber, domika, édes ordas, főkötős fánk, jungáta, makaró (nem makaróni),
paláta, pila, piroska; a böjti eledelek: a kínzóit kása, lőnye, magyari,
miskulánczia saláta; mind olyan szavak, a melyeknek kilencz tizedrészét
semmi szótárban fel nem találni többé. Ellenben az elkészítésük módja annál
jobban fellázít minden képzeletet és gyomrot.

Bors, kálmus, mák, gyömbér, sáfrány, szerecsendió, szegfűszeg,
mandula, aszúszőlő, fahéj, torma, zöld fokhagyma és pour la bonne bouche:
néhány csepp spiritus vitrioli rózsavízzel elegyítve; só semmi, de nádméz,
czukor, annál bővebben. Zsálya, fodormenta, pujpunella, borágó, tárkony,
turbolya azonfelül, sőt egy ételnél még múlhatatlan járulék az indigó is.
Ezzel mai nap csakugyan nem élünk.

A hires marczafánk (a mivel a sírásban telhetetlen gyereket engesztelik)
készült megpirított mandulából draganttal keverve, keményítővel behintve,
tojással megkeverve, krétába bemártva, skarláttal megfestve s aranyfüsttel
beragasztva. Ez is „jó annak", a ki szereti.

A későbbi századokban az izlés megváltozott.

A múlt század végéi-ől egy költeményben így találjuk a leii-ását egy
magyar vendégségnek (Szirmay Antal „Hungária in parabolis") :

A lakodalmat tartó gazda

Hivat hat falusi gazdasszonyokat ,

303

Sütni főzni kik jól tudnak, olyanokat.
Azoknak ketteje a kalácssütéshez
Hozzá fogott, négye pedig a főzéshez.
Sütöttek az elsők szép fehér czipókat,
Fonott kalácsokat, lángost, vakarókat.
Száma sem volt a sok káposztás rétesnek.
És kapros túróval megtíiltött bélesnek.
Tekenők tölték meg mákos kalácsokkal.
Rántott csőrögékkel és lelkes fánkokkal.
Tálakra levelén sültek halmoztattak.
Asztalokon renddel mind alkalmaztattak.
Udvar közepére egy nagy szín volt vonva,
A melyet kerített magassan négy ponyva.
Ezen volt főzéshez nagy tűz-pad építve,
A sok felvágott fa rakásra készítve.
A négy szakácsné itt kelt, járt, forgott, sürgíUt,
A sok vagdaló kés, főzőkanál csörgött.
Ki ludat, ki pulykát, ki kappant melleztett.
Ki malaczot szúrván, abból vért eresztett.
Két fülű fazékba káposzta rotyogott,
Püffögött a kása, fele kipotyogott.
Egyik a kappanhoz metélt tészta laskát.
Más is azt sikár loft, hogy majd csinál táskát.
Harmadik bosporba fokhagymát aprított.
Negyedik espéknek szalonnát hasított,
Mert paczalt, bárányhúst ezzel készítették,
A tör()tt lébe is ugyan eztet tették.
Gyenge báránykákat készítek tárkonynyal,
Borjut uriassan, mint szokás, czitronynyal.
A disznólábakbul főztek kocsonyákat.
Tálaltak két lapos tálra tarhonyákat.
Egyike egy sódart vagdaló késével
Feldarabolt s főzte áztat kaszás lével.
Boíjúfej tejfeles és zsemle koczkával
Készült s a disznófő eczetes tormával.
Ludas kása is volt, csirkék köszmétével.
Egy pár hizlalt récze főtt fekete lével.
Minden étel vala jól megsáfrányozva.
Némely megzsályázva, vagy rozmaringozva.
Hintettek azokba bőven borsot, gyömbért.
Mivel a fűszerszám tisztítja meg a vért.
Az ökí'>rnek fejér s vese pecsenyéje

304

Nyárson sült és roston annak vetreczéje.
Disznó oldalasnak a zsírja lecsorgott,
Malacz, melyet nyársra vontak, frissen forgott.
Spékeltetett ürű húsa fokhagymával,
Ludakat töltöttek mind kormos almával,
Pulyka-kakasoknak lágy kenyér begyekbe
Tétetett; vad nem volt: azért is helyekbe
A többi sült állott borjú czimerekből
Csináltak katonabélest veséjekből.
Es így tovább !

A jelen századbeli magyar konyhát így találjuk leirva :

„A konyha a legnagyobb helyiség a házban, nagy nyitott kéményű
tiízhelylyel, melyen felül is ég tűz, alul is ég : felül főznek, alul kalácsot
sütnek. A pattogó hasábok közül emelkedik ki a sok horgú vaskutya^ az
tartja az egyik végét a nyársnak, a mire felhúzva forog a piruló kanpulyka,
keresztül ütve a nyílforma lúdlelkével. A forgató gépet egy béres gyerek
helyettesíti. A tüz körül rotyogó fazekak, félig letakarva mázos cserép-
fedőkkel.

„A lángtól félrevonva egy vas háromszög, lábakon, azon egy lapos
cserépedény, az betakarva pléhfedövel ; alatta is, fölötte is parázs. Ebben
bizonyosan a társa sül annak a rétesnek, a mit ott a nagy kihüzott asztalon
most nyüjtanak vékonyra, olyanformán, hogy két leány kétfelúl egy ökölnyi
gyúrt tésztát addig nyújtogat, míg az alátett abrosz szélét éri, hogy azt
egy régi római Messalina, mint tunica vitreát vehetné magára. Azt pedig
a magyar gazdasszonyok meghintik tojásos tejfellel, mandulával, mazsola-
szőlővel, aztán összehengerítik, kigyó módra tepsibe tekerintik s lassú tűzön
pirosra pirítják.

„Más fehér nép e közben a tűzhely alatti kemencze agyag tévőjét rakja
körül a kihúzott parázszsal, a forró kemenczében magasra kelt kalácsok
sülnek ; más leánycseléd kétfogantyús félhold-forma bárddal apróz gömbölyű
fatálon valami húsfélét, a mi rizskásával vegyest káposztalevélbe lesz befoj-
togatva. Egy suhancz borsot tör nagy ágyúnyi vasmozsárban , egy fürge
szobaleány meg rézsodrony virgácscsal seprüz egy czinmedenczében hófehér
tojáshabot, a mi a felfujt kásához kell. Maga a főszakácsné pedig mindenütt
sürög-forog, vezérli a concertet : megöntözi zsírral a piruló pulykát, mi az
alája tett cseréptálba csorog vissza; meghinti a rétes tésztát elébb a szárazzal,
aztán a folyadékkal ; belekóstol a forró ételekbe fa főzőkanállal, s megítéli.

305

mi kell még beléjük, s parancsol bors- és sótartóval, paprikás döbözzel,
szerecsendióval, megigazíttatja a kemenczét, megvizsgálja a piruló kalácsokat,
hogy oda ne égjen a fenekük: a kuglufF fenekét megkopogtatja; ellenőrzi a
rétest, beleszurkál a lapátvégú villával a sistergő hurkafélébe, válogat a
mindenféle czifra réz-, bádog-, fa-múszerek között; fánkmetsző, derelye-
sarkantyú, czifra paczalvágó, molnái^-ostyasütő, kürtősfánk dorongja mind
hivatást talál. De legnagyobb virtus, s ehhez gyakorlat kell, a levesbe való
tésztát egy nagy öi^eg késsel olyan finomra metszeni, mint a czérnapászma. "
Stb. stb.

Erdélyben ismét más volt a konyhaművészet, az étkezés módja, a
melyet Apor monographiája nyomán Erdély leírásánál fogunk ismertetni,
a hol valóságos tudománynyá fejlődött a főzés és tálalás mestersége s a
lakomák berendezése.

Vannak nemzeti ételek és sütemények, melyek az egész országban
híresek és keresettek, egyes vidékek készítési módja szerint. Ilyenek a
debreczaii Jonatos^ debreczeni béles^ mézes kalács^ a kecskei/irli brlcs^ réfcs^
az erdrlyi levelén síilt^ a kolozsvári cz'ókös czipó^ a szegedi íarlionya^ a
szentesi túrós lepciiy^ a uiiskolczi^ debreczeni^ komáromi /ehér kenyér^ a
pozsonyi mákos kalács; -ei. pogácsák €■& pereczek vidékenkint változó nemei;
azután a húsneműek, kalbászok, szalámik, füstölt húsok kitűnőségei, melyek
után híres Debreczen^ Kolozsvár és Kassa : s melyek mind a fogyasztó
közönség egészséges constitutiójáról tanúskodnak.

A magyar köznép általában sok növényi tápszert fogyaszt, s ann^d
lisztből készült süteménye egy népfajnak sincs, mint a mennyivel a magyar
bővülküdik, a káposztát pedig egyenescii ^^Magyarország czímerciiek'-'-
nevezi a népajk s az róla a hagyomány, hogy annak a magját Ká]) nevű
barát hozta Ázsiából, ezért Káp hozta = káposzta.

Ezt látszik megdicsőíteni a régi eredetű néjsvers :

„Oh áldott káposzta!

Paradicsom hozta !

Boklog, a ki kalbászszal foklozta."

Ellenben a „kása nem étel". Noha ennek a híres Jiajdúkása^ a meg-
énekelt yörí/Z/ö// kása ellent mond; a lakodalmas kása pedig a men3^egzői
vendégségnek múlhatatlan kiegészítő része. Viszont a kitoló kása^ egy
jelentőségű a /éorórral.

M. 39

306

Vallás, őshit, babonák.

A magyar nép lelki tulajdonairól szólva, első helyen kell említenünk
a vallásos érzületet, mely a felvilágosodásra törekvő észleléssel és az ember-
séges türelemmel párosul.

Magyarországon hétféle vallásfelekezet él egymás mellett, néha több
ugyanazon városban, faluban jó egyetértésben : római katholikus, keleti
egyesült és orthodox, helvét és ágostai evangélikus, unitárius és mózeshitű,
s mindenik felekezetnek van saját vagyona, a római katholikusnak nagy
egyházi birtoka s azonkívül mindegyiknek önmegadóztatása.

Ezek közül a Kálvin-hitvallású kizárólag magyar nép. A kálvinista
vallás odáig terjedt Kelet népei közt, a meddig magyarul beszélnek. Ezért
hívják népnyelven „magyar vallás"-nak. Ezeknek a tornyát kereszt helyett
aranyozott csillagos gömb, vagy rézkakas díszíti.

Azonban mind valamennyi hítfelekezet magyar követói egy ágazatot
közösen vallanak : „a magyarok Istenéről" szólót.

Magukkal hozták-e ezt a magyarok Istenét még Ázsiából ?

A hogy a magyar nép átlátta, hogy ha nemzet akar maradni, európaivá
kell lennie, úgy a magyarok Istene is átlátta, hogy nemzetét csak úgy tart-
hatja meg, ha a keresztények Jehovájává átidomúl.

Mi volt a magyarok ősvallása? arról kő, írás nem beszél. Törvényeink
csak a kiirtásáról szólnak. Megtiltják a kövek, források mellett való áldozást,
a véráldozatot, a hegedősöknek, a népénekeseknek haszontalan fccsegéseit,
régi írást, zeneszerszámot, áldozat-üstöt összetöretnek, elégettetnek, még
a nyomát is elpusztítják az ősi mythosnak.

Csak a későbbi krónikák, a szájhagyomány, a nép emlékében mcg-
örökült rege, s a keresztény világnézetbe beletaláló babonák adnak némi
vezérsugárt a képzeletnek, hogy a multak képét visszavarázsolja.

Az „Isten" maga ős szó ; Isten ostorának nevezik Attilát, Isten nyilának a
villámot; azt mondják „édes Isten", „boldoglsten" , „élő Isten", „örök Isten",
„teremtő Isten"; a rendes köszöntésváltás: „adjon Isten", „fogadj Isten".

Minő alakban imádták az Istent? Talán a négy „éltető elem": Föld
Víz, Levegő és Tűz képében ? Voltak-e bálványaik ? Annyi bizonyos, hogy
a bálvány szó és származékai, valamint a bálvány szóval alkotott közmon-
dások és szólások is pogánykori eszmék rejtegetői. Ilyenek : báhuínykrp

307

(fakép), bálványimádó, bálványozó, gerenda-bálvány (oszlop), kapii-bálvány^
maloin-bálvány (kapufélfa), bálványoz (rajongással szeret, tisztel), Bálványos-
vár; úgy áll, mint egy bálvány. A bálványok vagy emberkéz művei voltak,
vagy képzelt, megszemélyesített dolgok, vagy végre olyan titokzatos tárgyak,
melyeket a négy „elem" hozott létre. így alkotta s alkotja Erdélyben még
most is a Föld-isten a félig ember, félig hal-formájú köveket ; a Víz-isten
az „özönfá"-t, mely a fejszecsapástól szikrát hány; a Levegő-isten a
„menkő"-t [(meteor); ilyen kőből készült az a pallos, melylyel a székely
fejedelmek a „ nap-vágás "-t* szokták megtenni], s a Túz-isten a kétfejű
emberalakot, milyet a kovásznál iszapvulkán (Pokolsara) dobott ki , stb.

Régi krónikákban olvassuk, hogy, mikor a magyarok a keresztény-
séget már fölvették, a magyarországi olasz hittérítők imájába a világimádás
e képei még mind bele voltak foglalva ilyeténképen :

„Légy magasztalva te nagy Isten a mi testvérünkkel, a Nappal. Oh
mily szép, oh mily ragyogó : ő a te jelképed, Uram ! Légy áldva a mi
asszonynénénkkel, a Holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal együtt, a kik
olyan szépek és fényesek ! Légy áldva a mi süvünkkel, a Széllel együtt,
a ki a felhőket és a derült időt hozza! Légy áldva a mi ángyikánkkal,
a Vizzel együtt, a ki oly hasznos, jóizű és tiszta ! Légy áldva a mi uram-
bátyánkkal, a Tűzzel együtt! Oh mi szép, oh mi vidám, oh mi erős és
hatalmas ő! Légy áldva, oh uram, a mi asszonyanyánkkal, a Földdel együtt,
a ki minket táplál és megtart!"

Az őshit áldozattevő személyeit rhabonbánnak (fejedelmi méltóság volt),
táltosnak, horkásnak, gyulának nevezték; ezekhez járult a pörosztó, a
billogos, meg a garabonczos.

A mit Szent László törvénye eltilt, a tűzáldozás, mint népszokás a
szentivánéji tűzünnepben mai nap is él a Dunán túl néhol a nép közt.
Régi mivoltában így egészíti azt ki a képzelet plastikai ereje :

„A nyári nag)^ csillaghullás estéje volt az ó-túz oltó, a másnap az új-tűz
gyújtó ünnep. Erre a napra minden asszony elvitte hazulról magával a tűz-

* Napvdgás, Ez is őú szukás, iin-ly a király-konniázásnál mai napig is fennmaradt. A_ meg-
koronázott király, Szent István palástjával a vállán, pallosával a kezében, fehér paripán fellovagol
a koronázási dombra, s ott a világ négy része felé a pallossal négy vágást intéz, annak a jeléül,
hogy az országot bárniely világrészből jövő ellenségtől meg fogja védeni. I. Lip6t koronázásakor
a budai török vezér gúnyt űzött ebből a szertartásból, bekötötte a fejét s hívatta a borbélyát, hogy
gyógyítsa meg azt a mély sebet, a mit a magyar király ütött rajta. Bezzeg nem találta ezt a vágást
olyan nevetni "valónak az utódja, Abdurrahman, a ki a visszavívott Buda sánczai között lelte halálát.

39*

308

helyen megmaradt parazsat fazékban, a férfiak száraz rőzsekötegeket , a
leányok kilenczféle füvet és virágot ; otthon nem szabad egy szikra tűznek
sem maradni.

A túzhalomhoz érve, az asszonyok mind kiürítik a fazekaikban vitt
parazsat s azt a gyula illatos füvekből készült pemetével mind eloltogatja.

Akkor előhoznak egy nagy fakereket, melynek a küllői kilenczféle
fából készültek. Ennek az agyán egy kőrisfa rudat tolnak keresztül, s azt
két szúz legény addig dörzsöli a kerék agyán át, míg az meggyúlad tőle s
így támad az új tüz. A Túz-isten kilobban, a ki éltet, világít, ápol, melegít,
s mikor haragba jön, elpusztít, megemészt.

Ekkor a leányok elkezdik énekelni a túzdalt :

„Tűzet megrakoljuk, négyszögre rakoljuk,
Egyik szögén ülnek szép öreg emberek,
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok,
Harmadikon ülnek szép ifjú legények,
Negyediken ülnek szép hajadon lányok."

Azután következik a túzugráló nóta :

„Meggyúlandó Barta háza,
Jaj, ne hagyjuk szegényeket,
Oltsuk, oltsuk!"

Minden leány annak a nevét mondja, a kihez a szíve hajlik s aztán
átszöki a lobogó tűzet, társnői kilenczféle illatos füvet dobálnak a tűzbe s
éneklik hozzá a virágok dalát :

„Búzavirág mondja : ne vetekedj vélem,
Mert bizony én vélem széles e világ él ;
Szőlő virág mondja; ne vetekedj vélem,
Mert bizony én vélem áldozatot tesznek;
Az ibolya mondja: ne vetekedj vélem.
Mert bizony én vélem lányok dicsekesznek."

Mikor a tűzrakás parázszsá lohadt el, következik a tűz felett való fel-
avatása az újszülött gyermeknek, pogány szokás szerint. A billogos két
kezébe veszi a síró porontyot s a tűz fölé tartva, elmondja fölötte az áldást,
és védelmet a hétféle ördögök ellen; s utoljára az áldozattevő késének a
megtüzesített hegyével félhold alakú karczolást tesz a kisded állán. Ott nem
fog annak szakálla nőni; erről ismernek egymásra az ősvallás hívei.

Akkor aztán a tűzosztó kanállal a gyula minden asszonynak merít
az új tűzből.

Szentivánéji tűzünnep : Tűzugrás.

310

A megmaradt parázson végűi a pásztorok keresztül terelik a csordáikat,
ez megóvja azokat a dögvésztől, s a mi még élve maradt parázs, azt a
gyermeksereg mezítláb tapossa el.

A szertartás végeztével a legények gyújtanak örömtüzeket, éneklik az
„ipsilángi rózsa" dalát s a hegyoldalon tüzes kerekeket futtatnak alá, kiki
a maga szeretője nevét hangoztatva a maga tüzéhez."

így tartá fenn ezt a népszokás még ma is sok vidéken, kivált a
Bácskában és a Dunán túl néhol, a szent-ivánéji túzünnepben.

Régi hagyományokból, krónikások leírásaiból, székely népmondákból
állítottuk össze az őshitúeknek következő temetési szertartásait :

„Egy kiváló levente halálakor a „sirató" asszonyok megmosdatják az
elesett hős daliát a szent patakban, felöltöztetik a legfényesebb fegyverzetébe
s lefektetik a ravatalra, betakarva egész vég selyemmel. Az asszonyok
gyászból fehérítetlen vászon köntöst vesznek föl, fejükre a pillangós főkötő
helyett fekete kendőt kötnek.

Aztán előlépnek a hegedősök s koboz és hegedű szó mellett énekelnek
a hős viselt dolgairól, túlvilági életéről, míg a megölt hős ősz apja a puszta
földön ül a ravatal fejénél.

Ez alatt a szent patak forrásánál roppant vermet ásnak : annak egyik
oldalfalához nagy szál tiszafát állítanak fel, annak a hegyében lobog a megölt
hős kétágú zászlója az arany nappal. Majd a verem három oldalára huszon-
négy tölgyfa rudat állítanak föl, hegyes kopjavéggel. A nyugoti oldala
meneteles marad, hogy le lehessen bele szállni.

Ez az első nap a virrasztó. E napon senki nem eszik, sem bort nem
iszik, csak sört isznak, s majdan minden évfordulón megülik e napot, egy
kijelölt „torló" -nál.

A második nap a halottkövető. A mint az első Jiajnalkaczagás támad,
megharsan a horkások kürtfúvása; a „bú leányok" éneke rázendűl :
„hajnal van, szép piros hajnal, aranyos hajnal!" Az áldozat-dobon hetet
zubbantanak.

Ekkor a halott hős apja görbe késével levágja a fejéről lelóggó bal-
hajfonadékát, a legdrágábbat, a mit az őshit szerint adhat, s azt a halott
kezébe teszi.

Ez alatt a kádárok előhozzák a „tokos" lovat, az elhunyt hős kedvencz
jjarijjáját, fekete selyemmel letakarva, felnyergelve, felkantározva. A holt
vitézt felemelik társai a nyeregbe, hozzá kötözik a terhelőhöz lábainál fogva,

Gyermek-avatás az ősmagyaroknál,

312

kezét a nyeregbe tűzött zászlós kopjához erősítik s azután megindul a menet
a búcsúztató járásra.

Minden kapu előtt megáll a gyászmenet s a lovat vezető horkás bekiált
a kapun, meghívja a hős barátjait a követésre.

Előtte viszik a zászlóit, fegyvereit, ivó tülkét, étkező szereit, vadász-
ebét és kedvencz sólyommadarát; huszonnégy paripáját.

így vonul a gyászmenet a szent forrásnál ásott sírig. Ott várnak rá
hajadon leányok, szétszórt hajfürteiken illatos füvekből font koszorúk.

A sírhoz érve szétosztják az elhunyt czimboráinak emlékül a vele
hozott kincseit, öltönyeit, kinek mijét odaigérte világi életében.

Ekkor előtör a leány-seregből a megliolt arája : azt mondja : neki is
adósa a halott. Saját önmagával. Azt igértc az övé lesz mind ezen, mind
a más világon. Itt van nála a bahtája. *

Mind a két apa ráadja az áldását, s felsegítik a menyasszonyt a holt
vőlegény mellé a paripa hátára.

Ekkor a két horkás levezeti a paripát a rajta ülő holt hőssel és meny-
asszonyával a sírverembe, s a mént hozzáköti a nagy tiszafához: oda rakják
mellé a holt hős fegyvereit, áldozó poharát, arany csákányát, a cserép-
vedret tele mindenféle pénzzel, a menyasszonynak kösöntyűit, nagy fülön-
függőit, gyöngyös pártáját.

A táltosok ez alatt odakötözik a liuszonnégy paripát a kopj ás
rudakhoz.

Ekkor a leán3^ok odarohannak a sírhoz, íejeikről letépett koszorúikat,
diófaágakat szórva a holt vőlegényre s élő menyasszonyra.

Majd a tárogató recsegő rivallatára előlép száz harczos íjeisz, s egy
dobütésre mind egyszerre kilövi a nyilát a sírlni, hogy holt vitéz és meny-
asszonya, harczi paripája mind egyszerre nyilaktól átszegezve menjen át a
nap mezejére. Az Istennek tetszik az, ha a megdicsőültek sebekkel tetézve
érkeznek eléje. De egyúttal arra is való a nyillövés a sírba, hogy az
eltemetett halott haza ne járjon; ha föl akarna kelni, a nyilakba bele
akadjon a köntöse.

E nyillövés után a táltosok leszúrják a liuszonnégy paripát s azoknak
a vére egyszerre omlik a sír-verembe, a mit a ierfiak elkezdenek hanttal
betemetni.

' BalitáiKik iicvt'/'.ltk a székelyeknél azt a kis ezüst bálványkát, a melyet a vőlegény küldött
a mátkájának, mikor eljegyezte.

A holt vitéz és menyasszonya.

M. 40

314

Most azután a férfiakon van a sírás sora. De nem könynyel sírnak,
hanem vérrel. A holt hős apja a görbe késével elébb a két vállán, azután
a mellén, végre az arczán és homlokán hasít sebeket s úgy sír vért hét
seben keresztül. Valamennyi férfi követi példáját.

Ez alatt a kürtök, tárogatók, sípok repedésig rivallnak, felülmúlva
az asszonyok sikoltozásától.

A lovon ülő hős és menyasszonya lassankint eltűnik a rögök alatt;
végre csak egy nagy kerek domb áll ott, a minek az ormán a felmeredő
tiszafa hegyére tűzött zászlót lengeti a szél.

E közben a táltosok a megáldozott lovakat szétdarabolják s megannyi
máglyarakáson megsütiJv, a szíveiket illatos tűzön égetik meg az Isten tisz-
teletére, a lófejeket pedig odatűzik a kopjás rudakra ; azok tudatják majd
a késő korral, hogy ott egy hős vezér porladozik.

Ez alatt leáldozik a nap, csak a mágiyatüzek égnek. Kezdődik a halotti
tor. A sült lóhús csak tor lakomája. Előkerülnek az igriczek (muzsikások),
csimpolya, timbora, tilinkó hangzik ; a férfiak áldomást isznak, az asszonyok
lakoma közben a csontokkal hajigálják egymást; majd tánczra kelnek, a mint
feljön a hetevény csillag és annak a táncznak is halott-táncz a neve.

Fiatal legények oda feküsznek a nagy sírhalomra szerte. Azután jönnek
a leányok, mintha csatában elesett halottaikat keresnék. A ki magáéra
talál, költi, de az nem ébred; akkor felemeli, az mereven marad, a leány
így lejt vele körben. A tánczos ifjú keze lába kővé meredt, feje hátra
szegve, úgy engedi magát forgattatni s dűl, a merre ejtik, a zene szól
hozzá kísértetes zsongással. Végét szakítja a táncznak a bajnoki torna.
E nélkül a gyásztor soha sem végződik. Elébb csak birkóznak, aztán
öklöződnek; majd kézbe kerúl a csákány, buzogány, leghívebb czimborák
csupa kérkedésből halálos tusára hívogatják egymást, ez a régi szokás.
A kik a küzdés közben életöket vesztik, azokat szépen oda fektetik körbe
a nagy sírhalomra, s még egy réteg földet borítanak föléje. Most aztán
együtt vannak az eltemetett hős vezérrel hű czimborái, menyasszonya,
kopója, sólyma, kedvencz paripája, szépen vonulhat fel — a nap mezejére
az ős Isten elé."

Mindez csalv a hajdankor meséiben él már; a halott-tánczot még a
XVI. századból é])en ekként írja le az „Ungarischcr und dacischcr Simjili-
cissimus" ; a halotti torok lakomái azonban még most is divatoznak, melyek-
nek pazarlásai ellen a nép vezetői annyit prédikáltak.

Legényköltögetés ősrégi halotti toron.

40*

316

Az Attila-Csaba mondakör. Álmos.

Az Attila-hun-rokonság hite annyira véreben van a magyar népnek,
hogy ezt még a népdalok is hirdetik, például :

„A nagyhírű Attilának
A nagy Bendegúz fiának
Csak nevének hallattára
Kibújt a gótból a pára."

(Mai nap nem betű szerint így.)

Egy másik népdal pedig így hangzik :

„Atilla vót az én apám,
Azétt szeretöm a hazám;
Ha most élne szegén apám,
Neki adnám ingom, gatyám."

A kifejezés durvaságánál még jobban rávall régi eredetére e dalnak
a sajátszerű szakadozott dallam. Attilának és nem Etelének nevezi a népajk
mindenütt, még a székelyeknél is a hun királyt, még pedig Atillának ejtve
ki : átilladohnány^ átíilagyerek (a kivel nem bírnak otthon).

Egy óriási alak, kinek még az életkora is egy századon túl megy,
eredete felszáll Nimródig, a kinek Isten maga küldi le a kardját csodamódon,
hogy ostora legyen vele a világnak ; e karddal világcsatákat vív, népeket
irt, országokat dönt meg, minden lépése egy csatatér ; királyokat vazalljaivá
tesz, nagy nemzeteket adófizetőivé ; mesés kincseket halmoz össze s azok
közepett ő maga egyszerű, ragyogástalan marad.

Csak alakja és termete, az egykorú írók szerint isteni tűzzel teljes
szemei hirdetik a királyt. Világ sorsát forgató tetteit császári történetírók
örökítik meg, s a hősi-egék remeke, a Nibelungen-dal szövi össze a nagy
világnemzetek történetével.

A legelső vér, a melylyel Attila a Hadisten kardját felszenteli, saját
testvéréé Budáé, ki inkább hazát akar alapítani a Duna-Tisza mentén, mint
dicsőséget keresni vérontó harczokban, felépíti Buda várát s magáról nevezi
el; ezért öli meg Attila.

És a nagy világhódító minden hadjárat után visszatér újra a Duna-
Tisza közé, itt van fából épült fővárosa. A kőfalaknak ellensége, azokat
ledönti, Byzancz falait már megtörte, a császárt megalázta. A byzanczi

317

eunuch Chrisaphius orgyilokkal akar boszút állni, Attila saját követét,
Edekont vesztegetve meg. Az színleg rááll, de Attilának megizeni az
ármányt. A görög császár engesztelésül követséget küld a hun királyhoz
a Tisza partjára. A nagyszerű fogadtatásról Priscus Rhetor ekképen írt :

Az érkező követeket legelőször előkelő hunok feleségei fogadták, szűzies
öleléssel üdvözölve őket. E szokást nem a török fajtól tanulták, mely
asszonyait az idegen szeme elől rejti, s a férfinál alábbvaló lénynek tartja.

Maga a király felesége, Kerka (vagy Réka), asszonyaitól környezve,
üdvözlé a követeket ; a hun nők arany- és gyöngyhímzéssel voltak elfoglalva,
a pompaszerető hunoknál a daliák nemcsak magukat, de még paripáil^at
is boglárokkal, hímzéssel boríták. Csak maga a király volt egyszerű, rajta
nem ragyogott semmi. Ruhája dísz nélküli, boglártalan, fegyverzetén semmi
arany, trónja egyszerű fa karosszék. A követeket hidegen fogadja, de az
orgyilkos ármányt egy szóval sem veti szemükre. A tőle átszököttekre azt
mondja, hogy saját szolgáival csak szegyei, de nem fél harczolni.

Estére meghítta a követeket lakomára.

Fehérbe öltözött nők sorai álltak rendben a lakoma tereméig, kik
fehér fátyolaikból mennyezetet emeltek a nemzeti dalokat éneklő szüzek
kara felett.

Palotája előtt a király kedvenczének, Onegisiusnak neje üdvözlé őt
hölgyeivel együtt, nemzeti szokás szerint hússal és borral kínálva meg (egy
ezüst asztalon), mit a király, fennülve lován, megízlelt és megköszönt.

A roppant díszteremben, mely ragyog az aranytól, drágakövektől s
művészi faragványú oszlopokon nyugszik, fehér abroszszal terített asztalok
görnyednek az arany és ezüst edényektől és serlegektől; minden vendég
poharat köszönt elébb a királyra s azzal helyet foglalnak az asztalok mellett.
Csak Attila maga eszik fatányérről és iszik fakupából, a sok ételfogásból
nem ízlel meg mást, mint sült húst.

A lakoma közepén poharat töltet a király s azt jobbján ülő vendégére,
Berik fejedelemre köszönti, és azután sorba száll minden kedvesebb ven-
dégére ; a férfiak serlegeiket összekoczintva viszonozzák az áldomásokat,
miként ma is szokták a magyarok.

A vendégség végén két ifjú szittya énekes jött Attila asztala mellé
s énekelt, hős költeményeket diadalnapokról, vitéz ősökről, új hazáról.
Láng gyúlt ki az ifjak arczán, a vének öröm és bú könyeit hullatták. —
Es mai nap is sírva vígad a magyar.

318

Ezek után idegen szemfényvesztők jöttek a magas urakat mulattatni,
bohócz nem telt ki a hun fajból.

A kaczaj közepett csak Attila arcza maradt nyugodt és szigorú hideg,
csak akkor látszott felengedni, mikor legkisebbik fia odament hozzá. Azt
megölelé atyai gyöngédséggel, mosolyogva; a jósok azt mondák, hogy ez
fogja az ő birodalmát fentartani.

Másnap elbocsátá Attila a császár követeit, sok ajándékokkal terhelte
meg őket ; egy nehéz szót nem mondott nekik. Vendégei voltak s a vendég
személye szent a magyar előtt ma is.

Csak azután, hogy elment a követség, küldte utánuk nyomban a maga
követeit a súlyos válaszszal a görög császárhoz, szemére vetve, hogy mél-
tatlanná tette magát apja dicső nevére, a mikor orgyilokhoz nyúlt s lábaihoz
dobatta az Edekonnak adott búndíjt.

Majd a nyugatnak fordul, Lutetiáig hatol, a hol magához méltó óriásra
talál: három hadvezér állja útját, a római Aétius, a góth Thorizmond és
Theodorik. Itt csata előtt táltosaival jövendőt mondat, s azok azt jósolják,
hogy az ellenséges vezér el fog esni ; de azért még sem lesz övé a győzelem .
A csata előtt beszédet tart a seregeihez, s beszél nekik az „ütközet gyö-
nyöreiről" , a melyben ő maga fogja elhajítani az első gerelyt. A naphosszant
tartó ütközetben Theodorik elesik ; a csatatéren százhatvanezer halott marad,
de a győzelem sem az egyik, sem a másik fél részére nem hajol.

E csatában a két rengeteg táborban úgy szétbomlott a hadirend,
hogy egyik fél sem tudta, győzött-e, vagy vesztett? Attila az ütközet
előtti estén nyergekből rakatott máglyát, azon szándékozott magát megéget-
tetni, mielőtt ellenségei hatalmába kerülne. Innen visszafordult s megtért
országába.

Már ekkor életkora a száz év felé járt. S ekkor lobbant lángra iránta
a római császárleány, Honoria végzetes szerelme, a kiről megjósolák az
augurok, hogy az ő szerelme miatt fog a római birodalom alapjaiban
megrendülni. A császárleány jegygyűrűjét küldé a Tisza partján tanyázó
Attilának, könyörögve, hogy szabadítsa őt ki börtönéből.

Attila megindul a hívásra s elárasztja seregeivel Itáliát. Aquileját három
hónapig ostromolja, s azonkívül tizenkét várost dönt halomba e rettenetes
nászúton.

Aquileja sokáig védte magát, s Attila már fel akart hagyni az ostro-
mával, a midőn egy gólya, mely fiait a szájában vitte, a várost elhagyva,

Attila lakomája.

320

tudata vele, hogy a város végvcszcdelméhez közelít. Ez a látvány buzdítá
a döntő ostromra, mely teljes diadalával végződött.

A milánói császári palotában egy remek képet talál, melyen az ő ősapái
borúinak a római császár lábaihoz. Haragra lobban, de a művész remekén
nem azzal áll boszút, hogy megsemmisítse azt, hanem egy másik képet
festet melléje, a melyen római császárok töltik az aranyat adóul a hun király
lábaihoz. Nem túri a hízelgést: — egy római poéta, Marulus, verseiben
Istenné emeli Attilát, ezért máglyára itéli a költőt verseivel együtt, de végre
az embernek mégis megkegyelmez, csak verseit dobatja túzre. (Ezt rosszul
tette: Marulus versei milyen becses adatot szolgáltatnának mai nap az
Attila korszakához !)

Es mikor végre már ott áll Róma kapuja előtt, fegyver, kőfal nem áll
neki többé ellent, akkor kijön eléje Rómából egy csoport tisztes ősz ember,
élén a pápával, Leóval : kegyelmet kérni az örök városnak.

A monda szerint éjjeli látások állíták meg, a hadnemtő valkyr állta
útját, háromszor kiáltva reá: vissza, Attila! — A legenda szerint Péter
és Pál apostolok jelentek meg előtte, s Isten parancsával riaszták vissza,
a hogy ezt a jelenetet a Szent-Péter templomában művészi ecset és véső
megörökíté.

Szép a legenda is, a népmonda is, de legszebb az a hagyomány,
hogy az az Isten ostora, a ^^kiiick a Iába nyomán nem n'ótt f'ú'-'-^ a kinek
intésére folyammá áradt a vér, mint a catalauni mezőn, megállt az ősz
férfi könyei előtt, s midőn a népek anyja, a föld koronája, Róma, lábainál
feküdt, nem lépett rá, visszatért. Ezt nem tette sem Brennus, sem Alarik.

Miként élete, úgy halála is rendkívüli volt Attilának. Több mint száz
éves korában, menyasszonya, a frank királyleány Ildikó mellett, nászágyán
vérömlésben halt meg. Halála éjén a görög császár vele álmodott, Attila
kézíját látta ketté tömi.

A hun király holttestét hármas koporsóba tették, arany, ezüst és vas
közé, s eltemették a Tisza medrébe. Ez is ős szokás volt, a vizek fenekére
temetkezni. Senki sem tudja, hol van a sírja.

Halála után három fia a hun nemzet rojipant birodalma felett össze-
veszett, s a szövetséges góth, gepida, sarmata néjiekkcl egymásra rontott.
Az ádáz ütközet a hun nemzet kiirtásával végződött. Csupán a legkisebbik
fia Attilánalc, Csaba, menekült meg egy összeolvadt néptöredékkel a meg-
semmisítő ütközetből.

Csaba útja.

M. 41

322

Ehhez van kapcsolva a magyar-székely népmondák egyik legszebbike.

Mikor Csaba a hun nemzet pusztulását látta, egy búvös nyilat lőtt ki
tegzébül, bűbájos anyját, a tündérnőt híván segélyül, s a hová az a nyil
hegyével leesett, ott megtalálta azt a csodatevő növényt, a melynek a ned-
vétől a seb begyógyul, a csatában elesett újra felkél (a népajk ma is Csaba-íre
néven hívja e növényt: „Poterium sangvisorba"). E csoda szerrel újra fclkol-
tögeté elhullott harczosait s azokat csatarendbe állítva, a rohanó ellenségre
vitte. A gepidák e halott tábor láttára megrémültek, s Csaba vezér maradék-
népét békén hagyták tova vonulni. Csaba azután a maga lóra ültetett halott-
seregével egész Erdély keleti határáig kisérte fedezve a maradék hun népet,
ott elhelyezte azt a mai Székelyföldön, a halott vitézeket azonban haza
vezette ős hazájukba, Attila hónába. Ámde megígérte a Székelyföldön
hagyott rokonoknak, hogy valahányszor nagy veszedelem fogja őket fenye-
getni, ő és hun vitézei mindannyiszor fölkelnek a sírból s visszajönnek őket
megszabadítani. Innen támadt a „Csaba-várás" legendája. Es sokszor volt
a kicsiny székely nemzet nagy veszedelemben, mindig nagy Isten csodái
szabadították meg (saját önfeláldozó vitézsége mellett) s a népmonda szerint
mindannyiszor visszatértek az őshazából Csaba és hun harczosai az égen
keresztül nagy robajjal, ellenségeiket szétverni. Az a fén3^es út ott az égen
végig, a tejút, az ő vitézeik patkónyomaiból támadt. Annak a neve ma is
^^hadak útja'-'- a székely nép ajkán.

igy fűződik az Attila -Csaba mondakör a székely hagyományokon
keresztül a magyar közhit elfogadott tényeihez a legszorosabban.

A második népraj, mely a magyar nemzettel rokon, az avar, „khagán"-
jai alatt hosszabb ideig lakta ez országot s nevezetes ősemlékekben örökíté
meg ittlétét. Ezek az avar győrök és a sírmezők, a melyeket az illető
helyek leírásánál részletesebben fogunk ismertetni. Nagy Károly a frank
és germán hadak egyesűit erejével törte meg ez erősségek lánczolatát
s elpusztítá az egész avar nemzetet. *

A magyarok bejövetelének eszméje csak folytatása látszik lenni az
Attila-Csaba mondakörnek.

A turul — (sas alakot öltött hadnemtő) — volt Attila zászlóin a
jelkép. Ugyanezt hordozták zászlóikon a magyarok is egész Gejza fejedelem
idejéig. A turul vezette harczaiban Attilát. A turul kei-este fel Emőst, az

' Tőrtéiictiri'iink szerint a göcsejiek avar-maradék. 840 korul még saját fejedelmük is volt,
csakliogy alárendelt állásban.

323

őshazában sátorozó Ügek fejedelem nejét, s álmában megjósolá születendő
fia nagy küldetését, hogy túzfolyó lesz a szülötte, mely messze országokra
fog elhatolni. Ezért lett a született fiú neve Álmos.

Álmos az új hazát, mint Attilától rá hagyott örökséget, indul el vissza-
foglalni egész nemzetestül. A turul mutatja az utat odáig. Mikor a Kárpá-
tokhoz érve, a nép késedelmeskedik, a turul légi tábora, a sasok és keselyúk
serege rohan a magyarokra s unszolja a sietésre. Álmos, megmutatván
népének az új hazát, mint Mózes az Ígéret földének határán, eltűnik a
történelemből és hagyományból. Fiát, Árpádot a vezérek, paizsra emelve,
fejedelemmé teszik; neki húséget esküsznek, megvágott karjaikból vért
bocsátva a közös áldozatserlegbe. Szert kötnek kölcsönösen a fejedelemmel ;
a nemzet felfogadja, hogy fejedelmeit mindig Árpád ivadékaiból fogja
választani, de fentartja a jogait vele szemben, hogy az elfoglalandó hazát
igazságosan oszsza fel a 108 nemzetség között, hogy a fejedelem előtt
szabad tanácskozása legyen a vezérek maradékainak, s ezzel megveti az
első alkotmány alapját. A Csaba-ivadék, a nemzetté felnőtt székely nép,
találkozóra megy elébe, s Zandirhám fejedelme alatt szövetséget köt Árpád
rokon nemzetével. E szövetség öt pontját kőpaizsokra vésik.

Árpád győz a csatákban; de, mielőtt karddal vívná ki a hódítást, elébb
meghódolásra szólítja fel az ország egy részének. fejedelmét, Szvatoplukot ;
fehér lovat küld neki ajándékba s kivan tőle viszont földet, füvet és vizet.
Ez a régi scytha népeknél az önkényt meghódolás jelképezése. Miután a
jelképeket megkapta, egész biztossággal foglalja el az országot, a hogy ezt
egy régi énekben leírva olvashatjuk : „Emlékezzünk régiekről, Scythiából
kijöttekről".

Idáig úgy össze van egymással forrva a hagyományos monda és a
történelem, hogy azt vagy egészben cl kell fogadni, a hogy a közhit tartja,
vagy egészben el kell vetni. Érdekes följegyzéseket találunk Írásban és
képben az ősvallás és a keresztény hit szent alakjainak összevegyüléséről
Stiltingnél és a bécsi képes krónikában. A krónikairó szerint Gejza, a
pogányhitú fejedelem, álmot lát, melyben a boldogságos s'zűzanya, mint
legszebb nő, csodafénytöl környezve jelen meg előtte, kisérve hároj/i ?nás
nőtől. Az istenanya magát megismertetve, a fejedelemnek hirúl adja, hogy
fia fog születni s az a magyarok királya leend. A bécsi képes krónika e
legenda fejlődése nyomán már Vajk születését ábrázolja miniatűr festmény-
ben, kit anyja, Sarolta, az ágyban fekve tart kezein, előtte István vértanú,

41*

324

ki a koronát nyújtja a gyermek felé ; míg Sarolta feje mögött áll Szúz
Máina, három tündéralak kíséretében. Ezek az ősmythos végzetnói (Párkák),
kik minden születésnél jelen vannak s a végzetet intézik.

A történeti részt már fentebb vázoltuk. A pogány mondák közé soroz-
hatjuk még a Lehel és Botond vezérekről szóló hagyományokat. Az előbbi
a Lech folyó melletti vesztett csata után halálra Ítéltetve, még egyszer
kedves kürtjébe fú s ugyanazzal a győztes ellenfélt, Konrád vezért, agyon
sújtja ezt kiáltva: „Mégis te fogsz engem szolgálni a más-világon!" Botond
pedig bárdjának egy csapásával akkora rést üt az ostromolt Byzancz
rézkapuján, hogy azon egy gyermek átbújhatott. Lehel vezér szépen kifara-
gott elefántcsont kürtjét, mint drága ereklyét, ma is őrzik és mutogatják
Jászberény városában.

A magyar nép babonái.

Tündérek, Sárkányok. Vasorrú bába. Lidércz. Óriások, Manók. Táltos, Garabonczás.

Varázslók. Boszorkányok,

Kétségtelen, hogy a magyarok pogánykori történetét saját írástudóik
följegyezték ; hogy írásjegyeik voltak, a melyeket rovásbotokra faragtak, ezt
több adat bizonyítja ; így Erdélyben, Oláh Miklós és Vrancsics tudósítása
szerint, még a XVL században is ily rovásjegyekkel értesítették egymást
a székelyek ; de, hogy ezeknek még a maradványait is csaknem teljesen
elpusztították keresztény térítőink, azt eléggé érthetővé teszi az a fel-fel-
lobbanó harcz, a melyet az őshit követői majd egyik, majd másik részében
az országnak meg- megindítottak, s melyek különösen Erdélyben Szent
István után még két száz év múlva is veszélyeztették a kereszténységet.
A pogány hegedősök, Írástudók hőskölteményeikkel és betűikkel együtt
(a régészetnek nagy veszteségére) elpusztultak.

Az ősvallás emlékeit csak a népszokásokban és babonákban lehet még
puhatolnunk.

Ezekből nagy becsű tárházat találunk Ipolyi Anio/d „Magyar mytho-
logia" czímű művében.

Általánosságban megjegyzendő, hogy a magyar fajnál a babona nem
izmosodik vakhitté, hanem inkább a kedélyes játék természetét ölti fel.

Bocskay István fejedelem minden nevezetes hadi tényéhez, még a
házasságához is, a péntek napot választotta.

A vízi tündér és a királyfi.

326

Az Istenségen és az égieken kivúl a magyar semmiféle magasabb
lényeknek nem igen adja oda a hitét.

A tündérvilágot kereső hit leginkább otthon volt az erdélyi magyarok
közt ; Erdély és tündcrJum liajdanta egyértelmű volt ; a Septcm castra^
Siebenbürgen elnevezés megtalálta alapját a tündéralkotta hét várban : az
aranyi, dévai, kecskeköi, firtosi, tartódi, toi'jai és bálványosiban ; itt volt a
„köd előttem, köd utánam" járó tündérek arany kertje, a hol aranyhajú
Ilonáját keresi Argyrus királyfi.

A tündérasszony régi neve ^^bába'-'- ; innen a szivárvány neve ^^bába-
biikra^'- ;= „tündérnő szalagja". Innen támad a ^^dcli-báb'-'- neve is, a melynek
eredete a népmese szerint a nap és a tenger kölcsönös szerelme, a melyet
az apa, a puszta akadályoz. E forró szerelem szülötte lesz a naphoz emelkedő
tengert mímelő tünemény : a magyar déli-báb, más európai nyelven „fata
morgana".

Magyarországon a Csallóköz (régi nevén arauykert) állt ilyen tündér-
járási hírben. Tündérkisasszonyok itt fésülték aranyhajukat s elhullaták a
szálaikat a folyóba. Most is vannak, a kik ott aranymosásból élnek. A vízi
tündérekhez sokféle rege fűződik, a mi a földi emberek és a vízlakók közötti
szerelem körül forog ; némelyik egészen naiv, s magán viseli népies erede-
tének jellegét, mint a Perecz folyóból a városba bejáró zöld emberke meséje.
Nevük egy régi emlék szerint : „vízi hüvelvények'-'-. Egy ilyen tengeri
kisasszon3a-ól szóló monda különös költői becscsel bir. A királyfinak kell őt
megváltani eredeti rút szörnyalakjából. A végzetnőtől kilencz arany vesszőt
kap; a hányszor egygyel ráüt a vízi tündérre, az mindig kiugrik egy-egy
bőréből. A nyolczadiknál a leány könyörög, esdekel, hogy ne üsse többet.
De a királyfi nem hajt rá s a kilenczedik vesszővel is rásújt. Ekkor aztán
tündéri szépsége egész bubájában támad eléje, s szabadítójának feleségévé
lesz. Ha így nem tett volna a királyfi, őt magát is békává varázsolta volna.

Ezeknek ellentéte a ^^vasorrú bába'-'-^ a gonoszság és rémség megteste-
sülése, palotája halálfejekből épült, a hozzá tévedő ifjakat szolgálatba fogadja,
az esztendő csak három nap nála. De olyan munkákat bíz a szolgájára, a
melyeket az nem tud végrehajtani : érczparipákat megfejni, a melyek orraik-
b()l tüzet fújnak. Az érczparipák a vasorrú bába saját leányai. A hős a jó
tündér segélyével végre diadalmaskodik rajta, s elnyeri a fogva tartott táltost.

Nyomozóink az Oi-uiuzd és Ahrivián nyugot-ázsiai hitregéjének emlék-
maradványát véHk ezekben feltalálni. Krónikáink messze ősidökre vissza-

327

viszik a tündérekkel való közösségét a magyar fajnak. A budai krónika
szerint Hunyor és Magyar, Nimród fiai, házasodtak össze a pusztában Dúl
fejedelem tündér eredetű leányaival. Ezekre czélozhat a nádor-codexben
olvasható mondat: ,.óh zemeerewmtelen halaal, nam te mind ez napeeg
oriaasokat es nagg erews witeczeket megggewzteel" .

Nevezetes hatalmasság a népmesékben a sárkány, a ki áldozatul szűz
leányokat követel a néptől ; rendesen hét feje van ; de a mellett emberi
kezei, a melyekkel mázsányi vasbuzogányt hajigál, míg végre a királyfi
bűvös fegyverével mind a hét fejét levágja, s megszabadítja tőle a sanyar-
gatott népet. Ilyen hires sárkány volt az ecscdi láp réme, melyet a
Báthoryak őse, Opos ölt meg ; ezért kapta czímerébe a három sarkán)^
fogat. Még híresebb a csökmei sárkány; de ez utóbbi már csak népies
szatíra, melyről sikerűit régi gűnykölteményt bírunk ; Zsigmond királ)^
állított is föl egy nemzeti rendet sárkány -rend czíme alatt, s hajdan
valakinek a régi nemességét azzal szokták kií'ejezni, hogy „sárkányt ölt
a nagyapja".

Valami alsóbbrangú rém a lidcrcz (Csallóközben ^^iglicz'-'-\ a ki beszélő
csirke alakjában jelenik meg s pénzt liord a házhoz; azonban a lápokban
tánczoló bolygótüzet is lidércznek nevezik. A vámpirokrol való mese egészen
hiányzik a magyar népmondákból : ezt majd más nemzetiségek babonái
között fogjuk feltalálni. (Ámbár a „tűndelevény" szó ezt a mesealakot
látszik megjelölni.)

Óriásokat is emleget a néprege a tündérek közt, a kik testi erejük
szertelenségével rénn'tenek : ezek a Fanyöv'ó^ Vasgyúró és Kömorzsolő^
kiknek hivatásuk, hogy a regebeli tündérpártolta hős ákal legyőzessenek ;
de az óriásokénál nagyobb hatalma van a iiiáknyi makk embernek^ a ki
ismét a nemezist képviseli. Szegény földmíves párnak három fiúgyermekét
elrabolja a sárkány, a kik a szintén elrabolt húgukat mentek keresni. Az
anya favágás közben levágja a lába hüvelykujját s ebből támad a hüvelyk
ember^ a ki csodadolgokat végez, az apjának szántani segít, az ökör fülébe
ülve s onnan kongatva a liosszú ostorral, majd elindul a sárkányt fölkeresni,
tiz mázsás buzogányt visz magával, a kik látják, mind azt kérdik: „hová
viszed te buzogány azt a csepp emberkét?" Végre feltalálja a sárkányt,
buzogányával beleveri az ólomszérúbe, s testvéreit mind kiszabadítja.

Ilyenforma alak a „P/r//?/í" is, a mi a latin „Spiritus"-ból látszik
eredni, ámde a finnek népregéi közt is otthonos e név (Lencquist szerint

32Ö

^^Piritys'-'-\ a ki minden jót hoz a házlioz. Nálunk is, a kinek minden válla-
latban kiváló szerencséje mutatkozik, azt szokta róla mondani a népajk :
„de már ennek piritusa van".

Ide sorolható még a Gaál népmese-gyűjtemén3^ében feljegyzett három
törpéről szóló monda, a kik apjukról egy láthatatlanná tevő köpenyt, egy
száz mérföldet lépő sarut s egy repülésre ösztönző ostort örölíöltek s azon
nem tudtak megosztozni, s a kiket aztán a mondahős mindhárom öröksé-
güktől megfoszt ravaszul.

A magyar népregék alakjai közé tartozik még a oriffaiadár. mely az
aranyat és a drágaköveket őrzi; de a sárkányölő hősnek hálábúl, a mért
tojásait a sárkány ellen megvédte, szolgalatjába áll, s azt a sárkányvölgy
mélységéből, hátára véve, kiszabadítja.

De legeredetibb alakja a magyar népmondának a táltos. Eredetileg a
pogány "áldozó papokat nevezték e szóval; a népajk ebből valami csodaerejű
paripát csinált (de emberre is alkalmazza, ámbár ezt már csak útféli érte-
lemben). A táltos ló szeméten teng, alakja görhes; de a csodahős mégis
ráismer s az egész istálló ló közül őt választja ki magának. A rósz gebével
parázs-tüzet etet s akkor a táltos egyszerre átalakul aranysörényú ménné;
néha öt lába van, máskor meg csak három; majd az állkapczája hiányzik,
majd meg három feje van; lovagját a légben hordja, ha küzd, oiTából
tüzet fúj elleneire, érti a szót s embermódra beszél, jósol és tanácsot ád.
Hogy a lóra termett, lovon élő, lovon harczoló magyar népnél maga ez
az emberi faj legnemesebb barátja, a mén a mythoszi régiókba emelkedik,
azt a hősmondák legjobban igazolják. Szent László „Zeg" lováról. Bátor
Opos „fakó" -járói. Mátyás király „holdas" lova egész hős népmesének
képezi foalakját, s vitéz Oláh Ger'ó beszélő paripája még hazafiúi érzel-
méről is fényes tanúságot tesz. 0 mondja az urának: „ne üldözz te én rajtam
szarvast, hanem üldözz törököt!"

A tündéri és emberi világot összekötő fogalom a garabonczás; nép-
szerű egy alak, ki rongyos, végig hasadt köpönyegben, tollakkal körűi
tüzködött süveggel jár; a köpönyegének neve is „felleghajtó", a benne
levő jégeső-, zivatar-hordó.

Az ős pogányvilágban a garationczok lehettek a magyar nép Írástudó
varázsló papjai , a kereszténység megerősödtével csavargó bohóczokká
(ti-u/íiiorcs.1 joculatores) aljasultak le, a kik faluról falura jártak énekelni.
A néphit jókevő és boszúálló indulattal ruházza fel őket. A rongyos vézna

A garabonczás deák és az árva gyermek.

W. 42

330

alak, a hol alamizsnát kap, azt c szavakkal köszöni meg: „adtál, adol is;
volt is, van is, lesz is", s ott megsegíti a mezei gazdát; de, a hol meg-
tagadják tőle a kenyeret, tejet, vagy tojást, azt mondva, hogy „nincs",
ott azt feleli: „no hát ne is legyen", s egy óra múlva jégeső, szélvész
pusztítja el a határt.

De a magasabb tudományát a táskájában hordott kis könyve rejti.
Annak a segélyével ki tudja olvasni a sárkányt a mocsárból, felkantározza,
ráül s elviszi más országba.

Magával viszi a megszabadított juhászt is, de olyan közel repül a
naphoz , hogy szinte elolvadnak bele ; ekkor egy darab sárkányhúst ád
a juhász szájába, a mi tudvalevő, hogy mindig jéghideg marad. Majd
meg az útfélen kéredzkedik föl a szénás szekérre, s a míg ott elnyomja az
álom, a paraszt a táskájában Ivutat, megleli a csodás könyvet, s a hol belc-
nyit, ezt a szót olvassa : „fölmegyünk", s arra egyszerre hat ökör, szénás-
szekér mind megy föl az égbe; a nap tüze már-már égetni kezdi a szénát,
akkor a garabonczás fölébred, a gazdára rivall, az ijedtében más lapra fordít,
a hol ez áll : „lemegyünk" , úgy jut le a szekér megint a földre. „Szerencséd,
— mondja a garabonczás, — hogy más lapra fordítottál, mert ha becsapod
a könyvet, egyszerre leestünk volna az égből."

Eredeti mese az is a garabonczásról, a melyet gyermekkoromban hallot-
tam. Szegény árvagyereket talál vándorlásban, ki egy darab fekete kenyeret
eszik, kér belőle, az megosztja vele, akkor köszönet fejében ád neki egy
abroszt, a melynek csak azt kell mondani: „terülj meg abrosz!" s rögtön
rajta terem a kész ebéd. Az árva fiúnak kapzsi mostohája elcseréli az abroszt
másikkal, s annak hiába mondja a fiú, hogy „terülj meg". Ismét találkozik
a garabonczással, elpanaszolja neki a veszteséget. Akkor ez ád neki egy
kecskét, a melynek ha azt mondják: „rázkódj meg kecske!", csupa aran3'at
hullat. Ezt is hazaviszi, de a rossz mostoha az aranyadó kecskét is kicseréli
más kecskével, a melyik a bíztatásra akármit hullat, csak aranyat nem.
Harmadszor is találkozik a garabonczással, elpanaszolja, hogy se abrosz, se
kecske nem teljesíti a kívánságot; akkor aztán ad neki a garabonczás egy
bunkós botot, a melynek az a virtusa, hogy, ha azt mondják neki : „üti bankó,
üti!" csupa bankópénzt ver. Ezt is elcseréh a gonosz mostoha más furkós
bottal; hanem aztán mikor ő mondja a botnak: „üti bankó, üti!" az nem
hogy bankóhamisításra vállalkoznék, hanem elkezdi a mostoha hátát püfölni,
s addig döngeti, míg elő nem adja az igazi abroszt és kecskét az árva fiúnak.

331

Legrégibb maradványául az ős magyar pogányvallásnak a varázslókat
emlegetik a régi latin krónikák s varázslással vádolják az őshit követőit,
kik a mágusokat, madárjósokat és pythonissákat maguk körül gyűjték s a
daemonokat idézték. Varázslat, búbáj, íralás, kuruzsolás mind egy fogalom
alá kerül, föld feletti és föld alatti daemonok kényszerítése ráolvasással,
erős mondásokkal, megbűvölt rovásos vesszővel, hogy adják elő a rejtett
kincseket ; azután szerelmi italok készítése , nyavalyások meggyógyítása
és testi bajok előidézése. S a kik mindezekben tudósok, azok a boszor-
kányok^ az ördögök ])a]3női.

A pogányhit isteneit még az emlékezetéből is ki lehetett irtani a nép-
nek, de az ördögeiről való hit, az fenmaradt.

Magyarországon a hirhedett szegedi boszorkánypörökben találjuk meg
az akkori babonás kor fantáziájának egész borzadalmasságát valóságos rend-
szerbe foglalva ; hogy esküdtek fel az ördögnek, hogy tánczoltak vele a
boszorkánygyúlésen a Szent-Gellért-hegyen, a szőlőtőkét megfürták s azon
keresztül az egész évi termést megitták; a kapitányukat bajraktárnak hittak
(török szó : zászlótartót jelent), át tudtak változni macskává, magában
gördülő szekérkerékké, repültek a légben, seprűn, hordón, vagy férfiakon,
a kik a kantárt fejükbe hagyták vetni ; a kulcslyukon kiosontak , egy
rostában százan is elfértek. És a mellett minden rosszat, a mi embert ér
a világon, ők idéztek elő. Lucza napján a templomajtóban összejöttek, ha
valaki a Lucza székén ülve rájuk lesett, megismerhette őket arról, hogy
minden boszorkánynak hátra felé állt az ábrázatja; akkor elhatározták,
hogy mi rosszat tegyenek ; a gonosz munkát felosztották maguk között,
a kapitányuk fülébe eldugták -Si felhők kulcsát^ az esőt és harmatot eladták
a törököknek bolháért; máskor meg a Tiszából adták el a halakat kínzó
legyekért, vihart, forgó szelet hoztak helyette, az újszülött gyermekeket
elcserélték, élő ember szivét ellopták, a halottakat megették. Ezért
megkínoztattak , vízpróbának adattak át ; a ki elmerült s odafúlt : az
nem volt boszorkány, fölmentetett ; a ki fenmaradt a víz színén : azt
megégették.

Mai napság a tősgyökeres magyar nép már nem hisz a boszorká-
nyokban s az idézettekhez hasonló képtelenségekben. Babona azonban meg-
maradt fenn azért elég. S ezeknek a magyar nép között dívó fajait pálya-
díjjal koszorúzott érdekes munkában gyújté össze Varga János. E munkának
dicséretes czélja felvilágosítani a népet a babonás hit káros hatásáról, mely

42*

332

leginkább cszlcihctő a járványos betegségek okainak ferde találgatásában
s veszedelmes knruzsolásában. Kincseket keresni varázsjelek által leginkább
szoktak ott, a hol régi várromok vannak, s e romok némelyikéhez sírjából
feljáró úrasszony kísértetes története fűződik. És még most is fcl-fclvetődik
egy-egy csodatevőnek a híre, a kihez a vakon hívők búcsút járnak, tanácsot
kérnek, gyógyulást várnak tőle, s jól megfizetnek érte. Alommagyarázók,
kártyavetők mindig találnak hívő közönségre, s állatok, madarak szavában,
fák, füvek, virágok tulajdonságaiban keresi a köznép bajainak titkát s
azoknak orvosságát.

A magyar nép humora.

Oemmi népleírás nem rajzolja oly jól egy nép
életét, jellemét, eszejárását, mint a hogy az maga
képes önmagát rajzolni adomáiban. Minden adoma
egy tanúlmányvázlat, mely egyént, osztályt, korsza-
cot, s abban uralkodó eszmejárást jellemez, s ezekből
alkothatja meg a korfestő az egész képet. Egyik
nemzet adomái a másik nyelvére lefordíthatok, de
nem travestálhatók, minthogy a benne élő alakok,
azoknak az észjárása s egész környezete kiváló sajátjai mindegyik nemzetnek.
A humort, a tréfát a hajdankorban a királyok és főurak által tartott tidvari
bolondok képviselték, a kik közül nevezetesebbekűl emlegeti a hagyomány
Mátyás királyét, Apafii Mihályét (Bírót), Stíbor vajdáét (Beczkót).

Legrégibb adomáink a Mátyás királyról szólók. Galeotti is sokat
feljegyzett róla, még többet tartogat a néphagyomány, a melyek mind az
eredetiség jellegét s a megfelelő kornak a zamatját viselik magukon.

A Mátyás-király-adomák közúl néhányat bemutatunk, melyek kétségbe-
vonhatatlanul a XVI. századbeli néphumor alakításai. Ilyen a czinkotai
itcze. A czinkotai plébános fölfedez az eklézsia levéltárában egy régi okiratot,
mely szerint Jeruzsálemi András ez állomást apátsággá emeli. Folyamodást
intéz a királyhoz, hogy ennek az alapján nevezze őt ki apátúrrá. Mátyás

334

tréfás kedvében volt s azt irta a folyamodás hátára, hogy meglesz a kíván-
ság, hanem előbb feleljen meg a pap erre a három kérdésre: „l. Hol kel fel
a nap? 2. Mennyit ér a király? 3. Mit gondol a király?" Három nap múlva
jöjjön fel Buda váx^ába, s feleljen meg a király kérdéseire. De a jámbor pap
hiába törte rajta a fejét, nem akadt a kérdések nyitjára. Megtudta töpi-en-
gése okát a kántor, s azt monda, hogy majd felmegy ő a király elé a' pap
reverendájában s megfelel helyette a három kérdésre. A pap i'áadta az
egyházi köntösét s felbocsátá maga helyett a király elé. „No hát hol kél fel
a nap?" kéi'dezé a király. „Felségednek Budán, nekem meg Czinkotán."
Ez jól volt találva. De bezzeg a második kérdés: „Mennyit ér a király?"
„Hát ha az én uram Jézus Krisztust eladták harmincz ezüst pénzen : akkor
az én uram királyom megér huszonkilencz ezüst pénzt. " Ez ellen sem lehetett
kifogás. Ámde a harmadik kérdés : „Mit gondol a király". „Hát biz ő felsége
azt gondolja most, hogy a czinkotai pappal beszél, pedig csak legalázatosabb
szolgája, a czinkotai kántor áll előtte." A királynak megtetszett az ember,
s őt akarta kinevezni apátnak. De a kántor megköszönte szépen ezt a nagy
tisztességet, s azt kivánta helyette, hogy rendelje el a kiráty, hogy Czinkotán
legyen nagyobb az itcze. „Legyen hát két akkora, mint eddig volt", hagyá
helybe a kiráty, s volt rá gondja, hogy a kántor rovását ki is fizettesse
a csapszékben. Es azóta máig is két akkora az itcze Czinkotán, mint másutt;
igaz ugyan, hogy kétszer annyit is kell fizetni érte, mint másutt.

Ennek párja lehet a ^^ Három kérdés'-'-. A király három zászlós úrral
sétálgatott a visegrádi völgyben. Meglátnak egy öreg földmívest, ki épen
négy ökörrel szántja a kemény rögöt. A király megszólítja a szántóvetőt :
„Hát, öreg, messzi-e még a messzi?'' „Biz uram király, már csak az ökröm
szarváig'^. ,,Y{éLt hkny ■& harminczkettö ?'-' „^hony mkr csúí tizenkettő. "■'■ „De
azért csak meg tudnál xné^ fejni három vén bakkecskét?'' „Meg biz én,
ha megkapnám." A királyt kisérő urak mindegyikének volt valami kérni
valója a királynál : ki hivatalt, ki donatiót keresett. Mátyás azt monda
nekik: „Megkapjátok, a mit kértetek, ha ennek a mostani párb -szednek az
értelmét megfejtitek" . Az uraknak soha sem volt kenyerük a rejtvényfejtés.
Fölkeresték, a királytól elválva, a szántó öreget s felszólíták, hogy adja elő
a szavai magyarázatát. Ez azt mondta, hogy szívesen megteszi, de nem
ingyen. Fizettek aranynyal. Azt is előre akarta a markában látni. „Hát az
első mondásom azt jelenti : hogy a míg fiatal voltam, egészen az ég aljáig
volt a szemeimnek a „messzi", most pedig már csak az ökröm szarváig

335

látok;- az a ..messzi''. — „Hát a második: a harminczkcttó mégis tizen-
kettő?" Ezért is előre meg kellett fizetni az uraknak. „Ugy van az, hogy
harminczkettő volt valaha -Sl fogam; de most már csak tizenkettő." Ezt
bizony maguktól is kitalálhatták volna. No, de a legnehezebb rejtvény :
„hogy lehet megfejni három vén bakkecskét?-'- De már ezért könyökig
kellett az uraknak nyúlni az erszén3áikbc. „Hát így ni, uraim, — monda
a ]Kjr, — a hogy most kegyelmeteket ■megfejtem.'' S tarsolyába dugta
a pénzt.

A Mátyás- adomakör többnyire azon eszme körűi forog, hogy a
király az Ínségre jutott szegény embereket a dicsekedő gazdagok rovására
fölsegíti.

Erre vonatkoz(') adoma a budai kutyavásár.

Egy juhásznak a török martalóczok elhajtották az egész nyáját ; nem
maradt egyebe a liat komondoránál. Fogta magát, felballagott Budára, hogy
a kutyáit odaadja a királynak ; őrizzék a várat, maga meg beáll a fekete
seregbe s majd úgy veszi vissza a juhait a töröktől. Budára érve, leült a
várkapuba a hat komondorával. A kirátynak elmondták a palotásai a szegény
juhász történetét, s arra ő rögtön leküldé a főurait, hogy vegyék meg a
szegény ember komondorait jó pénzen. A sok fényes hatalmas úr egymásra
árverezte a komondorokat s a kárvallott emlier fülpénzelve tért haza a
falujába s új nyájat tudott venni. Megtudta ezt a kapzsi szomszédja s gon-
dolva, liogy lia ilyen jó keleté van Budán a kutyának, majd felterel ő egy
egész kutyanyájat, s még gazdagabb lesz, mint eddig volt, az egész
környékből mind összevásárolta, a mi csak kuvasz, komondor, szelindek
kapható volt s vitte fel Buda várába. De biz oda be sem eresztették, hanem
kutyaseregcstúl együtt elkergették haza s azóta maradt fenn ez a sokat
emlegetett közmondás: „Csak egyszer volt Budán kutyavásár".

A magyar népadomák gyűjteményei között legrégibbnek tartható
a .,.iViiág Bencze nevetséges történeti'-'- czímű, mely a múlt században
jelent meg.

Ennél sokkal becsesebb, mert merőben eredeti, Szirmay Antal .^.^Hun-
garia in parabolis'-'- czímű munkája, a melyben az is jellemzetes, hogy az
elbeszélő szöveg latinul van írva, csak az idézetek vannak magyar nyelven.

írott gyűjtemény azonban hamarább volt, melyet 1665-ben kezdtek
szerkeszteni „ Csittvári Krónika'-'- czím alatt, mely nevezetes gyííjteménye volt
mind azon érdekes apróbb adatoknak, a melyeket a nagy história elfeledett

330

följegyezni : nagyobbára ol3'anolíJ^^ffl^^^.ei-zetcs rendek, az udvaronczok,
főnemesek kigúnyolását tartalmazták; azok között emlékezetes epigrammák,
gúny versek és politikai pasqu illók. Ezért ez nagyon üldözött munka volt,
mely soha nyomdafestéket nem látott, csak Írásban sokszorosították, s a
melynek egyes kötetei ma is találhatók a magyar családok levéltáraiban;
azonban mindenkinek volt tudomása róla, s ha valami nagy bohóságnak
híi'e futott, azt szokták rá mondani: „ez is a Csittvári Ki-ónikába való".

A legutóbbi évtizedekben azonban már terjedelmes gyújtemények
jelentek meg: Vas Gereóen, Hegedűs Kandid^ Garam, Hajnik Károly és
yókaí Mór szerkesztése alatt, a melyekben ezerféle mozaikdarabból össze-
állítva találjuk fel a magyar népéletet.

Némely adomakör egész korszakot rajzol és színez ki, a melyek közúl
a legközelebb múltból származtakat rövid néhány sorban bemutatjuk,
miután azoknak képviselői már jobbadán letűntek s vissza nem is térnek ;
mások még megvannak, de egészen új fogalmak szerint átidomúlva, mint
például a hajdani kortes vezér, meg a mostani.

Ilyenek: a táblabíró; patvarista és jurátus; insurgens; köznemes urak,
régi jobbágyok, legátusok, vándor színészek, peregrinusok, tógátus diákok,
kortyondi pajtások, aztán a kántor, pap, huszár, obsitos, vadász és a
szegény czigány.

A táblabíró. E név foglalja össze a hajdani nemesi világ igazság-
szols:áltatásának és közioazo:atásának elemeit.

Táblabíróvá a megyei közgyúlés nevezett ki kitűnő férfiakat. A tábla-
bíró tanácskozott, utasítást adott a követeknek, szónokolt a megyegyűlésen,
szavazott a törvényszéken, exniissíókban járt, utat csínált, vizet szabályozott,
újonczot állított, tömlöczöket vizsgált, rabokat vallatott, rablókat üldözött,
úri széken ült, határt járt, protestált, confírmált, collaudált, vidimált, húst
limitált s mind ezekért nem kapott semmi fizetést. Voltak derék buzgó
táblabírák, kik az ingyen hivatalnak időt, vagyont, tehetséget áldoztak; de
a legnagyobb rész a kommoditást és „maradiságot" még inkább szerette.

A múltban sok érdeme volt a táblabírónak Magyarországon : köz-
veszedelem, áradások, mostoha cvjárás, ragály idején ő volt a közvetlen
gondviselés a nép fölött ; ő küzdött a nemzeti lételért ; bölcsességgel, kevés
pénzzel, sok becsülettel igazgatta a közügyeket, osztotta az igazságot, védte
az ősi erkölcsöt, ápolta a vallást, a tudományosságot; egész osztály volt ez,
nul\ből t'gyedül telt ki — sok ideig — az író és az olvasó közönség. Ma

mar nyugszik babérain a régi táblabíró
világ s csak a fennmaradt adomák tarto-
gatják emlékezetének tréfás adalékait. Egy adoma
így jellemzi a táblabíró világot : Mikor az ország-
gyűlés az első budapesti lánczhídat törvénybe
igtatta, egy táblabíró e szavakkal mondott ellent :
„Minek már az erre a rövid időre?''; t. i. a szónok már
idős volt s a maga korát értette a rövid idő alatt. Ugyan-
akkor egyik zászlós úr kinyílatkoztatá, hogy ő, a mint az
a lánczhíd felépül, azontúl csónakon fogja magát Pestről
Budára átvitetni, de rá nem lép arra a hídra, a hol még a nemes embernek
is hídvámot kell fizetnie.

Ide sorolhatjuk az egyes kiváló nagy emberek adomáit, minők Széchenyi
Istvánt'^ Deák Ferenczé^ azután a hírhedett tréfás alakokét, mint a Székely
kapitány^ a yózsa Gyuri kalandjairól elméseiteket, a melyek mind feltalál-
hatók gyűjteményeinkben, azok között természetesen sok ráfogott is van,
a hogy ezt Deák Ferencz maga legjobban jellemzé e mondásával: „Ügy
vagyok a Deák Ferencz adomákkal, mint a Deák Ferencz utczával. Enyim
az egész utcza; de egy ház sem az enyim belőle, aztán meg a Deák Ferencz
keserű vízzel, a melyet se nem csinálok, se nem iszom."

M. 43

338

Patvarista és jurátus. Még a negyvenes években nevezetes tipikus
alakjai a magyar közéletnek.

A patvarista joggyakornok valahol a vidéken, előkelő ügyvédnél vagy
alispánnál, a hol pöriratokat másol, körmöl. (Non- est bonus patvarista^
qui non est bonus vakarista, az utóbbi szó azt jelenti, hogy a hibát az
Írásból „kivakaró".) E mellett az ő hivatala volt a pinczére felügyelni,
pulykát, libát fölszeletelni, a dohányt megvágni, házi bálokban a tánczot
rendezni, a principálist az úri székekre kisérni és a mellett a censurára
készülni.

A jurátus már dignitas volt : egész czímen „juratus tabulae regiae
nótárius". (A királyi tábla felesküdt jegyzője.) Ez már kardot viselt, kucs-
mában, atillában, feszes nadrágban, rojtos topánkában járt. Ennek már
Budapesten kellett lakni, vagy a diaeta idején Pozsonyban, királyi táblai
ülnöknél, királyi személynöknél, vagy tabuiaris físcalisnál praktizálni. Joga
volt a kúria zárt üléseibe bemenni hallgatónak. Szabadalma volt admoneálni,
inhibeálni, evocálni, citálni, s a bizonyítványa olyan jogerővel birt, mint
a szolgabiróé és esküdtjéé együtt.

Egy év alatt tartozott letenni a censurát s a diplomájában kapott
vagy praeclarumot.^ vagy laudabilét., vagy sufficienst. S azért fizetett egy
aranyat. „Visszakapta az aranyat", ez annyit jelentett, hogy rejiciálták.
A „sufficiens" silány kalkulus volt. Szerencsy királyi személynök azzal
vigasztalta az utóbbival censurázott fiatal ügyvédet, hogy „ne búsulj
öcsém, én is sufficienst kaptam".

Az országgyűlésen ezek képezték a karzatot, azon kivúl a közvéle-
ményt. Amott hangos tetszés és nemtetszés nyilvánításokkal : emitt nyilvános
debattokkal és macskazenékkel. Régebben az országgyűlési tudósításokat is
ük Írták s pótolták a szabad sajtót. Ezeket a tudósításokat küldték meg
az illetékes megyéknek.

Híres macskazenéjük volt az, melyet Pozsonyban a főlovászmesternek
adtak; de a mit az eltagadott, hogy ő nem hallott belőle semmit, midőn
másnap az országgyűlésen a királyi személynök a Rendeket felhívta, hogy
a megsértett zászlós úrnak elégtételt szolgáltassanak. Egy másik nagy
macskazenéjükért Budapesten a personalis nagy inquisitiót tartott, de a
kérdezett jurátusok arra a kérdésre, hogy ki volt a demonstratio rendezője,
kópéságból mind összebeszélten egy kiváló egyházi fejedelem nevét emlí-
tették úgy, hogy a vizsgálatot abba kellett hagyni.

339

Viselt dolgaikról számtalan adoma kering, s egykor nagyon ismeretes
volt az a dal, mely mind a két osztályt egybefoglalta:

Jaj de szép szó ez a szó : jurista !
Jaj de sok lyány szivét elszorítja!
De még szebb szó ez a szó : jurátus !
Erre rá illik a tus : a bor-tus !

A fényes képnek azonban árnyoldala is volt. E czím viselői közúl
némelyek a korhelység és garázdálkodás mintáiul is szolgáltak, s meg-
történt, hogy a pesti bérkocsisok (gorombaságukról híresek), ha egymás
között veszekedtek, azzal szidták egymást, hogy „du Jurát!" Néhány meg
is vénült ez állásban a sok rejiciálás miatt, míg végre diplomához jutott,
s ezekről maradt fenn az a találós kérdés: „mi lesz a vén jurátusból?" —
,, Fiatal prókátor" .

Kortesek. A most már közönségesen használt „kortes" szó 1821-ben
jött divatba, midőn a nemes választók Nógrádban az akkori alispánt sok
választási furfanggal megbuktatták. Épen akkor tájt kaptak hírre a spanyol-
országi kortesek. Az aulikusok csúfolták a köznemességet kortes-nek. Innen
terjedt el nálunk országszerte mind a fogalom, mind a név.

A hajdani nemesi követválasztás , tisztújítás előmunkálata és egész
lefolyása nagyban különbözött a mostani képviselőválasztásoktól. Akkor
csak a nemesség volt a választó s a jog nem volt censushoz kötve. Censusról
nem is lehetett szó, miután a nemes ember adót nem fizetett, annálfogva
a választók seregébe mindenféle minőségű alakok belevegyülhettek.

Egy ilyen ünneplés ténykedésre sereglett fel X megyének nemessége
egy járásból a székváros felé. A nagy hírű kortesvezér megállítá az egész
csapatot a városon kivúl az akasztófa előtt s ott egy üres hordó fenekére
felállva, e szavakat intézte hozzájuk :

„Tekintetes karok és rendek ! lm e szent helyen, melynek árnyékában
a tekintetes karok és rendek nem egy ősének csontjai nyugszanak, el kell
mondanom azon egynehány szót, mely szívemet nyomja. Tudva van a
tekintetes karok és rendek előtt, milyen nagy és nemes jogok gyakorlatára
sereglettünk mi össze, de tudva van az is, hogy e szent jogok csak addig
lehetnek tisztelve, a míg tisztátalan kezek nem nyúlnak hozzájuk. Nem
azért, mintha én a tekintetes karok és rendek morális characterében
kételkedném; de mégis, minthogy mindennapi dolog, hogy az ember ott
is megesik, a hol nem akarja, felszólítom a tekintetes karokat és rendeket

43*

340

együtt és különvéve, hogy, ha van közöttük olyan egyéniség, a ki ellenáll-
hatatlan kívánságot érez magában a más lovát avagy ökrét eltulajdonítani :
még van idő, térjen magába, váljon ki közülünk s ne fertőztesse meg e szent
nemzeti ünnepet." S erre a felhívásra csakugyan kivált a többiek közúl két
X vidéki legény: ők ketten visszafordultak és szépen hazamentek.

Ivás nélkül természetesen a régi választások sem estek meg, s nem
egy jó birtokú család vesztette vagyonát a családfő ambitiója miatt, ki
viceispán vagy követ akart lenni. Némely kortes mind a két versenyző fél
borát is megitta; az ilyent nevezték „két kulacsos"-nak.

De ellenben az is megesett, hogy egy nemesi község a vesztegetésre
küldött pénzen egy tenyész bikát vett, s azt ruházta fel a vesztegető nevével
s szavazott ellene a tísztújításnál. A politikai küzdelem néha a tanyák
felgyújtásáig is fajúit. Hanem ez régen volt.

A pünkösdi király. Piros pünkösd napján összegyűlnek a falu házánál
a helység vénei, mint illik, az isteni tisztelet végeztével, s rendet tartanak
a végbe viendő pünkösdi királyválasztásra.

Odakünn azalatt lóháton ülő ifjú legények pattognak ostoraikkal s űzik
a tréfát egymással. Mikor aztán az előljáró urak odabenn mind kiírták a
sok tintát abból a nagy kalamárisból, előljön a kisbíró uram ő kegyelme,
egy nagy piros selyemzászló a kezében, egy nagy vőfélybokréta a süvege
mellett, a kinek jeladására a tornáczba telepedett barna zenészbanda rárántja
a legszebb nótát, a melytől valamennyi paripa tánczol és ugrándoz. A legé-
nyek fejükre nyomják a süveget, még jobban szorítják a kengyelt ; ma van
piros pünkösd, ma válik el: „ki a legény a faluban ?"

„Indulót húzz!" parancsolják a czigánynak; a klai-inétos neki tartja
szerszámát kisbíró uram fülének, hogy meggyőzze jó szándékáról, mitől
annak majd a füledobja reped ; a zeneszóra a népség kitódul a mező felé, ki
gyalog, ki szekérháton, ott elállják a síkságot, tizen-húszan egy szekéren, az
íQú sarjadék felkapaszkodott a fákra, onnan nézi, mint karzatról, a közelgő
mulatságot, s kiabál le az alant állókra: „Ott jönnek már, ott jönnek már !"

Jönnek bizony! Elől jön kisbíró uram. Fölvitte Isten a dolgát; most
lovon ül. Utána egy banda czígány, mind egy hosszú szekén-e rakva : a
primás áll a szekérben, úgy húzza ; a trombitást szidja a kocsis, hogy ne
trombitáljon a fülébe; saroglyában ül a brúgós piros nadrágjában, s szabódik
a mészáros legényeknek, hogy neki ne ereszszék azt a tulkot, melyet a
szekér után vezetnek.

341

Mert a mulatsághoz harapni is kell valamit : ökröt fognak sütni. Ott
a másik szekéren a nagy rettentő bogrács, meg a sok jó czipó, a hordó bor
is ott van, még pedig tíz akós, s zöld mázos korsókkal két szép hajadon
leányzó ül rajta, a kik majd osztogatják.

Következnek aztán szép rendben a lovas legények, négyével egy
sorban. A rendet az érdemes elöljáróság zárja be, a tiszttartó csézájának
adva első helyet, melyen ott ül a tisztelendő úr is.

A mezőre érve, kisbiró uram kilovagol a piros zászlóval a határ-
halomhoz, s letúzi azt oda ; ekkor a lovas legényeket mind sorba állítják.
Biró uram megfeddi őket előre, hogy le ne essenek a lórul, meg hogy
egymást le ne taszigálják, és hogy azután becsületére váljanak a helységnek,
el ne kapja előlük a pünkösdi királyságot valami idegen.

Ekkor azután jelt ád a kovácsmesternek, a ki katonaviselt ember
levén, ért az ágyúzáshoz. Három mozsár van ám leásva a földbe, beverve
faczövekkel a szájuk. A kovácsmester hosszú nádszál végibe égő taplót
szorít, azzal hasra fekve oda csúszik a szélső mozsárhoz s messziről elpuk-
kantja a nagy hangú vasat. Az asszonyi nép a füleit dugja és sikoltoz ;
a gyerekhad szalad a kilőtt fojtás után, ha meg tudná találni.

Szól a második lövés is, azután meg a harmadik ; arra elkezd vala-
mennyi lovas vágtatni a kitúzött czél felé. Egy darab ideig semmit sem látni
belőlük a támadt nagy portól ; hanem egy kis szellő elveri a port róluk, s
elétúnik a versenyzők csapatja. Összevissza vannak már zavarodva; ki elébb,
ki hátrább; egyiket félrevitte a lova, azon jót kaczagnak; másiké megállt a
pálya közepén s összevissza forog; de nyargal a többi, öten-hatan kiváltak
már a többi közül; a paripák lába alig látszik a földet megérinteni; mintha
repülnének, mintha a lobogó mente a lovasnak szárnya volna, mely a leve-
gőben hajtja. A versenypálya felén végre két lovas nyomul legelőbbre : egy
szürke, egy ráró. A szürke nyeri el ; a ráró nyeri el ! mondják itten-ottan ;
a ki nem hisz, fogadjon egy pint borba. Még egy ugrás, még egy szorítás,
kettő közúl egyik a czélhoz ért hamarább, mint a másik ; az pedig a szürke
volt. Csak egy lófejjel ért hamarább a piros zászlóhoz.

A lovasok újra visszatérnek, megint sorba állnak ; harmadik lövésre
újra kezdődik a verseny. A rárós lovas csak úgy mosolyog magában, s egy
pár ölnyire is elébb hagyja futni versenytársa lovát. Akkor aztán sarkan-
tyúba kapja ő is rárót s hátrahagyva valamennyit, oda vágtat a szürke
oldalához. Egyenlően futnak, mindkettő jó ló és jó lovas. Egyik sem enged

342

a másiknak. Az egész népség kiabál utánuk : „ne hagyd magad szürke,
ne hagyd magad ráró; szorítsd Jancsi, szorítsd Miska!" Ezúttal a ráró ért
egy fejjel hamarább a czélhoz. A biró már akár Ítéljen.

Lassan, lassan, biró uram; még egy futás az élet. Ez koronázza be.
Az lesz- a pünkösdi király, a ki most nyer.

Harmadszor csak a két lovas fut, ki a két első futásban nyertes
maradt, a többiek félre állnak. A i^áró lovasa még ekkorig egyszer sem üté
meg paripáját, karikás ostora most is oda van akasztva a nyakába ; ezúttal
hát levág egy kis hajlós fűzfavesszőt, s a mint megindulnak, kettőt rávág
vele a lovára. Mint a dühös vihar nyargal a paripa e két ütéstől bőszülten
előre, a jó szürke messze elmarad mögötte, a diadalmas legény a legnagyobb
rohanás között visszafelé fordítja orczáját elhagyott társára, mintha azt kér-
dené tőle: „hol maradtál, szolgám?" Az egész nép tapsol.

Ekkor a ráró diadalmas lovagjának virágokból és hosszú szomorúfűz
ágakból font koszorút tesznek fel a kalapjára s mint a pünkösd királya,
ő kezdi meg a tánczot az esteli mulatságban. Egy évig azután őt nevezik
pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres czím.
Járnak e mellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden
lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos ; lovát, marháját tartoznak
társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követ el, azért testi bünte-
téssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig. Akkor
azután vége van a pünkösdi királyságnak, ha csak újra megint nem a ráró
lesz a győztes a versenyfutásban.

Insurgens. Ez volt neve az első napóleoni hadjáratokban résztvett
nemesi felkelőnek. Megvolt annál is a régi vitézség; egyes dandárokban
verekedett is emberül, ezredenkint harczolt a wagrami, asperni ütköze-
tekben; ámde a leggyarlóbb volt a fegyverzete. A többek között a főhadi
kommandó a lovas insurgenseknek szuronyokat osztatott ki.

Mikor a győri vesztett ütközet után a szétrobbantott csapatok Buda
felé igyekeztek, Alvinczy tábornok fel akarta őket tartóztatni. Ekkor egy
öreg nemes odalép eléje s azt kérdi tőle : ^^Kcnd az az Alvinczy .^" Azzal
előhúzza a köpönyeg alól a puskáját, a melylyel csatába küldték : nem volt
annak se ravasza, se sárkánya. „Nem sütné meg kend ezt a puskát?"
Es még mai nap is, ha valal\;inek gorombaságot akarunk mondani, de
hogy az még se legyen kimondva, csak azt kérdjük tőle : „ Atv/c/ az az
Alvinczy ?'■'■

343

Huszár. Milyen büszke a maga rangjára a magyar huszár, azt maga
hadd mondja el. A szálláscsináló káplár összeperel a biróval, a ki azt hiszi
magáról, hogy 6 a falujában az első ember. „Hallja kend! Első a világon
az Ur Isten ! Azután jön a király. Azután jön a huszár, azután következik
a huszárnak a lova, azután a huszár lovának a patkója. Azután jön a
semmi. Azután jön egy pár rongyos, sáros csizma. Csak azután jön kend,
biró, abban a csizmában."

Harczmodorát jellemzi az, mikor a rekrutát tanítja a káplár a hat-
vágásra. „Hát a védekezés hogy megy?" szeretné az tudni. „Az nem a te
dolgod! förmed rá az oktató, te csak vágj; parírozzon az ellenség!"

Önbizalmát kifejezve találjuk abban a felfohászkodásában, melyet a
rohamra indulás pillanatában küldött fel a magas mennyekbe: „No most
uram Isten, se nekem ne segíts, se az ellenségnek. Te csak nézd, hogy mit
csinál a huszár." (S hogy ez nem üres szó-fia beszéd, an^a a sok példa közül
csak az Ulm melletti hőstényt hozzuk fel, a hol a francziáktól minden
oldalról körülfogott fővezért, János főherczeget, egy svadrony huszár vágta
ki az egész ellenséges hadtömeg közül. Az egész svadronyból csak hat
ember maradt élve ; de a vezért mégis kiszabadíták.)

A verbunkosok, a hogy a toborzókat nevezték hajdan, a magyar
népéletnek egyik tipikus jelenségét képezték. Tiz-tizenkét nyalkán öltözött
huszár tarsolyosan, lódingosan, tollforgós csákóval kiállt a népes vásárpiacz
közepére kört formálva, mindegyiknek a kezében boros palaczk, s elkezdte
tánczolni czigányok zenéje mellett azt a délczeg, férfiaknak való lejtőst,
melyet a vigalmakban „ verbunkos "-nak neveztek, s a látványra oda csődülő
legénység közül kiszemelve a katonának termettet, oda csalogatta a táncz-
körbe, s aztán biztatással, dicsekedéssel addio- hiteoette, mísr az belekóstolt
a borába, parolát adott, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy az ö
süvege, meg a huszár csákója helyet cserélt, s akkor aztán már fel volt
avatva katonának; de a nóta szerint rendesen úgy járt, hogy „hej, mindjárt
rászedtek : huszárnak álltam be s bakancsosnak tettek ! " A híres zeneszerző
Biharinak volt egy toborzó nótája, melyet „harmincz emberes nótának"
neveztek azért, hogy egy ilyen katonaállítás alkalmával erre a nótára egy
délután beállt a verbunkba a Debreczen városára kivetett hannincz ujoncz-
számot betöltő legénység. — Ha így ki nem telt, neki indultak az elöljárók
vasvillával, kötéllel összefogdosni a katonának való legényeket, a hogy a
népdal megörökíté : „Már mi nálunk verbuválnak — - Kötéllel, — Elfogják

344

a szegény legényt — Erővel. — A gazdagnak öt-hat fiát — Nem bántják:
— A szegénynek, ha egy van is, — Elrántják". Az ilyen erűvel katonának
vitt legényekből lettek aztán, ha megszöktek, a „szegény legények", a
pusztázó zsiványok, a kik az egész társadalommal szembeszállva, a kaland-
hősök regényes hírével avatták be magukat a népéletbe, s hosszú időn át
valóságos különlegességet képeztek a magyar tipikus alakok között. Később
a toborzás „felpénz" osztogatása mellett eszközöltetett; a felcsapok húsz,
harmincz forintot kaptak, s ezért kötelezték magukat tíz esztendeig szolgálni.
Obsitos. Eredeti alak az obsitos is, az ő hallatlan nagy füllcntéscivel,
mikor hazakerül. Hogyan utazott a világ végéig, a honnan a lábait a sem-
mibe lóggatta le ; az ellenség hadvezérét egy paraszthajszálon múlt, hogy
el nem fogta. Király ő felségénél is látogatást tesz, s beszél a királynéval,
mikor az épen a konyhában ezüst sodrófával nyújtja az arany tésztát.
Költőink közül Garay János „Obsitos" -ában és Petőfi „János vitéz" -ében
találjuk megörökítve e népszerű alakot, melyet színmüiróink is gyakran
szerepeltetnek.

Ezenkívül egyes néptájak is bírnak saját adomaköri'el, mint a palóczok,
székelyek ; s ide soi^olhatók a czigányok is, mely népfaj észjárása annyira
bele van olvadva a magyar nép humorába, hogy tréfáival és furcsaságaival
annak mintegy savát-borsát képezi. A mindig szegény, de mindig jókedvű
magyar czigánynak tréfás ínsége, czifra rongyossága, günynyal vegyes
alázata, kifogyhatatlan furfangjai, ötletes ravaszsága belejátszik a magyar
népéletbe. „Nem szereti czigány a szántást", „Nem úgy verik a czigányt",
„Dicséri, mint czigány a lovát", régi közmondások. Mikor eladta a czigány
a lovát, figyelmeztette rá a vevőt, hogy annak ugyan semmi hibája nincs ;
csakhogy épen „csillagot nem vizsgál, vasat nem rág és fára nem mász".
Aztán, mikor már haza akarta vinni a lovat a vevő, akkor vette észre,
hogy a ló vak (azért nem vizsgál csillagot), a zablát nem engedi a szájába
tenni (vasat nem rág), s mikor hídra ér, nem akar rajta keresztül menni
(fára nem mász).

Nevezetes tanúságot tesznek még a magyar néphumorról a közmon-
dások, melyek virágos arabeskjcikben hasonlítanak a keleti népek, törökök,
perzsák közmondásaihoz, a hogy ezeket a népdalok rovata alatt majd bemu-
tatjuk, de gúnyos kifejezéseik azoktól különbözőkké teszik. A biráló ész,
a szabadelvű szellem ezeket már az európai nyugoti népekéivel rokonosítja.

345

Ugyané humor nyilatkozatait leljük fel a népszokásokban és népmesék-
ben. Ezek közül egy, melyet még nagyon kis gyermekkoromban hallottam
elmeséltetni , megragadja a figyelmet naiv fantáziája által, mely minden
ízében nemzeti s a mellett valódi társ-alakja a német Eulenspiegelnek,
csakhogy minden ötletében ős eredetiséget mutat fel. Ez a Csalóka P^ter
meséje, ki százféle furfanggal csalja a hiszékeny embereket. Eladja a süvegét
drága pénzen borkedvelő legényeknek; mert annak az a varázsereje, hogy ha
az asztalhoz csapják, azzal ki van fizetve a hozatott bor. Mikor a rászedetést
észreveszik, s rajta mennek, elébb kidűlni akaró jegenyefa emelésére biztatja
őket; majd kicsalja alóluk az egyik lovat; aztán lecsalja a lábukról a fél-
csizmát, fázó lábait a holdvilágnál melengetve ; akkor megkötözik, zsákba
dugják, hogy a vízbe vessék, de még a zsákba kötve is rászedi az oda
vetődő mészárost: azzal a kiabálással, hogy „nem leszek Liptóban viczispán!"
elhiteti vele, hogy elsővel akarják erre a méltóságra elvinni. A mészáros
helyet cserél vele; azt dobják a vízbe. Csalóka Péter odább áll a tulkokkal.
Üldözői megint utolérik : akkor a tulkokat a víz partjára állítva, rábíztatja
őket, hogy ugorjanak a vízbe, mely az ökrök alakját visszatükrözi : ő is
onnan hozta ezeket itt. Azok odavesznek. Csalóka Péter sok pénzt kap az
ökrökért, mikor azt számlálja, lakodalmas menet jön. Ott elhiteti a nász-
néppel, hogy ő ezt a pénzt egy kútból merítette, megmondja, hogy hol
az a kút. Arra mind elszalad a násznép, a menyasszony magában marad.
Csalóka Péter rábeszéli, hogy legyen az ő felesége : átadja neki a pénzét,
s a házához utasítja. Maga pedig felveszi a menyasszony elcserélt ruháit s ott
marad a vőlegényt bevárni. A nászéjen azonban, melynek helye a szénás
padlás, maga helyett egy nagy kecskebakot lop oda a vőlegény mellé, a
melylyel a vőlegény nagyon meg van akadva. Egyre kérdezgeti a padláson
háló anyjátul : „Anyámasszony, volt kendnek két szarva, mikor kend meny-
asszony volt?" — „Volt apádnak, lesz neked is: alugyál szépen!" Csalóka
Péter ez alatt elbújik egy méhkasban. A lakodalmas nép mézes bort akar
inni s mézet megy lopni. Épen azt a kast emelik el, a melyben Péter rejtő-
zik. Csalóka Péter úgy összeveszíti őket, hogy utoljára eldöngetik egymást:
ő pedig haza oson a menyasszonyhoz, s aztán éli világát kedve szerint.

A kor haladtával egész adoma-körök válnak elavulttá. Elmúlt a diák-
életből az a humor, a melyet a zárdai bennlakás kijátszása, a legatióba
járás patriarchális kedélyessége fejtett ki, nincsenek már karakán fiúk,
maguk a collegiumi műszavak is feledékenységbe mentek ; oda a debreczeni

M. 44

346

makhinistaság ; maga a kis bot és nagy bot, a melyekhez annyi adoma van
kötve, már csak a múzeum régiségtárában látható, ámbár még most is
akad „szittya", a ki azt kinyújtott karral fel tudja emelni s a feje körűi
megforgatni. Hajdan a tűzoltók úttörő jelvénye volt. Mendikáns sincs már,
a cynicus humor csemetéje. A jurátusok osztálya nem szaporítja többé a
fiatalságnak rövid ideig tartott kiváltságos fény- és árnyképeit; nincs ver-
bunkos, a ki czifra ötleteivel toborzza a piaczon a legénységet. Elmúlt
a nemesség kiváltságos hatalma, a régi restaurationalis furfangok (de van
helyettök más) ; a Döbrögiek válfaja nem hallatja parancsoló szavát, nem
diktálja az olvasatlan huszonötöt a parasztra, a Józsa Gyuri-féle különcz
alakok nem találnak maguk számára való világot, s a vadregényes szegény-
legénységnek, s vele együtt a betyáradomáknak véget vetett a csendőrség
intézménye, de a magyar népliumor azért megmaradt s talál magának új
tárgyakat az új korszakban.

A magyar népköltészet.

A magyar népdaloknak már egész iro-
dalma van. A régibb nyomtatott és irott
gyűjteményeket a negyvenes években össze-
szedte, a Kisfaludy - társaság megbízásából,
Erdélyi yános három vaskos kötetben, melyek
közül az első tizenhárom könyvi'e felosztva
tartalmaz: szerelmi dalokat, lakodalmi verse-
zeteket, bordalokat, haramia- és pusztai dalo-
kat, gúnydalokat, istenes nótákat és bús ver-
seket; szent énekeket, karácsonyi rigmusokat;
történeti nemzeti dalokat; katonai, hadi dalo-
kat, románczokat és népballadákat, játék- és
gyermekdalokat , végre csángó dalokat ; a
második és harmadik kötet ugyanezen gcnrcket
k-ibővítve, hozzájok teszi a székely né]:)dalokat.
Ezeket azonban sokkal gazdagabb gyűjtemény-
ben bocsátotta közre Kriza yános „ Vad
rózsák'-'- czímű munkájában. Később ismét foly-
tatta a népdalok összegyűjtését a Kisfaludy-

44*

348

társaság, Gyulai Pál es Arany László szerkesztése mellett, a kik a fentebbi-
fajokat újabb aratással gazdagítva, új fajokkal is szaporíták, minők a kará-
csonyi mysteriumok és vízkereszti játékok, a tánczszók és dajkarímek ; ez
utóbbi gyűjtemény is három erős kötetre terjed. Mindezen gyűjteményeket
nagy becsű értekezésekkel magyarázzák a tudós szerzők, kik a kétezerét
meghaladó népköltési adatokból nemcsak a mostani magyar népéletet,
szokásokat, kedélyt, észjárást híven visszatükröztető képet alkotnak meg,
de még a történelmi múltra is visszavetődő derengést támasztanak belőlük.
Mindezen gyűjtemények kétségtelenül közvetlen és elmondhatni, hogy
jótékony hatást gyakoroltak a magyar nemzeti költészetnek Petőfi, Arany
és Tompa óta követett egészséges időmúlására.

Valamint adomáiban, úgy népdalaiban is saját magát tükrözi vissza
a magyar népélet, elannyira, hogy a népdalgyűjteményekben még a korsza-
kokat is meg lehet jelezni, a melyekben a különböző dalok keletkeztek.
A régi szerelmi dalokban hűség, gyöngédség, napos szenvedély, szivárványos
költői képzelet uralkodik, sőt a század elején még ábrándos érzelgősség is
vegyül ezek közé ; az újabb negyven év óta keltek már kevésbbé szigorú
erkölcsűek s inkább megérzik rajtok a könnyű vérűség.

Hajdan a hű szerető kedveséhez így szólt :

Éjjel nappal, reggel estve,
Szívembe te vagy lefestve,
Arany színnel ...

Ugyanezt a hizelgést énekli a legkedveltebb dallamú régi nóták

egyike :

(„Mariskám, Mariskám!")
Reggel, délben és a késő estve,
Szívembe egyedül csak te vagy lefestve.
Áldjon meg a mindeneknek alkotója,
Ámbár te vagy dúlt szívemnek elrablója.

Ismét más dal szerint így szól a szerelmes kedveséhez :

Rózsa vagy, rózsa vagy, Aranynál, ezüstnél

Még annál is szebb vagy ; j Nekem kedvesebb vagy !

Minő költői pazarlás van e következő négy sorban :

Nem anyától lettél, \ Piros pünkösd napján,

Rózsafán termettél, \ Hajnalban születtél.

349

Minő előkelő kifejezés van e dalban :

Olyan a szemed járása, Olyan a szád mosolygása,

Mint a csillag ragyogása, J Mint a hajnal hasadása.

Milyen igaz és szép, pedig mily egyszerű érzelem e versben :

A szerelmet pénzen \ De egy édes csókon

Nem lehet megvenni, \ Ki lehet alkudni.

Mily valódi erő van e dalban :

Búzát kötöttem keresztbe. Valahány szem van ezerbe,

Nem tudom, hány van ezerbe? \ Annyiszor jussak eszedbe.

Milyen szűzies gyöngédség e meghívásban :

Az alföldön halász legény vagyok én,
Tisza partján kis gunyhóban lakom én.
Barna kis lány, jöjj be hozzám pihenni,
Édes anyám majd gondodat viseli.

Néha az epedésen túl nem is hatol az érzés, mint ama legismertebb
és legszebb népdalban :

Cserebogár, sárga cserebogár.

Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár ?

Azt sem kérdem, sokáig élek-e?

Csak azt mondd meg, rózsámé leszek- e ?

Ha elválik a kedvesétől, szerelmét nem tudja elfelejteni :

Kidűlt a fa mandulástól,
El kell válnom a rózsámtól ;
Úgy elszakadtam szegénytől.
Mint őszszel fa levelétől
Megválik.

Az elbujdosó magával viszi kedvese kezkenöjét s így énekel :

Csókolom a kezkenőm ;
Gondolom, a szeretőm.

Még hűtlen kedvese iránt is gyöngéd. Szemrehányásában is ott van
a szeretet melegsége :

A te szemed olyan kerek. Lám az enyém olyan igaz,

A hányra néz, annyit szeret ; \ Száz közül is téged választ.

350

Még az elhagyó kedveshez is hű marad :

Találsz te még szebbet, jobbat nálamnál ;
De nekem csak olyan kell, mint te voltál.

Majd megint szánja a hútelent :

Hervadj rózsa, hervadj, í Míg az enyim voltál,

Mert az enyim nem vagy ; \ Piros rózsa voltál.

Es marasztalja:

Látod rózsám a szalóczi nagy hegyet?
Ha az elfogy,, akkor leszek a tied.
Azt a hegyet a kötőmben elhordom.
Csak ne hagyj el, édes kedves galambom.

Es soha sem átkozza :

Nem átkozlak, nem szokásom, \ Felhat a magas egekre.

De sok sűrű sóhajtásom \ Hej, te felelsz mind meg ezekre!

Ez utóbbinak a dallama is egyike a népzene legismeretesebb reme-
keinek.

Számos a népdal, mely keserű gúnynyal üldözi a leányt, ki a pártáját
elvesztette, a menyecskét, ki az urát nem szereti; ellenben felmagasztalja az
állhatatos hűséget, a gazdagság csábjaira nem hajtó s a szegény kedveshez
hűen tartó igaz szerelmet.

K pusztai dalokban megtaláljuk a magyar népéletet külső szokásaiban,
ezek közül egyik legjellemzőbb a gulyás dala (sokat énekelt dallamra), mely-
nek néhány szakaszát közöljük.

Nem bánom, hogy parasztnak születtem, | Magamban is helyén van a lélek,

Csak azért, hogy gulyássá lehettem. \ Sem zsiványtól, sem vadtól nem félek,

Nem cserélnék cserényt palotával, | Ha szegény is, de magamé vagyok.
Sem életet köszvényes nagy úrral. Szolgálatba szabadságért állok.

Kis királyság az én állapotom ; Ha látom a fergeteg elejét.

Igazgató törvény bunkós botom. Begyűröm a süvegem tetejét.

Országom az egész baromjárás. Csak úgy nézem az időt alóla,

Nagy potentát egy révbeli gulyás. | Még a jég is visszapattog róla.

Hat bojtárnak vagyok fejedelme, j Ha tarisznyám vetem a vállamra,
így tisztelnek : gazduram ő kelme. Velem jár-kel, mint az éléskamra.

Gulya keríti be cserényemet. Bogrács, veder, szolgafa, vaskanál,

Hat komondor estrázsál engemet. í Mindenem van, mi is kell több annál.

351

Délben, ha kész bográcsos ebédem, | Ebéd után, ha rám jön az álom,

Körülüli velem a cselédem, | Gyepen vetett ágyamat találom.

Úgy jól lakom fordított kásával, ; Jobban nyugszom bokrok árnyékában.

Mint a goróf húsz-harmincz táljával. i Mint beteg úr lúdtollas ágyában.

Ellentétet képeznek e napsütötte pusztai képpel a rablók, pusztázó
betyárok életéről szóló dalok, borongós pusztai kép, szélsüvöltéssel vegyült
panaszhang, farkasüvöltés, bús sejtelem, hoUó-károgás, bilincszörgés össze-
vegyülve :

Hideg szél fúj éjszak felől,

A lelkem is fázik belől.

Holló károg utam elé.
Varjú követ mindenfelé,
Kezemben a csákány pereg.
De szememből könny csepereg.

Nap nappal, hold éjjel nekem már nem jő fel.
El vagyok temetve örök sötétséggel.

Némelykor fellobban a szilaj kérkedés, fitymálása az egész világnak, daczolás
a hatalmasokkal, mámorral hevített legénykedés, de a végén megint csak
a melancholikus elmerensfés az elkerülhetetlen balsors fölött : közé fűzve a
tüskébúl kötött bokrétának egy-egy pusztai vadvirág, egy betyárhoz illő
könnyelmű szerető, száz forintos selyemkendőt viselő csapiárosleány, a ki
utoljára is vesztőhelyre viszi az elárult szeretőt. De van olyan dal is, mely
a betyáréletet valódi genrekép alakjában a maga Ínséges volta szerint
rajzolja, mint a „Buga Jakab éneke" :

Mit búsulsz kenyeres? midőn semmid sincsen.

Erre így felel a kérdezett :

Ki van az oldalam, rongyos a dolmányom,

Hátam lapiczkáját veri a kalpagom.

Lábáról lovamnak lehullott a patkó,

A ki még rajta van, az is csak kotyogó.

A köpönyegemben sok kárt tett az eső.

Van még egy tarsolyom, de az is csak végső,

A farkasbőrömnek lekopott a szőre.

De szennyes az ingem, nincs ki fehérítse.

A későbbi népdaloknál ebben is sülyedést találunk; a hajdani lovagias
hetvenkedés helyét sok helyt a babona foglalta el; a futóbetyár énekel az

352

üldöző pandurhadiiagyról, hogy annak „ördöngös sipka van a fején, aczél-
tűkör a zsebébe', azzal lát el hét mérföldre. Bagoly szem van hóna alatt.
Sötét éjszakán is láthat. Gyíkvért kever a borába. Azért nem fél ő magába,
Kigyózsír bajuszpedrője. Kakas-zsírral kardja kenve." A míg ez ide nem
jött, addig úr volt a betyár a Maros és Tisza között. — Ez a faja a nép-
költészetnek hőseivel együtt kialvóban van már, s nem kár érte.

K gúnydalokbaii találjuk jellemezve a népnél otthonos gyarlóságokat, az
iszákosságot, korhelységet, a czifra szegénységet, kopott uraságot, az asszo-
nyok fényűzését, a leányait férjhez adni törekvő anya furfangjait, a nyíri
dámák feszességét, az elöljárók huzavonáit, nagy adalékban a katonaéletet :
„Verje meg az Isten a mészáros bárdját! Minek vagdalta el a kis borjú
lábát } Mostan a kis borjú nem tud lábán járni : Szegény katonának hátán
kell hordani"; meg aztán, a hol a katona „csillagot néz vacsorára!" Az
újabbkori, különösen az ötvenes és hatvanas években támadt katonadalok
csak keserű búskomorságot hangoztatnak, többnyire Olaszország a kelet-
kezési helyük.

Egyik így szól :

Nagy-Abonyban csak két torony látszik,
De Majlandban harminczkettő látszik.
Inkább nézném az abonyi kettőt.
Mint Majlandban azt a harminczkettőt.

A gúnydalok közt sajátszerű genret képeznek a koríesuőták , a
melyeket a képviselőválasztások forró és borral öntözött időszaka szokott
kivirágoztatni ; vannak közöttük talpraesett ötletes rigmusok ; a legtöbb
azonban csak az alkalmi pasquillok színvonalán marad; a nótáik rendesen
ismeretes népdallaraok szoktak lenni. Rokon elem ezekkel a bordal génre,
melyben szintén nincs szűke a népköltészetnek, és a lakodalmas rigmusok,
de a melyeknek már nincs dallamuk. A bordalok közül egyet kiszemeltünk,
mely eddigelé egy gyűjteményben sem található, ámbár e század 30-as
éveiben a legelterjedettebb volt, s azért is nevezetes, hogy a legsajátszerűbb
metricus összeállítással bír, mely az egész bordalnak dobverésszerű pergést
kölcsönöz.

A két első bús andante sor után

Múlik, mint az árnyék, ez az élet, — | — | — |""| —

Észre sem veszszük, hogy semmivé lett. — | — | — |""| —

(Idáig gyászdalnak is beválnék) következik az allegro :

_ 1^ l_l

yj KJ \j

35á

Hej bizony — esztelen — a ki busnl — mikor ^ ^ ^ | -^v \-^^^\-w^
(örömök közt ^ w - _

Mulathat és vigadhat. ^ - | -^ - | v. - | >^

Észre sem — is veszi — elsuhan — élete -w>^ ^-^.^^-^^^-^.^
Elenyészik, ^ ^ —

Mint az őszi lenge köd, _ >^ | _ ^ | _ ^ | _

Megszaporodik ez az életfonál -|^www^^| — | —

A kotyogó kebelű kancsónál. -|vvv>j^v| — | —

Jöjjetek ide szaporán ti azért, -l^^^w^^l — | —

Kikbe szívetek az örömhi'iz ért, _|wvwwo|--|--
Fogj nosza kulacsokat.
Tölts tele finakokat,
A fekete bajokat

Öntözd le! ~ I ~ I ~

Ennyi pyrrhichiust összetalálni a magyar nyelvben valódi virtuositas
volt. A dallam is ehhez van alkalmazva.

Ismeretesek, különösen az islvolákban a diákoknál, a hazafias és Jiarczias
népdalok, ezek között a „Már Belgrád a mi várunk", amazok közt a híres
Rákóczy-nóta : „Hej Rákóczy, Bercsényi." — „Magyar szív, váltig hív." —
„Isten áldja meg a magyart ! Tartson neve, míg a föld tart. Paradicsom-
hazájában, Éljen, mint hal a Dunában." — „Bölcs vénekkel a tanácsban,
Tűz ifjakkal a csatában. Bővelkedjék szép szüzekkel. Deli karcsú menyecs-
kékkel." — „|ó bort ide hát és nem mást. Köszöntsük el az áldomást,
Isten tartsa királyunkat. Országunkat, mindnyájunkat." Van e gcnreben egy
sajátszerű dallamú „marsch" is, mely I. Napóleonról szól : ^^Már siess
Jiazádha vissza vert seregem.'-'- A leghíresebb induló a i?í//'í/í:sj)^rí'7 nevezett,
azonban volt ugyan versre téve egypárszor, de éneklésre nem válik be.

A nemzeties népdalokhoz sorolhatók még Tinódi Sebestyén diák énekes
versei, a melyek közül többeket kardalokban szoktak énekelni, mint pl. ezt :

A régi gonosz időket éneklem, \ Jó Török Jánosról én emlékezem,

Kinek hire neve kedves énnekem, / Atyja halálán kesereg én lelkem.

A népdalok szerzői többnyire ismeretlenek. Vers és dallam úgy látszik,
hogy egyszerre születik. Aratók a mezőn, leányok a fonóban felkapják s
aztán száll az faluról falura, mezőről mezőre, míg az egész hazában elterjed
s felhat még az úri termekig is, vagy a színpadon nyer polgárjogot. Néha
ismét megfordítva, magasröptű költői művek nyernek kiváló zeneköltők
által népszerű dallamot, s így terjednek el a nép között, mely azokat saját-
ít. 45

354

jává teszi. Az ilyen nepdali honosságot nyert költemények között elsó
helyen említhetjük Vörösviarfy Mihály Szózatát: „Hazádnak rendületlenül
légy híve, oh magyar"; Kölcsey hymnuszát : „Isten áldd meg a magyart
jó kedvvel,, bőséggel" ; Petőfi dalai közül : „Kis furulyám szomorú fűz ága" , —
„Ereszkedik le a felhő", — „A szerelem sötét verem", s különösen e két
strófás dalt :

„Juhász legény, szegény juhász legény, í — „Ha ez a pénz volna csak foglaló,

Tele pénzzel ez a kövér erszény, \ S még száz ennyi lenne borravaló,

■Megveszem a szegénységet tőled; ( S id' adnák a világot rá'dásnak;

De rá'dásul add a szeretődet." j Szeretőmet még sem adnám másnak."

Arany Jánostól :

Leesett a Rigó lovam patkója, ? Volt i;ekem egy darnszőru paripám.

Jeges az út, majd kicsúszik alóla, í Eladatta a szegedi kapitány !

Fölveretem orosházi kovácsnál, — í Ott se' voltam az áklomás-ivásnál.

Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál. \ Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál.

Tompa Mihálytól :

Télen, nyáron pusztán az én lakásom.

A század elején különösen népszerűek voltak Csokonai dalai : „Földiekkel
játszó égi tünemény! Istenségnek látszó csalfa vak remény." — ■ „Este jött
a parancsolat, Violaszín pecsét alatt" , s a negyvenes években országszerte
énekelték Vörösmarty „Fóthi dalát" :

A legelső magyar ember a király ;
Érte minden honfi karja készen áll.
Lelje népe boldogságán örömét.
Hír, szerencse koszorúzza szent fejét.

Nevezetes azonban, hogy a legfényesebb harczi korszakoknak a nemzeti
hadsereget lelkesítő dalai, a melyek mellett csaták után megpihentek, tánczra
kerekedtek, mily ártatlan tartalommal bírtak, így az 1809-diki nemesi
insurrectio dala ez volt :

Sárga csizmás Miska sárban jár, \ Ne várd Panni Miskát, mert nagy a sár:
Panni patakon túl reá vár. í Sárga csizma sárban járni kár.

Az 1848/9-iki hadjáratban pedig több csatadal s azok közt egy magyar
szövegű marseillaise mellett, a harczi kedvre gyulasztó énekekkel leginkább
ez a dal járt együtt a táborral :

Ég a kunyhi'), ropog a nád : í Míg a barnát szorongatom,

Szorítsd hozzád azt a barnát ! i Azt a szőkét elszalasztom.

355

Az a dal, hogy

Lajos bácsi azt izente,
Elfogyott a regementje,

mint elbúsult hangulata is mutatja, már a hadjárat vége felé keletkezett,
s nem sokára már csak azt énekelték, hogy

Megvirad még valaha ;
Nem lesz mindig éjszaka.

Jeges az út ... .

Ezt a nótát húzta Boka Károly Paskievicsnek, mikor Debreczenben
mulatott.

Es mikor már minden elmúlt, a népdal tartotta fenn a magyarban
a lelket.

A magyar ncpballadák és néprománczok a tulajdonképeni népdaltól
abban is különböznek, hogy ezeknek ritkán van énekelni való dallamuk.
Ezek között a legrégiebbek egyike a „Szilágyi és Hajmási", két fogoly
nemes ifjú és a török szultán leány balladája, melyet

45*

356

Ezerötszázban és hetven fölött irnak egyben
Egy ifjú szörzé vala ültében, Szöndörő várában
Egy poétának ő verseiből, szomorú szivében.

Az crdr'/yi iirphailadák között kiválóbbak Molnár Anna, Kőmíves
Kelemenné, Honikkli Zsuzsanna, Barcsay, Kádár Kata. Ezek közül a
^^Llolnár Aiiná'-'--x6\ szólót, mely legtöbb változatban ismeretes, több ilyen-
ből összeállítva, bemutatjuk.

„Gyere velem Molnár Anna ;
Vagyon nekem hat kővárom,
Hetediket most csinálom!"
„Nem mehetek Sajgó INklrton ;
Kicsi fiam sir bölcsőbe,
Jámbor nram az erdőbe!"
Mégis addig csalogatá,
A meddig elcsábíthatá.
Mennek, mennek, messze helyen,
Zöld erdőnek közepében.
„Ülj le ide Molnár Anna,
Burús fának árnyékába.
Hadd feküdjem az öledbe,
S nézz egy kicsit a fejembe."

Elaluvék vitéz uram,
S Molnár Anna feltekintő,
Burús fának tetejébe,
S meglátá a hat szép leányt.
Hat szép leányt .... felakasztva.
Meggondolá ő magában.
Hetediknek őtet teszi !
Megdobban a gyenge szíve
S niegcsordúl a meleg könnye
Vitéz urnák orczájára.
Vitéz uram felébrede;
„Mér' sírsz, mér' sírsz Molnár
Fcitekintél burús iára,
Burús fának tetejébe?"
„Nem tekintek vitéz uram :
Itt elmene három árva,
S eszembe jut kicsiny ílam,

Molnár Anna.

(Népballada.)

í Kicsiny fiam, jámbor uram."
„Indulj elől. Molnár Anna,
\ Burús fának tetejébe."
\ „Nem megyek én vitéz uram ;
í Nem szoktam én mászni fákon,
Mutass példát, menj előre.
Megtanulom majdég tőled."

Sajgó Márton fölindula.
Éles kardja visszahulla.
„Add föl, add föl Molnár Anna!"
„Mindjárt, mindjárt jó katona."
Felkapja fényes pallosát.
Lecsapja a Sajgó nyakát.
Felöltözött gúnyájába :
Talpig veres ángliába;
Felszökött a paripára
S elindula hazájába
Jámbor ura kapujába.

„ Aluszol- e jámbor gazda!"
„Nem aluszom jó katona."
„Adsz-e szállást éjszakára ?"
„Nem adhatok jó katona.
Elhagyott a feleségem,
Síró gyermek tűzhelyemen."
„Attól ugyan adhatsz szállást,
Anna '. ; Hallottam én gyermeksírást. "

„No, ha úgy van, gyere be hát,
Eltöltünk itt egy éjszakát."
„Flallod-e te jámbor gazda.
Van-e jó bor a faluba ?
Ha van j(') bor a faluba,

„Add föl, add föl Molnár Anna!"
„Mindjárt, mindjárt jó katona."

358

Hozz egy kupát vacsorára." í Leültek a vacsorához,
„Ej ! a jó bor messze vagyon, S szól a vendég a gazdához :

S a gyermekem kire hagyom?" | „Hallod-e te jámbor gazda,
„Míg az apja oda jára, Egyet kérdek, felelj rea :

Én viselek gondot rája." l Feleséged, ha még élne
S hogy elmenjen alig várja. S élve hozzád hazajönne,

S míg a gazda borért jára Megvernéd-e, vagy megszidnád ?

Kigombolá a dolmányát, Vagy holtig szemére hánynád?"

Megszoptatá síró fiát. > »Meg se szidnám, meg se verném.

Megszoptatta, megcsókolta, í Még éltibe föl se vetném."

S a tűzhelyen elaltatta. | „Én vagyok a feleséged,
Hogy az apja megérkezik, ' Kivel elmondtad a hitet."

Sírást nem hall, csodálkozik, i Leüle a nyoszolyára
A gyermek tán azért hallgat, Megcsókolá kicsi fiát,

Hogy a háznál idegen van. l Kicsi fiát, jámbor urát.

A betyár balladák között legtöbb drámai erőt találunk a Fehér László
törtenetében, kinek a szűz leány húga, a bátyjáért feláldozza magát, s meg-
csalatva, bát37ja megöletojét megátkozza:

„Hadnagy uram, hadnagy uram, 5 „Mosdó vized vérré víUjon.

Átkozott légy hadnagy uram. í Lovad lába megbotoljon,

Tűz előtted kigyúladjon, > Földre téged agyonnyomjon.

Víz utánad felfakadjon. \ Páros késed kiforduljon,

A kenyered kővé váljon, \ Az is a szívednek álljon!"

A naiv románczok közül legismeretesebb az „Egyszer egy királyfi mit
gondol magában?" (Ennek valami nagyon egyszerű dallama is található.)
És a „Megkérette anyámat czifra szabó legény".

Az elsőben egy királyfi kocsis ruhában próbára teszi a gazdag biró
lányát és a szegény kosárfonó leányát : a koszorú a szegény leányé lesz,
a megszégyenülés a gazdagé. A másodiknál valódi művészi érzék mutat-
kozik a compositióban. A leány szegény kapáslegényhez megy nőül, az
anyja czifra szabólegényhez ; minden strófa elmondja, hogy milyen jó dolga
van az anyának, milyen szegénységben van a leánya, ezzel a folyton vissza-
térő refrainncl : „Öröme anyámnak czifra szabólegény. Siralom én nekem
szegény kapás legény".

A végső versszak azután így szól :

„Bottal költi anyámat czifra szabólegény :
Engem galambcsókjával szegény kapás legény ;
Örömöm én nekem szegény kapás legény :
Siralom anyámnak czifra szabólegény."

359

Midüu a magyar népköltészet gyűjteményeit végig olvassulc, (melyele
pedig még mindig nagyon hézagosak,) annak a felismerésére jutunk, hogy
a népköltészetet a valódi irodalmi színvonaltól semmi sem választja el ; mert
míg az előbbinek általános színezete a valódi költészet zománczát viseli
magán, addig kiválóbb költőink maguk is a népköltészettől tanulták el
az abban uralkodó sajátszerű rhytlimicus jó hangzást, az assonancet, az elő-
rímeket; a természetből elvont képek alkalmazását, a kevés szóval sokat
kifejező tömöttséget, a hirtelen fordulatokat az eszmejárásban ; űgy hogy
el lehet mondani, hogy nálunk a Hclicon tanúit a mezőtől; s nagy nevű
költőink mellett áll egy mindegyiknél nagyobb költő : a nép : névtelen és
méo-is halhatatlan !

A magyar közmondások.

A nép elmeműveihez tartoznak még a közmondások is. Ezekben a nép
életbölcsesége, olykor legmagasabb életelvei, elmélkedéseinek eredményei
foglaltatnak. Legvalódiabbak azok , melyeknek szabályos formájok van.
llyekben rakta le tei'mékeit a kedély ly el párosult értelem. Két vagy több
megfelelő mondat vagy szólás bizonyos rhythmussal , hangzatossággal
kifejezve : ennyi az egész. A mi nem formás, abban nincs része a kedély-
nek vagy szépérzéknek ; csak úgy vétetett át , vagy csak az értelem
egyoldalú műve.

Jellemzők bennök a nép erkölcsi s egyéb nézetei. Tanúsítják, hogy
fogta fel a nép például a maga emberi helyzetét. Nézzük csak gyűjtemé-
nyeinket az einbei- szó alatt: „Ember emberrel jó" (nem lehet nélküle). —
„Kis ember nagy bottal jár" (nagyot üthet). ■ — „Nagy ember nagyot
botlik." — „Kis ember sem szalmaszál." — „Nem tudja az ember, mitől
hízik." — „Nincsen ember hiba nélkül." — „Nem tudja az ember, mire
virad." — „Embert szaván, ökröt szarván fogják meg." • — „Megmondott
szóbul ért a magyar ember" (szerény, meggyőzhető okos szóval). —
„Ember teszen fogadást, eb a ki megállja" (gúnyos). — „Olcsó az ember,
a hol sok van" (a hol sok a versenytárs). — „Ember a fogával ás magának
vermet." — „Sűrűn vetik az emberséges ember magvát, de vékonyan kél
ki." — „Holtig csak elél az ember!" — „Ember a gáton." — „Ember
a lenben, de nem a kenderben." — „Terem az ember, mint a háti bőr." —
„Ember volt, megholt." — „Szegény ember szándékát boldog Isten birja." —

360

„Szegényt az ág is húzza." — „Szegénynek szerencséje is szegény." —
„Szegénységet, köhögést nem lehet titkohii." — „Szegény az ördög, mert
nincs lelke", — stb.

Mindezekből egy felől önérzet s a szegénységben való megnyugvás,
más felől komoly önismeret s önbírálat tetszik ki és igazi humor.

Ha pedig például a madár vezérszót tekintjük, látszik, mily sokat
foglalkozik a nép az élő természet e legkedvesebb állatával, mily sokra
használja fel hasonlatul.

A nép elmemúveinek e fajához közel állnak az úgy nevezett találós
mesék vagy rejtvények is. llyeket is sokat vesznek egymástól a népek ;
vett a magyar is. De azt mind sajátjának tarthatjuk, a melynek rhythmusos
formája van; mert azt mind megszerette, kebelében melengette, olvaszt-
gatta, ízléséhez idomította s finomult alakjában adja tovább és gyönyör-
ködik benne firól fira.

Hol valamely természeti tárgyat, hol valami elvont tulajdonságot
adnak föl más dolog képében, vagy szójátékkal jelezve kitalálás végett.
Néha egész allegória a föladvány : több tulajdonság lánczolata a termé-
szetből vett képekben.

Gyönyörű képekben irja le találtatólag a természetnek egy-egy jele-
netét: „Nap volt édes anyám, hold volt édes apám, kerek föld szült engem,
szél tánczra tanított, nehéz kő megrontott, csont — hús meglágyított, még-
is nyomorított, mikor megszalasztott" (búzából kenyér). — „Csont kürttel
kürtülnek, arany deszkák repedeznek, földi férgek pezsdülnek" (hajnal hasa-
dása). — „Kerek erdőt járattam, marok vesszőt vágattam, megjegyeztem,
ott Jiagytam (leány-eljegyzés). — „A kerek ég alatt kerek egy istenhi
(„istom"), kerek istenfának szép tizenkét ága, szép tizenkét ágnak ötvenkét
virága, ötvenkét virágon három arany alma" (év, hónapok, három fő-ünnep).
■ — «Egy fa felnő ága nélkül, madár rászáll szárnya nélkül, mind megeszi
szája nélkül" (gyertya meggyújtása s elégése). — „Arany tőkén arany tál,
arany tálban arany máj, abból eszik arany pál" (méz, méh). — „Erdőn
lettem, megölettem, halva éneklővé lettem" (hegedű).

Valódi költészet, melyet nem méltánylunk eléggé. A poézis igaz forrá-
sából merítve: a természetben való gyönyörködésből, játszi kedv vagy mély
elméjű merengés képzelményeiből. A nép alkotó elméje . . .

Ide tartozók, de kevésbbé komolyak s egyszerüljbck az ilyenek: „Úton
útfélen üstöt borogatnak" (vakondok-túrás). — „Sem ajtaja, sem abhika,

361

mégis négyen laknak benne" (dió). — „Elól megyén fényeske, hátul
megyén fehérke, fel van a farka kötve" (til, czérna). — „Piros, de nem
rózsa; kerek, de nem alma; rétes, de nem béles; ettem belőle, jaj, de nem
édes" (veres hagyma). — „Száz madár megindul, egy köztük megsántul,
mind a száz megáll" (fonal, szövés).

Igen rövidek, egy pár vonással elmésen rajzolók az efielék: „Nádnál
vékonyabb, toronynál magasabb" (eső). — „Folt hátán folt, soha tú benne
nem volt" (káposzta). — „E világot átéri, mégis egy tyúk átlépi" (kerék-
vágás). — i;Egy garas ára nem fér a házba" (gyertyavilág). — „Hátán
háza, kebelében kenyere" (csigabiga).

Kötekedő kérdések elmésen távolról véve, a szók többféle jelentésének
vagy hangzatának elcsavarásával: „Mi megyén át a vízen árnyék nélkül?"
(Hang). — „Melyik a legrosszabb vallás?" (Kárvallás). — „Melyik fa nem
ég a tűzön?" (Tréfa). — „Miért néz a varjú a konczba?" (Mert nem
mehet bele). — „Ki látott kenderből tornyot?" (A ki a kenderben állott). —
„Miért hunyja be szemét a kakas, mikor kukorikol?" (Mert könyv nélkül is
tudja). — De ezekben kevesebb eredetiség található és alig valami l'iöltőiség.

Rendkívüli elmésség, találékonyság, ügyes szóferdítések és szójátékok
találhatók azokban a pajkos, nem erkölcstelen, csak testiesen játszi, találós
mondásokban, melyek nemi viszonyokra vonatkoznak. Ezekben a nép
szeszélye, gúnyos ere kimeríthetetlen. Sajátságos, hogy ilyekben mindig a
kérdés hangzása vagy tartalma pajkos, testies ; a felelet soha sem. Jele,
hogy a testies dolgokon sokat jár az esze, képzelete ; de azt nem akarja
mutatni, sőt azzal csal, hogy azt színli, hogy nem ő, hanem a megkérdett
gondolt olyas valamire.

Kimeríthetetlen kedv, szeszély, ingei^kcdő ijesztgetés és bohóskodás
van a tréias mesékben, ehhez még játsziság, évődés a gyermekmesékben,
mindig ahhoz való változatos beszéddel, s nem ritkán ütemes mondókákban,
versekben. A nyelvnek oly egyszerűségét, ősi és gyermeteg tárgyszerűségét,
őserejét, a kedély furcsa játékaihoz oly alkalmas voltát találjuk ezekben,
milyet újabb nyelvekben ritkán. Némely mesén refrainképcn keresztül
hangzik egy némely mondóka vagy szólás-forma, érzelmes, hangúlatos
szárnyas ige: „jótét helyett jót várj". Másokban vers-sorok: „Tányér
tal]jam, lompos farkam, szép lyány mátkám, nyiss ajtót". Vagy: „Fújjad,
híjjad én gyilkosom, én is voltam király lyánya, de most vagyok jávor-
fácska, jávorfából furulyácska" stb. E mellett az egész elbeszélés módja

M. 40

3G2

ősi egyszerűségű, gyermekies, kapcsolatlan szabad mozgású mondatokban
folyik, naiv megjegyzésekkel, merész hasonlításokká]. Érdekes az a humor,
melylyel a mesélést az elbeszélők kisérik. Nagyon érzik s vallják, hogy
nem igazat, csak ábrándos képzelet alkotta dolgokat mondanak. „Ügy
láttam, mint most", mondják néha csalfán. A történetnek mindig jól kell
végződnie, azaz házasságon, lakodalmon, a melyen „csznck-isznak". A mese
hősei „még most is élnek, ha meg nem haltak", vagy: „ha ide gyünnek.
Iiónap a ketek vendégei lesznek". A mese kezdetén tréfásan figyelmeztetik
a hallgatót arra, hogy itt nem történt dolgokról lesz szó, hogy a képzelődés
országába vezettetik. A megnyitás sokszor ígv megy: „Hol volt, hol nem
volt, az operencziás tengeren is túl volt, kidűlt-bedűlt kemenczének egy
csepp oldala se volt, a hun jó vót, ott rossz vót, a hun rossz vót, ott jó
vót ..."

Népmesék különben ma már nálunk is gyéren születnek, s a mennyi-
ben keletkeznek, inkább a példázatok józanabb fajtáját szaporítják.

A magyar palotás zene és a népdalok-

magyar zenének is megvan a maga történelem Kfj,/f t
előtti mesés kora, melyet a régi krónikások igen gaz-
dag virágzásúnak képzelnek. Jelenleg nem a ködös
múlt találgatása levén czélunk : e szemlénket a későbbi,
már adatokat nyújtó időkön kezdjük néhány fennma-
radt irói név és műemlék ismertetésével. Van okunk
hinni, hogy Mátyás király alatt a tudományok mellett
a zeneművészet is az akkori időkbei i legfelső fokára
emelkedett. Mert a nagy király semmiben sem szerette
a középszerűt ; de adatok is ezt látszanak igazolni.
Galeotti tudós udvari könyvtárnok szerint rendes sze-
replők voltak az udvarban a dalnokok, kik a századok
óta dívó szokáshoz képest, a hősök tetteit koboz-
kisérettel énekelték. E szokás a múlt idők folytatása,
kétségkívül fejlettebb alakban, mit abból lehet követ-
keztetnünk, hogy a király nagyhírű zenészeket, jeles zenekart, énekeseket,
sőt Fessler szerint énekesnőket is tartott. E zene- és énekkar kitűnőségéről
eléggé tanúskodik Péter vulturani püspök egy IV. Sixtus pápához irott
levelében, azt állítván, hogy jelesebbet nem hallott. Ivaimes Tinctoris

46*

364

a világirodalomban legelső zeneelméleti nyomtatott múvét („Terminorum
musicae diffínitorium") tanítványának, Beatrix szűznek, Magyarország
leányának, tehát Mátyás jegyesének ajánlotta. Mivel az encyklopedisták
e közérdekű nagy férfiú életének több évéről nem tudnak számot adni;
s mivel nevezett műve, melynek napjainkban csak egy pár példánya van
meg, hely és évszám nélkül jelent meg : kéi^dhetjük, vájjon a mester nem
követte-e tanítványát Magyarországra? S vájjon az érdekes mű nem épen
Mátyás bőkezűségének köszöni-e létrejöttét ? De bármint legyen is a dolog,
az bizonyos, hogy egy pár évtizeddel később Tinctoris nyomdokait követi
a körmöczi születésű Monctarius István bécsi gimnáziumi tanár egy Kraktj-
ban 1513-ban megjelent s Thui^zó Györgynek ajánlott munkájával.

Ily előzmények után van okunk hinni, hogy a XVI. század zenei élete
még nagyobb mérvű lesz vala, ha e század romboló eseményei a művésze-
teket egészen háttérbe nem szorítják. A fennmaradt műemlékek közül,
melyek egy pár unicumnak mondható példányban vannak, a tudományos
akadémia megbízásából Mátrai Gábor — volt múzeumi könyvtárnols: —
áUított össze egy kötetet (1859), a Hoffgreff-féle gyűjteményt és Tinódi
Sebestyén énekeit. Ez énekgyűjteményben van Bajnai Gáspártól, Balizi
Andrástól, Csükei Istvántól, Dési Andrástól, Farkas Andrástól, Kákoiiyi
Pétertől, Székely Balázstól. Sztár ai Mihálytól, Tarjai Mihálytól és egy
névtelentől, összesen 19 dal. Ezeken kivúl egy töredék Farkas Andrástól,
s egy tréfás dal Ormprust Kristóftól. Feltűnő, hogy a nevezettek költői
érzelme a végpusztulással fenyegető viharos események árjában nem hazafi
fájdalomban vagy buzdító dalokban nyilvánult, hanem — a legutolsó kivé-
telével — egyhangúlag bibliai történeteket énekeltek. De tudnunk kell,
hogy ez áramlat a pi'otestantismusé , mely a róm. kath. egyházzal verse-
nyezvén, ennek legendáit akarta a maga szellemében helyettesíteni.

Az énekek külalakja szakaszos, mint a népdaloké. Rhythmusaikban
nem a mai choriambusok lüktetnek, hanem a spondaeusok és dactylusok
vegyűlékei, melyek egyébiránt mai népdalainkban is érvényesek. Szolgáljon
mutatványul az alábbi két vázlat :

Farkas András. Batizi.

\ ^ Kj \j ^ \ |w^ww| — — 1 I — \j \j I — — |ww\.jw| — — I

)w'-^vjv_'lwvjui^| — — I — I |v_i^_iv^w| — |wwww| — — I ]

\ \J ^ \J \J \ — — |^ww<--'[ — — I — 1 I — ww [ — — [ — \j \j 1 — — [ — I

|WW'-^W| IWL^'.^V^-I — I

J^^WW! [»_JV^WOl — — 1 — \

305

Ezek különféle képletein kivűl vannak még teljesen egyenlő méretűek,
melyek az úgy nevezett caiifits p/aiiiís-iYcű^, vagy egyenletes éneknek felelnek
meg. Van egy tisztán páratlan ütenynemű is, mely a népdalokban párosokkal
szokott elegyülni. E rhythmusok tárgyuknál fogva egyházi hangúlatot
fejeznek ki.

Míg a fent nevezettek nemzeti lantjukon kizárólag protestáns legen-
dákkal foglalkoztak : addig Tinódi minden felekezetiség nélkül egyedül
a magyar nemzetiségnek élt; énekeiben korának jó és rossz napjait, nyert és
vesztett csatáit, örömét és fájdalmát zengette, szóval lantját végpcrczéig a
magyar nemzet szolgálatára szentelte. Eletét történelmi nyomozások alapján
megírta Toldy P'crencz, s újabban Szilády Áron („Régi magyar költők
tára"). Egy köznemes család ivadéka a XVI. század első feléből. Iskoláit
Székes-Fejérvárott végezte. Kardot, lantot és írótollat kezelve, az események
árjával ma itt, holnap amott volt, s pártfogói a csatákról, hősi tetteki^ől és
gyásznapokról híven éneklő dalnokot mindenütt vendégszeretettel fogadták.
Halála valószínűleg 1555 — 59 közé esik. Verses krónikája személyes fel-
ügyelete alatt Kolozsvárt 1554-ben jelent meg Ferdinánd királynak ajánlva.
Tinódi e könyvét Cronica-Víúí nevezi, s oly híven adja az eseményeket,
hogy napjainkban némely dologban megbízható történelmi forrásúi szolgál.
Dallamait illetőleg semmiben sem különbözik elődeitől. Mint azok s átalában
minden akkori dal hangnemileg is az egyháziakat követi.

Miután e lantos költők alakilag a népdal körét nem lépik át, ország-
szerte népszerűekké váltak, hatásuk nagy volt a népdalra, melynek fejlett-
ségéről alább bővebben szólunk. Tinódi utolsója ugyan a vándor dalnokok-
nak, de a lantos költészet vele nem szállott sírba; sőt inkább versköltőink
a lantot hagyományosan örökölték egymástól a legújabb időkig. Szerzett
dallamaikról nem adhatunk számot, de kétségkívül átmentek azok a nép
ajkára s ma is megvannak a közéletben, ha nem is eredeti minőségökben,
de újabbaknak adván anyagot.

A palotás zene.

A XVI. századból maradt fenn még néhány emléke a mű- és táncz-
zenének egy pár zeneköltő és virtuóz nevével, kik a magyar névnek becsü-
letére váltak. E zeneművels: mindenike nagy érdekű, a mennyiben a magyar
hangszeres zene legrégibb alakjai és sajátságai bennök teljesen megtalálhatók,

366

sőt a tánczzenét illetőleg egy olyan rhythmikai szerkezet is megvan bennök,
mely napjainkban egészen ki balt s melynek létjogát most már sokan tagadják
is : ez a bárom méretes üteny-nem. Ezek szerzői s a tánczzenét illetőleg
átirói az úgy nevezett lantvirtuózok, kiknek Magyarország — miután e
bangszert a nagy természettudós Galilei atyja tanúsága szerint 11. Endre
királv keleti badjárata alkalmával épen a magyarok bozták divatba Európá-
ban, — nem lehetett szúkében. E lantvirtuózok napjaink zongora-virtu(')zait
helyettesítették. Európa minden államának voltak ilyen művészei, kik a zenei
tudomány általános jellemével a nemzetit is egyesítették, de egyszersmind
múvészctök által világpolgárokká lettek. így találjuk ezt ezen idők lantos
zenegyújtcményeiben, melyek az utókor számára Bakfort Bálint és Bakfort
János magyar művészek emlékét fenntartották.

Bakfort Bálint eredetét és nevét illetőleg még nincsen minden föl-
derítve. Tulajdonkép Graevius (Greffus) Bacfort Bálintnak irják, s születésére
nézve erdélyi szásznak mondják. Ellenkezni látszik ezzel az, hogy Antver-
piában 1569-ik évben megjelent művei czímlapján magát Pannotiins-iYák
Írja, sőt a latinos Bacfarcus helyett a könyv ajánlata végén ez áll: Valentinus
Bakfark^ Pannonius. Ugyanitt még több zavart okoz egy lengyel nemes
epigrammájának a szerzőt dicsőítő eme két sora :

.,IIle lupi natiis Trancini e sangvine cujus
Ornatum gemmis hic Diadema vides. '■

Bái^mint legyen, legalább annyi bizonyos, hogy anyai ágon szász
eredetű. Először Erdélyben tűntette ki magát , minek következtében
Zápolya Zsigmond magyar nemessé tette. Innen átjött Magyarországba
s lett belőle Pannonius. Magyarországról a hatvanas évek folytán való-
színűleg Zsigmond lengyel király meghívásából Krakóba távozott. Ott,
mint udvari virtuóz, különös keg)^ben részesülvén, összes művei királyi
költségen s a királynak ajánlva jelentek meg. A következő évtized folytán
Krakóból európai körútx-a kelt; meglátogatta Német- és Francziaországot ;
s végűi mellőzvén Miksa császár meghívását, Olaszországba ment s ott
Paduában, a lantvirtuózok főhelyén, telepedett le, hol 1576. augusztusában
halt meg. Bakfort Bálint művészi nagyságáról számos fennmaradt művein
kívül eléggé tanúskodik paduai kortársainak a művész síremlékére vésett
közvéleménye, mely szerint a lantot egészen szokatlan új niódon kezelvén,
mint egy második Orfeus közbámulat tárgya volt, vagyis a sírírat szavaival:
„Valentinus Gi-aevius, alias Bacfort, e Transilvania Saxonum Germaniae

307

colonia oriundo, quem fídibus novo pláne ct inusitato artificio cancntem
audiens aetas nostra, ut altenim Orpheiim admirata obstiipuit." Műveit
Parisban is kiadta Le Roy 1564-ben a szerző arczképevel, mely megtisz-
teltetésben többi pályatársait nem részesítette.

Bakfort Jánosról csak annyit tudunk, liogy „Fantasia loannis Bacfart
Hungari" czím alatt van egy műve a münclieni kir. könyvtárban Besard
„Thesaurus Harmonicus"-ában, mely gyűjtemény 1603-ban jelent meg.
E szerint János kortársa s valószinűleg testvére, vagy épen fia volt Bálint-
nak. Említett fantáziája még megfejtésre vár; de Bálint művei közül az
akadémiai füzetekben már megjelent kettő : „D'amour me plains" és
„Fantasia trium vocum."

Alábbi melléklet a „Fantasia trium vocunr' kezdete. Három szólama
fuga-stílban versenyez egymással, mi egymaga is tanúskodik a szerző mély
zeneismeretéről s liangszere virtuóz kezeléséről.

J. J J J

J_ J .^ J J

1 j ^

_Í_JÍ <L-

Ezeken kivűl 1572 — 77-ből jobin Bernhárd strassburgi kiadványában
van még két névtelen lantvirtuóz átiratában két tánczzene : egyik lassú
(„Passamezzo Ongaro"), a másilc lassú és friss („Passamezzo" és „Saltarclk)
Ongaro"). Mindkettő hű képe az akkori magvar palotás tánczzenének^ sőt,
mint már említettük, a saltarelki-nak nevezett friss három méretes üten\'-
nemével a magyar zenének és táncznak egy egészen kihalt ágát mutatja.
Mind a lassú, mind a íViss jól kimért s tarkán képlctcző rhythmusai inkább

308

feszesek, mint dallamosak. A három méretes friss szerkezete ugyanez, any-
nyival inkább, mert egy-egy méret kihagyása által egészen a lassúból van
átidomítva. Folytonosan képletező futamai gyorsak ugyan, de tánczlépései
csak valamivel lehettek élénkebbek a lassú mozgásánál. Egyes szakaszai
nem az al- vagy fel-uralgó, al- vagy fel-harmad lépcső hangnemét választják,
lianem minden szertartás nélkül épen a szomszéd lépcsőkre mennek át,
például kemény .5'-ből kemény Asz-hs.. A négy ütemből álló szakaszok
vagy, jobban mondva, zenei körök száma 12, miből azt lehetne követ-
keztetni , hogy maga a táncz is oly kiczirkalmazott részletekből állott,
melyek épen 1 2 zenei kört kivántak. E tarka képletei daczára is feszes
és szegletes harmóniától — mondhatnók — bizonyos vadságot kölcsönzött
zene hallására mintha látnók a régi paloták méltóságos alakjait komoly
tánczba keveredni, mely nem igen állhatott egyébből, mint bizonyos távol-
ságra vagy körben jól kimért ide-oda sétáló lépésekből, a testnek hősies
délczeg tartásából s a zenei körök zárütenyei folytán a sarkolí vagy sar-
kantyúk ismételt összeveréséből. E zenét ismervén, biztosan állíthatjuk,
hogy hozzá a népdalnak, illetőleg néptáncznak — leszámítva netalán a
zárütenyek sajátságait — semmi köze nem volt, s a nép arra, valamint
később, úgy akkor sem tudott tánczolni. E passamezzók ősei azoknak a
palotásoknak, melyeket a jelen század elején verbunkosoknak is neveztek,
melyekre ekkor csak a fő- és középrendek szoktak tánczolni, s a melyek
táncza végre virtuóz láb-tornászattá fajúit.

Már a XVIII. század folytán sokkal hajlékonyabbnak, dallamosabbnak,
sőt nemzetiebbnek találjuk a palotás zenét. Ezen kivúl alakilag is sokat
változott, a mennyiben t. i. az olasz passamezzo szokásos nyolcz s még
több szakaszocskái helyett csak egy lassúból (hallgató nótából), egy tobor-
zóból, meg egy frissből állott, megjegyezvén, hogy a lassút a toborzóval
egy gazdagon képletező rövid vagy hosszú kádenczia szabad ábrándszerü
iiitamai kötötték össze, melyet késöhh j^jí;^// rá/i aÁ- vagy czifrdnak is neveztek.
E század folytán a czigány már csaknem egyedül állott ugyan az előadói
téren ; de, valamint a zenebandák képzése, úgy a zeneköltés is nagy számú
fő- és középnemes műkedvelők befolyásától függött, kik vagy a maguk
költségén taníttattak jeles prímásokat és bandákat, vagy személyesen is
kitűnők voltak mind az előadásban, mind a ]3a]otás zene költésében. Így
jiitoüak az előadás terén magasabb tökélyre bizonyos czigány csalátlok,
melyek tagjai na])jainkig egymástc)] öröklik hangszerüket. Ilyen zenész-

369

családok őse Barna Miliály, 1737 táján gróf Csáky Imre biboniok udvari
prímása, kinek életnagyságú arczképe alá maga a bibornok irattá e nagy
kitüntetést: „Magyar Orfeus". így Czinka Panna czigány leányt is, kinek
művészi híre napjainkig fennmaradt, Lányi János, gömörmegyei földbirtokos
képeztette. Czinka Panna férjhez menvén, nem kevesebb mint két banda-
személyzettel ajándékozta meg a nemzetet. Késő vénségben halt meg (1772
Gomörben), végrendeletileg maga mellé temettetvén Amati hegedűjét,
melyet Csáky bibornoktól kapott volt ajándékban. Van rá adatunk, hogy
a czigányképzésnek az a neme, melyet némely vidéki vad bandával szem-
ben napjainkban szoktak gyakorolni, már a XVI 11. században sem volt űj
dolog. Ugyanis minden műkedvelő magyar embernek épen úgy megvolt
a maga nótája, mint ma. Közlakomák, mulatságok alkalmával a nótát
a prímás az illető fűiéhez hajolva szokta játszani. Ilyenkor kezdődött a
leczke, t. i. az igazi dallamot most már a hallgató addig dalolta a primás
fülébe, míg a nóta néha szegényebb , de néha gazdagabb lett egy ujabb
változattal. Innen végre nemcsak az következett, hogy a czigány minden-
kinek tudta a nótáját, hanem kétségtelenül az is, hogy a palotás zene
nemzetiebbé, dallamosabbá és hangzatosabbá lett; mert mind a szakértőkre,
mind egyszersmind a vezéi'kedő műkedvelőkre igen nagy hatása volt a
népdalnak.

Ily zenei élet folytán a palotás zene a XIX. század első felében érte
el legteljesebb kifejlését, müveit zenész-társulatok és magyarajkű zeneköltük
közreműködésével. Egy társulat élén állott Fáy István gróf — alapos
képzettségű műkedvelő és zongoravirtuóz — kinek ősi kastélyában (Abaúj-
megye Fáy helységében) számos műkedvelő szokott koronként összejönni.
Részint zenekari, részint vonósnégyes előadásokat tartottak, most klasszikus
— Haydn, Mozart-féle, • — majd újabb szerkezetű magyar palotás zene-
müvekből. Az akkori krckiika e társulat tagjai közül is többeket ismertet,
mint alább következik : „Ezen muzsikatársaságban — így szól a krónikás —
méltán első helyet foglal el maga az igazgató gróf (Fáy István), ki forte-
piánón, mint vezérmuzsikai műszeren ifjú esztendeit s a váltakozást felülhaladó
tehetségénél fogva, bámulásra méltó remek módon játszik. Liszt Jánost,
tekintetes Szathmár vármegyének chirurgusát , a muzsikálásban kitűnő
ritka tehetségénél fogva ezen vidék magyar Orfeusának lehet nevezni.
Jeles hegedűs volt, s különösen a nemzeti nótáknak tökéletes kijátszásában
tűnt ki. Becses hazafiúi indulattól vezéreltetve, minden tálentomát a magyar

M. 47

370

nóta nemesítésere fordítá. Tekintetes Jászói Bérezik Imre úr, több tek. vár-
megyék táblabirája, ki a generalbasszusnak törvényeit is jól értvén, jeles
szerző. Tekintetes Selyebi Tiszta Károly táblabíró úr, ki az operális dara-
bokban olykor előforduló olasz szabású kellemetes hangú éneklésre nézve
érdemel említést. Tek. Leeb Ferdinánd úr, kassai lakos, első solo principális
violinista, a ki muzsikai lángelméjére nézve akármely országos híres violi-
nistával vetélkedésbe jöhet, s minden új hangmú-darabokat prima fronté
játszik," sat. sat.

íme a tekintetes táblabiró-zenekar és méltóságos igazgatója, kik a
nemzeti zene fejlesztésében nem kis érdemeket szereztek. Az ötvenes évek
végén Fáy gróf a lapokban is ismertette régibb művészeinket, de ezen kivúl
néhány igen érdekes füzetet adott ki (zongorára 4 kézre) Lavotta, Csermák,
s több korábbi szerző műveiből. Hasonló czélja volt a veszprémi kiadó-
társaságnak , melynek megbízásából Ruzicska Ignácz szokta zongorára
alkalmazni jelesebb kortársai műveit. Fáy grófon kivűl a többi Fáyak is
kitűnő zeneköltőknek bizonyultak, s az Orczy családnak is több jeles tagja
foglalkozott zeneköltéssel ; sőt a versköltők is megkisérlették egy-egy palotás
szerzését. Például Kisfaludy Sándoilól kettőt ismerünk: egyet 1822-ből s
egyet 1823-ból. Verseghy pedig és Horváth Ádám már elébb sok szép
dallamot hagytak nemzeti örökségül.

De nem tarthatván tüzetes szemlét azok nagy száma felett, kik vag}^
múzsájokkal vettek részt a zenei életben, vagy mint pártfogók segítették
a működőket, záradékul négy kimagaslóbb egyénre fordítjuk az olvasó
figyelmét, kiknek művei kiadásában a kiadók versenyeztek. Fentebb már
említettük Lavottát és Csermákot; a másik kettő: Bihari és Rózsavölgyi.

Lavotta János szül. 1 764 július 5-én Puszta-Födémesen (Pozsonymegy e),
meghalt 1826 aug. lo-én, némelyek szerint Tályán, mások szerint Mádon.
Tősgyökeres magyar nemes család ivadéka. Iskolai évei részint Pozsonyban,
részint Nagy-Szombatban folytak le. Zenei tehetsége már ekkor zavarólag
hatott más teendőire, s e miatt főleg mostoha anyja olyan jelenetekre adott
alkalmat, hogy a heves ifjú egyszer a Ferdinánd herczeg-féle gyalogezred
bakái közé is felcsapott, s ily minőségben két hetet töltött Pozsonyban.
Atyja közbenjárására az egyenruhát letévén , Bécsbe vándorolt, s néhány
hónapig megfeszített erővel élt zenei szenvedélyének, mely a költésben és
hegedűjátékban központosult. Bécs fényes szalonjainak szívesen látott s
megbámult vendége volt. 1786-ban a pesti egyetemen iratkozott be jog-

371

hallgatónak. Ez időtájban niint hangversenyzőnek szerencséje volt József
császár fejedelmi megelégedését is kiérdemelni. Nem sokára félretevén
Verbőczit, kizárólag művészeti pályára lépett, s 1792-ben a Protasevicz
igazgatása alatti színtársulatnak most Budán, majd Pesten múködo kar-

vt-^^y

I /í^o/^i -

Lavotta János.

mestere volt ugyan, de ennél sokkal többre becsülte a művészi korlátlan
.szabad életet. így lett az övé széles Magyarország. Bármerre ment, tárt
karokkal fogadták a hangszei-én nemzeti fájdalmat s nemzeti örömet tolmá-
csoló második Tinódit; sokáig sehol sem tartózkodott, s így ment odább
mindaddig, míg vonója lassanként veszteni kezdé régi hatalmát, .... ment,
míg a Hegyalján sírkövébe ütközött.

47*

372

Csermák Antalról sokkal kevesebbet tudunk. Cseh vagy morva nem-
zetiségűnek s a regényesség kedvelői valamely főúr szerelemgyermekének
mondják. Csermák a múlt század utolsó évtizedében kezdett magyar zenével
foglalkozni, s fennmaradt művei jeles tehetségről, művésziebb alakításról
tanúskodnak, mint a minő kortársainál észlelhető. Hegediijét szintoly kitűnően
kezelte, mint Lavotta. 0 is karmesterkedett Jászon; de kedélye elborulván,
fokonként csendes őrültségbe sűlyedt. A nejét elhagyta; mint Lavotta,
helységről helységre zarándokolt, s tisztább perczeiben hegedűjével boldo-
gította hallgatóit. Végre teljesen elzüllött állapotban semmisült meg Vesz-
prémben 1823-ban.

Sokkal ragyogóbb pályát futott meg Bihari János, kinek nemcsak a
közép- és főnemesség volt határtalan bámulója, de a kit Bécsben ünneplés
alkalmak idején fejedelmek is örömest meghallgattak. Czigány zenész szü-
lőktől született 1769-ben, Nagy-Abonyban (Pozsonymegyében). Tizenöt
éves korában társai már primási rangra emelték. Budapestre Bakos Ferencz
czimbalmossal jött, ki később a művészettel felhagyván, gránátos -útczai
3 emeletes házában vendéglőt nyitott. Bihari hatalmas hegedűjátékáról
fogalmat adhat az a jelenet, midőn egy 1815. június l-én tartott táncz-
mulatság alkalmával, melyet Katharina Paulowna herczegnő (József nádor
első nejének testvére) tiszteletére rendeztek a Margitszigeten, oly elragadó
hévvel játszott, hogy a tánczolók bámulatukban megfeledkeztek a tánczról.
Egy művészi kirándulás alkalmával Gyöngyös és Hatvan közt végzetes
csapás érte: a szekere feldűlt, s bal karcsontjai megrepedtek. Az innen
eredő bajt semmi orvoslás nem tudta többé teljesen elenyésztetni. E miatt,
ha nem lépett is le véglegesen a nyilvánosság teréről, de lassanként alább
szállva, végnyomorra jutott, minek egyébiránt főbb oka az egykor dúsan
fizetett művész pazar életmódja volt. Megható jelenet művészete vég-
perczeiben, midőn a „Zrinyi"-ben több főúr előtt játszván, kik virágzó
korában jól ismerték, azok megbénult balkarját egészen beborították nagy-
értékű bankjegyekkel. Az öröm-könyűket hullató zenész azt hivé, hogy
megint visszatér régi ereje ; de ez a lángnak csak utolsó lobbanása volt.
Meghalt 1827 ápril 26-án. Bihari naturalista volt, mint általában a czigá-
nyok napjainkban is. Ezért költői szép palotásait mások szokták kidolgozni.

A negyedik kimagasló alak Rózsavölgyi Márk. A palotás zene lassúja
az ő korában már két szakaszból állott, vagyis a menuet és német táncz
mintájára egy szakaszból s egy trióból. Rózsavölgyi stílja dallamos és

373

képletezésében ragyogó, alakilag pedig a két szakaszhoz még négyet tett,
miáltal a palotás táncz hasonlított a franczia négyeshez. így jött létre az
első körtáncz zenéje kétségkívül franczia mintára, mint egylcor a legelső
palotás az olasz passainczzőkat utánozva. Rózsavölgyi Balassa-Gyarmaton
született 1787-ben. Nemzetiségre nézve izraelita; eredeti nevén Rosenthal.

Bihari János.

Nem fölösleges tudnunk, hogy ez időkben nemcsak a czigány volt a magyar
zene egyedüli kezelője, hanem osztakozott a zsidókkal, a mennyiben több
vidéken vegyes, sőt tisztán zsidó bandák is működtek. Igazolják a Cso-
konai sorai :

„lm a iopondri zsidók békerühiek,
Es muzsikáj okkal helyekre leülnek."

(Dorottya 1. könyv.)

374

s viszont :

„Megpendül egyszerre Izsák száraz fája,

Zengő szerszámokkal kiséri bandája."

(Ugyanott II. könyv.)
vagy alább :

„Rá rándítja Izsák pengő muzsikáját,
S a Palatínusnak elkezdi nótáját."

Ez időkben ugyanis a zsidóknak bires bandája volt Toponár mezővárosban
(Somogymegyében). De Rózsavölgyi nem mint zenész jött l8o6-ban Buda-
pestre, lianem mint kereskedelmi ügyvivő. Itt aztán, mint igen sokan,
egyedül zenei szenvedélyének hódolt. A nevét 1824-ben magyarosította
meg, midőn a veszprémi zeneegylet díjazott tagjául választotta. Kifogástalan
képzettségéről számos müvei tanúskodnak. S hogy kitűnő hegedű-virtuóz
volt, a bécsi lapok is bizonyítják, midőn 1835 táján az udvari színházban
két Ízben fellépett. Álljon itt még egy végzetes esemény, mely egy időre
esik halálával: a palotás zene halála. Rózsavölgyi 66 éves korában 1848
január 23-án halt meg. Az ez évben támadt háborús idő ásta meg a palotás
zene sírját, midőn Wenckheim üéla báró a csárdást a palotákba bevezetvén,
a magyar táncz demokrata színt öltött. Mindemellett a palotás lényeges
része marad a magyar zenének, a mennyiben műzenére sokkal alkalmasabb
a rakonczátlan népiesnél.

Érdekes, sőt szükséges volna tudnunk, vájjon a XVI. század folytán
a német, olasz és franczia zenének minő hatása volt a palotásra? Erről
biztos tudomást szerezhetünk az akkori különféle nemzetiségű s különféle
nemzeti táncz-zenékkel foglalkozó lantvirtuózok tanulmányozása által.

A versköltők és virtuózok hangszerén, a lanton kivúl a palotás és
népzene előadására ugyanazon hangszerek szolgáltak, melyek napjainkban.
A hegedűről Tinódi is megemlékezik. Egyik faja, az úgy nevezett lengyel-
hegedű, valószínűleg épen a mai, melyet Lengyelországból hoztak át azon
az úton, melyen ekkor más külföldi czikkek is be szoktak jutni. A régibb
hegedű alakját és szerkezetét pontosan leírja egy I'reyburgban 1683-ban
megjelent „UngarischerWahrheits-Geige" czímú politikai gúnyirat. (Bartalus:
„Ujabb adalékok." Akadémiai füzetek. 1882.) A latin nyelven fistulátorok-
nak nevezett síposok, kik a hadi és polgári életben egyaránt szerepeltek,
éjicn azok, kiket a katonai életben hangutánzólag tárogatóknak neveztek.
A tárogató-sípok kisebb és nagyobb fajtájúak voltak épen, mint napjaink

375

klárinetjei, melyekben a tárogató tökéletesűlt. Megvitatandó, vaijon a
cziterának a magyar zenében minő szerepe volt ? s mikor adott helyet
a czimbalomnak ? Miután az akkori latin- s későbbi szótár-írók a hang-
szerek elnevezésében épen nem megbízhatók, nem valószinútlen , hogy a
XVI. században emlegetett czitera az olasz származású czimbalmot akarja
mondani. Például 11. Lajos 1525-ből fennmaradt naplójában „Citharam
tangere" inkább a czimbalom-verésre, mint czithera-pengetésére vonatkozik.
Utóbbit illetőleg a latin életben a pengető hangszerek játszását általában
„Canere"-vel szokták kifejezni, mint ezt fentebb Bakfort sírirata is igazolja.

A népdalok.

A népdalok általában, tehát a magyar népdalok is ugyanazon tényezők
közreműködésével keletkeznek, s nemzetiségileg ama tényezők szerint külön-
böznek egymástól. E tényezők : a nyelv, éghajlat, véralkat, politikai és
társas életi viszonyok.

A nyelv valamennyi alkotó elem közt legfontosabb, sőt épen nélkülöz-
hetetlen ; mert kiszabja a dallam határait ; a szavak mértéke ad gördülékeny-
séget; a verssorok és szakaszok teszik az egészet érthetővé és élvezetessé.
Általában a nyelv fontosságát illetőleg kiemelhetjük, hogy minden népzene
annyira kezdetleges, vagy jól kifejlett, a mennyire magának a talajnak,
illetőleg nyelvnek minősége engedi. Nyelvünkben keresendő az a sajátság,
mely a magyar choriambust ( - v. ^ _ ), népdalaink lényeges metrikai
elemét feltűnően megkülönbözteti az árja eredetű népekétől. Nem valószí-
nűtlen, hogy e sajátság egyfelől a thesisre eső rendes súlyponttól, másfelől
a mondat végső szótagjának sajátságos megnyújtásától származik, mint
a palóczoknál, de főleg a székelyeknél észlelhető. Péld. „Eczcző ho vót,
ho nem nem vót." Ellenben az árja csoportoknál, jelesen a németeknél a
súlypont rendesen a második szótagé, s az en végzetű szavak oly rövid
orrhangúak, melyek magyar choriambussá erőszakkal sem alakúihatnának.
Innen ei-ed a magyar verselésnek egy másik sajátsága, t. i. a choriambusi
kiejtés megkívánja, hogy a verssorok rövid mondatokra oszoljanak, (melyek-
ből egy-egy zenei üteny képződik,) de a végszótagok egy mondatból a
másikba át ne vitessenek; mert ez a choriambus sajátságával ellenkeznék,
s a végső szótag a következő üteny sulypontos részére esvén, rhythmus-
érzékünkre kellemetlenül fogna hatni. A magyar verselés a népiestől veszi

376

eredetét. Már a XVI. században ezt követték Tinódi és kortársai, noha
mértékileg gyarló verseket irtak, de a mondat szabályait híven megtar-
tották. Napjaink jóra való népdalai is megfelelnek e követelményeknek,
legfölebb avatatlan költők esvén kifogás alá, vagy olyan szövegek, mel3^eket
utólagosan alkalmaztak bizonyos kedvelt dallamhoz. A magyar choriam-
busokból önként következik a magyar népdalok páros ütenyneme. Találunk
ugyan kivételkép páratlanokat is, mint idegen vegyüléket, de csakis a párosak
közé rhythmikai arányokban beosztva; önálló páratlanokat ellenben soha sem.

Mind e sajátságok a nyelvtől veszik eredetöket; s hogy a mértéki,
rhythmikai, sőt melodikai képződésre is minő hatású a nyelv, bizonyítják
a rokon nyelvek, melyek löbbé-kevésbbé rokon dallamokat hoznak létre.

A véralkat, különféle tájak, politikai élet, vallás és társas viszonyok
hatását könnyű ugyan kimutatni, de az újabb dalok keletkezési helyét,
miután a népdalok is gőzerővel vitetnek az ország minden zugába, csaknem
lehetetlen. Mert, a mit az Alföld zeng, ugyanazt halljuk a Kárpát;okon,
a székely havasok közt, a Balaton és Fertő vidékein, szóval a szélrózsa
minden irányában , legfölebb kisebb-nagyobb módosítással , mi az illető
dallamnak most javára, majd kárára válik.

x^ltalában a magyar zene és népdalok hangulata meggyökerezett köz-
vélemény szerint elégiái búsongás, mély fájdalom, mely természeténél fogva
lágy hangnemet választ bővített másod lépcsőkkel. Nemcsak idegen ajkúak-
nak túnt fel zenénk e sajátsága, de egy pár magyar közmondás is örökíti :
„ Sírva vígad a magyar" , „ Szomorú a magyar nóta háromszáz esztendő
óta." Ezt illetőleg már sokkal régibb idők óta is lehetett ugyan szomorú,
de igen csalódnék, a ki mindezeket betű szerinti értelemben venné. Mert
a nemzet épen nem szűkölködik derűit hangulatokban. Sőt, ha leverő
fájdalma túlságig ragadja, épen oly túlzó, tomboló örömében, minek okát
történelmünk bőven megfejti.

A fentebbi okb()l nem lehet ugyan újdon dalaink felett löldrajzi szemlét
tartani s megjelölni a termékenyebb vidékeket, e vidékek egyházi, társas-
életi hatását; de a régibbeket illetőleg részint az anyag minőségéből Ítélve,
részint a történelemben lapozgatva, egy s más tekintetben biztosabb véle-
ményt mondhatunk.

Lássuk elébb az idegen elemek hatását.

Állíthatjuk, hogy a magyar néji Pannoniába jöttel-cor is szintoly dalos
N'ült, mint ma. Történelmi adataink vannak, melyek szerint — egyebeket

377

nem említve — a törvényeket is énekelték. A népdalok s az ebből alakúit
nép- vagy tánczzene az idegen ajkú szomszéd népekre is megtette hatását.
Midőn a magyarok 1151-ben a csehek és lengyelek társaságában Izaszlaw
nagy fejedelem mellett mint szövetségesek harczoltak s győzelmi pompával
Kievbe vonultak, a városiak ünnepi lakomákat adván, boldog volt az a
ház, hol a magyar zene megszólalt.* Mikép virágzottak népdalaink ez
időkön innen is, csaknem négyszáz év múltán (1544), hú képét láthatjuk
Sylvester (később bécsi egyetemi tanár) bibliája újszigeti kiadásának epilog-
jában: „II énekekben, kiváltkepen az virágénekekben, mellekben czudalhatta
minden nép a magyar népnek elméjének éles voltát az lelisben, mely nem
egyéb, hanem magyar poézis. Mikor illen felsighes dollogban illen alávaló
példával ilek, az ganeyban arant keresek, nem azon vagyok, hogy az
hívságot diczérem. Nem diczérem az miről az illen inekek vadnak, diczerem
az beszídnek nemesen való verzísit." Mikor ez epilóg Üj-Szigeten világot
látott, akkor már kétségkívül véglegesen megtörtént Magyarország népei
közt a nyelvi és zenei elvegyülés, mit a magyar nyelv számtalan szavában
s zenei rhythmusában észlelhetünk. E szerint népdalaink choriambusai mellé
sorakoztak, mint fentebb láttuk, a páratlan ütenynemek, s ezeken kivúl oly
párosak, melyek méretei a choriambustól eltérőleg, egymáshoz egyenlők.
A páratlanokat, mint maga a rhythmus (J~] J J) igazolja, népünk a
lengyelektől kölcsönözte, a párosak közé vegyítette s ily minőségben nap-
jainkig megtartotta. Az ily dalok nem hogy zavarólag hatnának, de igen
érdekes változatosság szülői. Például csak egyet idézek a székelyek közül :

Fa - lu vé - gén

Egy kis lé - ján

A-lud - jál el,

van egy kis há - zi - kó,

ren-get - ge - ti va - la ;

Is-ten - nek bá - rá-nya,

Ab-ba né-zék,
S a szá - já - val
Sze-re - tet - bői

S ren - gö böl-csőt Iá - ték.
Fuj - do- gál - ja va-la:
Jöt - tél e vi - lág-ra.

Szintén lengyel eredetűek az összevont (syncopált) rhythmusok
(j\ J ,h) ellenben a páros és egyenlő méretűek, pl.

líTTJUninJI

azonosak a tót és román rhythmusokkal. Hogy azonban e rhythmusokat
a melodikával mikép párosítja a tót, a román s a magyar : mindenik dalai-
ban azonnal felismerhető. A különbség okát, miután mindenik ugyanazon
rhythmussal él, nem a rhythmusban, hanem inkáb1> nemzetiségi véralkatuk-

' Gesch. V. Halit.scli und Wend. 4S1. 1. Kngel.

M. 48

378

ban, politikai helyzetökbeii s társas életökben kell keresni. A tót népdalban
szelíd humor, szelíd fájdalom nyilvánul; mind a kettő mérsékelt. A románban
több a borongós egyhangúság, siralomszerűség; bővített másodlépcsőitől,
melyeket ritkán szintén felhasznál, bizonyos vadságot kölcsönöz s meg-
elégszik a tonika és domináns dudaszerű örökös zsongásával. A magyar
mindezeknek teljes ellentéte. Örömében, fájdalmában ritkán marad közép-
úton; szenvedélye alig fékezhető, s innen folyólag még a nyolczad hangkörén
is szeret túlcsapongani, al- és feluralgó s minden párvonalos, sőt más
zenében szokatlan harmóniával is párosulván. A magyar népdalok fentebbi
rhythmikai vegyűléke sokkal előnyösebb volt a magyar népre nézve, mintha
kizárólag csakis choriam husival rendelkezik. A csereviszony Magyarország-
népei közt, mesterséggel szított nemzetiségi kérdések s keserűségek mellett
is folytonosnak mondható. Keletkeznek magyar népdalok szláv és román
elemmel vegyesen; s viszont román, de főleg szláv ajkúak hallatják a magyar
choriambusokat.

Vessünk most egy pillantást az egyházak hatására.

Régibb időkben a nép egyedüli tanítói az egyházak lévén s csakis
egyházi szellemben tanítván, természetes, hogy az így eltanult egyházi
énekek a népdalok fejlésére is irányadólag hatottak, még pedig külön
irányban a róm. katholikus s viszont külön a protestáns egyház. Kétféle
sajátságos melodika fejlődött. A róm. kath. egyház népe virágosabb dal-
lamokkal élt, mire az egyházi hangszeres zene is lehetett hatással, de a
melynek mintái Kájoni és Esterházy Pál herczeg némely énekei záradé-
kában is láthatók. Például:

Eíi

^E^^

A protestánsok Goudimél költői szép dallamait utánozták, napjainkig
puritán egyszerűségökben maradván; de ilyenek voltak Geleji Katona István
korában is, ki az orgonát s általában az egyházi hangszeres zenét nem
tűrte. A két egyház hatása annyira felismerhető, hogy a régi melódiákat
illetőleg nagy valószinűséggel ki lehet mutatni azok egyházi eredetét.
Például a „Hajh, Rákóczy, Bercsényi "-féle nóta Calvin híveitől származik;
ellenben a Kádár Istvánról szóló históriás ének, melynek keletkezése 1 66o-ra
tehető s viszont Rákóczy imádsága, melyet a fejedelem végleges eltávozása
alkalmával a székely nép énekelt, tisztán népies hangulatuk mellett is a
róm. kath. egyház jellegét viselik. Van azonban a két egyháznak egy közös

379

jellemvonása az egyházi hangnemekben. E hangnemek közösek mindkét
felekezet népdalaival azok végzáradékaiban, melyeket napjaink zenészei tel-
jesen avatatlanul szoktak kezelni. E hatások koronként egészen megszűntek;
s az első lépés érdeme a felekezeti kántoroké, kik ünnepi alkalmakra, főleg
temetési búcsúztatókra készített énekeikben ösztönszerűleg inkább a nép,
mint az egyház szellemében működtek. Ez legfőkép a rhythmusban kezdett
nyilvánulni. Például, megbízható forrás szerint „^ 711 ennyei szent városnak'-'-
kezdetű Nagy Boldog Asszony-napi éneket a zalaegerszegi nép éz előtt
80 évvel már így énekelte:

A mennye-i szent városnak Gyöngy kapu - i ma megnyílnak, Jé-zus é-des any-já-uak Áldott szűz Má-ri-á-nak.

Ettől más oldalon a helvét hitvallásúak sem maradtak el. Goudimél
következő dallamából, melyet a XVI. zsoltárra írt

^-j-^^

stb.

Tarts meg en - ge - met, oh én is - te - nem.

népdalt csinálták, mely aztán a czigányok vonóján ilyen csárdássá alakúit

í=

Í3E

Népdalaink alkatilag nem különböznek egymástól ; szakaszosak két
igen rövid dallamkörből, melyek a zenei kör elmélete szerint egynek is
mondhatók. Ezek közt — nem említve a dallamok szokottabb menete
mindenikét — sajátságosak azok, melyeknek első félköre a másodikban —
mint egy fugafeladvány — a felső ötöd hangkörében ismétlődik. Jellegre
nézve azonban többféle osztályba sorozandók. Péld. történelmi, hazafi és
katona-, szerelmes és lakodalmi, tréfás-, gúny-, bor- és betyárdalok.

Erdélyi János gyűjteményében (1846 — 1848) következő arányban
szerepelnek: szerelmi dalok 712, történelmiek 28, hazafi és katonadalok 63,
bordalok 93, gúny- és tréfásdalok 94, betyárdalok 50.

Ezek szerint az oroszlánrész a szerelemé ugyan, de költői értékre nézve
aHg lehet egyik csoportot a másik fölé tenni. A katonadalokból egyaránt
kijut a fővezérnek, tisztnek és közvitéznek. Egy vén őrnagy haláláról a
múzsa katonás humorral vesz tudomást :

Elérted már az öreg kort;
Verd le bokáidról a port;

Készen vár már téged is a sír.
Tehát innen : aló, masir !
48*

380

Máskor a kedvelt kapitánytól kérdi :

Mikor masírozunk, kapitány uram ? \ Csütörtökön ebéd után,

„Holnap, holnap, holnapután, \ Kedves katonáim."

A régi közkatonát pedig, ki Taliánországról sokat tudott mesélni,
jól jellemzik az alábbi sorok :

Istenadta katonája, { Sem országa, sem hazája,

Ki ne hajolna hozzája! \ Mégis i)iros az orczája.

Igen természetes, hogy a jó bor hazájában kitűnők a bordalok is.
Az alábbi közlemény, melynek híven jellemző dallamát az illető a hangok
legfelső regiójában szilajon kiáltja, sikerült képét adja egy népies orgiának :

Ha megfogom az ördögöt, \ Minél jobban viczkándozik,

Egy zacskóba zárom, \ Annál jobban rázom.

A gúnydalok telvék naiv pajkossággal és csipős humorral. Az alábbi
négy sor egy helységről énekel páros és páratlan dallamokkal, melyek
a hangulatnak leghűbb kifejezői :

Térdig ér a baksi kender; ; Feleségét más öleli.

Mind bolond a baksi ember ; | Maga az ablakon lesi. Igaz a ! —

Nagy szerepet játszanak mindennemű népdalban a helynevek, hegyek,
folyók, faluk, városok, virágok, gyümölcsök, szóval a népélet minden
tartozékai ; s még egy közös vonásuk van, a képes beszéd, melyben első
pillantásra alig látunk egyebet, mint a rimelés oda nem tartozó eszközét.
Például az előbbi versben a baksi kender. De igazában van e laza részek
közt mindig valami eszmei összefüggés, összetartozás; így az iménti példa
azt akarja mondani, hogy a baksi ember csak olyan hitvány, mint a
kendere. Ennél sokkal nehezebb megérteni az alábbi képeket :

Elment, elment a sóvári alma ; i Kérdi tőle piros édes-alma :
Utána ment a borízű alma ; j Hogy merre ment a sóvári alma ?

E csipős gúnyvers folytatásából kiderül, hogy a sóvári alma a hűtlen
szerető ; a borizű alma egy küldöncz , kit a piros édesalma, azaz a vén
leány (a nép nyelvén : nagy leány) a hűtlen felkutatására indított.

Egyébiránt az alma, főleg a szerelmes dalokban, nem kis szerepet

játszik. íme egy rövid szóváltás, midőn a szemérmetes szemlesütő első

szerelmét egy kis kaczérság váltja fel :

Eresz alatt fészkel a fecske: i Piczi piros alma, borízű:

Mi van a kötődben menyecske ? \ Kóstolja kend, jaj be jó ízű.

382

Általában a népdalok mindenike visszavihetö valamely régi forrásra,
honnan eredetét vette ; s nem volna érdektelen a rokondallamok családfáját
ekkép fclállítni. Sok visszaélést fognánk találni a különféle tartalmú szöve-
geknek és idegen dallamoknak önkényes összepárosításánál , mely eljárás
azonban már Dávid király óta a műköltőknél is szokássá vált, de ritkán
üt ki szerencsésen ; mert ha a szöveg hangulata megegyezik is a felvett
idegen dallammal, de egészen ellenkezhetik a szavalattal.

Minden közkedveltségú melódia legalább is egy századig él, sőt a népies
balladák vagy nemzeti nagy eseményekre vonatkozók folyton élnek s szám-
talan újabbaknak adnak életet. Csak egy pár példát hozok fel. „Jöszte velem,
jöszte, vitéz, a csatára. ..." E régi dalt s nagy valószínűséggel dallamát is
Gyöngyösi irta a XVII. században. A múlt században némi dallami módo-
sítással „Budát, ó Hunnia, a török elrontja" kezdetű históriás énekkel
párosult, mely Buda vára jó és rossz napjait adván elő, a török végleges
kiűzetésével végzi. E szöveg sem a néptől származik, de a nép között elter-
jedt volt, s töredékeit e sorok írója 1872-ben Mező-Kövesden a néptől
még hallotta. A folyvást fejlő irodalom ez éneket Gyöngyösivel együtt
leszorította ugyan a térről, de dallama a székelyek közt más szöveggel
lépett újabb szövetségre s lett belőle egy házasulandó töprengése, e kez-
dettel : „Meg es házasodnám, nem tudom, mit tegyek". Végre lényegesebb
dallami s rhythmusi módosulással lett belőle „Kalapom szememre vágom",
mely minőségben Szigligeti „Szökött katoná"-jában színpadra is került.
Kádár István fenn említett históriás éneke hasonlóan a jelen század kezdetén
még élt; de a hős halálát tárgj^azó szöveg egészen más tartalmú verssel
cseréltetett fel.

Ezek szerint az eredeti szöveg kiment forgalomból, csak a szerte
barangoló országos koldusok közt maradván meg, kik a harminczas évek
folytán nagy vásárok alkalmával siralmasan ordítozták a pápolczi csata
kezdetére vonatkozó eme sorokat :

Felemelé Kádár szemeit az égre,
Mondván: Uram Jézus, jöjj el segítségre.

A székelyek, ha nem is általánosan, de némely helységben ma is
énekelik ódon zamatú egyházi hangnemű balladáikat, melyek az előbbinél
sokkal régibb időkből maradtak fenn. A hagyomány szerint II. Rákóczy
Eerencz jegyesének Sáros-Patal^ra érkeztekor egy dal keletkezett, mely
napjainkban is a legszebbek közé sorozható, s így hangzik :

383

Repülj, fecském, ablakára,
Kérjed, nyissa meg számodra ;
Mondd : ezüstös lapot veszek,
Rá aranynyal írom neved.

Képed gyémánt-lapra festem,
Rubintkö-ládába rejtem,
S azon leszek, hogy nevednek
Nagy üTinepet szenteljenek.

A Rákóczy-féle mozgalom leveretésc után keletkeztek azok a bi'isongó
nóták, melyek összegéből fejlődött századunk elején a Rákóczy nevétől
elválhatatlan nemzeti induló, mely csakis a magyar névvel együtt fog örökre
elhangzani. E bús nótáknak épen kihalóban van egy változata, mely, — mint
román rokonságából is lehet igazolni, — Erdélyben keletkezett. Legutoljára
a negyvenes évek folytán egy nagy miiértő és pártoló főúr, Bethlen Fercncz
gróf, szokta múvészien fegyelmezett czigány zenekarával Játszatni. Miután
ez érdekes változatra ma már senki sem emlékszik, az alábbi mellékletben
legalább a dallamát megóvjuk a végenyészettől.

Lassan' a ^

í-^^üi^^^^^

^Söi-^

Mérsékelve

m^m

~^m^^^

Hogy a nép s a középosztályúak is kegyelettel ragaszkodnak régi
dalaikhoz, sőt hogy c dallamok hallása az illetőket mindannyiszor föllelkesíti,
e körülmény ki nem kerülhette a czigány prímások figyelmét. Ezért a köz-
érzűlet kizsákmányolására e század elején a poharuk mellett búsongó haza-
fiaknak nemcsak a fentebbieket, de még a vak Béla király nótáját is el tudták
játszani. Azonban legyen elég ennyi a történelmi dalok szívós életéről.

A népdalköltőket két nagy csoportra oszthatjuk : egyik a köznemességé,
másik a népé.

Magyarország poéta-ország levén, a középrendűek közt épen olyan sok
a dallam-, mint a versköltő. A középrendek dalai részint szövegök tartalma,
részint dallamaik hangterjedelme és csiszoltsága által különböznek a tisztán
népiestől. S ez természetes következménye a magasabb társas körnek,
szélesebb műveltségnek és zenei életnek. E csoportból emelkedett ki a
negyvenes évek folytán Egressy Béni, a nagy drámai színésznek — Gábor-
nak — méltó testvéröcscsc. Egressy Béni született Sajó-Kazinczon (Borsod-

384

megyében) 1813-ban. Iskoláit Miskolczon és Sáros-Patakon végezte. A nem-
zeti színház tagja lett 1837-ben, meghalt Budapesten 1851 július 19-én.
Kitűnő költői tehetségével egyszersmind alapos zenei műveltség párosult.
Mindjárt kezdetben a „ Szózat "-ra szerzett pályanyertes nemzeti dala — ha
egyebet nem ír is — biztosította jó emlékét, mely ma is meg-megújúl
minden nemzeti ünnep alkalmával. Egressy azonban sokat írt. Eredetiségük-
ben zamatos szép dalai egymást érték, s több mint három évtizeden át
voltak napirenden Budapest s a vidék hangversenytermeiben. Dalai szoros
értelemben nem műdalok, hanem művészi népdalok s átmeneti korszakot
képeznek a műköltészetre.

A nép divatos költői viszketegből soha sem vetemedik nótacsinálásra.
A ki tehát ösztönszerűleg verset és nótát hevenyész, annak műhelyéből
a természet legközvetetlenebb valódi költészete jő közforgalomba. Egy
Arany, Petőfi maga szokta kisimítni eredeti fogalmazványait ; a nép fia,
ha Írni tudna, sem irna fogalmazványt, hanem hevenyészete szájról szájra
menvén, a közforgalomban addig javítódik, csiszolódik, míg végre eléri
netovábbját.

Minden községnek megvannak a maga mesemondói, kik egyszersmind
verselnek és dalolnak is. Fájdalom, mint a magasabb körökben, úgy a nép
közt is ők a legszegényebbek, ha szabad úgy mondanom, az isteni adomány
szegényei. A hetvenes évek elején e sorok írója két nyáron gyűjtött nép-
dalokat Heves, Borsod, Zemplén, Gömör megyékben, meg a székelyek közt.
Több helyen meglepte, hogy a nép egyszerű leányai egy albumfélébe össze-
írják a dalokat ; másutt viszont, hogy ha valamely tolla alá mondandó vers
nem jutott eszökbe, mást hevenyésztek. ,

A népdalok számát statisztikailag pontosan kimutatni nem lehet.
E sorok írója fentebb emhtctt gyűjtésének eredménye 800 olyan dallam
volt, melyek sajtó útján még nem adattak ki. De egyszersmind csaknem
ennyit hallott részint a már kiadottak, részint éretlenek közül, melyek
tudomásul vételre nem voltak érdemesek. Miután azonban e gyűjtés csak
a fent nevezett helyekre szorítkozik, föltehető, hogy ama szám egész
Magyarországon, a régibb kiadványokkal együtt legalább hárommal sok-
szorozható.

Ez összegből napjainkig többféle kisebb, nagyobb gyűjtemény jelent
meg énekszóra zongorakísérettel. Kezdeményezőnek e téren is a Kísfaludy-
társaságot mondhatjuk. Ugyanis az Erdélyi gyűjteménye .számára beküldött

385

zenei anyag, illetőleg dallamok feldolgozásával Fogarasi Jánost, s a magyar
zenészek részéről Travnyik Jánost bizta meg. A két megbízotton kivűl, mint
kiadó, Erdélyi fános is szerepel, de, fájdalom, a vállalat két füzet, azaz 1 2
dal kiadása után abban maradt. A Kisfaludy-társaság után, mint magán
vállalkozó, Emich Gusztáv lépett föl, közrebocsátván egy terjedelmes, száz

Egressy Béni.

dalt tartalmazó kötetet, mely dalokat amaz idők kedvelt népénekese, Füredi,
a színpadon már meghonosított volt. Az ötvenes évek elején (1852) Mátray
Gábor egyetemes népdal-gyűjteménye kezdett világot látni. Egyik fő czélja
volt a dallamon s zongorakiséreten kivűl a versek német fordítása. E vállalat
a harmadik füzettel (melyből a német fordítás már elmaradt) s összesen
93 dal közlése után megsziínt. Ezek után a hatvanas évek elején Bartalustól

M. 49

386

jelent meg a Rózsavölgyi czégnél lOl népdal egy kötetben. Tartalma részint
újabb dalok, részint a Füredi-félék újabb feldolgozása. Megemlítendő Bognár
Ignácz két füzete is 50 — 50 daltartalommal, melyek a Füredi-féle gyiijtemény
folytatásai. A hetvenes és nyolczvanas évek folytán (1873 — 81) Bartalus a
Kisfaludy-társaság megbízásából és segélyével három kötetet adott ki 300
dallammal, s az ezekre daloltatni szokott versek nagy számával. E gyűjte-
mény dallamai még addig nem voltak kiadva. Megemlítendők végűi a
győri gyűjtemény kötetei, melyek napjainkban is folynak s számra nézve
a fentebbieket már eddig is jóval meghaladják.

Föntebb már láttuk, hogy a népdalok mint táncz-zene, a negyvenes
évek folytán meghonosúltak a palotákban is. A meghonosúlás föltétlen
volt. A nép ugyanis a maga táncz-zenéjét a csárdáról, melynek agyag falai
közt széles jókedvében mulatni szokott, csárdásnúz nevezi, s ezt a tánczot
zenéjével együtt magukévá fogadták a paloták lakói is.

A magyar népviselet.

ozázadokon keresztül egyetlen út volt,
melyen a magyar nép Nyugot-Európával érint-
kezett ; de ez az út — a hadjáratok útja —
nem volt alkalmas arra, hogy az európai ipar
termékeit megismertesse vagy épen megsze-
rettesse vele. Maga eszére, erejére, ízlésére levén
utalva, öltözete legjellemzetesebb darabjainak
anyagját házi ipar, asszonyainak rokkái és
szövőszékei szolgáltatták ; alakját, mely deré-
kon aluli bő redőivel keleti hagyományokra vall,
az asszonyok művészete egyéni izlés vagy helyi
szokás szerint szabta meo;. A vászonból kitellett
majdnem minden. De bőven kellett telnie.
Éghajlatunk szélsőségei ismeretesek. A forró
nyár s ezzel együtt népünk fő foglalkozása,
a földmívelés, sőt, kivált régebben, a pásztor-
élet és e két életmóddal együtt járó lovaglás
hűvös, szellős, fehér, bőredőzetű, könnyű ruhát
követelt. Ezt is kiadta a vászon bőven.

49*

388

Foglalkozásának színhelyei : az erdők, mezők, folyók viszont azt köve-
telték, hogy a ruhanemű a lábak szabad mozgását ne akadályozza; ezért
a ruha alsó része lehetőleg rövid legyen. De e „rövidnek" más jelentősége
is van. A láb az egész testnek mutató vége ; ép lábak ép testre vallanak ;
azért nem tartják szükségesnek takargatni.

Ez magyarázza meg, hogy a magyar népviselet színben fehérre hajlik;
szabásban a bő-redőzést kedveli, mely az alakot rejti is, emeli is ; díszítcsben
a házi ipar művészetének ád elsőséget (hímzés, tűzés, szávonya [szálvonás],
suprikálás, csipkézés, nyomott és gömbölyű hajtások, rcdőzés, rojtozás,
bodorka, buja-vászon).

Fehér ^ b'ó-red'óji'i^ rövid: e három szóban foglalható össze a magyar
népi vagy paraszf-vlsú&t. Ez utóbbi szóban semmi kisebbítést nem lát
a magyar ember, mikor maga alkalmazza magára, sőt némi önérzettel
nevezi magát s viseletét paraszínsk. Ez a szó csak erkölcsre vonatkoztatva
jelent durvaságot, míg öltözködésben azonos az egyszerű cziczomátlansággal.
így alkalmazza e szót Arany is Toldi fegyverzetének leírásánál :
Dolmányán a szabó „parasztot" nem hagyott.

Az eddig mondottak a legáltalánosabban viselt ruha-darabokra vonat-
koznak. A különösebbekkel, — téli és felső ruhák, — önként érthetőleg sem
a házi ipar nem bírt, sem a fentebb elszámlált tulajdonságokat nem lehetne
összeegyeztetni. De ezek is oly anyagokból kerültek, melyeknek kikészítése,
ha nem is háznál, de mintegy szemünk előtt megy véghez, s az ezeket
készítő mesteremberek a magyar lakta vidékeken mind magyarok (csizmadia,
csapó, szűrszabó), sőt mesterségük előnevéűl használják is a megkülönböz-
tető „magyar" nevet. (Magyar szabó, magyar varga, magyar szűcs.)

De az a fentebb meghatározott három jellemző tulajdonság hol talál-
ható már ma együtt ? Sehol ; legfölebb egy-két félreeső zugában a magyar-
ságnak. Épen a magyarság magva, a nagy alföldi városok magyarsága
változott meg s alakította át viseletét színeiben és anyagjában a nyugoti
minták után, a sötétet a világosnak, a posztót, selymet a szűcs-árúnak és
vászonnak, a testhez állót a bőnek, a derekas ruhát az ingvállnak elébe
helyezvén. De széjjelszórva kisebb-nagyobb vidékeken még mindig megvan
a ruhának rövid és b'ó eredetisége ; a /cln-'r egész tisztaságában csak egy
helyen uralkodván, egyebütt csak az ingvállban nyer kifejezést. A hol
azonban ezt sem viselik, ott lehet még szó magyaros szabásról^ de nem
magyar népviseletről.

389

A magyar népviselet jellemzőbb fő darabjai :

I. Nőknél: Ingváll; fehér gyolcs vagy patyolat, néhol halvány-
sárgára is mártva, vagy gyengén kikékítve ; néhol, mint Körmend felé,
karmazsin piros vagy világos kék. A nyaknál sűrű egyenletes redőkbe
szalag közé szegve, mely redők mellen és derékon arányosan tágulva
folynak alá; csipke gallérral vagy a nélkül, a nyakon lO — 12 sor kaláris,
aczél gyöngy vagy ezüst lánczocska a fiatalnál. x\z ingújj bő, néhol egy
csík hímzéssel, rendesen csipkével végződik, melyet könyökön felül vagy
csuklónál szalaggal bokorkötésre kötnek meg.

Az ingvállra szalagokkal kivarrt, néha gyöngyökkel, vagy arany-ezüst
csipkével borított, vagy ugyanilyen fonállal kihímzett, ezüst csatokkal kap-
csolt, mélyen kivágott, testhez álló viellényke {^xm'ítXAí, pruszka) jön; a nyakra
kis könnyű selyem kendő, melyet a mellen átvéve, bokros kötéssel erősítenek
a mellényhez. Néhol azonban kendőre kendő borúi hármasával, négyesével is.

Az ingvállat szoknya -öv szorítja derékhoz a csípő fölött, honnét
bő redőkben foly le a rövidke szoknya (viganó, rokolya), melynek anyaga
a vidékek ízlése s vagyonossága szerint egyszínű meggy-, égszín, tenger-
zöld selyem, atlasz, bársony, mint a Jászságban, vagy élénk virágú karton
és szőrkelmék, mint Mátyus földén. A ránczok mesteri kézzel vannak össze-
rakva, hogy a virágok egymásra essenek. Az ünnepi öltözet a hétköznapitól
színben és szabásban mindenütt különbözik. Vasmegyében ünnepen fehér,
egyébkor nagyvirágú tarka kelmék, Mátyus földén ünnepen színes selyem,
hétköznapon saját szövésű vászonneműek járják.

A kötény elmaradhatatlan kiegészítő része a női viseletnek. Színe
ízléssel választva a szoknya színéhez; a Hajdúságban „ezer-ránczos" ; Makó
vidékén bő redős, fekete; különböző színű vagy virágos ritkaság, a fehér
tisztességtelen; ellenben Mátyus-földén a viselő tisztához elengedhetetlen
a csipkés szegélyű bő fehér kötő. Vasban, Baranyában a fehér viganóhoz
színes egyszínű, tarkához fekete és kék selyem járul.

Lábbeli. Semmi esetre sem a kényszerűség, inkább egy kis hiúság, vagy
valami ősi hagyomány hozza azt magával, hogy a fiatal nő, mikor láttatni
akar, mezítláb járjon, s házias öltözködésének — hogy úgy mondjuk —
nemleges kiegészítő része legyen a tisztán tartott épalkotású láb. Bizonyos,
hogy nagy vidékek női fiatalsága még máig is tetszik magának ekként,
s az a szokása, mely állítólag valamikor divatozott, mely szerint a piros
csizmát a templom küszöbén bemenetkor felhúzta, kijövetkor ismét levetette,

390

nem szegénységre vagy fösvénységre, hanem arra mutat, hogy a fedetlen
lábakat nemcsak tisztességtelennek nem, de magára nézve tetszősnek, sőt
társadalmi kötelezettségnek tartotta. Erre mutat az is, hogy — kivált
a leányfélét — csikorgó hidegben épen úgy láthatni mezítláb, mint a
májusi pázsiton. Ügy szép a lyány, ha „firiss". Ma már lassanként kihal
a piros csizma, s helyét drága bőr-, atlasz- és bársony-fűzős, húzós, czifrán
kivarrógépezett topánkák, Esztergom táján piros-, vagy aranynyal-ezüsttel
hímzett papucsok és harisnyák foglalják el.

A kéz és alsó kar munkában s általában hétköznap mindig fedetlen,
de annál gondosabban fedett ünnepen és templomban. Városokon általános
a keztyű a hosszú derekú ujjas ruhához. Falukon a keztyűt a karra gonddal
és tisztesen borított színes vagy fehér kendő pótolja, mely alatt a keresztbe
tett két kar mozdulatlan nyugszik az övön. Nagyobb városokban a vagyono-
sabb osztály idősbjeinél általános a karkeztyű (muff) ; de hogy a Mátyus-földi
nők népviseletének hogyan lett ez téli-nyári elmaradhatatlan kiegészítőjévé,
azt nehéz volna kimagyarázni.

A haj leányoknál középen két felé választva, hátúi tövön csomóba
kötve, s egy vagy két ágban bokrára kötött széles szalaggal ékítve foly le
a derékra; városi és nagyobb helyeken két ágba fonják, sőt a főváros
környékén kontyba is tűzik. Egy nagy vidéken gyöngygyei hímzett párta
övezi a homlokot, s a pártáról színes szalagok árnyékolják a halántékot
és homlokot is. Függőt a magyar nép leánya ritka helyt visel. Gyűrűvel
a városi nők újjá rakva; falukon is szabad azt viselni, de nem aranyból; az
ezüst épen megvetés tárgya: cselédlánynak való.

A nők fej kötője a különböző vidékek szerint sokféle. Tornyos csipke
fejkötő, régi magyar bodros ; aranycsipkés konty ; féltenyérnyi szalagcsokor
csekély gyöngy-díszítéssel ; kúp-alakú fekete konty; recze-, fátyol-, szőlőlevél-
konty; czipó-konty; dióhéj-konty ; perecz-konty , mely a széleibe fűzött
szalag segélyével a hátúi csomóba tekert hajat összetartja. Nagy-Sarló
környékén vörös szövettel, arany csipkékkel bevont magas süveg-szerű
fejdísz^ mi az asszonyoknak harczias tekintetet ád; a Jászságban a pánt;
arany-ezüst csipke, melyet a fiatal nő csak első gyermeke születéséig visel,
azontúl ifjabb lánytestvére vagy nő-rokona használatára teszik el, s helyette
a nő drága mívű imádságos könyvet kap.

Hátha nincs lánytestvér, sem nőrokon; csak maga van az egyetlen
lány, az aranyos meny, a drága kincs, a két öreg pár és a fiatal férj

391

szemefénye, kiről azt szokás mondani: „Istennek, embernek egyaránt
kellendő!" Az öregek, a meddig látják, kiserik szemükkel, mikor a szent-
egyházba indul. Az ilyenen esik meg, hogy az arany csipke továbbra is
ott felejtkezik a fekete hajon, holott az imádságos könyv, s még inkább
a távolba elsugárzó szemek váltig hirdetik, hogy van már kiért napjában
kétszer imádkozni, hogy ölben kell már az arany csipkét hordani, nem
a fejen. Félvállra vetett mentéje, mint egy csapkodásra kész galamb-szárny,
feleselni látszik a világgal. Ne csudálják őtet, meil ő már csak magának
szép, meg azoknak, a kiknek karjáról az ő kis rózsája mosolyog felé.

Menyasszonyi láda.

A fej-ékekre fehér, átlátszó, aranynyal áttört fátyol (födél, bú-födél),
az idősebbeknél patyolat vagy színes kendő borúi. A fátyol, melynek ritka
szövetén átragyog az ékítés, két oldalt lefolyik a derékon, melyhez színes
öv szorítja gyengén; két vége az övön alul arany-rojtban vagy csipkében
végződik, melynek neve a Mátyus-földön fidél. Az idősebbek nagy barna
kendővel borítják le fejőket, (hűsses, hátravető, árnyéktartó).

De egy egész széles, mély, kékre festett menyasszonyi láda minden
titkait kellene annak ismernie, a ki a mi szép fehér-népünk minden ékes-
ségét el akarná sorolni. Egy egész tulipántos ládáét, a mely, hogy mekkora
lehet, abból is gondolható, hogy az az eladónak egész örökségét magában

392

foglalja, mert az ő örökscge az ő kelengyéje. Százszor sorba nézegeti,
százszor fel is próbálja titokban valamennyit, a czipellőtől az ingvállig, csak
egy van, a mihez nem mer nyúlni, a mi elveszi a szeme világát : a főkötő.
Hogy merné ezt föltenni, míg a „hitet" el nem mondta! Örül is neki, de
fázik is tőle, mikor az öregek incselkedve eléje tartják. „Ne mutogassák
kigyelmetek; úgyis tudom, hogy rám szakad a ház, ha én azt felteszem
holnap éjfélkor." „Rád hát!" bíztatja az öreg, „anyádra is rászakadt, annyit
járta a menyasszony-tánczot." Bizony nagy kő nehezül arra a kis szívre,
mikor ezt feltűzik. De bezzeg kényes ám harmadnapra, mikor már főkötősen
megy fel az Isten házába.

A téli felső-ruhákban nagy a változatosság. A nagy alföldi városokban
prémes felöltőkké változott a régi vidra-, róka-, nyusztprémes palást. Tiszán
túl sötétbarna kis kerek bunda, a felső Tiszánál fehér guba járja. Másutt
ismét nagy nehéz beszövött, vagy selyem- és kázsméi^-kendőket öltenek elől
keresztbe véve, s hátúi dei^ékon megkötve. A piros szattyán -virágokkal díszí-
tett báránybőr ködmen, mely hajdan általános volt, ma már egyes vidékekre,
s maholnap egyes falvakra és takarékosabb családokra szorul. Helylyel-közzel
testhez álló, katonás szabású aczélgombos kék posztó dolmányka dívik szép
egyszerűségben, míg a Jászságban sokat érő prémezett kék mente borúi
a kerek vállakra, aczél vagy ezüst csiga-gombokkal, arany-ezüst sújtassál
és mentekütővel; egészen hasonló ahhoz, a milyet a nádor-huszárok (jász-
kún fiúk) viseltek. De még a legdélczegebb huszár mente-vetése is micsoda
ahhoz képest, a mint azt a jászladányi menyecske hordja !

II. Férfi-viselet. Ez szintén /é/^/r, bő-redős., rövid.

Ennek is egyik legjellemzőbb darabja az ing. Díszítésében, redőiben
azonos a női ingvállal; rendszerint fehér gyolcs vagy patyolat, néha gyengén
kékítve; galléron, mellen, kézelőn fehér, néha színes hímzéssel; paraszton
hagyva ritkán. Ujja vagy kézelős., vagy lobogós. A kézelőst a csuklónál
gombbal vagy szalaggal foglalják össze, s ennek változatai nem igen vannak;
Icgfölebb, hogy a kézelőre fodrozott csipkét vagy különféle hímzéseket
varrnak. Ez utóbbiak között érdekes a palóczok családi hiiuzése., az ix^j
nevezett kigyó., melyet a kézelőre szoktak hímezni. Minden egyes családnak
megvan a maga mintája, melyet nem változtat soha, melylyel a magáét az
összetévesztés ellen óvja, s melyet egymás között épen úgy ismernek, mint
a nagy családok egymás czímereit. Büszkék is rá, s nem egyszer hallani
ilyen csipős észrevételt a kérkedőre : „Beszél ám a kék koczka-kigyó".

393

A lobogós újj, mely tűre-szedett apró sűrű ránczczal van a vállon jóval alul
érő vállfolthoz varrva, háromféle : az egyszerű bornyúszájas^ mely közép
bőségű, végén egyszerűen beszegve, csuklóig ér, s éltesebbek és tisztesebbek
is viselik ; — a rövid újjú^ mely teljes bőségű és egész kerek, azaz asztalra
leterítve, kört képez s még akkor sem simán fekszi meg az asztalt; pásztorok
viselik, s leeresztett karjuk az ingújj-pártával olyan, mint egy fuchsia-virág ; —
végi-e a hosszú újjii., melynek ujjai az elébbihez hasonló bőségben, de térdig,
s térden alul érő hosszúságban nyúlnak le. Bő redői között néha kényelmesen
rejtődzik a minden eshetőségekre készen tartott fütykös vagy kurta csákány,
mely csak akkor villan ki, midőn a lobogós ingújj egy kéz emelintésre a
vállig szalad föl. Sokszor ezzel a legény nem is a csákányát akarja mutatni,
hanem az ingújj bőségét, melynek míg felső széle a vállon gyüremlik meg,
alsó széle tovább is a térdet veri. Ezek a dísz-mgóí. Munkában mértéklete-
sebb a magyar. Fent Hevesben, s lent Somogyban lehetett látni ingeket
gallér nélkül s majdnem derék nélkül; az egész ingnek jóformán csak a két
rövid újjá és vállfoltja volt, és a fűző, a mivel a nyakon összekötötték,
hogy az egész törzset rézbőrűvé sütötte a nap.

Az ingre testhez álló rövid ujjatlan mellcny („derékra való" „kis
mándli") borúi, melynek szabása biztosan mutatja azt is, melyik faluból való
a viselője, a szerint, a mint elől egy, két vagy négy sor apró érczgombokkal,
vagy olykor a nyaka körűi is gombsorral van díszítve ; ennek értéke és
szépsége fokozatosan emelkedik, ha elején keskeny csipkézett vörös posztó
szegély és kacskaringós zsinórzat díszeleg, vagy ha hátán részint a tulajdonos
nevének belehímzésével, részint a közép- vagy az oldalvarrásokra alkalma-
zott tulipános virágokkal van ékítve.

A mellényt panyókán vetett prémes zsinóros dolmány födi, rendesen
fekete vagy sötétkék posztóból, s a hány zseb a dolmányon és mellényen,
annyi színes, vagy szépen kivarrt fehér kendő kihagyott sarkai; könnyű
mailalék vagy édes ajándék, mindkét esetben diadalmi jel kedves kezekből.

A kihajtott inggallért könnyű fátyol- vagy selyemkendő tartja össze.
Viselnek s kivált régebben viseltek itt-ott 8 — lo rőf hosszú nyakravalókat
is, melyek használat folytán fekete köteleknek látszottak. Valamint hogy volt
egészen nyakravalótlan férfiviselet is, főként a jászoknál, melyet a kun példa-
beszéd meg is örökített. (Ezt tegye meg a jász ember — nyakravaló nélkül!)

Az ing alsó részét körűi ránczos (ezer ránczos) gyolcs-gaíya övedzi
derékhoz, onnét bő redőkben aláfolyva térdig, vagy kevéssel térden alul,

M. 50

394

s csipkében, rojtokban vagy egyszerű szegélyben végződve. E ruhadarab
olykor minden mértéket felülmúl szoknyabőségű száraival, s az albánokéra
emlékeztető redőivel. A fiatal legény, ha lovon ül, bő gatyája mintegy kerek
köpönyeg két szárnya borítja be lovát , s a szélben versenyt lebeg az
ingújjal. A derékon néha keskeny fényes bőr, vagy színes selyem kendő,
vagy karikás ostor tekerődzik öv gyanánt. Ezen övbe vagy az ezer-ránczú
korczba van tűzve a selyemvirágokkal kivarrt nagy kerek-tányérú dohány-
zsacskó, melynek számos sallangjain az aczél, a kovát-taplót rejtő szenes
(erszény), a rézlapátocska, a parázsfogó, és egyéb népies joujou-k és bijou-k
csilingelnek, a mint ezt az alföldi csikóst feltűntető képünk mutatja.

Mennyire nemzeti jellegű ruhadarab ez, tanúsága az 1861 -ki divat,
mikor az úri fiatalság is kezdette viselni, de csakhamar letett róla, s vissza-
adta a népnek a hosszú vékony furkósbottal együtt ; mint átengedte néhány
évi erős és tüntető használat után a kigyós zsinórzattal gazdagon kihányt,
derékhoz szíjjal övedzett, csizmaszárba húzott, kuruczos, szűk magyar-
nadrágot is, melynek mind anyaga, mind színe azonos a dolmányéval. Ez a
felsőbb osztályoktól öröklött darab a legnagyobb elterjedésben kiegészítőjévé
lett a városias magyar dísz-öltözetnek, melyet a magyarországi s kivált a
főváros-környéki németség is annyira megszeretett, hogy annak viselésében
versenyez a magyarsággal.

Hogy a női viseletnél felvett sorrendet megtartsuk, meg kell említenünk
a férfi népviselet darabjai között a kötényt is. No, nem díszelegni vele, hanem
ruhakimélőnek munka közben nagy darab földeken elmaradhatatlan a fehér,
s néhol a kék köt'ö.

A lábbeli. Nagy munka közben nyáron s kivált mezőn lehet látni a
magyar embert mezítláb is, de nyilvános helyen ez ritkaság, s miként
vélekedik népünk e tekintetben a tisztességről, érdekesen megvilágosítja
egy kis adoma. Bemegy a paphoz az egyházfi pőrén és mezítláb, a hogy
a szérűről jött s ott két vidéki elöljárót talál. „Hát keetek!" — támad rá
a vidéki, — „mezítláb szoktak megjelenni ilyen szent helyen?" „Nem tudja
keed", — vágott vissza a mezitlábos, — „hogy Mózesnek is úgy parancsolta
az úr : Old le a te saruidat és úgy jöjj ide, mert szent a hely, a holott állasz?"
De azért a mezítlábaskodás mindenütt kivétel. Népünk ízlése — ellenkező-
leg, mint a nőnél — megköveteli, hogy a férfi eltakarja lábait. Régebben
e czélra a csizmával vegyest szolgált a bocskor, a mi lábszárra ügyesen
tekert szíjjaival nem is volt visszatetsző, ha megszokta a szem. A bocskort

395

kiszorította a kordován csizma, melynek díszét a hegyes orr, a csikorgósság,
és a patkó emelte. Ez utóbbira különösen kényes volt a legény, s panasz-
kodott is a dalban, hogy csizmájára nem talál rózsás patkót. A patkolást

Kilencz kovács nem birta elvállalni,
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.

Most már a rózsás patkónak is vége, s helyette ránczos torkú, magas
sarkú, sarkantyús, zergebőr „rámás" csizmák csikorgóznak. A szárnak
szívalakúlag metszett karimáján behajtott vékony bőrszegély, vagy nyal-
kábbaknál fekete zsinór fut körűi, ennek elöl összeérő végeit pedig a
szegélylyel egy anyagú rózsa rejti el. E rózsa helyén olykor selyemmel
kivarrva a magyar czímer, vagy valami virág, vagy a tulajdonos mono-
gram mj a látható.

A főt általában kerek nemez vagy posztó kalap fedi ma már, darutollal,
strucztollal, vagy virágbokrétával. A kopácsi széles karimájú, valamint a
somogyi „sajttetejű" „vargánya" kalapok saját hazájokban is kimentek a
divatból , ellenben a „túri süveg" tartja magát. Télen fekete bárány és
asztrakán kucsma járja. Sokfelé sokfélét felpróbáltak már, de van egy, a mi
soha sem megy a magyar ember fejébe : az ernyős sipka. Talán a czilinderrel
is hamarább meg tudna barátkozni, mint ezzel. Virágot, árvalányhajat sűrűn
visel kalapján a fiatalság, de csak nyáron. Télen a vőfélyek kiváltsága, hogy
a vőlegénynyel együtt „boti virág" -ot viseljenek, de csak az első hirdetéstől
kezdve a lakodalom végéig. Nyári vasárnapon csak annak nincs a kalapja
mellett bokréta, a kinek még vagy már nincs szeretője.

A hajviselet időről időre változáson megy át. A harminczas években
sok helyen még középen kétfelé választott s a halántéknál hátra fésűit
hosszú hajat eresztettek, s a halántékra folyó fürtöket csimbókba fonták ;
néhol félre simítva hordták, elől hosszabbra hagyva, mint hátúi ; másutt
lesimúlt a haj egész a szemöldökig; a negyvenes, ötvenes években a körhaj
lett majdnem általánossá. A varkocs sem volt ismeretlen; katonaviselt öreg-
embereken ma is láthatni. Csak egyetlen egy alak volt, a mivel a magyar
megbarátkozni sohasem tudott : az elől katonásan rövidre nyírt hajviselettel.
Egy ekként nyírekező parasztlegény azonos a szökött katonával, a mi ismét
egy jelentőségű a „szegény legénynyel". „Az erdőben nyírettek bujkálnak",
szokta mondani titokzatosan a magyar ember, a ki a rosszat nem szereti
nevén nevezni, tisztességből. A fiatalság általában nagy gonddal ápolja
haját, míg az örege tüntetőleg hanyagolja.

50*

Jász menyecske.

Alföldi csikós.

398

De minek rajzolni tovább azt, a mit Arany János így ir le:

Tarkóig ér le sima körhaj ok. —

Bársony szegélyű kupeczes kalap

Szorítja össze a bársony hajat,

Míg termetökre kissé nőtető

Az a magasdad gömbölyű tető.

Fekete mellény, min bolyongva vékony

Zsinór szaladgál, duzzad a derékon;

A nyakra hímzett inggallér hajol,

Hó patyolatja illik oda jól ;

Térdnél alább ér a bő ingnek újjá.

Bősége puffad a szélben, ha fújja ;

Vállránczait finomra tűzdelek,

S nem meztelen, mint egykor, a derék,

Honnan redőit művészileg ontja

Le szárközépig a lábravaló,

Melyet redőzni lyány-testvéri gondja,

S fiatal ángyé, fél hétre való.

Most szálljunk magasabbra, s közeledjünk, de egész tisztelettel, a
magyar demokráczia czímeréhez.

A suba a magyar szűcsmesterség remeke. Hat — tizenkét darab magyar
(hosszú fürtű) juh- vagy báránybőrből alkotott öltözet-darab. Míg egyéb
öltözet-darabok színe, hosszúsága, bősége a viselő korához képest változik :
addig a suba ebben is, mint minden egyéb tekintetben, az állandóság-
kifejezője, mert legényen úgy, mint öreg emberen egyformán hosszúnak,
bőnek s fehérnek kell lennie, ha szép akar lenni. Csak úgy szép a suba, ha
bokáig ér; ha kerek^ azaz földre terítve kevés híjján egész kört képez
(a népdal is azt mondja : kerek az én subám alja, de drága), és ha fehér
ki\'űl is, belül is. Kivűl fehér; csak válla, dereka, eleje van selyemvirágokkal
kivarrva és színes bőr ábrázolatokkal (irhás suba) ékítve ; motívumok,
minőkkel Arany az Etele sátrát díszíti fel :

Vérpiros a zöldje, arany a virága,
Sziszegő sárkánynyá fonódik az ága,
Zíild madarak közte hallgatva megülnek.

Ujja nincs. Gallérja egyenesen álló tenyérnyi fekete prém, valamint
vállgallrrja is, — a mit külön néven subagallérnak neveznek, s a melyre
egy egész báránybőr farkastul és körmöstűi minden szabdalás nélkül fel-
megy, — tartozik fekete lenni. De ez is aztán az összes engedmény, a mit

399

a suba a fekete színnek tesz, mert egyebütt meg nem tűri magában. Sok
helyen még cselédnek sem fogadják meg az olyan embert, a kinek a subájá-
ban macska (fekete fürtök) van, mert az ilyen embernek sok tarka macskája

vaii^ azaz hamis, furfangos, nem megbizható.

Egy szép suba nagyon munkás darab; ára 25 — 40 forint; sőt vannak
100 — 150 frtos subák is ; egy egész kis vagyon; de az ilyenen két-három
hónapig dolgozik a szűcs. Tetszetős redőkben folyik le a vállról, s viselve
vagy épen kiterítve a hermelin palástokra emlékeztet, melyeket fejedelmi
czímerekben látni.

Állandó hű társa a magyar embernek, s rangban, becsületben mindjárt
a háza után következik. Télen meleget tart, nyáron (kifordítva) hűvöset;
melege mérsékelhető, mint egy jó kályháé. Hétköznap viselő, vasárnap
ünneplő; öregnek tisztesség, legénynek kényesség; úton ülés, otthon ágy;
éjjel párna és paplan, nappal kanapé; a mezőn még asztal is, mikor a juhász
kiterített subájáról falatozza a hideg pörkölt-húst, és szélhárító, mikor főzés
közben botra támasztva felfogja a szelet. Nem, mint a többi ruhadarabok,
csak a test egyes részeit, hanem a fő kivételével az egész testet fedi; még
a paripának is jut belőle bőven, mikor lovaglás közben az állat egész hátulsó
részét betakarja. Mikor nyakába veszi az ember, mintha azt mondaná: az
én subám az én váram.. Igen ; vára.^ mely békét jelent, ha nyitva az eleje.
Jó kedvet, barátságot, szeretkezést, nagylelkűséget, feláldozást, készséget
egész az inge odaadásáig, mindent jelent egy nyitott elejű suba. De, mikor
össze van fogva erősen, vásári alkuban, városi tanácsban, képviselőválasz-
táskor : ez azt jelenti : dejszen engem ki nem forgatsz a — subámból. Mert
az összefogott suba annyi, mint meggyőződés. Az ö subája a vár^ melynek
zárt kapuja meg nem nyilik sem szép szóra, sem ostromra.

Minden változhatik a világon és Magyarországon, de a suba nem.
A legjellemzetesebb öltözetdarabokat átalakíthatja az ipar, számkivetheti az
ízlés, széttépheti a szegénység, lehúzhatja az ellenség: a subán egyiknek
sincs semmi hatalma. A suba megmarad, míg magyar ember lesz.

A subának, mint minden egyébnek is, a mi a maga nemében elérte
a tökéletesség netovábbját, válfajai nincsenek, legfeljebb a kihalni készülő
csöves bunda a Hajdúságban; továbbá a. juhász suba.^ melyet a juhász tört
bőrből házilag készít, s kifordítva, vagy kímélésből alját felaggatva hord.

Utolsó változata, mikor vénségére elveszti „suba" dísznevét s gúnya
számban kezd járni, míg végre ebből is kikopván, vaczok lesz belőle.

400

Még annyit enged meg a stiba^ '"^ogy néhol a tiszai megyékben, és a
Dunántúl bi/iidájiak nevezzék, mely utóbbi vidéken úgy a férfi bimdák^
mint általában országszerte a rövidecske asszony-subák^ kivúl a sötét-sárga
színt és kerek fekete gallért, s a fekete prém belsőt nemcsak eltűrik, de meg
is követelik.

Az elsőség az elnevezésnél mindenesetre a subát illeti nemcsak általános
elterjedéseért, hanem azért is, mert míg a bundákrcjl alig egy-két példabeszéd
emlékezik meg : addig a suba a dalok szái-nyain járja be az országot, s még
Petőfi gyönyörű románczában is

„Legény a lyányt subájába takarja".

A legszebb subákat Kecskeméten és Félegyházán készítik, s ugyancsak
e két város nagy vidékén viselik oly nagy fényűzéssel, hogy majd minden
háznál van belőle két-három darab. A sárga-bundák és asszony-subák főhelye
ellenben Jászberény, hol feketével gyönyörűen selymezik.

Kérdésbe szokták tenni : hogyan melegebb a suba : kifordítva vagy
befordítva? Felelet: „Kifordítva, mert a birge is úgy hordja".

Az idegen sem hagyja szó nélkül a subát, természetesen mint szokat-
lanságot. Nem rég egy tudós francziát igen meglepett, midőn a debreczeni
nagy-templomban a Goudimel dallamait hallotta zengeni egypár száz öreg
ember ajakáról, kik állatbőrökbe valának öltözködve.

Lehet, hogy ez az állatbőr nem is a siíba volt, hanem a felső tiszai
guba. Ez a raczka-gyapjúból szőtt, néhol fehér vagy szürke, de legszokottabb
színében fekete kaczagány, vérpiros posztó díszítésével inkább emlékeztet a
hunokra, midőn ördögi „huj-huj" kiáltással ütközetbe rohantak, mint
a Goudimel dallamaira.

Általánosan viselt felső ruhája még népünknek a szűr., mely azonban
a többi hazai népfajokkal is közös. An3^agja durva juhgyapjuból szőtt ú. n.
szűrposztó. Fajtái : a derékig érő szi'irdolmány minden díszítés nélkül ; gyer-
mekeken s esős időben asszonyokon is látható a déli megyékben ; csuklyás
srJ'ir ; sziirgallrr ; sz'ítrköpönyeg; kanász-sz'úr. kri öreg szűr térden alul érő,
zsákszabással, semmi díszítéssel, éltesebb embereknek; — zckesznr alig
térdig érő, s a mennyire a kelme engedi, derekhez liajló szabással; ezt
javabeli férfiak panyókán hordva dísz-felsőnek is használják oly helyeken is,
a hol a suba is dívik. Ennek magyarázatát a viselők tisztességtudásában kell
keresnünk. A suba a nyugalom és ünnepély köntöse; ebben el lehet menni
templomba, násznagyságba, leánykérőbe, tanácsba stb., de feljebbvalója elé

401

nem megy az ember subában, mert azt úri szobába bevinni nem illik, bigben,
mellényben pedig szintén nem mehet ; még rabnak gondolnák, vagy cseléd-
nek. Ezért a szűr az ő dísz-zekéje. Es a Duna-sárközségi ember szálas
egyenes alakja, midőn a kordován csizmába húzott fekete nadrághoz, aczél-
gombos fekete mellényhez, panyókán veti a tiszta hófehér szűrt, s fejébe
teszi kis kerek kalapját, nem is utolsó jelenség.

Még egy része az általános népviseletnek a — borotválkozás. „Bajusz
kell a magyarnak", mondja a népvers; de, a ki ezt idézi, erősen megnyomja
az első szót, mintha azt akarná utána tenni: „nem is ám szakái". Valóban
az egész-szakái a magyar embernél urazás, vagy cinismus, vagy demagógia,
— s néha épen vagyoni, vagy belső megrendűltség jele. A barkótól azonban
nem idegenkedik; a körszakált pedig, mely az arcz tisztességét emeli, s
melyet Kossuth-szakálnak nevez, épen szereti is.

Az itt leirt viseletet vagy elsorolt öltözékdarabokat változatlan alakban
s együttesen csak ritka helyen lehet együtt s teljes harmóniában látni.
A feldunai megyékben, a főváros körűi, meg a nagy alföldi városokban
egész a keleti határokig a népviselet ú. n. városig félúri viseletté
változott. A subával erősen küzd a sötét vagy szürke kerek köpönyeg ;
a szűrrel a bunda, bekecs és kék dolmány ; a bő lobogós lábravalóval a
kordován csizmába húzott szűk magyar nadrág úgy , hogy csak szabásuk
s viselési módjuk mutatja bennük a magyart. A kis kerek posztó kalap
érintetlenül maradt, valamint a mellény is, melynek sűrű czin vagy ezüst
gombjain áldomásiváskor szépen csendül végig a kiürített pohár.

A női viselet még nagyobb változásokon ment keresztül az említett
helyeken. A termet épségét, a derék karcsúságát, a vállak teljességét és
a mozgás könnyedségét kiemelő ingvállat kontár-kezekkel tákolt derekas
ruhák fedik el.

Ne feledjük még ki az esernyői sem, némely vidékeken elmaradhatatlan
útitársát férfinak és nőnek, főként ha városba megy, de a melyet csak eső
ellen használ; „árnyéktartónak" soha. Mindig középen fogva hordozza, vagy
azért, hogy urazni ne láttassék, vagy azért, hogy erősebb dolgokhoz szokott
kezei a vékony fogantyút nem bírják jól megmarkolni.

Csak a pásztoremberekben van állandóság ; a gulyás és csikós öreg
szűrében, karikás ostorával, szőrén járt lovával ma is az, a ki volt. A juhász
is kerek csúcsos kalapjával, kifordított vagy felaggatott subájával, fehér
komondoraival s köztük az ügyes pulival, hosszú vaskampós botjával,

M. 51

402

tilinkójával, gúnyás szamarával, vándor cserényével es utolérhetetlen fur-
fangjaival ma is a régi még. Es a kanász az ő veszprémi szűrével, fényes
baltájával, vai'gánya-kalapjával, daczos, vad, kemény tekintetével, ez is mind
ugyanaz, a ki hajdan volt.

Csakhogy egy kis különböztetést illó tenni. E két utóbbi pásztorfajt
a Duna vize minden tekintetben kicseréli. Dunáninnen, az alföldön a juhász a
legnyalkább, legnegédesebb, kihívóbb, furfangosabb, élelmesebb, szívósabb;
a kanász a leggyarlóbb, együgyúbb, ártatlanabb, alázatosabb. Dunántúl
ez megfordítva van.

A magyar népviseletnek van néhány olyan változata, mely eredeti-
ségét tisztán megőrizte , s megérdemli a külön ismertetést ; ilyenek a
székelységi, a kalotaszegi, borsodi-, hevesi-palócz, jász, váczvidéki, mátyus-
földi, vas-zalai, ormánsági, Duna-sárközségi stb. viseletek. Mindegyikről
lesz szó a maga helyén; ezúttal csak a két utóbbit mutatjuk be. Egyik
fehér, másik tarka^ s noha ellentéteseknek látszanak, sok jel mutatja, hogy
a két faj, mint nyelvben, alakban, hajlamban, kedvtelésben, úgy viseletben
is rokon.

A Dráva mentén Csurgótól és Berzenczétől le majdnem Eszékig, onnét
a Duna jobb, s egy ponton a balpartján is, fel Szegszárdig, mintegy kétszáz
faluban lakik a magyar népnek az a külön faja, melyet főként a nők
jellemzetes ingválláról fehér magyarságnak mondhatnánk, s melynek leg-
eredetibb kifejezését az ormánsági népviseletben szemlélhetni. Hozzájok
számítandó Szlavóniának négy ősmagyar községe is. Az ormánsági nép-
viselet — a nőit értve, — sokban hasonlít a kalotaszegihez, de annál
egyszerűbb.

A kétszáz falunak mindenik házában ott a szövőszék. Minden gazdaság-
ban az asszony rendelkezése alatt Y4 — ^A hold kenderföld. Ennek termése
bodzahajtásra megfonva (virágzik a bodza , nyikorog a rokka) , Szent-
György napra megszőve. Szent-Györgykor kiteszik a szövőszéket, s a mely
háznál még ezután is csattog a vetélő, az a szomszédság nyelvére jut.
(De már tavasz lesz, mert Sári ángyiéknál megszólaltak a békák ; t. i. még
most is jár a vetélő.) Az asszony, mikor leszáll végre a szövőszékről, el
van csigázva. A lyányféle csak tanulni ül néha rá. Ez a nép rendkívül kiméli
a fiatalságot és semmi olyan munkát nem enged meg neki, a mi lejlődésé-
ben akadályozná. Ezért öltözhetnek fehérbe, állandóan tisztába, tisztára

403

mosottba, a zsellérember „cselédje" épen úgy, néha még szebben, mint
a telkes gazdáé. Attól függ, ki milyen dolgos.

Pedig ennek a fehérnek van egy nagy ellensége, kivált Somogyban,
Szigetvár környékén : a füst. Kémény a talpgerendákra épült házakon
nincs, mely miatt a konyhafüst átjárja az egész házat, s főként a bent
foglalkozók ruháit. E miatt az ő fehér]\Aí kétféle: egyik a tiszta (ünneplő-
kimenő), másik a ^füstös'-'- (házi-pongyola, belső munkához), melyen egy-
általában nem szabad szennyest érteni. Füstösben járhat az ember, de
szennyesben nem.

Mennél közelebb jut az ember Szigetvárhoz a Dráva folyásával, annál
inkább fehéredik a viselet, de csak a Dráva mentén, mert a folyamtól két
mérföldnyire már kezdődik a virágzás, s pirosban játszanak a mezők.

A férfiak félvállra vetett szűrén még virít a piros posztó, de már
keskenyedik. A haj még helylyel-közzel középen kétfelé választva s egész
hosszúságban meghagyva árnyékolja be a vállat és hátat ; csak a halántékon
lefolyó fürtök lógnak művészien kötött csimbókban , mely pogány viselet
ellen Somogyvármegye e század első évtizedeiben irtó háborút indított,
noha előkelő férfiak is, mint Horváth Ádám a költő, viselték a csimbókot.
A nők fehér ingvállat viselnek és magasan, jóval a csípő fölött övedző
szoknyát (bikla) házi vászonból; előttök barna virágos kötény, fejőkön fekete
selyemmel borított kúp-alakú kontyocska. Van e viseletben valami, a mi a
párisi szeptemberi napok ó-görög-utánzó divatjára emlékeztet. (így volt
ezelőtt harmincz-negyven évvel, ma már itt is tért foglalt a szegényítő
fényűzés.)

Szigetvárt elhagyva, belép az ember az Ormánságba, s Baranyának
Drávára dűlő erdőségei között találja Szigetvártól Siklósig az Ormánság
negyven-ötven faluját, a hol a nép fehérben jár.

A férfiak öltözete a már ismert magyaros fehérneműk, de nem azzal
a pazarsággal a bőségben, nem is azzal a kurtasággal, mint egyebütt jelezve
volt. Minden egyszerű. Felső ruhájuk fehér öreg szűr, egyenes zsáksza-
bással, szerény díszítéssel. Nem is félvállra vetve hordják kényesen, mint
a somogyiak; a balta helyett is a kézben legfeljebb hosszú vékony sima
furkósbot, nem harczi czélokra, hanem tisztességből. A somogyiak sisak-
számba menő nehéz kalapja helyett könnyű posztó-kalap, mely mellől, ha
legény viseli, ritkán marad el a bokréta. Végre nyakukban az elmaradhatatlan
tarisznya élelmi szereknek, mert az értékesebb dolgokat a szűrújj szokta

51*

404

rejteni. Mondani sem kell, hogy a legénység, szép szálas legénység, az
atyák egyszerűségétől eltérőleg itt is kitesz magáért, versenyezve az ország
minden legényeivel, s legfeljebb csak abban különbözve tőlük, hogy semmiféle
ártó eszközt nem hordoz sem szívben, sem kézben. Mulatni is pázsitra jár
és nem korcsmába.

Azonban a sokszor említett „/t'/z/r" kiválólag a női öltözködésben lett
egyeduralkodóvá. Az ingváll, — egészen más szabású, mint egyéb vidéke-
ken, — piros szalag közé művészileg redőzve fogja át a nyakat, honnét
mértani arányokban tágulva folynak le redőzetei a csípőig, hol a könnyű
habszerű patyolatot (fehér csipke tiláng, melynek fehér virágjait, valamint
minden egyéb kelmében levő virágot is „mestörkének" hívják) a szoknya-öv
szorítja derékhoz. A szoknyáé, melyet ők „kebeé"-nek (kebel) neveznek,
s mely szintén patyolatból varrva gazdag redőkben ád a tartásnak tetsző
alakot, s mely a fiatalságnál rövidecske, de nem szembeszökőleg kurta.

Fehér ingváll^ melynek hajtásokba szedett gyöngy és csipke díszú
tenyérnyi széles szalagban végződő rövid ujját a könyök felett szalaggal
kötik meg; „fehér kebeé'-'- ; ünnepen virágos selyem-, hétköznap közönséges
kis piros kötényke; piros csizma régebben, ma már fekete topán; a nyakon
néhány sor kláris: ennyiből áll az ormánsági leány görög szobrokról másolt
viselete.

A férjhezmenetel e viseleten alig változtat valamit; legfeljebb hogy a
hajnak, mely eddig szalagok között egy fonatban folyt le a derékra, egy
részét levágják, a megmaradt részt feltűzik, s rá szőlőlevél-kontyot (szőlőlevél
alakú, gyöngygyei díszített szalag-csokor) illesztenek, melyre fehér bő fátyol
borúi. Ez a fátyol sok helyen négyszögű kéregpapirra tűzve — „hátravető"
néven — árnyékolja a főt, mint az olasz népnél. Ilyennel védi arczát nyári
munkában is.

De mennyi apró fokozatos változáson megy keresztül ez az öltözet,
míg a fiatal menyecskéből „szüle" lesz!

A „kebeé" sima vagy virágos, de mindig fehér virágú patyolatját,
vagy néha igen kényes és illusion-szerű buja-vásznat, harmincz év felé
finom tiszta gyolcs váltja fel; de csak a kelme változott, szín és redőzet
ugyanaz maradt ; később a gyolcs halvány havannah színt nyer, egy pár
ujjnyival hosszabbodik, redőzete vasaló alatt lesímúl; negyven-ötven év felé
a gyolcsot finom lenvászon, ezt ismét ötvenen túl kendervászon, de mindig
kifogástalan fehérségű követi.

Njomafott a na. klr. nllsmnyomdába:

C-7{}íqpiat i. Qő'^^c/fi^lsi

Ormánsági népviselet Baranyában,

405

A piros kötény ugyanilyen fokozatossággal veszti színét; elébb barnás,
sötétes virágzatú, később egyszínű barna és sötétkék kartonkelmék válto-
gatják, selyem soha. A szőlőlevél is veszti és változtatja színét egyszerűbbre,
barnára, végre feketére.

A főre boruló fátyol is, mely a fiatal asszonynak egész arczát takarva
láttatja, hat — nyolcz év múlva nagy fehér patyolatkendőnek engedi át
helyét, mely a nő homlokát s állát félig elfödi; ez a kendő meg is marad
haláláig, azzal a különbséggel, hogy mikor élemedik az asszony, patyolat-
jával nemcsak homlokát takarja el egészen, hanem száját is, hogy csak orra
és két szeme látszik a patyolat közúl. Ez történhetik egészségi tekintetekből,
s történik is bizonynyal, mert nemcsak az idősebbek, hanem az ifjabbak is
szokták tüdejüket portól, légtől ekként óvni munka-, vagy útközben. Mond-
ják, török szokás hagyománya. De e vidéken nem sok dolga volt a töröknek,
még kevesebb az asszonyainak, a kik a divatot e divattalan nép között
meghonosíthatták volna. Inkább a katharusokra (patarénusokra) lehetne
visszavinni e szokást, s még inkább a bibliára az egész fehér öltözködéssel
s azokkal a virágokkal együtt, melyeket a nők kezükben templomba
visznek, s melyek az Apocalypsis gyolcs ruháira és pálma-ágaira emlé-
keztetnek, így az egész viselet, kivéve az egy piros köténykét, fehér és
fehér is marad. Megjegyzésre méltó még, hogy a templomi ruhát soha
semmi más alkalomra (játszó, vásár, lakodalom) nem használják.

Még gyászuk is fehér, s az inneplőtől csak abban különbözik, hogy
a patyolat helyett házi fehérítetlen vásznat (a bibliai „zsák-ruha") öltenek;
azaz „füstöst", de tisztán hordva.

Ezt a gyászt nemcsak a szó szerénti esetekben viselik. Gyászt hord,
a kinek férje vagy fia katonaságnál van, vagy börtönben ül. Gyászt hord
gyermekségétől fogva mindvégig, a ki valamely szembetűnő testi fogyat-
kozásban szenved. Az ilyen, a templomon kivúl, semmi nyilvános helyre
nem megy, a többiek játékába nem elegyedik, s midőn a harmincz évet
hajadon fővel meghaladva, a férjhezmcnctclről letett, elmegy a paphoz,
hogy „adjon neki fejkötőt" és engedje meg, hogy a templomban az asszo-
nyok sorába ülhessen.

A sok fehér között azonban az orczának pirosnak, a hajnak feketének,
a szemöldöknek is feketének, még pedig „isztorhéjjosnak" (ív-alakú) illik
lenni, máskülönben jó, ha otthon nem marad a lyány len-hajával és búza-
virág-szemével. Ez nem is gyakori, de annál közönségesebb a bogár-szem és

406

fekete haj mellett a tejfehér gyenge-piros orcza. Ez utóbbit, ha a természet
nem adja önként, kizsarolják tőle egy kis pireétóval (pirosító). EmHtettük,
hogy a magyar ember tisztességerzete nem szereti a rosszat nevén nevezni ;
az ő szótárában nincs haramia, csak szegény legény ; nincs szökött katona,
csak „nyírett"; nincs „ördög", csak „rosszak". De az ormánsági nép minden
mást felyülhalad ezen tisztességtudásban. Az ő nyelvén nincs „festék" , csak
„píreétó"; a nő n^m. festi magát, zsÚí pireéti^ a mi egészen más. Hisz az
nem is szégyen az ő nézete szerint, mert a fehér -népnek kötelessége
kifogástalan tisztán járni ; de, ha egész héten sütteti magát a nappal, hogyan
hozza harmóniába orczáját az ünneplő ruhájával.'' Ei're való a píreétó, nem
csábaságból, hanem ízlésből. És ha valaki ezt elhanyagolja, van neki mit
hallani: „A czéda! annyira se bir menni, hogy egy kicsit kikészítse viagát^
ha ember elé megy!" De, a mi e tekintetben az Ormánságban illő, ugyanaz
egyebütt s főként az egész nagy alföldön tisztességtelen.

Említésre méltó darab még az a két méter hosszú és egy méter széles
piros csíkos szegélyzetű, házi szövésű „abrosz", (Vasmegyében Jcöczöle"-^,
mely az ormánsági nőnek majdnem annyi, mint az alföldi embernek a suba,
vagy utazóknak a plaid. Ez való esőben, hidegben, por ellen, szúnyog ellen;
ez kisdede ágya, pólyája a mezőn; ebbe takarja a kézi terhet s ezzel fedi
be vékás szapuját (nagy kerek kétfülú kosár), melyet fején emel és visz
nagy messzeségre fáradság nélkül, hegyen föl, völgyön le olyan biztosság-
gal, hogy soha meg nem billen a fején, holott soha kézzel nem fogja. Soha
el nem botlik vele, mert a kin ez megtörténik, örök csú^'a marad. Talicskát
kezébe, általvetőt, kettős „garabót" vállára, batyut-butyrot hátára ormán-
sági asszony s általában az egész drávai faj, melyhez tartozik, semmi körül-
mények közt nem venne. Ez cselédnek való, és ő nem áll cselédnek. Vékás
szapu! ez az ö glóriája; ez biztosítja egyenes járását és testállását, de e
miatt vastagodnak meg nyakizmai is idő-előtt.

Pécstől le a Drávára déli irányban nyil-egyenességgel szalad le a pécs-
szlavoniai országút. Ezen országútnak túrony-hai'kányi részlete a viselet-
választó vonal. Ezen útnál megállapodik' az ormánsági nő és azt mondja:
Mi fehérben járunk^ azok ott tarkában; nü kcbeét hordunk^ azok ott szoknyát.
Tarkában ! Valóban itt kezdődik a tarka világ; a selymes, a bársonyos,
a posztós, a budás, a bekecses fényűzés ; tart és terjed magát feledve, a
Duna jobb partján Eszéktől fel Mohácsig. Mohácson felül Szegszárdig és

407

Kalocsáig a Duna-Sárköz nagy községeiben újra felelevenúl a fehér ingváll,
— igazi mestermű, — melyet a mellen csokorral összetűzött selyemkendő
és a derékhoz színes szoknya-öv szorít. Ös-telepúlők, kikről a múlt század
végén Páter Ubaldus ezt az ismertetést küldötte egy bajor ptlspöknek :
„Homines hunno-tataricae originis, apprime naturam hungaricam expri-
munt. Mares pellibus, foeminae cannabinis, diversis jabolicis coloribus
imbutis incedunt". (Hun-tatár faj, igazi kifejezői a magyar természetnek.
A férfiak állatbörökben , a nők különféle ördöno-ös színekkel tarkázott
vászonban járnak.)

Igaza volt a viseletre nézve. A piros szattyán-virágokkal kihányt
ködmön férfinak és nőnek egyaránt rendes téli öltözete volt; a díszöltözet
férfinál szép szabású, panyökán hordott tiszta fehér zeke-szűr; a többi rész
fekete posztó, fekete csizmával s kerek posztó kalappal. Még jellemzetesebb
a régi, de még ma is általánosan dívó bő s fél szárig sem érő lábravaló a
legénységnél. Hasonló rövidségű bokorugrós színes szoknyát visel a női
fiatalság. A leányok fejét gyöngyös párta koszorúzza, melyről homlokra
és halántékra kék és piros szalagok lengenek. Férjhez menetel után a párta
helyét a fő előrészére fél dinnyehéj alakban boruló reczés fejkötő foglalja el,
s most már a színes szalagok is, ellenkezőleg mint a lánykodás idejében,
e fejkötő hátsó részéről lengenek a nyakra ; a fejre bő széles íatyol borúi
(fedél), melyet az új menyecskék színes üvegfejű öreg gombostűkkel korona
alakra tűzkődnek oda, hol korábban a párta díszlett.

A karcsú lábak fölött élethalálharczot vív a jövevény bársony-topán
a bennszülött piros csizmával. De piros csizmának és bársony topánkának
magas sarka vagyon, s a magas sarokban ügy-esen elrejtve egy kis „pengő"
(lánysarkantyú). A sok apró szerszám kedvesen csilingel, mikor a decsi
vagy Csanádi pázsiton koszorúban járva százával lejt a lány.

íme egy pár vidék népviselete. De, mint tánczunk törvényeit, vagy
népdalaink rhythmusait, úgy a magyar népviselet változatait is kimerítő
rendszerbe fogni csaknem lehetetlen.

Ismertetésünk czélja nem az volt, hogy a magyar népdivatról szóljunk,
mely változó, hanem a népviseletről^ mely állandó motívumok alapján
fejlődik. Kerestük a népviseletet nem a népes alföldi városokban, melyek-
nek lakossága vagyonosodás, mívelődés, más fajokkal és osztályokkal való
folytonos érintkezés folytán öntudatlanul is változtatja viseletét, hanem

408

kerestük a falukban, az egykori jobbágyságnál^ s kerestük azt, — hogy
analógiával éljünk, — a Linné rendszere szerint; a virágban, a fiatalságban,
s annak is virágdíszében, ünnepi öltözködésében.

Minő változatosság a színekben, a kelmékben, a díszítésben, a selyem
szirmokba öltözködő jász rózsától a fehér patyolatos ormáni liliomig; —
vagy a csallóközi legény ezüst-lánczos mentéjétől, a székely fiatalság vitéz-
kötéses dolmányáig: — és minő egyformaság a szabásban és viselési mód-
ban ! Mint egy nagy hadsereg különböző ezredei különböző hajtókáikkal
s gombjaikkal, de egyforma fegyverzetben s egységre valló egyenruhában.
Vagy mint egy nagy szőnyeg-kert, melynek változatossága az egyformák
csoportosításából áll, s melyben a szegény csalán is szép a maga helyén.

Nekünk legalább szép.

M. 52

Gulya.

Mezőgazdaság' és állattenyésztés.

földnek kevés vidékén találunk oly változatos talajt, mint
Magyarországon, a mihez még az is járúi, hogy az égalji
viszonyok is lényegesen különböznek egymástól az ország
egyes részeiben. Magyarországnak az a területe, mely mező-
gazdasági használat alatt áll, következően oszlik föl : szántó-
föld 20,116.205 katasztrális hold, legelő 6,423.155 katasztrális hold, rét
5,200.101 katasztrális hold, kert 605.968 katasztrális hold, nádas 138.557
kataszti^alis hold, összesen 32,483.986 katasztrális hold.

A mezőgazdasággal foglalkozók faj, nyelv, vagyon, szokások, sőt
munkára valóság tekintetében is különbözők s egyik helyen sűrűn, másikon
igen ritkán laknak oly annyira, hogy ezeken az utóbbi vidékeken a népesség
valóban gyérnek mondható. Az ország egyik részében a közlekedés könnyű
és gyorsan juthat a gazda terményeivel oda, hol azok fogyasztót találnak;
másunnan pedig talán csakis a tenyésztett vagy fölnevelt állatot lehet vásárra
vinni, hogy eladásából tenyésztőjének munkája jutalmat nyerjen. Mindezek-
nek természetszerű folyománya az a nagy változatosság, melyet Magyar-
ország különböző vidékeinek és népeinek gazdaságában tapasztalunk.

Mielőtt azonban Magyarország mezőgazdaságának mai változatos képét

ismcrtetnök, vessünk egy pillantást az ország mezőgazdaságának múltjára.

Hogy milyen lehetett a magyar mezőgazdaság a régebbi időben,

arról, mivel ez irányú búvárlatok csak újabban történnek, inkább csak

52*

412

következtetés útján lehet fogalmat alkotnunk. A biztosabb följegyzések a
tizenötödik század végéről és a tizenhatodik századról valók. Ebben a korban
panaszkodtak a földmívelők, hogy mily nagy nehézségekkel jár a gazdál-
kodás; senki sem biztos arról, vájjon le fogja-e arathatni, a mit vetett?
Háborúk, de belviszályok is pusztítottak az országban, pusztították annak
lakosságát, melynek tetemes részét rabságba hajtotta a török. Az 1514-ik
évi pórlázadás még zavarosabbá tette a helyzetet úgy, hogy évtizedek
kellettek az ez által ejtett sebeknek csak némileg való behegesztésére is.

A szomorú állapotokat az országban először az 1546., azután az 1550.
és az 1556. évi országgyűléseken alkotott törvényekkel próbálták javítani;
de a siker alig volt számbavehetőnek mondható, mert az úr nem gazdálko-
dott, s így nem érezte ezen foglalkozás akkori sanyarúságait ; a gazdálkodó
jobbágy pedig teljesen földesura önkényére volt bízva. Ez alatt kényére
portyázott a török mindenfelé; itt egy ménest hajtott el, ott egy gulyát;
menekült előle, a ki tudott; és így mind szomorúabbak lettek hazánkban a
közállapotok ; csak helylyel-közzel maradtak szigetekként egyes háborítatlan
területek, melyekből később a javulás kiindulását vehette.

Csak Buda várának visszavételével hulltak le a nemzetről a bilincsek.
A megmaradt birtokos fölkereste a helyet, a hol régi otthona állt és annak
romjaiból kezdett alakítani új otthont, munkálkodván, hogy a mohácsi vész
előtti Magyarország a romok, a pusztulás tengeréből újra fölépüljön. Kevés
volt ekkor az ember, cSekél3^ek voltak a szükségletek; azért keveset szán-
tott a gazda; csekély terméséből megadta a dézsmát a földesúrnak, a többit
maga fogyasztotta el ; eladásra alig került termény, és a tizenhetedik század
kezdetéig az eladó terménynek is törvény által megszabott ára volt ; öt
köblöt kellett adni egy forintért. A mit szántott, azt sok helyen két,
ismét másutt három nyomásba vetette a gazda, sőt voltak olyan határok,
a melyeken, mint Debreczen vidékén, kényszer-forgót alkalmaztak; például
volt olyan határ, melyben a gazdának a birtokolt szántóföld egy ötödét
minden évben be kellett vetnie.

Először 1611-ben a Királyhágón túl, de csakhamar azon innen is
változott az üzletvitel; nemcsak az eke meg a kasza volt a legkiválóbb
gazdasági eszköz, hanem a tengeri meghonosításával, (mely Erdélybe a fent
említett évben a törökök útján, a Muraközbe pedig Olaszországból hozatván
be, 1612-ben kezdett termesztetni), a kapa is szerepet nyert. A tengeri
Magyarországon hamar kedveltté lett, és azóta csak egy gazdasági növény,

413

a burgonya jött hazánkba, mely a mezőgazdaság menetére a mai napig
oly fontossá vált, mint a tengeri.

A tizenhetedik század kezdetén a kenyérterményeken kivűl a jász-kun
vidékeken a kölest, a fonálnak való növények közül a felvidéken a lent,
az ország délibb részén a kendert, a hüvelyesek közül különösen a paszulyt
kezdték inkább termeszteni. A fűszer-növények közül a sáfrányt mívelték,
mely űri asztalok számára keresett volt annyira, hogy például a trencséni
árúnak fontjáért 24 forintot (akkor roppant árt) fizettek, holott a Bécs
környékén termelt sáfrányért alig adtak 14 lorintot.

A tizennyolczadik században több oly esemény történt, mely az ország
mezőgazdaságára nagy hatást gyakorolt; ilyen volt az urbárium rendezése.
Fontos növénytermelési eseményeknek mondhatjuk, hogy a század végén
Németországból visszatérő tanúlókkal ismét egy kapás növény jött be, mely
az éjszaki részen, de az ország homokos vidékén is nagyon fontossá vált
az üzletvitelre ; ez a növény a burgonya volt. Fontos továbbá, hogy ezen
század végén Tessedik Sámuel meghonosította a luczernát.

Jól, rosszul megszántott a magyar gazda annyi földet, a mennyinek
termésével háza szükségletét kielégíthette ; jobb mívelést, a vetések ápolását
nem ismerte, nem az okszerű munka után várta, hanem mint az ég ado-
mányát remélte a jó termés áldását. így folyt apáról fiúra átörökített módon
a növénytei^melés, mely czéljáúl a házi szükséglet fedezésén kivűl legföljebb
még a helyi szükségek kielégítését tekintette.

A növénytermelés módjától nagyon különbözött az állattenyésztés
vagy helyesebben az állatok tartása, mi a magyar gazdát már kissé jobban
érdekelte.

Lovon jöttek a magyarok erre a földre ; lovon szoktak békében és
harczban járni, így természetes, hogy a ló szaporítása foglalkoztatta őket
első sorban. Szaporították azt a kicsiny, nem nemes, nem is elég szép, de
szilárd, fáradhatatlan és bátor keleti lovat, melyet az országnak némely
helyein még ma is föltalálunk; erre nyergeltek, ha zsákmányolni mentek
idegen földekre; ezen menekültek, ha a csata szerencséje elfordult tőlük;
ezen mentek le Byzancz alá annak kapuját a magyar buzogánynyal meg-
döngetni. Valóban végtelen szívósnak és győzősnek kellett lennie azon
lóállománynak, melyen őseink a honfoglalás nagy útját és küzdelmeit
megtették s különösen ezután Zsolt és Taks fejedelmek alatt 907-től 970-ig,
tehát 63 év alatt 32 nagy hadjáratot viseltek, melyek alatt Konstanti-

414

nápolytól az Oczeánig, Dél-Olaszországtól az Éjszaki tengerig majdnem
minden országot bekalandoztak.

A szarvasmarhát valószínűleg szintén beköltözésükkor hozták a magya-
rok magukkal Oroszországból, és a pörge szarvú raczka-juh, mely Dél-
Oroszországnak most is lakója, az országba költözéskor valószínűleg már
szintén kiséröje volt a magyar népnek.

Allatot tartani, pásztorkodni és — harczolni, ezt szerette a magyar;
mezei munkával keresni meg; mindennapi kenyerét kevésbbé volt ínyére, és
azért vonzódott inkább az ország sík részére, hol a pásztorkodás könnyebb
volt, hol fürge lovát, termetes fehér marháját könnyebben tenyészthette.

De más okból is inkább állatban kellett a magyarnak vagyonát tar-
tania; mert, ha végig hangzott az országon a vészkiáltás: ^^jön a tatár l'^,
a fegyvert biró férfi lóra ült, hogy a hazát védelmezze, az öregek, nők és
gyermekek pedig erdők, hegyek közé menekültek az állatokkal. Mikor
vége volt a dúló förgetegnek, a nádasból, erdőből, a hegyek közül ismét
előjöttek azok, a kik a vészből menekültek, újból előhajtották állatjaikat
és ismét megkezdették az otthonnak újjá alakítását.

A magyar lovakat a középkorban külföldre nem vették ; a vértes,
nehéz lovas mást, nehezebbet keresett ; de időközönként már ekkor is
hajtottak külföldre szarvasmarhákat. így Csehországba, Ausztriába és ezen
keresztül Németországba, sőt Buccarin át Olaszországba is mentek marha-
szállítmányok , s daczára annak , hogy Varró fölemlíti a scythák fehér
marháit , hogy említés tétetik , miszerint a góthok és longobárdok fehér
marhát hoztak felső Olaszországba, valószínűbb, hogy a Buccarin át való
szállítmányokkal jutott a fehér, nagy szarvú primogen marha Róma kör-
nyékére, a Campagnába. A rendes marhakívítel azonban csak a mohácsi
vész után vette kezdetét, s pár évtizeddel később már mintegy 80.000 darab
ment ki évenként Magyarországból. Később Bécs szerződésileg biztosította
magának a magyar marhát, melynek szállítását egy ideig Bánfly Lukács,
később Pozsony városa teljesítette.

A török világ után lassan épült ki Magyarország a bajokból. A gyér
népesség csekély szükséglete könnyen fedezhető volt és a növénytermelés
főleg a kenyértermények előállításával foglalkozott, de csak oly mennyiség-
ben, hogy a helyi szükség fedeztessék, a többi föld parlagon hevert és
járta a barom, s így az állattenyésztésnek kellett a mezőgazdaságban a
főtényczőnek lenni.

415

Így tarott ez a tizen nyolczadik század közepéig, a mikor egy másik
nevezetes dolog történt: t. i. a merino juh behozatala. A tizennyolczadik
század második feléig a juhászat a hegyes vidékekre, meg a nagy síkság
egyes területeire szorítkozott; az ország többi részeiben csak szórványosan
űzetett; de mindenütt csak a kevert gyapjas, a síkságon pedig ezek közül
a festőileg szép, pörge szarvú magyar juhot járatták, mely ma már kihaló
félben van; ezt fejték, ennek gyapjáb(3l készült a szűr, a báránygyapjúból

Magyar paraszt ló.

az úri posztó és a kalap, a bőrből a suba és a ködmön, mint a nép leg-
fontosabb ruházata.

Szelepcsényi esztergomi érsek kísérleteket tett 1 666-ban a magyar
juhok átalakítására, de kísérletei nem vezettek czélhoz, sőt nyomokat
sem hagytak. Mária Terézia királynőnk uralkodása alatt az ő rendeletére
tétettek az első sikeres lépések a juhászainak más irányban való fejleszté-
sére; a paduai juhok behozatala és a merinóknak Markopailba való helyezése
új korszaknak voltak megalapítói. József császár, ki a behozott spanyol
juhok sikeres tenyésztéséről meggyőződött, a gyapjú -ipar fejlesztésére és

416

ez által a juhászat emelésére is hatni kivánt. Először a kelmék behozatalát
nehezítő rendszabályokat léptetett életbe. 1784-ben kitiltotta a külföldi
posztókelméket és egyidejűleg merino törzsjuhászatokat állított, a milyen
a budaörsi volt, hogy azon gazdák, kik a spanyol juhot óhajtják tenyészteni,
tudjanak honnan kiváló állatokat szerezni.

Később a lótenyésztés terén is rendkivúl fontos lépés történt az első
magyar állami ménes-intézetnek 1775-ben megalapításával Mezőhegyesen.
József császár alatt létesült 1789-ben még egy második ménes-intézet is
Bábolnán, mely eleintén Mezőhegyes fiókja volt. Ugyancsak ő alapította
1787-ben az állatorvos-iskolát Budapesten, mely később a magyar mező-
gazdaságra szintén fontos hatásúvá lett.

Magyarországon a mezőgazdasági üzlet tényezőiből csak az anyag
volt meg a múlt század végén; de kevés volt a munka és — mondhatni —
hiányzott a szakértelem is; olyan tapasztaltsággal pedig, mely ezt helyette-
síthette volna, szintén nem bírt a gazdálkodó nép. Belátta ezt hazánknak
egy nagy fia, „ki csak azért örült a nagy birtok nagy hasznának, hogy a
sokból sokat adhasson a hazának", s ki saját költségén alapított I7g7-ben
egy tudományos alapokon nyugvó gazdasági szakiskolát — az els'ót Európá-
ban^ melyben a mezőgazdaság szakszerűleg taníttatott. E hálás emlékezetre
méltó férfiúnak, gróf P'estetics Györgynek keszthelyi Georgikonjából indult
ki hazánk mezőgazdasági haladása.

A század vége véres alkonyatot hozott Európára; az új századra is
véresen hasadt a hajnal; így azon munkásság — a mezőgazdasági haladás
előmozdítása , — melynek a béke az éltetője , szünetelni volt kénytelen.

A tizenkilenczedik század második tizedében azonban épen a keszthelyi
Georgikonban kiképzett nemzedék már sikeres küzdelmet kezdett a verseny-
téren, s e küzdelem először is a juhászatnál vívott ki eredményeket úgy
annyira, hogy a gyapjúkivitel ekkor 9,500.000 kilóra ment; a század
harmadik tizedében a kivitel 13,000.000 kilóra emelkedett, és elmondható,
hogy ekkor Magyarországnak ez volt egyedüli nagy értéket képviselő
kiviteli czikke.

Magyarország, mint láttuk, a múlt századokban területéhez mérten
keveset termelt, és egy félszázaddal ezelőtt a termelés aránya még mindig
a régi fokon állt. Nem termelt pedig az ország azért, mert terményeit nem
volt képes piaczra vinni, mi miatt igen külterjes volt a mezőgazdasági
üzletvitel. Ezt látva Széchenyi István gróf, segíteni akart a bajon ; ő vetette

417

meg a lótenyésztési társulat létesítésével az országos gazdasági egyesület
alapját, mely egyesület a mezőgazdasági előmenetelnek oly fontos tényezője;
ő nyitotta meg az első fontosabb közlekedési utakat, minek a következ-
ménye bámulatos vala. Fokozódott a növénytermelés, új állattenyésztési ágak
karoltattak föl, szóval a magyar mezőgazdaság más képet kezdett nyerni.

Ezen átalakulásnak egyik leghatalmasabb előmozdítója József nádorunk
volt, kinek emléke minden magyar gazda szívében meg van örökítve.

Magyar juh.

Magyarországon a jelen század negyedik tizedéig a sertéstenyésztés
csak a helyi fogyasztást elégítette ki. Honi sertéseket igen kis számban és
csakis Budapestre meg néhány fölvidéki városba szállítottak; de a városi
fogyasztás akkor szintén igen csekély vala, mert a munkások a sertéshúst
nem fogyasztották, sőt a mesterlegény kikötötte munkába állásakor, hogy
hetenként legföljebb kétszer tálaljanak neki ilyen húst. Sertésekkel azonban
az országból és ezen keresztül azon időben már meglehetős élénkséggel
kereskedtek; de ezen kereskedésnek, mely egy részt Győr, más részt
Sopron felé vette útját, csupán szerbiai szállítmányok szolgáltatták az anya-

M. 53

418

sát. A szerb kondor-sertések és az ezekkel való kereskedés keltette föl
József nádorunk figyelmét; vásárlót küldött Szerbiába, ki azonban Milos
herczegtöl ajándékba hozott a nádornak tenyészteni való anyagot; ezzel
alapította meg a nádor a kisjenői nyájat, mely a magyar sertéstenyésztésnek
szülője, azon ágnak, melynek tenyésző anyaga, — a hizlalandó állatokat
nem számítva, ■ — ma 75 millió forint értéket képvisel.

Elérkezett 1848. Ezen évnek az ország mezőgazdaságára is korszakot
alkotó hatása volt. Megszűnt az úrbér, az ősiség eltörlése kimondatott; a
parasztgazda a maga földbirtokának önálló urává lett.

1855 után a telekkönyvi rendelet következtében tagosítottak , a
legelőket elkülönítették, részben feltörték, a mi az egész országban meg-
változtatta a mezőgazdaság vitelét. A kisbirtokosság átalánosan, de sok
nagyobb birtokos is feltörte a neki jutott közlegelő részt, a mi az ország
állattenyésztésére hosszú évekre kiható, először is az állatok számát csök-
kentő hatást gyakorolt.

Az ötvenes évek, de kivált 1861 magas gabona-árai a gabonater-
mesztést illetőleg csábító erővel bírtak; az állattenyésztést épen úgy a telkes
gazda, mint a nagyobb birtokos elhanyagolta; „(í?feö:", ez volt a jelszó, ezt
törekedett mindenki mentől többet termelni, de az, hogy az ennek termelése
által a talajból elvontak visszapótoltassanak, csak a képzett gazdáknál volt
szokásban. Kifejlődött tehát egy neme a rabló gazdaságnak, melynek útja
egyenesen a szegénység felé vezetett.

A vezérférfiak látván, hogy az elméletileg is képzett gazdák ezt a
helytelen utat nem követik : a jobb útra térés eszközét a szakértelem ter-
jesztésében ismerték föl, és iparkodtak oly tanintézetek létesítésén, hol az,
a ki mezőgazdasági pályára óhajt lépni, kellő ismeretekre tehessen szert.
Keszthelyen, Debreczenben, Kolozs-Monostoron és Kassán egymás után
nyíltak meg a gazdasági intézetek, továbbá több helyen földmíves- és
vinczelléi--iskolák alapíttattak. A szakirodalmi munkásság is nagyobb len-
dületet vőn.

És milyen most a mezőgazdaság képe az országban ? Talán meg-
szűntek az ország különböző vidékein fönnállott gazdasági eltérések ? Nem ;
máig is megvannak, sőt ezen túl is meglesznek. A földrajzi és éghajlati
helyzet, a talaj minősége s magok a gazdálkodással foglalkozó emberek oly
különbözők itt, hogy a magyar mezőgazdaságban a változatosság mindig
meg fog maradni.

419

De mégis mit látunk ma, ha az országon végig tekintünk? Látjuk-c
még a végtelen gyepes pusztákat, a határtalan legelőket, ezeket az ekétől
soha föl nem hasogatott területeket ? Igenis, látunk még itt-ott efféléket is ;
de, ha az ország nyugoti felében, az úgy nevezett Dunántúlon nézünk szét,
azt is látni fogjuk, hogy ott részletenként már ol)fan a földmívelés, mely
az európai haladottabb országokéval is sikerrel versenyezhet. A kisbirtokos
sok helyen kertileg míveli földjét; minden talpalattnyi be van vetve, ültetve;
egy fűszál sem vész kárba, és a gazda minden hulladékkal pótolni iparkodik
azt, a mit a termelés által a talajtól elvont.

Oly módon kezelt nagy birtokok, mint az ország ezen részében,
máshol alig láthatók; mint ilyeket idézhetjük például: a kapuvári bérelt
uradalmat, a vasmegyei gyári gazdaságokat ; ilyen mindenek fölött Albrecht
főherczeg magyar-óvári uradalma, hol az ország legnagyobb tehenészete áll
fenn (1835/iarab fejős tehénnel, az egész tenyészet létszáma pedig 3399
darab). Ez az uradalom valósággal mintaképe a legczélszerűbben rendezett
s utánzásra mindenben érdemes gazdaságoknak. Szintén ezen sorozatba
tartoznak a bábolnai és kisbéri magyar királyi ménesbirtokok gazdaságai,
melyek a magyarországi állami méneseknek méltó keretjei.

Bábolnán az állami ménes anyaga részben tiszta vérű arabs és arabs
jellegű, de nagyobb részben félvérekből áll; ezekkel törtek utat azon merev
anyagba, mely a nép kezében volt és melynek javítása oly fontos érdeket
képezett. Kisbéren a ménesben, melyet 1853-ban alapítottak, angol telivér
és angol eredetű félvér lovak neveltetnek. Kisbéren nemcsak a kontinensen
levő telivéreknek a disze van összegyűjtve, nemcsak a legjobb jellegű és
termetű félvérek láthatók, hanem oly okszerű szép kezelés is honos, hogy
abban minden szakértő gyönyörűséget, minden okulni kivánó pedig mintát
találhat. Ebből érthető, miért zarándokolnak oda oly messze vidékekről,
miért emlékeznek azok, a kik ott jártak, oly elragadtatással a látottakról.
Bábolnán a ménes létszáma 592 darab, melyek közt 155 anyakancza van.
Kisbéren a létszám 553 darab, melyek közt angol telivér anyakancza
26 van, félvér anyakancza 127 darab; ugyancsak ott látható nyolcz, leg-
kitűnőbb angol telivér törzsmén.

Nemcsak a fent elősorolt helyeken, de átalában a nagyobb birtokosok-
nál, vagy az ezek birtokait kezelőknél is megvan a kellő képzettség, mely
az üzletvitelben érvényesül. A birtokok telkesítve vannak, a kultur-mérnök,
mezőgazdasági haladásunknak ez újabb fontos tényezője, a hol tere van,

53*

420

megkezdette üdvös munkásságát. Ezen birtokokon a határok, sőt az egyes
táblák mesgyéi is fákkal ültetvék be s ez ültetvényeknél a gyümölcsfák is
mind inkább tért nyernek. Az ország ezen részében már a szövetkezési
szellem is tcijed ; a kisbirtokosok gépek vásárlására, sőt helylyel- közzel
már jobb apaállatok tartására is szövetkezni kezdenek. A lótenyésztés
anyaga is tömegesebb már, az igára alkalmas nehezebb lovak tartása
terjed ; de az általános tenyésztés is ma már inkább az angol- félvér lóval
foglalkozik.

A túlságos gabonatermelés miatt a szarvasmarhatenyésztés, a hetvenes
években pedig az ausztráliai gyapjú versenye folytán a juhászat is az egész
országban hanyatlott. Csökkent a szarvasmarha száma, de hanyatlott az
anyag minősége is, különösen ott, a hol hazai fajtánkat tenyésztették, és
hiányzott más, az intensivebb üzletvitelbe illó jelleg azon vidékeken, a hol
a hazai, fajta tenyésztése már nem bizonyult eléggé hasznot hozónak és niás
irányban a termelő marha meghonosítása lett kívánatossá.

A kormány számot vetvén az ország egyes vidékeinek körülményeivel,
határozott tenyésztési tervet készített, és először is tenyésztő kerületekre
osztotta az országot. A tenyésztő kerületek számára szolgáló törzs-tenyészetek
(pepineriák) fölállítását segélyezte, a községeknek a tenyésztő kerületbe való
apa-állatokat adott, még pedig oly bőkezűen, hogy az utóbbi évben ily
módon 1 008 tenyészállat jutott a gazdaközönség használatába , illetőleg
birtokába. Ezen eljárás rendkívül gyümölcsöző volt, mit azon körülmény
bizonyít legjobban, hogy az ország szarvasmarha-állománya ezen támogatás
folytán az utóbbi években 334.396 darabbal szaporodott. A tenyésztő
kerületekbe való osztás alkalmával az ország nyugoti része és az éjszak-
nyugoti határ mente, valamint ez előtt a jobb közép-hegység számára a
piros-tarka nagy homlokú marha jelöltetett ki, s a nyugoti országrészben
ez gyorsan terjed; törzsnyájak naponta létesülnek, az istállózás napról-napra
tért hódít, s általában a régi magyar gazdaság az intensiv üzletvitelnek
enged helyet.

A juhászat képe is változott ezen a vidéken. A kis, fürge, mindig
éhes, és mégis nehezen hizlalható electorál jellegű merino gyérült; először
a tömeges negretti, újabban a franczia jellegű nehéz merino birka foglalt
tért a tenyésztésben, és már erősen terjed, különösen a közép birtokosoknál.
A nyugoti országrészben helyenként már az angol hús-juhok előtt is meg-
nyíltak a hodályok kapui, és úgy a Cottswoldok, valamint a nagyobb testű

421

Dowii-juhok is alkalmaztatnak haszonra való egyedek előállítását czélzó
keresztezésekre. Ezen tevékenység mutatja, hogy a mezei gazda ezen a
vidéken más ösvényre tért; belterjesség képezi czélját; a termelés által
a talajból elvettek visszapótlását tekinti föladatának.

Ha valaki vaspályán jön nyugotról hazánkba és a Morván áthalad,
a Dunától éjszak-keleti irányban hegylánczolatot lát, mely innen megszakítás
nélkül húzódik ismét a Dunáig, s útjában egészen a déli vidékekig köröskörül
öleli az országot. Ezen hegység a Kárpátok hegysége; ennek a vidéke
éjszakon a második terület, melyet gazdaságilag szintén külön kell szemügyre
vennünk.

Nem szabad azt állítanunk, hogy általánosan a mezőgazdaság itt az
őstermelésnek legfontosabb ága; ennek többen és különösen az erdészek
méltán ellent mondhatnának; s az erdészet itt valóban igen fontos, és sajnála-
tos, sőt mondhatni káros, hogy a birtokosság épen a határszéli megyékben
nem az erdészetet tartja fontosabbnak és első helyen nem azt karolja föl
egész erélylyel.

A Közép-Kárpátok gazdagabb völgyeiben a gabonatermesztés még
fölényben van és a gazdák erre ott még nagyobb gondot fordítanak ; az
árpa és a lóhere még nem vívta ki magának azt a szerepet, a melyet ki kell
vívnia, s e mellett az istállók sem oly anyaggal vannak népesítve, mely ott
legtöbb haszonnal lenne tenyészthető.

Ilyen általában az állapot az ország hegyes vidékén ; ettől azonban
lényeges eltéréseket is találunk, a melyek nagy vidékekre terjeszkednek ki.
Pozsonyban, Nyitra és Bars megyék felső részén, a regényes Vágvölgyben
a haladásnak fentebb említett kívánalmai mind megvannak; az egyensúly
elvét a gazda szem előtt tartja; már inkább termeszt takarmányt és törekszik,
hogy intensiv eljárással kis területen mentől többet arasson. A kisbirtokos
háza, kertje rendezett; csűrje mutatja, hogy szorgalma nem volt meddő;
csak istállójában nem olyanok még az állatok — ■ a ló kivételével, — hogy
a termelt takarmányt kellően pénzzé tennék.

A havasi természetű hegyes vidékkel már nem így vagyunk. Túrócz,
Zólyom, Liptó megyékben azelőtt, mikor még vaspálya nem volt, meg
kellett termeszteni a kenyérnek való gabonát, mert az oda szállítás nehéz és
drága volt; ezért a gazda egész erejével azon iparkodott, hogy annyi
gabonaneműje legyen, a mennyi háza szükségletét fedezi; annyi burgonyája,

422

a mennyi háza népének táplálására megkívántatik, és, ha annyi nem volt,
akkor koplalt. így a hegyek lábán levő kevés szántóföldet kenyérnövényekkel,
burgonyával vetette be, míg a kissé lankásabb helyeken a tehenének vagy
lovának kaszált annyit, a mennyivel kitelelhetett; de háza népével s házi
állatjaival együtt bőséget soha sem ismerve élte le a gazda az életet.
A vagyonosabb ember juhot vett és vesz, azt nyaraltatja, feji, és őszszel,
ha meghízott, eladja; ha nem eladásra való, levágja. Tavaszszal még mindig
találkozhatunk a Királyhágón túl vásárolt fejesre való juhfalkákkal, melyeket
nagy kalapú bacsók hajtanak föl onnét éjszakra gyakran a vaspálya mellett
lábon (mert így olcsóbb). Ezek tejéből készül a „tátrai" és a liptói túró,
meg a sokak által kedvelt zöld kérgú klenóczi sajt. A völgyben lent faházban
lakik a gazda. Az udvar végét a csűr foglalja el, a házak s a csűrök oly közel
állanak egymáshoz, hogy tűzvész esetén az egész falu menthetetlenül veszve
van. A mezőn részint kalászos vetemények : rozs, árpa, zab, részint burgonya
foglalja el a tért; lóherét, bükkönyt, vagy más takarmány-félét ritkán lehet
látni ; itt-ott egy kis darabka lenvetés örvendezteti meg a szemet. A barmon
nagyon meglátszik a takarmánytermelés hiánya, de ez a kiélt szántóföldeken
még inkább szembeötlő. A hegyi legelőkön vagy havasokon gazdálkodás
nincs ; ott a legelőket tisztítani, trágyázni, hogy kaszáló legyen és hogy
rossz időben legyen mivel pótolni a legelőt, nem szokás ; havasi lak, istálló,
melyben a hideg éjszakát tölthessék az állatok, jórészt még hiányzanak;
ezért csak rideg jószág és juhok járnak fent a bérczekben ; a havasi
gazdálkodás első kísérletei eddig csak a keleti Kárpátokban találhatók.

Az erdő volt ezen vidék gazdagsága; de az erdőt elpusztította a
birtokos ; az erdő pusztulása pedig ma már a mezőgazdaságra is kihat ;
egyes járásokban, mint például a csaszaiban Trencsénben, ez igenis szembe-
tűnő kezd lenni és szerencse volna, ha ezt az egész járást, valamint Zemplén
felső részét is, hol a talaj oly szegény, a fenyőnek engednék át és a mező-
gazda másutt keresne munkájára háladatosabb területet.

Liptó és Sáros felső része közt terül a Szepesség, mely már más képet
mutat. A falvakban a házak kőből épültek, elég tágasak ; a csűrök nagyok
és ritkán üresek; kert minden háznál van, s a szepesi gazda, habár küzde-
lemmel, de megszerzi családjának a kerti terményeket. A szántóföldek
jól míveltek; a gabona-neműek a burgonyával váltakoznak, s ezek közé
mindenütt oda ékelődik a lóhere ; tér van adva a bükkönynek és a répának
is. A len már fontosabb, mit kiterjedt mívelése eléggé elárul.

423

A szepességi gazdák lovai jobbak; marhájuk, habár távolról sem
kifogástalan, mert egy jellegű falkát a megyének egyetlen községében sem
lehet találni, de jobban tápláltak és ápoltak, mint a szomszédos megyékben.
Az egyöntetű jelleg létesítése tekintetében csak Sáros áll előbb ; ott a törekvő
birtokosság újabban jó példát ád ezen irányban a telkes gazdának.

A keleti határt szintén olyan bércz-keret szegélyezi, mint az éjszakit ;
ez öleli körűi a régi Erdélyt, vagyis az ország azon területét, melyet a
Királyhágón túli résznek nevezünk. A keret mindenütt sziklás ; a hegyek
magasak; vannak hólepte csúcsok, melyek alatt gazdag havasok terűinek,
míg az alsóbb fekvésű oldalokat részben bükk, részben tűlevelű erdők
lepik el. Ez országrésznek a belsejében is vannak magasabb hegylánczok,
melyeken kiváló havasi legelők terűinek ; de van olyan is — például a
Gyalu fölött levő hegyláncz, — melynek havasi legelői már csak másod-
rendűeknek mondhatók. A határhegység és az utóbb említett hegylánczok
kivételével ezen országrész többi területe hullámos és csak helylyel-közzel
találkoznak benne szélesebb völgyek, melyeket lapályoknak, másutt térségnek
mondanak, de a valóságos sík itt hiányzik. A talaj a hegységek völgyeiben
— talán a gyalui hegység völgyeinek kivételével — a mezőgazdasági üzlet-
vitelre jó.

A keleti határszéli vidék lakói közül első helyen a derék székelyek
említendők. A székely nemcsak a völgyben, hanem fent a havason is
gazdálkodik, azon szánt, vet, de fent a havason a földmívelése kezdetleges.
Ha a magot egyszeri szántásba elvetette és a vetést egy levágott fenyővel
beboronálta : elvégezte a mívelést s várja az aratást, mely többnyii-e csak
az elvetett mag kétszeresét adja vissza a gazdának.

Tulajdonképeni okszerű havasi gazdaság eddig nem volt ; a havasok a
leírt módon használtattak, vagy, ha nem törettek föl, akkor tinók nyaraltak
rajtuk, vagy pedig csikók, esetleg juhok járták; jó és biztos éjjeli szállások
fent a havason szintén nem voltak ; azért a farkas éjjel, a medve pedig
nappal vitte el dézsmáját a nyájból, noha a legeltető pásztor puskával állt
ői^t. Az itt tenyésztett juh vagy az, melyet mezőségi raczkának nevezhetünk
legjobban, vagy pedig a czigája, mely, mivel épen oly jó fejős, mint az
előbbi, húst is oly jóizűt ad, s mely nem kevert szálú nemezes, hanem
valóságos gyapjút termel; nagyobb figyelmet is megérdemelne. A sertésnek
csak másodrendű szerep jut, s valamint évekkel ezelőtt a Királyhágón

424

innen, úgy Erdélyben a határszélen ma is csak a házi szükséglet számára
tenyésztik. A szarvasmarha-tenyésztésre már nagyobb gondot fordítanak ;
a határszéleken lakó székely maga is tenyészt s nevel is. A tinót lent
a dombos vidékeken vásárolja, és ha kész ökörré nevelte, Szászrégenbe,
Maros -Vásárhelyre, Udvarhelyre, vagy Keresztúrra hajtja eladásra, hogy
aztán „messze vidékre vitessék el onnét".

Az országnak tenyésztő kerületekre osztásakor a keleti határhegyek
vidékére eleinte szintén a borz-deres fajta terjesztése terveztetett; de épen
abban az időben Románia felé a kérődzőkre állandó határzár rendeltetvén el,
hogy ez annál könnyebben fenntartathassék , hogy a csempészet az által,
mert ide át a román darvas, valamint a fehér és pirók podóliaitól eltérő
színes fajta tenyésztetik, inkább megakadályoztassék : oda egy olyan, még-
pedig a pinzgaui piros-tarka fajta jelöltetett ki, mely fajtából arra a vidékre
rövid pár év alatt több tenyésztő telep számára hozatott tenyésző anyag,
és remélhető, hogy, ha a lakosság takarmányt is termeszt, ha a havasait
mívelni kezdi, azaz kellőleg tisztogatja, környéküket befásítja, a jobb részeket
trágyázza, akkor a javított havason ez a fajta tenyésztése épen úgy sikerülni
fog, mint Krassó-Szörény megye rokon természetű területén.

A kis székely ló, melynek már a régi időkben is hírneve volt, átala-
kulóban van. Csíkban még ezzel jár a gazda; de másutt már a nagyobb és
értékesebb állami apa-lovak hatása előtérbe lép. A javítás határozottan a
fogarasi m. kir. ménesintézetből került apalovaknak köszönhető, ezek sehol
jobb helyre nem juthatnának, mint a minő a székely föld s egyátalában
a keleti hegyvidék.

Az állami ménes 1873-ban helyeztetett el Fogarason, hová az alapanyag
részint Lippizáról hozatott, részint lippizai eredetű ; de a lippizaiaknak arabs
vérrel való keresztezéséből származó lovak is helyeztettek ide Mezőhegyesről,
melyekből most egyöntetű, conform törzs alakításán működnek. Fogarason
a ménes 415 darabból áll, melyek közt 106 darab an)''akancza van. A foga-
rasi lovak talán valamivel kisebbek, zömökebbek a lippizaiaknál ; kötésük
jobb, és szilárdság tekintetében amazoknak nem sokat engednek. Ujabban
ezen lovak képességeit a közönség mind jobban méltányolja, mit legjobban
azon árak bizonyítanak, melyeket még „fogarasi szürkekért'-'- is az árveré-
seken fizetnek. S e becsűltetést ezek a lovak meg is érdemlik. Volt az
1885. évi lókiállításon Budapesten egy, a „Pluto" családjából való kancza,
mely elég súlyos lovas alatt hét nap alatt jött föl Fogarasról Budapestre,

425

és láttunk Segesváron egy huszárszázadot, mely nagy részt fogarasi apa-
állatoktól származó lovakkal volt ellátva, és elmondhatjuk, hogy ennél
jobbat még alig láttunk.

A szorgalmas és kis gazdaságában fáradhatatlan székely szomszéd-
jában lakik a csángó-székely, ki a többi székelytől viseletére, foglalkozására
nézve egyiránt különbözik, mert inkább pásztorkodó s mert úgy látszik,
hogy kertészkedni sem a férfía, sem a nője nem igen szeret. A hét falusi

,v/ '^

H'/!*--

'w%i//^

Czigája juh.

csángó főleg juhász és nyájával, mely a havason nyaralt, egészen a Dobrud-
sáig eljár telelni; de bármeddig megy is nyájával, az arról nyírt gyapjú
a brassói posztós vagy gyapjúmosó kezébe kerül.

A határ mentén haladva, Besztercze-Naszódban a szász községekről és
azok szorgalmas lakóiról nemcsak érdemes megemlékeznünk, hanem mun-
kásságukat meg is kell dicsérnünk. A székely község házai kicsik, de tiszták
és rendben tartottak; a kisebb csűr mutatja, hogy ott a gazdaság, az egyesek
földbirtoka kicsiny és fokozott munkával kell a gazdának a családja fenntar-
tására szükségeseket megkeresnie ; azért a székely, ha örökén a munkát

M. 54

426

elvégezte, megy munkáért a havasaiföldre, vagy jár messzire borvízzel,
deszkával kereskedni. A szász birtoka ellenben nagyobb, és ez mindenén
meglátszik. A szász gazda téglából vagy kőből épült, cseréppel födött nagy
házban lakik , istállói tágasak , csűrje nagy és szintén kemény anyagból
készült. A lakóház nem két, hanem több ablakkal néz az utczára, de rendesen
csak két ablakán tekint ki egy-egy gyermek. A gazdasági munkát maga
vezeti a gazda, s ha kell, maga is dolgozik; a szekeres munkát ő, a gya-
logot fogadott cseléd végzi mellette. A földet elég jól míveli, és a vetése
dicséretesen tiszta, oly annyira, hogy a szász gazdákkal e tekintetben a
Királyhágón túliak közül csak kevés más gazda mérkőzhetik. Sertése és
juha olyan, a minő általában tenyésztetik ; a marhatenyésztése, melyet elha-
nyagolt, újabban haladni kezd. A bivalynak itt már tenyésző területe van,
sőt mondhatni, hogy az egész országban olyan bivalyokat, mint a déli
határszélen, például Fogarason, alig találunk. A szász gazdák lovai töme-
gesebbek és nagyobbak, mint akár a székely, akár pedig a román kezén
levő ló ; de szívósság tekintetében a székely lovával a versenyt ki nem
állják. A szász községekben a nehezebb angol félvér is talál kellő alanyt.

Brassómegyében újabban a takarmány-termesztés örvendetes lendületet
vett ; a lóhere napról-napra tért hódít és ez ott az állattenyésztésen is észre-
vehető. Az okszerű kezelés terjedésének okvetetlenül hatalmas tényezői a
gazdák fogékonyságán kivűl a földmíves iskolák, melyek Földváron, Besz-
terczén és Medgyesen hirdetik az igét s egyúttal az ige megtestesítésén is
buzgón fáradoznak, és ebben a törvényhatóságok fejei, a szász egyetem és
a kormány által is támogattatnak.

Fogarasban és Szász-Sebesen a mezei kertészet, különösen a hagyma-
termesztés nyert tért és fontosságot ; továbbá igen fontosnak Ígérkezik,
különösen az Olt völgyében, a dohány, mely valószínűleg mint szivarka-
dohány is nagy kedveltségét fog kivívni.

A déli határ mente regényes ; az utazót, valamint a vadászt gyönyör-
ködtetheti ; de a mezőgazda, a ki jól mívelt földet, szép gabonát, sok jó
takarmányt és jól értékesítő állatot keres, a Negoj vidékéről haladjon tovább
és oda csak évek múltával térjen vissza, a mikor a javuló havasi gazdálkodás
nyomán, mely már kis mértékben kísérlet gyanánt kezdődik, talán lent a
völgyekben a többi mívelési ágak javulása is bekövetkezik.

427

Sajátszerű területe a Királyhágón túli résznek, a hol ha nem is hegy
hegy után, hanem „domb domb után kél" a — Mezőség, ezen mintegy
400.000 katasztrális holdat tevő kő és fanélkűli dombos vidék. Vegyi alkotó
részeit, különösen televényességét tekintve a mezőségi föld a leggazdagabbak
egyike az országban, de fizikai tulajdonságai olyanok, hogy jó termést csak
igen kedvező időjárás mellett ad. Az, ki Galicziában Horodenka tájékán járt
és a Mezőséget ismeri, ezen vidék és az utóbbi közt alig tud különbséget
tenni. Itt is, ott is fekete vályog-talajból képződött halmokat lát, melyeknek
fehér kemény alapjuk van ; csakhogy ott ezen kemény alap föszsziklákból áll,
holott itt főleg a nyugati hosszanti átmérő vonalán konyhasón nyugosznak,
míg mozgásnak nem indulnak ezek a csuszamlásnak kitett mezőségi dombok.

A faluk nem kicsinyek; de útczáik olyanok, hogy száraz időben kere-
ket veszélyeztetnek, nedves időben pedig alig járhatók a tapadó sár miatt.
A házak elég nagyok ; tengeri-kas és csűr a legtöbb udvaron látható ; a ház
környékét azonban a kertészet csak szórványosan teszi kiessé. Mennyire
különböznek tehát e tekintetben a mezőségi falvak a székely községektől !
Itt virágokat még ablakokban is ritkán láthatunk.

Búza, rozs és tengeri a mezőségi gazdálkodás alapja; zabot gyakrabban
láthatunk, azonban árpát csak kisebb területen termesztenek, sőt szórvá-
nyosan repczét is találunk. A föld mívelése a kisbirtokosnál nem kiváló és
bizonyos csínnal való teljesítése is hiányzik; de a jó mívelést a birtokok tago-
sítatlan volta is hátráltatja; nagyobb lendület csak a tagosítás után várható.

A Mezőség képe nem kies ; kopár dombok lánczolata, melynek egyik
vagy másik része föl van törve, az oldalok csuszamlásokkal vannak tele.
A föl nem tört részek legelők vagy völgyfenéki kaszálók. Fa, erdő, vagy
általában ültetvények aUg vannak; effélék csak néhány haladottabb birtokos
tagján láthatók; a tüzelő anyagot a nagyobb birtokos messziről szállíttatja, a
telkes gazda marhája alól veszi ; az idegent, ki este érkezik valamelyik faluba,
az ilyenkor leverődő füst rögtön meggyőzi arról, hogy itt a termelt trágya
nem a szántóföldnek jut, hanem a kemencze és a konyha emészti meg.

A Királyhágón túli dombos vidékek kincsét a fel nem tört oldalokon
az úgy nevezett „szénafüvet" termő helyek képezik. Ezeket kaszálja a gazda,
ezeken járnak állatjai és ott nevelkedik Európa egyik legjobb igás ökre.

A marhatenyésztés igen fontos ezen a vidéken ; újabban a gazda
fokozott szorgalommal lát utána, hogy a korábbi mulasztásokat helyreüsse.
S e fáradozásban a kormány is támogatja a gazdákat, s mivel az eddigi

54*

428

bajokat főleg az apa-állatok hiánya okozta, tehát fölállította Tordán a bika-
telepet, a melyből évente másfél száz bika jut ezen vidék községeibe, és így,
mivel a telep számára a legjobb helyeken vásároltatik az anyag, a legjobb
vérú állatokhoz is hozzá férhet a kis-gazda, melyek neki kedvező föltételek
mellett adatnak.

A marhatenyésztés, különösen a magyar- erdélyi fajta ápolása tehát
igen fontos gazdasági ág ezen a vidéken ; mert határozottan itt nevelődik
hazánkban a legértékesebb és legkeresettebb igás ökör, s ezen tenyésztés
fejlesztése mellett a fölnevelés olcsóbbá tétele, továbbá a nevelendő anyag-
javítása itt a gazdák legkiválóbb föladata.

De, hogy az üzletvitel és azzal együtt a tenyésztés fejlődjék, példákra
van szükség; csakis ezek után indul a kis-gazda, és reményleni lehet, hogy
idővel a Kolozson levő állami birtok, úgy szintén az azon folytatott gazdál-
kodás és az ott tenyésztett gulya il3^en utánozandó példává fog fejlődni.

Az idegen, ki először fordul meg a Mezőségen, elcsodálkozik, hogy
a talaj mívelése, daczára az e vidékről kerülő jó ökröknek s az erre fordított
nagy erőnek, mennyire ki nem elégítő. Hat, nyolcz igás marha is jár itt
egy eke előtt és a munka mélysége mégsem elégséges ; azonban közelebbről
nézve azt látja az ember, hogy ezek a szántó állatok nem mind ökrök,
hanem nagy részt tinók, és a sekély szántás inkább csak e tinók betaní-
tására szolgál, s nem a talaj jó és mély megmívelése a munka főbb czélja.

A többi állattenyésztési ágak sincsenek ezen a vidéken elhanyagolva.
A szarvasmarhát a nagyobb birtokosnál követi a ló. Valamint elmondhattuk,
hogy itt nő a legjobb igás ökör, úgy az is elmondható, hogy az itt fejlődött
lovak szívósság tekintetében mindenkit kielégíthetnek; csak az a sajnos,
hogy nincs több, mint a mennyi van. A régi erdélyi ló fajtát sem itt, sem
innét nyugat felé már nem találjuk meg; a kosorrú, gyakran kissé magas
lábú, spanyol jellegű anyag, melyet sokan dicsérnek, mások ócsárolnak, de
melynek tartósságát mindenki kénytelen volt elismerni, nincs meg többé;
helyét a nagybirtokosnál az angol félvér foglalta el, mely ha nem fejlődik
is igen zömökké, de szilárdság tekintetében olyan, mint sehol egyebütt.
A lótenyésztés terén a legnagyobb haladás Szolnok-Dobokamegyében látható,
s valamint Háromszékben a sepsi-szt.-györgyi, úgy itt a deési méntelep
kétségkívül nagyon elő fogja azt mozdítani.

A juhászat itt inkább a kis-gazda kezében van; a nagyobb nyájak
rendesen a határvidékről hajtatnak, de ezek itt csak telelők, helyesebben

429

vándorló falkák szoktak lenni. A juhászat anyagát főleg a raczkajuhok
képezik, czigáják csak azon román vagy csángó juhos gazdák falkáiban
találhatók, kik a Mezőségi'c pusztán legelőt bérelni járnak.

A sertéstenyésztés újabban szép haladást tett ezen a vidéken; vannak
ig-en becsült nyájak, például a gróf Teleki-féle Kendi-Lónán, melyek az
ország középponti piaczán. Kőbányán, a zsírnak való kondor sertések között
már eddig is nevezetes helyet foglaltak el.

E futólagosan elmondott mozzanatok mind a szakértelem terjedésének
és így a kolozsmonostori gazdasági intézet működésének bizonyítékai ; de
bizonyítékai annak is, hogy a Királyhágón túl megvannak a haladhatás
tényezői, melyek, mihelyt a szétszórt birtokrészek csoportosítva lesznek,
vagyis a tagosítás megtörténik, bizonyára nagy sikeiTcl fognak érvényesülni.

S hogy ez csakugyan be is következik, erről biztosítékot nyújt a
gazdaközönség jó akarata, a vezérférfiak ernyedetlen munkássága és a derék
erdélyi gazdasági egyesület hatása, mely a mezőgazdaság fölvirágoztatásán
oly lankadatlanul fáradozik.

Térjünk azonban vissza a Királyhágón innen való részbe nyugotnak.
Kolozs volt a Mezőség szélén az a hely, melyet utoljára említettünk. Indul-
junk vissza innen; üljünk fel például Kolozs-Karán a vaspályára, mely
Apahidáról Kolozsvár felé fordul; az utóbbi helyen csak pár perczig időzünk,
különben betekintenénk a kolozsvári külvárosi gazdák udvarába, kiknél
munkaszeretet és igyekezet honol s kik oly bőven látják el Kolozsvár piaczát
kerti terményekkel és tejjel ; de a vonat indul és visz bennünket Nádason
át Bánffy-Hunyadra, hol szintén iparkodó nép lakik, melynek a hely magas
fekvése miatt gazdaságában ugyancsak küzdenie kell. Innét lefelé halad a
vonat, mindenütt a Körös mellett és ha a fejsze, meg a kecske nyomai
az erdőkön nem lennének annyira láthatók, azt kellene mondanunk, hogy
kies vidéken halad keresztül.

Egyszerre egy szűk nyíláson kiérve, előttünk terűi egy széles völgy ;
szemben a Réz hegység látszik és előttünk Rév fekszik, mészéről híres,
melyet innen a sík vidékre messzire elhordanak. A talaj itt meglehetős
hideg agyag, mely televényben nem gazdag, nem áteresztő, így a mezei
gazdaság rajta nem könnyű és a juhászat itt a métely-kór miatt, mond-
hatni, lehetetlen. A legelő elég gazdag, a fehér here mindenütt megvan
és ezért a szarvasmarha- és sertéstenyésztés sikeresebb levén, inkább e felé

430

fordul a gazda. A vidék azonban szép; jobbról, balról csinos dombsorok
vannak, a háttérben magas hegység látszik és a völgyet magát mindenütt
erdők lepik, melyek ligeteket képezvén, a vonalok egyhangúságát kellemesen
szakítják meg és szép fejlődésük bizonyítja, hogy az altalajnak okvetetlenül
kedvezőnek kell lennie a tölgy növekvésére.

A ligetek közt falvakat érünk, melyeket románok laknak és azt hisz-
szük, a hegyvidék lakója ezeket bizonyára irigy szemmel nézi. Igaz, hogy
az itt élő románok már jobban gazdálkodnak, mint azok, kik Rézbánya,
vagy Belényes vidékén laknak; de azért talajmívelésök nem kielégítő;
a növények mívelése kezdetleges, a takarmány készítése pedig még nem
elég gondos. Főtermény a tengeri; ez a nép megélhetésének alapja, ez a
kenyérnövénye, melynek lisztjéből oly kenyeret készít itt a gazdasszony,
hogy több nemzedéken át való fogyasztás és ilyen módon való megszokás
szükséges, hogy egy ilyen készítmény káros hatást ne gyakoroljon. Fontos
termelési növény itt még a paszuly, mely, ha belőle egy fajtát és egy
minőséget termesztenének a gazdák, vagy helyesebben egy-egy egész falu
gazdái, fontos kiviteli czikké fejlődhetnék. A mit az ide való gazda igen jól
végez, az a marha ápolása és annak használata, melynél teljes okszerűséggel
jár el; igás állatjait ő növelendő tőkéjének tekintvén.

Áthaladunk vonatunkon a Körös hídján ; jobbra szőlők által lepett
dombsor emelkedik, balra terűi a „nagy síkság", melynek Nagy -Várad
a végpontja; előttünk fekszik tehát „az alföld végtelen rónája".

Mit lehet mondani az absolut síkról, „ezen darab semmiről", mint
a felföldi ember nevezni szokta? A hegy, a változatos alakulással bíró
különböző vonalok által megszakított vidék emlékezetünkben okvetetlenül
lemásolódik ; a róna nem, mert a láthatárnál végződő egyenes vonal adja
meg jellegét. A nagy sík meglátása csupán hangúlatot szülhet az emberben,
kellemest vagy kellemetlent ; ha az érzés nem kellemetlen, a szemlélő gaz-
dának rögtön az jut eszébe: „ezt a talajt szeretném ekémmel fölhasogatni,
így nyitni meg a jóllét forrását".

Ha a szemlélőnek e vidék látásakor az is eszébe jut, hogy jó ló hátán
agár után, vagy ott, a hol még megvan, a puszta zöld gyepén mily jó
lelket üdítő iramot lehetne tenni ; ha e mellett még arra is gondol, hogy
mint közlekedési eszközre télen sok esetben csakugyan a lóra, még pedig
annak a hátára van az ember utalva, mert a szakszerű biztos út készítésének
országa ide csak helyenként érkezett el; a közlekedhetést biztosító kőbur-

431

kolattól az utak még messze vannak, s így néha olyanok, hogy csak a
„dagasztani tudó" ló haladhat rajtuk, kőoszlopok nem jelzik a távolságot
és gyakran csak nyomok vezérelnek, melyeken a lovakat hajtónak ösztöne
a tájékoztató; ha a jó utak hiánya, az egyenes vidék és annak egyforma-
sága nem ijesztik azt, a ki idejön; ha a többi bajok, melyek néha alkal-
matlankodnak, nem riasztják vissza : akkor ott tanyát üthet a jövevény,
mert az Alföld csakhamar szelhetett otthonává leend.

A szántóvető mindig sík, televényes, mély talajt óhajt, mindig ilyet
keres; talán ilyet kért sok ideig istenétől a magyar nép is annak idején,
mikor hegyes vidéken időzött, s midőn kívánsága teljesült és megkapta az
Alföldet: megszerette a síkot, melyhez ma már oly sok drága emlék fűzi.

Itt fekszik előttünk a barnás-fekete, néhány homok-sziget által meg-
szakított föld-tenger, melyet nem a szél, hanem ekéink barázdolnak, azon
tenger, melyben Magyarország gazdasági ereje rejlik.

Az Alföld, az itt hajdan terűit lösz-tenger feneke, a Kárpátok nyúl-
ványainál kezdődik és az Al-Dunánál emelkedő hegylánczolatnál ér véget ;
ezen terület — az egész nagy medenczét értve — körülbelül 1700
D mérföld, vagyis tizenhét millió holdra tehető. Hálás terület, ha míveljük
és türelmesek vagyunk. Néha bőségével érezteti, hogy rajta a népesség-
nem elegendő; ámbár olykor, különösen az állattenyésztőnél, a szűkség is
beköszönt.

Ha idegen ember boldog időben látja az Alföldet, bizonyára azt fogja
mondani, hogy „itt könnyű dolog úrrá lenni"; hullámzó kalász-tenger
mindenfelé, a kukoricza valóságos erdőség, a luczerna kötésig ér és a
dohány-levelek karhosszaságúak ; de van a dolognak más oldala is.

Már jeleztük az utak gyarló voltát; napokig kell menni, míg útnak
való kavics található ; az építkezéshez hiányzik a homok ; de vannak ezeknél
még lényegesebb bajok. Kutat próbálunk ásni ; két-három helyen megvan
a földmunka, de nincs víz ; a negyedik helyen van tiszta szép víz, de íze
miatt ihatatlan; végre talál a kereső vizet, ha nem is tiszta, de jó ízű „szőke
vizet" , melyet a kristálytiszta hegyi forráshoz szokott ember gyanús szemmel
nézne, de melynek az alföldi örül, mert homályos volta rendesen jósága
mellett tanúskodik. Ritka tehát az üdítő jó víz a nagy síkon ; erre pedig
különösen nyáron, a mikor a hőmérő még 38.5 C.-ra is fölemelkedik, nagy
szükség van és az idegen gazdasági munkást ezen a vidéken az üdítő víz
hiánya igen is sújtja.

432

A hőmérséklet egyik szélsőségét, a nyári hevet, említettük ; a másik,
télen a nagy hideg. Továbbá minden évszakban a hőmérsék roppant inga-
dozása, mely itt úgy az embernek, valamint az állatnak az időjárás szeszélyei
iránt való edzettségét föltételezi. S mint a hőmérséklettel, úgy vagyunk
a csapadékkal is. Az, hogy ennek nagy része a téli hónapokra, esetlég-
júniusra esik, épen nem szolgál javára a mezőgazdaságnak. Az a bizonyos
csöndes májusi országos eső, melyet a kabai biró az adoma szerint nagyobb
értékűnek mondott a bécsi kincsestárnál, gyakran jámbor óhajtás marad,
míg ellenkezője, a kétségbeejtő szárazság, sokkal többször uralkodik.

Jő tehát az alföldre a szárazság, a meleg, a tikkasztó szél; tavasz
nélkül beköszönt a nyár, melynek heve mindent ellankaszt, szomjassá lesz
a fekete televényes talaj, ezer szája nyílik, ölnyi mélységben összerepedez;
ott, hol zöldelni kellene a pázsitnak, elszárad és vöröslik. A gazda reggel
a fölkelő, este a lenyugvó napot nézi, vizsgálván, nem vonúl-e borulás reá ;
de az ég egyformán mosolygó kék marad és hónapokig tartó egyforma
szépsége majdnem kétségbe ejt, a föld mindig szomjasabb és a szép, ragyogó
ég nem akarja a szegény föld roppant szomját oltani. Végre közeleg a várva
várt pillanat; dél-keletről csipkézett szélű ködszerű fátyol emelkedik, mely
mind sűrűbbé válik; először fehéres, azután ólomszerú színt nyer, felhő-
tömbök támadnak, melyek mindinkább emelkednek, csönd áll be a pusztá-
ban; a hortobágyi csikós-gazda tei^eli kifelé a Borsósból a ménest a gunyhó
melletti akolba; a többi pásztorok is vagy a karámhoz terelik a nyájat és
a gunyhóban húzzák meg magukat, vagy szűrt akasztanak a nyakukba;
lehajtják a kalap peremét és így várják be a nyáj mellett az esőt. A fellegek
a zenitet meghaladják s ekkor keresztül czikázik rajtok a villám ; a szél
gyors iramlással söpri végig a port a síkon, utána pedig hull a zápor az
Alföldre s örömmel ázik a pásztor, mert lesz mező, örömmel a gazda,
mert munkájára megjött az áldás.

A minő kitartó az ég az Alföldön derűit állapotában, hogy hetekig
mindig egyforma kék boltozattal mosolyog: épen úgy az eső is állhatatos
szokott itt lenni, ha egyszer neki ered.

Esős időben elenyésznek a föld repedései, a laposok vízzel telnek
meg, az országúton nem annyira talpán, mint gyakran csaknem az agyán
jár a kerék ; már nem a habok leánya, a bűbájos délibáb mutatja a vándor-
nak a vizet: valóságos tavak, „belvizek" támadnak, és a föld árja is sok
helyen fölfakad.

u
O

434

Ha aztán ilyenkor akár olvadás, akár pedig hegyi záporok a nagy
róna csöndes folyóit megárasztották, hogy medrök megtelt, sőt a megféke-
zésökre készített védtöltéseket is mossák, „nyomják a gátat" : ez szivárogni
kezd, nem bir ellentállani, szakad. Ha így a Tisza, vagy a Körös, Maros,
Temes áttörik a folyásukat szabályozó gátakat s elsodorják korlátjukat :
akkor vizük messze elterjed és az Alföld tengerré válik sok helyen. Ilyenkor
ihatik a szomjas talaj bőségesen; de az ár elborítja a gazda fáradságos mun-
kájának gyümölcseit, melyek az iszapos hullámok alatt vesznek. Az alföldi
gazda az ilyet bizonyos, a közönynyel határos nyugodtsággal nézi, azt
mondván: „ezek a tövisek, majd nyílik még a siker rózsája is nekem". És
nyíhk is ; egy jó év termése sokat helyre hoz, kettő behegeszti a sebeket,
erőt ád új munkára, megedzi a gazda szívósságát és ezen szívósságtól függ,
hogy ezen a földön lételeért való küzdelmében győztes is maradjon.

Ilyen tehát hazánk nagy síksága, melyen a magyarság zöme lakik;
tájszépség szempontjából sok változatosság nincs benne. Egyforma az Alföld
csaknem mindenütt, és azért, ha egyszer bárhol jól megnézte az utas : akkor
látta minden részét és megszerezte ezen reánk nézve oly fontos területről
az átalános képet.

E rövid vázlat mutatja, hogy az Alföldön az utak hiánya, egyátalán
az év nagy részében a közlekedhetés nehézségei, a szélsőséges égalji viszo-
nyok, a munkás kéz hiánya, a takarmánytermesztés nehézségei, a legelők
bizonytalansága, stb. , a belterjesség fejlesztését a jó talaj daczára igen
megnehezítik és az csak ott sikerűi, hol a kezelő nagy szakértelemmel,
kellő tőkével rendelkezik és vas akarattal tud megküzdeni az eléje gördülő
nehézségekkel.

Az üzletvitel olyan határokban, melyekben tanyagazdaság nincs, úgy
a kisbirtokosnál, valamint a tőkével nem rendelkező nagyobb birtokosnál,
vagy a, mondhatni, lotteriát játszó bérlőnél határozottan extensiv. A telkes
gazdák az imént említett helyeken szórványosan még hármas nyomásban
gazdálkodnak; őszi, tavaszi ugar még sok helyen dívik és itt az állat-
tenyésztés rendesen jobb lábon áll; másutt, a hol tanyás gazdaság nincs, az
ugart a tengeri foglalja el és a búza — rendesen nem kellő munkával — •
a csutkaföldbe vettetik és ezért termése sem minőség-, sem mennyiségben
nem felel meg a talaj termőképességének. De meddig fog e termőképesség
megmaradni ? A gazda ezen óriás tagosítatlan határokban többnyire már
nem hármas nyomásban gazdálkodik, ugart nem tart, ezért megcsökkent

435

barom-állománya, mely tarlószabadúlásig a közös legelőn tengődik, a tarlón
ritkán gyarapszik és így gyengén megy telelőre. De talán télen heverik
ki az állatok a nyarat ? Vajmi ritkán ; ezek a gazdák takarmányt alig
termesztenek, természetes kaszálójuk nincs és így lábas jószáguk töreken
meg tengeriszáron élődik, abrak csak a lónak jut és azért szokott a szarvas-
marha a tél utolján nem jó erőben lenni.

Az idegen gazda azt kérdezheti, hogy tehát miként is trágyáznak
pl. Torontál- és Temesmegyében ? Megtrágyázzák a határnak a falu vagy
város alatti részét ; de a többit ? — „ trágyázza a madár, mely a barázda
ormán megpihen" ; pedig a trágya szükségessége már ott is érezhetővé
lett. De ilyen határokban a mívelés is sokba kerül ; vagy a faluból kell
a gazdának naponta mérföldekre menni, míg egy-egy darab földjén dolgoz-
hatik, vagy takarmánynyal, állattal és eszközzel kell kiköltöznie, míg a
munkát végzi. Ezen bajokon csak a tagosítás segíthet és épen ezért oly igen
kívánatos annak átalános keresztülvitele.

. Az Alföldön azok a szerencsés határok, melyeknek már majdnem min-
den tagosított részén tanyák vannak, és ilyenekké lesznek azok is, melyekben
a tagosítás keresztülvitele folytán tanyák építhetők, de épülni is fognak.

A tanyák a nagy síkon okvetetlenül szépítik a vidéket és e mellett
véghetetlen hasznosak. A munka-időben legalább itt él s dolgozik a tulaj-
donos gazda ; folyton örökében van ; állatjait, mert szemei előtt vannak,
jobban ápolhatja, vetéseit inkább gondozhatja, mert gyermekei is pusztítják
a gyomot; termeszt takarmányt, szarvasmarhája a nyár nagyobb részében
jászlon lehet és így lesz mivel javítani a talajt. De a tanyás gazda már
kertészkedik is; nevel fákat, melyekkel tanyáját körűi ültetvén, az ilyen
„fás tanyák" szép bokrétákként szakítják meg a sík egyformaságát.

A tanyán a gazdának cselédje, a tanyás telel; az gondozza, éteti a
kint maradt rideg- jószágot és az ökröket, ő végezi télen a tanyán előforduló
munkát; a gazda csak kijár a tanyára, hogy a tanyásra felügyeljen, az
állatokat lássa és — kissé szabaduljon a városi bajtól. Tavaszszal a gazda is
kimegy tanyázni, és mihelyt a föld az ekét beveszi, szántatni kezd, maga
pedig fölgyűri jobb karján a borjú-szájú ingújjat, nyakába akasztja a vető
kendőt és szórja a talajba a magot, a jó isten áldását kérvén le reája.
Ezután őszig, míg a csutkaföld meg nincs szántva, kint marad, csak vasár-
nap jár be, hogy lássa a helység- vagy a városházán, mi újság? s hogy a

55*

43G

boltból „holmi egyetmással" magát ellássa. A jó tanyás-gazdának a felesege
sem marad bent; nem engedi, hogy az ura „száraz eleségen" éljen; kimegy,
neveli a sok baromfit, süt, főz a háza népe, a napszámos vagy az arató
számára, takarékoskodik, hogy legyen mivel megtölteni télire a kamrát.
A tanyán való épületek egyszei^űek: egy lakóház a gazda számára, ebben
szoba, konyha és kamra, melyben a gabonának is helyet kell lelni, egy
szoba a tanyás számára, istálló egy színnel, sertés-ól és egy kis szérűs
kert, melybe terményeit — mert főleg ezek képezik a tanyás -gazdának
is létalapját — összehordatja.

A kisbirtokos a nagy síkon, akár tagosított a határ, akár nem, ma
még kiválóbban gabonatermesztő és az állattenyésztés csak kivételesebb
helyeken képez azzal egy sorban álló, vagy, a mi még ritkább, előtérbe
helyezett gazdasági ágazatot. Ezen birtokosoknál búza és tengeri a fődolog,
és azért a vetés, a tengeri megmívelése, az aratás és végre a tengeri
letörése a legfontosabb gazdasági időszakok.

Leginkább fölhalmozódik a munka aratáskor, és ezt jobb termés esetén
az alföldiek, noha kiválóan munkaképesek s noha az aratás ideje alatt
tizenhat óráig tart náluk a napi munka, még sem győzik és kisegítő mun-
kásokra van szükségük, kiket a felföld szolgáltat. Jó esztendőben az arató
férfi egy marokrakóval az aratás alatt egész családja számára megkeresi az
azon évi kenyérnek valót; ezért fordít a munkás erre oly nagy figyelmet,
ezért fontos az aratás oly annyira a birtokosra. De serényen is dolgozik
az alföldi arató; ha holdvilág van, egész éjszaka „cseng az ért életben a
kasza", és gyorsan keletkeznek a keresztek hosszú sorai, emelkednek sok
helyen a vontatók, és mire a zab fel van kötve, már az ősziek meg vannak
részelve s kezdetét veszi a hordás.

Az alföldi gazda nem csűrbe hord, mert csűrje nincs, hanem asztagba
és az asztag milyenségéről többnyire a gazda is megítélhető. Jól rakni a
szekeret, a béres, jól rakni az asztagot, a gazda büszkesége ; sokat rakhatni
az asztagba: ez a kívánsága, ez fáradságos munkájának a jutalma. S ha ott
állanak az asztagok, melyek a kisgazdánál rövidebbek és alacsonyabbak,
akkor iparkodik az abban levő szemet kivenni ; fölnyesi a talaj fölszínét,
meglocsolja, behinti törekkel és jól megjáratván a lovakkal, így készíti el
a szérűt.

Majd kezdődik a nyomtatás, és valamint a ló pihent, míg a gazda
takart, úgy most a gazda fekszik az asztag tövéhez az árnyékba, míg a fiú

437

a lovakkal az ágyást tapostatja és míg nem kell forgatni, s azután a szalmát
kazalba, a töreket, később polyvát garmadába rakni.

A nagyobb gazda már nem nyomtat, hanem csépel; 5000-nél több
gőzcséplő- és közel ennyi lóerejű- és szintén szép számú kézi cséplo-gép
végzi nálunk ezt a munkát, melylyel azért siet a gazda, hogy egy részt
terményével mielőbb piaczra jusson, de más részt azért is, hogy a rossz
idő beállta előtt a szem magtárban, a szalma kazalban legyen; siet azért is,
hogy tengeritöréskor, mely munka igen sok kezet foglalkoztat, a csépléshez
napszámosra lehetőleg már szüksége ne legyen.

Szántó

Mind e munkák könnyen, kevés gonddal, csekély veszteséggel végez-
tetnek tagosított határokban ; de roppant nehézségeket okoznak ott, a hol
mérföldekre kell a gabonát hordani, a hol a tengeri haza szállítása miatt
elkésik a gazda az őszi vetéssel, és ha sárossá lett az út, lerontván igás
állatjait, tavaszi alá földjeit többé jól meg nem mívelheti.

A tőkével bíró nagybirtokos, de még a kisebb tanyabirtokos üzlet-
vitele is már nem ilyen extensiv; mindkettőnél az egyensúly fenntartásán
fáradoznak és a termelés által a talajból elvontak utánpótlását már az utóbbi
is elodázhatatlan feladatnak tekinti.

A kereskedelmi növények közül az egész nagy síkon kettő bir általá-
nosabb fontossággal : a kender és a dohány. A házi szükség fedezésére a kis

438

gazdák kendert az országban mindenütt termesztenek, de kereskedésre,
különösen kivitelre, csak Bács-Bodrogmegye és e mellett még Torontál-
megye termelése érdemel említést. A bácskai kender hosszúsága miatt
becses, főleg a kötelesek előtt ; más készítményekre is jó, de ezeknél a juta
nagy versenyt okozván hazai kenderünknek, ezt véghetetlenül nyomja, a
minek a nagyban való termelésre lényegesen csökkentő hatása van.

Fontosabb növény az iméntinél a dohány, melynek termelési területe
az országban 85 és 94 ezer közt váltakozik; 1887-ban például 93.179
katasztrális hold volt az országban dohánynyal beültetve. E terület egy
részét a nagyobb birtokosok és bérlők míveltetik, másik részén a kisgazdák
mívelik a dohányt. A nagyobb birtokos kertészszel felében mívelteti dohá-
nyát; a kertészt lakással, élelemmel a gazda látja el, a minek költségei a
termésnek a kincstár által való beváltásáig előlegként szerepelnek. A kertész
családjának nagyságához és munka-birásához mérten háromtól öt holdig
való terület megmívelésére vállalkozik. Jó évben a felében termeltető gazda
haszna kielégítő ; csapásos évek azonban , habár a kertészt is érintik , a
birtokost sújtják leginkább. A kisgazda kisebb területen termeli a dohányt
és az eresz alatt szárítja. A dohány ritkán a főtermény nála. Helyenkint jó
terményt visz a beváltáshoz, és a „kerti levelek", melyeket főleg kisgazdák
és kertbirtokosok szállítanak, becsesek szoktak lenni. A dohány különösen
a kisgazdákra birna főfontossággal. Sok helyről igen jó terményt szállít-
hatnának, ha a kellő termelési és kezelési avatottságot megszereznék, és
a kívánalmaknak megfelelően rendeznék be magukat, ük vehetnék főleg
a kezükbe ezen termelési ágat, ha a csábító visszaéléseknek ellent tudnának
állani. Az egész alföldön a legkiválóbb termelési kerületek : a debreczeni,
csabai és a szegedi, melynek mintatelepe fontos hivatással bir.

Az alföldön a nagybirtokok sok helyen mintaszerűen vannak kezelve,
és tekintettel az alföld szélsőséges egáljára, ezekben a viszonyok által meg-
engedett legnagyobb belterjesség alkalmaztatik. Hogy mennyire szabad
és lehet ezen az úton menni, arra sok szép utánozandó példa van. Ilyen
a gyönyörű mágócsi uradalom, mely gróf Károlyi Alajos tulajdona; ilyen
Kígyós, gróf Wenckheim Frigyes nagy uradalma; ilyen József főherczeg
kisjenői uradalma; az ötvenesi uradalom, Mezőhegyes, sat.

Minthogy Mezőhegyes az Alföld kellő közepén fekszik, s nevét oly
sokszor említik, talán nem lesz érdektelen, ha pár vonással vázoljuk az
alföldi okszerű gazdálkodás ezen egyik mintaképét. A mezöhegyesi m. kir.

440

álladalmi ménes-uradalom terjedelme 27.920 kat. hold. 'l'alaja fekete tele-
vényes vályog, melynek egynemű, a „sárga földig" terjedő rétege változó
mélységű, de a három ásónyomot mindenütt meghaladja; szikje nincs.

Ezen uradalomnak középpontja maga Mezőhegyes, és van négy gazda-
sági kerülete ; ezek közül egyben öt, háromban négy gazdaság rendeztetett,
melyeknek a kerületi tiszt alatt külön kezelőjük van. Az egész birtokot
széles szegély-ültetvény környezi ; belsejében úgy a fő-, valamint a mellék-
utak is fákkal vannak végig ültetve, a melyekből a nyolcz fővonal gyönyörű
régi ültetvényeivel szépen kiválik. Kellemesen szakítják meg azonkivűl a
sík egyformaságát a mesterségesen ültetett sűrű erdőcskék, melyeknek
száma mintegy 20, s melyek nemcsak változatossá teszik a vidéket, hanem
egyúttal a síkon dúló viharok pusztító hatását is lényegesen enyhítik. Az
egyes gazdaság-okat, valamint az iparüzleteket is telefon köti össze a közép-
ponttal, s így az igazgatónak módjában van 18 helyre adni ki irodájából
a szükséo-es intézkedéseket.

Mezőhegyesnek magának, azaz a középpontnak, mind a mellett, hogy
pusztának neveztetik, saját vasúti állomása, nagy szállodája, távirdája, postája
van, s vasárnaponként tartott hetivásárai az egész vidéken híresek. A talaj-
mívelés Mezőhegyesen példás ; a mélyítést két gőz-eke végezi ; a szántás
ökörerővel, a kaszálás ló- és embererővel végeztetik. Azon lakosok száma,
a kik a m. kir. ménesbirtokon a mezőgazdaságnál foglalkoznak, nagy;
3378 lélek van az összes majorokban, s azon kivúl még az államménes-
ben a szolgálatot teljesítő katonák. A mívelés felöleli a gabonaneműeket,
körülbelül 11.500 katasztrális holdon, takarmánynemúeket 4.800 holdon,
természetes és mesterséges legelők vannak 6.200 holdon, a többi erdők
1.585 holdon, a fennmaradó területet a major, terek, utak, kertek, stb.
foglalják el. A mívelt területnek 18%-kát trágyázzák évenkint, még pedig-
részint a birtokon termelt, részint pedig az aradi szeszgyárakból szerzett
trágyával.

Ujabban a kapás növények között a czukorrépa nyert nagy szerepkört,
mely 1.800 holdon szeszgyártás czéljából tcrmesztetik. Van Mezőhegyes
területén hét gazdasági szeszgyár, melyeknek terményei a középpontban
levő finomítóban tétetnek piaczra vihetőkké. A szeszgyár hulladékai szarvas-
marha- és juhhizlalásra fordíttatnak, a hízott állatok aztán részint Buda-
pesten , részint Pozsonyban adatnak el , a hízott juhok pedig esetleg
Francziaországba vitetnek ki.

441

De nemcsak a gőz-eke, hanem más minden hasznosnak bizonyult
eszköz és gép is okszerű alkahnazást nyer Mezőhegyesen. Van ott 400 eke,
174 borona, 119 henger, 60 aratógép, 16 saraboló, 56 cultivator, 20 gőz-
cséplőgép, 20 elevátor, mozgatható vaspálya, 8 villamvilágításra szolgáló
készülék, stb. Ne higyje az olvasó, hogy a villamvilágításra szolgáló készü-
lékek talán a majorok vagy egyes helyiségek kivilágítására szolgálnak;
távolról sem ; ezek a folytonos cséplést teszik lehetővé, és ez által azt is,
hogy a munkáserő a nagy melegben lényegesen kiméltetik.

É'-'K-'

Kis-Nonius.

A mezőoazdasáoi üzletnek ez intensiv vitele azonban csak másod sorban
fontos; mert főczélja ellátni a méneseket takarmánynyal, gondozni a termé-
szetes és létesíteni a mesterséges legelőket, hogy az ott lévő ménesek ez
irányú szükségletei fedezve legyenek. Maga a ménes katonai kezelés alatt
van s a ménesnél foglalkozó katonák száma 668 ember. Mezőhegyesen van
3 főménes, ú. m. a Gidrán-{€ít törzs, a mely kiegyenUttetett s úgy jellegre,
valamint képességre nézve meglehetős azonosak az egyedei, s ezeket nevez-
hetjük a mezőhegyesi keleti jellegű nehezebb tenyészetnek. A második a
Nonins-{é\Q. ménes, mely kétfelé osztatott és pedig a Nagy-Noniusok,

M. 56

442

s a Kis-Noniusok ménesére, és ez a két szép pejtörzs bír az Alföld jobb
alluvialis talaján oly nagy fontossággal. A harmadik főménes a félvél" angol
ménes, melyet, mert valamennyi mezőhegyesi ménesben angol félvér van,
talán helyesebben ép úgy, mint a Gidrán és Nonius törzset az alapjukat
megvető apák után, Fiírioso-Nordstar ménesnek nevezhetünk. A ménesek-
ben levő lovak száma 1856; ezek közt anya-kancza 402 darab; a fölnevelt
mének a méntelepekbe osztatnak be, a fölnevelt kanczák pedig részben
az anya-kanczák számának kiegészítésére használtatnak, míg 40 — 50 darab
évente eladatik, hogy ezek a vidéki tenyésztésnek váljanak lehetőleg hasznára.

A lótenyésztés mellett Mezőhegyesen a többi állattenyésztési ágakat
sem hanyagolják el. Vannak gulyák, melyek létszáma 910 darab s ezek
közt 290 törzs-tehén jár. Tejnyerés czéljából a középpontban szép kuhlandi
tehenészet tartatik 106 tehénnel, míg az egész létszám 199 darab. A juhá-
szat utóbb igen emelkedett. Jelenleg 14.995 darab az összes létszáma az
erőteljes tömeges tiszai fésűs gyapjas juhoknak, melyek ürüi külföldi kivitelre
oly keresettek voltak. Igen nagy hírre vergődött Mezőhegyesnek a sertés-
tenyésztése ; a tenyésztésre való és a növendékállatok száma 4000, a sertések
összes száma pedig az egész ménes-birtokon a 6300-at meghaladja, és
elmondható, hogy a juhászat kivételével a többi tenyész-ágak az egész
országnak pepineriáit képezik, s méltán dicsérik azokat, kik ezen állat-
tenyésztési ágakat Mezőhegyesen oly magas fokra fejlesztették.

De miként is állunk különben az állattenyésztéssel a nagy síkságon?

A magyarság kezében a ló okszerű vérkeverés által némileg módosult ;
a nem nemes keleti ló, melyet az előtt tartott, a mai kor követeléseinek
megfelelőbbé tétetett, s ez az átmeneti ló-faj van leginkább elterjedve az
országban. Ez az a még mindig keleti jellegű jó nyerges ló, mely hadi
szolgálatra páratlan s melylyel Európa hadseregeit jó részt elláthatnók.
A magyarság birtokában levő keleti származású nem nemes lovak egy része
arab s azután angol félvér ménekkel párosíttatván, eredményezte a jelenleg
terjedő értékesebb fajtát.

Az alvidéken, de Szatmármegye egyik részében is, az elmúlt században
német földmívesek települtek le, kik lovaikat többnyire magukkal hozták, s
habár lovaikat egy századon át nem egy vérben tenyésztették, a régi jelleg-
bizonyos fokig mostanáig megmaradt. A németség lovai termetesebbek, de
nem olyan szívósak, mint a keleti eredetű és most is ilyen jellegű magyar
lovak; de a javításra vidékükön elhelyezett, általuk használt apalovak és a

443

jó fölnevelés folytán szép, de jó lovakat is állítanak a vásárra. Ezek adják
országos lótenyésztésünkben azon anyagot, melyből a mezőhegyesi Nonius
és nehezebb angol félvér ménekkel igen becses nagyobb hintós lovakat

lehet tömesresen nevelni,
o

Hortobágyi csikós.

A nagy síkság déli és délkeleti részein lakó szerb és román földmíves
nép kezében szintén keleti származású, a magyar lóhoz hasonló, de rosszabb
tartás és nagyon korai használás folytán elsatnyult ló van ; ott csak egyes
községekben vannak kivételkép lovak, melyek katonai czélokra, még pedig
hátas szolgálatra alkalmasak. A leirt minőségű fajták azonban nem vidé-

56*

444

kénként elkülönítve, hanem vegyesen találhatók. Ugyanazon vidék, sőt
gyakran ugyanazon község különböző nemzetiségű lakói egészen különböző
lovakat nevelnek és a lóról többnyire megtudható, hogy gazdája milyen
nemzetiséghez tartozik.

Az alföldön az eke véget vetett a gyepes pusztáknak , a melyeken
az előtt ménesek jártak, és a Hortobágy, melyen például még jelenleg is
nyolcz-kilencz ezer ló legel, hol a régi csikós, ki pányvával fogja ki a
ménesből a lovat, még föllelhető, kivételt képez. Nem a ménesek azok,
melyekben az alföldi lóanyag neveltetik, hanem a kis gazdák istállóiban
van az állomány zöme, ez szaporodik és javul folytonosan, és javulása a
takarmány termesztés fokozásával okvetetlenül lényegesen haladni fog.

A szarvasraarhatenyésztés a síkságon, a mi a fajták változatosságát
illeti, az alföld vidékével azonos. A szárazföldi égalj, az extensiv üzletvitel,
a jobb takarmány hiánya készteti az alföldön a telkes gazdákat, a legelők
minősége a nagyobb birtokost, hogy a szép magyar marhát, hazánknak
ezen kincsét, tenyészszék s azt a szükségelt irányban fejleszszék. Ez a fajta
kopár tarlókat, csutkaföldet jár, értékesíti a gyér mezejú sziket, lelegeli az
avart és azután iszik reá a nádas mellett. Télen akolban vagy karámban
telel, és csakis az eső ellen készítenek neki védő színt; tud jól koplalni, mi
sok alföldi gazdára nézve megbecsülendő sajátság, és mégis kifejlődik, lesz
belőle olyan nagy, izmos jármos ökör, a minő ritka helyen nő, mert oly
gyorsan más marha nem mozog, és olyan ökröket, melyek nehéz munka
mellett tiz, sőt tizenkét esztendeig is szolgáltak volna járomban, más európai
fajtából alig lehet fölmutatni.

Egy vélt szakember Bécsben egyszer azt állította, hogy a fehér magyar
marhának hüsa nem ízletes, kemény. Épen Bécs az ellenkezőről győzhet
meg bárkit, mert oly jó ízü finom húst, mint ott, kevés európai városban
fogyasztanak, és az ott vágott összes mai'háknak igen tetemes részét hízott
fehér magyar ökrök szolgáltatják. A fiatal magyar hízott ökör húsa, mint
az 1885-ik budapesti állatkiállítás megdönthetetlenül bebizonyította, bármely
fajtáéval versenyezhet, sőt azok, a kik a nagyon kövér húst nem szeretik,
ennek fogják az elsőséget adni.

A marhatenyésztés az Alföldön lendületet vett, a gulyák szaporodtak;
de a kis-gazda is kezd marhájára több gondot fordítani, s az ügyért lelkesedő
szakember örömmel látja, hogy ott az aczélos termetű, csillogó szemű s
hatalmas czínierü, festői szép fajta a magyar mezőgazdaság nagy nyereségére

445

újra szaporodik, és ha a kormány a szarvasmarha- tenyésztést kellő támoga-
tásban részesíti, ha a nagyobb tenyésztőket apa-állatok vásárlása által buzdítja
és a községeket ilyenekkel ellátja: a fölvirágzás bekövetkezik.

A legnagyobb gulyabirtokos gróf Fesztetics Tassziló, ki 870 törzs-
tehenet tart. Hires gulyák vannak Páczinban, Sarkadon, Esztáron, Zsom-
bolyán, Kis-Jenőn, sat.

Ott, a hol cxtensiv az üzletvitel, sok az esetleges legelő ; ily helyeken
legeltetni kell a tarlót, ugart, jó időjárás alkalmával a vetéseket, s ezeket

Magyar bika'

együttesen csakis a juh tudja megfelelően értékesíteni. Tudjuk, hogy az
Alföld gazdaságvitele következtében ilyen legelőkkel bővelkedik és azért a
juhászat ott nem nélkülözhető üzletág, sőt a kopár vagy gyér mezejű szikes
területek csakis juhászat által jövedelmezhetnek. Ezért tehát ragaszkodik az
alfölcU gazda a juhászathoz, s ezt a viszonyok soha sem fogják teljesen
nélkülözhetővé tenni.

Az egész Alföldön, úgy szólván, csak két fajta juh található, és pedig
a déli részen a kisbirtokos kezében a raczka, mely leginkább fejés czéljából
tartatik, a többi részein pedig egy merino-mestize fésúsgyapjas juh van

446

elterjedve, mely az ottani viszonyok közt fejlődvén, azoknak legjobban
meg is felel. A kisbirtokos a juhot fejés és gyapjúnyerés czéljából tartja,
közös nyájat alakít, és a juhtulajdonosok a nyájba hajtott állatok számához
mérten részesülnek fejő napokban, a mikor az összes tej az övék. Ezen
tejből készítnek zsendiczét, gomolyát s azután túrót; készítnek juh-vajat,
a melyet főzésre használnak. Ritkább eset, hogy a fejős juhot, mint a Horto-
bágyon, együttesen fejik s csak a jövedelemben osztozkodnak az állatok
birtokosai. Az ilyen nyáj télen, nyáron kint van, hol jól, hol rosszul él s a
juhász, ki mesterségének megkezdése után állandóan csak akkor jut födél
alá, ha földi pályafutását befejezte, mellettük áll jó és rossz időben, hogy
kedveltjeiről még a tilosban is gondoskodjék, s hogy egyúttal a juhos
gazdának, kinek állatjait őrzi, számot tudjon adni. A nagyobb birtokos,
csakis a fésűsgyapjas mestize-birkát tenyészti s az ezen fajtájú juhokból az
Alföld alluvialis földjén kitűnő juhászatok vannak ; az ezekből került gyapjú
erőteljes volta, szép fénye és simulékonysága miatt eléggé becsült. Ujabban
több helyen nagyobb testalak nyerése szempontjából, hogy külföldi kivitelre
nehezebb ürük legyenek tenyészthetők, a nehéz franczia merinókat hasz-
nálják kisebb mértékű vérkeverésre.

Van az Alföldnek még egy állattenyésztési ágazata, a mely ott leg-
alább is olyan fontosságú, mint az eddig elmondottak : a sertés-tenyésztés.
A sertés rövid idő alatt fejlődik; jóízű, könnyen emészthető és a mi szintén
fontos, sokáig eltartható húsa van ; Ízletes szalonnát, hazai sertésünk pedig
ebben különösen kitűnő zsirt szolgáltat. Boldog emlékű József nádor hoza-
tott az országba olyan fajtát, a mely viszonyainknak és szükségleteinknek
teljesen megfelel. Jár ugart, tarlót; szorgalmasan megkeres mindent, a mi
megehető; telel erdőn, addig míg a fagy be nem áll; mocsaras területeken
jól táplálkozik s hízóra fogatván, kitűnően termel; hizott állapotában külföldi
vevők is keresik és szívesen veszik. Olyan nagyobb birtokosok tehát, kiknek
ilyen legelőik vannak, s azon kis gazdák, kik távol eső legelőkre hajtják
sertéseiket, haszonnal csak a kondor sertést tenyészthetik.

Az alföldi gazda kétféle czélból tenyészti sertéseit : vagy háza szükség-
letét kívánja vele fedezni, jDcdig ez meglehetős nagy, mert rendesen minden
családtagra, ha felnőtt, egy hízott disznó, ha gyermek, egy hízott malacz
számíttatik ; vagy pedig eladásra tenyészt és sertéseit egy éves korukban
sovány állapotban a nagy alföldi vásárokon — - Békés-Gyulán, Nagy-Váradon,
Debreczenben stb. — hizlalóknak árusítja el. Hogy az utóbb említett

447

ayájscrtések az Alföldre mennyire fontosak, az az egy adat bizonyítja leg-
viláoosabban, hooy onnét az említett vásárokra az elmúlt évben 220 ezer
darabnál több vitetett. Az alföldi sertés vagy nyájban, vagy csürhében legel.
A nyájsertést lehetőleg egyidejűleg törekszik a gazda elletni, a leellett mala-
czokat igen jól tartja, hogy jobb fejlődésük által magasabb árt biztosítson
magának. Elválasztás után a malacz legelőre kerül s azon is marad addig,
míg hizóba nem megy. A falkát fürge lábú kanász őrzi egy-két íiú segít-

^^'V^>c^'>'' '^^

Kondor sertések.

ségével; télen a hó alatt kerestet állatjaival, tavaszszal a még szántatlan
földeket s az ugart járják, hol, ha kevés a mező, a jobb gazda zsákból
pótolja a hiányzót. A boldog idő aratás után kezdődik ; a letört kalászt,
a kihullt szemet szapoi^án keresik össze az állatok és hamar jóllakván,
valamely laposra hajtja a kanász, hogy ott a nedves hűvös talajban deleljen
a nyáj. Késő őszig jól van a nyáj; de ha kedvező az ősz, s a szántó,
négyesben, mélyre bocsájtván az ekét, húzza a véghetetlen barázdákat : szo-
morúan nézi a kanász a jó időt, mert ekkor fogy az ő állatjainak legelője.

448

De a jó idő rendesen nem soká tart ; megerednek az őszi esők, rom-
lanak az utak, a szántás a mély talajban nehézzé válik és az eső szüntével
jő a dér, melyet fagyok követnek. A hideg, kedvezőtlen idő miatt a legelők
romlanak, a lábas-jószág egyik falkája a másik után beszorul az istálóba.
A gulya-akolban fölállítják az étető rácsokat, a borjúk és növendék marhák
fiatalabbjai jászol mellé köttetnek. Az istálózott állatok számára aprítják a
takarmányt, a gyök- és gaamós növényeket; füllesztenek. Szóval megkez-
dődik a teleltetés nem könnyű és sok gondot okozó munkája. Kint ködök
ereszkednek a nagy síkságra, szép zúzjegeczek rakódnak le, beborítják az
avart, bevonják a fák gallyait; végre leesik a hó s fehér leplével elborítja
a rónaságot.

Ilyen az Alföld, ilyen a magyar mezőgazdaság változatos képe. Küzd
itt a mezőgazda sok mindenféle bajokkal, de meg tud velük birkózni.
Láttuk, hogy van ezen országban helyenként nagy haladás , de azt sem
titkoltuk el, hogy ennek szomszédjában mily elmaradottság található.
A haladott vidékek örömet okoznak a szakértőnek, mert látja, hogy ezek
középpontok, melyekről az okszerűség, noha sok előtte az akadály, a többi
gazdaságokra is majd átterjed lassanként. Sok akadály van e terjedés útjá-
ban, de él a tudat, hogy a terjedő szakértelem és a munkakedv segélyével,
s a nagyobbodó szükségletektől is ösztökélve, ezen az úton a magyar-
országi mezőgazdák haladni fognak.

Bortermelés.

Kiválóan kedvező éghajlata Magyarországot a világ nagyobb bor-
termelő országainak egyikévé s az e tekintetben első Francziaország után
a harmadik helyre teszi. Szőlőterülete 427.000 hold s évi átlagos termelése
közel 5 millió hektoliter.

Az ország közepén, a déli, sőt éjszakkeleti részeken is majdnem minden
jobb fekvésű s a tenger színe fölött a 250 métert meg nem haladó hegyek
szőlőtővel vannak beültetve; sőt a nagy alföldön is tetemes szőlőültetvények
vannak hol kisebb homokbuczkákon, hol pedig egészen sík területeken.
Az előbbiek hegyi szőlők, felséges, tüzes, zamatos boraikkal; az utóbbiak
a kerti szőlők, íchér vagy világospiros-színű, könnyű asztali bortermésükkel.

A magyar borok királya azonban úgy a magyar bortermelők, mint
a külföldi legelőkelőbb borfogyasztók egyhangú ítélete szerint a tokaji,

449

melynek párját úgy gazdag villó-savtartalma s ennek következtében gyó-
gyító hatása, mint édessége, rendkívüli zamata tekintetében sem lehetne
másutt feltalálni; bár eléggé ismeretes, hogy a francziákon kivűl egyéb
külföldiek is igyekeztek az e bort adó „furmint" magyar szőlőfajt művelés
alá venni, s így a tokajihoz hasonló aszút előállítani ; valamint az is köz-
tudomású tény, hogy igen sok helyen iparkodnak ezen aszúbort utánozni,
de sikertelenül. Mielőtt azonban a főbb magyar bortermő-vidékeket röviden

Tokaj.

ismertetnők, hadd bocsássunk előre a magyar bortermelés eredetére vonat-
kozó néhány nevezetesebb adatot.

A magyarországi borászat történetének kezdete a rómaiak korában
keresendő. A rómaiak a szőlőmívelést Szerémmegyében, majd a Balaton
mellékén, azután pedig a tokaji Hegyalján honosították meg.

Annyi tény, hogy Aurelius Victor pannóniai másodhelytartó nak fulian
császárhoz intézett jelentése szerint az első szőlőt Szerémmegyében az
egykori „Mons almus" nevű hegyen Probus Valerius császár ültettette
282. évben Kr. u. Innét terjedt aztán a szőlőmívelés a szomszédos Bara-

M. 57

450

nyába és a Balaton -mellékre; más részt Ménes, Arad vidékére, meg a
Zemplénmegyében fekvő tokaji Hegyaljára.

A magyarok bejövetelükkor már sok helyen találtak szőlőmívelést.
A tokaji Hegyalján élő hagyományok szerint, midőn Árpád a Bodrog
mentén seregével végig vonult, útjokat egy helyen magas hegy zárta el.
A hegyen túl levő vidék kikémlelésére Árpád a hegytetőre Onud, Tarczal
és Retel nevű vezéreit küldte föl, kik közül Tarczal ért fel először s ez
jelenté Árpádnak, hogy a hegyen túl nincs ellenség, hanem annak túlsó
oldala s a szomszédos hegyek is mind szőlővel vannak beültetve. A hagyo-
mány szerint a jól végzett kémszemle jutalmául s eme felette kedvező hírért
a megmászott hegyet és vidéket Tarczal kapta meg s a hegy és az alatta
fekvő városka innét nyerte mai Tarczal nevét. Ugyancsak e hagyomány
szerint a mai Szerencset és annak szőlőkoszorúzta vidékét (Tarczal, Mád,
Tállya és Legyes-Bénye környékét) már Árpád mondta volna szerencsés
helynek kitűnő boraiért.

A XI. század elején, miután István buzgólkodása folytán a keresztény
vallás a nép között is terjedt, Olaszországból hittérítő papok vándoroltak be
hozzánk, kik népünk közt megtelepedvén, szőlőmíveléssel is foglalkoztak,
meghonosítván itt a jobb olasz szőlőfajokat és a mívelés jobb és czélra-
vezetőbb módjait. A tatárjárás a XIII. század közepén szőleinket is elpusz-
tította, a szőlőmíveseket pedig kiölte úgy, hogy a már virágzásnak indult
magyar szőlőmívelés ismét hanyatlásnak indult s a nektárt szolgáltató
tokaj- hegyaljai szőlők egészen elparlagosodtak. IV. Béla király, midőn az
ország helyreállításán fáradozott, kiterjeszté figyelmét a bortermelés fölújítá-
sára is. Főleg a tokaji Hegyaljára és a mai Ermellékre olasz gyarmatosokat
hozatott be, kik igen ügyes és szorgalmas szőlőmíveseknek bizonyultak.
Ezen olasz családok egy részt Zemplénmegyében Sárospatakon, Olasziban
és Olasz-Liszkán ; más részt az Érmelléken Biharmegyében és Nagy- Várad
vidékén telepedtek meg s a szőlőmívelésre kedvező dombokat és hegy-
oldalukat az Olaszországból hozott szőlőfajokkal mind beültették, mint ezt
Szirmaynál olvashatjuk. Hogy ezen olaszok a volt velenczei királyságból
telepíttettek ide, ezt bizonyítja Béla királynak 1252-ben bizonyos „Cyprian
de Sarus" nevű grófhoz intézett irata, melyben a florenczi származású
grófnak meghagyja, hogy Olaszi és Patak községekben jelölje ki azon
határokat, melyek közé az olasz gyarmatosok telepíttessenek. Hogy a
tokaji Hegyalján a második bortermelési korszakot az olaszok kezdték meg,

451

kitűnik III. András királynak egy ide vágó okiratából is, a melyben ezen
olasz gyarmatosok „királyi vinczellérek"-nek (vinitores regii) neveztetnek.
De bizonyítják ezt azon szőlőfajok nevei is, melyek ezen első magyar
bortermő vidéken el vannak terjedve s melyeknek olasz származása két-
ségbe vonhatatlan. így pl. a furmint (vagy zempléni kiejtéssel „formint")
a „Formiani"-ból, a rumonya a „Romagna"-ból, a bakator a „bacca
doros"-ból származhatott.

A Balaton-melléki borászat alapja szintén a római korszakba nyúlik
vissza, miről a kiásott érmek, szőlőfürtökkel díszített koporsók és mérföld-
mutatók eléggé tanúskodnak. Virágzó bortermelése volt e vidéknek az
Árpád-kori királyok alatt, midőn az azon vidéken volt hét Káli község
(közúlök három, ú. m. Köveskáll, Szent-BékáU és Mindszent-Káli, máig is
megvan) minden adótól fölmentetett ugyan, de a királyi asztalra ők voltak
kötelesek bort szolgáltatni.

Az Eger-Visonta vidéki borászat eredete már kevésbbé ismeretes, de
1271-ből V. István királyról tudjuk, hogy a hevesmegyei bordézsmát az
egri püspökségnek adományozta, s hogy ezen adomány nem csekély volt,
kitűnik onnét, hogy már Nagy Lajos király alatt az egri püspöknek 10.000
darab aranyat jövedelmezett. 1350 körűi fordul elő a régibb iratokban a
budai, kőszegi és soproni borok fölemlítése. Hogy a síkföldi borok sem
megvetendő minőségűek voltak, ezt mutatja Nagy Lajos királynak azon
intézkedése, melynél fogva a szabadszállási borokat kitűnőknek találván,
azokat saját asztalára rendelte.

A Hunyadiak alatt a magyar borászat egyik legfényesebb korát élte.
Mátyás király a szőlőmívelést nem kis mértékben emelte s az udvarában
összegyűjtött külföldiek a magyar bor kitűnőségének mind megannyi hírvivői
lettek. Igen nagy figyelmet fordított a borászat ügyére Mária 'J'erézia is.
A nagy királyné Burgundból hozatott nemes szőlőfajokat, s 1770-ben az
aszúbort a dézsma alól teljesen fölmentette.

A tokaji bort legtöbben egyáltalában édesnek vélik, holott az édes
aszú csak nagyon kis részét teszi azon termésátlagnak, mely a tokaji
Hegyalján terem. Ugytüiis a 7.200 katasztrális holdnyi területű Hegyalján
termelni szokott 157.000 hektohternyi bortermésből jó években az aszú
alig tesz többet 350 — 400 hektoliternél; rosszabb időjárású években
pedig aszú egyáltalában nincs is. A tokaji Hegyalján, a kevés aszút nem
tekintve, leginkább erős és zamatos szamorodni és „közönséges" bor

57*

452

szokott készíttetni. Itt-ott némely előkelőbb és nagyobb birtokosnál az
aszúból előzőleg szörpsűrűségű „essentiát" is készítenek, de csakis igen
kis mennyiségben.

A tokaji Hegyalja Zemplénmegye déli részében az éjszaki szélesség
48° 7' és 48° 25' foka között fekszik s egyik déli nyúlványát képezi azon
trachytból alakúit vulkáni hegyláncznak , mely Eperjestől Tokajig nyúlik
s a Tiszánál Tokaj mellett éri el déli végfokát. Területe 5 D mérföld ugyan,
de ennek csak '/g-része van szőlőtőkével beültetve.

E bortermő vidéknek a lakossága maga jelölte ki azon községeket,
melyeket kitűnő bortermelésük folytán vidékébe fölvenni érdemesnek talált,
a mire pedig sokan pályáztak, minthogy az e bortermő vidékbe befogadott
községek már a régibb időkben is, föleg pedig e század elején különböző
s az aszú bortermeléshez kötött szabadalmakban részesíttettek. Fölvétettek
pedig egy országgyűlési küldöttség által a borvidékbe : Tokaj, Tarczal,
Mád, Tolcsva, Tállya, Sáros-Patak és Sátoralj a -Uj hely városok; továbbá
Szántó, Golop, Ráska, Zombor, Bodrog-Keresztúr, Kisfalud, Szeghi-Longh,
Ei'dő-Bénye, Olasz-Liszka, Vámos-Újfalu, Erdő-Horváthi, Zsadány, Bodrog-
Olaszi, Ardó, Károlyfalva és Kis-Toronya községek.

Hogy e községek közül melyik termeszti a legjobb bort, még ma sincs
eldöntve, s mihelyt tokaji, mádi, tállyai és tolcsvai bortermelő kerül össze
s e kérdés vettetik föl, azonnal heves vita támad közöttük az elsőség miatt.
Bármint vélekedjenek és versengjenek is egymással e tekintetben az egyes
községi termelők, a vita nem könnyen dönthető el még szakértők által sem,
mert megvan a tokaji aszúnak a maga viszonylagos legnagyobb édessége,
a mádinak és tállyainak finom zamatja és kedves utóíze, a tolcsvainak kelle-
mes lágysága, szóval mindeniknek megvan a maga különleges és nagy becsű
tulajdonsága s ép ezért az elsőségért való versenygés továbbra is meddő
fog maradni.

Magok a hegyek, melyek a becses bort szolgáltatják, többnyire mere-
dekek s a rajtuk levő szőlőkben a nyári záporok sok kárt tesznek a talaj
lehordása által. A talaj részben trachyt-törmelék, alul részben tömött nyirok
és lősz, felül több helyen tisztán trachyt-kőpor , miért is a tenyészet itt
sohasem buja és a termés is ritkán nevezhető bőnek. A hegyek egyes dűlői
is úgy a fekvés, valamint a talaj minősége szerint is igen sokféle elneve-
zéssel és osztályozással bírnak. így pl. Tokaj határában az első fekvésű dűlő
a Szarvasszőlőt is magában foglaló Mézes -Mái ^ mely Tarczal városától

453

Tokajig terjed; másodfekvésú a Tapasztó^ a Kis-Mézesmál^ a Ki/nhegy^
a Gyöpös^ stb., és van aztán akárhány harmadrendű fekvésű dűlő is; az
efféle beosztás a fölemlített községek határának mindegyikében föltalálható.
A szölőfajok közt első helyen áll a fítrmiiit^ mely a hosszas mívelés
folytán számos fajtával s azon jó tulajdonsággal bír, hogy erős vastag héjánál
fogva az aszásra, töppedésre igen hajlandó. A furminton kivűl igen el van
terjedve a feliéi- szólő meg a hárslcvelii^ és egves birtokosoknál a sárga

Tokaji szüret.

miiskatály ; ez utóbbi adja a legfölségesebb muskatály-aszút, mely minden
borok királyának tartatik.

Rendes sorok a szőlőkben nem mindenütt találhatók; a tőkék alacsony
fejre s azon rövid csapokra metszetnek. Minthogy a furmint keveset terem,
minden 3 — 5 év alatt újra döntetik, hogy így gazdagabb gyökérzetre
tehessen szert és más részt jobban is teremjen.

Hogy a szőlőszemek megtöppedjenek s aszú nyeressék, erre okvetet-
lenül szükséges, hogy már július végén a bogyók átlátszók kezdjenek lenni
és szeptemberre megérjenek. Ekkor pár napi esőre van szükség, hogy a
furmintbogyók fölrepedhessenek, mire a víz egy része kifolyván, a repedés

454

beheged s a bogyók elkezdenek napos idő mellett ránczosodni és mindinkább
sötétebb színt nyernek, mire október végére vagy november elejére a fürt
felső részén a bogyók már teljesen összetöpörödvén, a szüret kezdetét veheti.
Miután tapasztalak, hogy szép időben annál több bogyó töpped össze,
mennél későbben tartatik a szüret: ez okból a szüretet szép időjárás mellett
néha november végéig is elhalasztják, s többször megesett már, hogy
a szüretelők fazékban parázstűz mellett melengették kezeiket, más részt a
fürtökről kis seprőkkel söpörték le a havat s úgy szedték össze a termést
szüretelő edényeikbe. A szüret mindig vendégfogadókká változtatja a hegyen
levő borházakat, melyekben a tokaji bor tüze és a házi gazda vendégszeretete
ugyancsak versenyeznek egymással. A szüret végeztével a szüretelő nép
fölékesített szüreti-fa elővitele és dal mellett vonul be a községbe a szőlő-
tulajdonos házához, hol aztán jó vacsora és bor mellett élvezi a munkás nép
egész évi fáradságának jutalmát.

Midőn a hegyen a szüret bevégződött, a borházban csak akkor kez-
dődik a legfontosabb munka, a fürtök földolgozása. Ha kedvező évjárat volt
s a fürtök meglehetős bőven tartalmaznak töppedt bogyókat : ez esetben
szüreteléskor külön kis edényekbe gyűjtik össze a levágott fürtökről a
töppedt szemeket. Az így összegyűjtött aszúszemeket kisebb magas kádakba
töltik, melyek alul kifúratnak s csappal láttatnak el, hogy így az aszúból
a saját nyomása alatt kiszivárgó lé a kád alá helyezett kisebb edénybe
folyhassék le. Ez a folyadék a tokaji essentia^ mely czukorban annyira
gazdag, hogy egész szörp-sűrűséggel bírván, csak több év lefolyása alatt
képes élvezhető borrá erjedni s ekkor aztán úgy édességben, mint zamatban
oly tökéletes, hogy, mint az italok legnemesbike, az ízlelőt teljesen meg-
hódítja s az üdülő beteget egészen meggyógyítja. Ezenkivűl az essefitia
villósav-tartalomban is oly gazdag, hogy gyógyító hatása miatt, a már tett
tapasztalatok nyomán, a külföld legjelesebb orvosai is a legnagyobb eUsme-
réssel ajánlják.

A tulajdonképeni édes aszúbort a kádban maradt aszú és a nem töppedt
közönséges szőlő mustjának összekeverése útján készítik, és pedig lehet
készíteni vékonyabb és vastagabb aszút a szerint, a mint egy-egy hordó
közönséges musthoz kevesebb, vagy több töppedt aszút kevernek. Az aszú-
szemek mértéke a tokaji Hegyalján a „puttón", mely mintegy 13 Uter
tartalmú. A mustot és kész bort gönczi hordókban mérik, metyek átlag
116 — 135 liter tartalmúak. Ha már most egy gönczi hordóhoz egy puttón

455

péppé széttaposott aszúszőlő adatik, akkor az aszúbor kevésbbé édes, tehát
vékonyabb; ellenben ha 4 — 5 puttón aszúpépet adnak egy gönczi hordó
musthoz, akkor az aszú sötétebb színű, vastagabb és édesebb. A tokaji borok
ezen jelzése tehát: l, 2, 3, 4, 5 puttonos aszú, az egy gönczi hordó
musthoz vett aszúpép puttonszámát jelöli. A külön szedett töppedt szemet
tehát a gyűjtőkád tartalmához mérik ki s egy másik kisebb kádban apró
részletekben teljesen péppé tapossák. Az összetaposott pépre most a kiszá-

Mustszűrés Tarczalon.

mított mennyiségű mustot reá öntik s a keveréket melegebb időben 12,
hidegebben 48 óráig együtt hagyják, s napközben többször fölkavarják.
Végre a színmustot átszűrik és sűrűbb törkölyös zsákokban kitapossák.
Az átszűrt és áttaposott lé összekevertetvén, gönczi hordókba szűretik és
meglehetős hideg, sziklába vágott, keskeny bejáratú pinczékbe kerül, hol
pár év alatt kifejlődik.

Olyan években, midőn nem fejlődött annyi töppedt szem, hogy azokat
külön szedni és földolgozni érdemes lenne, nem készítenek aszút, hanem csak
szamorodnit^ mely szláv eredetű szó természetest, magától termőt vagy
nem mesterkéltet jelent. Ilyenkor a részben aszús fürtöket zsákba töltik

456

és kádban kinyomják; a kinyomott lé mindjárt a gönczi hordóba kerül,
a zsákból kikerült törköly pedig kádba fordíttatván , lábbal erősen meg-
tapostatik ; erre a must ismét visszatöltetvén , az első erjedésig a lével
együtt hagyatik s időközben többször felkavartatik. Végűi a lé zsákokon át
tapostatván, hordóba kerül, a törkölyt pedig erős gerendákból készült ú. n.
„ bál ványsaj tokon" kisajtolják. A szamorodni nem édes, de mindemellett
elég sima és kiválóan erős, zamatos bor, mely Oroszországban és különösen
az orosz lengyelországi részekben nagy kedveltségnek örvend. Az oly közön-
séges szőlőből, melyhez aszúpép nem kerül s melyről a töppedt szemeket
szüreteléskor leszedték, készül a közönséges bor, mely mindamellett elég-
erős s a vizezést épen nem tűri.

Az ország második bortermő vidéke úgy a termés mennyiségére, mint
minőségére nézve is a Balaton melléke^ mely az ország legnagyobb s kies
vidékekkel környezett tavát koszorúként övezi körűi. A Balaton éjszaki
oldalán a mészkő- és dolomit-hegygerinczek körűi több kiégett és csoiika
kúpalakú bazalt-vulkán vonja magára figyelmünket ; ezek lejtői adják a leg-
tüzesebb és legzamatosabb bort. így pl. Badacsony, Szent-György, Soml3^ó
olyan tüzes borokat adnak, melyek 14 — ló''/^ szesztartalmukkal méltán
kelhetnek versenyre a nehezebb spanyol és portugalli borokkal is. A sonityói
bor ezenkívül sajátságos s utánozhatatlanúl kellemes és nagyra becsült bazalt-
ízzel is bír, mely az ú. n. „Stcin-Wcin" -oknál finomságra sokkal maga-
sabban áll. Ezen bor különben már arról is híres, hogy nem a fejet, hanem
a lábakat ingatja meg, de csak rövid időre s minden káros következmény
nélkül. Az említett hegyeiben kivűl igen jeles bort adnak még Csobáncz,
Szigliget, meg a köveskálh, szentbékálli, mindszentkálli, kis-eörsi, ábrahámi,
fülöpi és hajagosi hegyek is. A talaj itt a kúpidomú bazalt hegyek oldalain
meszes agyag, egyéb hegyeken márga. A főbb szőlőfajok a furmint, a sárfehér
és a fehér szőlő, melyhez még Somlyón a juhfarkú járul. A mívelés itt
is alacsony fej rövid vagy hosszabb csapokkal, tehát a tokaji míveléstől
nem igen eltérő. A szüret október második felébe esik, főleg a jelesebb
hegyeken. A szüretelők a szőlőt kétfülű cseberbe gyűjtik, s ott egy
csomaszoló fával félig-meddig összetörik. Ha a cseber megtelt, két ember
viszi a borházba, hol zsákban áttiportatván, a must a hordóba, a törköly
a sajtóba kerül.

Az ország keleti részén a Királyhágón innen és részben túl fekszik
Magyarország harmadik, jeles fehér -bortermő vidéke, az Ermellék^ mely

Dolomit-sziklába vájt pincze Budafokon.

az erdélyi havasok nyugati nyúlványain terűi el. Talaja Iiomokos agyag
s némely helyen köves. Szőlőfajai a híres piros bakator, meg az erdei.
E kettő adja a híres érmellékit, mely kellemes savanytartalmával, csekély
és igen kellemes fanyar utóízével, sajátságos faji zamatjával úgy az ország-

M. 58

458

ban, mint a külföldön is igen sok fogyasztót és kedvelőt hódított magának.
A szőlőtő mívele'se részben itt is, valamint a Királyhágón túl és Arad
vidékén az úgy nevezett karikás módon történik , mely mellett a tőke
sokat terem s rothadásnak, besárosodásnak nincsen kitéve. A szüretelésnél
szintén használják a csebret, s a bort részben taposva, részben azonban,
főleg nagyobb birtokosoknál, szölomalmok segélyével nyerik a szőlőből.
A Királyhágón túl, tekintettel az itteni magasabb fekvésre, hűvösebb és
légköri csapadékokban gazdagabb égaljra a szőlőtő majdnem kivétel nélkül
karikára műveltetik. Legjobb borai a Küküllö és Maros mentén teremnek.
Főbüszkesége és különlegessége azonban a Gyula-Fehérvár mellett termő
rózsamáli, a zamatos és a johannisbergivel versenyző csombordi, a tófalvi
rizling, a „Chablis" kedvességével biró czelnai és igeni Sauvignon- és
Semillon-bor, végúl a médoci borokkal tökéletesen egy rangban álló gyéresi
és gomba si Cabernet-Merlot-féle vörösbor.

E négy fő fehér-bortermelő vidéken kivűl fölemlítendő még a Fertő
melUke^ meg Neszmély é% Esztergom vidéke. Az előbbin ugyancsak a furmint,
továbbá a rakszőlő és muskatály míveltetik leginkább, s kellemes savanykás-
ízű asztali bort szolgáltat, melynek Sopron a fő kereskedelmi gyűjtőhelye.
Ezenkivűl Ruszt jobb években vékonyabb aszúbort is termel, bár az utóbbi
években ennek fentartására kevés figyelmet látszik fordítani. Neszmély és
Esztergom vidékén az alacsony tőkefej -m ívelés mellett leginkább a finom
illatú és középerősségű bort szolgáltató sárjehér és vörös dinka^ továbbá
a mézes feliér és liosszúnyclil szőlőfajok vannak elterjedve.

Vörös bortermő-vidék is igen számos van a magyar királyságban, s azt
lehet mondani, hogy általánosságban a vörös bort mindenütt a Skutariból
származó fekete kadarka szőlőből szűrik, mely a legtöbb bortermő-vidéken
alacsony fejre, Ménes-Arad vidékén ellenben karikára míveltetik. Itt-ott
tettek nagyobb bortermelők kísérletet a burgundi, médoci és oporto szőlő-
fajok mívelésével is és főleg az erdélyi részekben, igen jó sikerrel.

A vörös bort adó vidékek között első helyen áll Ménes és Arad vidéke,
hol némely években a kiválóan agyagos talajban a kadarka annyira túlérik,
hogy vörös aszúbor is készíthető belőle. Egyébként is a ménesi vörösbor,
még ha nem édes is, mindig első vörös bora Magyarországnak úgy alkotó-
részeinek kellemes harmóniája, mint szép sötét színe és kellemes zamatja miatt.

Az egri és visontai bortermő-vidék szintén köves agyagos talajon a
kadarka^ valamint a piircsin szőlőfajokból nyeri tüzes és nagy tannin-

459

tartalma daczára is sima vörös borát, mely jó években sötétvörös színe és
tüzessége miatt neveztetik bikavérnek. Jó években Egerben, Visontán és
Gyöngyösön szűrnek vékonyabb vörös aszút is. A visontai bor az egrinél
egyáltalában könnyebb, s ezért főleg a németek igen kedvelik.

A villányi és szegszár di vörös borok nagyrészben kadarkából és csóka-
sz'ól'óböl készülnek, melyekhez Villányban még az oporto járul. A talaj itt is
agyagos, sőt nem ritkán vastartalomban gazdag vörös agyag; a mívelésmód
alacsony tőkefej. A szüretkor leszedett és összecsomoszolt szőlőt nagy és
igen magas, 200 — 300 akós kádakban erjesztik úgy, hogy a nagy, törkölyös
musttömeg átmelegedvén, erjedését is kénytelen megszűntetni s így az újbor
egész tavaszig is édesen marad. A villányi bor egyáltalán mindig fanyarabb
szokott lenni a szegszárdinál. A legerősebb és legédesebb vörös bor a horvát-
szlavón királyságban fekvő Szerémmegyében, Karlóczán és vidcké7i terem,
hol a kadarka rövid mívelés mellett aszúszemeket is ad; miért is a karlóczai
vörös aszú és ürmös igen híres és meglehetősen drága.

A fölsorolt kiválóan fehér és kiválóan vörös bort termelő vidékeken
kivűl igen sok vidék van még, a hol úgy a fehér, mint a vörös bor terme-
lésével is foglalkoznak. Ilyen pl. Pécs vidéke, hol a csomorika szőlőből
nyert, sajátságos zamatú fehér bor csak oly nevezetes, mint az ugyanott
termelt vörös bor; a bi/dai bortermő -vidék, mely főleg könnyű s elég
tannin-tartalmú vörös borai miatt érdemel említést, s a melyek közül a
sashegyi már is az egész kontinensen ismeretes. Jeles és erős fehér borok
teremnek Moór vidékén Fehérmegyében, Pencz vidékén Nógrádmegyében,
Versecz és Fehértemplom vidékén Krassómegyében. Igen kelleiues és könnyű
fehér asztali bort termel Ma gy arád Aradmegyében, Szerednye és Ungvár
Ungmegyében. De föl sorolhatni-e mind azokat a vidékeket, hol Magyar-
országban jó bor terem } Hiszen, ha meggondoljuk, hogy a magyar biroda-
lomban a hivatalosan megállapított 41 bortermő-vidék mindegyike hány
bortermesztő községet foglal magában : könnyen beláthatjuk, hogy csak
a jobb bortermő-helységek puszta fölemlítése is több ívet foglalna el.

A magyar borkereskedés középpontja Budapest; de az itt összegyűjtött
borok főraktára tulaj donképen a fővárostól csak kilencz kilométernyire fekvő
Budafok, mely község dolomit szikláiba puszta csákányozással óriás hosszú
és tágas pinczéket vágnak. E pinczék közül akárhány van, mely 400 — 800
méternyi hosszú s 3 — 6 oly kényelmes bejárattal bír, hogy a terhes szekerek
minden nehézség nélkül járnak rajtuk ki s be rakományaikkal. így a bor-

58*

460

szállítmányokat egyenesen a pinczékből hordhatják ott a község területen
levő négy vasúti s három hajóállomásra. Valóságos magyar Bercyje ez
Budapestnek és Magyarországnak.

Ezen fő borkereskedési hetyen kivűl minden nagyobb bortermő-vidék-
nek van egy-egy főpiacza. Így pl. az ország nyugati részében van Sopron;
délen Versecz, Pécs, Arad; éjszakkeleten Kassa. Az utóbbi város a főgyűjtő-
helye a tokaj-hegyaljai boroknak.

A mi a csemegeszőlő termelését illeti, egy-két vidék már e tekintetben
is elismerésre méltó ipart fejtett ki. Így pl. a fővároson felül s a Duna bal
partján fekvő Nagy-Maros vidéke évenkint több százezer kilogramm asztali
szőlőt szállít Németországba, főleg pedig Berlin, Boroszló és Stettin váro-
sokba; ezenkívül Kecskemétről, Pécsről, Miskolczról, Beregszászból, Aradról
és Sátoralja-Uj helyből szintén több száz métermázsa szőlőt visznek ki mint
gyümölcsöt. Habár e tekintetben a fajok eddigelé nem igen választattak
meg s leginkább a „mézes fehér" s „oporto" vitetik ki, mindazonáltal több
Ihelyen már a Chasselas, a finomabb muskatály és az igen korai Madelaine-
féle fajok termelését is megkezdték, minek következtében kellő erély és
kitartás mellett csakhamar el fog jönni az az idő, midőn a magyar szőlő-
birtokos finom asztali szőlőfajokkal elég korán lesz képes úgy a belföldi,
mint a külföldi piaczokon megjelenni és ott megillető helyét elfoglalni.

A jelesebb csemegeszőlőfajok terjesztését úgy, mint a helyesebb bor-
termelést és okszerű pinczekezelést nagy mértékben vannak hivatva terjesz-
teni az állam által fenntartott borászati iskolák, melyek legrégebbike a budai
Gellért-hegyen már 28 év óta működik; a többi 5 ihmemű iskola pedig
Tarczalon (Tokaj mellett). Ménesen (Arad mellett). Diószegen (az Ermellé-
ken), Nagy-Enyeden (az erdélyi országrész közepén) és végűi Pozsonyban
terjeszti az okszerű szőlőmívelés és borkészítés elveit.

Kertészet.

A „mezei gazdaság költészete", a mint báró Prónay Gábor e tárgyról
szóló akadémiai értekezésében a kertészetet nevezi, honunkban is a lakások
állandósításával vette kezdetét, melyek közelében itt is azonnal kertek kelet-
keztek. A rómaiak művelődés-terjesztő hatása ez irányban is érvényesült
s Septimius Scverus említtetik olyannak, mint a ki pannóniai proconsul
korában a kei-tészetnek nagyobb lendületet adott. A kertészet körébe bele-

461

tartozott az oly növények mivelése is, melyeket gyógyerejök telt becsesekké.
Ilyenül Plinius Pannoniára nézve a saliunca-t (nárdis füvet, Narde) említi
különös dicsérettel. Természetes, hogy a kertészettel a gyümölcsfatermelés
szintén lépést tartott s az Antoninusok óta felső Pannoniában 26, az alsóban
25 tekintélyesebb város épült, hol a kiirtott erdők és lecsapolt mocsarak
helyén gyümölcstermeléssel is foglalkoztak. S ha Galienus császár a IV. szá-
zadban nem talált szebl) és míveltebl) tartományrészt, melyet nejéről nevezzen

Az alcsuthi díszkertből : A tó partja.

el: föltehetjük, hogy „Pannónia Valéria" kertmívelés tekintetében is előkelő
helyen állott.

A népek vándorlása természetesen pusztasággá taposta a kerteket is,
a gazdaság e fejlettebb ágának azonban nem törülte el minden nyomait.
Hazánk azon részében, mely az avarok levei-etésc után a frank birodalomhoz
csatoltatott. Nagy Károly híres capitularéjának („de villis") szintén oltalma
alá tartozott, s legalább a királyi biztosok székhelyei, melyeken a gazdaság
intézője és a többi gazdasági tiszt lakott (Wenzel szerint Nyerges-Újfalu és
Zircz) s a hozzájok kapcsolt majorsági épületeldíel „curtes"-nek, udvaroknak

462

neveztettek, épen e capitulare rendelkezése folytán üzemükhöz számították
a szőlők és kertek mívelését is. Nem nehéz kimutatni, hogy bevándorló
őseink az országnak ezt a részét sokkal fejlettebb gazdasági míveltség
állapotában találták, mint egyéb részeit.

A mint a honfoglaló magyarok lassankint állandó lakhelyekhez szoktak
s a kellemes otthon életszükségletükké vált, természetes, hogy ennek tényezői
közül a kert sem hiányozhatott. Útmutatóik ez irányban leginkább a szerze-
tesek voltak. A benedekrendieknek szerzetszabályzatuk a kézi munkát külö-
nös kötelességökké tette s ezt a rendelkezést a premontreiek és cisterciták,
valamint a johanniták is követték. Szent-Benedek említett szabályzata szerint
a monostornak úgy kellett épülni, hogy a mi a szerzet számára szükséges,
ezek közt névszerint a kert is, mind egy helyütt, tehát annak falai közt
együtt legyen, „ut non sit necessitas vagandi foras". Ennél fogva minden
itt keletkezett kolostornak, nemcsak túl a Dunán — a hol a szentmártoni
apátság kertjét, a „hortus Pannoniensis"-t külön is említve találjuk, —
hanem a Tisza mentén, a hegyvidékeken s az Alföldön is házi kertje volt
s a voltaképi kertészkedésnek hazánkban első ápolói és terjesztői gyanánt
méltán ismerik el a szerzetrendeket.

Kertekről azonban egyebütt, így a király várainál, s magánosok, sőt
kisbirtokosok lakhelyeinél is találunk emhtést az Árpád-házi első királyok
korából. IV. Béla egy 1256-ban kelt adománylevelével a Hontmegyében
fekvő Zud (mai Szúd) községet a zólyomi királyi kerteket gondozó nyolcz
felügyelőnek — custodes horti nostri de Zólyom — ajándékozza. Egyébiránt
a „pomarium" meg a „hortus" számtalan magánbirtokviszonyokra vonat-
kozó okmányban előfordul.

Különben dr. Wenzel Gusztáv „Magyarország mezőgazdaságának tör-
ténete" czímú művében már az Árpád-házi királyok idejére nézve is különb-
séget tesz a házi, a gyümölcsös kertek s a díszkertek között, kimutatván,
hogy hazánkban a kerteknek mind e három neme mívelésben részesült.
A díszkertekről az okmányokban még ez időből kevés van. De a konyha-
kertekről már biztos tudósításaink is akadnak. Nagyobb terjedelmű kertek-
nek példáit a komlókertekben — horti cumulorum — találjuk; kisebbek
pedig még parasztházaknál is találkoztak s azokban párhagymát, vörös-
hagymát és fokhagymát, mákot, paprikát, méhlegelőnek való és gyógyerővel
biró más hasznos növényeket, továbbá hüvelyes veteményeket, zöldséget,
lent, kendert s egyebeket termesztettek.

463

A gyümölcsös — frutectum, pomarium, hortus fructifer — már ez
időben is nagy szerepet játszott s gyümölcsfákat a szőlőkben is termesz-
tettek. A gyümölcsfák közül első helyen említendő a diófa, mely mint a
magyarok „nemzeti fája", nagy elterjedésnek örvendett s a kerteken és
udvarokon kivűl egész erdőszámra is — silva niicum — termesztetett.
Az alma-, körte-, cseresznye-, meggy-, szilva-, berkenye-, a „frutex salicis",
gesztenye-, somfa, a „fructiis berocum" vagy „borocum" (talán baraczk),

Az alcsuthi díszkertből : Lugasok és virágágyak.

a szederfák stb. már ez időbeli okmányokban szerepelnek s hogy a jeles
gyümölcsöt méltányolni tudták s a gyümölcstermelés már a XIIÍ. században
bizonyos virágzásban állt, mutatják a „pomarium valde bonum'-, „arbores
fructiferae optimae" s hasonló kifejezések s hogy a gyümölcs már korábban
is oly szerepet játszott, hogy kereskedés tárgya lehetett, arról az 1198-ról
fönmaradt „esztergomi vámtarifa" tanúskodik, melyben a többi kereske-
delmi czikkek között a gyümölcs is fölemlíttetik.

Hazánk a XIV. század óta az európai országok közt a legterméke-
nyebbek s mezőgazdaságilag legnevezetesebbek egyikének hírébe jutott.

464

Egyes, eddig inkább csak kertekben termelt növények, mint a len, kender,
káposztaneműek stb. kiszorultak a mezőre; a házi kertészet voltaképi
tárgyai főleg a hüvelyes vetemények (legumen), répák, retkek, a sáfrány;
továbbá orvosi czélokra szolgáló növények, s a már a csemegezöldséghez
tartozó fajok maradtak.

A renaissance a díszkertek iránti hajlamot is általánosabbá tette s
közvetetlenűl terjedvén át Olaszországból hazánkba, a Jvirályaink és főuraink
székvárainál támadt díszkertek is kiválóan olasz ízlésűek lettek. Szorosabb
értelemben vett díszkertészetre tehát az Anjouk idejében találunk először.

Első helyen említendő a visegrádi királyi vár díszkertje, melyet Róbert
Károly valódi királyi fénynyel rendezett be. Az itt ápolt virágokból készítteté
Erzsébet királyné azt a világhírű illatos vizet, mety még napjainkban is
„aqua regináé Hungáriáé" , ,,1'eau de la reine deHongrie" név alatt ismeretes.
Nagy híre volt e kertnek még Zsigmond korában is; Mátyás azonban még
nagyobb hírre emelte, midőn nemcsak nagyszerűen szépítteté, hanem külön-
féle építmények által csodás művek és természeti jelenetek színhelyévé is
tévé. Oláh Miklós érsek, ki a Salamon tornya irányában elvonuló e kertet
mint szemtanú irja le, nem győz elég elragadtatással szólni annak virágairól,
szőlőiről, gyümölcsfáiról, hársainak lombos árnyékáról és illatáról, növény-
házairól, függő kertéiről, az ezekhez vezető 7 — 10 rőf széles és 40 lépésnyi
magas márvány lépcsőről, vörösmárványból faragott s a múzsák szobraival
díszített kútjairól (fons Musarum), melyekből rendcsen kristály forrásvíz,
ünnepi alkalmakkor azonban fölváltva vörös és fejér bor íiikadt s melyek
fölött Cupido szobra állt, stb.

A visegrádi kerteknél alig voltak kevésbbé nagyszerűek és pompásak a
budai királyi várpalotához tartozó kertek, melyeket szintén Mátyás alajjított.
Bonfinius leírása szerint a vár körüli fák egész labyrinthust képeztek. Pazar
fénynyel kiállított kalitkák álltak kőztök, s azokban ritka bel- és külföldi
madarak tanyáztak. E madárházak oly nagy terjedelmű vassodrony-szöve-
dékek voltak, hogy alattuk egész bokrok, gyümölcsfák, sőt egész ligetek
is elfértek. E kert a mai Krisztina-város helyén feküdt s híres volt szép
sétaútjairól, gyönyörű fasorairól, szökőkútjairól, halastavairól, mesterséges
barlangjairól s ama kor ízlésének megfelelő kerti építményeiről. Mátyás
királynak azonfelül a pesti részen is volt egy másik díszkertje, melyben
nyugvó idejét szokta volt tölteni. E kert a ferencziek telke mögötti részt
foglalta el s a Hatvani-utczától déli irányban terűit a Reáltanoda-útczáig,

465

mely csak a főváros egyesítésekor nyerte e nevet s egész addig, minden
valószinúség szerint iVIátyás e helyen terülő kertje emlékére, Zöldkert-utcza
nevet viselt. A kert helyén talált szobortöredékek, föliratos táblák és emlék-
kövek maradványai ma is megtalálhatók a ferencziek épületének a falában.

A visegrádi és budai díszkerteken kivíil a király egyéb várai és mulató-
helyei körűi is nevezetes kertek voltak, melyek között leginkább kivált a
tatai és a diósgyőri. .

A főpapok és főurak a királyok példáját követve, nemcsak rendes
székhelyeiken tartottak díszkerteket, hanem mikor Budára, a király szék-
es udvarhelyére kezdtek telepedni, ott is fényes lakokat tartottak, hol
hasonló fényű kertek díszelegtek.

A gyümölcstermesztés e korszakban valóságos iparággá fejlődött. Nagy
számú gyümölcsösök boríták az ország minden részeit. Nemcsak a nagy
uraknak, de a közép- és kisbirtokosoknak, sőt a jobbágyságnak is voltak
gyümölcsösei és pedig nem csupán házi kertekben, hanem a falun kivűl
a külső telkeken is. Különösen a Csalló-köz gyümölcstermelése állt kiváló
hírben, s a Duna e legnagyobb szigetét „arany kertnek", „gyümölcsös
paradicsomnak" keresztelte a régi példaszó ; míg egy régi krónikás az
egész országról szólva mindenféle legjobb fajtájú gyümölcsök mérhetetlen
sokaságáról — frugum et omnis generis optimorum fructuum infinita copia-
ról — beszél. Alma. körte, szilva, cseresznye, meggy, kajszi és őszi
baraczkok mellett erdőszerű nagy csoportokban álltak dió- és gesztenyefák,
melyekhez a gyümölcstermő bokrok számos neme járult. Ranzan Péter
Mátyás koráról szólva, Erdély gyümölcstermelését említi különös dicsérettel,
kiemelvén a legkitűnőbb fajták között a damascéna szilvákat, s az almák,
cseresznyék és körték rendkívüli nagyságát.

Hogy a kertészkedés s vele a díszkertészet a XVI. századtól kezdve
még az után is sok ideig virágzásban állott, arról az egyes várakra, főúri
kastélyokra vonatkozó följegyzésekben száinos bizonyítékot találunk. Thurzó
György nádor bicskei kertjeinek, a Pálffy gi-ófok vöröskővári díszkertjeinek
és orangériájának országos híre volt. Pozsony, Sopron, Selmecz stb. városok
kertjei szintén gondosan és nagy szakértelemmel ápolt kertek gyanánt
említtetnek. Verancsics Antal, majd meg Lippay György esztergomi érsek-
primások pozsonyi kertjének híre pedig napjainkig is fönmaradt abban az
irodalmi és nyelvészeti tekintetben is fölötte érdekes három kötetre menő
munkában, melyet „Jezsuiták rendjén" való P. Lippay János irt, s melynek

M. 59

466

a virágok ápolásáról szóló első kötete Nagy -Szombatban , a vetemén3^es
kertről szóló második kötete Bécsben 1664-ben, a gyümölcsfa-termesztést
tárgyaló harmadik kötete szintén Bécsben 1667-ben látott napvilágot s
az első ily tárgyú munkának tartatik, mely magyar nyelven jelent meg.
De ebben az érdemes szerző már keservesen panaszkodik az ország s benne
a kertek ama siralmas pusztulásáról, melyet a török hódítás hazánk két-
harmadrészében okozott.

A töröktől megkímélt vidékeken a gyümölcstermelés is megmaradt
még egy ideig azon a magaslatán, melyre a XV. században fölemelkedett.
A dunántúli egyes megyékben oly kitűnő gyümölcs termett, mely jóságra
fölülmúlta az ausztriait, miért is nagy kereslete volt az osztrák városok
piaczain. Nyitra és Bars megyék prunellái (Brunner Zwetscken), s különösen
Német-Próna híres aszalt szilvája pedig már távolibb piaczokra is megtalál-
ták az utat. A XVII. században, mint már Lippay is panaszolja, a szomszéd
országokénál még a XVI-ikban fejlettebb gyümölcsészetünk is sokat vesztett
korábbi jelentőségéből, a XVIII. század óta azonban a népesebb vidékeken,
pl. Sopron vidékén, a bányavárosok körűi s az egész Tiszaháton újabb
lendületet vett. B. Prónay Gábor fölemlíti, hogy „a jelenleg külföldieknek
ismert nemes, jeles fajok közül nem egy épen hazánkból vette eredetét;
miután sok gyümölcsfajaink a szentföldről visszatérő vitéz-zarándokok által
hazánkba hozatván, először itt honosúltak meg s innen terjedtek el egész
Európában". Czukor János hírneves pomologusunk, ki egész életét annak
szentelte, hogy az ősmagyar gyümölcsöket összeszedje, már e század elején,
mikor még vajmi kevesen foglalkoztak nálunk e szakmával irodalmilag, úgy
találta, hogy van 76 alma, 6 1 körte, 2 1 szilva és 1 2 cseresznye őshazái fajtánk.

Az ú. n. csendes évek korszaka után, mely alatt a pangás és hanyatlás
a kertmívelés terén is sajnálattal volt tapasztalható, különösen József nádor
volt az, kinek áldásos munkássága és példája ezen a téren is elevenítőleg
hatott. A Margitszigeten s különösen az alcsúthi puszta halmokon telepített
kertjei már e század közepén fölkeltették a kedvet a kertészet minden
ágának meghonosítása iránt. A főurak egymásután állították föl kastélyaik
körűi a díszkerteket, a melyekben a franczia barokk-ízlés csak kivételesen
s csak részleg talált alkalmazást, míg a természet-utánzó angol modor, mint
a magyar műizlésnek inkább megfelelő, majdnem mindenütt érvényesült.

Kezdtek egyes vidékek úgy a felföldön, mint a Duna és Tisza közti
honioksíkon (íriási gyümölcsösöket telepíteni ; Buda|)cst főváros több teret

467

ültetett be díszfákkal, cserjékkel es virágokkal ; e példát k()vettek a vidéki
nagyobb városok is. Egyes jobb és alkalmas talajú helyeken a konyha-
kertészet egyes különleges terményeit igyekeztek nagyban előállítani.

Ujabban főuraink vei^senyezve állítottak fel díszkerteket, más részt
igyekeztek a régieket jó karban fentartani és felújítani. A művelt közé[)-
osztály és földbirtokosság is csakhamar utánozta a nemes és hasznos ked\'-
telést s igyekezett háza környékét díszkert által tenni vonzóbbá.

Baraczk-vásár Kecskeméten.

Majd időközben a fővárosban főleg az Andrássy-úton s a főváros kör-
nyékén, különösen a városliget táján s a Svábhegyen terjedni kezdő nyaralók
körületén talált a díszkertészet számos ápolót ; s igyekeztek a természet
kedvenczeit , a dísznövényeket , a műipar magasabb ízlést mutató dísz-
tárgyaival is összeköttetésbe hozni s emelni.

Nagyobb díszkertjeink tetemes számmal vannak már az ország minden
részében ; egyes kertészetek, mint pl. József főherczegnek gyönyörű részle-
tekben gazdag s kiválóan gondozott alcsúthi parkja, szép nagy pálmaházával.
Fehérmegyében , továbbá gróf Zichy Ferencznek ritka keleti és délszaki

59*

468

növényeket tenyésztő vedrodi kertje, Pozsonymegyében, úgy szintén a fóthi,
tatai, újszászi, somlóvásárhelyi, líeszthelyi kertek egészen európai színvonalon
állanak s némelyeknek pálmaliázai európai hírnévnek örvendenek.

; De nemcsak a főurak és az értelmes középosztály bír érzékkel a dísz-
kertészet iránt ; maga a városi polgári osztály is, mely többnyire iparűző és
kereskedő, nagy szeretettel viseltetik a virágok iránt, melyek ritkán hiány-
zanak a városok lakosainak ablakaiból. A városi polgárok úgy a cserepes,
mint a levágott virágoknak szorgalmas vásárlói s egyáltalában a virágok
jó értékesítésének tulajdonítható azon örvendetes jelenség, hogy az utolsó
évtizedben úgy a vidéki nagyobb városokban, mint különösen a fővárosban
a virágkertészek, rózsatenvésztők s a virágkereskedések igen fölszaporodtak.

Végűi a magyar nép, a földmíves osztály, bár a díszfák és cserjék
iránt nem viseltetik nagy vonzalommal s a díszla és díszcserje helyén szive-
sebben látna egy-egy szép terebélyes gyümölcsfát, mindazonáltal a virágokat
nagy becsben tartja s kiváló kedvvel ápolja. Nincs oly földmíves, kinek házi
kis kertjében virágágy ne volna, s a hajadon hiányosnak tartaná vasárnapi
öltözékét, ha az Isten házába menve keblét rózsával vagy egyéb bokrétával
föl nem ékesítené.

A mi a magyar gyümölcskertészetet illeti, e tekintetben főleg a Duna
és Tisza köze, a felső megyék. Vasmegye s az erdélyi részek azok, melyek-
nek oly nagy gyümölcstermelésük van , hogy termésük nagy részét jó
években külföldre is szállítják. Míg éjszaki Magyarország, Vasmegye és
a Királyhágón túli részek íőleg a nemes és finom fajú alma és körte által
váltak híresekké, addig az éjszak-nyugoti és déli részeken főleg a beszterczei
szilva és a Duna-Tisza közti homokos területen, főleg Kecskeméten és Nagy-
Kőrösön termő magyar kajszi vagy sárga-baraczk, meg a híres körösi meggy
termeltetik oly óriás mennyiségben, hogy baraczkérés idején a najDonkint
éjjel 3 órakor kezdődő kecskeméti baraczkvásár, melyről az osztrák-magyar
államvaspálya külön vonatokon szállítja a gyümölcsöt Bécs, Berlin és Szent-
Pétervár felé, páratlan az egész Európában, s az évenkint kivitetni szokott
kajszi, sárga-baraczk és meggy sok ezer métermázsára rúg.

Az erdélyi részek almái és körtéi finomságra nézve versen3^eznek a
legnemesebb angol és franczia fajokkal s a mellett, hogy nagyra is fejlőd-
nek, zamatosságuk és húsuk finomsága bárkit is kielégíthet. Főleg a hatul
és pojnyik azon két ősrégi erdélyi almafaj, melyre a Királyhágón túli
gyümölcstermelők méltán büszkék lehetnek.

"E.
I

c
c

■3

c
p
Q

470

Az ország felső, liidegebb égaljú részeben, továbbá a liorvát-szlavon
területen fekvő Szerémmegyében, majdnem erdőszámra találni a szilvafát es
pedig a beszterczei hosszú szilvát, mely sok helyen muskatály-féle illatot is
nyer s mely óriási termést ád úgy, hogy a termés egy része szilvaszesznek
szokott feldolgoztatni, egy részéből íz főzetik és nagy része megaszaltatik.
Van ezenkivűl Nyitramegyében egy igen finom aszalványt szolgáltató szilva-
faja, a gajdeli szilva, mely a franczia ageni szilvával is kiállhatja a versenyt.

Kitűnő eredeti magyar faj végűi a felső megyékben szintén nagy
mennyiségben termesztett ú. n. nyakas szilva, mely úgy csemegének,
mint piaczi elárúsításra és gazdasági czélokra is kiváló figyelmet érdemel.
A magyar szilva-aszalvány az egész Európában ismeretes; sőt újabb időben
Éjszak -Amerikába is nagy mennyiségben szállítják.

A cseresznye és meggy főleg a Balaton mellékén díszlik; a badacsonyi
óriási cseresznye a világ legnagyobb és legzamatosabb cseresznyéje s a
baltavári ökörszem is mérkőzik a külföld legszebb és legnagyobb cseresznye-
fajaival. A Dráva-melléki, zempléni és pozsonyi dió, a somogyi és baranyai
gesztenye nemcsak szépségük, de kiválóan ízletességük miatt már is kere-
settek s főleg a dió újabban már kivitelnek is örvend.

Az országban úgy a sárga-, mint a görög-dinnyét nagy vidékeken
termesztik. Hevesmegye és az Alföld telcvényes homokja czukorban igen
dús és zamatos sárga- és görögdinnyéket nevel, melyek közül a sárgadinnye
utóbbi évek óta jelentékeny kiviteli czikké is vált. Főleg Németország az,
mely a magyar cantaloupokat, de kivált a csak Ázsiában édesebb turkesz-
tánokat kedveli. A magyarországi görög-dinnyét a külföld nem ismeri s így
az inkább csak itthon talál fogyasztókra ; pedig a rekkenő nyári melegben
egy jó Fogarasy- vagy Marsovszky-féle görög-dinnye finom czitromsavas
édessége által minden hűsítőnél és fagylaltnál kellemesebb és egészségesebb.
Ügy a sárga-, mint a görög-dinnye főpiaczai Budapest, Debreczen, Szeged,
Nagy-Várad, hol a dinnyék a gyümölcspiaczokon gúla-alakban halmoztat-
nak fel; Budapesten a Dunaparton július- és augusztusban a dinnye-piacz
igen érdekes látványt nyújt, mely a külföldiek előtt sem lehet érdektelen,
a mennyiben ily sajátszerű piacz seholsem található. A görög-dinnye magyar
nemzeti gyümölcs. Termelését már a külföldön is megkisérlették, de csak
melegágyakban s épen nem kielégítő sikerrel.

A konyhakertészetet háromféle irányban űzik hazánkban, és pedig
a főváros és a vidéki nagyobb városok közelében konyhakertészek foglal-

471

Ivoznak vele, kiknek száma csak Budapest mellett meghaladja a hatszázat
s a kik a piaczon keresett zöldségfélék minden nemét termesztik. Vannak
továbbá egyesek, kik spárga, csiperke-gomba, torma és karfiol termelésével
foglalkoznak kiválóan, s ismét vannak egész községek, sőt vidékek is,
melyeknek lakosai csakis egy-egy kiváló zöldségfélét termelnek és pedig
óriási területeken úgy, hogy mellettük egyesek versenyre nem is kelhetnek,
így pl. a pápaiak, győriek zellerje és petrezselyme, az uszódiak, pozsony-
megyeiek káposztája, a szegediek és fajsziak paprikája, a debreczeniek
tormája, az ó-budaiak paradicsomalmája, a nagykőrösiek ugorkája, és a
tiszolcziak mákja az egész ország területén ismeretes; sőt a magyar r()zsa-
paprika külföldre is napról-napra nagyobb kivitelnek örvend.

A mi a konyhakertészet általános elterjedését illeti, el lehet mondani,
hogy kisebb városokban és községekben kevés oly ház van, mely mellett
egy, vagy legalább is egy negyed hold kertben annyi zöldséget ne termesz-
tenének, mennyi a háztartásra szükséges; sőt a vidéken igen sok ügyes házi
asszony nagy részben a fölösleges zöldségféléből fedezi háztartási kiadásait.

Hogy a népnél már inkább terjedni kezd a kertészkedés iránti érzék,
arra részben a városi kertek adnak példát; de nagy hatással vannak erre
a gazdasági tanintézetek, földmíves iskolák, vinczellérképzőintézetek és a
tordai telep kertjei, honnét ezer meg ezer gyümölcscsemete kerül a nép- és
újabban a községi faiskolákba. Haladás most is észlelhető és ez szembe-
tűnőbb, a mióta számosabb szakiskola, továbbá lapok és folyóiratok s a
helyi viszonyok tanulmányán alapuló munkák is terjesztik az e szakmába
vágó ismereteket, és ezért hazánkban a kertészet jövője elé a legjobb
reménynyel nézlietünk.

Az erdők és erdészet.

A magyar birodalom erdősegei a törpefenyő kárpáti övétől lenyúlnak
az Adria-melléki Ijabér- és gesztenyeberkekig, s e nagy területen, mindazon
fák és cserjék tenyésznek, melyek közép Európa fölszínén általában honosak.
A talaj természete, égalji minősége vagy gazdasági érdeke által az erdő-
mívelés útján való hasznosításra utalt terület, Magyar- és Horvát-Szlavon-
országokat egybevéve 15,957.587 katasztrális holdra terjed, mi az ország-
összes területének kerekszámban 2 8°/3-a. Ezen erdőkből Magyarország
területén van 13,294.492 hold, vagy az ország ös.szes területének 2']°l^-a.,

472

míg Horvát-Szlavonország területén 2,663.095 hold van, mely ez ország
összes területének már sokkal jelentékenyebb részét, 36%-át teszi.

Az uralkodó fanemek tenyészet! területének kiterjedése a következő :

A tölgyfák által elfoglalt összes terület az országban összesen 4,468.52 1
holdra terjed, melyből 723.714 hold Horvát-Szlavonországra esik.

A bükkfa által és az ezzel erdészeti szempontból rendesen együvé
foglalt összes más lombos fanemek által borított terület az egész magyar
birodalom összes erdőség-einek felénél többre: 8,443.184 holdra megy,
s ebből 6,651.690 hold Magyarországban, 1,791.494 hold pedig Horvát-
Szlavonországban fekszik. Az ezen fanem alá foglalt többi fanemek közül
igen jelentékeny Magyarországon az alföld sovány homoktalaján megjelenő
nyárfa és ákácz, melyeknek mívelése ott egyre terjed s élő bizonyságául
szolgál annak, hogy mily alaptalanul vádolják sokan a magyar embert azzal,
hogy a fát és az erdőt nem szereti. Hogy mennyire az ellenkezője áll ennek,
arról meggyőződhetik az, ki az alföldön utazva, a körötte elterülő tájképre
figyelmet fordít, mert csakhamar észre kell vennie, hogy egy nagy, angol-
féle parkban jár, melynek búza- és rozsvetései, rétjei, vízerei, az egyes
tanyákat vagy házakat mindenütt . környező facsoportjai és ligeterdei a
legszebb . természeti képek felséges látványát nyújtják.

A bükkfa és az ezzel egy jelentőségű lombos fanemek Magyarországon
aránylag igen nagy területet foglalnak el, s e tekintetben a mi a mai fakeres-
kedelmi és értékesítési állapotokat illeti, Magyarország Ausztriával szemben
némileg hátra van ; mert míg Magyarország erdeiben a ma kevésbbé érté-
kesíthető bükkfa a túlnyomó, addig Ausztriában e helyett a már sokkal
nagyobb becsű fenyőfák foglalnak el nagyobb területet. Nálunk, még az
ország éjszaki határszélén is megszakad a fenyőfa tenyészetének összefüggő
lánczolata s a zempléni hegyek túlnyomó bükkfa erdőségei a Latorcza
völgyén át könnyen megtalálható utat nyitnak a Gácsországban uralkodó
fenyőfának.

A fenyőerdők összesen 3,045.882 holdi'a terjednek. Ez erdőkből
Magyarországon van 2,897.995 hold, míg Horvát-Szlavonországban csak
147.887 hold.

P\")nn éjszakon , hol a meredekre hágó völgyek csörgő patakjainak
mentén az íves röppcnéseivel kaczérkodó vízi-rigó a vezetőnk, ha eljutunk
a görbe orrú Krivánra, szc|) derült najiokon messze belátható a Kárpátok
déli lejtőjén és alján elterülő fenyőerdők zöldes színű tengere, a melyeknek

ja
ím

474

szépsége és értéke egyaránt méltó versenyre 'kéri béganienti és szlavóniai
híres tölgyerdőkkel.

Az erdészetileg mívelt egyes fanemek tenyészet! területének nagysága,
az ország egyes vidékeinek termőhelyi és éghajlati különbségeiben találván
okát, rendkivúl nagy eltéréseket mutat. Birtokos és erdész egyaránt szive-
sebben kivannak azt, hogy a nagy terjedelmű bükkösökből kevesebb legyen
s azok helyét az aránylag kis területet elfoglaló jegenyefenyő , vagy a
területe szerint most alig számot tevő vörös-fenyő váltaná fel.

Az összes erdők főállabait alkotó fanemek területi kiterjedése követ-
kező: a tölgyerd'ób'ól 9 1 3.3 26 hold csertölgy, míg a többi kocsányos és
kocsánytalan tölgy; a bükk és más lombos/ a erdőből a bükk 5,831.015,
a gyertyán 1,457-7535 a nyír 380.929, a nyár és fűz 379.344, a kőris,
szil és juhar együtt véve 242.256, az éger 75.663, az ákácz 62.269 és
a hárs 13.955 holdra terjednek; -a. fenyőerdőböl a lúczfenyő 2,203.788
holdat, a jegenyefenyő 528.117 holdat, az erdei fenyő (hozzá számítva a
még alig pár ezer holdat tevő fekete fenyőt is) 304.726 holdat s végűi
a legbecsesebb építőfát adó veresfenyő 9.251 holdat foglalnak el. A többi,
itt meg nem nevezett fanemek, minők például a gesztenye- és cseresnyefák
is, a fölsoroltak közt szórványosan és csak oly alárendelt mértékben tenyész-
nek, hogy terület szerinti külön kimutatásra nem méltathatok.

Hogy mily nagy munkásságra nyit tért Magyarország erdő birtoka,
mennyi embernek ad kenyeret az erdő és mily erős, sokszor veszélylyel
járó fáradságot kell kifejteni a faanyagok forgalomba hozatala körűi, arról
csak annak van fogalma, a ki tavaszszal a tutajozás ideje alatt hazánk főbb
folyói mellett, vagy azok mellékvizein megfordult. A ki látta az ott sürgő-
forgó életet, látta, hogy az egymás után gyorsan haladó tutajok bátor
kormányosai, a székelyek és tótok, a rusznyákok és Máramarosban sokszor
még a zsidók is, mily bámulatosan ügyesek, s a veszélyes kanyarulatok
kiálló szikláit .és az első tavaszi vizek által képzett zátonyokat mily éber
figyelemmel, küzdelmes erőfeszítéssel, de biztos kézzel kerülik ki, s a zöld
rétek ölében ezüst szalagot képező vizeken mily sebesen haladnak tova! Ily
vidék kebelén van a trónörökös Ö Fensége vadászkastélya is Máramarosban
az Erdész völgy torkolatában.

A magyar állam területén levő összes erdők tenyészeti, valamint földrajzi
és fakereskedelmi szempontból öt főcsoportra oszthatók, és pedig az éjszaki,
a keleti, az alföldi, a nyugoti és a déli vidéken levő erdők csoportjaira.

Rudolf trónörökös Ő cs. és kir. Fensége vadászkastélya az Erdészvölgyben Máramarosban.

60*

476

Az első csoporthoz tartozó erdők az ország éjszaki határvonalától dél
felé a Duna folyamának pozsony — váczi irányában s a nagy magyar alföld
éjszaki határa felé, nyugatról pedig a keleti Kárpátok határáig terjednek.
Ezen erdők általában magas és közép -hegységi erdők, csak kis részben
ereszkednek le a völgyek síkjára s Pozsony, Nyitra, Bars, továbbá Trencsén,
Árva, Liptó, Szepes, Turócz, Zólyom, Hont, Nógrád, Heves, Borsod,
Gömör, Abaúj -Torna és Sáros megyék területeit borítják.

Az ország ezen részében vannak a legszebb fenyvesek, melyek a magas
hegyvidék sziklás bérczeit borítják. Hol a tengeri már meg nem érik, a
szántóvető már csak zabot és árpát termeszt s hol még tavasz végén is
gyakran elfagy a burgonya szára : ott díszlik a fenyőerdő, mely a legszála-
sabb fát adja. A sűrűn álló fatörzsek egymást érő koronái, a lúczfenyő
leveleinek vidámabb és a jegenyefenyőének sötétebb zöld színével válta-
kozva, komor sötétes árnyékot borítnak az erdő aljára, melynek lehullt
tűlevelekkel vastagon borított talaján oly kényelmesen járhatni, mint a
legpompásabb puha szőnyegen ; gyantaillattal teHtve a levegő, mély csend
honol körös-körűi, mert a lombos erdők énekesei a fenyvest kerülik s csak
a fekete harkály rosszat sejtető kopácsolása zavarja itt-ott a csendet.

Minél jobb karban van a fenyves, annál kevesebb változatosságot nyújt,
és minél tovább hatolunk a hegységek hátulsó részébe, annál nagyobb
területeket borít az egyenlő korú fa, de egyszersmind annál terjedelmesebb is
az erdész munkássága, ki az erdőhasználat minden ily helyén egyszersmind
a műveltség első apostola, törvén az utakat, szabályozván a vizeket s a
korábban ott vándorolt pásztorokat számolni tudó munkás népcsoporttá
emelvén. A patakok mentén lépten-nyomon sarkantyúkra, partvédő falakra,
gátakra és fát fogó gerebekre akadunk s gyakran számos kilométer távol-
ságra csak sziklákba vágott úton haladhatunk. Néhol megesik az is, hogy
az agg fenyves kellő közepén jelentékeny terjedelmű fiatalos közé is jutunk.
Itt aztán a földön korhadó fehér fatörzsek csakhamar eszünkbe juttatják,
hogy felettük a vihar szomorú keze gazdálkodott, halomra döntvén az
erdő kincsét.

A fővölgyek felsőbb részeibe folytatván utunkat , mely rendcsen a
fa-szállításra szolgáló víz közelében vezet, eljutunk a mindinkább keskenyedő
völgynek azon természetalkotta szorúlatához , mely mögött rendesen egy
terjedeliwes tó képét mutató vízfogx) terűi cl előttünk, melynek zöld vizében
bájosan tükröződik vissza a kék égboltozat szürke felhőivel, s a tó szélén álló

sotct lcn\\cs képe. A faanyagok
eszállítására szolgáló ilyen víztartók
eddigelé általában fából épültek ; az
ily építkezések azonban költséges
iniinka mellett óriás mennyiségű
faanyagot nyeltek el s e mellett a
dús csapadékkal bíró hegyi vidéken, és mert a gáttest farésze nem mindig
egyenlően van vízzel fedve, gyakran ismétlődő javításokat tettek szüksé-
gessé, miért is most, midőn idők során a fa értéke is tetemesen emelkedett,
már kőgátakkal pótoltatnak.

A második csoportJioz tartoznak a keleti erdők, melyek az ország
keleti határvonalától kezdve nyugoti irányban, az ország közepe felé a nagy
magyar Alföld keleti határáig terjednek. Ezen erdők közül a magas hegységi
erdőkhöz sorozandók az éjszaki, keleti és déli határlánczolat s a ISihar hegy-
ség főtömege ; míg a Vihorlát, Gutin, Hargita és Erdély belföldi hegységei,
valamint a Szilágyság és a magyar Alföldre ereszkedő emelkedés a közép- és
előhegység jellegével bír; a síkságon erdők itt is csak kis részben fordulnak
elő. E csoport erdőségei a következő megyékben vannak : Zemplén, Ung,
Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Szolnok-Doboka, Besztercze-
Naszód, Csík, Háromszék, Brassó, Udvarhely, Maros-Torda, Torda-Aranyos,
Kolozs, Alsó-Fehér, Kis-Küküllő, Nagy-KüküUő, Fogaras, Szeben, Hunyad,
Arad, Bihar, Krassó-Szörény és Temes.

Az állam összes erdőségeinek fele részénél több esik a keleti vidékre,
s azért itt találkozhatni leggyakrabban az erdőgazdaság legváltozatosabb

478

jelenségeivel is. E vidéken van legtöbb fenyvese is az országnak, melyek,
kivéve Erdély néhány aránylag kisebb kiterjedésű fenyőerdőit, általában jól
jövedelmező birtokok. Nem hiányoznak ugyan ezek között sem az olyan
elszomorító jelenségek, mint a milyeket a Vág, Garam és Hernád völgyén
láthatni, t. i. a lepusztított fenyvesek helyére lépett kopár vagy elkopároso-
dásra hajlandó hosszú, magas és széles hegyoldalok; mire nézve elég, ha
például csak az Aranyos mentén levő Topánfalva- vidéki erdőterületeket,
vagy Máramaros közbirtokossági fenyveseit említjük.

Itt van az országban a legtöbb elpusztított tölgyerdő, melyet birtokosa
csaknem borravalóval egyenlő árért adott el, vagy a gondatlan legeltetéssel
tett tönkre úgy, hogy ma már csak keresve lehet egy vagy más vidéken
egy-egy szép tölgyerdőre akadni.

E vidéken lévén az ország legtöbb erdeje, igen természetes, hogy itt
van a legtöbb bükkerdő is, melyek hasznosítása ma az erdészek legnehezebb
feladata. Pedig mily szépek e vidéknek még sok helyt érintetlenül álló
bükkösei, 30 — 40 méter hosszú s méter vastagságú törzseikkel, melyek
teste sima henger s fája oly egészséges', hogy rönkökre vágva, keresve sem
lehet foltot találni rajta. Ma azonban, midőn legtöbbször mint olcsó tűzifa
sem talál keletre, még csak szépségével gyönyörködtet s legfőbb haszna,
hogy sűrű árnyékával és lombhullásával talajának termőerejét védi és gaz-
dagítja. Míg ellenben ott, hol letárolása kifizeti magát, a legérdekesebb
erdőgazdasági kezelések egyikének képezi tárgyát.

A harmadik csoporiot a nagy Alföld ei^dőségei képezik, melyek a
Duna és Tisza folyamok közötti nagy síkságon, Vácz és Tokaj városoktól
lefelé az országnak déli határáig s a Tisza balpartján levő síkságokon a
területtel arányban nem álló kis mértékben találhatók. Ennek területéhez
tartoznak a következő vármegyék erdei : Szabolcs, Hajdú, Jász-Nagy-Kun-
Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Csongrád, Csanád, Békés, Bács-Bodrog és
Torontál megyék.

Ezen csoportnál nagyobb összefüggő erdőségek általában hiányoznak
s tömegesebb erdőtestet csak Pestmegye éjszaki részében és Bácsmegyében
a kincstár által birt terület, valamint Szabadka, Debreczen, Hajdú-Böször-
mény és Kecskemét városok erdeinek egy kis része, s a Duna és Tisza
jjartján vagy szigetein levő néhány lágy lombfaerdő képez.

A most erdőtlen alföld egyik kiváló nevezetessége, hogy még alig
30 — 40 évvel ezelőtt itt voltak az ország legszebb és akkor legjobban is

479

jövedelmező erdei, a tiszamenti tölgyesek. Hasonlók valának ezek a ma
világhírű szlavóniai tölgy erdőkhöz. Ez erdőkből ma már csak hírmondókat
lehet találni a Tisza kanyargásaínak egyik vagy másik zugában , görbe,
ágas-bogas és csúcsban száradó fákkal.

Tavaszszal és nyár elején rendcsen elöntötte ez erdőket az árvíz s a
még meglévőknek ma is ez a sorsuk úgy a Tisza mentén, mint a Duna
melletti bácskai és a bégamenti tölgyeseknek is; ez ár dúsan táplálja a talajt
termékenyítő iszapjával s vidoran tenyésző életet biztosít a fának és erdőnek.

A magyarországi és szlavóniai tölgyerdőknek van egy oly jelensége,
melynek megemlítését itt nem mellőzhetjük, mert megható szépségével,
vagy esetleg borzalmával bámulatra kelt. Ez az árvíz által elöntött tölgyes
képe. Ki a Kárpátok alatt élt, vagy a Székelyföld regényes tájain nőtt fel
s a fenyőkoszorúzott bérczekhez van szokva, avagy az erdőt csak hegy-
oldalon tudja képzelni, az bizonyára alig hajlandó elhinni, hogy hazánkban
számos milliókat érő oly tölgyerdők vannak, melyeknek 20 — 30 méter
magas fái tavaszszal rendesen 3 — 4 méter magasságig vízben állanak, hogy
ezek között ilyenkor a rendes járás-kelés csónakon történik s hogy az ára-
datban néha még gőzhajó füttyét is hallhatni. A földet, a meddig a szem
ellát, köröskörűi víz borítja s az abból itt-ott kiemelkedő nádak tetejét
lengni látva, maga elé képzelheti az ember a Humboldt által oly szépen
leirt délamerikai Llanó-k és Pampá-k képét. A vízből kiálló törzsrészekre
és magasabb bokrokra csoportosan tekerődznek a kígyók ; amott a bús
lemondással guggoló róka úszik egy ringó szálfán ; szárcsák, réczék s más
vízimadarak repdesnek csónakod mellett, fejed fölött pedig fehér és fekete
gólyák, meg a halász- és kigyász-sasok kóvályognak ; az üde zöld színnel
pompázó erdő fáin vidám rigók fütyörésznek s a messzire terjedő víz sima
tükrében virágzó tölgyek és szép lombú nyárfák tükröződnek vissza.

A mily szép és megkapó e kép vidám tavaszi napon, épen oly rémüle-
tes akkor, midőn a sima hullámokat a vihar ereje hánykódó i-engésbe hozza;
vagy ha szélvész rázza a fákat s letördelődző ágaik messze elhalló recse-
géssel zuhannak le az áradatba. Sajkáddal ilyenkor az erdő közt haladva nem
tudod, hogy a vízből kiálló tuskókat, vagy utadban álló fákat kerűljed-e,
avagy a törésre hajló fák és ágak közeléből menekülj, még pedig mindezt
csónakod lehető leglassúbb tartásával , nehogy a gyors haladás erejével
valamikép a víz színe alatt levő fatörzsbe vagy tuskóba ütközzél, hogy
aztán csónakod léket kapva, menekvésed lehetetlenné váljék. Az elárasztott

480

erdő egyszerre szép es borzalmas s már nem egy erdőtiszt életét kívánta
áldozatul.

Az alföldi laza homok terjedése a gondosabban mívelt szántóföldeket
veszélyeztetvén, ennek meggátlására régebben nyárfa dugványokkal teljesí-
tették a homok bccrdősítését ; az újabb korban azonban az e vidék talajához
illő s növekvési és használati tekintetben egyaránt kitűnően megfelelő
akáczfát tenyésztik.

A hol az ákáczültetések nem sikerűitek, ott a kanadai nyárt dugvá-
nyozták s ez is szép szálas erdőket képez; de találhatni némely helyeken
már jól sikerűit tölgyerdősítést s nem egy helytt láthatni a bálványfát is
hosszú szárnyas leveleivel és magjával, s míg ezt egyik mívelője jó kemény
fájáért dicséri, addig a másik kevésbbé alkalmasnak tartja.

Az alföldi erdős vidéknek még két nevezetességét kell röviden bemu-
tatnunk; ezek egyike a nyírségi erdő, másika az európai nevezetességű
deliblati homokpuszta.

A Nyírség erdei, melyek a magyar síkföld éjszak-keleti szögletében,
nevezetesen Szabolcs és Szatmár iBegyék összeszögellő határain vannak,
egykori futóhomokon állanak; ezeknél változatosabbat alig lehet képzelni.
Még a legjobb karban tartottak is ligetszerű jellegűek. A jobb, üdébb terü-
leteket tölgyesek foglalják el, még pedig általában a kocsányos tölgy, mely
hosszú, szálas törzsekkel büszkélkedhetik, a vizenyős laposakat a nyír tartja
elfoglalva, melyről, ha a talajvíz emelkedik, többnyire elpusztul, de annak
elapadásával ismét ura a helynek. Az átmenetet a két talajminőség között
e két fanem szépen növekvő vegyülete képezi, míg aztán a nyíres egyre
szaporodik s végre lassanként tért veszítve, a sásasnak, kakásnak, azután
nádasnak és végre a sík víznek engedi át az uralmat. A Nyírség erdeinek
nagy része eltűnt s helyöket szántóföld foglalta el; a mi azonban meg-
maradt, fényesen bizonyítja, hogy e talajon mily szép szálerdők nevelhetők.

Az alföld legérdekesebb pontja erdészeti tekintetben a kincstár birto-
kához tartozó deliblati homokpuszta, melynek kerekszámban 50 ezer holdra
terjedő területén e század elejétől kezdve folytat háborút az erdész a szél
által ide-oda hordott sívó-homokkal. Az apró homokszemekből álló talajban
ma völgyet ás a szél ott, hol tegnaj) hegy volt, a fáradságos munkával
ültetett csemetéket talajukkal együtt úgy szétfújja, hogy az elébb beültetett
területnek még helyét sem lehet biztosan megjelölni, s eltemeti a megnőtt
fát, vagy gyökereit fordítja koronája helyére. E harcz azonban nem volt

482

eredménytelen, mert, ha a puszta nagyobb részét még nem borítja is erdő,
de az a növénytenyészetnek már meg van hódítva. Erdősége lo.ooo hold
és 20.000 holdon borítja gyeptakaró a homokot, míg a veszélyes mozgásra
képes, vagy még terméketlen puszta rész kerekszámban 20.000 holdra
terjed.

A kopár, gyepes és erdős területek érdekes változatokkal következnek
egymás után, s az erdők inkább nyáras, ákáczos és borókás ligeteket
képeznek. Az erdősítés munkája első sorban lehetőleg inkább a fúvásnak
kitett buczkákra terjed ki, s itt az újabban czélszerűnek bizonyult eljárás
szerint a nyárfa, boróka és más fák gályáival pasztánként takarják be a
homokot, hogy a szél ellen védve legyen; mely takaró védelme alatt aztán
helyén marad a homok s benne így megélnek az ákáczcsemeték. Az erdei
fenyővel is történtek erdősítések, de nem vezettek a várt sikerre; míg
ellenben a fekete-fenyőt kedvező eredménynyel mívelték s belőle Grebenacz
közelében szép erdőcske található.

E vidékhez számíthatók még a Duna, Tisza, Maros és a Temes
szigetei fűz-, nyár- és égerfáikkal, vagy pedig, mint a Temes, hasznot nem
adó mocsaras területeikkel.

E szigetek egyáltalában több gondot érdemelnének, mint a mennyiben
most részesülnek s rajtok kevés jóakarattal és mérsékelt költséggel szép
tölgyfák lennének nevelhetők, a minthogy semmi kétségünk abban, hogy
hajdan nagyobb részben gyönyörű tölgyerdők uralkodtak a mostani mocsarak
vagy nyárasok és füzesek helyén, a mit az e sorok irója által fűzfa- és
galagonya bokrok közt ugyancsak a sárengrádi Nyulak-halma nevű szigeten
talált és mélyebben fekvő gyökerekből jött tölgycsemeték is igazoltak.

A negyedik csoportot a nyugati erdők alkotják, melyek az országnak
a Duna és Dráva folyók között lévő részén vannak s melyeknek a nevezett
két vízhez közelebb eső része síkságon és előhegyeken áll, míg az ország
nyugoti határa felé eső része az Alpesekből kiágazó középhegységeket borítja,
az egészből pedig csak igen kis rész jut a magas hegységre. E csoport
erdőségei Mosony, Győr, Komárom, Esztergom, Fejér, Tolna, Somogj^
Baranya, Veszprém, Zala, Vas és Sopron megyék területén vannak.

Az erdők itt már szakgatottabbak s a mezőgazdaságilag megmívelt
földek között aránylagosabban vannak megoszolva; az eke c vidéken már
sokat foglalt el az erdőtől, de azért aránylag most is itt van az országban
legtöbb olyan erdő, melynek talaja más nemű niívclésrc állandóan alkalmas

483

lehet. E vidéken van az erdei fenyő leginkább elterjedve, mert itt 170.000
holdnyi területet foglal el, jól díszlik és szép fává nő fel.

A Bakony lejtőit leginkább bükkösök borítják. Somogy a legszebb
tölgyeseket és jól sikerűit erdőültetéseket mutathatja fel ; a Vértesek tölgye-
seit a túlságos szarvas-állomány, a többit pedig a marhalegeltetés rongálta ;
a pilisi hegyekben a legrendezettebb , de a Mecsek -hegyi és Balaton-
mellékivel együtt legnehezebb is az erdőgazdaság, mert ezen hegyek mész-
kövének forró és elszegényedésre hajlandó talaján a tölgyeseket jó karban
tartani fáradságos feladat.

Nevezetes része e vidéknek az úgy nevezett „Hanság", mely a Fertő
tavától keletre annak mellékéhez tartozik s a Kis-Rába és Répcze össze-
folyásának szögletében terűi el, az ingoványos talajon itt élő csemeték és
fák békében fejlődhetnek, mert a tőzeges, lápos szinten, melynek aljában
víz emelkedik és száll, embernek és marhának járni egyaránt veszélyes.
Az ember az erdő segélyével hódítja e helyet mívelés alá.

A hansági erdő csendes és változatos ; majd szépen záródott karcsú
éger-erdő, majd görbe fűzek, bokros rekettyék között kell haladni, a
magasabb helyeken tölgyek, kőris és szil jelennek meg; amott tovább
sötéten fénylő víztükör, itt sásas vizenyős gázló, majd ismét veszélyes mély
vizű nádas. Csónakon kell itt is járni az erdőben és pedig jól vigyázva,
mert a láp vizének ide-oda kanyargó szűk csatornái közt könnyű és veszélyes
a tévedés. A sok szárnyas vad mellett a járhatóbb zsombékos, vagy
szilárdabb helyeken az őzbak hangja, meg a szarvas agancsainak csörtetése
sem hiányzik. A kapuvári vadászatok híresek.

Az erdőt itt csak akkor lehet vágni és pedig csakis magas tuskókat
hagyva, mikor a víz befagy. Ha lágyul az idő, beszakad a jég s a favágó
és szállító veszedelem nélkül nem mehet az erdőbe. Várni kell a fagyra,
melynek annál erősebbnek kell lennie, mennél vastagabb hó borítja a jeget.
Ha megjött a tavasz, az ültetés csak ott lehetséges, honnét idejében leapad
a víz ; itt aztán méter magasságú éger- és tölgycsemetéket ültetnek, míg más
helytt csónakokról szurkálják le a fűzkarókat. A mondák és mesék egész
sora fűződik a Hansághoz, mely kétségkívül erdészeti és vadászati tekintet-
ben is egyik legérdekesebb és megismerésre igen méltó vidéke hazánknak.

Az ötödik csoportot a délvidék erdőségei képezik, melyek Horvát-
Szlavonország és Fiume kikötő-város területén vannak. Ez erdők délnyugati
része a magas hegységeket fedi; a közép- és előhegyekre valamivel keve-

61*

484

sebb erdőség jut, míg ellenben a Dráva- és Száva-menti síkságokon egy
harmad részénél több foglal helyet.

A síkság erdőségeit a Dráva és Száva rendesen minden évben elönti,
míg ellenben a hegységi erdők úgy szólva teljes vízhiányban szenvednek.
E vidék európai hírű nevezetessége a szlavóniai tölgyerdőkön kivűl a Karszt-
hegység, magas kúpokkal s mélyedésekkel és üregekkel bővelkedő törede-
zett mészszikláival, melyek főleg az Adria felé hajló részen, kivéve az újabb
korban főleg Jablonáczon és Zenggen nagy költséggel létesített mintegy
12.000 holdnyi erdősítést, szívet és lelket szomorító kopár kőtengert
mutatnak.

A kopár kőtenger helyét, a hol most csak nagy költséggel és fárad-
sággal lehet új erdőt létesíteni, hajdan a legszebb fenyvesek, sőt a tengerhez
közelebb eső déh részeken tölgyesek borították ; de ezek elhasználását már
a sokat építkező rómaiak megkezdették s azután a velenczeiek folytatták,
legvégül pedig befejezte az ott lakó nép azzal, hogy a levágott erdők
terűletét nem tartotta legeltetési tilalom alatt, hanem marhacsordáit bebo-
csátotta a fiatal vágásokba s így nagy mértékű legeltetéssel tönkre tette
nemcsak az erdőt, de saját kenyérforrását is; mely pusztítást a mai nemzedék
is folytatván, a hol lehet, még azzal is tetézi, hogy a visszamaradt tuskókat
és gyökereket kiásva, hajóterhekkel szállítja az erdők ez utolsó, de kiváló
tüzelő anyagúi szolgáló morzsáit Arbe szigetére, vagy más osztrák-magyar
és olasz kikötőkbe. A még meglévő és szálaló üzemben kezelt karsztvidéki
fenyvesekről fogalmat nyújt mellékelt képünk.

A birtokviszonyok rendezése általában az 1848-ban megszűnt hűbéri
rendszer után kezdődött, de még máig sincs teljesen befejezve; 1884-ben
még 598 olyan község volt, melyekben a volt földesúr és jobbágyai közt
fennálló erdőhasználati viszony az erdőre vonatkozó tulajdonjog megállapí-
tásával szabályozva nem volt.

A magyar erdőbirtokok biztosabb fenntartását illetőleg szerencsés
körülménynek lehet jelezni azt, hogy az ország összes erdőségeinek állomá-
nyából 8,910.172 kat. hold, vagyis 67°/o oly birtokosok tulajdonában van,
kiket a törvény csak a birtok haszonélvezetére jogosít, vagyis az erdő
fenntartását biztosító i-endszeres kezelésre kötelez ; mely kötelezettség meg-
tartása aztán olyképen biztosíttatott, hogy mindezen birtokosok a kezökre
bízott erdőkben csak a földmívelési miniszter által jóváhagyott üzemterv
szerint gazdálkodhatnak,

485

Az erdőbirtoknak birtokczímek szerinti megoszlása következő : leg-
többet bírnak a községek és törvényhatóságok, melyek kezén az ország
erdőállományának összesen 23.43°/o-a van, vagyis 3,114.904 kat. hold;
azután jön maga az államkincstár l^.28°la-k&\, vagyis 2,031.270 kat.

Karsztvidéki fenyves.

holddal, a közbirtokossági erdők 1 l.s()°l^-ka]., vagyis 1,576.574 kat. holddal,
melyből különben jelentékeny rész a volt úrbéresek közös birtokát képezi,
a hitbizományi tulajdonosok erdei 6.77 7o-kíil) vagyis 899.722 kat. holddal,
az egyházi testűletek és az egyházi személyeknek, mint olyanoknak erdei
6.37 7o-kal, vagyis 846.575 kat. holddal, a közalapítványi erdők i-o8 7o-kal,
vagyis 143.493 kat. holddal és a magánalapítványi erdők 0'027o-kal, vagyis

486

3.406 kat. holddal. Ezeken kivűl az erdőterületnek kerekszámban 33%-^^,
vagyis 4,384.320 kat. hold oly magán erdőbirtokosok kezén van, kik
erdejükkel az általános törvényes korlátokon belül szabad tetszésök szerint
gazdálkodhatnak; ha azonban ez erdők oly talajon állanak, mely szántásra,
kertészetre, rétnek vagy szőlőnek állandóan nem alkalmas, akkor a levágatás
után legkésőbb hat év alatt tartoznak azt újra erdősíteni, vagyis mindazon
nmnkákat teljesíteni, melyek annak ismét beerdősülését biztosítják.

Minthogy az erdők kétharmad részben oly birtokosok kezében vannak,
kik csak a fatermés használatára jogosítvák, hajlandó volna az ember azt
hinni, hogy az ország erdőségei általában kedvező állapotban vannak. A dolog
azonban, fájdalom, nem így van, mert a magyar birtokos osztályra az úrbéri
viszonyok megszűnése után 1850-től válságos idők következtek, melyek
nj'^omása alatt a kínálkozó alkalmak szerint törekedtek erdeikből minél több
pénzt kapni s azokat, nem gondolva jövőjükkel, vágatás után mennél jobban
lelegeltetni. Az erdőgazdaság egész 1880-ig oly viszonyokkal küzdött,
melyek az okszerű használat kifejtésére általában nem valának kedvezők, s
épen az ezt megelőző 30 éves időszakra esnek azok a nagyobb mértékű és
a jövő érdekeit is sértő használatok, melyek a magyar birodalom erdőségeit
négy ötödrészben annyira kizsákmányolták, hogy azok most kevés kivétellel
még a gazdaság kellő folytatásához szükséges í'aanyag-tőkével sem birnak.

A földadó -teher, melyet az erdőknek viselniök kell, általán véve
kedvezőtlennek nem mondható. A pár évvel ezelőtt befejezett kataszteri
munkálatok szerint az összes erdők tiszta jövedelmét 9,712.000 forinttal
állapították meg, melyből a magyarországi erdőkre 7,637.000 forint, a
Horvát-Szlavonországban levőkre pedig 2,075.000 forint esik. E jövede-
lemből a birtokosok 25.5 °/„ állami adót fizetnek.

A szállítási és közlekedési állapotok az éjszaki vidéken levő erdőknél
általában kedvezők s a tutajozásra és úsztatásra úgy itt, mint a keleti vidék
erdőségeinél, gazdag vízi erő áll rendelkezésre. Az Alföld homokján száraz
időben, fekete agj^agos földjén pedig esős időben egyaránt nehéz a köz-
lekedés; a nyugoti erdők közlekedési viszonyai általában jók, míg a déli
vidéknek a Dráva és a Száva könnyíti azt, mit más felől a Karszt gyorsan
váltakozó hegykúpjai nehezítenek, vagy a szlavóniai mély sár és elkopott
czölöpös utak drágítanak.

A kézi munkaerő megszerezhetése eléggé könnyű, noha a rendes
napszám, mely 60 krtól 1 frt 50 krig váltakozik, a faanyagok alacsony

487

árához képest drága. A fuvarosok napi bérc 2 — 5 forint közt váltakozik
s csak kivételes helyi körülmények közt olcsóbb vagy drágább.

A szakszerű erdőmívelés szükségességének átérzése csak lassan vált
átalánosabbá. Az erdők a 6o-as évek előtti belföldi faszükségiethez viszo-
nyítva aránylag bőven voltak s ehhez járult még az, hogy Magyarországon
egészen az országos csapás emlékével bíró 1863. évi rendkívüli nagy száraz-
ságig azt hitték, hogy kiapadhatatlanúl sok az erdő. Nevelte e hitet az,
hogy az erdőkből a birtokosnak — kivéve ott, hol a vas- és fémbányászat
vagy valamely egyszerű kis üveggyár nem volt, avagy a hol a Vág, Tisza
és Maros hullámai nem mosták az erdő határát — alig vagy épen nem volt
semmi egyéb haszna, mint a legeltetés vagy a tölgyesekből a makkoltatás
által és a gubacstermés után nyert némi kis jövedelem, s ezért legtöbbször
kellő gondozásra sem méltatta erdejét.

E körülményeknek, a levágott erdők folytonos legeltetésének s az
erdőt össze-vissza járó rendetlen szálaló használatnak tulajdonítható az is,
hogy a most vágható vagy közelben azzá váló erdeink zárlata sok helyt
oly gyenge, hogy alig üti meg a fele mértéket, vagy a zsindelykészítők és
bognárok fejszéje által össze-vissza ritkázott állabok fái kevésbbé egész-
ségesek, s így az ezekben történő vágások kevés épület- és műszerfát
szolgáltatnak. És mindez annál feltűnőbb, mert hazánknak 80 év óta van
crdőakademiája, a honnan tanult erdészek kerültek ki. De ennek is könnyen
megtaláljuk a magyarázatát, mihelyt arra gondolunk, hogy c tanult erdészek
száma aránylag igen kevés volt, s hogy azok általában a kincstári bányászat
czcljaira szolgáló erdőknél alkalmaztattak, ott intéző hatáskörrel nem bírtak
s főfeladatuk az vala, hogy a fát vágassák, szállítsák és szénné égessék;
s minthogy az akkor épen használat alatt álló, tehát aránylag legértékesebb
erdőknek is a kevés bánya-épületfáii kivűl legfőbb hivatása a kohók számára
szükséges szén szolgáltatása volt : az crdészetileg akkor legmíveltcbb vidé-
keken is örömmel fogadták, talán még maguk az erdészek is , hogy a
kevésbbé jó szenet adó lúcz- és jegenycfenyő-crdők helyét a bükk foglalja
el. Ez állapotok emlékei a mostani bcsztcrczebányai és kolozsvári királyi
erdőigazgatóságok kerületében sajnálattal láthatók, s ezekhez hasonlóan
tűrték bizonyára más birtokosok is, hogy fenyveseik területét a jobb tűzifát
adó bükkfa kisebbre szorítsa.

A k()zlckedési viszonyok és egyszersmind a nemzetközi kereskedelem
erősebb kil'ejlődése után az erdők értéke is mindinkább növekedett. A fa

488

értéke jóval magasabbra emelkedvén, az okszerű mívelés és használat ezzel
karöltve terjed s az erdő biztosabb és állandóbb jövedelmezősége mind-
inkább megnyeri a birtokosokat erdejök megbecsülésére. Mindebben pedig
az i88o-ban életbe lépett új erdőtörvény hathatósan segédkezik. E törvény
intézkedése következtében a földmívelési minisztérium által eddig 7 millió
holdnyi erdőre állapíttatott meg vagy hagyatott jóvá a gazdasági terv, míg
900.000 holdnyi erdőnél részint azok megromlott állapota, részint a gazda-
sági tervnek a birtokos által való el nem készítése miatt a használat teljesen
betiltatott. A magán erdőbirtokosok pedig szintén törvényes úton szoríttat-
nak arra, hogy elhasznált crdeiket felújítsák. Az oly kopár területeknek
beerdősítésére pedig, melyek erdősítése közérdekből szükséges, a kormány
az országos erdei-alap költségén évenkint több millió csemetét ingyen oszt
ki a birtokosok közt, s már 1886-tól kezdve ily erdősítésekre állami jutal-
mak is tűzetnek ki.

Az erdők minőségének megítélhetésénél első rendű kérdés azon gazda-
sági rendszer ismerete, melynek követelményei szerint azok kezelendők.
A jelen állapot hazánkban e tekintetben megnyugtató annyiból, hogy a
szálerdb-\\z<im Magyarországon 9,237.313 holdra, tehát kerekszámban az
összes erdők 70°/o-ára alkalmaztatik, melyből 1,411.549 k. hold tölgyerdő,
4,940.557 k. hold bükk és más lombos fa, s 2,885.207 k. hold fenyőfo.
A középerdö-üztm., mely nálunk különösen olyan kisebb erdőbirtokosoknalv
ajánlható, kiknek a tűzifa mellett vastagabb méretű épületfára is szükségök
van, csak 28.591 holdra terjed, míg a sarjerdő-xyi^víx 4,028.588 k. holdra,
melyből 1,433-156 k. hold tölgy és pedig nagyobbára tölgykéregtermelésre
berendezve, míg a többi 2,595.432 k. hold nagyobb részt a községek és
kisebb magánbirtokosok kezén levő bükk- és ezzel együvé számított más
lombos fancmű sarj erdő.

Horvát-Szlavonországban a szálcrdő-üzcmbcn kezelt tölgyerdők területe
613.123 k. hold, a bükk és más lombos Amemeké 1,417.645 k. hold és a
fenyveseké 147.887 k. hold, míg a tölgy sarjerdőc csak 94.393 k. hold s
a bükk és más lombos fancműé 390.047 k. hold. Igen valószínű azonban,
hogy a most meglévő és dongatermelésre szolgáló őstölgyesek kihasználása
után a tölgysarj erdő-üzem ez országban is nagy hódítást fog tenni.

Az üzemmódokkal kapcsolatosan jeleznünk kell hazánk erdőségeinek évi
fatermését is, melyet szükségletű nkliöz és lakosságunk számához arányítva,
csakhamar kitűnik, hogy, habár Horvátország jóval bővebben van is ellátva

489

fával, Magyarországnak nincs egyetlen holdnyi felesleges erdeje sem. Az
összes termés ugyanis Magyarországon 23.625.000 köbméter, melyből
tölgy 4,582.000 köbméter, vagyis holdankint 1.51 m^ átlagos faterméssel,
és fenyő 6,981.000 köbméter, holdankint 2.41 m3 átlagos faterméssel, míg
a többi a bükk és ezzel számított más lombos fanemű fákra esik, holdankénti
1.60 m3 átlagos terméssel; Horvát-Szlavonországban az évi tölgyfa-termés
1,424.000 m3, melyből holdanként 2.01 m^ esik, a fenyőféléké, melyek
általában a Karszt hegységen vannak, 288.000 m^ vagyis holdanként
l.gs ni3, míg a többi 2,977.000 köbméter a lombos fákra esik, holdanként
1 .65 m3 terméssel. Ezen adatok szerint esik Magyarországon egy-egy lélekre
0.Q6 hold erdő 1.71 köbméter faterméssel és Horvát-Szlavonországban 1.41
k. hold 2.48 köbméter faterméssel. Oly szerény számok, melyek igen élénken
szólanak az erdők kímélése és ápolása mellett!

A forda a szálerdőnél rendesen 80 — 120 év között áll; s e határon
felül csak a dongatermelésre szánt, vagy az éjszaki részen néhol igen kis
növésű tölgyeseknél s a szálaló üzemben kezelt karszt-vidéki fenyveseknél
van 120 — 160 éves forda alkalmazva; a sarjerdőnél lo — 60 év közt
váltakozik az.

A főhasználatot képező szálfatermésből országos átlagot véve a többé-
kevésbbé kedvező értékesítési viszonyok szerint az épület- és múszerfa a
tölgyeknél 25 — 4o7o, a fenyőknél 70—8570 <?s a bükknél 3 — l57o-

Az áterdőlés, mely az értékesebb állabok nevelésének hatalmas eszköze,
az ez úton nyerhető faanyagoknak nyoniottabb ára és az ezzel arányban
nem álló magasabb napszám miatt csak ritkább viszonyok közt foganato-
sítható.

Az állam összes erdőségeinek tenyészeti határait illetőleg megemlí-
tendő, hogy az erdőterület 577o-a, vagyis 9,143.952 hold 600 méter
magasságon felüli hegységeken, 287o vagy 4,470.689 hold 200 — 600 m.
magasságig terjedő középhegységeken, és 157o vagy 2,342.667 hold a
síksági és 200 m. magasságig emelkedő vidéken tenyészik.

Az erdőtermények kereskedelmi forgalmáról azt jegyezhetjük fel, hogy
az országos statisztikai hivatal adatai szerint az 1885. évben a behozatal
értéke 4.2 millió forint, a kivitelé pedig 28.8 millió frt értéket képviselt,
s hogy a behozatalnál csupán az Ausztriából behozott fürészelt fenyőárúk
értéke meghaladja a 2.7 milliót, melynek ellenében ez árúból a kivitel
2., millió frt, s hogy a kivitelnél általában a szlavóniai tölgyerdők javára

M. 62

490

eső donga kivitele 13.6 millióra megy, míg a Magyarország javára eső
tölgy és lúcz cserzőanyag kivitelének értéke 5.2 millió forint.

Az összes hazai vasutakon 1884-ben szállított teheráru forgalomnak
18.5 7o-a erdei terményekből állott.

Az összes erdészeti ügyek kormányzását és a kincstári erdők kezelé-
sének vezetését a foldmívelési minisztérium végzi; Horvát-Szlavonországban
azonban a közigazgatási állami felügyeletet a honi országos kormány gyako-
rolja, és ott az államkincstári erdőkön kivúl csupán a volt határőrvidéken
levő községeknek kiadott 704.000 holdnyi erdőterületre tartotta fenn az
1873. évi XXX. törvényczikk az erdőfenntartási szempontból való főellen-
örzést az államerdők főigazgatóságának, vagyis a foldmívelési miniszté-
riumnak.

A foldmívelési minisztériumban az erdészeti ügyek kezelését az orszá-
gos főerdőmester vezetése alatt három külön ügyosztály végzi, melyek élén
egy-egy főerdőtanácsos áll. Az erdők állami felügyeletéből kifolyó helyi köz-
igazgatási intézkedések úgy Magyarországon, mint Horvát-Szlavonországban
a törvényhatóságok, illetőleg a közigazgatási bizottságok, kezébe vannak
letéve. Magyarországon ezen bizottságok tanácsadó tagja a foldmívelési
minisztériumot képviselő királyi erdőfelügyelő, ki a hozott határozatok
végrehajtását felfüggeszthető hatáskörrel bir s általában a törvény értel-
mében önálló intézkedésekre is föl van jogosítva; Horvát-Szlavonországban
a törvényhatóságok tanácsadója a bán által minden vármegye részére
kinevezett főerdész.

Az állam tulajdonában levő kincstári erdők helyi kezelésének vezetésére
és ellenőrzésére 5 erdőigazgatóság, 5 főerdóhivatal és 8 erdőhivatal van
rendelve; a végrehajtás helyi munkálatainak foganatosítását pedig- 176
erdőgondnokság végzi, melyek élén részint kezelő főerdészek, részint pedig
erdészek állanak.

Erdész és ennél magasabb rangban álló erdőtiszt, úgy az állami erdők-
nél, mint egyáltalában az erdőtörvény 17. §-ában megjelölt azon erdőbirto-
kosoknál, kik erdeiknek csupán használatára birnak jogosultsággal, csak az
lehet, ki a szükséges törvényes minősítéssel bír, tehát középiskolai érettségi
vizsgálat tétele után a selmeczi erdőakadémiát vagy az ezzel egyenlő rangú
külföldi szakintézetek valamelyikét végezte s a selmeczi akadémia rendes
hallgatói számára kiszabott tantárgyakból vizsgálatot tett, azután két évig

491

erdészeti gyakorlati szolgálatban állott s erre következőleg Budapesten az
erdészeti állam vizsgálatot letette s annak alapján erdő tiszti oklevelet nyert.
Horvát-Szlavonországban a Zágrábban letett államvizsgálat elégséges.

A selmeczi erdőakadémia a már 1792-ben alapított bányászati akadé-
miához kapcsolva 1807-ben állíttatott fel. Az erdészeti tanfolyam három
évre terjed. Az akadémiának alapításától kezdve az 1886/87. ^vi tanfolyam
bezártáig összesen 4.555 hallgatója volt. Az erdőtörvény életbe lépése óta
a hallgatók száma folytonosan szaporodik s a legutóbbi (1886/7.) iskolai
évben az első évfolyamban 137 hallgató volt, az összes három évi tanfolya-
mon pedig 350.

A mvlszaki segédszolgálatra szükséges erdészeti altisztek és szakképzett
erdőőrök nevelésére az országban három erdőőri szakiskola áll fenn : egyik
Liptó-Újvárt, másik Királyhalmán Szabadka közelében, és a harmadik
Vadászerdőn Temesvár mellett. A három szakiskolában összesen 108 tanuló
részesül oktatásban.

A magyar erdészet ismertetését adva, méltó megemlékeznünk az
Országos Erdészeti Egyesületről, mely a hazai erdőgazdaság érdekeinek
szolgálatára 1866-ban deczember 9-én alakúit, vagyon nélkül s mondhatni,
adóssággal kezdette működését. Vezetőinek buzgó és tapintatos működése
folytán azonban már több év óta oda fejlődött, hogy Európában ahgha
van hozzá hasonló megizmosodott erdészeti egyesület. Saját székházzal bír
s vagyontőkéje meghaladja a 250.OOO frtot. Általában országosan elismert
jó sikerrel szolgálja mindazon erdészeti érdekeket, melyek az ily czélú
egyesületek feladatát képezik. Horvát-Szlavonországban szintén van erdé-
szeti egyesület, mely horvát nyelvű szakközlönyt ad ki és szintén nagy
számú tagjaival dicséretesen működik hivatása körében.

A föntebbiekben a magyar erdőknek és erdészetnek csak szűk keretbe
foglalt képét adhattuk; de így is felöleltük mindazt, a mi egy ország álta-
lános erdészeti viszonyainak megismerhetésére szükséges ; azon t. olvasókat
pedig, kik részletesebb tájékozást óhajtanak birni : „A magyar állam erdő-
ségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása" czímű s a földmívelési miniszté-
rium által 1885-ben magyar, német és franczia nyelven kiadott munkára
utaljuk, melynek illető adatait jelen közleményünknél is használtuk.

Hadd zárjuk e sorokat Cicerónak eme bölcs mondásával:

Sylvae ornamentuin pacis, munimentum belli !
Az erdő békében az ország ékessége, háborúban erőssége !

62*

492

Az ipar.

Mint a gazdag alakzatú bérezés Felvidék és a buja talajú Alföld síksága,
hullámos dombok által elválasztva egyúttal összekötve, együtt alkotják meg
Magyarország földrajzi tagozatát : úgy simul e földrajzi viszonyokhoz és
változik szerintök az ország iparossága.

De az ország történelmével is egyenközűen fejlődik és halad, hanyatlik
és emelkedik újra a magyar ipar. Oskeleti hagyományokból fejlődött kez-
detleges kézműipara az Árpád- házbeli utolsó s a vegyes házakbeli nagy
királyok alatt Európára kiható magas színvonalú ^nüiparrá vált. Az olasz
renaissance nemes alkotásai hazánkban is visszatükröződtek s dús gyümöl-
csöket hoztak Mátyás fényes udvarában , annak példája után pedig szerte
az országban. De az ozmánok elleni hosszú háborúskodás, később a török
hódoltság, visszaszoríták az ipart is századok előtt meghaladt kezdetlegessé-
gébe. A török járom alóli fölszabadúlásra következett hosszú tespedés ipari
tespedés is vala, mely legfájdalmasabban az által hatott, hogy a nyugtala-
nított nemzetnek nem lehetett e foglalkozások iránt érzéke, mívelésökre
kedve és ereje. Mikor a nyugoti nemzetek óriási haladásokat tettek ép
az ipar terén s a mikor a legújabb kor nagyszerű tudományos vívmányai
gyökerestől fölforgatták a régi iparrendet s a világ oly óriási ipari termelést
fejtett ki, melyről csak egy századdal előbb álmodni sem lehetett, akkor
az ipar e nagy mozgalmában országunk részt nem vehetett.

A múlt század vége felé fölocsúdott ugyan a törvényhozás és a gazda-
sági kéixlésekre is kezdett figyelmet fordítani; de az 1790/l-diki országgyűlés
kereskedelmi bizottságának alapos munkája csupán papíron maradt és csak
a jelen század folyamában valósult meg valamennyire egyik-másik akkor
fölvetett eszméje. Ipar tekintetében Magyarország kormánya és társadalma
egyaránt sokáig maradt tétlen s csak a 30-as és 40-es években mind
hatalmasabban érvényesülő reformkérdések között kezdett a nemzet anyagi
érdekei iránt is érdeklődni s iparkodott százados mulasztásait annál lázasabb
tevékenységgel pótolni és helyreütni.

Az ország összes szükségletei iránt éles szemmel biró nagy Széchenyi
István e téren is vezérül szerepelt. Lángelméje csakhamar fölismerte, hogy
az egyoldalú mezőgazdasági termelés nem felelhet meg egy haladó ország-
érdekeinek. A mint fokozhatónak tudta és fokozni akarta az őstei'melést.

493

melynek aránylag csekély mívelése mellett is, fogyasztók hiányában, könnyen
önzsirjába fúladhat vala a nemzet, ép úgy szükségesnek, mellőzhetlennek
látta az ipar fejlődését. Elsőben is a mezőgazdasággal kapcsolatos ipar-
ágaknak részben megteremtésére, részben fejlesztésére fordítá figyelmét.
Az ő sasszeme látta meg először a kincset, mely aczélos búzánkban rejlik,
ha kellő rendszer mellett fejlesztjük belőle a hófehér lisztet, melyből a puha,

Egy budapesti gőzmalom belseje.

pehelyszerű, nyújtható tészta, a habként foszló gyönyörű fehér kenyér készül,
minőt Európa egyik állama sem képes hasonló jó minőségben fölmutatni.
Az ő kezdeményezése folytán honosúltak meg az országban a 7niimalmok
s alakúit meg a pesti hengermalom-részvénytársaság-, melynek Angliából
hozott szerkezete, az e téren épen hazánkban foganatosított nagy töké-
letesedés mellett, még ma is híven szolgálja a malomipart.

Ugyanily nézeteknek és Széchenyi buzdításának köszöni létrejöttét az
első cziikorgyár^ mely, ha nem birt is megállani a későbbi gazdasági
viszontagságok között, fényes például szolgált a követőknek s megalapítója

494

lőn a mai, sok tekintetben szomorú közgazdasági állapotok között is viruló
hazai czukoriparnak.

Hasonló irányban indult meg s a hazai nyers termények nemesbítését
tűzte ki czélúl a szesztermelés^ mely nagy tőkék befektetése és magas értel-
miség kifejtése mellett a tökélynek oly magas fokára emelkedett, hogy
Európa legmíveltebb államai versenyezhetnek ugyan vele, de telepei nagy-
szerűségét és tökéletes berendezését le nem győzhetik.

Nem kevésbbé a mezőgazdasággal foglalkozó népesség mellékkeresete-
ként, mint egyúttal különálló nagy mérvű és nagy fontosságú iparág alapjául
terjesztetett a már a múlt században kezdeményezett selyemhernyó-tenyésztés^
nagy terjedelmű eperfa-ültetésekre bírván a gazdaközönséget, míg motólák
és fonómúhelyek fölállítása után végre egy selyetngyár is létesült. Ez iparág,
noha mostoha körülményekkel küzdve, több ízben hanyatlásnak indult,
újabban ismét föl kezd virulni és minden jelenség azzal bíztat, hogy a
selyemiparral nagyszerű újabb hazai ipartermelésnek állunk küszöbén.

Az osztrák tartományok kormányaival folytatott hosszú vámharczok,
II. József azon, bár jóakaró intentiói folytán, hogy a vámtételek az örökös
tartományok iparosságának kedvezzenek, míg Magyarországnak csak a
nyers termelés maradjon, mind élesebbekké fejlődtek s végre a védegylet
megalakulására vezettek. Ez egyletben az ország legtekintélyesebb férfiai
azon elvet vallották, hogy védjük meg házunk küszöbén a magyar ipart,
melyet a vámpolitika meg nem véd. Bármennyire hibásnak vallja is a
fejlettebb nemzetgazdasági tudomány e szűkkeblűnek látszó eljárást, — noha
mai visszafejlődése a velünk forgalmi viszonyban álló országokban még sokkal
megszorítóbb rendszabályokat is szentesít, — az mégis tetemes fejlesztő
hatással volt a magyar iparra nézve. Ez időben keletkeztek a védegyleti
elvek terjedése s a „gyáralapító társaság" hatása alatt oly iparágak, melyek
az országban akkoráig alig űzettek és akkor vettetett meg- alapja számos
maiglan is virágzó ipartelepnek, melyek a fonó- és szövő-, a papír- és
egyéb ipar terén mintegy első, sokat igérő hajtásaiul jelentkeztek az immár
terebélyes fává nőtt hazai nagyiparnak. Ezzel ép úgy, mint az időközben
fejlődött és hanyatlott, de mindenesetre nemesbűit és tökéletesük kisiparral
alább nagy csoportokban és legalább vázlatosan külön fogunk megismerkedni.

Régebben, mikor még kizárólag a víz szolgáltatta a nagyobb mozgató
erőt, Kárpátaink völgyeiben láttuk emelkedni az egyes ipartelepeket, föl-
használva az ottani patakok, apróbb folyók zúgó vizeit, és a hol tüzelésre

495

volt szükség, a hegyhátak és hegyoldalak gazdag faáJlon.ányát. Ugyané
hegységek és dombvidékek tárták ki dús érczkincsöket, melyek alapját
képezték a honunkban korán fejlődött, bár nagy részt idegenek által mívelt
bányászatnak. E völgyekben látjuk emelkedni a füstölgő kohókat; ide telep-
szenek az üveghuták.^ foly a szén- és hamuzsir égetés, emelkednek a kalló- és
tör'ómalmok.^ stb. és fejlődik oly tevékenység, mely a magyar fölvidéknek
és az erdélyi bérezés területnek megadja a kiváló iparos jelleget.

Az Alföld az országnak mindenha gazdag mezőgazdasági területe
marad. Rajta a mindennapi iparszükségietet kielégítő kézművességen kivűl
nem látunk ipart fejlődni. A síkon tunyává vált folyók nem szolgáltatnak
többé hajtóerőt, a népesség nem elég sűrű, de nem is elég szegény, liogy az
iparnak szolgálatába szegődjék. Csak a mezőgazdasággal kapcsolatos, általa
istápolt, tőle meg nem válható malom- és szeszipar, a czukor- és sörgyártás
vonul a terjedelmesebb sík vidékre. De ez is csak, mikor a kor haladásával
a g'óz íoglalja el az első helyet a mozgató erők között és ennek fejlesztésére
a k'ó- és barnaszén kezd felhasználtatni, melynek lelőhelyei nem a legnagyobb
liegységekben, hanem a két nagy medenczét körűizáró apróbb hegy- és
dombvidéken tárulnak fel leggazdagabban.

S a mint a g'óz reformáló hatása alatt termelési arányaiban átalakul az
ipar másutt is, nálunk is, ennek és a közlekedési eszközök tökéletesbűlésének
liatása alatt alakúi át az ipar földrajzilag is. Többé nem a bár olcsó, de
az év számos szakában elégtelen vagy épen teljesen hiányzó vízi erő, nem
a tüzelő anyag: fá és kőszén közelsége határozza meg az ipartelep helyét.
Ma a közlekedési góczpontok, melyek egyúttal népességi góczpontokká
váltak, a városok.^ szívják magukhoz a nagyipart. Sem a földolgozandó nyers
anyag, például gépgyárnál a vas, porczellángyárnál az agyag, posztógyárnál
a gyapjú ; sem a tüzelő szer, fa vagy szén, az annyira olcsóvá vált közle-
kedésnél nem esnek annyira latba, hogy egyéb kedvező tényezők mellett
a vitelbéri csekély különbözetet meg ne birná a verseny. Egyik leghatal-
masabb ily tényező pedig bármely , még oly elmés gépekkel és munka-
eszközökkel fölszerelt gyáriparnál is a kellő számú, értelmes és képzett
emberi munkaerő. Ezért pang a népesség a vidéken és szaporodik nagy
mérvben a városokban. Ezért vonul a nagyipar a nagyobb és megfelelő
elemekkel rendelkező vidéki városokba, találja meg messze kiható közép-
pontját a fővárosban. Es ezen korán sincs mit búsulnunk, hanem ezt egyik
legörvendetesebb következményéül tekinthetjük mai iparos haladásunknak.

496

melylyel voltaképen Magyarország is egyenrangúan belépett Európa iparos
életébe.

Reánk magyarokra nézve pedig e legújabbkori iparos jelenség nagy
nyereséggel jár. A hegységek völgyeit lakó, nagy részt idegen ajkú népesség
egy része az ipar irányát követve, a városokba áramlik. De városaink,
középpontjai az értelmiségnek s az ipar haladásának. Csak a városok nagyobb
és értelmesebb néptömege képes magába olvasztani az idegen jövevényt,
ki szakismeretével vagy tőkéjével önhaszonból s minden mellékczél nélkül
fordul a magyar ipar felé, de már első nemzedéke magyar honpolgárnak
vallja magát, megtanulja zengzetes nyelvünket és leghűbb polgárává lesz
édes hazánknak. Iparunkkal nemzetünk nemcsak anyagilag gazdagodik, de
öregbedik erkölcsileg, nemesbűi szellemileg is. Megváltozhatik az ipar eddig
vázolt történelmi fejlődése, de nem szűnik meg hozzá simulni az ország
politikai és szellemi fejlődéséhez. Ha földrajzilag változott, ennek csak hatal-
mas fejlődést köszönhetünk.

És ezzel el is liagyhatjuk az ipar közelmúlt fejlődésének kutatását,
és mellőzhetjük földrajzi tanulmányozását, hanem áttekinthetjük jelen álla-
potában leginkább azon keretben és tükörben, melyben azt az 1885-diki
nagy országos kiállitás mutatta be műveiben és művelőiben saját magunk-
nak úgy, mint az érdeklődő külföldnek.

Az iparnemek helyes csoportosítása mindeddig sem sikerűit, bár
e tekintetben már nemzetközi törekvésekre is hivatkozhatunk. A jelen
áttekintés szempontjából ez egyébiránt csekélyebb fontosságú s így nagy
eltérések nélkül csatlakozhatunk azon beosztáshoz, mely országos kiállításun-
kon alkalmaztatott. A bányászatról és kohászatiból e munka külön fogván
szólani, legott szemle alá vehetjük az azokkal rokon vegyészeti ipart.

Ha nem is mindenben, de fejlettebb irányában ez olyan új iparág,
melynek számos terményét még e század derekán alig ismerték. Szedtek
ugyan az országban régebben is gyógyfüveket, mézgát és festőszereket ; de
a mai gyógy- és illatszerek gyártását nem ismertük. Mártottak hajdanában
is gyertyát s főztek szappant, melynek híre Debreczen és Szeged derék
szappanosai révén az ország határán túl is terjedt ; de a most gyárilag
készülő stearin- és egyéb gyertyák, az ugyanily módon termelt illatos
szappanok és legfinomabb illatszerek gyártásától messze állottunk. A gyújtó-
és robbanószerek közül, bár magyar találmány volt, általánosabban alig

497

ismertük a kénes gyufát, valamint a közönséges lőport ; ma a legfinomabb
salon-gytífa^ meg a svédnek utánzatai, a glyceri)i és dynaniit egész gazdagon
fölszerelt gyártelepeket foglalkoztatnak.

De nemcsak a főváros körűi csoportosulnak e termékeny iparág telepei.
Tömeggyártást kivánó savak és vegycszeti segt'danyagok gyártására a távol
Máramarosban is alakultak gyárak, alapúi véve ott a kifogyhatatlan sókincset
s a sóbányák hulladékát; rníg az ország éjszak-nyugati határán egyike
fokozódó termelőképességgel biró telepek a robba]wszer éknek szolgáltatják
mind nagyobb mérvben szükségelt terményeit.

A cserző anyagúi szolgáló cserhántás a tannin készítésével egészen
új használati tervet állapított meg az erdészetben; a festő anyagok gyártása
rég elejtette a csüllenget és egyéb növényeket, hanem kátrányból és más
bányászati termékekből állítja elő az anilin festékeket s termeli azokat
székiben az országnak gyárilag is. A vegyészeti iparhoz kell sorolnunk
végűi a k'óolaj-{\VíOVí\\iicíX, mely csak legújabban meghonosítva, Budapesten
és Fiúméban tekintélyes gyárak alapítására vezetett, melyek csak adóban is
milliókat jövedelmeznek az államnak, míg termékei messze a haza határain
túl is kész piaczokat találnak. Ez iparág annál inkább figyelmet érdemel,
mert nyers anyaga külföldről kerülvén, épen finomítása foly az országban,
jól fizető munkát szolgáltatván számos alkalmazottnak.

Hogy keméiiyít'ó^ rlesztö^ bork'ó és borszesz szintén bőven termeltetik
az országban, az fejlődött malom- és szesziparunk, meg terjedt bortermelé-
sünk mellett szinte magától értetik.

Magyarország mezőgazdasági és szőlőszeti viszonyaival függ össze az
t'Ie/mi és élvezeti czikkek iparágának gazdag fejlődése. Aczélos piros búzánk
volt alapvetője malomiparunknak, mely megtámadva és szorongattatva a
tengeren túli és orosz nagy verseny által, mindamellett domináló helyzetet
foglal el egész Európa, de még Dél-Amerika fogyasztó piaczainak is ellátá-
sában. Innen-onnan oda jutunk, hogy malmaink egyúttal legjobb és legbizto-
sabb vevői kenyérterményeinknek, melyeknek fölöslege mind apadó mérvben
kerül külföldre nyers állapotában. Igaz, hogy csak legfinomabb lisztünk talál
már vevőre külföldön , s azt a mi malomipari kezelésünk külföldi után-
zása sem birta kiszorítani Angha gazdag városaiból; de annál fokozottabb
mérvben fogy a feketébb liszt a nemzet élelmezése körűi. E téren közel
200 millió frt értékű kenyértermény s abból készült liszt és tészta fogy el
az országban, míg közel 50 millió frt értékű //ísAfölösleg kifelé vándorol.

M. 63

498

Összes malmaink körülbelül 22.9 millió métermázsa gabonát őrölnek egy
évben, mely mennyiségből közel 14.5 millió métermázsa gőzmalmokra esik,
anyagának közel 14 millió métermázsája búzából kerülvén. Csupán a 11
budapesti gőzmalom 600.000 métermázsa lisztet képes évenkint előállítani,
3.000 munkást foglalkoztat és másfél millió métermázsa kőszenet fogyaszt.

De nemcsak lisztet adunk már el, hanem a hazai fogyasztáson túl
fenmaradó tésztanemüinkhőX is jut már kivitelre, bár e téren még sokkal
többet termelhetnénk, mint a mi tényleg eladásra kerül. Mindamellett napról-
napra emelkedik tésztagyáraink száma és közel az idő, midőn a híres angol
teasütemény is nem hogy beözönlenék az országba, de sokkal ízletesb alakban
fog mind nagyobb mennyiségben Magyarországból kiszállíttatni.

Csekélyebb mennyiségű eleddig, de szintügy emelkedő irányzatot követ
a húsfélékkel foglalkozó élelmezési ipar. Itt ugyan különbséget kell tennünk
a nyers hús fogyasztása és a — többnyire élő állatok alakjában folyó —
húskivitel, meg a hüsanyagot feldolgozó iparágak között. Népességünk
húsfogyasztása még nagyban fokozható és állattenyésztésünk állapota is
megengedne nagyobb állatkivitelt. Már is jó hírnévre tett szert az ország-
számos vidékén folyó szalámi- gyártás és mindegyre nagyobb gyáripari
alakot ölt a coyisei^ve-X.ecvivúé.'i,. Ez utóbbi csinos pléh-szelenczékbe zárva
többféle nemzeti ételt is hoz forgalomba, így nevezetesen az országszerte
ismert és kedvelt „gulyás -húst", mely több gyárnak hozott már hízelgő
elismerést a hadsereg részéről, a melynek élelmezésében mind fontosabb
szerepet van hivatva játszani.

Ugyancsak a részben élelmi, részben élvezeti czikkek sorába tartozik
a czukorgyártás^ mely immár biztos talajt talált az országban. Tagadhatatlan
ugyan, hogy épen e téren öldöklő verseny fejlett ki Európa államai között
s a mesterkélt vámpohtika és kiviteli praemiumok versengése majdnem
lehetetlenné teszi az ebbeli gyöngébb iparnak a megélhetést. De, a mit e
verseny alatt veszt a gyártás, azt a napról-napra tökéletesbűlő technika
vívmányai ismét helyreütik. Fokozottabb termelés, a nyers anyag tökélete-
sebb kihasználása, a fűtő anyagban való megtakarítás, stb., lehetővé teszi
az egyes gyáraknak, hogy bár számban megfogytak (25-ről 14-re), mégis
termelésök az utóbbi 3 évben 370.000 métermázsáról 400. OOO métermázsán
felül emelkedett és szilárdan állják meg helyüket. Mert hazai gyárainknak
dicséretére állíthatni, hogy nagy áldozatkészséggel sietnek alkalmazni a
fejlettebb tudomány minden újabb találmányát — s így folyton európai

499

színvonalon maradnak. Ls a mint áll ez a czukorgyártásnál , talán még
fokozottabb mértékben tapasztalható a szesztermelésnél. Ez ugyanis tökéletes
berendezésénél, a telepek nagyságánál s a földolgozott nyers anyag jóságánál
fogva oly helyzetbe juttatta e szakbeli iparosainkat, hogy, bár szintén óriás
külföldi versenynyel kénytelenek küzdeni, megbirkóznak vele ép úgy, mint
több állam ellenséges vámpolitikájával, sőt a belföldi terhes adókkal is, és
versenyeznek kivitelükben Spanyol- és Olaszországban, átszállanak árúikkal
a tengereken és küzdve bár, iparkodnak megtartani jól kiérdemelt hírnevü-
ket fővárosi ép úgy, mint vidéki telepeink. E helytt nem szólunk azon
kisebbrendű ezernyi ezer szeszégetőről , mely leginkább gazdasági szem-
pontból dolgozik , valamint nem azon apró üstökről sem , melyek úgy
szólván csak házi szükségletre égetik ki szőlőtörkölyüket vagy gyümölcs-
fölöslegüket. A magyar birodalom területén az 1885/6-dik évben 117.382
szeszfőző volt működésben, s azok mellett 2.951 községben még 244.366
magánfél termelt saját szükségletére adótól mentes szeszt. A szeszfőzők közt
23 van, melyek mindegyike 100.000 forintnál több adót fizet s az egy éven
át előáUított mennyiség 1,600.000 hektoliterre tehető 100 fokos szeszben.

Első rendű szerepet játszik azonban Magyarországon a borászat.^ mely
a kor haladásával, ellentétben a szőlőszettel, helyesebb és okszerűbb pincze-
kezelés mellett mindinkább az ipar alakját ölti magára.

Fájdalom , hogy a Francziaországban oly irgalmatlanul pusztított
phylloxera már a mi szőleinkben is garázdálkodik s mind több-több tért
hódít el a mívelhető területből. Vigasztaló azonban, hogy e pusztító rovar
elleni küzdelmünkben példányúi áll előttünk a gazdag Francziaország, mely-
ben bár sok milliónyi kárt tett, meg nem törhette a gazdagabb és okszerűen
cselekvő szőlősgazdák törekvéseit. Az immunitással kecsegtető amerikai
venyige újra helyet foglal az elpusztult szőlőkben és hódítja vissza az elvesz-
tett területeket. Nálunk ez még könnyebben megy és — bármily paradoxon-
nak lássék ez állítás — a phylloxera talán még hasznos is lehet utóhatásaiban.
Ugyanis nemcsak tömérdek elvénűlt szőlőnk van, mely az újítást amúgy is
megkövetelte volna már régóta, de mert, habár egyre silányuló termést, de
mégis csak termést hozott, megtűrték; hanem azontúl számos oly szőlőnk
is van, mely nem a megfelelő, vagy számos oda nem való fajjal beültetve,
nem azt a termést hozta s nem azt a bort szolgáltatta, melyet a talaj és
égalj jósága mellett méltán várhatott a gazda. Végűi pedig tömérdek még
a szűz terület Magyarországon, mely szőlőre alkalmas levén, arra soha se

63*

500

fordíttatott, pedig homokos alkatánál fogva a phylloxerától épen meg-
támadhatatlannak Ígérkezik. Ha most a phyUoxera pusztításai folytán és
a tőle való félelem hatása alatt hozzá fogunk a szőlők megújításához, szűz
területeknek lefoglalásához, mindkét esetben pedig a fekvésnek és talajnak
megfelelő szőlőfajok ültetéséhez, képesekké leszünk a fogyasztásnak és keres-
kedelemnek nemcsak több, de jobb és egyenletesebb borokat is szolgáltatni.

A borászati iparnak pedig, kezdve a mások által termelt szőlők
leszüretelésétől, az okszerű pinczekezelésen át a hordó- vagy palaczkozásra
éretté tett bornak kereskedésbe bocsátásáig, ez a főfeladata. Ez úton haladunk
már is, és még inkább reá térve, a borászati kormánybiztosság üdvös
működése, a mintapincze folytonos és mind sikeresebb úttörése mellett
elmaradhatatlan az eredmény, hogy Francziaország után hazánk lesz azon
bortermelő vidék, mely már borfajainak nemességével és változatosságával
is képes lesz Európa államai nagy részének borszükségletét kielégíteni. Az
ország szőlő-területe ugyanis több mint 425. OOO hektárra terjed és termése
jobb években meghaladja a 8 millió hektolitert.

A tényleges iparral karöltve halad már is és üdvös eredményeket mutat
a cognac- és pezsgőgyártás^ mely csak újabb időben honosíttatván meg, csak
legújabban kezd tömeges termelésre térni, míg az édesített szeszes folya-
dékok vagyis a különféle liqueiirök gyártása már régóta kiváló helyet
vívott ki magának és a hazai szükséglet fedezésén túl külföldre, nevezetesen
az aldunai tartományokba szállítja nagyon keresett fölöslegét.

A mily ősrégi az agyag-^ kö- és üvegipar hazánkban, ép oly nagy
haladást tett az ország újabb időben mindkettőben.

Az agyagipar, nevezetesen a felföldön, a házi ipar jellegével birt régeb-
ben ; de a századokon át megszokott kezdetleges, bár nem épen ízléstelen
alakzatokon nem birt túlemelkedni. Egész falvak voltak, melyek a legszük-
ségesebb házi edényeket határukban található agyagból gyúrva és gazdag-
erdőségeik tüzelő anyagával kiégetve, egész társzekerckkel szálltak le az
alföldre s vitték onnan cserébe a búzát és egyéb gabonát. E házi ipar-
telepek nem szűntek ugyan meg teljesen ma sem, de szerepük egy részét
átvállalta a művesség, mely ízlésesebb s jobban égetett mindenféle edény
mellett immár gazdag változatú, művésziesen készített kályhákat is szol-
gáltat; szerepök másik részét elvállalta a műipar, mely gyárilag beren-
dezett telepeken művészies alkotásaival európai hírt szerzett a magyar
majolikának^ melyet főleg Pécs vidékén gyárt kifogástalan ízléssel egy

Zsolnay majolika-gyárából való készítmények.

502

elsőrendű ipartelep; míg a legfinomabb chinai és japáni utánzatokat a régi
hírű herendi gyár szolgáltatja.

Az újabb kor követelte mindenféle agyag- és köanyagcso^ tihálló kö és
tégla^ stb., mindenek fölött pedig az építő- és cseréptégla megszámlálhatatlan
mennyiségben gyártatik országszerte, a legújabb szerkezetű és legtökélete-
sebb berendezésű körkemenczékkel ellátott téglavetőkben, így iparkodván
megfelelni az ország, leginkább pedig a főváros évről-évre gyarapodó
építkezési szükségletének. Kár, hogy a mindennapi használatban annyira
nélkülözhetetlen \<£)ZQWí,é^&'í>porczeUán-áriik^ kőanyaga Wedgnvood- s hasonló
asztali edények legnagyobb része még mind külföldről kerül. Pedig az ország-
különféle részein fölfedezett caolin ez iparnak is bőven és bizton szolgáltatná
a nyers anyagot, s legújabban alakúit is vállalat, mely az ország szükség-
letének emez ágát is hazai termeléssel készül fedezni.

Fedezi ennek egy részét nvegípanink is, de csodálatos, hogy ez, a mily
régi eredetű az országban, eleddig nem birt annyira megerősödni, hogy
az ország gazdag bortermésének és szintoly bőséges ásványvizeinek ő szol-
gáltatná a szükséges palaczkokat, melyek nagy része még mind Cseh- és
Szászországból kerül. Üveghutáink, bár egynémelyikök nagy tőkebefektetés
mellett korszerű fölszereléssel bir, még nem igen vonultak ki hegységeink
szúk völgyeiből s ott mintha tespednének működésökben. Csak legújabban
rendeztetett be egy telep Zay-Ugróczon, e kis ipari középpontban, és kezd
gyártmányaival a bécsi czégek legjavával versenyezni. Művészi kivitel, az
anyag tisztasága, ízléses metszése, köszörűlése és színezése ugyan azelőtt is
dicséretére vált főleg némely gömör- és nógrádmegyei hutának, de tömeges
termelés nem fejlődött ki. Most azonban már bizton várható, hogy közelben
az eddig teljesen elhanyagolt tükörgyártás is lendületet fog venni e gazdag-
tagozatú iparágban.

Jelentékeny tért ölel fel a vas- és/éiiiipar^ melyhez, mint legnemesebb
gyümölcsét, bátran oda csatolhatjuk a gépipart^ a. járőiniivek-^ sőt az arany-
és ezüst ékszerek iparát is. Tudva levő, hogy ez iparágak legtöbbjének
legfontosabb anyaga a vas, megélhetésének legfőbb föltétele az olcsó tüzelő
anyag, még jjedig mai naj^ság a fán kivűl a kő- és barnaszén. Mindez anyag-
ból bőven telik az ország bányászatában. Hogy a barnaszén kevésbbé koxol-
ható, ez i-iémileg baj a kohászatnál, de a tudomány újabb haladása ezt ép úgy
lehetővé tette, mint azt, hogy a vasnak sok lelőhelyén még túlságosan bővel-
kedő kén is kiválasztassék, mielőtt a vas behatóbb földolgozás alá kerülne.

504

Régi ez iparunk és tőle nyerte iparos jellegét számos vidékünk a
Garam és Sajó partján ép úgy, mint Szepesben, vagy a magyar-erdélyi
határhegységben. Fejlődött is ez ipar folyvást a korral s alig van terméke,
mely ne a haza határain belől készülne, bár az ország szükségleteit kielégí-
teni mindeddig sem bírja. De annyi a mindenféle tárgya ez iparnemeknek,
hogy fölsorolásuk szinte lehetetlen. Elég megemlítenünk, hogy kevés vas-
vagy rézkohó van az országban, mely egyúttal valamely más gyártmányt
is vagy kovácsolt vas vagy öntvény alakjában ne készítene. Fölemlíthetjük
pedig közöttük ép úgy a vas-, aczél- meg véx-Zemezeket^ mint ugyané fémek-
ből készült sodronyokat^ a vasúti síneket ép úgy, mint a vasöúforokat^ s
legújabban a zománczozott vasedényeket. . .

Nincs az az eszköz vagy szerszám az egyszerű kasza-kapától kezdve
a finom úri fegyver ig\ melyet az országban készíteni ne tudnának, s ha ide
sorozzuk a bronz-öntvényeket is, legfeljebb a vas- és aczél-tollakat vehetjük ki.
Még pedig úgy el van terjedve a fémipar hazánkban, hogy európai szín-
vonalon álló telepeket találunk ép úgy a Kárpátok völgyeiben, mint Erdély
vadonjaiban, Diósgyőr kies vidékén, mint magában a fővárosban.

Igaz, hogy e téren az állam is nagy szabású műhelyek birtokosa és
kezelője, melyek közt az államvasutak budapesti gépgyára áll talán első
helyen, mert itt g'ózkazánok és csi'pl'ógépek is készülnek kitűnő minőségben.
De nem csekélyebb e téren a magánosok és társulatok, sőt, a mi örvendetes
tapasztalat, néhány főurunk ipari versenye. Ha a diósgyőri állami vasmű
aczélsíneket készít, nem maradnak el az osztrák-magyar vasút -társulat
oravicza-resiczai vasművei sem, melyek kitűnő bessemer-aczél készítmények
mellett remek vasöntvényeket is szolgáltatnak. Egyik budapesti czég nem-
csak a világhírű öntött vastíti kerekeket készíti utolérhetetlen minőségben,
de szint'úgy szabadalma van oly 'órrókészűlékekre.^ melyek nagyban előmoz-
dították a magyar liszt világhírét. De ki sorolhatná föl e virágzó ipar-
ágak minden készítményét? Egy xvaggongyár nemcsak a hazai szükséglet
számára, de kivitelre is dolgozik. Az ország több részében vannak vasúti
viuJielyek., a tökéletesen berendezett hajógyár pedig a főváros egy kies
szigetén, a Duna-gőzhajózási társulat valóban fényűző pompával berendezett
hajóit építi és szereli föl, sőt a helyi forgalom szolgálatára külön, gyors-
járatú hajótypust is alkotott. De nemcsak az óriás fejlettségű, új divatú
közlekedés (a vasút és gőzhajózás) nagy jánS-műveit szolgáltatja a hazai ipar,
hanem a mindennapi személy- és teherszállításra szükséges kocsik és szekerek

505

is oly minőségben és mennyiségben iíészűlnek az országban, hogy némely
czég még Parisba is szállít készítményeiből. A mellett örvendetes, hogy
nemcsak a főváros dicsekszik ez iparágban kitűnő telepekkel, hanem számos
vidéki városban is találkoznak egészen gyárilag berendezett jeles ipar-
műhelyek.

Még egyszer visszatérve az oly fontos gépiparra^ meg kell még emlí-
tenünk, hogy nemcsak erőgépek készülnek, mint láttuk, mind nagyobb
számmal az országban, hanem készül és pedig nagy számmal a vidéken
is mindenféle gazdasági gép és eszköz^ mi épen Magyarország mezőgazdasági
jellegénél fogva bír kiváló fontossággal. Mig néhány évtizeddel is ez előtt
az újabb találmányú veto-^ arató- meg cséplőgép kizárólag angol gyártmány

Az ó-budai hajógyár.

vala s az angol gyárosok állandó raktárakat tartottak az országban ; ma e
gyártás nagy részt magyar kézbe ment át s az angol raktárakból igazító
műhelyek lettek. Sőt állíthatni, hogy több magyar gépgyáros tanulmányozva
a hazai gazdasági viszonyokat, lényeges javításokat tett számos gépen s
újakat is szerkesztett, de sokszor jobb anyagot használván, nagyobb tartós-
ságot is biztosít, n"iinélfogva az ország közönsége mindinkább a liazai
gyártmány felé kezd fordulni. S itt kiemelhető, hogy e gyártmányokból
nagy rész az aklunai tartományokban is hódított magának piaczot, neveze-
tesen a magyar eke^ mely annyi versenyzés mellett egyik legjobb és leg-
keresettebb gazdasági eszköznek bizonyult.

Kevésbbé vagyunk még függetlenek s támaszkodhatunk hazai terme-
lésre a tudományos eszközök és műszerek tekintetében. Sem tudományos,
sem ipari életünk nem eléggé intensiv még arra nézve, hogy sok drága

M. 64

50fi

műszer kelhessen el az országban s ez iparágat kellőleg foglalkoztassa. De,
a hol tömegesebb fogyasztás jelentkezik, mint például az orvosig nevezetesen
sebészeti műszerek terén, ott csakhamar nyomába lépett a hazai ipar a
külföldinek és ez irányban néhány oly műhelylyel bírunk, mely nemcsak
szabatos kivitel tekintetében felel meg a legfokozottabb követeléseknek,
de néhány jeles orvosunk új találmányait is a legtökéletesebben volt képes
kiállítani. A mi e műszerek legszámosabbikát illeti, t. i. az órákat^ eiTe
nézve Svájcz, Anglia és Francziaország óriási berendezésű gyáripara mellett
alig képes az ország a verseny sorompóiba lépni ; kisebb rendű fali- és
nagyobb szabású inga- meg torony-órákon kivűl ez iparág összes tevékeny-
sége vagy a külföldről hozott órarészek összeállítására vagy kiigazításokra
szorítkozik. Annál örvendetesebb lendületet vett ez iparág a különféle
mérlegek készítésében és kiváló helyet foglal el a távirdai berendezések,
általában pedig az elektromosság alkalmazása körűi szükséges készülé-
kekben.

Előkelő helyet foglal el végűi a hazai ipar az arany- és ezüstműves
czikkek, ékszerek és dtszmüvek kiállításában, bár e tekintetben még nagyon
a külföld felé vonzza közönségünket ízlése. Némileg ugyanezt állíthatni a
hangszerekről \s, bár tagadhatatlan, hogy egyes gyárosok és kisebb mesterek
e téren is kiválót nyújtanak, nevezetesen a zongorák és még inkább az
orgonák készítésében.

Nagy terjedelmű s az országban található gazdag és változatos nyers
anyagnak megfelelő -á faipar^ kezdve a legegyszerűbb gazdasági faeszközök
gyártásától az építkezés és bútorzat legmagasabb kívánalmáig. Számos a
gazdasági és házieszköz^ melyet az egyszerű faipar van hivatva szolgáltatni.
Nagy erdőségeinkben a határt övedző Kárpátokban szint'úgy, mint a dunán-
túli Vérteshegységben vagy Szlavónia lombos erdeiben egész községek
foglalkoznak ez egyszerű eszközök előállításával, mintegy házi ipar alak-
jában. Majdnem hasonlókép készül sok helytt a zsindely s kerül a Vág és
Garam, meg a Tisza tutajain a kereskedés színhelyére. Hasonló alakban
foly másutt a kosárkötés ^ bár finomabb termékei műiparilag készülnek.
Egyszerűbb házibútorokat országszerte készítenek; de vannalí oly müaszta-
losaink^ pedig nemcsak a fővárosban, kik a legújabb időben oly fokozott
követelésekkel [éMy^ő fényűzési bútorzat minden tárgyát a legszabatosabban
és a Icgízléscsebben képesek előállítani. Valóban csak ferde ízlés és hibás
ké|)y.eln<lés sarkallja gazdagabb embereink egy részét, hogy ebbeli szükség-

■a

64*

508

letökkel a külföldhöz forduljanak, holott a teljes ('piileti fölszerelést ép úgy,
mint a lakberendezés egyéb szükségletét a hazai ipar ma már kifogástalan
minőségben képes fedezni.

Ez iparág két kiváló tárgya a parketák és a kordók. Mindkettő fényes
kielégítést nyer saját iparunkban, sőt mindkettő gazdag kiviteli czikként
szerepel. Amazt néhány kitűnően fölszerelt gyári telep szolgáltatja úgy
vidéken, mint a fővárosban; emezt kiválóan egyes kádármesterek áUítják
elő kitűnő minőségben és más országokban immár alig elérhető nagy mére-
tekben. Támogatja ez utóbbi iparágat kiváló tölgyerdő-állományunk, főleg
a volt sziavon határőrvidék erdei, melyeknek fa-óriásai szolgáltatják a világ-
hírű donga/át. E mellett az újabb időben oly keresetté vkXíkajl/tott/a-btUorok
is egyre gazdagodó idomzatokban és alakokban mind több helyén készülnek
az országnak s a mily nyereséges értékesítői a még mind túlnyomó bükkfa
állománynak, ép oly biztos piaczot leltek a külföldön is és egész Spanyol-
országig, sőt Algériáig is szállíttatnak.

A bútoriparral karöltve haladott a párnázott bútorok készítése s egy-
általán a kárpitos ipar.^ naelynek pedig a dekoratív lakberendezés körűi
fényűzést szerető korunkban mind nagyobb követelésekkel, még inkább
pedig a külföld versenyével kell megküzdenie, de meg is küzd dicsőségesen,
míg az apró dn'tk czíme alatt ismert ezernyi ezer csecsebecse még leg-
nagyobb részt külföldről kerül.

Az im felsorolt iparágak némi részben már az építési iparral rokonok,
melyben a főváros áll első helyen és szolgál például a vidéknek. Az az
óriási mérvű építkezés, mely az utóbbi két évtized alatt Budapesten foly,
egész új ipai'ágakat nevelt, melyek a modern építészet minden követelé-
seinek eleget birnak tenni. Hogy a k'óiniives-^ kőfaragó-., ács-.^ épít'óasztalos-.,
lakatos-., üveges-., stb. munka az ország iparos népének kezéből kerül, az
egészen természetes. De tervező és vezető építészeink is immár ép oly szép
számmal, mint kiváló tehetséggel, saját hazánkfiai közül állanak ki. A régi
barokk és czopfstyl letűnése után lábra kapott rideg és ízetlen kaszárnya-styl
is lejárván magát, ma már az építész ismét visszanyúl a renaissance-hoz és
oly alkotásokat hoz létre, melyek a XV. és XVI. század legszebb műreme-
keire emlékeztetnek. Az épületek ily nagyobb szabású tervezésével termé-
szetesen arányban kell állani a részletek kivitelének s ez a feljebb elsorolt
kézművesek oly művészi iskolázását tételezi föl, hogy a nélkül sem Budapest
Andrássy-úti palotái, sem nagyuraink számosainak pazar fényű vidéki kasté-

509

lyai, sem sok város díszes középületei úgy, a mint ma a szemlélő bennök
gyönyörködhetik, föl nem épülhettek volna.

Egészen más anyag is kerül ma e számos éijület díszítéséhez. A régi
bádogosnak ma díszítő művésznek kell lennie, hogy a díszesnél díszesb
czin]<-ékítményeket előállíthassa ; a régi kőfaragó szobrdszszá emelkedett ;
a hajdani mázoló mftfestövé lépett elő, s ily arányban halad az építkezés,

Részlet a nagy-szlabosi papírgyárból.

ilyenben a lakberendezés. És, ha van tér, a melyen büszkeséggel tekinthet
az ország rövid idő alatt elért, előbb alig remélt haladására, az építőipar
terén teheti ezt méltán.

Kevésbbé magas színvonalon áll, bár inkább csak terjedelmére nézve,
di/onő- és szövőipar. Míg Angliában, Német- és Francziaországban a legtöbb
milliót ez az iparág forgatja s a legtöbb munkást ez foglalkoztatja, nálunk
ez nagyiparilag alig birt eddigelé fejlődni. A mi posztó- és szövetgyáraink
vannak Pozsonyban, Gácson, Losonczon, stb., legnagyobb részt a hadsereg
és honvédség fölszerelésére vannak lefoglalva; a kereskedelem és magán-

510

szükséglet a külföldi ipartól kapja fedezetét. Az erdélyi részek romániai
határán keletkezett ugyan szövőipar, de ez a legújabb időkig leginkább csak
a romániai nép öltözékéhez szükséges durva darócz posztót szolgáltatta.
Ujabban azonban ez iparág is fejlődésnek indult, és, bár nagyobbszabású
ijiartelepek nélkül, ügyes kézművesek törekvése kisebb gyári berendezések
mellett is a divatosabb és finomabb kelmék előállításához lát s immár az
anyaország szükségleteinek fedezéséhez is hozzájárul. Hasonló czélból kelet-
kezett Késmárkon len- és kenderfonó és fehérítő, így szaporodnak a kötő- és
szövő-műhelyek, s így állíttatott fel a főváros közelében Uj-Pesten egy pamut-
fonó-gyár; mindmegannyi jele e fontos iparág erélyesebb felkarolásának.

De, bárha a szükséges kelmék előállítását kellő mérvben nem eszkö-
zölheti is még a hazai gyártás, annál hatalmasabban fejlődött az e czikkek
végelkészítésével foglalkozó ruházati ipar, a mindennemű confectio, mely
ízléses kiállításával és becsületes üzletével a külföld egy részét is meghódí-
totta és élénk kereskedést üz a dél-dunai tartományokba, meg a Balkán
félszigeten át egész Ázsiáig és Afrika éjszaki partjaihoz.

Nem csekélyebb fejlődésnek ör^'end a bőripar^ mely szemben az egész
világ versenyével, magyar készítményekkel szerelte föl a szerb hadsereg
egész tüzérségét, kielégíti a hazai nagy szükségletet s kezdi kiszorítani az
eddig utolérhetetlennek tartott angol nyerget is. A finomabb bőröndárúk- és
legfinomabb bőrdíszműárúkért ugyan még mindig a bécsi piacznak adózunk ;
de egyre szaporodnak a kiváló hazai iparosok, kik e téren is győzedelmesen
állják meg a versenyt.

Sokban hasonlót mondhatunk ?i papiriparról^ mely a világhírű fiúméi,
a régi keletű hermaneczi s az újabb keletű, de annál tökéletesebb berendezésű
nagyszlabosi gyárakkal az ország nagy fogyasztását mindinkább belföldi
terménynyel törekszik fedezni, míg fölöslege Szerbiában és Romániában,
leginkább pedig Bulgáriában szerzett elárusító helyeket. Az utóbbi években
Pelsőcz mellett (Gömörben) cellulose-gyár is keletkezett, s immár Magyar-
országon is a régente kizárólag használt rongy helyébe a fa és egyéb rostos
anyag lépett, melyet gyáraink feldolgozva, mindinkább szembe képesek
szállani az eddig itt uralkodott idegen termékkel.

Szinte fölösleges említenünk, hogy a sokszorosító iparágak szerte
virágoznak az országban, s nevezetesen a főváros műipari telepei gondos
és ízléses kiálHtás tekintetében fényesen megállják helyöket. De termelő-
képességre, gépi berendezésökre s a legfokozottabb műigényeknek megfelelő

511

munkálatukra nézve is előkelő helyet foglalnak el könyv- és kőnyomdáink,
melyek közül a magyar államnyomda galvano-plastikai munkálatokkal is
szerez érdemeket , míg a fényképészet hazánkban általában európai szín-
vonalon áll, egyes telepei meg épen művészi babérokat is aratnak.

Hogy az iparosság ím e lendületes fejlődése mellett nemcsak szerepe
maradt a Jiázi iparnak is, hanem hogy az napról-napra több tért liódít
számosabb irányban, az szintén természetes. A durva fafaragás és kosárfonás
külön alkalmazott mesterek útmutatása mellett, itt-ott fölállított tanműhe-
lyekben mind művésziesb alakot ölt; a szalmafonás, szonyegkészítés, hímzés
és varrás mind tökéletesebben taníttatik, fejlődve hat vissza a szakszerű
iparra s neveli számára a képzett munkásokat.

Mindent összevetve azon büszke öntudattal tekinthetünk tehát vissza
a múltba, hogy annak iparbeli elhanyagoltságát nagy részt már leküzdöttülc.
Számos intézmény létesült, mely az iparos oktatást terjeszti széles e hazában.
Csak ipari tanoncziskola 221 van az országban 34.600 tanulóval. A szövé-
szeti ipar fejlesztése czéljából alakították a késmárki, eperjesi és nagy-kikindai
szövészeti tanműhelyeket; a sepsi-sz.-györgyi kézi és mechanikai szö\észeti
és a kassai kötszövészeti tanműhelyt. Az asztalos-ipar érdekében létesült
a homonnai, rimaszombati, zay-ugróczi műfaragó tanműhely, a huszti és
zala-egerszegi asztalos tanműhely, a galgóczi műfaragó s a munkácsi faipar-
tanműhely. Az agyag-ipar fejlesztésére Ungvárit, Modoron és Ujbán3^án
alapítottak tanműhelyeket; széles körben tanítják a kosárfonást és csipke-
verést^ egyes népiskolák mellé pedig külön ipari tanműhelyek állíttattak
megfelelő tanerőkkel. Vannak azontúl téli tanfolyamok az építő iparosok
számára s külön egy a gőzgép- és gözkazánfütők oktatására, melyből 5 rövid
év alatt már 1.523 sikerrel végzett egyén került ki. Van 3 középfokú ipari
szakiskola az országban építészeti, gépészeti, vegyészeti, fémvasipari és faipari
szakosztályokkal. Magasabb fokú iparoktatást nyújtanak az iparrajziskolák,
a technológiai múzeummal kapcsolatos szakelőadások és sz ak gyakorlatok ;
mindnyájának betetőzése pedig a budapesti j(5zsef-müegyetem. Immár tehát
azon megnyugvással tekinthetünk a jövőbe, hogy a mely hézagok még meg-
vannak is iparosságunkban, azokat a munkára nevelt jó nepanyag, sarkalva és
támogatva az erélyesen fejlődő üzleti élet által, mihamarább ki fogja pótolni.
Bátran remélhetjük ezért, hogy Magyarország képes lesz összes ipari szük-
ségletét mielőbb saját termelésével fedezni, az egyre gyarapodó ipari termelés
fölöslegével pedig délkeleti szomszédainkat fokozottabb mérvben látni el.

512

Közlekedési intézmények.

Magyarországnak ma már olyan közlekedési hálózata van , mely,
ha nem tökéletes is, ha nem olyan is, hogy további kiegészítést, vagy
igazítást ne kívánna, de a szükségnek, sőt a fokozottabb követeléseknek is
megfelel és nagy részében megoldja már ma azt a feladatát is, hogy az
országon átvonuló világkereskedelemnek közvetítője legyen. Különösen sok
történt közlekedési intézményeink fejlesztése körűi az utóbbi évtizedekben
s alig van tér, melyen az ország ily rövid idő alatt nagyobb haladást
tett volna.

Kőútaink behálózzák az egész országot. Itt-ott ugyan még hézagos
,a térkép, s különösen az Alföldön most is van idő, midőn az utasnak, ha
nem akar bennrekedni az úgy nevezett „országút" sarában, le kell térnie
a mezőre. De maholnap ez az állapot is a történelemé lesz. Állam- és
megyei érdekeltségek élénken iparkodnak e hiányon segíteni s örvendetes
mértékben épülnek különösen az alföld vidékein a helyi érdekű vasutak,
melyek itt-ott kevesebbe is kerülnek, mint a kőút kerülne s ennél bizonyára
több hasznot is nyújtanak. Összes közútaink hoszsza meghaladja a loo.ooo
kilométert. Állami kezelés alatt áll 7.200 kim., melyeknek fentartására
évenként 2'/^ — 3 millió forint fordíttatik. Törvényhatósági gondozás alatt
áll 37.700 kim., a melyeknek fentartására átlag évenként 2,330.000 igás
és 6,336.000 kézi munkaerő szolgál , mérsékelt megváltási árak szerint
több mint 7 millió frtra becsülve. A községi utak hoszsza 58.000 kim.
Átlagos és mérsékelt becslés szerint az egész úthálózat közel 200 millió
forintnyi értékű.

Vizeink szintén mindinkább rendes medrekbe szoríttatnak. Kettős
feladatot kellett e téren megoldani : egy részt lehetővé tenni és biztosítani
a hajózást ; más részt vízárvédelmi és lecsapol ási munkálatok által men-
tesíteni s mívelésre alkalmassá tenni azon nagy kiterjedésű területeket,
melyeket mocsár és ingovány, vagy évenkénti vízár borított el.

A vízi építkezések terén — nem tekintve a líúmei kikötői építkezé-
seket — az utóbbi években legjelentékenyebb építkezés a fővárosi Dunarész
szabályozása volt. Elrendeltetett egy részt a iiajózási akadályok elhárítása,
de más részt a fővárosnak jégtorlódások elleni biztosítása és a fővárosi
kereskedelem érdekében is. Több, mint 12'/^ millió IVtba került ez; de

M. 65

514

nemcsak a kitűzött czél éretett el teljesen, hanem Budapest főváros is egy
4.300 méter hosszú emeletes és lépcsőzetes rakodó-part birtokába jutott,
melyen időnként a legmozgalmasabb kereskedelmi életet láthatjuk.

A Dunánál a hajózás érdekében még két nagy munka hajtandó végre.
Az egyik, a magyar felső Duna vagyis a dévény-duna-radványi szakasz
szabályozása, már folyamatban van. A Duna ezen része, mondhatni, még
ősállapotában van; számtalan ágra oszlik, zátonyokat és szigeteket képezve,
elborítva ezer meg ezer holdat; néhol minden évben változtatja folyását,
nem csekély kárára a hajózásnak. E szabályozás, melynek költsége 17 milhó
forintra van számítva, egyike lesz a magyar korona területén e szakban
a legkiválóbb munkáknak.

A második nagy munka a Dunánál a Vaskapu szabályozása, melynek
végrehajtására, minthogy a munkálat idegen területre is kiterjed, európai
megbízást nyert a monarchia. Nem lesz könnyű föladat biztos utat teremteni
a hajózásnak ott, hol a Stenka, Kozla-Dojke, Izlas, a két Tachtalia, a Greben
és Lucz nevú sziklazátonyok, meg a tulajdonképeni Vaskapunál a Prigrada
nevű sziklazátony mintegy hatalmukban tartják a folyó medrét, még pedig
nagy részben orvul víz alatt lappangva, rémítik a hajóst és akadályozzák
a közlekedést annyira, hogy csekélyebb vízállásnál a gőzhajózás itt teljesen
szünetel, a sürgősebb szállítmányok csak kis dereglyéken (negyven emberrel
és nyolcz ökörrel) vontathatók föl a már biztosan hajózható folyamrészekig.

Vasútaink ma már nagy terjedelmű hálózatot képeznek, mely — egyes
még hiányzó kiegészítéseket nem tekintve — kívánalmainkat egyelőre
kielégítheti. Összeköttetések, melyeket néhány évtizeddel ezelőtt messzelátó
hazafiak is, mint csak nagyon hosszú idő múlva létesülhető, majdnem
ábránddal határos törekvést jeleztek, ma tényleg valósítva vannak. Nincs
fontosabb forgalmi irány, mely felé vasúti összeköttetésünk ne volna, s
melyben az állam, a kormány rendelkezése alatt álló jelentékeny államvasút i
hálózattal döntő hatást ne gyakorolhatna.

A fő közlekedési vonalakat a helyi érdekű vasútakról szóló s a jelen
évben novelláris úton szabatosabban formulázott 1880. évi XXXI. törvény-
czikk megalkotása óta, egy mindinkább fejlődő és szaporodó helyi érdekű
vasúti hálózat egészíti ki. E törvény, mely az olcsó vasutak rendszerét s az
állam részéről nyújtandó mérsékelt támogatás mellett az érdekelt vidékek
hozzájárulását állította fel alapelvül, kedvező hatással volt a helyi érdekű
vasutak létesítésére, mert hat év alatt 2.200 kilométer ilyen vasút épült ki

SS
SS

tS
T3

3
/3

tS
>>

6
<

C5*

516

6o millió forintnyi építési tőkéve], melyhez — a vállalkozók által fedezett
összegeket nem számítva — az állam lo millió frttal, a törvényhatóságok
4 millió frttal, községek és magánosok pedig 8 millió frttal járultak.

A gőzerejű üzemre berendezett nyilvános és magán használatra szolgáló
vasutak hoszsza meghaladja a lo.ooo kilométert. E vasútakba kerekszámban
több mint ezer millió forint van befektetve. A járómú-állag közel 38.000
mozdony és kocsi, melyekkel 1886-ban 31 millió vonat-kilométer teljesít-
mény mellett 13,835.000 utas és 186,572.000 métermázsa különféle árú
szállíttatott el.

A forgalom többi eszközei, a posta és a távirda szintén óriási arányok-
ban fejlődtek.

1886 végén 3.966 postahivatal és 1.505 távirdaállomás volt a magyar
korona területén. Az ezek által szállított forgalom szintén milliókban szá-
mítható. A postán elszálHtott levelek száma 1868 óta 32 millió darabról
173 millióra, a hírlapok darabszáma 13 millióról 50'/^ millióra, a táviratok
száma 1 millióról 6 millióra emelkedett. A posta által közvetített pénzes
levelek és csomagok 1885-ben 2.663 mülió forint bevallott, és hivatalos
értéket képviseltek; ezen év forgalmára azonban kétségkívül hatással volt az
országos kiállítás is. Utalványokban és utánvételekben ma már 300 millió frt
készpénzt szállít a posta. 1880 előtt még a pénzutalványok összes forgal-
mának több mint fele az Ausztriával való forgalomra esett, ma azonban már
az említett 300 milliónak nagyobb felét a belföldi (magyar) forgalom adja.

Közlekedési állapotaink és intézményeink mai fejlettségére tehát meg-
nyugvással tekinthetünk. A múltat pedig nem a mai kor szemüvegén át
kell nézni. Vasút és távirda hiányában bizony még 1785-ben tíz nap kellett
ahhoz, hogy a Hóra elfogatásának hírét megvivő staféta az erdélyi ércz-
hegység erdőségeiből Bécsbe érkezzék II. József császárhoz ; a biharmegyei
követeknek 1712-ben három hétig tartott a pozsonyi országgyűlésre való
utazása. De még e század elején is csak minden vasárnap indult gyorskocsi a
budai Vízivárosból Bécsbe, mely szerdára érkezett vissza ; az erdélyi részekbe
azonban csak minden negyedik hétben indult s ugyanannyi idő alatt érkezett
vissza. Es a gőzhajózás hiányában pl. Gönyötől Pozsonyig két hétig tartott
a teherhajók fölvontatása; rendesen 3 — 4 hajót indítottak útnak egy csapat-
ban 5 — 6000 métermázsa teherrel s ezek vontatásához 60 — 70 ló, 46 — 48
lovász és még külön 40 hajóslegény kellett, tehát egy egész karaván ; egy
métermázsa teher vitelbére pedig Komáromból Bécsig 8 forint volt.

Vasúti híd Fucsinénél a károly-
város-fiumei vonalon.

Mindez abban az időben
másutt is íg-y volt, vagy
legalább is nem sokkal volt
jobban. De már mégis
rendezettebbek valának az
akkori állapotok, mint a török háborúk idejében, a midőn törvényt kellett
hozni, hogy „a nemesek ne kocsikon utazzanak, a mint szoktak, hanem
vagy lóháton vagy gyalog, hogy védelmezhessék magukat".

A „Currus Kochy" magyar találmány. Komárommegye Kócs közsé-
gében kezdték először az előbbi nehézkes szekerek helyett azon könnyű
kocsikat készíteni, melyeken a korba szíjakon és rugókon függött, s melye-
ken az utazás oly kényelmes és váltott lovakkal oly gyors is volt, hogy
Herberstein báró, 1. Miksa csá,szárnak 11. Lajos király udvarabeli követe,
ezen utazást még külön is földicséri. A „Currifcri de Kocs" több történelmi
okmányban előfordulnak.

Magyarországon át fekvésénél fogva régibb időben úgy hadászati, mint
kereskedelmi tekintetben több fontos átvonuló közlekedési vonal vezetett.
Történelmi okmányaink nem egy bizonyságot tesznek a mellett, hogy a
nyugot és a kelet közti kereskedelem részben felső Magyarországon és az
erdélyi részeken , részben a Duna jobb partján vonult át. Es ezeket az
útvonalakat használták föl azon hadcsapatok is, melyeket vagy királyaink
és nemzeti fejedelmeink vezettek külellenségre, vagy a melyek az országba

518

betörtek. x\ mohácsi vész után azon területeken, melyeket az osztrák házból
származott királyok, illetőleg a nemzeti fejedelmek tartottak uralmuk alatt,
a közlekedésügy, útaink és hírvivő (postai) berendezésünk nemcsak nem
hanyagoltattak el, hanem fokonként fejlesztettek, a mint erről úgy a
Ferdinánd és Miksa királyok, mint az I. Rákóczy György és 11. Rákóczy
Ferencz fejedelmek által elrendelt szervezések tanúskodnak. Nem így volt
azonban a törököket uraló területeken ; ott bizony, a mi volt is, elpusztult
s csak idővel és nagy áldozatokkal lehetett az e tekintetben is elhanyagolt
és zilált állapotokat rendezni és megjavítani. A török pasák és bégek kurtán
fogták a dolgot. Hebi bég jséldáúl, a ki Hatvanból parancsolt egész Szécsé-
nyig, mikor az adóra szüksége volt, reá irattá a parancsolat hátára: „Ez levél
adassék az szakali bírónak, hamarsággal faluról-falura hordoztassa bizonyos
embere által, hamar, hamar, hamar." Ilyen volt akkor a „sürgöny-levél"!

A török uralom megtörése után a közlekedési ügyek rendezése is
kezdetét vehette. Az e téren történt alkotásokat sem szabad azonban a gőz
és a villám erejéhez mért haladással mérlegelnünk. Nehezítette még a helyes
fejlődést a nemzet és a kormány között a kormányzati jogok mértékére
és mikénti gyakorlására nézve gyakran felmerült viszály és bonyodalom.
A kormány e tekintetben is gyakran mellőzte a nemzet alkotmányos jogait
s azon politikai és gazdasági meggyőződést , melyet a nemzet követett ;
viszont ez, illetőleg a nemzeti érzület kifejezésére hivatott alkotmányos
tényezők, az országgyűlés és a törvényhatóságok, az alkotmányellenes
eljárás formaságai miatt gyakran ellentétes állást foglaltak el a kormány
oly törekvéseivel szemben is, melyek különben javára váltak volna az
országnak.

így történt, hogy 1848-ig csak lassú lehetett e téren a fejlődés. Érde-
kes mindazonáltal, hogy úgy a kormány, mint a nemzet törekvéseiben a
közlekedési ügyek körüli teendőkre nézve két eszme domborodik ki. Egyik
Magyarországnak összeköttetése az Adriai tengerrel ; a másik az ország-
déli és keleti részeivel, illetőleg a keleti — akkor még török uralom alatt
állott — tartományokkal való összeköttetés. Mindkettő oly alapeszme, mely
a közlekedési ügyek körűi kifejlett mozgalmon és vitákon teljesen uralkodott
és ma is irányadó.

Ezen időszakba esik a Károlyvárostól Fiúméig futó Lujza- (Ludovika) út
kiépítése 17 mérföld hosszúságban a dinari Alpeseken keresztül; az első út,
mely birodalmunk belsejéből a magyar kikötőhöz kivezetett.

519

Úgy az 1790/91-, mint az 1825-ik évi országgyűlés behatóan foglal-
kozott utak és csatornák létesítésének kérdésével, s bár az utóbbi regnicolaris
deputatiót is küldött ki, mely részletes javaslatot készített („De viarum
structura et conservatione") az utak építéséről és fentartásáról , de ezen
törekvések az akkori állapotok között eredményre nem vezethettek.

Csak Széchenyi István gróf működésével vett élénkebb lendületet
közlekedési ügyeink fejlődése ; miért is, midőn a magyar közlekedési ügynek
nagy vonásait vázoljuk, tisztelettel és kegyelettel kell megemlékeznünk az
ő működéséről, ki a negyvenes években a magyar helytartó-tanács közleke-
dési osztályának élére állíttatott s később — mint erre legméltóbb és leg-
avatottabb — az első magyar felelős minisztériumban is a közmunka- és
közlekedési ügyek vezetésével bízatott meg.

Fáradozásainak eredménye — a Tiszaszabályozás megkezdése, a buda-
pesti lánczhíd, a dunai gőzhajózás előmozdítása, a Duna s különösen a Vaslcapu
szabályozásának tanulmányozása és a vasúti kezdeményezések mellett — a
ma már róla elnevezett Széchenyi-út, mely Drenkovától a dunai szorosokon
keresztül Orsováig, illetőleg Romániába vezet. Merész alkotás és méltó
párja a Duna szerb oldalán vonult hírneves Traján-útnak, melyen a római
császári légiók egykor Dácia (a mai erdélyi részek) meghódítására indultak.
A Széchenyi-út a keleti és a dunai kereskedelem érdekében épült nagy
költséggel, mert a szorosokban a sziklákból kellett azt kivájni. De úgy ez,
mint Traján útja, élő példája annak, hogy a legmerészebb emberi alkotás
is csak véges jelleggel bír. Ma mellette egyközűleg vonul el az orsova-
verciorovai vasút-vonal s ez forgalmi szempontból, mondhatni, teljesen
fölöslegessé teszi. Még csekély vízállás esetén is, midőn a Dunán a hajózás
szünetel s a forgalom a szárazföldi útra szorul, alig van a nagy költséggel
és még nagyobb erőfeszítéssel épített Széchenyi-úton közlekedés és maholnap
ép úgy, mint a Traján útja, egy nagy szellem nagy törekvéseinek puszta
emlékévé fog válni.

Folyóink szabályozása körül is maradandó alkotásokat jegyezhetünk
föl a jelzett időszakból. Ilyen a Sárvíznek, a Sió- és Kapósnak még a XVIII.
században végrehajtott szabályozása. E vizek Veszprém, Fejér, Tolna és
Somogy vármegyék lapályain egész tengerekké terültek szét s századokon
át borították a föld színét. Hasonló állapotok voltak Torontál vármegyében,
hol a Béga folyó 200.000 holdnyi területet tartott víz alatt. E vizek szabá-
lyozását gr. Mercy kezdte meg, kettős czélt tűzvén ki : hogy egy részt az

520

egészségtelen mocsarak lecsapoltassanak, s hogy más részt a folyó hajóz-
hatóvá tétele által a kincstár nagy terjedelmű erdőségeinek és egyéb
birtokainak terményei értékesíttessenek. Szintén a XVllI. század kezdemé-
nyezése volt a p'erencz-csatorna, mely a duna-tiszai hajózási utat Földvár
és Bezdán közt 30 mérfölddel rövidíti meg, s melynek további feladata egy
részt az általa átmetszett vidék sok fölösleges vizeinek levezetése, más részt
pedig a szárazságban szenvedő területeknek öntözés czéljából a szükséges
vízzel való ellátása.

A Tisza-szabályozás rendszeres megkezdése már a jelen századba esik.
Az alsó-szabolcsi szabályozó társulat területén — az urkomi magaslaton —
egy szerény emlékkő jelöli a megkezdését azon erőfeszítö árvédelmi mun-
kálatoknak, melyekhez az első rög földet Széchenyi István gróf ásta ki.
Ü utána és azóta a Tiszánál és a többi folyóknál ma is közel 70 szabályozó
társaság működik, melyek eddig már is közel 5 millió holdra menő termő-
területet mentesítettek és adtak át a nemzeti vagyonnak.

A szabályozások lehetővé tették a gőzhajózás életbeléptetését. A magyar
vizeken az első gőzliajó — a dunagozhajózási társaságnak I. Ferencz császár
és királyról elnevezett gőzöse — 1830-ban jelent meg, Bécstől Pestig 24 óra
alatt, felfelé pedig 48 óra alatt tevén meg az utat. Az első pi-óbaút sikere
után már 1831-ben rendes gőzhajójáratok rendeztettek be Pest és Bécs
között. A Tiszán azonban csak 1846-ban hatolhatott fel az első gőzhajó
meglehetős nehézségekkel Tokajig. Ugyanezen évben hatolt át az első
magyar földön épúlt gőzhajó, az ,.Frős" a Vaskapun, megdöntve azt a
véleményt, mely a gőzhajóknak a dunai szorosokon és a Vaskapun át való
közlekedését a lehetetlenségek közé sorozta. lízzel — mindenesetre meg-
felelő vízállás mellett — megnyílt a gőzhajózás a Közép- és az Alsó-Duna
között.

Az állam részéről hozott jelentékeny áldozatok árán, nagyobb vizeink
ma az év legnagyobb részében hajózhatók, s évenként még mindig tekin-
télyes összegeket szavaz meg a törvényhozás azon czélból, hogy a liajózás-
nak még meglevő akadályai elháríttassanak. Daczára annak, hogy vasútaink
kiépítése folytán az árúk igen nagy része a vasűti irányra megy, folyóinkon
a hajózás mit sem veszített élénkségéből, s gazdasági életünknek és termelé-
sünknek expansiv erejét mi sem tanúsítja világosabban, mint az a körülmény,
hogy a gőzhajózás által elszállított árúk tömege nemcsak nem csökkent,
hanem — egyes éveknek különös okokra visszavezethető ideiglenes csökké-

522

nesét nem tekintve — általában szintén emelkedőben van. A duna-gőzhajózási
társaság például, mely 105. 000 forintnyi szerény részvénytőkéből most
már 25,200.000 forintnyi részvénytökével bíró társasággá nőtte ki magát,"
s ezenkivűl még több mint 17 millió forintot fektetett be vállalataiba,
s melynek fóüzlete a magyar korona területén van, ma egymaga másfel
millió utast és lO — 15 millió métermázsa árút szállít.

A vasutak létesítésének kérdésével először az 1836-diki országgyűlés
foglalkozott; eredménye az 1836: XXV. törvényczikk lett, mely az akkori
viszonyokhoz, politikai és jogi felfogáshoz képest eléggé szabadelvű s a vasúti
építkezésekre nézve jóakaratú volt. Megadta a kisajátítási jogot oly időben,
midőn még a nemesi korlátlan tulajdonjog uralkodott; és a kormánynak
megadta az engedélyezési jogot akkor, midőn nemcsak bizalma nem volt
a kormány iránt, de sőt élénk küzdelemben állott a tényleges hatalommal.

Az 1836: XXV. törvényczikk által kijelölt vasúti vonalok a következők
voltak : Budapestről mint az ország fövárosából kiindulva Bécs felé, a magyar
tengerpartig, Zimonyig, Morva és Silézia felé, Gácsország felé, Erdélybe
Kolozsvár felé, ugyanoda Nagy-Szeben felé ; továbbá Bécsből, illetőleg az
osztrák határszéltől egy részről a magyar tengerpartig, más részről Eszéken
át Törökország felé ; ugyancsak Bécsből Magyarországon át Krakóig, Nagy-
Szombattól Kassáig, Kassától Krakóig, Miskolcztól Gácsország, illetőleg
Oroszország felé, és végűi Sziszektől a magyar tengerpartig. A mint látjuk,
nagyjában ugyanazon vonalok, melyek hosszas vajúdások után s némi
eltérésekkel később csakugyan létrejöttek.

E tervezetből azonban 1848-ig igen kevés valósult meg. Kiépült az
59 kilométer hosszú pozsony-nagyszombati lóvonatű vasút, melyre 1839-ben
adatott ki az engedély, de melynek kiépítéséhez kilencz év kellett. Kiépültek
továbbá a pest-váczi, pest-szolnoki és marchegg-pozsonyi gőzerejű vasúti
vonalak, az akkori középponti, illetőleg a mai osztrák-magyar államvasút
részei ; végül a sopron-katzelsdorfi rövid vonal.

Mily óriási fejlődést vett azóta közlekedési ügyünk és forgalmunk !
Századok nem okoztak ezelőtt oly átalakításokat, mint most évtizedek.
E század közepén pl. a magyar korona területén forgalomban volt vasutakon
210.000 személy számíttatott és 630.000 méter-mázsa árú; a körülbelül
500 működésben állott postahivatal 3,422.000 darab magánlevelet, 688.000
darab hivatalos levelet és 180.000 darab magán és hivatalos kocsipostai
küldeményt közvetített 40'/, millió forint értékben; az állami kezelésbe vett

523

utak hoszsza körűlbelől 4.600 kilométer volt, a törvényhatósági utak hoszsza
pedig 9.000 kilométerre tehető.

Állítsuk ezekkel szembe közlekedési ágazatainknak azon mai nagy
számait, melyeket föntebb elsoroltunk, s kifejezve látjuk azon óriási haladást,
melyen közlekedési in-
tézményeink segélyé-
vel összes gazdasági
állapotaink átmentek.

Itt-ott talán na-
gyon is rohamos volt
a haladás. Ha össze-
számítjuk , egyetlen
évben, 1868-ban 8'/^
millió foi'intot tesz
azon évi összeg, mely
kamatbiztosítás gya-
nánt az akkor enge-
délyezett vasutaknak
adatott, s melylyel az
állam megterheltetett.

1869-től 1874-ig
3.767 kilométer vasút
épült ki, mai hálóza-
tunknak egy harmada,
többnyire állami segé-
lyezés mellett. Érde-
kes, hogy vasúti háló-
zatunk az első ezer
kilométert csak 1 2 év

A magyar államvasutak éjszaki vonala Körmöczbánya mellett.

alatt érhette el (1846 — 1858), a második ezret 7, a harmadikat 5 év
alatt. De 1871 — 1873-ig már évenként több mint ezer kilométerrel nő
a hálózat. Természetes , hogv e rohamos építkezések után a haladás
lassúbbá válik, míg a rendes és természetes fejlődés ismét utat tör. Most
már évenként 5 — 600 kilométer új vasút nyílik meg, s a mi kincstári
szempontból különösen megnyugtató, az államnak csak csekély meg-
terhelésével.

66*

524

Vasúti vonalaink kőzűl több építészeti tekintetben is kiváló figyelmet
érdemel, s az átszelt vidékek természetes szé|3ségei és változatossága által
touristai szempontból is érdekes. A Karszton átvonuló kái'olyváros-fiumei
vonal; a munkács-beszkidi vonal hatalmas bevágásaival, völgyáthídalásaival
s hosszúság tekintetében a monarchiában második helyet elfoglaló alagút-
jával; a keleti vonal regényes vidékeivel és vízválasztókon átvezető küz-
delmeivel ; a zimonyi vonal , a mint eléri azokat a helyeket , melyekhez
a magyar történelemnek annyi változatos emléke fűződött; a gyönyörű
vágvölgyi vonal , a magyar államvasutak éjszaki vonalának különösen
zólyom-ruttkai része s ennek folytatásaként a kassá -oderbergi vonalnak
a központi Kárpátok alatt elvezető része tanulságos is, szórakoztató is.

A vasúti hálózatnak e kifejlődése jelentékeny gyáraknak és iparágaknak
ad immár állandó foglalkozást. A magyar kir. államvasutak budapesti gép-
gyára és a vele kapcsolatos diósgyőri vas- és aczélgyár kiválóan mozdo-
nyokat, vashídszerkezeteket és aczélsíneket ; az osztrák-magyar vasúttársaság
resiczai gyára síneket, a budapesti Ganz-féle gyár vasúti kocsikat gyárt.
Egyéb vasúti szükségletek és fölszerelési czikkek is ma már túlnyomó
részben az országban állíttatnak elő, míg eddig azokat a külföldről kellett
beszerezni.

Hiányos lenne e vázlatunk, ha már e helyen is külön ki nem emelnök
az államvasúti rendszer eszméjét, mely a nemzetnek a közlekedési teendők
körüli irányeszméi közül már korábban kidomborodik, de csak az utóbbi
évtizedben nyer megvalósulást a magyar kir. államvasutak hálózatának meg-
teremtése által, melynek segélyével az állam döntő vezérszerepet és hatást
gyakorol a gazdasági állapotainkra és fejlődésünkre oly nagy fontosságú
forgalmi politikában.

Azon irányeszméket, melyek a vasúti engedélyezések és építkezések
körül az ország érdekében követendők lennének, körvonalozva találjuk már
a negyvenes évek érdekes hírlapi és országgyűlési vitáiban. Egyenes és a
legrövidebb irány kifelé, ez által lehetőleg olcsóvá tett tömeges szállítás,
mire nyers terményeink által utalva vagyunk ; a közlekedési ereknek olyan
fektetése, mely figyelemmel van az ország fővárosára, honnan a kereske-
delmi vérforgás az ország véghatáráig lüktet ; a közállománynak — mint
akkor nevezték az államot — egyenes hatása legalább is a főbb közlekedési
vonalokra. Ezen elvek azonban a végrehajtásnál részben figyelmen kivül
maradtak s később csak jelentékeny áldozatok árán voltak valósíthatók.

525

A fő közlekedési vonalokat az akkori irányadó tényezők is, mint állam-
pályákat kívánták ugyan kiépíteni és ez tényleg foganatba is vétetett ; de
azok a későbbi pénzügyi válságok nyomása alatt magán tulajdonba keiailtek.
így ment át magántársaságok kezébe az úgy nevezett osztrák állampálya
(a mai osztrák-magyar államvasúttársaság vonalai) és a déli államvaspálya.
E két társaság vonalai mellett, melyek a legfontosabb forgalmi irányokat
közvetítették, 1867-ben már a tiszavidéki vasút is engedélyezve és
kiépítve volt.

E nagy vasúttársaságokkal szemben, melyeknél a döntő szót gyakran
külföldi pénz-csoportok vitték, az államnak az árszabásokba s a forgalmi
politikába való beleszólása kellőleg biztosítva nem volt; pedig mindinkább
nyilvánvalóvá lett, hogy erre az oi"szág közgazdasági előhaladásának bizto-
sítása és kifejlesztése érdekében szükség van ; s évek során mindinkább
azon meggyőződésre kellett jutni, hogy ez legbiztosabban egy államvasúti
hálózat segélyével érhető el, mely függetlenül az idegen társulatok vona-
laitól, feltétlenül az ország közgazdasági és pénzügyi érdekeinek áll szol-
gálatában.

Kicsiny kezdetből nőttek nagygyá a magyar államvasutak. A főváros-
nak józsefvárosi részébe egy szerény vasút futott be Losoncz és Salgó-Tarján
felől, első sorban kőszénszállításra berendezve. Ezt a vasútat megvette az
állam, s a vasúti czélokra 1868-ban felvett 60 milliós kölcsönből elrendelte
e vonalnak kiegészítését a hatvan-miskolczi és a ruttkai vonalokkal. Ugyan-
ekkor rendeltetett el a károly város-tiumei, később a zákány-zágrábi vonalok
kiépítése. így foglalt a magyar állam tért éjszakon a Németországgal és
délen az Adriával, illetőleg Fiúméval való forgalomban.

A duna-drávai és a keleti vasútnak állami kezelésbe vétele inkább
közigazgatási rendszabály volt. Az utóbbi vasutakkal három szétszórt
csoport volt már az állam kezelésében ; kezelési, takarékossági és forgalom-
politikai okok tehát egyaránt indokolták e hálózatnak kiegészítését s egy-
mással összefüggésbe hozatalát. A tiszavidéki vasút megvétele (1880) e
tekintetben döntő intézkedés volt; további intézkedések egészítették ki ezen
nagy és czéltudatos munkát. A tömösi vonalrész kiépítésével a romániai
vasutakkal, a rákos-újszászi vonal által a fővárossal s az innen kifutó állami
és nem állami vonalakkal jött összeköttetésbe az államvasúti hálózat és a
zágráb-károlyvárosi vonal megvétele által a déli államvonal egészíttetett ki
Zákánytól, illetőleg Báttaszéktől Fiúméig. 1 88 l-ben elrendeltetett a budapest-

526

zimonyi vonalnak államköltségen való kiépítése, mely Belgrádnál a szerb
vasútakhoz talált csatlakozást. A volt osztrák államvaspálya-társasággal
fenforgott viszgnyoknak 1882-ben történt rendezése, ennek kapcsán az
iíjszőny-brucki vonalnak megszerzése és az újszőny-kelenföldi vonalnak
kiépítése nyugot felé is önálló s az előbb létezőnél sokkal rövidebb vonalat
biztosított a magyar államnak.

Így jött létre azon, az állami kezelés alatt álló helyi érdekű vasutakkal
együtt közel 5.300 kilométerre terjedő államvasúti hálózat, melybe ma —
helyi érdekű vasutak nélkül — 385 millió forint van befektetve, s melynek
segélyével a kormány ma az ország érdekeinek megfelelő forgalmi és
árszabási politika követésére képes. Bécstől Budapesten és Nagy -Váradon,
illetőleg. Aradon át Predeáhg; Ruttkától és másfelől a Beszkidtől Fiúméig,
Bródig és Belgrádig nemcsak ura a helyzetnek az ország területén belől,
de számot tevő tényező az átmenő forgalomban is, mely a Szaloniki és
Konstantinápoly felé való csatlakozások kiépítése után előreláthatólag újabb
alakulásokat fog venni.

Évtizedek küzdelmének eredménye ez s a legnagyobb közgazdasági
alkotás, melyre viszonyaink között büszkén mutathatunk-, s mely az ország-
termelésének, iparának és kereskedelmének már is nagy hasznára vált.

f^DRELU G.sc.

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Texts

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben"

See other formats